A fiam súlyos oxigénhiányban született.kb 2 éves kora óta fejlesztésekre járunk.Nagyon szépen halad,de a viselkedése,a grafomotoros lemaradása gondot okoz.Mivel már 7 éves lesz,mennie kéne iskolába,én viszont szívem szerint még 1 évet az óvodában tartanám.Megtehetem,tekintettel arra,hogy sajátos nevelési igényûnek diagnosztizálták???Tanácstalan vagyok,ugyanis önmagához képest nagyon sokat fejlõdött,s érzem,hamég egy évet kapna,még sokat fejlõdhetne,nõhetne at önbizalma,s ráérezne a tanulás örömeire a siker ízére.Jelenleg a ceruzafogása nem jó,a figyelme könnyen terelõdik,az izületei lazák,még inkább csak színezni kezd.Másrészrõl az iskola érzelmileg is megterhelné,sikerélményekre,támogatásra van szüksége.Várom a válaszát! Köszönettel:"egy tyúkanyó"
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Amennyiben a Nevelési Tanácsadó is az Ön véleményét támasztja alá és a kisfiú helyzetébõl adódóan kellõen indokolt, úgy érdemes kérni még egy év halasztást az óvodavezetõtõl. Az óvoda javasolhatja, ill. a szülõ is kérheti, hogy a tanköteles kort elért gyermek továbbra is óvodai nevelésben részesüljön. Ha a gyermeket emiatt nem vették fel az iskolába, legkésõbb annak a nevelési évnek az utolsó napján (aug. 31-én) szûnik meg az óvodai elhelyezése, amikor a 8. életévét betöltötte.
SNI-s gyermekekre vonatkozó sajátos jogszabályokról sajnos nem tudok felvilágosítást adni, errõl érdeklõdjön az óvoda vezetõjénél.
Akár az iskolakezdés elhalasztása, akár megkezdése mellett döntenek, mindenképpen hasznos lehet gyermeke iskolára való felkészítésében az "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomag, melyet feltétlenül ajánlok figyelmébe! Megrendelhetõ a fenti linkre kattintva.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3 éves és tavaly szeptemberben kezdte az ovit. Kicsit nehezen szokott be,mivel megkésett beszédje van. Elég félénk és napközben többször sírja el magát az oviban,mert nem érzi biztonságban magát. Sokat játszunk vele,olvasunk mesét és tornászunk is. Az utóbbit, csak ha kedve van. Itthon többmindent mond,kérdez,de az oviban nehezen megy neki. Gondolom nagyon zavarja õt is,hogy nem tud úgy válaszolni. Nagyon értelmes és segítõkész kisfiú! Az óvónõje tanácsára elviszem logopédushoz. Már 1x voltunk,utánoznia kellett az állathangokat,ami nagyon jól megy neki. De beszélni nem nagyon akart, csak játszani. Ezzel azt szeretném kérdezni,hogy Ön szerint nem túl korai a logopédus bevonása? Vagy esetleg Ön mit javasol,a sok türelmen és megértésen kívül? Elõre is köszönöm válaszát! Tisztelettel: Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
A logopédus bevonása nem túl korai, mert mint Ön is látja, a szakember a fejlesztést az életkornak megfelelõen, kellõen játékosan igyekszik megvalósítani. Az állathangok utánzása elsõ pillantásra talán nem látszik túl komoly fejlesztõmunkának, de higgye el, hogy az! A tiszta hangképzés megalapozása történik ilyen módon, amely elõfeltétele a késõbbi tényleges, tiszta és érthetõ beszédnek. Az indirekt, játékos fejlesztés pedig azért is nagyon-nagyon hasznos, mert a gyermek észrevétlenül vesz részt egyfajta tanulási folyamatban, amely nem csak hasznos, de rendkívül szórakoztató is számára.
Hasznosnak tartom, ha a logopédiai játékos foglalkozásokon továbbra is részt vesznek, és az eddigiekhez hasonló módon otthon is szorgalmazzák a kommunikatív közös tevékenységeket.
Ehhez kapcsolódván engedje meg, hogy figyelmébe ajánljam a www.gyermekabc.hu oldalán az alábbi fejlesztõjátékokat, melyekkel Ön is nagyban segítheti gyermeke otthoni, játékos beszédfejlesztését.
Kiemelt fejlesztõjáték menüpont alatt:
- Bambino LÜK fejlesztõjáték csomagok
- Logo 1.
- Öltöztethetõ maci család (Ezzel különbözõ mesés történeteket eleveníthetünk meg, melyben a kisfiú észrevétlenül gyakorolja az összefüggõ, egyre érthetõbb beszédet)
Puzzle, kirakós menüpont alatt:
- Családi puzzle
- Didacta puzzle
E két játék során a gyermek a logikai összefüggések észrevételét szükségszerûen beszéddel is megerõsíti, ezáltal jól fejlõdik beszédkészsége.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nem vagyok benne biztos, hogy így látatlanban segíteni tud, de leírom gondjaimat, hátha mégis jó tanáccsal tud szolgálni. Kisfiam tavaly júniusban töltötte a 3 évet, szeptembertõl óvodába jár. Az óvodát úgy kezdtük meg, hogy még bekakilt a gyerek, szerencsére sem az óvoda, sem az óvónõk nem csináltak ebbõl gondot. Ahogyan egyre több gyerek szokott be a csoportba, kisfiamba nõtt a feszültség, és amikor rászóltunk, önmagát ütötte. Ez a két dolog késztetett arra, hogy felkeressem a nevelési tanácsadót.Ott igen készségesek voltak, meghallgattak, tanácsokat adtak, a gyerek már másnaptól wc-be kakilt, és az önmaga ütögetése is hamarosan megszûnt. 2-szer megnézte a pszichológus a gyereket is, most februárban kellett ismét vinni. Én jeleztem a hölgynek, hogy nem vagyok a gyerek fejlõdésével megelégedve, úgy kommunikációban, mint a szocializációjában sem. Ugyan ezen a véleményen vannak az óvónõk is, szerintük is fejleszteni kell. Így csinált vele egy tesztet, ami alapján a 3 éves szi!
