Nagy gondban vagyok,kislányom 3éves és most szeptemberben kezdtük az óvódát.2-hete járunk de nagyon sír a kislányom annyira,hogy hányásig.Utóljára akkor hányt sírás után mikor a kistestvére megszületett ez egy tiltakozás volt a részérõl.Nem alszik ott,de nem is fogom eröltetni.Mindig azt kérdezi az óvónöktõl,hogy mikor ebédelünk,azt hitték,hogy nagyon éhes és mikor az ebédhez került a sor nem evett.Kérdezte az óvónéni,hogy te voltál a legéhesebb és nem eszel,erre a gyerekem azt válaszolta,hogy azért várta az ebédet,mert utána jön anyúkám.Annyit kell tudni,hogy a gyerekem egy jámbor lélek,visszahúzodó törékeny kislány.Óvoda elött járt bölcsibe és nem volt semmi gond a beszoktatással egyhét után ott aludt már.Ja és hozzáteszem nem eszi meg az óviban az ebédet lassan 4.napja ,van egy játék kutyúsa amit viszünk az óviban és azt simogatja és ül az asztalnál.Nagyon szomorú mikor megyek érte.Kérdésem az lenne,hogy Ön szerint nem az óvónõkkel van a baj? Azt látom,hogy nem kellüen figyelnek arra,hogy zökkenõ mentessen mennyen a beszoktatás.Az,hogy hány a gyerekem a sírástól,az nem normális.Nem beszélve arról.hogy ahoz tényleg nagyon kell sírnia,hogy hánynia kelljen.Ilyenkor ha tudják és látják,hogy ez a gyerek nehezebben szokik be az óviba,nem jobban oda kellene figyelnijük az óvónõknek?Kérem adjon tanácsot,mit csináljak?Üdvözlettel Zsuzsa!
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Minden gyermek más és más: míg egyikük egyik pillanatról a másikra, gond nélkül beszokik, addig a másik csak hosszas sírdogálás, sok-sok szomorú hét után jut el idáig. Ha nehézségekkel, sírással teli az elsõ idõszak, az nem feltétlenül azt jelzi, hogy az óvónõ rosszul végzi a munkáját vagy hogy bármi gond lenne az ovival.
Kislánya valószínûleg megszokta, megszerette a korábbi bölcsõdét, így a bölcsirõl-ovira való átállás számára hasonlóan nehéz, mint egy családból kikerülõ gyermeknek beszokni az óvodába. Új közeg veszi körül, ismeretlen arcok, az bölcsõdeitõl eltérõ napirend, szokatlan környezet. Ezeket azonban egy idõ után meg fogja szokni, remélhetõleg meg is fogja szeretni. Ha mód van rá, javaslom, alkalmazza a fokozatos, apró lépésekben történõ beszoktatást, ami célravezetõ szokott lenni. Eleinte csak rövid idõre, késõbb picivel tovább és tovább hagyja ott az oviban a gyermeket. Kérje az óvónõk támogatását is a beszoktatás folyamatában, és ha szükséges, tapasztalataikat alaposan beszéljék át egy fogadó óra keretében.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ,
Kislányom 4 éves lesz, most kezdte az ovit, elõtte 2 évig bölcsis volt.Vidám, okos gyerek, testvére nincs, ékiegyensúlyozottan élünk, és neveljük, ezt nyugodtan állíthatom. Kérdésem az, milyen "elvek" szerint nevelnek ma egy óvodában ? Egy átlagos, önkormányzati oviba jár, amit szimpátia, és mások elmondása alapján választottunk. (bár a napokban hallottam, hogy a régebbi szülõk egymás között"katonai kiképzõnek" hívják egymás között...) Ugyanakkor a gyerekek szeretik, otthon is mesél arról, milyen ruhában volt ma az óvónéni, milyen a haja, stb. Nem látok szorongást rajta, még nem volt bepisilés, és szívesen megy reggelente. viszont mesélt 1-2 esetet... az óvónéni mesélt, a lányom pedig belekotyogott, erre az óvónéni félreültette õt a babakonyhába, "ez nagyon roszul esett nekem anya.."- mondta a lányom. Másik eset: kakis fenékkel jött haza... kérdésem: egy 4 évestõl már elvárják, hogy ezt normálisan megcsinálja? Nem mennek utána a mosdóba? Én tudom, hogy 25 gyerek van, de 2 óvónõ, 2 dadus. Nemrég olvastam egy gyerekorvos tollából(Családi Lapban) azt, hogy kb. 5 éves korig nemigen lehet elvárni tûlük, hogy megfelelõen kitöröljék a popsijukat kakilás után, mert egyszerûen nem elég hosszú a kezük ehhez.
Az elõbb leírt esetre a kérdésem: az ilyen büntetések, hogy félreültetik a gyereket, normális ? Hogy hat ez egy érzékenyebb lelkû gyerekre ? A büntetés mellett dicsérnek is az óvónõk?
Miért kell az oviban törökülésben ülni, a combra tett kézzel, miközben az óvónéni mesél ? És ha ez neki nem kényelmes ? Miért nem mondanak soha semmit az óvónõk délután? Még akkor sem, ha a gyereknek seb van az arcán, és reggel még nem volt ott ?
Kérem, hogy objektíven válaszoljon a kérdéseimre. Tudom, hogy embert próbáló munka ez, sok a gyerek(ezt már láttam a bölcsiben is)és nincsenek megfizetve, de én egész nap nem látom a gyerekemet, és után szinte "vakon" nevelem, mert nem tudom mi történ vele.
Szeretném hangsúlyozni, hogy minden szülõtársamtól ezt hallom, (akiknek más óvódába jár a gyereke) pedig nincsenek különleges igényeink sem, és tudom hogy a gyereknek sincs mindig igaza.
Miért nem kedvelik az óvónõk a szülõket ???
Elõre is köszönöm megtisztelõ válaszát.
Vlasz:
Tisztelt Szülõ!
Igyekezni fogok kérése szerint objektíven válaszolni, annak ellenére, hogy az Ön levele néhol bizony kicsit szubjektív.
