Jó Estét!
Én egy 2és fél éves kisfiú édesanyja vagyok.Nyugodt körülmények között élünk hármasban a férjemmel.A kisfiam már egy pár hónapja teljesen szobatiszta volt,de kb 2 hónapja esténként bepisilt.Mostanában már minden nap teljesen pisis a pelenkája,pedig felkel éjszaka.Muszáj voltam estére újra pelenkát adni rá, nehogy felfázzon.Alvás elõtt már nagyon kevés folyadékot adok neki,de így is bepisil.Napközben is szokott aludni,de akkor semmi baj nincs, pelus nélkül alszik kb 2 órát.Mit tegyek?Miért fejlõdött így vissza a szobatisztasága? Ki fogja ezt nõni? Elõre is köszönöm válaszát!
Egy kétségbe esett anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ne essen kétségbe, nincs miért. Az éjszakai szárazság elérésében ugyanúgy elõfordulhatnak a kezdeti idõkben visszaesések, mint a nappalinál. Ez még ilyen korban nem valószínûsít szorongást, bár érdemes lelkiismeretesen átgondolni, hogy nem okozott-e valami kisebbfajta törést a fiúcska lelkében. Ha a válasz egyértelmûen nem, akkor ne aggodalmaskodjon, idõvel tökéletesen kiteljesedik az idegrendszeri érés folyamata. Addig is nyugodtan használjon éjszakára pelenkát, elkerülvén ezzel az esetleges felfázást!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
A problémám a következõ: A kisfiam 27 hónapos. Hónapok óta probálom bilire szoktatni sikertelenül. Beszél érthetõen tisztán. Elõfordult már hogy belepisilt a bilibe de csak úgy úgy hogy vég nélkül könyvet lapozgattunk. Ha megemlitem neki hogy pisiljunk a bilibe csak annyit mond nem. Mégis ráültetem akkor ül egy 2-3 percig majd feláll. Pedig én úgy látom kell pisilnie.
Ha mégis bepisil/bekakil nem szól pedig nincs rajta pelus csak egy kis bugyi. A wc-vel sem jobb a helyzet. Arra rá sem ül pedig látja tölünk hogy mire való. Próbáltam játékosan rávenni a bilizésre(ráültettük a babát plüssöket) de hiába. nem tudom már hogy mit tegyek. Kérem adjon tanácsot hogyan csináljak kedvet neki? Azt is mondták már hogy még nem érett meg rá. Ez lehetséges?
Elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Elképzelhetõ, hogy még valóban nem érett a dologra a kicsi (egyik gyerek korábban, másik jóval késõbb válik szobatisztává), ám az is lehet, hogy nem tartották be a kellõ fokozatosságot a szobatisztaságra nevelés folyamatában. Apró lépésenként, a kisgyermek saját ütemében és ahhoz maximálisan alkalmazkodva szabad csak elõrehaladni. Ennek a folyamatnak minden lépését pontról-pontra leírom "Szobatisztaság játékkal, könnyedén" c. könyvemben, mely folyamathoz elengedhetetlenül fontosak a "Játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag eszközei. (Megtekinthetõ, megrendelhetõ a fenti képes linkre kattintva!) Mindenképpen ajánlom figyelmébe, hiszen a termékcsomag nagy segítségére lehet a gyors és "fájdalommentes" szobatisztaságra nevelésben. :)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 2,5 éves. A héten kezdtük el a bölcsõdét, mivel januári születésû és év közben óvodába nem veszik fel, a GYES-em lejár, szóval így döntöttünk.
Az elsõ napon egy órát voltam bent vele, azaz kinn az udvaron. Szépen eljátszott, míg a gondozónõvel beszélgettünk. Második napon azonban számomra hirtelen gyorsasággal kikapta a gondozónõ a kezembõl a gyereket, és elvitte. Természetesen õ megilyedt, és nagyon sírt. Nem volt hajlandó késõbb sem kommunkikálni. Egyébként nagyon beszédes, értelmes kisfiú és szobatiszta is.
Mikor hazamentünk mondta is, hogy azért sírt, mert a néni megfogta. Megbeszéltük a gondozónõvel, hogy miért sírt a gyerek, és inkább hagyni kellene, elõször bemegyünk pisilni, aztán elmegyek.
Harmadik nap így is történt, nem sírt Levike, mikor elmentem, csak késõbb. Akkor is az történt, hogy megfogta, felvette a gondozónõ és arrébtette, hogy ne ott sírjon. Az is történt emellett, hogy én felmentem a bölcsõdére nézõ házban egy ismerõsömhoz, és az erkélyrõl néztük a fiamat (persze úgy, hogy ne vegyen észre). A gondozónõ észrevett, és majdhogynem leteremtett, hogy én minek ellenõrzöm õt, és ez kellemetlen neki. Elmentem, nem akarok konfliktust a gyerek miatt. Nem akartam én ellenõrizni, csak a gyerekemért aggódom. Ezt mondtam is neki. Még aznap azt mondta a gondozónõ, hogy ha ilyen sírós lesz a gyerek, és késõbb nem hagyja a többieket aludni, akkor meg oldjam, hogy délben elviszem. Mindezt a harmadik napon. Negyedik nap, ma szintén bementünk pisilni, aztán ki az udvarra, el is indult Levi a másik gondozónõ felé, mert képeskönyvet néztek, de az õ gondozónõje megfogta határozottan a csuklóját (gondolom, hogy ne jöjjön utánam, de nem is akart a gyerek), és akkor már ideges lett a Levi, onnantól kezdve háromnegyed órát sírt. Közeben bevitte a házba a gondozónõ (felvette), (azzal az indokkal:"a szomszéd házban lakók ne gondolják, hogy rosszul bánnak a gyerekekkel, ha ezt a sírást hallják), majd azt mondta a gyereknek, hogy kiviszi, ha abbahagyja a sírást. Levi okos, abbahagyta, kimentek, és onnantól már valamennyire megnyugodott.
Én abban kérném az Ön segítéségét, hogy mit tehetnék azért, hogy a gyermekem minél kevesebb sérülés nélkül beszokjon a bölcsibe.Mit mondjak a gondozónõnek, hogy ne legyen nagy konfliktus, hogy ne cipelje a gyerekem, mert nem szereti. Mi van akkor, ha nem szimpatikus a gyereknek a gondozónõ? (Én próbálom elõtte nem kritizálni, sõt mondom neki, hogy szeretik õt) De nem értem miért kell, második, harmadik napon feloldódni egy gyereknek egy idegen helyen, és a gondozónõnek feltételezni bármi hiányosságot egy gyerekben ezek alapján.
Várom válaszát!
