KEDVES ÓVONÕ!VÉGSÕ ELKESEREDÉSEMBE KÉREM A TANÁCSÁT.AZ ÉN KISLÁNYOM MOST LESZ 2 ÉVES ÉS OLYAN MEGNYILVÁNULÁSAI VANNAK,MELLYEL NEM TUDOK MIT KEZDENI.EGYRE GYAKRABBAN JÖN RÁ A HISZTI,A DAC ÉS MAGNYILVÁNULNI LÁTOM RAJTA AZ AGRESSZIÓ JELEIT IS.HA VALAMI NEM TETSZIK NEKI RÖGTÖN ELKEZD ERÕTELJESEN HISZTIZNI,ÉS ADDIG CSINÁLJA A FESZTIVÁLT AMIG EL NEM ÉRI A CÉLJÁT.EGYSZERÜEN NEM AKARJA MEGÉRTENI HOGY AMIT NEM LEHET,AZT NEM LEHET.HA MONDOK NEKI VALAMIT ERÕTELJESEN ÜVÖLTI HOGY NEM,VAGY HA VALAMI NEM TETSZIK NEKI.A NAPOKBAN RÁJÖTT EGY DÜHROHAM,ELKEZDETT VERNI ÉS EGY VASTAG TINCSET IS KITÉPETT A HAJAMBÓL.NAGYON AKARATOS,KÉNYES,HISZTIS.NEM SZOKTAM BÁNTANI DE HA ELSZAKAD A CÉRNA ELFENEKELEM(DE KICSIT SZOKTAM RÁCSAPNI)VAGY PEDIG A KEZÉRE SZOKTAM ÜTNI.KIABÁLNI IS SZOKTAM VELE,ÉS AZT VETTEM ÉSZRE HOGY AZT MÁR LE IS MÁSOLTA TÕLEM.NAGYON SOKAT SZOKTM SIRNI,ÉS EMÉSZTENI MAGAM EMIATT HOGY KIABÁLOK VELE ÉS NÉHA KIKAP,NAGYON NAGY BÜNTUDATOM VAN OLYANKOR ÉS ÚGY ÉRZEM MEGBUKTAM MINT ANYA ÉS HOGY ROSSZ VAGYOK.KÉREM SEGITSEN MEGTALÁLNI AZ ARANY KÖZÉPUTAT.ELÕRE IS KÖSZÖNÖM.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ne ostorozza magát, a dac és a hiszti nagyon sok kisgyermeknél felüti a fejét, a siker kulcsa a következetes nevelõi magatartásban rejlik. Ha a fentieket tapasztalja, ne veszítse el a türelmét, helyette a lehetõ legnagyobb határozottsággal közölje, hogy mit miért nem engedhet meg neki. Ha erre ordítással, hisztivel reagál, ne vegyen tudomást a nagyjelenetrõl, egészen addig, míg az le nem csengett. Csináljon úgy, mintha nem történne semmi, mintha nem is látná, nem is hallaná az ordítást. Tegyen-vegyen közben, foglalkozzon mással. A lényeg, hogy kislánya megértse, Ön nem vevõ a mûsorra és ezzel eredményt elérni semmiképpen nem fog. Fontos, hogy Ön következetesen, minden alkalommal megingathatatlan legyen, így a kislány rájön, hogy hisztije falra hányt borsó, senkit nem érdekel.
Eleinte nagyon nehéz lesz és bizony hosszabb ideig is eltarthat a mûsor, ám napról-napra könnyebb lesz, míg végül teljesen megszüntethetõ a dac.
Kívánok ehhez Önnek minél nagyobb kitartást, kellõ következetességet és sok-sok türelmet. Meglátja, megéri!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam január végén lesz 3 éves. Napközben pár hónapja már szobatiszta. A kérdésem az lenne, hogy mikor és hogyan kell elkezdenem, hogy éjjelre se kelljen pelus. Sajnos esténként sokat iszik, a pelus reggelre tele van pisivel. Õ a kezdetektõl wc-én végzi a dolgát, bili sose kellett neki.