ntet éppen csak hozza, bõ 8 hónapos lemaradása van. Azt mondta, el kell mennünk gyermekpszichiáterhez, hogy kizárjanak egy fejlõdési rendellenességet, nevezetesen az autizmust. Nem gondolom, hogy a gyermek autista lenne, a pszichológus szerint is vannak autisztikus tünetei, ami még semmit nem jelent. Remélem a pszichiáter is ebben fog bennünket megerõsíteni. Igazából az rémísztett meg, hogy a pszichológus azt szeretné, hogy gyógypedagógus foglalkozzon a gyermekkel, hetente legalább kétszer, de ha kell, akár háromszor is.Én tudtam, hogy fejleszteni kell, nem is csinálok abból ügyet, hogy foglalkozzanak a gyerekemmel, hiszen mindannyiunk érdekét ez szolgálja. Inkább az sokkolt, hogy nem logopédus, vagy fejlesztõ pedagógus, hanem gyógypedagógus kell hozzá. Persze, a teszt alapján is az értelmi fejlõdése van elmaradva, de nehéz feldolgoznom a gyógypedagógus bevonását. Igazából kérdésem nem is nagyon lenne, hanem csak a véleményére lennék kíváncsi, már amennyit le lehet szûrni és következtetni az én leírásomból. És talán egy kis megnyugtatásra is
vágyom, hogy helyesen cselekszem, és a gyermekem még behozhatja a lemaradását. Bár ezt majd az idõ fogja meghozni!
Köszönöm türelmét és válaszát:
Hajnalka
Vlasz:
Kedves Hajnalka!
Sajnos sok szülõben alaptalanul negatív érzéseket kelt a gyógypedagógus bevonása a fejlesztõmunkába. Ne törõdjön ezekkel a megalapozatlan elõítéletekkel, gondoljon inkább arra, hogy Ön a szükséges szakemberek bevonásával minden segítséget megad kisfia eredményes fejlõdéséhez.
Mint látható, a fiúcska készségesen együttmûködõ a fejlesztõmunkában, amelynek az eredménye is egyre kézzelfoghatóbb. Csak így tovább, a napról-napra látványosabb eredmények pedig bizonyára Önt is meggyõzik majd arról, hogy megfelelõ szakemberek segítségével a legjobb úton haladnak elõre.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
kedves ovonö! Kisfiam 4éves mult novemberben,beszéde megkésett mert még nem beszél tisztán és mondatai nem értelmezhetöek töbnyire.Az ovodában az ovonök azt mondták el van maradva 1-1/2 évvel a társaitól.Mivel én aggodom gyermekem miatt kértem hogy mi tévö legyek,ök azt mondták nem kell semmit csinálni csak játékosan játszani vele othon hozd ide a piros labdát és stb.eddig nem is rajzolt ha igen az csak irka firka volt.gyakoroltam vele a háziko rajzolását a pálcika ember rajzolását és azt figyeltem meg hogy legtöbször vagy sréhen vagy fejjel lefelé rajzolja meg.Kérem segitsen nekem mert az itteni ovoda sajnos nem tud ugy foglalkozi a kisseb gyerekekkel mert kis faluban lakunk és két csoportra vannak osztva a gyerekek de a 3éves és a 6 éves is egyben van.az ovonök pedig inkább csak az iskolaérettekel foglalkoznak többet.Biztos vagyok benne hogy kisfiamnak szakember kellene de nem tudom hova fordulhatnék.Válaszát mihamarabb várom tisztelettel B Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Szükség esetén jelezze az óvodavezetõ felé is, hogy logopédiai, illetve fejlesztõpedagógusi segítséget igényel kisfia részére. (Az óvodavezetõ érdemi információval tud szolgálni a helyi szakszolgálatokat illetõen) Az említett szakemberek elvégzik a szintfelmérést és ha szükséges, javaslatot tesznek a további fejlesztésre.
Elõbbiek mellett feltétlenül ajánlom figyelmébe a www.gyermekabc.hu oldalán található fejlesztõjátékokat (Játékbolt menüpont "Kiemelt fejlesztõjátékok" alrovata), melyekkel az otthoni játékos fejlesztés ragyogóan és eredményesen megvalósítható. Külön szeretném felhívni figyelmét a BambinoLÜK játékcsaládra, melynek évtizedekre visszanyúló, nemzetközileg is ismert és elismert szakmai múltja önmagában is garantálja a sikert. Megrendelheti a www.gyermekabc.hu oldalán!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ! Kisfiam Andris, márciusban lesz 4 éves. Van egy kisöccse Marci 2 éves lesz. Andris 2008 októberétõl jár oviba. Nagyon várta már, hogy Õ is ovis lehessen. A beszokással semmilyen probléma nem adódott, szivesen ment minden reggel. Beteg nem volt egészen idén januárig amikor 3 hétig itthon volt Nátha és szövõdmények miatt,majd februárban tüdõgyulladása volt, sokat köhögött. Rohamokban tört rá és eltartott sokáig, Sz,tem õ is meg volt már ijedve. Év elején kezdett úgy viselkedni, hogy nem akar jönni sétálni este, sokat mondogatta amikor sötétben jöttünk haza, hogy fél a szörnyetegtõl. Megmondtam neki hogy szörnyeteg a kis fejében van és ha nem gondol rá már nincs is. Félelemetes meséket mûsorokat soha nem nézett, csak általunk válogatott meséket néz. Kb egy - két hónapja figyelem hogy rágja a ruháit, kabátja szélét, kezét szájába veszi. Látom, hogy szorong és nem tudom mitõl. Ovónõket kérdeztem vettek e észre valamit , azt válaszolták semmit, csak mostanában olyan kis érzékeny néha olyan mintha nem itt lenne. Itthon nem láttam mást ezen a "nemakarok" viselkedésen kivül amihez ragaszkodik minden áron, még ha meg is fenyitem hogy akkor itt marad. Persze jön utánam, de folyton csak azt ismétli hogy "nem akrja és nem fejezi be". HA próbálok valami eldöntendõ kérdést feltenni automatikusan rosszul válaszol. Mint pl. Jó neked ha Anya szomorú miattad? vagy Miért csinálod ezt, Nem szereted Anyát? A válasz: jó... Nem ... :( aztán egyik pillanatról a másikra el is felejti ha talál valami számára érdekeset amirõl beszélni kell. Ilyenkor természetesn én is váltok és megy tovább az élet. KApcsolatom a fiammal jó. sokat játszunk beszélgetünk,épitûnk, rajzolunk, Igyekszem nem háttérbe szoritani õt a kicsivel szemben.