Egy elkeseredett anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az, hogy egy 2,5 éves kisgyermek az elsõ napokban sír az anyukája után a bölcsiben, teljesen normális. Nem lenne mit szégyellni ezen a gondozónõnek sem. A megoldás azonban nem az lenne, hogy erõszakkal hallgattassa el a kicsit, sokkal inkább, hogy megnyugtassa. Ez történhet pl. figyelemeltereléssel, játékkal, kedves odafordulással.
Érdemes lenne kicsit elbeszélgetni a gondozónõvel, s elmondani neki, hogy gyermekére milyen demokratikus nevelési eszközökkel lehet leginkább hatni. Ossza meg vele szülõi tapasztalatait, kerülve a kioktató hangnemet, amin esetleg megsértõdhet. Bízom benne, hogy sikerül megtalálni a közös hangot a gondozóval, és egymással együttmûködve sikerre vinni a beszoktatást.
Ha semmiképpen nem tud dûlõre jutni vele, érdemes lenne átgondolni, hogy a jövõ évi óvodakezdésig (mikor is sokkal érettebb lesz szociálisan a gyermek) nem tudja-e mégis megoldani gyermeke otthoni elhelyezését. 3 éves korig ugyanis ez lenne az ideális a kicsik kiegyensúlyozott érzelmi fejlõdése szempontjából.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!
Segítséget kérek.Ezen a héten kezdtük el a beszoktatást az oviba.Reggelente nincs is gond,de mikor délben hozom haza kisfiamat nagyon nagy hisztit csap le. Elsõ alkalommal 10 per hiszti után odacsaptam a fenekére és miután abbahagyta elmagyaráztam hogy ezt nem szabad csinálni.Másnap egy pohár vízzel öntöttem le,a hiszti miatt. Már az oviban megakart ütni,amiért azt mondtam,hogy nem megyünk a szomszéd fiúhoz játszani hanem aludni megyünk. Én azt gondolom,hogy attól,hogy õ ovis lett és még nem alszik ott és fáradtan jön haza nem azt jelenti,hogy ezt kell csinálni. Nem akarom azt sem,hogy õbenne az legyen,hogyha hazajön akkor kiabálnak vele és verik,de nem tudom mit tegyek. Hallgassam el a hisztit és majd abbahagyja?Szeret gyerekek között lenni és lehet ha ott alszik egyet akkor nem lesz ilyen? Várom mihamarabbi tanácsát.Köszönöm
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Gyermeke valószínûleg a fáradtságtól és a helyzet újszerûsége miatt nem tudja, mit kezdjen magával az óvoda után. Néhány nap, esetleg 1-2 héten belül megszokja és elfogadja az újfajta napirendet: azaz ovi után irány haza és jön egy kis pihenõ.
Ha szükségét érzi, megadhatja gyermekének a választás lehetõségét: otthon vagy az oviban szeretne inkább aludni? Így könnyebben megérti és elfogadja, hogy az alvás, mint a napirend állandó része megmaradt, csupán a helye változhat, a fiúcska döntése szerint.
Hasznos lehet még egy csábító program elõrevetítése (pl. játszótér, szomszéd kisfiúval való játék ...stb.), amire alvás után (!) kerítenek majd sort.
Bízom benne, hogy a fentiekkel sikerül megoldást találni a problémára.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Két kisfiam van,a nagyobbik júniusban volt 6, a kisebbik áprilisban volt 5 éves.A nagyot vissztartottuk az oviban, hogy együtt menjenek a kicsivel iskolába.A férjemmel úgy gondoltuk egyszerre könnyebben tanulunk velük.Az óvódában év vége felé elkezdték mondogatni az óvónõk, hogy a kicsit nem biztos, hogy engedni fogják jövõre iskolába.Mikor rákérdeztem,hogy miért nem mehet az volt a válasz, hogy beszéd közben rosszul veszi a levegõt (ettõl függetlenül tökéletesen lehet érteni mit mond,az r hanggal van gondja, de az óvóda 80%-a nem tudja kimondani rendesen)és, hogy fizikailag nem fogja bírni a terhelést, mert 105 cm és 20,5 kg.Karatéra és úszni járnak, a kicsi gyorsabban fut mint a nagy,a szellemi képességével sincs baj, sok feladatot oldunk meg együtt,imád rajzolni és tud is, amit a nagyról nem mondhatunk el.Az oviban vegyes csoportok vannak, de a kisebbik fiút a kicsikhez rakták be, azzal a magyarázattal, hogy kicsi.Ha a nagyobbak mennek kirándulni, vagy biciklizni õt nem viszik, mert kicsi, de könyörgöm elmúlt 5 éves, tud kétkeréken biciklizni(sok gyerek még 6 évesen sem).Már beszéltünk pszichiáterrel és egy másik óvóda vezetõjével is, õk azt mondták, hogy ezek nem lehetnek akadályok.Ha a gyerek szellemileg nem lenne iskolaérett belátnánk, de azt, hogy kicsi nem tudjuk elfogadni. Kérem adjon tanácsot. Ha az oviban mégsem engedik, mit tehetek ellene? Törvényileg mennie kell, mert május 31-ig betölti a 6-ot.Menjek szembe az ovival?
Tiszelettel:Szabina
Vlasz:
Kedvese Szabina!
Szembeszállhat az óvodával, ám lehet, hogy tanácsosabb lenne átgondolni az érveiket. Az iskolaérettség megítélése 3 fõ szempont alapján történik: értelmi, testi és szociális vonatkozásban. Az iskolakezdéshez szükséges minimális testi fejlettséget legalább 110-115 cm-es testmagasságban és legkevesebb 20-22 kg-os testtömegben határozzák meg, bár ez az érték mostanában inkább felfelé változik a jellemzõen egyre késõbbre tolódó iskolakezdéseknek köszönhetõen. A fizikai érettség figyelmen kívül hagyása súlyos egészségi, testi problémákat okozhat a gyermekeknek, elég, ha az ólom súlyú iskolatáska cipelésének gerincre gyakorolt hatására gondolunk.
A testi érettség megléte tehát ugyanolyan döntõ jelentõségû, mint az értelmi vagy a szociális fejlettség milyensége. Azt javaslom, alaposan gondolja át, tegye mérlegre az érveket és ellenérveket az iskolakezdéssel kapcsolatban! Nem biztos, hogy az "együtt tanulás" valóban annyi elõnyt jelentene egyik vagy másik gyermeknek, hogy érdemes lenne más fontos szempontokat figyelmen kívül hagyni.
Elképzelhetõnek tartom (kérdéses esetben a Nevelési Tanácsadó véleményét is kikérhetik), hogy ha még egy évet hagyna kisebb gyermekének az óvodára, sokat profitálhatna a plusz egy esztendõbõl.
