Segítséget szeretnék kérni 2és fél éves kisfiam szobatisztaságra nevelésében!Próbáltuk már a wc-t is,de a bili szimpatikusabb neki.Az a problémánk,hogy bele pisil a bilibe és néha bele is kakil,ha éppen rajta ül és akkor örül is neki és én is megdícsérem érte.De ha nem ül rajta,akkor akkor szól,amikor már bepisilt,vagy bekakilt.Próbáltam már szép szóval és egy kis irgum-burgummal,hogy rávezessem melyik a helyes és melyik nem.A kérdésem az lenne,hogy lehetséges,hogy nem érzi,hogy mikor kell pisilnia,ill.kakilnia,vagy pedig korán kezdtem a szobatisztaságra nevelést?Egyébként ha megkérdezem tõle,hogy hova kell pisilni,vagy kakilni,akkor mutatja a bilit,vagyis tudja,hogy mirõl van szó.A védõnõ azt mondta,hogy késõn érõ tipus,mert még beszélni sem igen beszél.Válaszát elõre is köszönöm!
Melinda
Vlasz:
Kedves Melinda!
Ne várjon el egybõl teljes, tökéletes eredményt, inkább örüljön annak, amit kisfia idáig elért. Nagyon ügyesen halad, hiszen ha bilire ültetik, tiltakozás nélkül, eredményesen használja azt. Eleinte, javaslom, Ön kezdeményezze a bilihasználatot, bizonyos idõközönként. Idõvel megszokja majd a fiúcska, hogy a kakinak, pisinek az edénykében van a helye, és magától is kéri majd azt. Ehhez azonban az is kell, hogy elérje azt a fizikális érettséget, hogy magától is felfigyeljen a vizelési, székelési ingerre és adekváltan reagáljon erre az érzésre. (t.i.: Ha lent bizsereg, akkor nemsokára jön a pisi > leülök hát gyorsan a bilire) Ez számunkra egyszerû folyamatnak látszik, ám egy kisgyermeknek ezt is külön meg kell tanulnia, minden lépését magáévá kell tennie.
További sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ! Tanácsot szertnék kérni! Júliusba lesz a lányom 3 éves.3 hónapja szobatiszta. ez alatt az idõ alatt talán 3szor pisilt be,a kakilással nem volt gond. 2 hete minden nap bekakil,sõt még el sem mondja hanem inkább elbújik és letagadja. El vagyok keseredve,nem tudom hogy mi váltotta ezt ki belõle,és fogalmam sincs hogy mihez kezdjek! Nagyon várom válaszát,és elõre is köszönöm. Egy elkeseredett anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ne keseredjen el, nincs miért! Az idõszakos visszaesések nagyon gyakoriak kisgyermekkorban. Mit lehet hát tenni? Az lenne a legkevésbé célszerû, ha a korábbi sikerekre való tekintettel ismét elvárná, megkövetelné kislányától az eredményességet. Ehelyett inkább most pihentesse néhány napig a témát, majd kezdjék újra, elölrõl, tiszta lappal a bilivel való barátkozást. Ennek számtalan játékos megoldása van, mellyel feloldhatók az idõszakosan fel-fellépõ szorongások. A fenti linkre kattintva megrendelheti "Szobatisztaság játékkal, könnyedén" c.könyvemet, melybõl konkrét játékos ötleteket és egyéb hasznos információkat is meríthet.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovono!
Sajnos eljutottam arra a pontra, hogy segitseget kell kernem, mert nem tudom hogy mit csinalok rosszul a gyermekem neveleseben. Angliaban lakunk, Manchesterben. Kisfiam 4.5 eves, ami otthon ugyan meg ovodaskor, de itt mar iskolaba jarnak a gyerekek. Nagyon konnyen megszokta uj kornyezetet, mar masfel eve kint vagyunk. kb fel ev utan adtam be az angol ovodaba, egyreszt mert koteles voltam masreszt mert varni akartam kicsit amig megszokja az uj kornyezetet. Az ovodaban minden nagyon szepen siman ment, az en gyerekem nem akkor sirt mikor otthagytam hanem amikor haza kellett jonnie. Ugyanazzal a csoporttal ment iskolaba szeptembertol, s mivel a parom is dolgozik, ezert kenytelen voltam beadni breakfast es afterschool klubba(majdnem olyan mint a napkozi), igy reggel 8tol este 6ig iskolaban van. Minden szepen ment amig terhes nem lettem. Beszeltunk rola otthon, s elmondtuk neki hogy hamarosan jon a kisbaba a csaladunkba. A reakcio az volt, hogy ket hetig majdnem minden nap bekakilva jott haza. A baleset mindig reggel tortent, amikor leadtam. Szoval nem volt nehez kitalalni, hogy meg volt ijedve, hogy nekem mar nem kell o tobbet, mert majd jon az uj baba. Aztan megint beszeltunk rola, es mondtam neki hogy majd szuksegem lesz a segitsegere, meg beszeltem a napkozis tanitonenivel is, aki segitett, s minden rendbe jott. Utobbi idoben viszont agresszivve (a tanarno szerint) valt, amit sajnos nem tudok kezelni. Elszakitotta egy kisfiu kabatjat, es ami szamomra hihetetlen, azt allitja, hogy az en gyerekem jatszott a kessel ebed kozben, rafogta egy masik kisfiura, es azt mondta hogy meg fogja vagni. Megdobbentem, mert egy ket vitan kivul semmit nem lat otthon, foleg nem agressziv viselkedest. Csak a disney csatornat nezi ha tvt nez, es ezt a keses dolgot meg aztan vegkepp nem lathatta semelyikunktol, mert arra kulon odafigyelunk, hogy mit hogyan kezelunk a jelenleteben. Szoval tanacstalan vagyok, hogy mi tortenik vele, miert valtozott meg ennyire az en kis pihe-puha bujos kisbabam. Kerem szepen sziveskedjen tanacsot adni, hogy mit tegyek, mert itt allok egy masik picurral a pocakomban, es meg ezzel az eggyel sem tudok megbirkozni. Szeretnek neki segiteni, de ha kerdezem az iskolai dolgokrol, egyszeruen nem akar beszelni. csak annyit mond nyafogva, hogy ne anya.
Tanacsat elore is koszonom.
Gabriella
Vlasz:
Kedves Gabriella!
Feltételezem, hogy a probléma legfõképpen a testvérféltékenységbõl ered, ezért tanácsos lenne ebbõl az irányból (is) keresni a megoldást. Javaslom, hogy most egy darabig ne hozza szóba a kistestvért, inkább teljes arccal kisfia felé forduljon. A kistesó érkezésével kapcsolatos érzelmi elõkészítéssel ez esetben, úgy vélem, még várhat egy darabig. Igyekezzenek minél több közös, családi programot szervezni, és ha lehetséges, az este 6 órai iskolából való hazahozatalt hozzák elõbbre legalább 2 órával . Az érzelmi labilitás ebbõl is eredhet, hiszen a túlzottan kevés otthon töltött idõ miatt elhagyatottnak, mellõzöttnek érezheti magát, még a kistestvér szorongató gondolata nélkül is.