Válaszát elõre is köszönöm!
Tisztelettel, Angéla
Vlasz:
Kedves Angéla!
Az éjszakai szárazság elérését nem lehet "tanítani", ill. erre nevelni a gyermeket, ez pusztán az életkor elõrehaladtával szükségszerûen bekövetkezõ idegrendszeri érés eredménye. Ezt pedig türelemmel ki kell várni, kívülrõl befolyásolni nem lehet. Annyit talán tehet az ügy érdekében, hogy némileg határt szab a lefekvés elõtti mértéktelen folyadékbevitelnek. Ez azt jelenti, hogy lefekvés elõtt 1-2 órával már ne igya magát degeszre, elég lesz néhány korty innivaló is az ellazuláshoz. A másik dolog, hogy az álomba szenderülés elõtti utolsó perceket kihasználva kísérje ki WC-re a kisfiút.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam januárban lesz 3 éves. Számunkra úgy tûnik, nem egy átlagos gyermek. 2 éves kora óta ismeri az ABC-ét, számokat, 2 nyelven beszél.
Azonban egyedül nem hajlandó magát elfoglalni, az ovónõk szerint koncentrációs zavarai vannak, figyelmét nem köti le szinte semmi pár percnél tovább. Az oviban dobálózik, és kiharcolja ott is, hogy csak vele foglalkozzanak. A korosztályának megfelelõ játékok nem érdeklik, nem fûz gyöngyöt, nem érdekli a puzzle, mese. Egy fogaskereket azonban össze tud rakni, a 6 éveseknek való számítógépprogramokat 2 hét alatt megtanulta,és már az se érdekli. Az ovónõk arról is panaszkodnak, hogy a gyerek sokmindent nem akar csinálni, vagy nem érti amit elvárnak tõle...
Születése óta úgymond pörgõ gyerek. Itthon is percenként mással foglalkozik. Sokat olvastam már a hyperaktivitásról, és reménykedem, hogy fiam nem lesz az. A kérdésem az lenne, hogy forduljunk e szakemberhez, és tud e Ön ajánlani apró trükköket, hogy mivel is tudnám segíteni,hogy valami lekösse hosszabban a figyelmét, megtanuljon koncentrálni. Már most azon rágódom,hogy mi lesz így a suliban, hiszen ott nem állhat majd fel óra közepén,mert neki unalmas a tananyag....
Válaszát elõre is köszönöm!
Tisztelettel, Virág
Vlasz:
Kedves Virág!
Hogy az elején kezdjem a dolgokat, egy 3 éves gyermek még életkorából adódóan nem képes a fogalmi gondolkodásra, amely az ABC vagy a számok és az azokkal szorosan összefüggõ mennyiségi fogalmak valódi ismeretét jelentené. Ennek ellenére elképzelhetõ, hogy ráismer a számok, betûk formai jellegzetességére és így felismeri azokat, ám ebbõl messzemenõ következtetéseket levonni nem szabad, ez még nem egyenlõ azok valódi ismeretével.
Az életkornak megfelelõ játéktevékenységek nem csak arra szolgálnak, hogy lekössék a gyereket és "ellegyen vele" egy darabig, annál sokkal mélyebb jelentõségük van. (Tapasztalatokat, ismereteket szerez szûkebb és tágabb környezetérõl általuk, valamint elõsegítik a szociális fejlõdést pl. a társas kapcsolatok terén.) Önnek teljesen igaza van, ezeket a játéktevékenységeket fel kell fedeztetni, meg kell szerettetni azokkal a gyerekekkel is, akik ezidáig kevesebb érdeklõdést mutattak ezek irányába. A kérdés csak az, hogyan?
A válaszom: a gyermek alapvetõ érdeklõdési köréhez alkalmazkodva, így õ is kedvet kap a korának megfelelõ játéktevékenységekre is.