Amennyiben otthoni játékkal is szeretné megalapozni gyermekei iskolaérettségét, feltétlenül ajánlom figyelmébe "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagjainkat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Szakértõ!
Fiunk ápriliban töltötte a 3 évet. Úgy terveztük, hogy szeptembertõl óvodába járna. De csak arra van lehetõségünk, hogy heti 2-3 alkalommal vigyük be. (Én babát várok, és az orvos eltiltott a gyaloglástól, az óvoda 2 kilométerre van, nincs tömegközlekedés, falun lakunk, a férjem pedig a beosztása miatt páros héten 2szer, másik héten 3szor tudná vinni-hozni.) Ráadásul az óvodában nem tudnak diétás étkezést biztosítani, tehát mindenképp el kell hoznunk ebéd elõtt. Kérdésem, hogy vigyük-e egyáltalán óvodába ilyen rendszertelenül? Vagy inkább várjuk meg míg a testvére megszületik, és akkor már minden nap el tudom vinni, hozni? (Ez január-február idõszakra esne.) A védõnõ szerint érdemes most kezdeni, hogy ne érezze, a kicsi "kitúrja itthonról". Mi viszont attól tarunk, hogy ha most néha megy, néha nem, akkor majd februárban nem érti meg, miért kell minen nap járnia.
Elõre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel, H. Lilla
Vlasz:
Kedves Lilla!
Úgy vélem, érdemesebb lenne tavasszal kezdeni az óvodát, mikor már a picur is elég nagy ahhoz, hogy jöjjön-menjen vele. Véleményem szerint erre talán az egészségi szempontból legmegfelelõbb (fertõzésveszély, influenzás idõszak lecsengése utáni) március környéki idõszak lenne a legalkalmasabb. Nem gond, hogy ha ebben a tanév végi, rövid idõszakban csak napi néhány órában barátkozik, ismerkedik az ovival, ez az idõszak jól megalapozza majd a jövõ õsztõl induló állandó, folyamatos óvodázást. Addig is feltétlenül ajánlom figyelmükbe "Óvoda-nyitogató termékcsomagunkat", melynek segítségével csodálatosan megalapozható az óvodai életre való érzelmi felkészítés (mesélés-beszélgetés az oviról, zsák közös kiválasztása- jellel ellátása, ...stb.) . Megrendelhetõ a fenti, képes linkre kattintva.
Jó egészséget, boldog óvodakezdést és babavárást kívánok Önöknek!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam szept. végén lesz 5 éves. A mai napig csak felszólításra hajlandó kakilni, azt is csak pelusba Igaz pár hónapja a WC-be (szûkítõt használva) is esik 1-1 bogyó. Az óvodában még soha nem kakilt, bár már 2 éve jár. Pisiléssel nincs gond. Széklete normális állagú (rost gazdag az étrendje, nem fáj a kakilás sem. Ami feltûnt, hogy szerintem túlságosan ragaszkodik a tárgyaihoz, s talán a kaki is olyan, a mit a sajátjának tekint. Hiába ígérgetünk fût-fát az eredményért hidegen hagyja. A mosolygós matricáknak is csak pár alkalommal örült, már kezdi mondogatni, hogy milyen csúnyák. Reggelre az esetek zömében bepisil, bár ha kevesebbet alszik, akkor gyakrabban száraz a pelus. Tudom, hogy ez is gond, de a kakilás talán nagyobb...
Segítségét megköszönném,
Üdvözlettel, Ildikó
Vlasz:
Kedves Ildikó!
Mivel 5 éves gyermekrõl van szó, így elképzelhetõ, hogy jelentõsebb szorongás vagy egyéb lelki tényezõk állnak az állandósult, folyamatosan fennálló probléma hátterében. Ha már minden megoldást végigzongorázott (ideértve a "Játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag" gyakorlati alkalmazását is - megrendelhetõ a fenti, képes linkre kattintva), de semmi nem vezet eredményre, javaslom, kérdésével keressen fel gyermekpszichológus szakembert, aki segíteni tud a további megoldásban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!A kislányom aug 15-én lesz 28 hónapos.26-hónapos volt mikor elöször megmutattuk neki a bilit ,és hogy mire való.Nem igazán érdekelte a dolog.Ha néha éppen akkor ültettük rá a bilire amikor pisilnie kelett belepisilt,de magától nem szólt sosem.A védõnönk tanácsára vissza adtam rá a pelust és 2-3 hét után újra próbálkoztunk,abban a reményben hogy hátha akkor már jelzi a szükségletét.Az eredmény szinte ugyan az mint elötte,Õ magától egyáltalán nem jelzi ha pisilnie kell ,mi visszük és ültetjük rá.Közben az egyik este kijelentette hogy Õ már nem akar a bilibe pisilni,hanem a wcbe szeretne.Vettünk szükítöt ,és szemmel láthatóan tetszik Neki ha a Wcbe pisilhat.A legnagyobb bajom az ,hogy,pár hete ez az úgynevezett "dackorszak" elöjött nála,mindenre az a válasza hogy "nem","nemakarom".Így aztán most hiába hordom a wcre mint eddeig,ha olyan kedve van akkor közli hogy nem kell pisilnie ,persze mondanom sem kell hogy bemegy a szobába bepisil,és sírva jön ki hogy anya kérek egy másik bugyit.Mindig kérdezem tõle hogy kell-e pisilnie,de Õ mindig azt mondja hogy nem.De van olyan napja hogy magától megy pisilni,de ha én megyek utánna hogy segítsek akkor azt mondja hogy már nem kell és kimegy a wcböl.Sokszor látjuk rajta hogy pisilni ,kakilnia kell de ha megkérdezem azt mondja ,nem kell.Azt csináltuk a férjemmel a minap hogy nem vittük el wcre mint eddig,csak mondtuk Neki ha kell szóljon,de nem szólt ,így aztán szinte minden pisi a bugyiba ment.Megelégeltem a dolgot és vissza adtam rá a pelust,erre Õ azt mondja hogy bugyit szeretne felvenni,én meg mondtam neki hogy bugyit csak az hordhat aki a wcbe kakil, pisil.Persze egybõl megigérte hogy szólni fog ha kell neki,de persze hogy nem szól!Kérem adjon tanácsot mit tegyek!?Köszönöm Oné Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Véleményem szerint a szobatisztaságra nevelés kezdeti idõszakában nem jellemzõ (és épp ezért hiábavaló elvárás), hogy szóljon a gyermek, ha pisilnie kell. Ez egy bonyolult, összetett tanulási folyamat eredményeként alakul ki. El kell fogadnunk, hogy az alábbi fejlettségi fokozatok egymásra épülnek, így nem lehet a dolgok elé menni: "érzem az ingert" > "tudatosodik bennem az inger" (azaz tudom, hogy ha ezt érzem, az azt jelenti, hogy mindjárt jön a pisi, kaki) > jelzem a szükségletet > végül adekváltan cselekszem, azaz leülök a bilire.