Kérem, (ha sikerült kibogozni bonyolult levelem) adjon valami tanácsot mit tegyek, hogy segitsek neki.
Köszönettel: Andris anyukája, Szilvi
Vlasz:
Kedves Szilvi!
Soraiból kitûnik, hogy kellõ odafigyeléssel, szeretettel veszi körül Andrist is, éppúgy, mint kisöccsét, így testvérféltékenységre nem gyanakszom.
Valami azonban valóban érhette a kisfiút, ami megijeszthette és emiatt szorong. Ez lehet akár egy csoporttárs ártatlanul elejtett megjegyzése is (pl: sötétben jönnek a szörnyek), de az is lehet, hogy a mostanában rendszeressé vált, sötétben megtett séták önmagukban keltettek félelmet benne. (A sötéttõl való félelem igen gyakori óvodás korban.) Amíg óvodába járt, fényes nappal mentek a szabadba, a napirend feltehetõen a hosszas betegeskedés alatti itthon tartózkodással változott. (Azóta vannak sötétedésbe hajló séták.)
Javaslom tehát, hogy a sétákat lehetõleg fényes nappal, délelõtt tegyék meg, akkor a hõmérséklet is kedvezõbb a betegségbõl épp hogy kilábaló gyermeknek, és az óvodából való hazahozatal is világosban történjen.
Amennyiben továbbra is megmagyarázhatatlan félelmet, szorongást tapasztal kisfiánál, próbálja meg bábozással, indirekt módon szóra bírni Andrist. Ha nem személy szerint neki kell "színt vallania" problémáiról, hanem mindezt kivetítheti a kisfiú, mackó, stb. bábra, sokkal könnyebben fog megnyílni. Ajánlom elolvasásra "Bábozz velem!" rovatunk "Játsszunk bábszínházat otthon is" cikkét. Ebbõl közelebbi képet kap a probléma gyakorlati megoldására.
Minõségi bábokat rendelhet a www.gyermekabc.hu oldalon, ajánlom figyelmébe!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Iker fiaim 4 évesek és még mindig nem teljesen szobatiszták. A pisilés már megy a WC-be, de az is sokszor csak az utólsó pillanatban jut eszükbe, és ami a nagyobb probléma, hogy csak nekem engedik megpisiltetni magukat. Egyedül egyáltalán nem pisilnek, pedig tudnának, mert nyáron már volt rá példa. A nagyobb probléma viszont, hogy kakilni egyáltalán nem is akarnak sem a WC-be, sem a bilibe, csak a pelenkába, vagy az alsónadrágjukba. Próbáltam már ráültetni õket a WC-re amikor láttam ,hogy készülõdik a nagydolog, de nem ment sehogy sem, és sajnos ezzel olyan gátlást értem el náluk, hogy utánna napokig nem volt székletük. Teljesen tanécstalan vagyok. A helyzetet nehezíti, hogy szepembertõl óvodába járnak, és már ott is elõfordult hogy az egyik bekakilt. A bepisilés csak azért nem, mert ezek miatt az okok miatt csak délig vannak, és mielõtt a csoportszobába engedném õket mindkettõt megpisiltetem.
Teljesen kétségbe vagyok esve, kérem adjon valami tanácsot.
A fiuk egyébként okos, jóképességû gyerekek,
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Nem kell feltétlenül komoly pszichés zavarokra gondolni, ha nehezebben megy a bilibe kakilás elfogadása, ez elõfordul még ebben a korban is. A célirányos bilire ültetés helyett próbálja játékosan oldani a bilitõl való félelmüket. Ehhez nyújthat segítséget "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag, melynek része az általam írt "Szobatisztaság játékkal, könnyedén" c. könyv is. Ebbõl többféle játékos ötletet meríthet a szorongás oldására, melyek a csomag játékaival valósíthatók meg. (Megrendelhetõ a fenti, képes linkre kattintva) Elõbbiekkel oldható a gyermekek félelme, melyet a széklet látványa, valamint annak látványos távozása okoz náluk.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Egy olyan problémával fordulok Önhöz, amellyel kapcsolatban mindenki tehetetlen. Kislányom óvodai csoportjában az egyik 4,5 éves kisgyerek napi rendszerességgel bekakil. Az óvónõk nem veszik mindig azonnal észre, ami teljesen érthetõ, hiszen 23-24 másik gyerekkel is foglalkozniuk kell. A kisfiú ilyenkor a székletébe nyulkál, összeken vele mindent, a széket, az asztalt, a szõnyeget... Persze, amikor észreveszik, rohan a dadus néni, és fejvesztve fertõtlenít. (Van, hogy ebédkészítés közben hívják el a konyhából, és miután végzett a gyerek tisztába tevésével, folytatnia kell az étellel való foglalatoskodást...)