Kérdezi, milyen elvek szerint nevelik a gyermekeket az óvodában? Optimális esetben demokratikus elvek szerint, demokratikus légkörben. Ez nyilván nem egyformán, egyforma mértékben igaz minden egyes óvodára, hiszen minden intézmény más és más. Más a pedagógus, a kisegítõ személyzet vagy akár az óvodavezetõ személyisége, mások a gyerekek, más a szokás rendszer és sorolhatnám.
A mesébe való belekotyogást semmiképpen nem tartom "büntetendõ cselekménynek", így elhatárolódok gyermeke óvónõjének hozzáállásától.
A kakis popsi problémájával kapcsolatban valóban elvárható, hogy ez ne történjen meg. Ennek kiküszöbölésére nem csak az adott mûszakban dolgozó 1 fõ(!) dadus és 1 fõ (!) óvónõ figyelmét kell felhívni, hanem a gyermekét is, hogy minden esetben szóljon, ha kakilt és kérjen segítséget a törlésben. A legnagyobb odafigyelés mellett is elõfordulhat ugyanis, hogy a nagy nyüzsgés közepette nem veszik észre a felnõttek, ha valamelyik gyermeknek széklete volt.
Az elõbbiekben már próbáltam jelezni, hogy a 2 fõ óvodapedagógus és a 2 fõ dajka délelõttös-délutános mûszakban váltja egymást, így, mint azt Ön is bizonyára észrevette, egyszerre csak 2 felnõtt dolgozik a gyerekek mellett, egy óvó néni és egy dadus.
Következõ kérdésére térvén: miért kell a gyerekeknek az oviban a szõnyegen törökülésben ülve, kezüket a combjukra téve hallgatni a mesét? A törökülésnek egyszerû, praktikussági oka van: képzelje csak el, mekkora helyet foglalnának, hogy férnének el egyszerre mindannyian a szõnyegen, ha nyújtva lenne a lábuk? Arról nem is beszélve, hogy onnantól kezdve, hogy a kezek-lábak szabadon "garázdálkodnak", sokkal inkább lenne egymás piszkálása, rugdosása és egyéb kópéságok, mint elmélyült mese hallgatás. Érthetõ, hogy Ön kívülállóként nehezebben látja át a praktikussági okokat, de higgye el, jó esetben ez nem a gyerekek "macerálásáért" van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy gyermeke szeret odajárni.
A gyermekkel kapcsolatos kérdések, problémák egy része megbeszélhetõ "futtában", a gyerek "feje felett", ám sokkal hasznosabb, ha idõt és fáradtságot nem kímélve igénybe vesszük a fogadó órák adta lehetõségeket. Javaslom, éljen vele! Ennek idõpontjáról érdeklõdjön az Óvodapedagógusoknál.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 2,5 éves,kislányom 1.Mivel itthon vagyok a kissebbikkel,így a nagyot felvették ugyan bölcsibe,mégis munkáltatói hiányában elutasították.Nem azért szerettem volna beiratni,mert útban van itthon,csupán szerintem jót tenne Neki minden szempontból(szocializálódna,megtanulna alkalmazkodni..de gondolom ezekkel tisztában van).Mi ilyenkor a teendõ?2010-re beirattam a kicsit is,viszont ha az egyiket nem veszik be,akkor a másikat sem.Jól van ez így?
Válaszát elõre is köszönöm!
Tünde
Vlasz:
Kedves Tünde!
Örüljön a gyermekeivel töltött közös perceknek, amelyet nem tudna pótolni egyetlen bölcsõde sem! Használja ki ezt a szép idõszakot!
A szociális fejlesztõhatások szerepe, melyeket a bölcsõde adhat, eltörpül a családi élet-adta csoda mellett. Arról nem is beszélve, hogy elõbbiek sokkal hatékonyabban tanulhatók a legkisebb mikro közösség: a család keretein belül.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Nem mindennapos, bár szerintem nem is egyedi problémával fordulok Önhöz. Kislányom 3 éves és 3 hónapos, mindenben tökéletesen fejlett, kivéve abban, hogy nem hajlandó wc-re és bilire ülni. Visszatartja a vizeletét és a székletét is. 15 hónapos kora óta bölcsõdébe járt, egészen most szeptemberig, amikor is megkezdõdött az óvoda. Az összes létezõ fórumot bejártuk már (védõnõ, nevelési tanácsadó, gyerek orvos), de érdemben senki nem tud segíteni rajtunk. Az óvodában egyelõre elnézõek a nem-pisilésével kapcsolatban, de meddig mehet ez így??? Mit csináljak? A lányom azt mondja, fél a wc-tõl... De hogy ez mitõl van, mitõl alakult ki, nem tudom. A bölcsiben a 2 év alatt folyamatosan pelenkázták.... Azt még hozzátenném, hogy otthon engem folyamatosan kísér a wc-re, tudja, mire való, mégsem hajlandó ráülni. Tökéletesen érzi a pisi-kaki ingert, mert elõtte pelenkát kér. Próbálkoztam azzal, hogy nem adok rá pelust, így visszatartotta mindenét, SOHA nem pisilt vagy kakilt be. A vizelet visszatartásának egyébként az lett az eredménye, hogy nyáron húgyúti fertõzéssel kórházban kötöttünk ki, ahol azt mondták, ha kér, adjak rá pelenkát.... Teljesen tanácstalan vagyok, kérem adjon nekem tanácsot, hogy hova, kihez fordulhatnék? Köszönöm elõre is.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A helyzet mielõbbi megoldást kíván, tekintettel arra, hogy már szervi problémák is adódtak mindebbõl. Az elsõ és legfontosabb: fel kell oldani a gyermekben oly erõs szorongást, melyet a bili és WC használata vált ki nála.
A folyamat megkezdéséhez mindenképpen javaslom az általam összeállított "Játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag" mielõbbi beszerzését, melyet a fenti, képes linkre kattintva tehet meg. Számtalan gyermeknek és elkeseredett szülõnek nyújtott ez már segítõkezet, mikor már úgy érezték, nincs kiút a problémából.