Bízom benne, hogy elõbbiek segítségével hamarosan helyreáll kisfia lelki békéje, egyensúlya, kívánom, hogy így legyen!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Van egy 2,5éves kislányom,próbálkozunk a szobatisztasággal.A pisilés már nem gond,de kakilni nem mindig hajlandó a wc-be,vagy a bilibe.1-2 hétig nappal nem kellett a pelenka,nem engedte,hogy tegyek,azt mondta szól ,ha pisi lesz,a kakit viszont csak pelusba,pedig már kakilt bilibe.Most meg visszafele fejlõdtünk,mert követeli a pelenkát.Mit tehetnék?Miért van ,hogy most kéri a pelust?"Nagytudású "falubeli anyukák szerint nem vagyok elég erélyes,a kislányom egyébként 1,5 kora óta ,folyamatosan,tisztán beszél,verset mond,énekel.Ismerõs óvónéni szerint sokkalta többet tud,mint az átlag korosztály.Értelmes.okos,de a pelust nem tudjuk elhagyni.Várom válaszát,elõre is köszönöm.Üdv.:Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Ne hallgasson az okosokra, Ön jár el helyesen, ha nem erõnek erejével, hanem a gyermek egyéni fejlõdési üteméhez igazodva próbálkozik. Az idõszakos visszaesések teljesen normálisak, nagyon gyakran elõfordulnak. Ha pelenkát kér a kislány, adjon neki, de közben hangoztassa belé vetett bizalmát: "Adok neked pelust, de biztos vagyok benne, hogy nem is fogod használni. Szerintem egy csepp pisi sem lesz benne, mert te már olyan ügyes vagy, hogy szólni fogsz, ha kell. " (Kakilásról, javaslom, ekkor még ne ejtsen szót!) Ha elõbbiek ellenére mégis becsurog a pisi, intézze el annyival, hogy "biztosan elfelejtettél szólni, de legközelebb szerintem meglepsz majd engem, igaz? "
A kakilás miatti szorongás oldása összetettebb és nehezebb feladat lesz, ezt csak kellõ odafigyeléssel, tapintattal, játékosan lehet oldani. Ehhez mindenképpen tanácsos lenne beszerezni "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot.(Megrendelheti a fenti linkre kattintva) Az ebben található könyvemben a fenti problémához külön fejezetben adok gyakorlati segítséget.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Van egy 22 hónapos kisfiam, akit szemmel láthatólag egyre jobban zavar a pisis pelusa. Többször megfogja a pisis pelenkáját ruhán kívül,próbálja lehúzni, illetve miután pisilt szól, és ha kakilt, akkor is, bár nem minden alkalommal. Van, mikor szépen elõveszi a bilit, de ahogy leveszem a nadrágját és a pelusát elkezd ordítani, sírni és nem hajlandó visszaülni rá. Ahogy visszahúzom elnémul és újra ráül. Kérdésem az lenne,hogy a leírtak alapján gyermekem vajon érett-e a szobatisztaságra? Erõltetni nem szeretném a bilit, de tanácstalan vagyok hogy próbálkozzam-e vagy várjak még vele. Segítségét elõre is köszönöm! Mara
Vlasz:
Kedves Mara!
A bili célirányos használatát minden esetben egy hosszabb-rövidebb, "barátkozási idõszak" kell, hogy megelõzze. Ez csakis játékos módon valósulhat meg, amikor fokról-fokra, minden kényszer nélkül ismerkedhet a gyermek a bilizéssel. Ennek pontos menetét "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagban található könyvemben találja. (Megrendelhetõ a fenti linkre kattintva) A csomagban egyebek mellett egy játékkészletet is talál, melynek a könyvben leírt használata révén oldható a bilizés miatti szorongás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 3 éves. 1,5 hónapja jár óvodába. Itthon a pisiléssel semmi gond nincs, egyedül jár a WC-re. Az óvodában viszont nem hajlandó ráülni a WC-re, az óvónéni semmivel sem tudja rávenni. Tartogatja ameddig bírja, aztán bepisil. Mi lehet a probléma oka? Mit tegyek?
Köszönettel: Csilla
Vlasz:
Kedves Csilla!
Próbálják megbarátkoztatni, elfogadtatni a kislánnyal az óvodai WC-t. Ez csak fokozatosan, tapintatosan képzelhetõ el. Legjobb, ha nem a többiekkel való közös mosdóhasználat során próbálkoznak, hanem egy nyugalmas, csöndes idõszakban. Ekkor is adják meg a gyermeknek a választás lehetõségét. Pl: Melyik WC-t választod? A szélsõt, ahol jó világos van, vagy a középsõt, ahol "teljesen titokban" tudsz pisilni? Esetleg a legszélsõt, ahol a legkényelmesebb az ülõke? Próbáld ki mindegyiket, de a végén csak egyet válassz, amelyikbe majd pisilni szeretnél, jó? Amíg nem választottál, addig csak a ráülést próbáld ki, hogy el tudd dönteni, melyik lesz a kedvenc WC-d.
Ilyen és hasonló, játékos praktikákkal nyitottabbá válik a gyermek az óvodai WC használatára, hiszen õ választhatott, õ dönthetett, az õ akarata szerint történtek a dolgok.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Az óvodában nem alvó gyerekek problémáját szeretném tovább feszegetni egy kérdéssel. Ön nem sajnálja azt a gyereket, aki az óvodában napi 2-3 órát kínlódik az alvás reményében? Az én lányom még csak bölcsõdés, novemberben volt 3 éves, de már ott gondot okoz neki. Nem akar bölcsõdébe járni, mert "unalmas", már reggel attól fél, hogy nemsokára "aludni kell", és õ nem akar aludni, nem is szokott. Néha unalmában elalszik fél háromkor, háromkor pedig ébresztõ van, de sok szenvedés jut neki addig. Legtöbbször nem alszik. Egy ilyen kis gyereknek napi három óra szenvedés túl sok szerintem. Nem lehetne ezen segíteni esetleg valahogyan? Miért olyan nagyon fontos azzal kínozni egy kisgyereket, hogy három órát kelljen csendben feküdnie? Én biztos vagyok benne, hogy ez nem segíti elõ a testi-lelki fejlõdését, inkább hátráltatja.
Válaszát elõre is köszönöm: Ny. Ágnes
Vlasz:
Kedves Ágnes!