Nem szereti a meséket, barkácsolást, de odavan a fogaskerekekért? Biztos vagyok benne, hogy ellenállhatatlan lesz számára egy autószerelõs szerepjáték kis játék szerszámkészlettel, vagy olyan építõjáték, ahol szárnyaló fantáziájának és logikus gondolkodásának teret adva barkácsolhat, ill. egyéb kreatív tevékenységeket végezhet. Az alábbiakban ajánlok Önnek néhány ilyen játékot, melyek akár karácsonyi ajándéknak is kiválóak lehetnek:
Utolsóként olyan barkács tevékenységre ösztönzõ játékot ajánlottam, melyet azok a kisfiúk is örömmel kipróbálnak, akik egyébként nem szeretnek festeni, rajzolni, barkácsolni.
Végül, de nem utolsó sorban egy figyelemfejlesztést kiemelten célzó, nemzetközileg ismert és elismert játékcsaládot szeretnék ajánlani Önnek, mely jelentõsen hozzásegíti kisfiát a tartós, elmélyült figyelem aktív fejlõdéséhez.
Amennyiben a hiperaktivitás lehetõsége a fentiek ellenére is fennáll, érdemes lenne szakértõi vizsgálatot kérni a kisfiú számára.
Sok sikert kívánok és további örömteli fejlõdést!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2 és fél éves, nagyon okos, intelligens kislány, szépen beszél, Nagymamával szlovákul is. Rendszeresen jártunk játszóházba, játszótérre, nagyon szerette (bátor sose volt, de szívesen játszott, ha végig mellette voltam). Két hete unokatestvérem hasonló korú ikerfiainál voltunk vendégségbe, ahol hangosan rásikított egyikük és õ sírva fakadt vigasztalhatatlanul, haza is kellett jönnünk. Azóta nem akar gyerekek közé menni, mert mint ahogy mondja, biztos kiabálni fognak és félek tõlük. Nagyon aggódom, nem tudom, hogy azért vigyem vagy sem gyerekek közé, vagy hagyjak egy kis szünetet. Itthon nagyon jókedvû, minden rendben, szívesen játszik. Játszótéren voltunk azóta, de ahogy meglátott egy gyereket, máris sírva fakadt és ölbe kéreckedett. Sokat beszélgettem vele, hogy mi a baj, és mindig azt mondja, hogy biztos kiabálni fognak, mint a fiúk. Próbálom bátorítani, nem erõltetni a gyerekekkel való játszást, de csak felnõttekkel szeret játszani, fél a gyerekektõl. Jövõ szeptemberben kezdi majd az ovit, ez elõrevetíti, hogy nehezen fog beilleszkedni? Elõre is nagyon köszönöm segítõ válaszát. Köszönettel: Takács Sándorné
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Ne ijedjen meg, ha kellõen tapintatosan, fokozatosan, lépésrõl-lépésre, szinte észrevétlenül szoktatja újra a gyerekek közé kislányát, nem lesz semmi baj. A lényeg, hogy a korábbi, idõvel magától is halványuló negatív élmény helyébe pozitívak lépjenek. Valóban nem szabad siettetni a folyamatot, hanem meg kell adni a lehetõséget arra, hogy kislánya magától, újra nyisson kortársai felé. Nagyszerû lehetõség erre az Ön által említett játszótér vagy játszóház is, ahol eleinte ne forszírozza a többiekhez való közeledést, a velük való kapcsolatteremtést. Meglátja, egy idõ után kislánya magától fog újra érdeklõdést mutatni gyerektársai felé. Ezt várja ki türelemmel, és amikor gyermeke igényli, akkor támogassa meg a társaihoz való közeledésben.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!
Több problémám is van.
1. December 13-án lesz 4 éves a fiam és januártól ovodába jár. Eleinte pelenkával, majd májusban már nem kellett a pelenka. Augusztusban otthon volt, majd augusztus utolsó hetében újra el kezdett ovódába járni. májustól nem pisilt be sem nappal (ovodában az alvás alatt sem), sem éjszaka. Szeptember második hetében az ovodai alvás elõtt szólt az ovónéninek, hogy ki szeretne menni pisilni. Az ovónéni nem engedte, ezután az alvás alatt a gyerek bepisilt. És ettõl kezdve minden ovodai alvás alatt bepisil. Otthon viszont május óta éjszaka sem pisilbe.