A felnõttnek mindez rutinná vált, természetes dolog, de egy kisgyermeknek korántsem az. Mindenek elõtt, azt javaslom, szoktassa meg a kislánnyal, hogy a pisi, kaki a bilibe, WC-be való. Kérdezõsködés nélkül, napirendbe épített "programként" ültesse le bizonyos idõszakokban a kislányt. Ám hogy ezt ne érezze erõszakos tukmálásnak, adjon lehetõséget neki a választásra: bilibe vagy WC-be szeretné végezni a dolgát? Ha a kicsinek van választási lehetõsége, nem érzi magát rákényszerítve a dolgokra.
Elõbbiekkel párhuzamosan erõsítse meg játékosan is a folyamatot, azaz játékkal próbálja elérni, hogy a bilizést, WC-zést örömmel végezze. Erre többféle megoldási módot javasolok "Szobatisztaság játékkal, könnyedén" c. könyvemben, melyhez elengedhetetlenül fontosak a "Játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag" további eszközei, játékai is. Megtekintheti és megrendelheti a fenti képes linkre kattintva.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves ovónéni!
A kisfiam 3 és fél éves.Nagyon nehezen jutottunk odáig,hogy lekerült a pelus, és az is csak azért, mert úgy gondoltam ,végre itt az ideje a szobatisztaságnak.Ezek után is egyfolytába bepisilt, bekakilt.A pisiléssel kapcsolatba egy idõ után megoldottak a problémák egészen az elmúlt pár hétig.
Az elmúlt egy hónapban kisfiam, végre szólt, hogy kakilnia, pisilnie kell és ráült a wc-re, de az utóbbi pár hétben újra bekakil, bepisil. Tanácstalan vagyok,nem tudom miért fejlõdhetett vissza a kisfiam.
Válaszát, és tanácsát elõre is köszönöm.
Boros Nóra
Vlasz:
Kedves Nóra!
A szobatisztaságban elõforduló visszaesések nagyon gyakoriak, mely történhet akár minden ok nélkül, akár valamilyen kisebb-nagyobb lelki megrázkódtatás nyomán is.
Minden esetre azt javaslom, amíg vissza nem áll a helyzet a régi kerékvágásba (azaz nem szól a kisfia, ha kakilni, pisilni kell), addig rendszeres idõközönként Ön küldje el WC-re. Mindig figyelje a jeleket, melyek a testi szükségletekre utalhatnak, így észreveheti, ha gyermekének pl. kakilnia kell. Ilyen esetben sokszor elkezdenek fel-alá futkosni a gyerekek, fogják a popsijukat, félreesõ helyre bújnak, stb. Ha hasonlót tapasztal, ültesse le kisfiát kakilni.
A pisilésnél szintén figyelmeztesse gyermekét a WC használatra, amíg csak szükséges. Ez történhet óránként vagy akár gyakrabban is. A lényeg, hogy kisfia megszokja, hogy a kakinak, pisinek mindig a WC-ben van a helye, így õ maga is arra törekszik majd, hogy elkerülje a további baleseteket.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Szakértõ!
Kisfiam hirsprung beteg, már 4 éves, szeretnénk ha szobatiszta lenne. A betegsége miatt sûrûn van folyós széklete és sebes a popsiján a bõr is, amit bõrgyógyász kezel, de szerinte is az hozhatna végleges megoldást, ha szobatiszta lenne.
Kérem segítsen, van olyan intézet, hely, ahol tudnak segíteni a szobatisztaságra nevelésben? Hogy kezdjek hozzá, mert az egészséges babáknál leírt módok nem mûködnek nála.
Segítségét elõre is köszönöm!
Tisztelettel: Petróné Annamari
Vlasz:
Kedves Annamari!
Mivel orvosi végzettséggel nem rendelkezem, így sajnos nem tudok megoldási módokat javasolni Önnek. A hirsprung betegség során a gyermek nem csak székrekedéstõl, de paradox módon egyidejûleg hasmenéstõl is szenved, így székelése kiszámíthatatlan idõpontokban történhet. A meghatározott idõszakban, pl. étkezések után történõ biliztetés ezért sem lenne célravezetõ. Arról nem is szólván, hogy egy esetleges erõszakos bilire ültetés szorongásokat válthatna ki, ami tovább ronthatna a székrekedés problémáján.
Javaslom, gyermekorvosuk, ill. ismerõs orvosok segítségével próbálja megtalálni a lehetõ legjobb szakembereket, akik kisfia egészségi állapotának javításával megalapozhatják a szobatisztaság kialakítását. Ezzel párhuzamosan pedig érdemes folyamatosan próbálkozni a játékos, sohasem erõszakos szobatisztaságra neveléssel. (Korábbi válaszaimból, ill. könyvembõl konkrét játék ötleteket meríthet.)
Ezzel a problémával foglalkozó intézményt, szakorvost jómagam sajnos nem tudok ajánlani, érdemes lenne a kérdést a Szülõk egymás közt rovatban is felvetni. Nagyon bízom benne, hogy segítõkész szülõtársak segítségével sikerül rálelni a legjobb szakemberre és a megoldásra.
Kívánom, hogy így legyen, kisfiának pedig mielõbbi gyógyulást kívánok sok-sok szeretettel:
az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!Siposné Kati vagyok,a Fiam 2éves,és nagyon fél a gyerekektõl.A játszótéren is csak velünk hajlandó játszani.Jövõre szeretném oviba iratni.Mit tehetnék érte,hogy ne legyen olyan félénk.Mert különben ügyes és szobatiszta,de még nem beszél.Lehet,hogy ezért ijed meg?
Vlasz:
Kedves Kati!
A kisgyermekkori félelem jellemzõen gyakori érzelem ebben az életkorban. Fél a szeretett felnõtt ( leginkább az édesanya) elvesztésétõl, ezért sokszor valósággal ragad az anyukájára. Jellemzõ a kisgyermekkori érzelmi életre továbbá a felnõtt centrikusság, azaz sokkal inkább a felnõttek irányába nyitott, nem pedig a kortársai felé. Ezek teljesen normális jelenségek, nem kell tõlük megijedni. Mindemellett azonban sokat segíthet gyermekének abban, hogy könnyebben túllépjen ezeken a nehézségeken: gyakorta menjenek gyerektársaságba (játszótérre, játszóházba, rokon gyerekekhez), és adjon lehetõséget kisfiának arra, hogy az Ön biztos támaszt nyújtó társaságában, saját tempójában ismerkedjen, barátkozzon a többi kicsivel. Nem baj, ha eleinte csak messzirõl szemléli, figyelgeti õket, elõbb-utóbb elkezd nyitni feléjük. Segítse ebben kisfiát, közösen barátkozzanak, ismerkedjenek a többi gyerekkel. Mikor már szemmel láthatóan kezd feloldódni a társaságukban akkor kezdjen fokról-fokra "eltávolodni" gyermekétõl. Gyakorlatilag és képletesen szólva is engedje egyre távolabb magától! Ha nem erõltetve, sokkal inkább a szabad kibontakozásnak teret adva igyekszik megismertetni kortársaival gyermekét, egyre felszabadultabb lesz társaságukban. Ez pedig kiváló alapot ad a késõbbi óvodai beszoktatáshoz.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Szakértõ!