De igen, sajnálom, de még jobban azokat a gyerekeket, akik egy-két nyughatatlan társuk miatt, hiába szeretnének, nem tudnak pihenni. Egy közösségben vannak bizonyos közösségi szabályok, amiket magunkévá kell tenni. (t.i.: csöndben, nyugton feküdni, amíg a többiek érdeke ezt megkívánja.) Ezt egy bölcsõdei csoportban természetesen nem lehet elvárni, hiszen kisgyermekkorban még nincs közösségi tudat, nem lehet megértetni a kicsikkel az "együtt, egymásért" elvet. Ez az életkor elõrehaladtával, a folyamatos szociális érés nyomán valósulhat meg, óvodáskor táján. Az Ön gyermeke már lassan eléri ezt a szintet, és sokkal hasznosabb lenne számára az óvodai élet, mint a bölcsõde. (Ott egyébként is csak 2 órás a pihenõ idõ)
Amit tehet, hogy nem küldi ágyba már kora este kislányát, így a másnapi programok után, délben biztosan álomba tud szenderedni.
Vitán felüli, hogy egy 3 éves kisgyermeknek szüksége van a nap közbeni pihenésre! Ehhez, mint mondtam, nem kell más, mint az otthoni élet kisebb átszervezése. Elõbbiek szem elõtt tartásával (életkornak megfelelõ nevelési intézmény, az otthoni életnek a gyermek igényeihez való átalakítása) biztosan megvalósul az egészséges, kiegyensúlyozott fejlõdés.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt holgyem en egy 2 eves kisfiu anyukaja vagyok,es szeptemberben szeretenek napkozibe iratni,csak sajnos meg nem szobatiszta es minel elobb szeretnem elkezdeni az erre valo tanitast. Balazska(kisfiam)kis hazug mert amikor neki kedve van menni a vecere akkor semmi gond nelkul oda is pisil,csak a kakalassal van a baj,nem all szandekaba azt csinalni.Bilirol szo sem lehet mert azt nem szereti semmijen formaban oedig harom is van neki.Pl az este is eszrevettem h kakalnia kell es rakerdeztem hogy nem e akarna a vecebe kakilni es a valasza nagyon mergesen az volt hogy nemmm. Elbujt a jatekai moge es ott nyugodtan elvegezte a dolgat,ezutan mentem pelus cserere ,megmostuk a kis feneket es utana kinyitottam neki a pelust es megkerdeztem tole hogy ez mi es szegenykem kicsit mintha szegyellte volna magat csak annyit mondott suttogva "kaka" ezutan szepen nem veszekedve elmondtam neki hogy ezt legkozelebb probaljuk a vecebe csinalni de akkor gögösen azt mondta hogy NEM es elszaladt. Mit tegyek hogy vegre sikeruljon vecere szoktatni? meg mielott napkozibe kellene mennunk?? Kerem segitsen ,nem szeretnem az utolso percekre hagyni. koszonom elore is megtisztelo valaszat. udvozlettel:Mária
Vlasz:
Kedves Mária!
Egy 2 éves gyermeknél, - fiatal korára való tekintettel- sokan még el sem kezdik a szobatisztaságra nevelést, ill. épp hogy belefognak . Önnek sem szabad megfeledkeznie errõl, s egycsapásra maximális teljesítményt elvárni a kisgyermektõl. Semmiképpen nem tanácsos bekakilás miatt számon kérni a gyermeket, ehelyett inkább örüljön és értékelje a pisilésnél elért eredményeket.
A bili elutasítását nem kell végérvényesen eldöntött tényként kezelni, hiszen 2 egy éves kisgyermeknél még oly sok minden változhat. Elképzelhetõ, hogy korábban nem a megfelelõ módon próbálták megismertetni vele az edénykét, s emiatt ódzkodik annak használatától. Javaslom, kezdjék újra, tiszta lappal a dolgot. Ajánlom figyelmébe az általam összeállított, s nemrég megjelent szakkönyvemet is tartalmazó "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag beszerzését, mely a bilivel való megbarátkozáshoz, valamint a kakilás problematikájára is segítséget adhat. (Megrendelheti a fenti linkre kattintva)
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ.Szeretném a véleményét kérni.Az én fiamnak azt tanácsolták az oviban,hogy maradjon még egy évet.Már decemberben betöltötte a 6.életévét,de a pszihológus által felmért teszten nem teljesített jól.Viszont itthon minden feladatot jol teljesít.Az a baj,hogy kicsit félénk és ilyenkor nagyon zavarban van.nem tudom mi lenne a jó döntés,mivel már összead,kivon és a szorzótáblát is tanulgatja.Mindíg kérdezget minden érdekli,és szereti a feladatokat is csinálni.kérem segitsen ön szerint mi lenne a helyes döntés.Maradjon vagy menjen.Köszönettel egy tanácstalan anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A Nevelési Tanácsadó által készített szintfelmérés eredményét érdemes mindenképpen szem elõtt tartani a döntés során. A fiúcska félénksége, mely Ön szerint kiválthatta a vártnál kissé rosszabb eredményt, önmagában is mérlegelés tárgyát képezi az iskolaérettség tekintetében. Ez ugyanis jelezhet egyfajta szociális éretlenséget, mely az iskolai életben éppúgy gátolhatná a sikeres, eredményes tanulási folyamatot, mint ahogy az a pszichológusi szintfelmérés során is történt. Még egy év óvodával ezt a fajta kisebb lemaradást is korrigálni lehet, minek következtében a már megszerezett, igazán dicséretes ismeretanyagot bátran, talpraesetten tudná kamatoztatni kisfia.
