Kisfiam nemrég múlt három éves. 27 hónapos koráig szoptattam (amit sajnos a környezet rosszalt,de én azt gondolom hogy egész életünkre egy szoros köteléket alakítottunk ki) Mivel második gyerek, nála már mindent sokkal tudatosabban és érzékenyebben csináltam, mint nõvérkéjével. 2 éves kora óta õ is benne van a dackorszakban és sokáig tudtam a hisztijeit úgy kezelni, hogy elismertem neki, megfogalmaztam érzéseit,kéréseit, megnyugtattam, ölelgettem. Az utóbbi idõben azonban erõszakos, hatalmas hangerejével -sõt fizikai erejével!- mindent el akar érni, nem tudom beláttatni vele, hogy nem mindig úgy van az, ahogy õ akarja. Bár sok neveléssel kapcsolatos könyvet olvastam, mégis kezdek csõdöt mondani és néha már nálam is szakad a cérna. Szép szóval, "te játssz 5 percig, a másik is 5 percig" megoldásokkal semmire sem megyek. A másik problémám, hogy ugyan részmunkaidõben dolgozom 1 éves kora óta és azóta mindig ugyanoda jár (családi napközi, ismert és szeretett emberekkel)mégis, idõrõl idõre (pl hétfõ reggelenként) szívszaggató az elválás, állandó lelkiismeret-furdalásom van, amiért dolgozom. Képesek vagyunk emiatt egész nap szomorkodni. Õ szopja az ujját, oviba érkezés után sokszor magába roskad, én meg nem tudok a munkámra koncentrálni.Egy-egy hosszabb szünet után szinte újra vissza kell szoktatni. Már 16 kiló de rettenetesen sokat cipelteti magát az utcán, pedig próbálom önállóságra nevelni és ereje végképp lenne menni. Nagyon jó a kötõdõ nevelés koncepció, de ilyen áron??
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A szokásosnál kicsit erõsebb érzelmi köteléket valóban okozhatja a sokáig tartó szoptatás, ez azonban nem baj. Sok gyermeknek több idõ kell ahhoz, hogy fokozatosan el tudjon szakadni az édesanyjától, és egyre inkább felfedezze és nyitottá váljon a tágabb környezete felé is. Ez a folyamat kb. 3 éves korban indul meg, ekkorra válik szociálisan éretté a gyermek a kortársi kapcsolatok érdemi kiépítésére.
Nem tartom kétségbeejtõnek az Ön által leírt helyzetet, hiszen soraiból kitûnik, hogy kisfiánál is megindult ez a folyamat: nem minden nap, csupán a néhány napos vagy hosszabb kihagyások után nehéz számára visszazökkenni. Ne aggódjon, ez a helyzet alkalomról-alkalomra javulni fog, míg végül teljesen rendezõdik majd.
A dac kezelésére az alábbiakat javaslom: amikor hisztizik a kisfiú, ne próbáljon meg egyezkedni vele, hiszen a gyerekek ilyenkor szinte meg sem hallják, amit szüleik mondanak. Várja meg, míg az "elõadás" véget ér, addig pedig egészen egyszerûen ne vegyen róla tudomást. Tudni kell, hogy a hisztit, dacot mindig azért produkálja a gyermek, hogy erõszakkal kieszközölje a szülõ figyelmét, és saját akaratát érvényre juttassa. Ha mindezeket nem éri el, (hiszen a szülõ tudomást sem vesz a jelentrõl), rá fog jönni, hogy próbálkozása hiábavaló, ez az út nem járható. Ennek megértetése nem fog varázsütésre megtörténni, idõ és türelem kell hozzá. Meglátja azonban, hogy a következetes,tudatos szülõi magatartás nyomán a helyzet idõrõl-idõre javulni fog, míg végül teljesen rendezõdik.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Gyermekünk (aki egyedüli gyerek) 4 éves, tavaly szeptemberben kezdte az óvodát de még messze vagyunk a beszokástól-beszoktatástól.A tények az alábbiak:
1.Csak ebédig van az óvodában, az ott alvást még nem mertük megpróbálni. 30 gyerekbõl áll az óvodai csoportja.
2.Amikor a feleségem dolgozik délután, akkor a Nagyszülõknél van. Szeret ott lenni.
3.Nem vesz részt semmilyen játékban az óvodában.
4.Az óvónõk hagyják külön vonulni, ülni, semmit tenni, szerintük a játékba vagy tornába vagy rajzolásba nem tudják bevonni és nem is kell erõltetni. A társai verses-mesés mûsorban vettek részt az óvodai évzárón, a mi gyermekünk semmiben nem vett részt.
5.Mi úgy tapasztaljuk, hogy fél a gyerekektõl. Játszótéren, ha az Õ játszóhelyére odajön egy kisgyerek, akkor õ el akar onnan menni.
6.Ha a Nagymamáéknál a szomszéd kislány átjön, akkor vele szívesen játszik együtt. Elhívtuk egy óvodás társát hozzánk és vele (vagy mellette) is a mi jelenlétünkben jól eljátszottak.
7.Otthon velünk jókedvûen, kimerülésig játszik. Mozogni, biciklizni szeret, szerepjátékokat játszik el a játékaival, amit lát azt játssza el. Építeni, rajzolni kevésbé szeret.
Tisztelettel kérdezem Önt, hogy hogyan tudnánk segíteni abban, hogy bátorodjon. Az, hogy az óvodában csak ül és nem vonják be semmibe mközben a társai játszanak,fejlõdnek, nagyon aggaszt bennünket. Ön szerint az óvónõk miképpen tudnák Õt segíteni.
Nagyon várjuk a válaszát.
Tisztelettel: László
Vlasz:
Kedves László!
Valóban nem lehet és nem is szabad ráerõltetni a gyerekekre az óvodai tevékenységeket, legyen szó játékról vagy foglalkozásról. Ez azonban semmiképpen nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy "ezzel a téma lezárva, majd jön játszani, ha akar". Nem jelentheti azt, hiszen az óvónõknek kutya kötelességük mindent megtenni a MOTIVÁLÁSÉRT! A motiváció nem más, mint érzelmi-hangulati megalapozás bizonyos tevékenységekhez, azaz kedvcsinálás mindehhez. Úgy kell meghozni a gyermek kedvét a rajzoláshoz, énekléshez, számoláshoz vagy akár a játékhoz, hogy úgy érezze, MAGÁTÓL csatlakozott a többiekhez.