A termékcsomagban található programot pontról-pontra kövesse, mellõzve mindennemû türelmetlenséget vagy sürgetést. (A programhoz szükséges eszközök a termékcsomagban megtalálhatók, melyek nélkülözhetetlenek annak kivitelezéséhez)
Bízom benne, hogy elõbbiek segítségével mielõbb rendezõdni fog a probléma.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Ikerlányaim 3 és fél évesek, 2009.szeptember 2-án kezdték az ovit. Óvónõ szerint nincs velük gond, elvannak, nem sírnak utánam, sõt már az elsõ héten azért sírtak, mert nem akartak hazajönni. Szóval simán ment a beszokás, most már 2 hete, hogy járnak, viszont az óvónéni olyan ürüggyel, hogy még nem szokott össze a csoport és hogy nagyon sok gyerek sír, nem akarja, hogy ott aludjanak a lányaim. Jelenleg gyesen vagyok egy 9 hónapos kislánnyal. Ez feljogosítja az óvónõt, hogy hazaküldje a gyerekeimet? Azt mondja, hogy október elejétõl majd ott aludhatnak. Tényleg kell egy hónap a beszokáshoz, mikor nem is akarnak hazajönni?
Orvosi szakvéleményünk van a továbbfejlesztésükre, hogy óvodába járjanak, miszerint idõ elõtt a 26.hétre születtek a lányok, 680 és 940 g-mal. Mit tehetek?
Várom válaszát!
Köszönettel: Kovács Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
A beszoktatási idõszak sok esetben egy teljes hónapot igénybe vesz, ezért a szeptembert erre szokták rászánni az óvodákban. A kifejezett fejlesztõmunkát inkább októbertõl tervezik célirányosan, ezért nem maradnának le a lányok semmirõl, ha arra a rövid idõszakra csupán délelõttre járnának be. Arról nem is beszélve, hogy a tervezett óvodai tevékenységek is leginkább a délelõtti idõszakot célozzák meg, így az "orvosi szakvélemény a továbbfejlesztésre" sem szenvedne csorbát az ebéd utáni elvitellel.
Elõfordul, hogy indokolt esetben kérik a Gyesen lévõ kismamákat, hogy ebéd után vigyék haza csemetéjüket. Ha ez az Ön számára megoldhatatlan, javaslom, egyeztessen az óvodavezetõvel!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Segítségét szeretném kérni, a kisfiam szeptember 1-én kezdte az ovit, azóta sajnos nem fogadja el az ételt az ovódában.Mindenki azzal nyugtat, hogy csak idõ kérdése s a gyermek meg fog törni. Azóta már fogyott és itthon bõségesen pótolja az elmaradott mennyiséget. Mit lehetne kipróbálni hogy ez a helyzet megváltozzon??
Köszönettel:Erika.
Vlasz:
Kedves Erika!
Gyakori, hogy a beszoktatási idõszak alatt a gyermek úgy tiltakozik a helyzet ellen, hogy nem fogadja el az ételt, italt az óvodában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy amint csökkenni kezd a gyermekben feltornyosult belsõ feszültség, amint kezd megnyugodni és feloldódni, azzal párhuzamosan egyre jobban jön meg az étvágya is. A beszoktatás része lehet ez a probléma is, melyet nem a következmény (azaz az étkezés elutasítása) oldaláról kell megközelíteni, hanem a kiváltó ok ( még nem szokta meg az óvodát) megszüntetésére kell törekedni.
Beszélgessenek minél többet az oviról, támogassa minél hatékonyabban gyermekét a beszoktatásban, így felgyorsítható a folyamat. Ha lehet, hívjanak meg magukhoz kis ovis társakat egy-egy játszódélutánra, és kérje az óvónõket is, hogy támogassák minél hatékonyabban gyermekét a beilleszkedésben.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ,
kislányom Laura áprilisban volt 4 éves, most középsõs. A gondom az lenne, hogy az oviben nem játszik senkivel, csak egymagában játszik egész nap. Itthon sokszor hív minket játszani, ez fõképp szerepjáték, abból szinte mindenféle jöhet. Képzlete nagyon jó, meséket imádja, foglalkoztatófüzeteket is szépen tudja csinálgatni kis ideig. (egy-két feladat egyszerre). Az oviban azt modnták ma az ovónõk, hogy egy kicsit lassú, és talán emiatt is nem találja a hnagot a többiekkel. Mindig úgy megy oviba, hogy õ nem akar, nem szeret oda menni, mert nem játszik vele senki. Lehet, hogy nem talált olyan társat, akivel azokat a típusú szerepjátékokat tudná játszani, amit itthon szoktunk. convulexet szed 13 hós kora óta lázgörcs miatt, ami valószínû lassítja, de ezt most már egy fél éven belül abbahagyhatjuk. kérdésem, mivel tudnánk neki segíteni, hogy egy kicsit a csoporttársaival is játszon? Elhívni nem tudok senkit, mivel senkivel sincs olyan jóban, pedig mindig mondom, ha szeretne vkit elhívni játszani szóljon. stb. Amúgy nem túlzottan félénk, 7 éves unokatesóival nagyon szeret játszani, de rajtuk kívül senki barátja nincs. Oviban még azt mondták, hogy egyébként nagyon okos, csak lassú, és nem szeretnék, ha nem úgy fejlõdne ahogy kell. Ez eléggé megijesztett. (ott az írist terápiát javasolták, ez nem tudom potnosan micsoda) mivel segíthetném gyermekem beilleszkedését, attól félek, ha nem talál barátokat, még zárkózottabb lesz. (iskilás társai is õk lesznek majd, mivel falun lakunk, helyi az ovi és a suli is) vigyem külön ovistáncra, vagy tornára?
Azt még hozzátenném, hogy szeretõ családban nõl fel,sokat biztatjuk, szeretgetjük. Áprilisban született kistestvére, akit nagyon szeret, nagyobb gondok ezzel sose voltak.
Köszönettel,
Gy. Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Az Ayres terápia, egyebek mellett, a szociális zavarokkal küzdõ, társas kapcsolataiban sikertelen gyermekek kezelését is segíti. Elõbbiek okán valóban sokat segíthet Laurának az említett terápia.