A döntés természetesen az Ön kezében van, remélem sikerült némi támponttal szolgálnom a továbbiakra nézve. Elõbbiek mellett mindenképpen hasznos lenne az oldalunkon található "Virtuális iskolaérettségi szintfelmérõ" -t Önnek is elvégezni, amelynek során egyértelmûbb képet kaphat kisfia fejlettségi szintjét illetõen, ill. megfelelõ, kifejezetten gyermekére szabott fejlesztõjátékokra lelhet. Szeretettel ajánlom továbbá az általam írt "Játékos suliváró" c. könyvet is tartalmazó "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagot, melyet a fenti linkre kattintva rendelhet meg.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam januárban töltötte be a 6 évet, tehát korát illetõen mehetne az iskolába. Már megkezdték az oviba az erre vonatkozó felméréseket, és arra a véleményre jutottak, hogy a méretei miatt nem javasolják az iskolába. Most kb. 116 cm és 15-16 kg. A tudását illetõen rendben van, magától tanulta meg a betüket, és a számokat is ismeri már, írás és olvasás szinten is.Más dolgokban szerintem átlagos gyereknek számít. Õ várja már az iskolát, a barátai mind mennek.Elég nehezen szokott be az oviba, és nagyon ragaszkodó természet,nem akar "egyedül" ovis maradni. Ön szerint csak a "méreti" problémák miatt vissza kéne tartanom?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az iskolaérettség megítélése testi, fizikai szempontból éppoly döntõ jelentõségû, mint pszichés vagy szociális vonatkozásban. A leírt adatok alapján valóban hasznos lenne a fiúcskának még egy év óvoda, hiszen ez idõ alatt lehetõsége lenne még jobban megerõsödni, testileg is felkészülni az iskolai életre. Elég csak arra gondolnunk, milyen megterhelõ lenne számára egy hatalmas, nehéz iskolatáska cipelése, mely akár súlyos gerincproblémákat is okozhatna.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
A kislányom négy éves múlt, 3 éves korától jár oviba (akkortájt államvizsgáztam és terveztük a testvért). 2-3 hét alatt - igaz sírással - de megszokta az ovit. Szeptemberben megszületett az öccse és azóta szinte alig volt oviban mert állandóan beteg (tüdõgyulladás, kötõhártyagyulladás stb.). Két hónap szünet (közben karácsony) után végre ment oviba, de borzasztóan sír, tiltakozik, nem akar menni soha többé, könyörög, hogy mentsük meg, ne hagyjuk ott (férjem viszi õt reggel és én megyek érte a kistestvérrel délben). Most már ott tartunk, hogy elõzõ este nem nakar elaludni, csak sír és könyörög, hogy ne kelljen oviba menni másnap. Barátai vannak, az óvónénik kedvesek, szereti õket, ott aludnia sem kell (már 2 éves kora óta nem alszik napközben), itthon is sokat játszunk együtt, nem hanyagoljuk õt el testvér mellett - úgy érzem, neki mégis kevés a vele töltött idõ. Nagyon bánt minket, amikor szívettépõen sír és könyörög. Mit tegyünk? Mivel tudnánk megszerettetni az ovit? Türelmesen állunk a dologhoz, mesélgetünk neki arról, hogy milyen volt a mi ovink és mi mennyire szerettünk járni, hogy miért járnak oviba a gyerekek, hogy miprt jó neki, ha oviba jár. De õ csak egyre azt hajtogatja, hogy itthon akar maradni a mamival és az öccsével.
Elõre is köszönöm a választ! A férjem is nehezen tud a munkára összpontosítani ilyen reggelek után és meg itthon szenvedek. Segítene esetleg, ha én vinném õt reggel (nyilván a kistestvérrel együtt mennénk).
Köszönöm. Manyi
Vlasz:
Kedves Manyi!
Próbálja más aspektusból megközelíteni az óvoda kérdését, ha kislányával beszélget. Ne egyfajta kötelezõ dologként tüntesse fel, sokkal inkább elérendõ jutalomként. A kettõ között persze óriási a szakadék, melyet nagyon nehéz lesz áthidalni, de azért próbáljuk meg. Mindenek elõtt spontán módon, mindenféle célzatosság nélkül kezdjenek el beszélgetni az óvodáról. "Ma kivel játszottál? Mit játszottál? Hú de jó neked, mi itthon csak unatkoztunk az öcsivel. ... De tudod, mit? Rajzoljuk le minden nap, hogy mikor mit játszottál az oviban, hogy ha öcsi nagyobb lesz, láthassa, milyen jó dolog az ovi és ott mennyi barátot lehet szerezni. "
Ha mindezek mellett is ellenáll, vigyen egy kis csavart a dologba: "Holnap sajnos csak nagyon keveset lehetsz az oviban, mert még sokkal hamarabb el kell vinnünk Téged. Igaz, hogy csak nagyon keveset tudsz ott maradni, de azért egy ici-picit játszhatsz a barátaiddal" Ha nem kötelességként tünteti fel az óvodába járást, és gyermeke látja a "menekülõ útvonalat" (azaz Anyu ma sokkal hamarabb jön értem), nem lesz számára annyira terhes az ottlét és megízleli annak szépségét is. Ezt a taktikát pár napon keresztül érdemes csinálni, mindig egy kicsit tovább hagyva az óvodában a kislányt.
A társas, baráti kapcsolatokat még jobban el lehet mélyíteni, ha óvodán kívüli programokat szerveznek egy-két csoporttárssal. Így még inkább motivált lesz a másnapi oviba menetelre, ahol ismét találkozhat Petrával, Annával.
Szerezze be Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok c. könyvét (www.gyermekabc.hu oldalon megrendelheti), melynek története egyebek mellett egy sírós kislányról szól, aki kissé nehezen, de végül nagyon is megszerette az óvodát. Kislánya azonosulhat a szereplõvel, és a mese hatására oldódik a gyermekben a belsõ szorongás.
Elõbbiek mellett úgy vélem, az óvoda elleni tiltakozást nem elég felületi módon kezelni, a kiváltó okokat kell feltárni és megoldani. Véleményem szerint ez nem más, mint a testvérféltékenység. Feltétlenül ajánlom Önnek az oldalunkon található, ezen témában íródott cikk sorozat elolvasását, valamint A testvérféltékenység játékos megoldásáért" termékcsomagok valamelyikének beszerzését!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A tanácsát szeretnám kérni. Van egy 2,5 éves Kisfiam, akinek egy genetikai eredetû izombetegsége van. Mozgásban jelenleg mászik, stabilan ül, de állásba húzni még nem bírja Magát. A betegsége párosul egy középsúlyos értelmi fogyatékossággal is. Javasolta a Védõnõ hogy kezdjük próbálgatni a szobatisztaságra nevelést. A Gyermekem azonban még nem érti mit szeretnék Tõle, így azt sem tudom hogyan kezdjünk hozzá. Kérem ha tud adjon Nekem tanácsot, illetve érdemes-e megvásárolnom a termékcsomagot a mi esetünkben? Válaszát elõre is köszönöm!
Udvözlettel: Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Az, hogy a fiúcska bizonyos területeken elmaradást mutat egészséges társaihoz képest, még nem jelenti azt, hogy ne lehetne megkezdeni a bilivel való ismerkedést, BARÁTKOZÁST. Ez lehet egy hosszabb távú, minden kényszerítést nélkülözõ elsõ állomása, mintegy alapja a késõbbi szobatisztaságra nevelésnek. Célja, hogy megismerje és ne féljen a bilitõl, illetve érdeklõdést mutasson az edényke iránt. Már az is nagy szó, ha a macit utánozva ruhástól õ is ráül a bilire és ismerkedik azzal.
A fentiek okán "A Játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag beszerzését mindenképpen hasznos és jó ötletnek tartom.
Kívánok Önöknek sok sikert a folyamathoz, valamint nagyon jó egészséget, sok-sok örömöt kisfiának és egész családjuknak!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvonéni!
Kamilla lányom 5 és fél éves.A beszoktatás nem volt könnyû,de sikerült.Viszont néha még ma is sír,ha oviba kell menni.De sajnos nem hajlandó játszani senkivel,nagyon ritkán szólal meg,és mindenhová követi az óvonénit.Hiába szólítja meg a többi gyerek,egyszerûen levegõnek nézi õket.Otthon cserfes,mozgékony,játszik,de ha valahová megyünk,meg sem szólal,bújik hozzám vagy a feleségemhez.