Javaslom tehát, hogy ha szükséges, akár naponta kérdezzen rá az óvónõknél tapasztalataikra. Azaz: ma részt vett-e valamilyen tevékenységben a gyermek? Õk hogyan próbálták indirekt módon bevonni az aznapi játékba, játékos foglalkozásba? (Ha erre konkrétan, rendszeresen rákérdez, a válaszból kiderül, valóban mindent megtettek, megtesznek-e gyermeke motiválása érdekében.)
Ha hiábavalónak tûnik a napi érdeklõdés, kérdezõsködés, feltétlenül javaslom, hogy egy fogadó óra keretében üljenek le alaposan kibeszélni a problémát. Osszák meg egymással tapasztalataikat, Önök is mondják el, véleményük szerint mivel lehet a legjobban felkelteni érdeklõdését gyermeküknek. Kérdezzenek rá arra is, hogy a pedagógusok konkrétan (!) milyen közösségformáló játékkal, praktikákkal próbálják közelebb hozni, megismertetni, megbarátkoztatni egymással a csoport tagjait. Ez utóbbi tényezõ is sarkalatos pontja lehet a helyzet megoldásának, hiszen ha gyermekük szert tesz néhány új barátra, akár rajtuk keresztül vagy velük karöltve is szívesebben részt vesz majd a közös csoporttevékenységekben.
Az ovis társak meghívása otthonukba remek ötlet, továbbra is folytassák ezt a gyakorlatot, hiszen ezzel Önök is sokat segíthetnek a társkapcsolatok alakításában!
Remélem, válaszommal sikerül közelebb kerülni a probléma megoldásához, sok sikert kívánok mindehhez!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiunk 5 éves, nagyközépsõ csoportba jár. A csoport egyik fele õsszel iskolába megy,az oviban maradnak 13-an. Most tudtuk meg, hogy az õ maradék csoportjukat (mindenki a 6. évét tölti a következõ tanév folyamán) kicsi háromévesekkel töltenék fel õsszel. Felvetették azt is, hogy a lányok maradhatnának a régi csoportban, mert õk anyáskodóbbak, nyugodtabbak, nem zavarnák a kicsik beilleszkedését, viszont a fiúk ( 4-en vannak) mehetnének egy másik csoportba, nagyok közé, mert "olyan elevenek, hogy megijesztenék a kicsiket". Mit tanácsol nekünk egy ilyen lehetetlen helyzetben? Ragaszkodjunk a gyerekünk megszokott környezetéhez, és vállaljuk, hogy a nagycsoportot kis beszoktatósokkal együtt járja, vagy éljünk a felajánlott lehetõséggel, és az utolsó évre tegyük idegen óvónõkhöz és egy összeszokozz közösségbe?
Elõre is köszönjük válaszát: Aggódó szülõk
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem látom okát annak, hogy a 4 eleven fiút másik csoportba rakják át, még akkor sem, ha az óvónõk szerint "megijeszthetik az újonnan érkezõ kicsiket". Ugyan miért ijesztenék meg õket? Ha például egy családban van 3 eleven nagyfiú és születik mellé egy kislány, akkor õket szétválasztják, nehogy megijesszék a kishúgot? Dehogy választják szét! Egyszerûen megszokják és elfogadják, hogy környezetükben vannak nagyobb, erõsebb, netán hangosabb nagy srácok, akik lehet, hogy eleinte kicsit riasztónak tûnhetnek, ám késõbb annál jobb példát adhatnak a bátortalanabb gyerekeknek a kibontakozásra, bátrabb megnyilatkozásra.
A nagyobb fiúk számára is éppúgy építõ jellegû lehet a kicsikkel való együttlét, hiszen mértékletességre, a gyengébbek, bátortalanabbak gyámolítására ösztönzi õket. Ez nem csak az anyáskodó nagylányokra igaz, hanem a kicsik védelméért síkra szálló, "hõsies, lovagias" nagyfiúkra is.
A közösségi együttélés szabályait kicsiknek-nagyoknak egyaránt meg kell ismerniük, el kell fogadniuk, ami csak úgy lehetséges, ha valóban együtt is vannak.
Véleményem szerint a nagyfiúk áthelyezése felesleges, hiszen a vegyes csoportnak bár lehetnek bizonyos hátrányai, nehézségei, de éppúgy megvannak az elõnyei is! Talpraesett pedagógusnak ez nem lehet probléma.
Az iskolára való felkészítés miatt pedig ne aggódjon! Az óvodai nevelõmunka kiegészítéseként otthoni játékkal is sokat segíthet gyermeke fejlesztésében, iskolára való felkészítésében. Feltétlenül ajánlom ehhez az általam összeállított "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomag beszerzését, mellyel eredményesen megvalósítható az iskolaérettség megalapozása.
A termékcsomag a fenti, képes linkre kattintva megtekinthetõ és megrendelhetõ.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ !
Kisfiam jövõ hét pénteken lesz 3 éves, májusban mikor voltak a felvételik, jelentkeztünk a körzetileg illetékes óvodába, ahová tartozunk, de a mai "eredményhirdetés" után azonban kiderült, hogy nem vették fel a gyermekemet. Mi a teendõ ilyenkor, hová fordulhatok segítségért, jogorvoslatért, vagy mi a helyzet ilyen esetben? Nekem ugye lejár a gyes, vissza kell mennem dolgozni.
Válaszát elõre is megköszönöm
F. Emília
Vlasz:
Kedves Emília!
A körzetileg illetékes óvoda, helyhiány okán elutasíthatja az újonnan jelentkezõ gyermeket, amennyiben nem hátrányos helyzetû, ill. 5. életévét az adott tanévben betöltõ gyermekrõl van szó.
Mivel azonban Önnek a Gyes lejár és igazolhatóan munkába kellene állnia, így tanácsos lenne kérni a döntés ismételt felülbírálatát. Az írásos kiértesítést követõ 15 napon belül adja be írásban kérvényét, melyhez csatolja a körülményeirõl (gyes lejárta, munkába állás) szóló dokumentumait.