A probléma híre pedig eljutott a szülõkhöz, és mindenki elkezdett aggódni a saját gyermeke egészségéért, így írásban fordultunk az óvoda vezetõjéhez.
A csoportban egyébként 2 kislánynak volt az utóbbi idõben olyan súlyos hüvelyi fertõzése például, hogy nõgyógyászhoz kellett vinni õket. Ettõl vagy mástól, persze nem lehet megmondani. De én úgy gondolom, hogy mindenképpen komoly veszélyt jelent a probléma. Az óvónõk abszolút közremûködõek, viszont a kezük meg van kötve, mert a kisfiú anyukája, aki saját magát "antiszociális személyiségnek" mondja, semmit nem hajlandó tenni az ügy érdekében. (Róla sokat lehetne még mesélni...) Én nem tudom, eszébe sem jut, hogy esetleg a kisfiúnak komoly szervi vagy netán pszichés gondjai lehetnek, amivel orvoshoz kellene fordulni?
Az óvodavezetõ sajnos szintén nem tesz semmit, pedig régóta tudja õ is, mi történik a csoportban. Az óvónõket hibáztatja, hogy juthatott el ez a szülõk fülébe, "és különben is, ha valakinek nem tetszik, vigye a gyerekét másik óvodába".
Tisztában vagyok vele, hogy gyereket óvodából eltanácsolni csak nagyon kevés esetben lehet, de nem kötelezhetõ arra valamilyen módon a szülõ, hogy a gyereket legalább orvoshoz elvigye?
Válaszát elõre is megköszönve:
Szilvia
Vlasz:
Kedves Szilvia!
Egyetértek Önnel, ill. a többi feldúlt szülõvel, hiszen az Ön által említett helyzet tarthatatlan, azonkívül rendkívül veszélyes az egészségre. (Más lenne a helyzet, ha egy-egy véletlen balesetrõl lenne szó, popsiban kotorászás nélkül!) A vezetõóvónõ írásbeli megkeresése szintén helyes volt, így van nyoma annak, hogy ez a probléma adott idõben felmerült.
Amennyiben a vezetõ ennek ellenére sem tesz semmit, jelezzék felé, hogy kénytelenek lesznek más felügyeleti szerveknél is jelezni a problémát. Erre remélhetõleg nem kerül majd sor, bízva abban, hogy vezetõ nem a másik 24 gyerek "eltanácsolásával" próbálja majd megoldani a dolgot, hanem érdemi intézkedéseket foganatosít.
Az óvodába való felvétel egyik feltétele a szobatisztaság, így a kisfiú problémájának megoldása nem az óvoda, hanem a szülõk feladata és felelõssége. Ha az édesanya saját bevallása szerint antiszociális, akkor éppen itt az ideje, hogy megtegye az elsõ lépést a szocializáció felé. Azaz: a helyzetbe való beletörõdés helyett adjon lehetõséget a gyermeknek az otthoni, nyugodt környezeteben történõ szobatisztaságra nevelésre.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvonõ!
Az én kislányom idén augusztus 7.-én tölti be a 6 évet.Jár fejlesztõ pedagógushoz hetente egyszer.(én kértem mert ugy gondoltam indulhatna isibe szeptemberben)Õ azt mondta októberben hogy ne menjen még ,konkrét dolgot nem mondott miért.Azt hozzá szeretném tenni hogy idén abba az iskolába amelyikbe íratnám a lányom egy fantasztikus tanítónõhöz kerülne(a fiam éppen tõle kerül felsõbe) aki nagyon nagy hangsúlyt fektet a fejlesztésre(a kisfiamnál elsõbe ceruzát csak év végén fogtak a gyerekek)játékos mozgásos órákat tart elsõ osztályba.(nagymozgás,finommotorika stb.)Hozzá is járunk havota 1-szer iskola elõkészítõ foglalkozásra és szerinte tökéletesen rendben a kislány mehetne iskolába.A kislányom is szeretne ehhez a tanítónénihez járni.Tulajdonképpen a tanítónéni miatt szeretném ha menne mert biztos vagyok benne hogy nem sok ilyen tanító van aki ilyen módszerrel és ilyen lelkesedéssel,szeretettel tanítana ahogy õ teszi!Az ovoda tartaná az iskola hívná! (Attol félek csak versengenek a létszám miatt!)Vigyem el egy másik "pártatlan" fejlesztõ pedagógushoz és nézessm meg hogy iskolaérett-e a gyerek?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Megértem, hogy kétségek közt õrlõdik, a tanító néni személye nagyon is döntõ a sikeres iskolakezdés tekintetében, ám nem szabad megfeledkeznünk a kérdés egyéb vetületeirõl sem. Ha figyelmen kívül hagyjuk az esetleges értelmi, szociális vagy testi éretlenséget, melyek mindegyike döntõ jelentõségû iskolaérettség szempontjából, akkor a legcsodálatosabb tanító minden igyekezete is kevés lehet az eredményes iskolakezdéshez. Feltétlenül ajánlatos alaposan átgondolni és figyelembe venni a Nevelési Tanácsadó, az óvodapedagógus, ill. egyéb szakértõk vizsgálatának eredményeit, hogy elkerülhessék az esetleges kudarcokat az iskolai életben. Az õ véleményük döntõ jelentõségû a továbbiakat illetõen, ezért ha kétségei adódnának, kérjen újabb szakértõi vizsgálatokat. (Az októberben mért fejlettségi szint azóta egyébként is sokat változhatott. Októberben csupán elsõdleges szintfelmérés szokott történni, aminek eredményei meghatározzák a tavaszig tartó fejlesztõmunka tartalmát. Azaz: mely területeket kell kiemelten fejleszteni az iskolaérettség eléréséhez.)