Sajnos 3 éves Attila fiam most pici csoporthos,és nála is ez a probléma!
Kérem segítsen!Pszihológushoz nem akarjuk vinni,(ezt a vezetõ óvonéni sem tanácsolja) de félünk hogy majd esetleg iskolában,más közösségben is így viselkednek.
Tisztelettel,Mátyus Tamás
Vlasz:
Kedves Tamás!
Sokat segíthet gyermekeinek kinyílni, a társai felé közelíteni, ha minél több alkalmat megragad arra, hogy az óvodán kívüli idõszakban is gyerekek között lehessenek. (Pl.: Játszóházak, külön foglalkozások, ...stb.) Ezen kívül hasznos lehet az is, ha néhány óvodai barátot meghívnak magukhoz egyszer-egyszer. Gyermekei, a saját "felségterületükön" biztosan bátrabbak, kezdeményezõbbek lesznek, mint más közegben, így a fokozatosan elmélyülõ társas kapcsolatokban õk is magabiztosabbá válnak.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Két fiam van Ákos és Ádám. Ákos november 16-án töltötte a 3. életévét, Ádám augusztus 25-én született. Ákosnál problémák vannak az ovis beszoktatással. Mivel fél az idegenektõl és idõ kell neki amíg megszokja õket, ezért októbertõl el kezdtem beszoktatni az óvodába. Úgy gondoltam minél többet lehessek mellette az udvaron mielött a csoportszobába menne, mert oda én nem mehetek be vele. (Ezt drasztikusnak találom.). Eleinte csak 2-3szor mentünk egy héten, mert nagyon nem akart oviba menni. Szépen lassan eljutottunk odáig, hogy elkezdett egyedül homokozni, két csoporttársával motorozni, beszélgetni az óvónõvel. Persze én vegig ott voltam. Egyik alkalommal otthagytam 15 percre úgy, hogy nem szóltam neki. Egy kicsit megszeppent, de nem sírt és mikor megjöttem éppen jót játszott az óvónõvel. Utólag megbántam, hogy nem szóltam neki. Egy párszor még jártunk együtt az udvarra, aztán javasolták, hogy próbáljam meg a csoportszobában hagyni. Mindent megbeszéltem vele elõre. Az öltözõben álltunk, de nagyon nem akart elengedni, Ádámot meg kinnthagytam és mivel felsírt kimentem megnyugtatni, az óvónõnek jeleztem, hogy nem fogok visszajönni, ezért bevitte Ákost a csoportszobába. Integettem neki az ablakon keresztül õ meg csak ordított torkaszakadtából. 1 óra múlva az udvaron találkoztunk. Azt mondták sokáig elég erõteljesen sírt, de végül sikerült megnyugtatniuk, bár tízórait nem evett. Azt mondták már ki akart jönni az udvarra, de nem hozzám, hanem motorozni. Persze amikor meglátott hozzámjött és mivel nem akart maradni elmentünk. Azt mondták másnap jöjjünk korábban amikor még kevés gyerek van bent, mert akkor jobban oda tudnak figyelni rá. Megijedtem, hogy ennyire sírt, ezért inkább megint csak az udvarra mentünk. Míg vártunk a gyerekekre szólt, hogy kakilnia kell, de hiába kérleltem nem akart menni wc-re. Nyár végére már teljesen szobatiszta lett. Kijöttek a gyerekek és elég gyors búcsú után otthagytam 1 órára (Annyit beszéltem meg vele elõre, hogy ott fogom hagyni azt nem hogy mennyi idõre). Mikor visszamentem ott állt egymagában és nyöszörgött. Magamhoz öleltem és éreztem, hogy bepisilt, bekakilt. Hogy szólt-e az óvonõnek nem tudom, az óvonõ azt mondta nem vette észre, hogy bepisilt, bekakilt, csak annyit mondtak, hogy vígasztalhataltan volt. Ez az eset óta nem voltunk oviban.
A kérdéseim a következõk:
-Lehetséges, hogy egy óvónõ nem veszi észre, hogy egy gyerek bepisil vagy bekakil?
-Ilyen eset gyakran elõfordul? (bepisil, bekakil)
-Érdemes óvodát váltani? (pl. egy olyan ovit választani, ahol a csoportszobába én is bemehetek, vagy mert már eleve utálja ezt az ovit)
-Várjak az ovival következõ szeptemberig? (kistesó is épp most jött, vagy lehet eleve korai neki)
-Én rontottam el valamit?
-Hogyan próbáljam beszoktatni?
Teljesen tanácstalan vagyok.
Válaszát elõre is köszönöm!
aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Van néhány dolog, amivel alapvetõen nem értek egyet Önnel. Érthetetlen számomra, miért nem a csoportszobai, benti életet kezdték elsõként megismerni? Miért kellett az udvaron kezdeni? A kinti játék a bent zajló csoport-élet egyenes folytatása, ha ezt lehet így mondani. A délelõtti, bent zajló tevékenységek során alakul ki a gyermekben a napirend-adta állandóság, mely érzelmi biztonságot ad számára. Itt alakulnak ki az elsõ társas kapcsolatok is, melynek folytatásaként az udvaron is fõként azokkal játszik a gyermek, akikkel reggel az öltözõben, a reggelizõasztalnál, ill. a benti játékidõ alatt összemelegedett.
A csoportszobába általában nem szokták beengedni a szülõket, mely több szempontból is érthetõ: az ott zajló élet intimitását, bensõséges hangulatát õrizni kell, ugyanakkor sok más gyerek zokon vehetné, hogy ha Ákosnak bejöhet az anyukája, az övé miért nem? Képzelje el, milyen fejetlenség lenne abból, ha a szülõk is ki-be járnának a csoportszobába. Erre nincs szükség, a beszoktatást Önnek a háttérbõl (pl. folyosóról) figyelve tanácsos támogatnia. Ennek pontos mikéntjére korábbi, beszoktatással kapcsolatos válaszaimból meríthet ötleteket. Kérdezte, miért kakilt, pisilt be az egyébként szobatiszta fiúcska? A válasz igen egyszerû: Ön nem tette neki lehetõvé azt, hogy a benti óvodai életet (így az ottani mosdóhasználat természetességét) megismerje. Azt természetesen nem tartom elfogadhatónak, hogy egy beszoktatós gyermeknél nem veszik észre az óvónõk, ha bekakil, bepisil, hiszen a beszoktatós kicsikre kiemelt figyelmet kell szentelni.