Amennyiben ismételten elutasításban lenne része, másodfokon már a fenntartó (állami óvodáknál az Önkormányzat ) hoz döntést.
Elõbbiek mellett azonban azt javaslom, próbáljon személyesen is beszélni a vezetõvel, kérve megértõ támogatását!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Kolléga!Bár én csak keveset tudtam óvónõként dolgozni ,remélem nem sértõ a megszólítás .A problémám a következõ:nagyobbik gyermekem nehezen szokott be a közeli óvodába,de most már boldog óvodás(5 és fél éves).A gond akkor van ha valami más helyszínen kell lenniük az ovisokkal én pedig nem tudok vele menni (gyes)pl.orvosi vizsgálat,kirándulás lovaskocsival másik helyi ovihoz.Ez ma történt,ELSÉTÁLTUNK AZ OVIIG,BENT meggondolta magát,sírva fakadt,hogy õ inkább velem szeretne lenni .Az óvónénije ezek után ránk hagyta a döntést ,a hisztit elkerülve hazasétáltunk.Türelmes vagyok úgy érzem,a közelemben érzi magát csak biztonságban ilyenkor.Beszélgettem vele a történtek után és mondtam ,milyen viselkedést várnék tõle,hiszen amúgy egy hihetetlenül intelligens ,cserfes gyerek.A kishúga egy esztendõs,sajnos sokat vagyok egyedül csak én velük,helyben nincs kire bízni õket,nagymamák vidéken.Elég összetett a problémánk ,de nem egyedi.Mit tehetünk?Babett
Vlasz:
Kedves Babett!
A sértõ az lenne, ha nem kollégának szólítanál! :)
Kérdésedre válaszolván: véleményem szerint az a legcélravezetõbb, ha a várható, idegen helyzetek elõtt alaposan felkészíted kislányodat az eseményekre. Mondj mesét a kislányról, aki hasonló szituációba került, mint õ fog, sõt, még le is rajzolhatjátok a várható eseményeket. A megoldást tehát az érzelmi felkészítésben látom.
Elõfordulhat azonban, hogy minden elõrelátás ellenére váratlan események adódnak. Ilyenkor nem tanácsos engedni a könyörgésnek (azaz teret adni a "menekülésre"), hiszen 5,5 éves korban már meg kell alapozni a közelgõ iskolához szükséges szociális érettséget is. Ha most túlzottan óvjuk minden próbatételtõl, akkor a suliban még nehezebb lesz az új körülmények elfogadása.
Összefoglalva tehát továbbra is igyekezz megmaradni kislányod érzelmi bázisának, segítsd õt, készítsd fel, amire csak lehet, de ezt követõen, - még ha nehéz is, - igyekezz képletesen szólva egyre jobban elengedni a kezét. A kisbaba sem tanulhat meg járni anélkül, hogy el ne engednék a kezét és néhányszor el ne esne. A lényeg, hogy mindezt fokozatosan, kíméletesen, kislányod egyéni igényeit szem elõtt tartva valósítsd meg.
Remélem, tanácsommal sikerül közelebb kerülnöd a megoldáshoz.
Üdvözlettel: Kati Kolléganõ
Krds:
Tisztelt Kolléga!
Kisfiam 2010 novemberében lesz 3 éves, de mivel pedagógus vagyok nekem már 2010 augusztus végén kellene munkába állnom. Érdeklõdnék, hogy mikor kell felvennem a kapcsolatot az óvodával a beíratás ügyében, illetve hogy jól tudom -e, hogy nem "kötelesek" felvenni a gyermekemet. Szeptemberben, ha jól tudom, nem vehetik fel, december 1-tõl kezdhetne legkorábban. Elsõ gyermekem, és nem igazán foglalkoztam a témával eddig, ezért tudom, hogy még korán van, de szeretnék idõben tájékozódni. Megtiszelõ válaszát elõre is köszönöm! Üdvözlettel:
Renáta
Vlasz:
Kedves Renáta!
Legkésõbb 2010 májusában ( de inkább még hamarabb) jelentkezz az illetékes óvodában és jelezd beíratási szándékodat! Kisfiadat, - a törvényi szabályozások értelmében, - valószínûleg csak a 3. életévének betöltését követõen fogják fogadni az óvodában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!Két kislány(4és6)anyukája vagyok.Problémám a nagyobbal van!Orvosok és pedagógusok szerint is korához képest okos,fejlett,nagyon jó logikai készséggel,viszont emocionálisan rendkívül érzékeny,és szörnyen makacs természetû.Mi nem átlagos családban élünk,mert nekem SM betegségem van emiatt sokat vagyok kórházban,így a nagyszülõkkel együtt élünk.Beszélgettünk(a kislány is)pszichiáterrel,szerinte semmi gond nincs.Ennek ellenére nem áll szóba az ovis logopédussal,néha ok nélkül verekszik,elmondja az iskolaérettségi felmérõ tesztek megoldásait de nem rajzolja le(mert nem akarja)pedig jó a kézügyessége,türelmes.A tudása miatt mehetne iskolába is,de a makacsságát egyedül csak én tudom kezelni.Testi fenyítés ellen vagyok,rengeteget beszélgetek vele,ami ideig-óráig hat.Ha valaki(akár pedagógus)nem "tetszik"neki,akkor durcás vele,vagy egyáltalán nem kommunikál,keres más elfoglaltságot.DAC,hiszti,nevelési hiba?A hugát is ugyanazon elvek alapján neveljük,mégis sokkal fegyelmezhetõbb a testvérénél.A család szerint gond van a gyerekkel,azovónõ és a pszichiáter szerint kinövi,szerintem a sok távollétem miatt dacol.Tudna segíteni ennek eldöntésében?Köszönettel! W.É.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Levelébõl számomra úgy tûnik, hogy szeptembertõl még nem kezdi meg iskolai tanulmányait a kislány. Ezzel teljesen egyetértek, hiszen az iskolaérettség nem csak a pszichés- , de a szociális érettségtõl is függ. Ez utóbbival pedig, minden jel szerint egyelõre hadilábon áll a kislány. Valóban elképzelhetõ, hogy a kórházi eltávozás is közrejátszik ebben a dacos magatartásban, ám a szociális érettség jól fejleszthetõ. Azt javaslom tehát, ne aggódjon, kellõ tudatossággal, megfelelõ pedagógiai fejlesztõ eszközökkel ezen terület is gyönyörûen alakítható, csiszolható.