Mindemellett javasolt lenne az óvodai közegben is erõsíteni, segíteni társas kapcsolatainak alakulását, melyben az óvónõk együttmûködése elengedhetetlen. Kérje meg az óvónõket, hogy a közös játék során vállalják a "közvetítõ kapocs" szerepét, azaz indirekt módon, lépésrõl-lépésre, fokozatosan hozzák egyre közelebb egymáshoz Laurát és a csoport társakat. Kiváló lehetõségek adódnak erre pl. a közös szerepjátékok alkalmával, amelyek során a társas kapcsolatok, barátságok elmélyülhetnek. Ha az óvónõk ezek során indirekt módon, tapintatosan, szinte észrevétlenül "olvasztják be" a játékba a kislányt, segítenek neki megtalálni a helyét a különbözõ játékszituációkban, valamint komplexen az egész gyerekközösségben. Mondja el ezt a kérését a pedagógusoknak, akik minden bizonnyal készségesen nyújtanak ebben segítõ kezet. Napi rendszerességgel kérdezzen rá tapasztalataikra, azaz milyen szociális fejlõdést látnak a fentiek nyomán.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónö!
Kislányom 3éves,1 hete oviba jár.
Már 2éves kora ota nappalra,több mint fél éve éjjelre is szobatiszta,viszont ha nagyon bele merülve a játékba,bepisil,de többnyire késön szol.
Sajnos ez az oviban is igy va:-(,már 2alkalommal kellett rucit cserélni emiatt!
Hogyan tudnám megértetni a kislányommal hogy idöben szoljon és ne a játék legyen az elsö??
Már nagyon el vagyok keseredve emiatt!!
Válaszát elöre is köszönöm Monika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Ilyen idõs korban bizony gyakran elõfordul, hogy a játékba belefeledkezve minden egyéb tennivaló ( pl. WC-zés) háttérbe szorul. Ellenben az sem kizárt, hogy az épp beszoktatás alatt álló kisgyermek egyszerûen nem mer kikéredzkedni, hiába érzi szükségleteit.
Elõbbiek elkerülése érdekében kérje meg az óvónõket és a dadust, hogy kislányát a szokásosnál kicsit gyakrabban küldjék ki pisilni, ill. ellenõrizzék, valóban elvégezte-e a dolgát.Mondja el gyermekének, hogy bátran szóljon, ha úgy érzi, pisilnie kell, és az óvó nénik ki fogják engedni. Feltétlenül kérje az óvónõk aktív segítségét, akik minden bizonnyal készségesen támogatják majd gyermekét.
Hasznos lehet még, ha könnyen le-, és felhúzható ruhadarabokat ad gyermekére, így az önálló öltözés sem korlátozhatja õt.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ
Van egy 5 éves kisfiam.Amikor elkeztük az ovit,elég nehezen szokott be,de késõbb minden reggel örömmel ment.Az idén nyári szünet alatt végig azért rimánkodott hagy mehessen oviba.Gondoltam legyen,bár elmondtam neki hogy vegyes csoport van és stb.Nem volt semmi baj,kb egy hét telt el,mire elvágtak volna nála valamit,örjöngött hogynem akar menni.Most hogy újra indult az ovi,minden reggel erõszakkal viszi be az óvónõ a terembe.Ez nekem borzasztó,most legutóbb már éjszaka is felsírt hogy ne vigyem oviba.Rendesen roham jön reggel a gyerekre mikor hívom öltözni,már nemtudom mit csináljak,kibeszéltem már a szám neki,rengeteget beszélgettem vele hogy most mi a baj.De csak annyit mond hogy vele nem játszanak,meg unja az ovit.Egyszser egy barátja bántotta az oviba,az óvónõ kibékítette õket szemem láttára,de másnap ugyanaz.Ma reggel beszéltem az óvónõvel és azt ajánlotta hogy kezdjük elölrõl a beszoktatást.De már most kezdi mondani a kisfiam,hogy csak ugy megy ha nem hagyom ott többé.Azt is mondta hogy hozzá nem szol az óvónõ,meg ilyenek.Az óvónõ és a dadus teljesen az ellenkezõjét mondják,hogy egész nap vidám,játszik,jókedvü.eszik.
Nemtudom mit tegyek már az óvónõ is azt mondta hogy semmi értelme hogy minden reggel így vigyem be,ha betudom egyáltalán.Az tény hogy apukája most nincs,csak hétvégén jön le,de ez az egész dolog akkor történt mármint amióta nem akar menni,amikor még itt volt az apukája.Rengeteget beszéltem az óvónõvel,de mindig azt mondják hogy higyem el semmi olyan nem történt.
Már totál kivagyok és a gyerek is.Azt pedig nem akarom hogy idegileg teljesen kimerüljön.Amit lerendez reggelente itthon az nem hiszti.Ebben biztos vagyok.Már mindent mondtam neki,elmeséltem én hogy jártam,régen még jobban ment ha bevihette a játékát,de már ez sem akarja.Nagyon várom válaszát,és elõre is köszönöm,segítségét.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az óvónõknek igazuk van, ha úgy látják, ismét elölrõl kellene kezdeni a beszoktatás folyamatát. Valami elbizonytalanította a kisfiút, elképzelhetõ, hogy az a csoporttárs okozza a gondot, akivel rendszeresen össze szokott különbözni. Erre a tényezõre mindenképpen kérdezzen rá az óvónõknél! Mindettõl függetlenül ismét "nulláról" kezdve kell nekifutni a beszoktatásnak, ami remélhetõleg sokkal gyorsabb lesz, mint egy kiscsoportosnál.
Fontos, hogy a reggeli elválás se legyen traumatizáló a számára, ezért a következõket ajánlom: mondja el gyermekének, hogy ha ma szépen, ügyesen bemegy a csoportba, akkor Ön még kicsit nézni fogja a folyosóról, ahogy játszik. Vetítse neki elõre, hogy késõbb egy pillanatra majd ki kell mennie (parkoló órát intézni, postára, stb.) de nagyon hamar jön vissza. Tartsa magát a megígértekhez, és ebéd után menjen érte. (Tudom, hogy munka mellett ezt nem lehet könnyû megszervezni, de úgy vélem, megéri az áldozatot) Ha nincs konkrét oka az óvodától való tiltakozásnak, akkor ez a fokozatos beszoktatás célravezetõ kell, hogy legyen.