Az eddigi beszoktatás során Ön sok esetben meglehetõsen bizonytalan volt, amely további bizonytalanságot szült kisfiában is. (Elköszönjön? Ne köszönjön? Megmondja, mennyi idõre távozik el? Kertbe vigye vagy kora reggel a csoportszobába? ...stb.) Javaslom, olvassa át korábbi válaszaimat, melyek ebben a témában íródtak, és gondolja át újra a legnagyobb tudatossággal a hogyan-továbbot!
Javaslom, kezdjen mindent újra, tiszta lappal. Most néhány napig (max. 1-2 hétig) ne forszírozza az oviba járást, töltsék ezt az idõt az érzelmi ráhangolódással! Meséljen, beszélgessenek minél többet az óvodáról, tegye vonzóvá a gyermek számára. Ezt követheti majd a fokozatos, kíméletes beszoktatás.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovono,
Remelem jol teltek az unnepek csaladjaval es nemi pihenesre is sikerult sort keriteni. Olvasgatom az iskolakezdesrol szolo kerdeseket es valaszokat, foleg ahol a 6-7 evesek iskolakezdeset elemzik. Foleg a pszicholgiailag tamogatott 15 perces figyelem megtartas utott sziven (es vilagitott meg sokmmindent szamomra).
Az en kerdesem hasonlo, de mas szogbol. A SZULO hogy keszulhet fel, illetve tamogathatja a gyereket az iskolakezdesben, illetve az elso ev megprobaltatasain. Foleg ha a gyerek csak ot eves (lanyom, Isabel, most lesz 6 Februarban es az USAban jotelezo jelleggel oteves kora ota iskolaba jar).
A gyerek 9-re megy iskolaba, 15 perces napirendi pontok utan 9:55-ig matematika ora. Utana 50 perc enek, torna, muveszet, komputer es konyvtar ora naponta hetfotol pentekig elosztva. 11-12:15-ig felora ebed es felora rohangalas, szabadido (szervezett). 12:30-2-ig nyelv, iras, kornyezet es tortenelem kovetkezik. 2-3-ig (ismet 10 perc szunet utan) osszefoglalo foglalkozas, olvasas, fejtorok, munkalapok.
A gyerek vagy haza, vagy napkozibe jut fel negykor. A hazifeladat altalaban 30-45 perc, amiben a kulonbozo elterelo hadmozdulatok mint ceruzahegyezes, mama kerek vizet meg, mama ehes vagyok es egyeb nem-akarom-elkezdeni-a-hft tevekenysegek nincsenek beleszamolva. Isabel felso szintu tanulo, azaz a hf mar konyvleiras (helyszin, napszak, szereplok megnevezese es egy-egy mondatban a tortenet kezdete, kozepe es vege osszefoglalasa), verskiegeszites (toltse ki a hianyzo szavakat a versben) vagy mondatkiegeszites (valassza ki a felsorolt szavak kozul, meylik tartozik a mondatba) is szerepel. Kornyezetbol es tortenelembol nincs hf.
9 het utan a gyereket 33 osztalyzattal ertekeltek, Jo, Elfogadhato, illetve Javitani Kell cimekkel. Isabel kapott 28 jot, negy Elfogadhatot es 1 Javitani Kell jegyet. Az elfogadhato es a javitani kell olyanbol volt amit a szulo soha nem latott es tapasztalt, a nem hazifeladatos dolgokbol. Isabel bogott hogy o olyat nem akar, csak Jot.
Hetente, kedden, a tanito neni hazakuldi az elozo heti termest. 50 lap, minimum. Tobbsege osztalyozva a fent leirtak szerint. En kezdek megremulni.
1. Nem csodalom hogy a gyerek nem akar semmit csinalni csak jatszani amikor a napkozibe er, es utana meg hazajon. Ha osszeadom, osszesen masfel orat jatszik egesz nap.
2. Ha hagyom jatszani miutan hazaerunk, a haverjaival szegeny vagy haromnegyed orat rohangal a kertben es uvoltoznek, vagy bicikliznek ugyanannyit. Le vannak ultetve es vigyazzba allnak egesz nap, nincs lehetoseguk energiaikat levezetni.
3. Az esti hazifeladat keszites (vagy ha veletlenul a napkoziben megcsinalta, annak atnezese, esetleges javitasa), kb negyedoras targyalast es elkerulo hadmuveleteket vesz igenybe. A szulo idegei es a gyerek beketuro kepessege is probara kerul.
4. A hazifeladat utan eves, furdes es lefekves program ismet nem segit a kikapcsolodasban, mert se a gyerek nem pihen, se a szulonek nincs ideje idot tolteni a gyerekkel.
5. Csutortok estere ugy el van faradva a gyerek, hogy mar a HFt is jo ha szerdan befejezzuk, mert csut estere jobb semmit nem tervezni, van hogy hetkor elalszik szegeny.
Ezt nehez kovetni es menedzselni. Koveteljem meg hogy a napkoziben foglalkozzanak vele rendesen es segitsenek a hf elkesziteseben? Mondjam meg a napkoziben hogy hagyjak jatszani es kikapcsolodni es akkor este hatkor lehet a munkat ujra kezdeni? (Az ottani szervezett kikapcsolodas sem nagyon kikapcsolodas).
A gyerek egyertelmuen tul van terhelve, amihez hozzajarul az anyja munkahelye es az hogy este hatkor erunk haza. Azt hozzatennem, hogy Isabel aludhat hetig, mert nem kell korabban kelnie szerencsere. Napi 10-10.5 ora alvas mellett is fizikailag es idegileg is kifarad a gyerek.
Hogy segitsek neki es magamnak, azaz kis csaladunknak, hogy ne valjon nyugge az iskola, az olvasas es az egesz tanulasi folyamat? Mar ott tartunk hogy ami nem kotelezo olvasas vagy iras feladat, megtagadja. (Leveliras, meseolvasas, szamitogepes jatek, etc.). A tanulas es iskola leredukalodott a Jo erdemjeygyek beszerzesere, ami kovetkeztetes egy oteves altal felelmetes. Es Isabel kepes felmerni mi az a minimum amit meg kell csinalnia a Jo erdekeben, a tobbit kategorikusan elutasitja. Azaz, 12 het utan, az iskola neki mar most nem a tnaulasrol szol hanem a jegyekrol. Es ezt nem tolem tanulta illetve hallotta. Barmi otletet szivesen veszek, mielott mindketten kimerulunk.
Koszonettel, Muranyi Eszter
Vlasz:
Kedves Eszter!
Hihetetlenül sokat várnak el Isabeltõl és kis társaitól az iskolában, az USA-ban jellemzõ oktatási rendszer semmiképpen nem nevezhetõ jónak. Igazán jó megoldást sajnos nem tudok javasolni, mert az leginkább a fenti rendszer gyökeres megváltoztatása lenne (bárcsak tehetnék valamit ez ügyben).