Szeretettel ajánlom figyelmébe "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagjainkat, melyeknek játékos fejlesztõfeladatai külön hangsúlyt helyeznek a kitartás, a feladattudat, esetenként a kudarctûrés magasabb szintre emelésére. A csomagok részeként megtalálja "Játékos suliváró" c. könyvemet is, melynek megírásánál külön figyelmet szenteltem az indirekt, játékos, szinte észrevétlen fejlesztésre. Miközben a gyermek végigkíséri a könyv fõhõsét: Varázs Lórántot mesés kalandjaiban, a direkt tanulás érzése nélkül, boldogan vesz részt akár az írás elõkészítést célzó játékokban is. Ez különösen hasznos lehet kislányának.
A termékcsomag használata során gyermekében egyre inkább kiforr a kötelesség-, és feladattudat is, kitartásra nevel, és a játékoknak elengedhetetlen része a beszédkészség fejlesztése is. Mindenképpen ajánlom figyelmébe az említett termékcsomagokat, mely(ek)et megrendelhet a fenti képes linkre kattintva.
Üdvözlettel és jó egészséget kívánva: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom, Bernadett augusztus 31.-én tölti be a 2. életévét. Mivel férjem minimálbéres,és sok tartozásunk van, ezért vissza kell mennem dolgozni.Havi nettó 100 ezer a fizetésem.
Megoldható az, hogy ha lányom 2 évesen szobatiszta, felvegyék az óvodába?
Illetve ha én gyes-re megyek, úgy megyek vissza dolgozni, felveszik 2 évesen?
Köszönöm: Bné Ivett
Vlasz:
Kedves Ivett!
A jelenleg érvényben lévõ törvényi szabályozások szerint csak a 3. életévét betöltött gyermekek vehetõk fel óvodába. Elõbbiek miatt csak bölcsõdébe, esetleg magánóvodába írathatná gyermekét. Amennyiben ezen lehetõségekkel kíván élni, úgy a lehetõ legsürgõsebben keresse fel az illetékes intézményeket. Elképzelhetõ, bár korántsem biztos, hogy talán lesz még egy-két betölthetõ hely.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm! Remélem tud nekem segíteni, mert most nem tudom mitévõ legyek. Gyermekek 2008. szeptemberében kezdte az óvodát és idén augusztusban tölti a négyet. Érett gyermek, nem elfogult vélemény másokra is hivatkozom. Az Óvodában ma azzal a hírrel fogadtak mégsem mehet a gyermekem középsõ csoportba, bár eddig egyfolytában ezt hangoztatták!Kicsi fiamat ezzel biztatva, hogy középsõ lesz sikerült megtanulnia öltözködni egyedül és minden igyekezetét összeszedte, hogy anya büszke legyen rá. Barátokat veszít el és persze az óvó néniket is. Ráadásul szeptemberben lehet, hogy elköltözzünk és úgy érzem ez sok lesz a fiamnak. Kérésem ellenére sem viszik tovább. Mitévõ legyek, mit tehetek? Egy kétségbeesett anyuka, aki nem szeretné, hogy a fia csalódjon benne.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Elképzelhetõ, hogy az óvónõk, korábbi ígéretük és minden igyekezetük ellenére sem tudják a középsõ csoportban indítani a gyermeket létszám és csoportbeosztási gondok miatt. Ha már valóban minden lehetséges úton megpróbálta elérni, hogy kisfia középsõbe mehessen, ám ennek ellenére ez mégsem sikerült, akkor az adott helyzetbõl kell kihozni a lehetõ legjobbat.
Az ismételt kiscsoportba kerülést úgy állítsa be gyermek felé, mint egy jutalmat, kitüntetést. Mondja el neki, hogy kiválasztották õt, mint a csoport egyik legügyesebb gyerekét, hogy igazi nagyként minden ügyességre megtanítsa a jövõ évi kicsiket. A lényeg, hogy ezt jutalomként élje meg a fiúcska, így remélhetõleg kisebb lesz a csoportváltással járó lelki megrázkódtatás.
Az "óvoda tündér" küldjön neki meglepetés csomagot , melyben olyan játékok legyenek, amiket csak igazán nagy és okos gyerekek tudnak használni. Kapjon mellé egy "igazolványt" is "A legügyesebb óvodás és óvónéni legfõbb segítõje" címmel. Elõbbiekkel elérhetõ, hogy kisfia ne büntetésként, sokkal inkább jutalomként élje meg a csoportváltást.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
6 éves kislány unokám van. Aggódom a lányomért is és az unokámért is. A lányom otthon van, most jelenleg a kislány is mert beteg. Mindennapos náluk a vita, aveszekedés, mert az unokám állítólag "kezelhetetlen" Akaratos,visszafelesel,"nem szeretlek"
szöveg, úgy tesz, mintha nemis hallaná,
hogy hozzábeszélnek, tõle kérnek valamit. Gyerek társaságban könnyen összeveszik mindenkivel, mert Õ akar lenni a "parancsnok". A baj az is, hogy
mindent megkapott, megkap. Jóra lehet e még forditani a dolgokat. A baj, ahogy látom, hogy a lányomnak már nincs
türelme, mert állandóan kiabál vele.