Ha a fentiek ellenére sem történik pozitív változás a beszoktatás folyamatában, akkor ki kell deríteni az ellenkezés konkrét okát. Ez történhet pl. bábozással, hiszen egy báb szerepébe bújva sokkal könnyebben megnyílik a gyermek. (t.i.: nem õ nyilatkozik, hogy miért nem szeret oviba járni, hanem a kismackó) Az édesapa nélkülözésérõl csak érintõlegesen tett említést. Bár a problémák már az apuka távozás elõtt tapasztalhatók voltak, de feltételezem, hogy a helyzet már korábban kibontakozóban volt. A családi nézeteltérések okozhattak olyan lelki sérülést a kisfiúnál, amik megingatták érzelmi egyensúlyát.
A fentiek átgondolásán, a beszoktatási praktikák gyakorlati alkalmazásán túl sokat segíthet még, ha gyermeke "Óvoda-hívogató csomagot" kap az Ovi tündértõl. Erre tökéletesen megfelel a fenti, képes linken látható "Óvoda-nyitogató" termékcsomag, melyet a linkre kattintással megtekinthet és megrendelhet. Az ebben található mesekönyv, kispárna, egyéb csodálatos kellékek ismét meghozhatják a kedvét az óvodába járáshoz.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam májusban volt 3 éves, down-szindrómás, most kezdtük 2 napja az ovit. Elsõ alkalommal 2 órát volt ott, otthagytam, második alkalommal ebédelés elõtt hoztam el. Reggel nem akart bemenni a csoportszobába, nem sír, csak leül a padra és nem mozdul, majd miután én eljöttem sikerült nagy nehezen betessékelni. És utána nincs is semmi baj vele. Viszont eléggé szökõs, a csoportszoba ajtaját is be kell csukni, és az udvaron is a 2 óvónõbõl 1 mindig utána járkál , mert nem marad a kijelölt helyen.
Bánt a dolog, de 3 évig folyamatosan vele volt foglalkozva, az udvaron is mászkálhatott akárhova (felügyelet mellett), és akkor mit várok 2 nem egész nap óvodában maradás után. Mit tudok tenni? Nekem már az is boldogság, hogy egyáltalán eljutottunk idáig, hogy óvodába jár. Válaszát elõre is köszönöm: Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Csak azt tudom javasolni, hogy az eddigiekhez hasonló odaadással, türelemmel, szeretettel segítsék át a fiúcskát a beszoktatás nehézségein, melyben kiemelkedõ szerepet kell, hogy kapjon a fokozatosság. Az új környezet, idegen arcok, egyelõre ismeretlen óvodai napirend mind-mind ijesztõen hathatnak a gyermekre, ám ezek a körülmények napról-napra egyre ismerõsebben köszönnek vissza életébe. Ennek során a kinti játék szabályait is megismeri majd, magáévá fogja tenni.
A down-szindrómás gyermekek, nyugodtan mondhatom, még sokkal barátságosabbak, közvetlenebbek, mint egészséges társaik, ezért biztos vagyok benne, hogy nagyon hamar sok jó barátra tesz majd szert kisfia is, így miattuk is szívesen jár majd oviba.
Üdvözlettel és szeretettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Babysitter vagyok egy olyan családnál, ahol ez már egyébként megszokott. Én még újnak számítok. A 4. alkalommal történt, hogy az egyébként szobatiszta 4 éves kislány nem volt hajlandó ráülni a wc-re, hanem a szobában akart bilizni, ahol kistestvére és én játszottunk. Végül nem tiltottam el. Egyébként a kislány még cumizik és olykor csõrös pohárból iszik. Ön szerint hogy lehetne hatékonyan leszoktatni ezekrõl a dolgokról, illetve mit tegyek, ha újra bilire akarna ülni? Vajon az jó megoldás lenne, hogy amíg wc-t használ, ott állnék mellette, s beszélgetnénk?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A babysitteri munka során adódó napi kérdéseket, problémákat, ezek megoldását mindenképpen a szülõkkel kell megbeszélni, egyeztetni, így hozzájuk forduljon problémáival. Mivel a babysitter egyfajta helyettese a szülõnek, így a nevelési koncepciók összehangolása elkerülhetetlen.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ.
A problémám az lenne,hogy a 29 hónapos kislányom nem szól mikor kakálni kell neki,pedig már szépen érthetõen beszél.Éjszaka és nappal nincs már pelenka rajta,wc-be pisil egyedül,igaz néha becsurog.De mikor kakálni kell neki,akkor nem szól.Van hogy bemegy a wc-be és oda kakál,de mindent össze ken vele.De van hogy a bugyiba ,pedig ott vagyok mellette.Mindig elmondom neki,hogy szolni kell,és õ megfogadja,hogy szolni fog,de nem teszi.
Mit tegyek,hogy szoljon?Õ a 3 gyermekem,és nem értem,a másik kettõvel nem volt ilyen gondom.
Válaszát nagyon várom.
Köszönöm.
Pné Melinda
Vlasz:
Kedves Melinda!
Elmondható, hogy kislánya az említett probléma ellenére is szépen halad a szobatisztaság terén. A pisilés már többé-kevésbé rendben van, gond csak a kakilással van. Úgy vélem, kislánya is, mint sok más gyermek, a végtermék látványától félhet, ill. nem szívesen ereszti a külvilágba a saját teste részeként számon tartott kakit. Ez a fajta szorongás, mint említettem, sok gyermeknél elõjön, ám a probléma játékosan, fokozatosan, mindenféle türelmetlenkedés, idegeskedés nélkül szépen megszüntethetõ.
Tanácsaim tehát a következõk:
- A kakiláshoz sokkal praktikusabb lenne egy minden tekintetben tökéletes bili használata. (Az edényke ilyen esetekben nagyobb biztonságot ad a gyermeknek, mint a "végtelen mélységû" WC. )
- Másik tanácsom: a problémát mindenképpen játékosan kell megközelíteni. Erre saját, játékos programot dolgoztam ki, melyet könnyedén megvalósíthat az általam összeállított "Játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag segítségével. (Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva.)