Mit lehet hát tenni, ha magát az alapproblémát nem tudjuk orvosolni? Igyekszünk a nehéz helyzetet valamivel jobbá, elviselhetõbbé tenni. Úgy vélem, a napközis foglalkozások eredményesebbé tétele lenne a megoldás. Ha így is, úgy is leültetik és foglalkoztatják õket, akkor legalább legyen meg az értelme, hogy otthon már ne kerüljön terítékre aznap századszor is a tanulás. Ha hazamegy, az már valóban legyen szabad foglalkozás, kikapcsolódás, játék. Beszéljék meg Isával, hogy ha a napköziben még lelkiismeretesen lezárja aznapi teendõit (a hf. pontos elvégzésével), akkor délután ezt és ezt fogják játszani, csinálni. Így legalább motiválva lesz szegényke az utolsó nekirugaszkodásra. :(
Nem tetszik nekem ez a fajta oktatási rendszer, semmiképpen nem tudok azonosulni vele. Az csak hab a tortán, hogy a kõkemény értékeléssel még jobban stresszelik a kicsiket.
Nem tudok mást kívánni Önöknek, csak kitartást, végtelen türelmet és a kevéske szabadidõre pedig sok-sok játékot, örömteli percet!
Szívélyes üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam februárban lesz 6 éves,igen jó képességû gyerek.Magától megtanult olvasni, már nyomtatott betûkkel bármit leir,a memóriája remek.Az Óvónénik dicsérik,az angol-ovis tanárnéni külön szólt, hogy 20 év tanitás alatt nem sok ilyen okos gyerekkel találkozott.Mégis félek az iskolakezdéstõl-hallom ugyanis, hogy manapság az elsõsök jó része 7,5 éves, vagy annál idõsebb.Vajon
nem lesz õ lelkileg "kicsi" a többiekhez képest?
Köszönettel,Edit
,
Vlasz:
Kedves Edit!
Amennyiben gyermeke minden tekintetben iskolaérettnek bizonyul, úgy pusztán az életkor miatt nem szabad visszatartani õt. Míg egyik gyerek 7,5 évesen is alig üti meg a kívánt fejlettségi szintet, addig mások már 6 évesen többszörösen túlszárnyalják õket. Minden gyermek más és más, különbözõ személyiségjegyekkel, különbözõ értelmi adottságokkal. Ha kisfia minden tekintetben iskolaérettnek bizonyul és megfelelõen motivált a sulikezdésre, nem szabad pusztán a mások példáját követve visszatartani még egy év óvodára.
Ha pontosabb képet szeretne kapni gyermeke fejlettségi szintjét illetõen, ajánlom Önnek az oldalunkon található "Virtuális iskolaérettségi szintfelmérõt", mely sokat segíthet a döntésben.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ.
Kérem segítsen.A fiam 6 éves lesz Májusban, szeretnénk ha menne iskolába.De az Óvónõk szociális éretlenségre hivatkozva, fenyegetnek az óvodában maradással.Reggelente mindig sír, általában Kedd-szerda a kritikus nap.Azt vettük észre a sírás,addig tart amíg ott vagyok.De egyre nehezebben nézzik el Neki.Anno annak idején, Én is így jártam oviba,de amikor iskolába kerültem automatikusan megszünt.Mi is ebben bízunk.Ráadásul Neki ott lenne még a testvére is.Még ha csak szünetekben találkozznának.Viszont a nagyobbakkal jobban megérti magát,mert inkább olyan dolgok érdeklik ami azokat.A felmérõ tesztejei is 1-2 hibásak.Mi várható?szeretnénk már túl lenni az óvodán.Ráadásul most olyan tanító páros lesz az elsõs(aki 4.osztályig vinné õket)akik, nagyon az Õ egyéniségének megfelelõ.Kérem válaszoljon.
Ui.:Elvittem pszichológushoz, azt mondta hogy nem a megfelelõ óvónõhöz jár,a sírsra pedig írt fel Neki Trioxazint.
Szerintem nem megoldás a lenyugtatózás.Keresek másik pszichológust?
Köszönettel:Edit
Vlasz:
Kedves Edit!
A szociális érettség megléte legalább annyira fontos az iskolai alkalmasság megítélésében, mint a megfelelõ értelmi fejlettség. Ha felületesen közelítenénk meg a problémát,könnyen rávághatnánk, amit az óvónõk is hangoztatnak, hogy maradjon még egy évet. Az sem mellékes tényezõ azonban, hogy ez a reggeli sírdogálás mibõl ered? Ha az óvónõk és a kisfiú nincsenek egy hullámhosszon és a köztük lévõ érzelmi kapcsolat valamilyen okból nem építõ hatású, akkor ez a helyzet plusz egy év óvoda után sem fog javulni, sõt! Ezért mindenképpen hasznos lenne más gyermekközösségekben, más helyzetekben is figyelni a fiúcska szociális érettségét. Ha pl. óvodán kívüli szakkörökön, foglalkozásokon, ill. játszótéren ...stb. jól alkalmazkodik a gyermek, ha nem mutat félelmet, szorongást óvodán kívüli gyerekközösségekben édesanyja távollétében sem, akkor mindenképpen érdemes az iskolakezdés mellett dönteni. Hasznos lehet még iskola elõkészítõ foglalkozásokon is részt venni és ott is megfigyelni a fiúcska alakuló társas kapcsolatait.
Elõbbiek segítségével remélhetõleg pontosabb képet kap kisfia szociális érettségét illetõen, ám mindemellett érdemes kikérni a nevelési Tanácsadó szakvéleményét is.
A fentieken túl ajánlom figyelmébe az oldalunkon található "Virtuális iskolaérettségi szintfelmérõt", mely segít konkrétabb képet kapni kisfia fejlettségi szintjét illetõen.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Néhány hónapja nagyon sokat segített válaszával abban,hogyan segíthetnék iskolakezdés elõtt álló,bohóckodással a figyelmet magára felhívó,elterelõ,az óvodai foglalkozást ezzel zavaró kisfiamnak.Azóta sokat változott,az óvónõk is dícsérik.Most az iskolaválasztással kapcsolatban kérném a tanácsát.Nem is gondoltam,hogy ez ilyen nehéz kérdés.Novembertõl eljárunk egy iskolába,amelyik heti egyszer iskolaelõkészítõ foglalkozást tart.Nem gondoltam volna,hogy végre lesz olyan foglalkozás,ahova a kisfiam örömmel fog járni,hát ide alig várja,hogy mehessen.A tanító nénit is nagyon szereti.Az iskola lényege a kis létszámú osztályok-max. 16fõ-a pozítív megerõsítés,stresszmentes légkör.Mivel valamennyi iskola februárban tartja a nyílt napokat,nem tudom összehasonlítani a többiekkel.Addig marad a honlapok olvasása és a többi szülõtõl való érdeklõdés.Természetesen eltérõek a vélemények-ahogy különbözõek vagyunk mi is,a gyerekek is-mindenkinek más az elképzelése a jó iskolával kapcsolatban.De vajon mikor teszünk jót gyemekünknek?Kell-e az "erõs iskola",mert ilyenkor még olyan a gyerekek agya,mint a szivacs,mindenre fogékonyak?Vagy jobb egy nyugodt,családias iskola?Vagy az úgymond nem készíti fel õket az élet nehézségeire?Jobb a kis létszám,mert akkor jut idõ minden gyerekre,vagy jobb a 30 feletti osztálylétszám,mert akkor megtanulnak egymáshoz alkalmazkodni?Sok-sok kérdés,nagyon kíváncsi lennék az Ön véleményére.Elõre is nagyon köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Köszönöm, hogy ismét bizalommal fordult hozzám, örülök, hogy a korábbiakban is érdemi segítséget nyújthattam Önnek.