Elõbbiek mellett, - akár az iskolakezdés mellett döntenek, akár nem, - feltétlenül javaslom a pedagógiai tudatossággal, szakszerûen összeállított "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomag beszerzését, mely kiemelt fejlesztõértékével nagyot lendíthet az iskolaérettség elérésén. (Megrendelhetõ a fenti linkre kattintva!)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónö!
Ausztriában élö magyar barátnöm kislánya ( 7 éves ) elsö osztályos tanuló és éjjelente még mindig cumizik. A szülök már többször megpróbálták leszoktatni, de sikertelenül, mert ha nem kapja meg a cumit, megbetegszik, magas láza lesz és hány.
Barátnöm már nagyon tanácstalan, legszivesebben már pszichológushoz is elvinné .
Ön mit javasol, van e valami jó módszer, hogyan lehet valakit már ebben a korban a cumiról leszoktatni.
Válaszát elöre is köszönjük. Üdvözlettel
Sára
Vlasz:
Kedves Sára!
A kislány valószínûleg szorong valami miatt, s azért képtelen elhagyni a megnyugvást adó cumit. A probléma lelki hátterének feltérképezéséhez mindenképpen gyermekpszichológus segítségét kellene kérni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam márciusban lesz 6 éves, szeptemberben mehetne iskolába. Ma voltunk Nevelési Tanácsadóban, hogy megnézzék érett-e az iskolára.
A pszichológus hölgy azt mondta, hogy nagyon okos, az iq-ja 126.
De nem javasolja az iskolát, mert a fiam úgy oldotta meg a feladatokat, hogy felállt. Mindent hibátlanul megcsinált, kb. 15 percet volt bent.
A kérdésem az lenne,hogy ilyen nagy probléma az, hogy felállt? Az óvónõk azt javasolták, hogy menjen iskolába, és nem is értették, hogy miért hívták be a gyermekemet vizsgálatra.
Itthon és az oviban is csinál feladatokat, sosem volt olyan gond, hogy nem figyelt volna!
Ön szerint mit tegyek ebben a helyzetben?
Tisztelettel: Egy tanácstalan anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Érdemes lenne fontolóra venni a Nevelési Tanácsadó szakvéleményét, hiszen valószínûleg nem csak egyetlen felállásból vonták le azt a következtetést, hogy kisfia szociálisan éretlen az iskolára. Feltételezem, hogy a Szakértõ a vizsgálat folyamán végig tapasztalta az elvártnál gyengébb feladattartást, ill. a figyelem gyakori elkalandozását.
A döntés az Ön kezében van, de mindenképpen azt tanácsolom, alaposan mérlegelje, hogy szeptembertõl valóban el szeretnék-e kezdeni az iskolát. Elképzelhetõ, hogy még egy évnyi óvoda sokat javítana a helyzeten és még sikeresebb, lendületesebb sulikezdést garantálna.
Amennyiben mégis a beiskolázás mellett dönt, mindenképpen ajánlom az általam összeállított, iskolaérettséget nagyban elõsegítõ termékcsomag beszerzését. (Megrendelhetõ a fenti linkre kattintva) Ezzel jelentõsen, komplex módon fejlesztheti kisfiát az otthoni játék során is, így készülvén az õszi sulikezdésre.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
kedves Óvónõ ! Az én kislányom súlyos szívbeteg ,de hál istenek ez nem látszik rajta.most kellene beiratni az óviba,de félek hogy valameik gyerek meglökheti úgy hogy abból baj is lehet. Nem tudom hogy a sok gyerek mellet még rá is tudnának e figyelni az óvónõk,és hogy a gyógyszerelése hogy lenne megoldva. ebenn az óvónõk hogyan tudnának segiteni majd az óviban. kösszönöm elöre is a választ
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Teljesen érthetõ, ha aggódik kicsi lánya egészségéért és szeretné a lehetõ legnagyobb biztonságban tudni Õt. Ha lehetõsége van rá, inkább egy kis létszámú óvodai csoportba (magánóvoda, családi napközi) írassa, ahol az egyéni igényekre maximális figyelmet tudnak fordítani a pedagógusok. Egy átlagos létszámú, állami óvodai csoportban valóban fennállnak az Ön által említett veszélyek a lehetõ legnagyobb óvónõi odafigyelés és gondosság mellett is.
Kicsi lányának és egész családjuknak jó egészséget, sok-sok örömöt kívánok!
Szeretettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3 és fél éves márciusban lesz 1 éve, hogy a szobatisztaságra neveljük, de még mindig vannak idõszakok,amikor minden pisilésnél befolyik egy picit már mi küldjük pisilni, mert látjuk, hogy toporzékol, de olyan is van hogy bugyiba kakil úgy hogy elbújik.
2007 szept. kezdtük volna az óvodát, de ez miatt vissza maradt még egy évet a bölcsõdébe, remélem idén szeptemberben át mehet az óvodába, mert már 4 éves lesz.
A decemberi szünet alatt már 100%-os volt a szobatisztasága majd kezdõdött a bölcsi és én is dolgozni kezdtem újra nincsen napos probléma a pisi-kaki dolog. Én értem, hogy a változás megviseli, de már 1 éve ez megy már-már azt hisszük végre túl,vagyunk a nehezén majd ismét kezdõdik elõröl.
Esetleg forduljunk szakemberhez lehetséges, hogy szervi baja is lehet? Ha igen kihez forduljak?