Egyedül birkózik az unokámmal, mert férje estig dolgozik. Lehet még jófelé
irányítani a gyermeket? Mit tegyünk, tegyen. Köszönöm a válaszát.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem ritka jelenség, hogy azon gyermekek, akik mindig mindent megkapnak, hozzászoknak, hogy a dolgokat akaratuk szerint irányíthatják. Ez a csapdája az eszköz jellegû jutalmazásnak, de természetesen lehet változtatni a helyzeten. Elég egy elhatározás a szülõk részérõl, hogy mostantól nem játékokkal, ajándékokkal fogják jutalmazni a kislányt, hanem pl. közös játékkal, kirándulással, családi programokkal. Meg fogják látni, a kislány mentalitása is meg fog változni, ha anyagi javak helyett "léleképítõ" jutalmakkal díjazzák jóságát. Ha viszont nem hallja meg szülei türelmes (!) kérését, akkor adják tudtára, hogy Önök sem fogják meghallani az õ kéréseit. Ebben az esetben fontos, hogy a szülõk mindig kellõ következetességgel kezeljék az egyes probléma helyzeteket, amely biztosan meghozza majd a gyümölcsét.
Sok siket kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam lassan 3 éves lesz, 2 évesen kezdte az ovit Németországban.Lassan másfél éve élünk itt.
Talán a nyelvi nehézségeknek tudható be, hogy ha bánt valakit és leszidják egyáltalán nem foglalkozik vele.
A másik változás az életében a most 7 hónapos kishúga.
Imádja õt, de párszor ellenségesen viselkedik vele, megcsípi, vagy megtépi szegényt.
Leginkább akkor ha rajtunk kívül a nagyszülõk is vele vannak!
Szinte senki másra nem féltékeny, sem barátainkra, sem testvéreinkre.
Az óvódában másodszor fordul elõ egy héten belül, hogy megharap illetve megüt egy kislányt, ma már szóltak, hogy beszéljek vele errõl.
Persze ezt máig nem értem, miként fordulhat ez elõ, ha az ovi tele van óvónõkkel.
Nem tudom miként segíthetnék neki, mert ha kérdezem miért bántottad nem felel.
Ha viszont úgy kérdezek, hogy:- na és mi volt ma az oviban?
Rögtön ezzel kezdi:-ma bántottam valakit.
Pedig tudja, hogy ezt nem szabad, és nem is hagyom, hogy bántson másokat.
Soha nem ütöttem meg,nem hinném, hogy viselkedést másol.TV-t szinte sosem nézünk, inkább olvasunk vagy kint vagyunk és játszunk.
Állítólag elõször kedvesen közeledik mások felé, aztán harap vagy üt.
Ön szerint egyáltalán mi a probléma forrása?
Férjem is, én is aggódunk már az amúgy elragadó természetû nagyon értelmes és másfél éves kora óta folyékonyan beszélõ gyermekünkért!
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
A dac, mely gyermekénél tapasztalható, többféle dologból eredhet. Ha a gyermeket és a körülményeit személyesen is ismerném, sokkal könnyebb dolgom lenne, de néhány lehetséges kiváltó okot azért így is megemlítenék. Az egyik a testvérféltékenység, ami leginkább a nagyszülõk iránti szeretet-féltésre irányul. A másik valószínûsíthetõ oka a lelki kiegyensúlyozatlanságnak az új otthon. Minden jel szerint sok volt a kisfiú számára az új ország, új lakóhely, és az ismeretlen nyelvbõl eredõ kommunikációs nehézségek elfogadása.
Javaslom, sok-sok türelemmel, de ugyanakkor kellõ következetességgel és szükség esetén határozottsággal próbálják terelgetni a kisfiút. Meg kell értetni és el kell fogadtatni vele, hogy másokat bántani soha, semmilyen körülmények között sem szabad. Ha ez mégis megtörténik, azt ne az óvónõk hibájának rója fel, hiszen nem állíthatunk minden egyes gyerek mellé külön pedagógust. A problémát a fenti módon Önöknek kell kezelni határozott, következetes, de ugyanakkor türelmes nevelõi magatartással.
A mások irányába megnyilvánuló agresszió következményeirõl beszélgessenek sokat. (Akár mesélhet, bábozhat is különbözõ "tanmeséket".) Értesse meg a kisfiúval, hogy neki is milyen rossz lenne, ha valaki váratlanul megpofozná, megcsípné, és másoknak is ugyanúgy fáj, mint ahogy neki fájna.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Szaktanácsadó!
Kislányom márciusban múlt 3 éves, aki okos, ügyes kislány.
Még nem volt 2 éves, amikor már bilibe pisilt, a kakilás viszont a mai napig pelenkába történik.
Pici korában székrekedéses volt, egy alkalommal meleg vízbe ültettem, amikor a vízbe sikerült a "dolog", véletlenül megfogta és szinte frászt kapott tõle. Én ezzel magyarázom, a problémánkat, valóban lehet e ez az ok?
Már mindent kipróbáltunk, eddig csak szépen kértem, mindent felajánlottam, semmi sem válik be. Volt, hogy nem adtam pelust és könyörögtem, de akkor inkább nem kakil és napokig képes visszatartani. Szeptemberben óvodába megy, teljesen kétségbe vagyok esve. Kérem szépen segítsen nekünk!
Elõre is köszönöm a válaszát!
Egy anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Úgy vélem, a nehézség hátterében két tényezõ is áll: az egyik valóban a meleg fürdõ-okozta sokk lehet, amely nyomán a széklettõl való félelem csak még jobban felerõsödött. A másik a sok más gyereknél is gyakorta elõforduló probléma, azaz a székletet fél szabadon engedni a külvilágba. Saját részének érzi a végterméket, amit nem lehet "csak úgy kipottyantani magunkból". Ez egy olyasfajta szorongást jelent, ami gyakorta elõfordul még 3-4 éves korban is. Vannak, akik úgy tartják, ebben az esetben csak az "erõ - demonstráció" hozhat sikert , azaz akár erõnek erejével ültessük bilire a gyereket, de ezt én maximálisan elutasítom. Soraiból úgy ítélem meg, Ön is egy hajóban evez velem, ezért biztosan megtaláljuk a kíméletes, a szorongást tapintatosan kezelõ megoldást. (Mert itt szorongás oldásról kell beszélni, ez nem vitás) Játékos megoldásokat alkottam egyebek mellett erre a problémára is, melyet legújabb könyvemben (Presserné Vér Katalin: Szobatisztaság játékkal, könnyedén) megtalál. A könyvben olvasható játékos megoldásokhoz elengedhetetlenül szükségesek "A játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag" további részei, melyeket a fenti könyvvel együtt, kompletten megrendelhet a fenti, képes linkre kattintva. Elõbbiekkel játékosan, fokról-fokra oldható a kislányban kialakult mély szorongás, aminek nyomán a bilibe kakilás, mint végsõ cél is könnyebben elérhetõ.