Kislányom 2,5 éves, és egyedül nevelem. Két éves kora körül úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy ismerkedjünk azzal, hogy, hogyan mûködik a szobatisztaság. Megmutattam neki, hogyan kell használni a bimbit, elmagyaráztam, hogy miért jobb ide üríteni, mint a pelusba, beengedtem magammal a wc-be, engedtem, hogy megfigyelje, hogy én hogyan végzem ott a dolgom. Néha-néha rákérdeztem, hogy szeretne-e rácsücsülni, bilizettük a macit, a babát és egyéb állatokat. Vásároltam neki bilizésrõl szóló mesekönyvet, és együtt olvasgattuk. Azóta csak néhányszor volt hajlandó ráülni. Mindezt türelemmel és mindenféle erõszakosság nélkül tettem.
Aztán kijött a jóidõ, és levettem róla a pelenkát. Amint bepisilt rendszeresen vigasztalhatatlan sírásba kezdett, és én pedig vígasztaltam, hogy semmi gond, letöröljük és játszunk tovább, és mondtam neki, hogy legközelebb majd szóljon, ha pisilni kell és akkor szaladunk a bimbire, de erre heves tiltakozás volt a válasz. Ha véletlenül a szõnyegre pisil, akkor szintén rettentõen sír, és kiabál, hogy "Anya töröldd fel a pisit!". Soha nem szégyenítettem, soha nem kiabáltam vele, nagyon igyekeztem nem túl nagy felhajtást csinálni az egészbõl, nyugodt voltam és türelmes. Ha kéri, hogy vegyünk fel pelust, akkor veszünk fel, ha nem szeretné akkor nem veszünk fel. A bimbi és a wc ellen viszont hatalmas az ellenállás, pedig amikor régebben ráült, akkor igyekeztem azokat a perceket is kellemessé tenni számára.
Kb. egy hete, ha érzi, hogy pisilnie kell, és van rajta pelenka, akkor szerintem visszatartja, és nem engedi, hogy befollyon, hiába mondom neki, hogy van rajtad pelus, nem fog a lábadon folyni a pisi. Látom, hogy rettentõen stresszeli, ha jön az inger, és olyankor sírva ugrik az ölembe, hogy "Anya vegyél fel!" Mindemellett még bele sem pisil a pelenkába, de kéri, hogy cseréljük ki, mert bepisilt. Ma délelõtt is kb. 10szer "cseréltem rajta pelenkát, úgy, hogy teljesen száraz volt. Ha strandon vagy itthon fürdünk, és feláll vagy kiszáll a medencébõl, akkor is üvölti, hogy cseréljük ki a pelust és vegyük a le az úszópelust, pedig csak a fürdõvíz csurog végig a lábán.
A dackorszak is tombol nála, folyamatosan dacol és feszegeti a határait, nehéz kompromisszumot kötni vele, és a "nem" vagy a "de" szavak számtalanszor elhangzanak egy nap a kis szájából.
A fentiek mellet még olyan helyzet is fenáll, hogy kb. egy hete leszereltük az ágyáról a rácsot, mert úgy gondoltam, hogy itt az ideje megtanulnia "nagy" ágyban aludni, és egy leeesésgátlót tettem a helyére. Amíg rácsos ágyban aludt eszébe sem jutott kijönni az ágyból, szeretett az ágyában lenni, minden ébredéskor türelmesen várt, amiíg érte mentem, többször még akár 15-20 percet is elbeszélgetett az ágyában ébredés után, míg engem várt. A leesésgátló felszerelése óta minden alváskor legalább ötször kísérem vissza az ágyába, és tegnap már visszaszereltem az ágyrácsot, de sajnos immár az sem akadály, mert abból is kimászik.
A harmadik dolog, hogy az Apukájával egy éeves kora óta nem élünk együtt, és "kettesben" azóta nem voltak sehol, mindig velük voltam a láthatáskor. Két napja az Apa elvitte astrandra, ahonnét óriási sírással tértek haza, mert nem tudom, hogy a kislány vagy az apja figyelmetlensége miatt esett egy nagyot, és csak én tudtam itthon megvígsztalni. Azt mondta az apja, hogy többet nem viszi el sohová, mert rettentõ nyûgös volt, semmi sem tetszett neki és mindenért hisztizett. Nem tudom, hogy az apja reakciói milyenek voltak a hisztire, de abban biztos vagyok, hogy képtelen volt õket kezelni.
Nem tudom, hogy ezzel van-e összefüggésben, de attól a naptól kezdve nem hajlandó az ágyában aludni, retteg a lefekvéstõl, látom, hogy stresszel, hogy ki fogok menni a szobából. Tegnap éjjel is hajnali kettõ órától négy óráig próbáltam arra bírni, hogy aludjon az ágyában, mindent megpróbáltam, ottmaradtam vele, meséltem, énekeltem neki, de végül lehoztam magam mellé és ott aludt reggelig. Ma a délutáni alváskor sem volt hajlandó aludni menni, és az én ágyamba is csak úgy, ha ott vagyok vele. Mindezek elõtt az elalvások elõtt "százszor" kellett "tisztába tennem", és bekennem a popóját, mert azt állította, hogy fáj neki, pedig szerintem csak pisilnie vagy kakilnia kellett.
Korábban büszkén meséltem az Anyatársaimnak, hogy az én kislányomat 3 hónapos kora óta nem kell altatni, beviszem az ágyikójába és egy hang nélkül elalszik, az éjszakát csak akkor nem aludta át, ha nagyritkán beteg volt. Másrészt pedig egyeltalán nem vagyok híve a szülõ ágyában való alvásnak, azt gondolom, hogy mindenkinek a saját ágyában kell aludnia, ami eddig mûködött is. És mostmár másodszorra alszik az ágyamban, és attól tartok, hogy az lesz a vége, hogy képtelen lesz ismét visszaszokni a sajátjába.