Elõre is köszönöm válaszát!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A szobatisztaságra nevelés folyamatában elõfordulnak visszaesések. Az otthon elért, tartósnak hitt siker után a bölcsõde folytatásával jött a visszaesés. Ez valóban eredhet egyrészt a változásokból (újbóli bölcsõde kezdés, a szülõk ismételt munkába állása), másrészt viszont abból is, hogy a bölcsõdében talán nem szorgalmazzák, segítik eléggé a folyamatot. Javaslom, beszéljen a gondozónõkkel, kérje együttmûködésüket az Ön által sikeresen elkezdett folyamat megtámogatásában. Ossza meg velük az otthon hatékonynak bizonyuló módszereket és kérje, hogy ezeket lehetõség szerint építsék be kisfia mindennapjaiba. Elõbbiek részeként fontos lehet a rendszeres WC-re kísérés, küldés is, nem baj, ha eleinte a felnõtt figyelmezteti erre a gyermeket . Kezdetben nem várható el a kicsitõl, hogy teljesen magától figyeljen fel az ingerekre, mert a játékok gyakran annyira lekötik, hogy megfeledkezhet magáról.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam 2 hét múlva 3 éves. Abszolút nem akar szobatiszta lenni. Próbálkoztunk a bilivel, a wcvel, de semmi. Ráülni ráül, de nem csinál bele. A bölcsiben is ráül a wcre, és talán egyszer már belepisilt. Szól ha bekakailt, de ennyi. Semmi hajlandóságot nem látok benne. Mit tanácsol? köszönettel.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kisfia hamarosan 3 éves lesz, ezért mindenképpen tanácsos lenne a lehetõ leghamarabb érdemi módon is belefogni a szobatisztaságra nevelésbe. Ezt otthoni, nyugodt légkörben, kellõen játékosan lehet csak kivitelezni. Hogyan fogjon hozzá?
Nemrég megjelent könyvemben (Presserné Vér Katalin: Szobatisztaság játékkal, könnyedén) lépésrõl-lépésre leírom ennek javasolt menetét. A könyvet és a folyamathoz szükséges eszközöket megrendelheti a fenti linkre kattintva, melyekkel lényegesen könnyebbé, gyorsabbá teheti a szobatisztaság kialakulását.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Ágytisztasággal kapcsolatban kérném tanácsát. Lányunk 3 éves, 1 éve hagyta el a nappali pelust, 3 hónapja pedig a nappali alvásnál sem viseli. Elõfordult 1-2 baleset, de úgy gondolom, ez természetes. Két védõnõ tanácsára három hete levettük róla az éjszakai pelust. Két egymás követõ este megkérdeztük, mi lenne, ha éjjel is pelus nélkül aludna, habozás nélkül beleegyezett. A gondom az, hogy sem az éjszakai, de még a délutáni alvásnál sem ébredt fel sohasem, hogy pisilnie kell, és hetente 4-6 alkalommal bepisil. Alvás elõtt kb 2 órával már nem kap csak kevés folyadékot, alvás elõtt pedig még egyszer elmegyünk pisilni. Éjjel 1 óra körül egyszer felébresztem pisilni. Sajnos csak most olvastam utána a témának, hogy a szobatisztaság idegrendszeri érés következménye. A bepisilésekbõl sosem csináltunk problémát, sosem szidtuk meg, általában fel sem ébred, míg éjjel átöltöztetem.
Arra gondoltam, elsiettem az éjjeli pelus-levételt. Nem szeretném, ha lányunknak bármilyen szorongásélménye lenne ezzel kapcsolatban, ezért megkérdeztük tõle, visszaadhatjuk-e rá a pelust éjjelre, de azt mondta, nem kéri.
Érdemes-e újra próbálnom ráadni a pelust, vagy így természetes az ágytisztaságra szokás folyamata? Hogyan segíthetek még neki, hogy ne legyenek kellemetlen élményei? Mennyi idõ átlagosan, míg kialakul az ágytisztaság?
Válaszát elõre is köszönöm! Hajnalka
Vlasz:
Kedves Hajnalka!
Nem értek egyet a védõnõkkel, mivel az éjszakai ágyszárazság nem valósítható meg "tanítás vagy szoktatás" útján. Önnek igaza van, ez teljes egészében idegrendszeri és fizikális érés útján alakulhat csak ki. Ezt pedig egész egyszerûen türelmesen ki kell várni. Mivel az állandó pisiben ébredés komolyan veszélyeztetheti kislánya egészségét (felfázhat, azonkívül a világon semmi haszna nincs), mindenképpen tanácsolom az éjszakai pelenka használatra való visszatérést. Az errõl való leszokást csak akkor kezdjék meg, ha jó néhány hétig folyamatosan száraz marad a pelus.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kislányom 2009. szeptemberben lesz 7 éves. A nevelési tanácsadóban szociálisan érettlennek tartották, szorongós és kicsi az önbizalma, törékeny testalkatú. Én szerettem volna visszatartani az oviban emiatt, de az ovónõ ragaszkodik az iskolához, mert minden vele egy korú gyermek iskolába megy a vegyes csoportból, és szerinte nem lesz inspiráló a környezet számára. Szerinte az önbizalma a visszatartástól csak még jobban csökkenne. Ragaszkodik a barátnõihez, de kisebbekkel is barátkozik. A képességeit illetõen teljesen átlagos gyermek, érdeklik a betûk a számok, és szívesen old meg feladatokat, de könnyen elbizonytalanítható. Félek hogy az iskolában lemaradna, mert a többiek idõsebbek, és attól is félek, hogy az oviban visszafejlõdik, ha van ilyen, mert az oviban ezzel fenyegetnek. Köszönöm válaszát.
Üdvözlettel:
Dóra
Vlasz:
Kedves Dóra!