2. Szeptember óta a fiam üti a lányokat az ovodába és velünk is ugyanezt teszi otthon. Úgy érzem, hogy valamelyik társát utánozza, mert szeptember elõtt ezt nem csinálta. Természetesen az ovónénik csak a végkifejletett látják a kezdetet nem.
3. Szeptember óta a gyerek minden reggel sirva megy be az óvodába.
A holnap nap folyamán a két óvónéni és a magánóvoda vezetõje akkor velünk beszélni. Mit mondjunk nekik?
köszönettel
Szukics Gyula
Vlasz:
Kedves Gyula!
A délutáni óvodai pihenõ alatti bepisilés valószínûleg abból ered, hogy az óvó néni korábban nem vette figyelembe kisfia kérését. Elképzelhetõ, hogy egyebek mellett ez a meg nem értés és elutasítás is közrejátszott abban, hogy kisfia mostanában szorong és rendszeresen bepisil. Abban is igaza lehet Önnek, hogy a szeptember óta megtapasztalható verekedés nem véletlenül tört felszínre. Javaslom, beszélgessen sokat kisfiával, s játszanak minél több "óvodás" szerepjátékot. Leghasznosabb bábokkal eldramatizálni az ovis történeteket. Ezek alapján esetleg felszínre kerülhetnek olyan mozzanatai a valós eseményeknek, amik közelebb vihetnek a megoldáshoz.Fontos azonban megjegyeznem, hogy a bábozás során felmerülõ történetben valós elemek éppúgy szerepelhetnek, mint fantázia szüleményei, ezért ezeket alaposan körbe kell járni!
Induló ötlet a bábozáshoz:
Pl.: a kisfiú báb üti a lányokat.
- Miért bántod õket?
- Mert csúfolnak...
A "Barátság tündér" báb ekkor adjon tanácsot a fiúnak:
- Legyél te a nagyon okos, és ne bántsd a lányokat! Helyette menj oda az óvó nénihez és kérj segítséget! Ahányszor így teszel, annyi csillagot varázslok a " Lovagias fiú" igazolványodba! ... A fiú báb ennek nagyon örül, mert õ igazi lovag akar lenni.
Biztos lehet benne, hogy kisfia azonosulni fog a bábbal, õ is lovaggá akar majd válni és remélhetõleg más eljárást választ a verekedés helyett.
Ezen a kis történeten keresztül a gyermek indirekt módon, játékosan szabadulhat meg esetleges szorongásaitól és talál megoldást valódi problémáira.
Amennyiben a fentiek ellenére is agresszív marad tárasival és Önökkel a gyermek, azt a lehetõ legnagyobb határozottsággal, egyértelmûen utasítsák vissza! Ha szükséges, ültessék le és hagyják átgondolni neki a tiltás okát és jelentõségét! Meg kell értenie a gyermeknek, hogy az ütlegelés nem lehet megoldási módja egyetlen problémának sem!
A levél megírása óta Ön már valószínûleg túl van a vezetõvel és az óvónõkkel való beszélgetésen. Ha ennek szellemében további tanácsra lenne szüksége, forduljon hozzám bizalommal!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Egy konkrét kérdésem lenne, az iskolaérettség szempontjából:
Mennyi ideig kell tudnia figyelnie egyfolytában egy hat éves, óvodás gyereknek?
Az óvónõnk szerint az én fiam 15 percig tud csak figyelni, ami szerinte nagyon kevés, mert az iskolában 45 perces órák lesznek. Én úgy tudom, hogy még felnõttek esetében is 20-25 perc az elvárt intenzív figyelem.
Az más kérdés, hogy szeptembertõl egy tanórát végig kell tudnia ülni. Ha erre nem lesz képes, de más tekintetben iskolaérettnek bizonyul, kaphatunk-e ellenjavallatot az iskolára az óvónõktõl? Ön szerint érdemes e mostanában iskolaérettségi vizsgálatra vinnem?