Mit gondol a fenti helyzetrõl? Elrontottam valamit, hogy túl korán ismertettem a szobatisztasággal, és néha pedzegettem, hogy csücsüljön a bilire? Hiba volt elengedni az apjával, akivel nem igazán vannak egymáshoz szokva? Engedjem, hogy az ágyamban aludjon, vagy ragaszkodjak a sajátjához? Pár napja egy szóval sem mondom neki, hogy üljön a bimbire, mondom neki, hogy nyugodtan pisiljen a pelusba, de úgy érzem hatalmas stressz ez neki... Tudom, hogy rendkívûl türelmesenk kell lennem, és éreztetnem vele a szeretetet és az elfogadást, de ebben a helyzetben már teljesen tehetetlen vagyok, és kifogytam az öteletekbõl. Már arra is gondoltam, hogy fel kellene keresnünk egy gyermekpszichiátert, gondolja, hogy szükséges?
Megköszönném, ha megtisztelne a válaszával.
Elõre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Ravena
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Rendkívül szerteágazó, sokoldalú kérdéseket vet fel levelében, melyekre igyekszem összefoglalóan válaszolni. Összességében, úgy látom, túl sok új inger érte egyszerre a kislányt. Elérkezett a 2 éves kor, és Ön minden jel szerint úgy érezte, ettõl a varázslatos ponttól aztán beindul a "nagylányos élet". Nagyoknak való ágyat rendszeresített, elkezdte a nagyokra jellemzõ bili, sõt a még nagyobbaknak való WC bevezetését, és a korábbiaktól eltérõ módon, nagy gyerek módjára egyedül engedte láthatásra gyermekét. Az édesapával való elsõ, kettesben töltött program, véleményem szerint azért sem volt szerencsés, mert a strandolás szintén újszerû, nem mindennapos program volt a gyermek számára. Egyszóval: újdonság újdonság hátán, amit a kislány nagy hirtelen, ömlesztve kapott.
Javaslom, próbálja tudatosan csökkenteni a gyermeket érõ új ingerek számát. Ezt pedig a láthatások régi rend szerinti visszaállításával kezdje. Ön is vegyen részt a közös programokban amíg csak szükségét látja. A gyermek lelki egyensúlyának helyrebillentéséhez erre hosszú távon szükség lehet még. Ha visszaáll a régi rend és a gyermek szemmel láthatóan megnyugszik, akkor álljon vissza a saját ágyban alvás rendje. (Az átmeneti idõszakra esetleg érdemes lenne magát a kiságyat átvinni az Ön szobájába, így gyermeke érezné az anyai közelséget, de nem szokna a felnõtt ágyba.) Amikor pedig helyrebillenni látszik a lelki béke, akkor költöztesse vissza saját szobájába.
A szobatisztaság tekintetében úgy vélem, nem érdemes újra visszatérni a pelenkához, hiszen, - mint írja, - gyermeke már nem is használja azt rendeltetésszerûen. Ehelyett inkább adjon választható alternatívákat a kislánynak: "Hova szeretnél pisilni? Te döntheted el: bilibe vagy WC-be? Nyugodtan válassz, ahol neked kényelmesebb!" Ha õ dönthet a kérdésben, sokkal rugalmasabban fogja kezelni a dolgot. Hasznos lehet még egy "pisilõs" játékbaba beszerzése ( nálunk a Baby Born baba erre csodálatosan bevált ), amit szintén ráültetünk saját kis bilijére és együtt, közösen trónolhatnak kislányával. Játsszák el, hogy a baba eleinte sírva ellenkezik, de az Ön kislánya megmutatja neki, hogy csinálják a nagyok. Így a gyermek a benne felgyülemlett szorongást kivetítheti a babájára és megszabadul a kellemetlen érzésektõl. (Nálam ez a módszer ragyogóan bevált az anno még pici lányom hajmosás elleni tiltakozásánál!)
Remélem, hogy a fenti tanácsokkal sikerült érdemi segítséget adnom a megoldáshoz! (A fentebb említett Baby Born baba kedvezményes áron beszerezhetõ a www.gyermekabc.hu oldalán!)
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves ovono!
Szeretnek tanacsot kerni egy szmelyes jellegu problemaban. Masfeleves kislanyom van, akit nagyon szeretek. Mit tehetek, akkor ha hogy ha szeretnem nevelgetni gyerekem es a nagymama tobbszor ellenkezik velem. Ugy erzem kesobb ez problemat okozna mikor a gyerek meg jobban felfogja a dolgokat. Nem termeszetem a gyerekem szigoru fenyitese. De ha neha raszolok akor azonnal partfogasa ala veszi a gyereket.
elnezeset krem , hogy ilyen szemelyes problemaval jovok.
Elore is koszonom valaszat
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A gyermek nevelése mindenek elõtt a szülõk feladata és kötelessége. A nagyszülõk, - sokszor csak merõ jó szándékból, - gyakran beleszólnak a nevelésbe. Nagyon nehéz megtalálni azt a láthatatlan határvonalat, hogy a kéretlen tanács mikortól számít már egyfajta belekotnyeleskedésnek. Ezt csak és kizárólag Ön és a másik szülõ tudhatja. Ha úgy érzi, úgy látja, hogy a nevelésbe való beavatkozás már túl sok és netán ellenkezik is a szülõk nevelési elveivel, akkor feltétlenül üljön, üljenek le beszélni a nagyival. Mindezt persze kizárólag úgy lehet megoldani, ha a gyermek nem lesz közben szem-, és fültanúja a beszélgetésnek. Egyeztessék nevelési elveiket, ill. hogy kívánják-e a nagyi részérõl jövõ ilyesfajta segítségnyújtást.