Írja, hogy kislánya szeptemberben megkezdi az óvodát, ezért is vált még sürgetõbbé a teljes szobatisztaság elérése. Hasznos lenne, ha összekötné a kellemest a hasznossal, azaz az ovira való ráhangolódással, az erre való érzelmi felkészítéssel még inkább tudatosítaná benne, hogy õ már milyen nagylány, mennyire ügyes. Ha a leányka átérzi ennek jelentõségét, még motiváltabb lesz arra, hogy (mindenféle kényszer nélkül, saját elhatározásából) magáévá tegye a bilibe kakilás csodáját. Az óvodára való érzelmi felkészítéshez ajánlom figyelmébe az "Óvoda nyitogató termékcsomag"-ok valamelyikét, melyek a www.gyermekabc.hu oldalán megrendelhetõk, akár a fent említett "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag. A fenti, képes linkre kattintva máris megtekintheti és megrendelheti a termékeket.
Sok sikert, és eredményes, valóban örömteli szobatisztaságra nevelést kívánok Önöknek!
Üdvözlettel. az Óvónõ
Krds:
Tisztelt ovonõ!
az én kislányom négy éves,egy féléve kezdte az ovodát.jol beilleszkedett nem sirt reggelente ,de az elsõ perctõl kezdve szinte minden nap panaszkodnak az ovonõk ,hogy verekedik .amugy egy örökmozgo kicsit agresziv gyerek ,mit tegyek hogy probáljam a verekedésrõl leszokatni?álltalában irigykedésbõl ered a veszekedés?még lenne egy kérdésem betegség az amikor sokszor kell neki szolni egymás után ,hogy ránk figyeljen?néha háromszor is szolok neki mire oda figyel.annyit mondtam már neki hogy a másik ember szemébe kell nezni mikor hozzá beszélnek hogy sokszor látszik rajta csak azért néz rám mert muszály,és nem is nagyon figyel oda bár néha visszakérdem mit kérdeztem tölle.és olyankor többnyire tudja...köszönöm a segitségét
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A szemkontaktus kerülése miatt, amennyiben a gyermekével foglalkozó pedagógusok is indokoltnak vélik, kérjék szakember (gyermekpszichológus, gyógypedagógus) szakvéleményét. Az elõbbiekkel kiszûrhetõk olyan pszichés problémák, amelyek esetleg további vizsgálatokat, speciális fejlesztõmunkát tennének indokolttá.
Kislányánál remélhetõleg egyszerûen arról van szó, hogy nem kíván részt venni a felnõttektõl jövõ "fejtágításban", ezért látványosan elfordul, elzárkózik a kioktatástól. Legalábbis a felnõttek irányából jövõ, direkt fegyelmezéstõl. Egészen más a helyzet azonban, ha mindezt nem az anyuka, apuka vagy óvó néni mondja el, hanem egy kedves és tanulságos mesébõl szûri le annak mondanivalóját. Csodálatos eszköztár áll rendelkezésünkre az indirekt nevelés ilyesforma megvalósításához, így pl. szebbnél-szebb bábok. Mennyivel mélyebben érinti pl. a gyermeket az, ha egy bábos-mesés történetben találkozik az irigység és agresszió jelentõségével. Pl: a maci elveszi a játékát a nyuszinak, akivel emiatt összeverekednek. A nyuszi sírva fakad, ekkor a medve megsajnálja. Bocsánatot kér tõle, visszaadja neki a játékát és megfogadja, soha többé nem bántja kis barátját. Ettõl a pillanattól kezdve aztán a legjobb pajtások lesznek, s jóban-rosszban összetartanak. Találjon ki kedves, tanulságos kis meséket, melyek elbábozásával sokkal inkább megérinti gyermeke lelkét, mint a szülõi korholással.
Csodálatos, ötletes, gazdag bábkínálatból választhat, rendelhet a www.gyermekabc.hu oldalán. Ajánlom figyelmébe!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom októberben lesz 2 éves. Tavaly szeptemberben beírattam a bölcsõdébe,hogy idén szeptemberben tudja kezdeni. Akkor megállapították, hogy jogosultak vagyunk a bölcsõdére, sajnos a héten azt a tájékoztatást kaptam, hogy csak várólistára vették fel. Munkahelyemre azonban októberben vissza kell mennem, mert magasabb beosztást ajánlottak amit elvesztek, ha nem megyek. A jövedelmemre is szükség van mert férjemmel ketten nettó 150.000Ft-ot vinnénk haza ha dolgoznék, ezen osztozunk négyen mert van egy 8 éves fiam is. Nincs saját lakásunk,családtag lakásában lakunk.
Kérem szíves segítségét, hogy milyen úton-módon tudnám elintézni, hogy gyermekem szeptemberben bölcsõdébe mehessen!
Elõre is köszönöm segítségét!
M.Veronika
Vlasz:
Kedves Veronika!
Érvei és szociális helyzete mindenképpen szükségessé tennék a bölcsõdei elhelyezést. Javaslom, hogy a levelében leírtakat írásban, dokumentumokkal alátámasztva nyújtsa be a bölcsõde vezetõjének és kérje ügyének ismételt felülbírálatát!
Ez természetesen semmire nem garancia, de a szociális helyzetükre való tekintettel talán reménykedhetnek a méltányosságban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Az lenne a problémám, hogy lányom nem szeret oviba járni. Most májusban volt négy éves, az óvodát tavaly szeptemberben kezdtük. Az elején voltak sírós napok, de szépen lassan beszokott.
Február körül egy hét betegség után nehezen szokott vissza, azóta vannak rosszabb és jobb napok. Reggel sokszor sír, de az óvónõk szerint, pár percig tart az egész és utána napközben sincs vele semmi gond (Van, hogy délután, amikor megyek érte még maradni szeretne!). Nagyon ragaszkodó, lelkizõs, érzékeny gyerek.