Bízom benne, hogy fentiekkel sikerül szorongás-mentesen és könnyedén elérni a szobatisztaságot, amely a közelgõ óvodakezdés miatt, bizony valóban kezd sürgetõvé válni.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ,
kisfiam 33 hónapos. egyedül nevelem, 2 éves kora óta bölcsibe jár.
a nyár elején, már próbálkoztam a szobatisztaság kérdéssel, mert december elején már kezdi az ovit, de sajnos a bölcsödében, ha rossz idõ volt és nem tudtak kimenni a szabadba visszakierült a pelenka higiénia címszóval.
nyilván hiába próbálkoztam hétvégén a pelenkáról való leszoktatásról, ha hétközben ez a folyamat megszakad.
hétvégente, nagyon szépen alakult a dolog, egyre gyakrabban szólt, amikor érezte az ingert, oda pisilt ahova szeretett volna (kint az udvaron a bokor tövébe vagy a wc-be).sosem erõltettem a dolgot.
augusztusban 3 hétig velem volt, bölcsödei szünet és nyaralás miatt. ez alatt a 3 hét alatt nyagyon szépen beállt a dolog, annyi kis hibával, hogy kakiláskor szólt hogy kér pelenkát, de nekem ez nem okozott gondott sosem. ehét hétfõtõl újra elkezdõdött a bölcsöde és nem hajlandó azóta szólni, ha pisilni vagy kakilni kell.
A dadusok óránként ráültetik a WCre és ha épp "elkapják" akkor sikerül megelõzni a "baleseteket", de sajnos a bölcsiben problémát csinálnak ebbõl, tegnap már szóvá is tették nekem, amit meg is értek és nem is. Nagyon sokat olvastam a témáról és úgy tudom, hogy a visszaesés nem tragédia, hiszen bármilyen változás kiválthatja. Nagyon szoros a gyermekemmel a kapcsolatom, idén tavasszal hagytuk abba a szopizást is. Úgy gonodlom hogy az õ igényeihez igazodva nevelem minden területen, nem erõltetek rá semmit. Feltételezem, ha nem lenne rá érett, úgy ahogy a bölcsiben állítják, nem lett volna 3 hétig tökéletesen szobatiszta.a délutáni ágytisztaság már teljesen rendben van, egy hete nem volt délutáni balesetünk.
A dadusok mondták hogy járjak utána, hogy esetleg nem kellene-e visszaadni rá a pelust, de én ezt butaságnak tartom, hiszen 5 napja esett vissza a gyermek, akkor amikor újra el kellett szakadnia tõlem napközben.
Beszélgettem vele tegnap hogy miért nem szól, ha érzi hogy pisilnie vagy kakilnia kell. Azt mondta, hogy beteg a Wc és nem akar oda pisilni. tegnap vásároltam neki egy külön bejáratú bilit, amire a kedvenc mozdonyáról ragasztottam matricákat, nagy büszkén mutatta ma a dadusoknak, hogy ide fog pisilni. Megígértem neki, hogy minden este készülök egy kis meglepivel, ha szól a dadusoknak, amikor "ki kell mennie", mert még segíteniük kell, hogy levetkõzzön és megmossa a kis kezét ha végzett. Megígérte hogy így lesz, hát egyenlõre bizakodom.
Igazából azért írtam le a kis történetünket, mert szeretném, ha véleményezné, hogy esetleg tényleg nem csinálok valamit jól, vagy Ön szerint mi a megoldás? Én személy szerint a türelem híve vagyok, mert nagyon okos értelmes fiam van akivel mindent meg tudok beszélni, de nagyon érzékeny. Én úgy gonodlom, hogy átmeneti visszaesésrõl lehet szó, de én nem vayok szakértõ, a dadusok pedig kötik az ebet a karóhoz.
Köszönettel:
Beatrix
Vlasz:
Kedves Beatrix!
Egyetértek Önnel, a gyermek életében bekövetkezõ (akár kisebb) változás is okozhat visszaesést a szobatisztaságban. Ezt megértéssel, türelemmel kell kezelni mind a szülõknek, mind a bölcsõdei gondozóknak. Megértem azonban az õ álláspontjukat is, hiszen egy csoportnyi gyermeknél meglehetõsen nehéz lenne vagy mondhatom azt is, hogy szinte lehetetlen vállalkozás mind a higiéniára, mind a gyerekek pillanatnyi szükségleteire is egyformán figyelni. Nehéz dolguk van, nem vitás...
Az Ön által leírtak tükrében javasolnám (bár ez nem biztos, hogy bölcsõdei keretek között túl könnyen kivitelezhetõ), hogy még gyakrabban, eleinte akár fél óránként ültessék le pisilni a kisfiút.
A 3 hetes nyári szünet mindenképpen jótékony hatással volt a gyermekre, de meggyõzõdésem, hogy kevés volt. Ideális esetben 1-2 hónapot folyamatosan rá kell szánni a folyamat tökéletes kivitelezésére, így a visszaesés szinte borítékolva volt.
Mit lehet tenni? Mint írtam
- gyakrabban ültessék le pisilni a kisfiút,
- ha lehet, inkább maradjon bugyiban, így jobban figyel az esetleges balesetek következményeire is
- az otthon tartózkodás alatt (délutánonként, hétvégén) ragadjon meg minden lehetõséget arra, hogy játékosan, a lehetõ legnagyobb türelemmel segítse gyermekét a szobatisztaság megerõsítésében. Jó szolgálatot tehet ebben ( a kakilási gondoknál különösen is!) az általam összeállított "Játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag", melyet a fenti linkre kattintva megrendelhet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Eddig azt gondoltuk mindent helyesen teszünk 5 éves kisfiunk nevelésével kapcsolatban, de azt hiszem itt mi már kevesek vagyunk.
hihetetlenül okos gyerek, akire az óvónénijei is felfigyeltek, általában már az egy korosztállyal elõbb járó gyerekekkel szeret játszani, 4 éves kora óta ír, olvas számol amit teljesen magától sajátított el, kérdezéssel.
viszont mindig is érzékeny lelkû volt.
most a nyáriszünet után várta az óvit, az elsõ 3 nap minden rendben volt, azóta viszont vmi szorongás vett erõt rajta, és folyton azt mondja hogy õ az anyucikájával szeretne lenni. nem eszik az óviban, mert neki az anya fõztje ízlik csak. 1 hét és megszületik a kisöccse, akit már nagyon vár, puszilgatja simogatja a hasam...lehet hogy mégis ezt érzi hogy hamarosan már nem csak õ lesz, és még szeretné kihasználni ezt a pár hetet? De annál meg okosabb....Mit lehet tenni hogy könnyebben vegyen részt az óvodai és más közösségben való foglalkozásokon pl úszás, ahol mindig azt várja hogy mikor megyünk már érte???