Azt azonban mindenkinek tudnia kell, hogy az ellentmondásos, egymással merõben ellentétes nevelési elvek károsak és veszélyesek lehetnek a gyermek egészséges személyiségfejlõdésére. Ezt a tényt is érdemes lenne megbeszélni a nagymamával. Egy higgadt, kiadós beszélgetés sok vélt vagy valós sérelemre fényt deríthet és megoldást jelenthet, éljenek vele!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot! az én kisfia, 19 hónapos és ugy érzem, hogy vele egykorúak társaságában félénk, gátlaso.PL: elszedik tõle a játékot szó nélkül tûri többször is, rácsapnak nincs reakció, nem sír stb.Szeretném megkérdezni, hogy mit tudok tenni ez ellen, mert félek az oviban az agresszivabb gyerekekkel nem tud majd mit kezdeni. Elõre is köszönöm segítségét!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A közösségben adódó különbözõ konfliktus helyzetek sajnos elkerülhetetlenek, minden gyermek belekóstol ezekbe és szociális tapasztalatai révén fokról-fokra megtanulja õket kezelni. Ez csak úgy valósulhat meg, ha minél többet visszük gyerekek közé, és megtanítjuk neki az ilyen szituációk "lekezelését". Itt természetesen nem egy erõszakos önvédelemre gondolok, sokkal inkább a problémák demokratikus megoldására. (Pl: ha el akarják venni a játékot, kicsit odaadjuk a másiknak és megdicsérjük saját kicsinyünket a jószívûségéért, ... vagy: ha bántják, rászólunk a másikra, így gyermekünk is megérti, hogy ez nem egy elfogadható, eltûrendõ viselkedés. ) Mutassuk meg neki, értessük meg vele, mi a jó és mi nem az, mit kezelhetünk elfogadással egy egészséges közösségi életben és mit nem. Ennek nyomán gyermekünk is egyre öntudatosabb, határozottabb tagjává válik az õt körülvevõ közösségnek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt SZAKTANÁCSADÓ!Kisfiam másfél éves és még idegenkedik a bilitõl.Szeretném ha 2éves korára szobatiszta lenne.Hogyan kezdjek hozzá hogy ne ijesszem el a bilitõl?Tanácsát elõre is köszönöm.Tisztelettel Andi.
Vlasz:
Kedves Andi!
Sajnos korántsem elhatározás, eltökéltség kérdése, hogy gyermekünk szobatisztává válik-e 2 éves korára. A gyerekek nagy többsége egyébként ilyen idõsen épp csak ismerkedik a bilivel, a szobatisztává válás csak hosszas, fokozatos folyamat eredményeképp valósul meg. Ha az elején ajtóstul rontunk a házba, ha erõnek-erejével próbáljuk bilire ültetni, sokkal többet árthatunk vele, mint amennyit használunk.
Az elsõ lépés a bilivel való barátkozás, mely egy kötelezettség nélküli ismerkedést jelent. Nézegetheti, játszhat vele, és amíg a higiéniai feltételek is engedik, akár kalapként vagy gurigaként is használhatja. A lényeg, hogy megszokja, megszeresse, valóban barátkozzon meg vele. Ez után jöhet a ruhástól vagy letolt bugyival történõ ráültetés. Jó játék lehet, ha gyermekünk mellé egy játék bilire leültetjük a babát, macit is. Mivel egy rendkívül összetett folyamatról van szó, melyet minden szülõnek kellõ tudatossággal kell kezelnie, irányítania, ezért ennek sikeres megvalósításához mindenképpen ajánlom figyelmébe "A játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag"-ok valamelyikének beszerzését. Ebben található egyebek mellett az általam írt szakkönyv is, mely a termékcsomag többi részével alkalmazva segíthet mielõbb sikerre vinni a folyamatot. (Megrendelhetõ a fenti, képes linkre kattintva!)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Június 1-jén töltötte kisfiam a 2 életévét. Van egy 7,5 éves bátyja, aki a megtestesült türelem, csönd, együttmûködés. Dusán, az öccs, ez mind nem. Bárki jön hozzánk, vagy megyünk bárkihez, legyen az felnõtt vagy gyerek, bárkinek odacsap, megtekeri az orrát, és nem féltékenységbõl, vagy mert bármit meg szeretne szerezni. Meg tudom különböztetni a hisztit, ettõl az "alap" agressziótól. Nagyon értelmes, okos fiú, már 2 hónapja nincs pellus, csak amikor alszik, beszél folyamatosan mindent, mondókákat mond el, csak ez a hihetetlen agresszió nem tudom mit jelent nála. Egy sima tisztába tevés is rugdosással kezdõdik és végzõdik. Vagy, a fürdés vége, és hiába próbálom elterelni a figyelmét, vagy próbálom babusgatni, szeretgetni, ordítás és részérõl verekedés a vége. Tényleg, ordítani is sokat ordít. Szinte csak akkor van csönd, ha alszik vagy eszik. Hát, ebben kérem a segítségét, nem tudom lekezelni ezt a helyzetet, kérem adjon ötletet és iránymutatást, köszönöm elõre is!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kisgyermekkorban bizony gyakori a felnõtt számára sokszor érthetetlen, megmagyarázhatatlan agresszió. Ez többféle dologból eredhet: negatív viselkedési minta a bölcsiben, a szülõk részérõl elkényeztetõ nevelés, ill. fitogtatja erejét a felnõttek felé... stb. A szülõi magatartás azonban mindig kellõen határozott, következetes kell, hogy legyen! Soha nem szabad megengedni, hogy akár gyerekek, akár felnõttek irányában agresszív legyen csemeténk. Az ilyen jellegû megnyilvánulásokat határozottan, egyértelmûen el kell utasítanunk. (Ez azonban természetesen soha nem jelenthet testi fenyítést!) A tiltásra valószínûleg újabb hisztivel reagáló gyermek "nagy jelenetérõl" ne vegyünk tudomást, így elõbb-utóbb rájön, hogy nem uralkodhat környezete felett.
Kívánom, hogy mielõbb és minél eredményesebben túljussanak a dackorszakon!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!
Kisfiam 21 hónapos.Most szoktattam le a szoptatásról, ennek következtében nagyon anyás.Amikor 15 hónapos volt egyszerre kapott kötelezõ és választható oltást, ami után sajnos sokáig beteg is volt (2 oldali középfülgyulladás és visszatérõ kötõhártyagyulladás).A betegségek miatt sokat vittem orvoshoz.Minden orvos (aki az oltást adta az is) nõ volt.Azóta mintha elvesztette volna a bizalmát a nõkben, mindegyiktõl nagyon sír (kivéve a családtagokat), hiába kedvesek vele pl. az utcán,ha közelednek felé elkezd üvölteni.A férfiaktól viszont általában semmi baja.Tudna nekem tanácsot adni?
Köszönettel
Viki
Vlasz:
Kedves Viki!
Valóban elképzelhetõ, hogy kisfia nõk iránti bizalmatlansága a gyakori doktornõ-látogatásból ered. Az orvoshoz járás remélhetõleg már megszûnt, így a negatív emlékek is fokozatosan halványulnak, elkopnak majd a fiúcskában. Ezzel párhuzamosan a nõk iránti bizalmatlanság is csökkenni fog.