Nagy szerencse, hogy a barátnõjével járhat egy csoportba. Elmondása szerint szereti mind a két óvónõt, csak hiányzunk neki. Reggelente 7 és ½ 8 között és még néhány alkalommal, amikor kevés a gyerek összevont csoport van. Ilyenkor van, hogy más csoportban vannak és természetesen más óvónõvel. Sajnos Õ ilyenkor is ment oviba és reggel általában mi vagyunk a másodikak, mert ½ 8-ra járok dolgozni. Lányom mindig attól tart, hogy összevont csoport lesz. Nálunk nagyon fontos az õszinteség, soha nem csaptam be, mindig elmondom mire számíthat.
Elõre félek a nyártól, mert az egy hónapot amíg zárva lesz az óvoda meg tudjuk oldani, de a többit ami alatt összevont csoport lesz nem, sajnos mennie kell. Ennyi szabadságot még úgy sem tudunk kivenni, hogy édesanyám is segít, aki még szintén dolgozik.
Készítettem egy füzetet amibe fényképeket ragasztottam azokról akiket szeret, így aki hiányzik meg tudja „ölelni” és az alvókáját is viszi magával. Próbálom elmagyarázni neki, hogy dolgoznom kell, persze ezt érti,de nem tudja elfogadni.
Nem szeretnék óvodát váltani, mert nagyon szeretjük ezt az óvodát, és az óvónõket is. Úgy érzem én eltudom õt engedi, mert bízom az óvónõiben, tudom, hogy jó helyen van.
Amióta nem rajong az oviért, betegesebb lett, én úgy tudom az immunredszert befolyásolja a lelki állapot.
Mivel tudnék segíteni, hogy örömmel mennyen oviba és ne szenvedjen a szülei hiányától?
Válaszát elõre is köszönöm: A. Márti
Vlasz:
Kedves Márti!
Egy érzékeny lelkû, mély érzésû gyermeknek még inkább megterhelõ a szeretett családtagjaitól való elszakadás, akkor pedig különösen elanyátlanodnak, ha az ismerõs gyerekcsoport helyett félig ismeretlen közösségbe csöppennek. Ha valamilyen úton-módon megoldható lenne, érdemesebb volna saját csoportban kezdeni a napot. Pl. reggel ne anyuka, hanem a remélhetõleg más munkarendben dolgozó apuka, nagyi, ismerõs stb. vigye oviba.
Nem tartom jó megoldásnak a "fényképes emlékeztetõt", hiszen ez még inkább ellehetetleníti, hogy az óvodai idõszakban inkább óvodásnak, nem pedig anyukáját hiányoló kisgyermeknek érezze magát. Elõbbiek helyett inkább az alábbiakat javaslom: készítsenek "barát füzetet". Ide azokat a gyerekeket rajzolják le, akiket nem csak a csoportból, de az egész óvodából a legjobban szeret, barátjának érez. Ha a nyári ügyelet alatt õket, mint ismerõs jóbarátokat üdvözölheti, könnyebb lesz elfogadnia az új helyzetet. Mindamellett mégis azt mondom, gyermekét minden valószínûség szerint nagyon meg fogja viselni a nyári összevonás. Ezért érdemes lenne minden szempontból (akár babysitter segítségét kérve) újra átgondolni, hogy nincs-e más megoldás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Szeretném megkérdezni, hogy felkérhetem-e gyermekem óvónénijét, hogy szabadidejében vigyázzon kisfiamra. Ö szívesen vállalná, de úgy tudja nem lehet. Tiltja ezt valamilyen szabály?
Köszönöm a választ. Gitta
Vlasz:
Kedves Gitta!
Véleményem szerint ilyen esetekben az adott munkaszerzõdés az irányadó. Ha továbbra is bizonytalanok a kérdésben, beszéljék meg a kérdést az óvodavezetõvel.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam szeptember óta jár óvodába, és szerencsére nem is volt semmi gond vele, imádta az ovit! Márciusban viszont történt valami ami annyira megrázta a fiam, hogy azóta nem igazán akar menni sem, és fõleg ott aludni! Õ egyébként elég nyugodt, csendes fiú, általában egyedül kirakózik, vagy egy kislánnyal szokott játszani, vagy az óvónõkkel! A kérése hogy hozzuk haza délben, már elõzõ este kezdõdik, egyszóval ezzel kelünk és fekszünk! Mit tegyek? Hozzam el egy ideig, vagy tetessem át másik csoportba? Elõre is köszönöm tanácsát és segítségét! W.K.Sz.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Minden igyekezetem ellenére sem tudok érdemben segíteni Önnek, hiszen levelébõl hiányzik a legfõbb momentum: azaz a megrázó élmény konkrét leírása. Enélkül sajnos nem tudok tanácsot adni a továbbiakat illetõen. Ha utólag megírná a pontos körülményeket, talán közelebb kerülhetnénk a megoldáshoz.
Amennyiben ezeket Ön sem ismeri, próbálja bábozással, játékkal, sok-sok beszélgetéssel elérni kisfiánál, hogy megnyíljon. A Gyermeksziget "Bábozz velem!" rovatának "Játsszunk bábszínházat otthon is!" alrovatában hasznos információkat olvashat a bábjáték konfliktus-kezelõ hatásairól, azok gyakorlati megoldásairól.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm.Lányom januárban töltötte be a 6. évét.Az ovónõk ránk bízták a döntést,mert szerintük mehetne iskolába de maradhat is, a Nevelési Tanácsadó nem jött szóba.Úgy gondoltam nem ártok vele ha érik még egy évet a megszokott környezetben,csak elõnyére válhat.De mostmár gyökeresen megváltozott a véleményem.Egy pár hónappal idõsebb fiú megy tõlük iskolába,akivel idáig õk voltak a "nagyok".És az enyém most nem érti,hogy õ miért nem mehet?Nem tud valamit,vagy nem elég ügyes?Holott errõl szó sincs.És ami a szomorú,hogy erre én sem tudok konkrét választ adni.Már semmi kedve oviba járni,szerinte ott nem tanítanak semmit.Délután sem tud igazán mit kezdeni magával,minden unalmas,lehangolt.A viselkedése is negatív irányba változott egyre több a hiszti ,ami egy jó ideje már nem volt jellemzõ rá,és szót fogadni sem akar.Félek,hogy a nagy jót akarásban inkább rosszat tettem neki.Ha most lehetne választani akkor inkább beiratnám,mert rossz belegondolni hogy ez még egy évig így fog menni?Én már teljesen kész vagyok.A család persze jön:'hogy õk megmondták'.Elõre is köszönet a válaszért.Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Érthetõ, hogy kislányát érzékenyen érinti, hogy míg társa nagy iskolás lesz, addig õ még egy évre "kis óvodás" kell, hogy maradjon. Az Ön által leírtak is alátámasztják az általam is mindig hangoztatott véleményt, miszerint csak akkor tartsuk vissza óvodában a gyermeket, ha erre konkrét okunk van! Persze tudom, Önnek most nem arra van szüksége, hogy én is elkezdjem az "ugye megmondtam?" frázist, sokkal inkább gyakorlati tanácsra.