Várom válaszát!
SZV
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Két dolgot gyanítok, amely szerepet játszhat abban, hogy kisfiúk a szokásosnál érzékenyebb, ill. még jobban ragaszkodik szüleihez. Az egyik: az óvodában esetleg történt valami vagy van valaki, aki/ami miatt már nem szívesen jár oda. Beszélgessenek vele minél többet, érdeklõdjenek az ott történt napi események iránt. Puhatolják ki, nincs-e új gyerek, akitõl esetleg tarthat vagy bármi olyan új körülmény, amely megingathatta lelki egyensúlyát. Hasznos lehet bábozásba, játéktevékenységbe ágyazva eldramatizálni az óvodai életet, amely esetleg adhat valamilyen támpontot kisfia zárkózottságának miértjére.
A másik lehetséges ok, amely talán még valószínûbb, mint a fenti: a kistestvér születése. Erre a nagy alkalomra szépen, fokozatosan fel kell készíteni a gyermeket, miközben nem szabad elmulasztani kisfia családban betöltött szerepét hangsúlyozni. Nem tudom, hogyan oldják meg majd a szülés idején esedékes kórházi tartózkodást, de lehet, hogy ez indukál valamilyen félelmet a gyermekben. Kivel lesz majd addig a fiúcska? Nem fél-e, hogy addig másvalaki fog rá vigyázni, netán máshol kell aludnia? Nem esetleg anyu összekészített kórházi csomagja okozza benne a félelmet, hogy édesanyja talán itt hagyja õt? Próbálják alaposan átgondolni a gyermeküket ért lelki hatásokat, mert lehet, hogy a megoldás közelebb van, mint gondolnák.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A menyemnek 8 hónapos az unokája, (szerinte)elég keveset alszik napközben. Már most azzal idegesíti magát, hogy ha a gyermek majd az óvodában nem fog "rendesen" aludni, vagy egyáltalán nem alszik, akkor majd az óvónõk hazavitetik a gyereket.
Szerintem ilyen nincs és hiába próbálom meggyõzni, nem hiszi el, mert az ismerõseitõl ezt hallotta.
Kérem ezzel kapcsolatos válaszát, hátha az majd meggyõzi.
Köszönettel: Fné Gy Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Az óvodai élet még annyira messze van, hogy lehetetlen volna megjósolni, mi lesz majd akkor, ill. elõre felkészülni erre vagy arra a problémára. Egy 8 hónapos kisgyermek életritmusa, napirendje merõben más, mint egy óvodásé, 3 éves koráig még rengeteg minden változhat és fog is változni. Az óvodában olyan inger gazdag környezet veszi majd körül a kicsit, amely önmagában is elég lehet ahhoz, hogy "lefárassza" és a délutáni pihenõ idején álomba merüljön.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves ovónõ!Kisfiam négyéves mult.Tavaly kezdtük az ovit minden rendben volt a beszoktatással szeretett járni.Igaz nagyon sokat volt beteg ezért elég sokat hiányzott.Most második hete újra járunk oviba de sajnos tiltakozik kiabál sír hogy nem akar bemenni a csoportba pedig nyáron már nagyon várta az ovit egy héttel hamarabb kezdtük a tervezetnél mert õ kérte hogy szeretne menni.Nem értem mi az oka hogy most egy hete minden reggel sír.Kérdeztem tõle mi a gond mindig azt válaszolja anya hiányzol nagyon.Egyébként nagyon anyás napközben el van bárhol és könnyen barátkozik de még soha nem volt hajlandó például a mamáknál aludni.Kérdésem mit tegyünk hogy ez a probléma megoldodjon.Köszönöm válaszát.Kozma csabáné.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A nyári szünet az Ön kisfiánál is okozott egy kisebb törést, ami bizony gyakorta elõfordul a gyerekeknél. Ne aggódjon emiatt, amint újra visszarázódik a régi, megszokott kerékvágásba, minden rendben lesz. Ebben az átmeneti idõszakban pedig, ha lehetséges, a reggeli elválást fokozatosan, kíméletesen próbálja megoldani. Ha erre az óvodában van mód, néhány percig, amíg gyermeke lelki egyensúlya helyre nem billen (t.i: elkezd játszani valakivel, elfoglalja magát valamilyen tevékenységgel, stb.) ne menjen el az oviból. Ha lehet, a folyosó egyik félreesõ részében maradjon a háttérben. Amint szemmel láthatóan magára talált a gyermek, akkor hagyja csak magára. Ne aggódjon, a másodszori beszoktatás sokkal könnyebben és gördülékenyebben szokott menni, mint kiscsoportban, hiszen itt csak "visszarázódni" kell, nem pedig egy merõben új életformát megismerni és megszokni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Két kislányom van a nagy 7 és fél a kicsi 5 és fél éves. A kisebb gyekõcömmel van probléma. Mindig elég dacos kislány volt, születése pillanatától nagyok kellett küzdenem az összhang megtalálásáért. Ez a mai napig igy van. Ha minden úgy történik ahogy az neki jó: minden rendben. De ha valamit másként kérek: dühöng, csapkod, hangosan bömböl, durva szavakat vág hozzám. Ilyenkor csillapithatatlan. Ez olykor egy órát is eltart. Az óvodában jó kislány, jól viselkedik, de szinte senkivel nem játszik. Nincsenek barátnõi. Egymagában hintázik. Az óvónõje szerint a szocializációján kellene javitanom. A nagyobbik lányom egy nyitott, barátkozó, kiegyensúlyozott gyerek akinek rengeteg barátja van.
Mire figyeljek, vigyem pszichológushoz? Tudom, hogy nincs két egyforma gyerek. De a kisebb lányomhoz nem mindig találom a kulcsot.