Javaslom, hogy a sírás-rívás ellenére se tartsa távol gyermekét a néniktõl, lehetõséget kell adni a gyermeknek arra, hogy újra megszokja õket és feloldódjon irányukban. A kezdeti hangos tiltakozás idõrõl-idõre csökkenni fog, míg végül teljesen megszûnik majd. Meg kell adni a lehetõséget a kicsinek arra, hogy ismét visszazökkenjen a régi kerékvágásba.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kislányom nagyon szeret kézimunkázni.Vettem is neki néhány könyvet melyben ötletek vannak.Igen de olyan dolgokra van az elkészítésükre szükség(pld.ételfesték)amelyeket egy boltban se kapok.Nem nagyon van ötletem amit egyszerübb dolgokból is elkészíthetne,ami volt ár megcsinálta,vagy nem tetszett neki.Vannak olyan oldalak melyen kézimunka ötletek vannak?Látom itt is vannak de a töbséget(ami tetszett)elkészítettük.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nagyon örvendetes, ha egy szülõ ilyen aktívan, lelkesen segíti, támogatja gyermekét a különbözõ tevékenységekben, így pl. a barkácsolásban. Ajánlom figyelmébe a www.gyermekabc.hu webáruház oldalán található számtalan féle barkács készletet, melyek nem csak az ötletet, de annak megvalósításához szükséges alapanyagokat is tartalmazzák. Csodálatos kitûzõ-, szappankészítõ, lámpa díszítõ-, karc rajzoló-, és egyéb készletek kaphatók ott, válogasson belõlük kedvére!
Jó szórakozást, kellemes idõtöltést kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Kisfiam 2,5 éves, pár hónap múlva kezdjük az óvodát. Kb. egy hónapja kezdõdött nála a verekedés ill. oda csapok ha valami nem úgy történik ahogy õ szeretné. Igazándiból az õ számára "ok nélkül" nem üt, általában ha egy másik nagyobb gyerek szekálja vagy éppen valami nem úgy történik ahogy õ szeretné.Nem tudom hogyan értessem meg vele, hogy nem verekszünk mégha önek ez egy védekezési reakciója is. Pl. nemrég történt, hogy egy ismerõsünk odament hozzá elkezdett neki beszélni és õ erre pofon vágtra (amúgy idegenek elõtt szégyenlõs is). Valaki azt mondja hogy majd elnövi. Én ennél többet szeretnék tenni, mint várni addig amíg épp ezért a verekedésért nem fogadják el a gyerekek az óvodába. Kérem próbáljon meg tanácsot adni hogy hogyan szoktathatnám le a verekedésrõl.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Önnek igaza van, semmiképpen nem szabad beletörõdnünk a helyzetbe és egy legyintéssel elintézni a dolgot, hogy: "Á, majd kinövi" . Elõször is, nem fogja kinõni, mert ha észreveszi, hogy ezzel elérheti a célját és nincs negatív következménye tettének, akkor egyre jobban belemerül az agresszióba.
Muszáj megértetni vele, hogy ez a fajta viselkedés elfogadhatatlan mindenki számára. Fontos erre rávezetni, mert ellenkezõ esetben az óvodában egyre inkább elfordulnak tõle, azonkívül folyamatos konfliktus-, és veszélyforrást jelenthet a többi gyermekre nézve. (És akkor még a joggal elégedetlenkedõ szülõkrõl nem is beszéltem.) Mindez elkerülhetõ, ha a szülõk egyértelmûen és következetesen elutasítják a gyermek agresszív megnyilvánulásait. Soha ne engedjék, hogy akár gyereket, akár felnõttet megüssön, ide értve a szülõket is. Ha ez elõfordul, kellõ határozottsággal utasítsák el a viselkedést. Ez természetesen nem jelenthet verést, hiszen agresszióra nem szabad agresszióval válaszolni, helyette sokkal többre mennek egy szigorú nézéssel, határozott hangú tiltással és a lendülõ kéz határozott megállításával.
A gyereknek meg kell értenie és el kell fogadnia azt a szabályt, hogy soha, semmilyen körülmények között nem szabad verekedni, másként kell megoldani a problémákat. A konfliktus helyzetek megoldását is tanulni kell, erre Önök vezessék rá. Pl: Ha egy társa elveszi tõle a homokozó lapátot, szép szóval kérje vissza. Ha a másik nem adja, kisfia várja meg, míg egy kicsit játszik vele, miközben dicsérje meg jószívûségéért. Ilyen és hasonló helyzet megoldásokkal rá lehet vezetni, hogy a verekedésen kívül más megoldás is létezik problémáinkra.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Tanácsadó!
Májusban múlt kisfiam 3 éves, bölcsis. Nem akar a bilire ülni. Ha nem adok rá pelust hozza útánam, hogy adjam rá. Egyszer fél órát sikerült igy kibirni, de a hiszti kíséretében. Bugyipelenkát nem is hajlandó felvenni.
Szeptemberben óvodába kelle menni-e, de igy nem engedik majd. Kérem segítsen néhány apró trükkel! Köszönöm elõre is.
Mariann
Vlasz:
Kedves Mariann!
Valószínû, hogy a korábban elkezdett szobatisztaságra nevelés gyorsabb és jelentõsebb eredményt produkált volna. A bili iránti szokatlanul nagy ellenállás abból is eredhet, hogy nagyon idegen, ismeretlen számára az edényke, ami elriasztja a használatától is. Hirtelen jött, sürgetõ kényszert érez a szülõk részérõl a jól megszokott pelus elhagyására, ami bizonytalanságot, szorongást vált ki belõle.
A megoldás tehát: el kell fogadtatni, még inkább meg kell szerettetni a gyermekkel az új helyzetet. Ez pedig nem történhet másként, mint nagy-nagy türelemmel és fõként játékosan. Mielõtt apait-anyait beleadna a próbálkozásba, mindenek elõtt szerezze be az ehhez szükséges, megfelelõ eszközöket. Feltétlenül ajánlom figyelmébe az általam összeállított, és egyebek mellett saját könyvemet is tartalmazó "A játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomagot". (Megtekintheti és megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva)
Korántsem mindegy, milyen bilit használ majd (mennyire stabil, kényelmes, nagy ûrtartalmú, megnyerõ külsejû), és milyen játékeszközöket vet be a bilihasználat megszerettetéséért, mint ahogy az sem mellékes, milyen módszerekkel próbálja oldani a kisfiúban felgyülemlett szorongást. Elõbbi problematikákra ad komplett segítséget a fent említett termékcsomag. Miután sikerült beszerezni a csomagot és elkezdi a folyamatot, a könyvemben leírt metódus szerint igyekezzen felkelteni a fiúcska érdeklõdését a bili iránt. Ha észreveszi ennek a jeleit, azután javaslom a pelus fokozatos elhagyását. A lényeg, hogy a gyermek ne érezze magát sarokba szorítva, akkor õ is együttmûködõbb lesz.
Hasznos lehet még a bugyik közös kiválasztása, megvásárlása is, amit jutalomként, kitüntetésként éljen meg a kisfiú. (" Ilyen kisgatyót csak igazi férfiak hordanak, akik pont olyan ügyesek, mint a rajta látható Superman...stb.)
Sok siket kívánok!