Jelen esetben, az elõzményekre való tekintettel, ill. hogy már ne zavarjuk össze még jobban a gyermeket, azt tanácsolom, folytassák a megkezdett utat. Azaz: maradjon oviban a kislány, ám mindamellett kezeljék nagy, iskolába készülõ gyermekként õt. Feltétlenül ajánlom az általam összeállított iskolaváró termékcsomagok valamelyikének beszerzését és év közbeni folyamatos használatát. Az ezzel való játék során nem csak játékosan fejleszthetjük a gyermeket, de tudatosíthatjuk is benne, hogy õ már nem "csak" óvodás, hanem "majdnem iskolás nagylány", azért ilyen ügyes ezekben a játékokban.
Az említett "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagokat a fenti, képes linkre kattintva azonnal megrendelheti. Külön izgalmat vihet a dologba, ha a csomag megérkezése elõtt kislánya levelet kap az "Iskolaváró tündérklubtól" (ezt Ön írja meg elõre), akik titkos iskolás játékot ígérnek neki, (ez lesz a fenti termékcsomag) amivel õ is ünnepélyesen beléphet az iskolaváró nagy óvodások klubjába. Ezzel a játékos megoldással talán kompenzálni lehet a leánykában felgyülemlett lelki feszültségeket.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam négyéves múlt decemberben, most kisközépsõs az óvodában. Szeret oda járni, vannak barátai. Egy hónappal ezelõtt, amikor két hét betegség után ismét oviba ment, azt tapasztaltuk, hogy rángatja a vállait. Elõször azt hittük, nem jól áll rajta a ruha, igazgatja. De nem. Azóta is csinálja, hol gyakrabban, hol ritkábban. Voltunk vele a háziorvosnál, aki azt mondta, rossz szokás, ne hívjuk fel rá a figyelmét (nem szólunk rá), ne vegyük észre. Látta egy gyermek-neurológus is, aki szerint ez egy tic. Ha elõjön, akkor próbáljuk elterelni róla a figyelmét, próbáljunk más tevékenységre, más témára váltani. Ha néhány hét alatt nem múlik, vagy erõsödik, akkor keressünk fel egy gyermek-pszichológust is. Próbáljuk követni a tanácsát, de ez nem mindig lehetséges. Ezzel nagyjából egyidõben beköszöntött nála is a csúnya beszéd és a verekedés. Az oviban nincs rá panasz, de itthon néha nagyon csúnyán viselkedik. Egyébként már kicsi korától kezdve nagyon érzékeny lelkû. Én arra gondolok, hogy nem tudja feldolgozni, hogy az ovis társai csúnyán beszélnek vele, esetleg bántják is. Itthon pedig ezeket a dolgokat tiltjuk neki. Nem tudja magában ezt helyre tenni és ebbõl adódik a feszültség, ami miatt húzogatja a vállait, karjait. Ön szerint mivel segíthetünk neki abban, hogy a feszültségét feloldjuk és elmúljon ez a tic? Vagy már feltétlenül pszichológushoz kell fordulnunk?
Köszönettel: Egy Középsõs Anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Érdemes követni az orvosi utasításokat, hiszen õ látja igazán szakértõi szemmel a problémát. Valóban elképzelhetõ, hogy szükség esetén érdemes gyermekpszichológus segítségét is kérni az ügyben, aki a vállrángatás hátterében álló esetleges lelki problémákat a legtökéletesebben fel tudja térképezni.
Mielõtt azonban ezt megtenné, javaslom, járjon utána, nem egy másik ovis társ szokásait kezdte-e utánozni kisfia? Én ezt nagyon is valószínûnek tartom, de persze gondosan utána kell járni a kérdésnek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tiszteletem!Most nyitott egy ovoda Szigetsentmiklóson.A beszoktatás idõ van éppen. A óvonõ szerint a szülõ feladata a beszoktatás nem a õvéké.Nos én evelnem értek egyet!Egy hónapig - május-lesz óvi.Utána szünet és szeptemberbe fogadja a gyerekeket az óvoda.Nos egy hónapig kidlódunk a beszoktatással utána kezdjük elõrõl.Minden ovodában így van?Vagy csak én vagyok ilyen"szerencsés"evvel az óvodával?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, talán félresiklottak az információk Ön és az óvónõk között, hiszen nehezen tudom elhinni, hogy konkrétan elhangzott volna az a kijelentés, hogy " a beszoktatás a szülõ dolga". Ugyan hogyan is vonhatná ki magát a pedagógus ebbõl a folyamatból? Valljuk meg õszintén, ez lehetetlen volna... A beszoktatás, - optimális esetben, - szülõ és pedagógus együttmûködõ, egymást segítõ munkája révén valósul meg. A szülõnek tanácsos gyermekét elõre felkészíteni, érzelmileg ráhangolni a közelgõ óvodai életre, így meghozhatja a kedvét ehhez az új életformához. Ezt követõen, szülõ és pedagógus szoros együttmûködése által valósulhat meg az eredményes óvodai beszoktatás. Úgy vélem, ebbõl a folyamatból nem maradhat ki sem a szülõ, sem a pedagógus aktív részvétele.
Tanácsolom tehát, beszélje meg problémáját, kérdéseit az óvónõkkel!