Köszönettel: A. Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
A gyermek szocializációjáért óvodai szinten lehetne a legtöbbet tenni. Kérje meg az óvónõket, igyekezzenek segítséget nyújtani kislányának, hogy eredményesen bekapcsolódhasson társai játékába. Napi szinten érdeklõdjön a pedagógusoktól ennek eredményeirõl, tapasztalataikról.
5,5 éves korban már korántsem jellemzõ az egyedül játszás, így ha a gyermekét jól ismerõ óvónõk is ekként vélekednek, érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét is igénybe venni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A kislányom 2010 februárban lesz 3 éves.2009-ben jelentkeztünk az oviba beiratkozni,amikor kellett,helyhiánnyal elutasítottak.A jegyzõnél fellebeztem és leírtam, hogy 2010febrártól kérném a felvételt, mert akkor vissza kell mennem dolgozni;a jegyzõ azzal utasította el a felvételt, hogy még nincs 3 éves a gyerek.Mi a teendõ ilyenkor?Az óvóda és a jegyzõ is más indokkal utasít el, a beíratkozás idõponját õk határozták meg.
Köszönöm a válaszát!
Gabi
Vlasz:
Kedves Gabi!
Megpróbálkozhat az ismételt fellebbezéssel, de sajnos valószínûleg újra elutasítják majd felvételi kérelmét. A telített létszám és a 3. életév betöltésére vonatkozó indokok külön-külön is megdönthetetlenek, függetlenül attól, hogy az óvoda az egyikre, a jegyzõ a másikra hivatkozott.
Esetleg érdemes lenne a szülõk munkahelyének körzetébe tartozó óvodáknál is érdeklõdni, ahol szintén körzetesnek számít a gyermek. Egy próbát megér...
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Az én kérdése(im) is szobatisztasággal kapcsolatos(ak). A kislányom jövõ héten lesz 2 éves. Másfél éves korában nagyon kicsípte a kaki a fenekét, ezért esténként fürdés elõtt 1 órával levettük róla a pelust, hadd szellõzzön a bõre. Mivel nem akartam, hogy telepisilje a szõnyeget, figyeltük, mikor kell neki, és ráülettük a bilire. Ennek az lett az eredménye, hogy egy hónap múlva nem kellett pelenka rá, mindig odament a bilihez, akár pisilni, akár kakilni kellett. Még akkor is, amikor 3 napig hasmenése volt szegénykémnek. Késõbb már mondani is tudta, hogy kell neki, és visszatartotta addig, amíg elértünk a wc-hez. De egy újabb hónap múlva visszaesett, olyan szinten, hogy újra pelust kellett rá adni, mert egyáltalán nem szólt pisilésnél. Kakilásnál igen. Azóta hullámzóan hol szól, hol nem szól. Illetve a pisilni kell és a bepisiltem a két variáció. Tudom, hogy még csak két éves lesz, de ha már egyszer sikerült neki egy idõszakra, most miért nem? Hogy tudnék neki segíteni? Úgy gondolom, hogy azzal csak összezavarom, ha felváltva van rajta pelus illetve bugyi. Ha ugyanis pelus van rajta, akkor belepisil, ha bugyi, akkor szól, igaz sokszor csak az elsõ cseppek után. Jövõ hónaptól bölcsibe fog járni, nem szeretném, ha arról szólnának a napjai, hogy öltözködni kell, mert néha-néha elfelejt szólni. De ha egész nap pelus lesz rajta, akkor hogyan lép elõre ebben a kérdésben?
Válaszát elõre is köszönöm: H. Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Véleményem szerint nem érdemes visszatérni a pelenkához, hiszen a kislány nem mutat félelmet a bilizés iránt, inkább csak el-elfelejt szólni, ha pisilni kell. Ez teljesen normális ilyen korban, a visszaesések pedig más gyerekeknél is nagyon gyakoriak.
Semmi baj nincs azzal, ha kezdetben rendszeres idõközönként Önök vagy a gondozónõk figyelmeztetik a kicsit a pisilésre, elõbb-utóbb magától is (újra) odafigyel majd az ingerekre. Kérjék meg a gondozónõket is, hogy eleinte kérdezõsködés nélkül küldjék el pisilni a kislányt.
Meglátja, hamarosan ismét tapasztalható lesz a régi siker, addig is kezeljék az eddigiekhez hasonló türelemmel a helyzetet. Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Két fiam van,a nagyobbik most lesz kiscsoportos óvodás, Õ 3.5 éves. A kisebbik fiam 2 éves lesz és most megy bölcsibe. Az óvoda és a bölcsöde egymástól 5 percre van.A bölcsibe 8-kor van a reggeli az oviban pedig 8.30-kor.Az uzsonna is elõbb van a bölcsiben mint az oviban. A kérdésem hogy melyik fiamat vigyem elõször és melyiket hozzam el elsõnek az óvodából/bölcsödébõl?
A másik kérdésem pedig hogy a gyerekek idáig ha néha ott aludtak a nagymamáknál mindig külön voltak, eddig ez jól bevált és nem terheltük le túlzottan a nagyszülõket, viszont nem tudom hogy a fiaimnak mi lenne a jobb ha együtt vagy ha továbbra is külön nyaralnának a nagyiknál. Amennyiben együtt jobb lenne melyik az a korszak amikor ezt már nyugodtan meg lehet tenni anélkül hogy ez teher lenne a nagyszülõknek.
Válaszát elõre is köszönöm: R-né Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
Amennyiben otthon nincs mód reggelizésre, úgy mindenképpen a kisebb gyermeket lenne érdemes elõbb hozni és vinni. Nem csak étkezési, de beszoktatási szempontból is, hiszen korábbi idõpontban még nagyobb a nyugalom. Ez pedig nem elhanyagolható momentum egy beszoktatós bölcsisnél.
A közös nyaralás kérdése, úgy vélem, a jövõ nyáron válik aktuálissá. Addig rengeteget változnak, fejlõdnek a gyerekek testileg-lelkileg-szociálisan egyaránt, ezért érdemes késõbbre halasztani ezt a döntést. Ha aktuálissá válik a kérdés, feltétlenül kérje ki a Nagyiék véleményét is, hiszen leginkább õk maguk tudják eldönteni, mit tudnak vállalni és mit nem.