A levélben megfogalmazottak ismeretében inkább az Ön véleményét osztom. Ha a Nevelési Tanácsadó vizsgálatai szerint is egyértelmûen körvonalazódik a szociális éretlenség, akkor nem lenne helyes idõ elõtt további megpróbáltatásoknak kitenni a kislányt. Azért pedig a pedagógusok is nagyon sokat tehetnek és kell is tenniük, hogy ne visszafejlõdést, hanem elõrelépést hozzon a jövõ év. Ha Ön is segíteni kívánja gyermekét a további aktív fejlõdésben, szeretettel ajánlom Önnek "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagjaink valamelyikét, melyekben egyebek mellett "Játékos suliváró" c. könyvemet is megtalálja. (Megrendelheti a fenti linkre kattintva)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Iker fiaim 2 eves es 10 honaposak. Nagyon szeretnem mar oket szobatisztasagra szoktatni, de semmi hajlandosagot nem mutatanak. Mit tegyek? Nem hajlandoak sem a bilire sem a wc-re ulni. Mar szolnak, ha bekakiltak , de a pisinel nem. Probaltam oket alvas utan raultetni a bilire, de hallani sem akarnak rola. Mivel ketten vannak es allandoan utanozzak egymas, ha az egyik nem akar valamit a masik sem. Nagyon el vagyok keseredve, mert emiatt nem tudunk sem bolcsibe, sem mas gyermek programra menni. Mindenhol elvarjak a szobatisztasagot.Kerem segitsen. Elore is koszonom.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mindenek elõtt meg kellene hozni a gyerekek kedvét a bili használatához. Mint azt korábbi válaszaimból nyilván olvashatta, ezt tanácsos játékosan, fokozatosan megvalósítani. Kiváló gyakorlati tanácsokkal, játékos ötletekkel szolgál "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag, mely egyebek mellett az általam írt könyvet is tartalmazza. Elõbbiek segítségül szolgálnak az eredményes, szorongásoktól és félelmektõl mentes szobatisztaságra nevelésben. Megrendelhetõ a fenti linkre kattintva!
Az egymás utánzása az ikreknél akár jól is jöhet, ha akár csak egyiküket sikerül játékosan meggyõzni a bili csodájáról. Sok sikert hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Eddig adott válaszait végig olvasva sok hasznos tanácsot találtam. Most mégis úgy érzem, hogy fel kell tennem egyedi kérdésemet. Nagyobbik kisfiam 4 éves, és ma reggel sírva fakadt, hogy nem akar oviba menni, mert õ nem akar beöltözni madárnak, és az óvó néni rákiabált, hogy nem akar szerepelni. Nagyon nehezen tudtam megvigasztalni, farsangról, jelmezrõl hallani se akar. A héten már volt egyszer, hogy nem akarta felhúzni a tornacipõjét csakhogy, ne tornázzon, és nem is tornázott. Szeptemberben kezdtük az új két nyelvû oviban,ahol egyik óvó néni magyarul másik németül beszél, de inkább a magyar nyel v használata az erõsebb. Kisfiam mindent ért németül,(édesapa német),beszélni is tud,de nem akar, sem a német óvó nénivel, sem a papával. A beilleszkedés is egész nehéz volt, járt az oviba, de leült, és nézte,hogy a gyerekek játszanak, a karácsonyi ünnepségre készülõdve az óvó néni jelezte, hogy Fábián befogja a fülét,amikor énekelnek, ezen nagyon meglepõdtem, mert otthon nekem vidám énekelte, az új dalokat, amire nagyon büszke voltam, hogy végre kezdi megtalálni a helyét az oviban. Januártól a kisöccse is odajár, vele egy csoportba, amin korábban gondolkodtunk, hogy jó lesz-e nekik. Andreasnak egész gyorsan ment beszokás, hiszen ismerte már a környezetet, õ sokkal nyitottabb barátkozóbb, oviban és itthon is jól megértik egymást. Ami aggaszt, hogy Andreas utánozza a nagy tesóját és õ sem akar ugyanúgy részt venni a közös programokban. Az óvó nénik visszajelzése: Fábián tüntet, a tesója pedig csinálja utána, persze még hagynak neki idõt, de most már jó lenne, hogy együtt mûködjön. Teljesen elkeseredtem, nem értem mi ellen szól az egész tüntetés (a nyelv miatt?),sajnálom Fábiánt, nagyon érzékeny vissza húzódó gyerek, visszagondolva én is ilyen voltam,ezért szeretnék segíteni neki, de nem tudom hogyan tudnám rávenni, hogy aktívabb legyen. Köszönöm elõre is a segítségét.
Margó
Vlasz:
Kedves Margó!
Javaslom, hogy ha egy mód van rá, hagyják, hogy Fabian és kistestvére is eleinte csak távolról szemlélje a történéseket. Kérjék ebben az óvónõk segítõ együttmûködését is. Hogy Fabiant nem hagyja hidegen, amiket lát, hall, tapasztal, azt az is bizonyítja, hogy otthon boldogan adja elõ az oviban "meg sem hallott" verseket, énekeket. Meg kell adni a lehetõséget a gyermeknek, hogy akkor csatlakozzon a közös játékokhoz és tevékenységekhez, amikor kedve tartja. Ez pedig nem máson múlik, mint az óvónõk hatásos, játékos és indirekt motivációján. Egy hatásos kezdeményezés sokkal eredményesebb és célravezetõbb lehet, mint az, hogy "márpedig madár leszel és punktum". Javaslom, próbáljon tapintatosan beszélni errõl az óvónõkkel, akik remélhetõleg együttmûködnek majd.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 18 hónapos és most kezdtük el a beszoktatást a bölcsõdében. Azonban õ egy elég félénk gyerek, nem vágyott különösebben gyerektársaságra korábban sem, ha alkalmat teremtettünk neki. A munkahelyemre viszont visszavárnak és úgy gondoltuk, megpróbáljuk a bölcsõdét. A gond viszont az, hogy már az elsõ napon, amikor mellette voltam a csoportszobában, belém kapaszkodva sírt szinte végig, aztán a második nap is így kezdõdött. Miután jó 20 percet üvöltött, a gondozónõvel úgy beszéltük, hogy kimegyek, hátha sikerül nekik elterelni a figyelmüket. A fél óra alatt néha abbahagyta a sírást, de többnyire sírt és engem követelt. Aztán a harmadik napon is otthagytam, mert továbbra is sírt nálam, persze gondolom ekkor már azért, hogy ne hagyjam ott. Elköszöntem tõle, mondtam, hogy jövök nemsokára érte és kimentem. 1 óra múlva jöttem vissza érte, néha ekkor is abbahagyta a sírást, evett is egy kicsit az ebédbõl. Azonban a negyedik napon végig ordított miután eljöttem, a másfél óra alatt szinte alig hagyta abba a sírást. Most itt tartunk. A kérdésem az lenne, hogy van-e értelme így tovább folytatni a beszoktatást? De attól is tartok, hogy ha most visszakozok, akkor elõbb-utóbb úgyis óvodába kell menni és ugyanez fog lejátszódni. A természete nem fog megváltozni és ráadásul jobban is fog még kötõdni hozzám. Mi a tapasztalat ilyen esetben a beszoktatásról?