Kétségtelen tény, hogy minden gyermek más és más, azonban kivétel nélkül mindegyikük számára hasznos lehet az egyéni bánásmód, a demokratikus, odafigyelõ légkör, amelyet Ön említ. A közösségi életre való nevelés pedig egy 16-os létszámú csoportban éppúgy vagy még jobban is érvényesül, mint egy egy 30 fõs társaságnál. Elõbbinél még inkább odafigyelnek egymásra, mélyebb emberi kapcsolatok alakulnak ki, mint az utóbbinál.
Nem látom okát a félelmének, ne engedje magát eltántorítani a ma oly divatos ismerethalmozó, ám egyre inkább arctalan, a mélyebb emberi kapcsolatokat nélkülözõ alternatívák felé. Döntsön az Ön életszemléletének és gyermeke egyéniségének leginkább megfelelõ iskola mellett!
Sok sikert kívánok ehhez!
Az elõbbiekhez szeretettel ajánlom Önnek az "iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagokat, melyekkel tovább erõsítheti kisfia motivációját az iskolakezdésre. E csomag tartalmazza az általam írt "Játékos suliváró" c. könyvet is,
remélem, kisfia is örömét leli majd benne!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jo napot kivanok!En nem a szobatisztasaggal kapcsolatban szeretnek kerdezni, hanem hogy a kisfiam 5 eves, es nem akar az ovodai szerepeken reszt venni.Egesz addig nincs baj, amig nem jon el a nagy nap, addig hajlando szepen elmondani a verseket es tancolni a gyerekek es z ovonok jelenleteben, de amint meglatja a sok szulot a teremben, orditva menekul ki es sehogy sem tudjuk rabirni.MIt tegyunk? koszonom szepen
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Javaslom, ne erõltessék a kisfiúnak a nyilvános szereplést, ha egyelõre nem fûlik hozzá a foga. Semmi gond nincs abból, ha a következõ egy-két ünnepség során nem kap egyéni szerepet, csupán a többiekkel együtt, közösen adja elõ a verseket, énekeket, akár a sor szélén "megbújva". Bár ekkor még nem fog egyéni produkcióval elõrukkolni, de az a haszna meglesz a dolognak, hogy szokja a nyilvános, sokak elõtt történõ szereplést. Ha a közös elõadások során már nem lesznek gátlásai, akkor érdemes megpróbálkozni az egyéni szerepléssel.
Hasznos lehet továbbá, ha videóra veszik a nagy eseményt, és utólag otthon, többször is megnézik. A felvétel kapcsán el is játszhatják a szereplést, amely szerepjáték során fokról-fokra oldódni fog a fiúcskában a feszültség.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!Kisfiam a napokban töltötte be a 4 éves kort és ugynevezett vegyes csoportba jár.Ebben az ovódában nincs külön kiscsoport,középsõ és nagycsoport.Van egy nõvére is,õ 5 éves mult és ugyanabba a csoportba jár.van a csoportban egy Andriska nevezetü kisfiú,aki legalábbal egy fejjel nagyobb az én fiamnál és súlyban is jóval többet nyom.Ez a kisfiú rendszeresen veri,piszkálja a fiamat,volt rá példa hogy a szemem láttára ugrált a hátán stb.A lányom is sokszor panaszkodik,hogy András bántja Olivért(a kisfiam).Hozzá kell tennem,hogy az én fiam is eleven gyerek,de sohasem rosszindulatu.A napokban felhivott az Andriska mamája,hogy az én fiam odacsapott Andrisnak és megsérült a 30ezer forintos!!szemüvege és azonnal fizessem ki,mert ha nem perre viszi a dolgot.Szerintem a kisfiam megelégelte az állandó bántalmazást Andriska részérõl és visszavágott.Hozzáteszem a kisfiam a bántalmazások miatt nemegyszer jött haza szakadt ruhában kék-züld foltokkal,karmolásokkal stb.,de ezért én nem kértem semmilyen kártérítést.Azt szeretném kérdezni,hogy az Andris anyukája tényleg követelheti rajtam a szemüveg árát?Én milyen lépést tehetek a bántalmazások miatt?Az ovónõk sajnos kissé elfogultak Andriskávval,mert õ már legalább egy évvel több ideje jár ebbe az oviba,mint az én kisfiam és anyagiakkal is jóval le vagyunk maradva Andriska szüleitõl.Segítségét elõre is köszönöm!Tisztelettel:Krauszné Betty
Vlasz:
Kedves Betty!
Nem vagyok jogi szakértõ, ezért nem tudok felelõsséggel és teljes biztonsággal nyilatkozni az ügyben, hogy perre vihetõ-e a szemüveg miatti kártérítés. Úgy vélem, ez csak a jéghegy csúcsa, és a problémát nem így, hanem gyökereiben kellene megoldani. Ehhez az kell, hogy mind Önök, mint szülõk, mind Andris anyukája és az óvónõk együtt üljenek le megbeszélni a kérdést. Elemezzék ki részletesen az eddigi konfliktus helyzeteket, ki hogy látta, kiben hogy csapódtak le a történtek. A vélemények egymással történõ megosztása sokat segíthet a megoldás megtalálásában. Ehhez azonban az óvónõk objektív hozzáállására, aktív odafigyelésére is nagy szükség lenne. Jelezze feléjük, hogy kéri segítségüket abban, hogy az elkövetkezõkben minden konfliktus helyzetet KONKRÉTAN, azok pontos elõzményével együtt mondjanak el Önnek. (azaz: hogyan, miért, milyen körülmények között robbant ki a szóban forgó nézeteltérés? Mi történt egészen pontosan? Hogyan reagálta le mindezt egyik és másik gyermek, valamint a pedagógusok? Büntettek-e, és ha igen, kit és miért? )
Ha az óvónõk látják, hogy Ön részletekbe menõkig minden alkalommal tudni akarja, mi és hogyan történt, jobban oda fognak figyelni a két gyerek közti viszályra és nem próbálnak szimpátia vagy anyagi helyzet alapján pálcát törni gyermeke felett.