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Egyetlen dolgot hagyott ki a számításból, ami biztosan változni fog másfél év alatt: gyermeke szociális érettsége. Egy 3 év alatti gyermeknek legfõbb érzelmi kapcsolata az édesanyjával van, így értelemszerûen elsõként és legelsõsorban õt szeretné biztos érzelmi közelségben tudni. A 3. életévhez közeledvén egyre jobban kinyílik, egyre inkább kezdi érdekelni a tágabb környezet is. (azaz: más felnõttek, más gyermekek, a velük való ismerkedés, közös játék, stb.) Nem véletlenül javaslom, hogy ha egy mód van rá, 3 éves korig biztosítsuk a gyermek számára anyai közelségünket a bölcsõde helyett. Ha megoldható, és ez nem vet fel komoly megélhetési gondokat, tanácsos lenne még otthon maradni a kisfiúval.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Nekem egy 2,5 éves kisfiam van.Most az utobbi idõben kezdte jelezni hogy a pelus zavarja.Már lassan egy hete elkeztük a bilizést,de sajnos azt tapasztaljuk hogy mikor kell neki akkor fel alá rohangál és nagyon nehezen akar a bilire ülni.Csak sír. Mitöl lehet ez nála?Mit tegyünk,hogy ez elmuljon nála? Máskor meg ráül a bilire magátol.Válaszát elölre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy tûnik, kisfia egyre jobban kezd megérni a szobatisztaságra, ám nem szabad ajtóstul rontani a házba. Fontos a fokozatos, kíméletes és legfõképpen játékos megközelítés. Ne akarja egybõl célirányosan használtatni a bilit, inkább lépésrõl-lépésre barátkoztassa meg gyermekével az edénykét. Hozza meg a kedvét annak használatához, ez azonban, mint mondtam, csakis játékosan valósítható meg. Ennek hogyanjához, gyakorlati megvalósításához nyújt segítséget "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag, melyet megrendelhet a fenti linkre kattintva. Ebben találja egyebek mellett "Szobatisztaság játékkal, könnyedén" c. könyvemet is, melyet szintén sok hasznos ötletet meríthet!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ. Unokám márciusba lesz hat éves.Ez évben váltott óvodát. A korábban szívesen ment óvodába. Most gyakran elõfodul, hogy reggelente sír nem akar menni. Az óvodában már nincs vele probléma. öt éves koráig nagyon nyitott gyerekkel felnõttel barátkozó gyermek volt. Már egy ideje visszahúzódó,félénk. Nem akar menni sehová. Korábban mindig ment szüleivel mindenhová. Most inkább otthon marad. A mult évben kistestvére született. Odafigyelünk rá,vele is ugyanúgy foglalkozunk mint a pici születése elõtt. Korábban napokat töltött nálam egyedül is. Most hiába hívom nem jön édesanyja nélkül. Szeptemberbe iskolás lesz, új lakásba új városba költöznek. Kérem adjon tanácsot, hogyan tudnánk segíteni, hogy bátortalanságát legyõzze, új környezetébe beilleszkedjen majd. Esetleg szakember segítségére lenne szüksége? Válaszát köszönöm
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Bár nem túl részletesen írt családi körülményeikrõl (azaz: miért volt szükség óvodaváltásra? Miért nem szereti a kislány a jelenlegi ovit? Miért kell hamarosan költözni? ... stb.), de feltételezem, hogy ezen körülmények összessége hatott rá ilyen negatívan. A mai világban sajnos gyakori, hogy egzisztenciális, ill. anyagi okok miatt kénytelen lakóhelyet váltani a szülõ. Az ezzel járó feszültségeket, amelyek az anyukát, apukát nyomasztják, sokszor megérzi a gyermek is. A változások szinte mindig érzelmi labilitást okoznak a gyermekeknél, elõfordulhat, hogy szorongóvá, bátortalanná teszik õket.
A megoldás mindenképpen az lenne, hogy vigyenek a lehetõ legtöbb állandóságot a család életébe. Az állandó, megbízható napirend, a napról-napra, hétrõl-hétre ismétlõdõ programok érzelmi biztonságot adnak a csemetéknek. Vonják be a kistestvér körüli teendõkbe is (már amiben õ is segíteni tud), hagyják, hogy kedve szerint õ is aktív részese lehessen a babás hétköznapoknak.
Ha az elkövetkezõ idõszakra tervezett költözés semmiképpen nem kerülhetõ el, javaslom, fokozatosan barátkoztassák meg a kislánnyal leendõ lakóhelyét. Kiránduljanak arrafelé minél többet, fedezzék fel a környékbeli játszóteret, boltokat, amik vonzóvá teszik számára a környéket.
Elõbbiek mellett nem ártana a jelenlegi óvodával kapcsolatos ellenérzések okait is feltárni, vajon ki vagy mi okozza mindezt? Beszélgessenek, játsszanak, foglalkozzanak a kislánnyal minél többet, így kerülvén minél közelebb érzékeny kis lelkéhez és a megoldáshoz.