Az óvónõ arra is panaszkodik, hogy az iskolaelõkészítõ foglalkozásokon sokszor kell fegyelmezni, (nem csak õt, a többi fiút is) ezért nem tudnak haladni az anyaggal.
Elnézést kérek, de nekem ez úgy hangzik, mintha az óvónõ egy középiskolai tanár lenne, aki a sok rossz gyerek miatt nem tudja leadni az anyagot. Egy óvodában még nem a gyerekekkel együttmûködve kell ezt csinálni? Felkelteni az érdeklõdésüket, olyan feladatokat adni nekik, ami érdekli õket, motiválttá tenni, stb.
Ha pedig a fiúk nem mûködnek együtt az óvónõvel (állítólag az én fiammal az élen), akkor nem lehet, hogy ez azért van mert unják magukat a foglalkozáson? Tapasztalataim szerint az öt-hat éves fiúkat már ritkán kötik le sokáig a színezd ki típusú feladatok.
Válaszát elõre is köszönöm. Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
6-7 éves korban a gyermekek általában kb. 15 percig képesek folyamatosan, akaratlagosan figyelni. Ez 7-10 éves korban kb. 20 perces idõtartamra növekszik. A 45 perces tanórát az elsõ idõszakban nem úgy kell elképzelni, hogy pl. 8 órától 8.45-ig folyamatosan ül a gyerek és zavartalanul, megszakítás nélkül tanul. Jól tudják ezt a tanító nénik is, akik a kezdeti idõszakban különbözõ játékos, frissítõ jellegû tevékenységeket iktatnak be a tanulás, a tanóra folyamatába, hogy elkerüljék a monoton, túlzottan megterhelõ tevékenységeket, ami szükségszerûen vonzaná magával a figyelemelterelõdést, rendetlenkedést.
Ha kisfia iskolaérettségét illetõen kétség merülne fel bármilyen szempontból, mindenképpen tanácsos a Nevelési Tanácsadó szakvéleményét is kikérni. Ennek ismeretében a szülõk is könnyebben tudnak dönteni gyermekük iskolakezdését illetõen.
Elõzetesen mindenképpen javaslom a Gyermeksziget oldalán található "Virtuális iskolaérettségi szintfelmérõt" kitölteni, amely nyomán rálátást nyerhet kisfia fejlettségi szintjére. Ennek tükrében olyan fejlesztõjátékokat is talál ott, melyek kisfiának a leginkább hasznára válnak és segítik õt az iskolaérettség elérésében.
Különösen ajánlom Önnek az "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagokat, melyek egyebek mellett tartalmazzák "Játékos suliváró" c. könyvemet is. Megrendelhetõ a fenti linkre kattintva!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Fiam szeptember óta jár óvódába,a többi gyerek aki szintén akkor kezdte az ovit mér rég beszokott,az én fiam viszont még mindig nehezen akar beilleszkedni a közösségbe.Reggelente sirva megyünk az óvónõk elmondása szerit sokat sír,bár most már annyi javulás van,hogy a tornaterembe teljesen feloldódik. Az óvónõk bíztatnak,hogy nem minden gyerek szokik be olyan könnyen és hogy legyek türelmes majd megtörik,de mennyi idõ kell? Négy évesen kezdte az ovit mert késõn lett szobatiszta,talán sokat volt velem és ezért nehezebb neki?
Válaszát elõre is köszönöm:Csiszárné
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Nem egyformák a gyerekek, míg egyikük szinte elsõ naptól kezdve könnyedén beilleszkedik az oviba, addig más gyerekek nehezebben szokják meg ezt az új helyzetet. Bizony van, hogy még december táján is sírdogálva tiltakozik a gyermek. A kezdetben oly gyakori betegeskedések pedig csak nehezítik a helyzetet.
A beszoktatási nehézségek többnyire nincsenek összefüggésben azzal, hogy ki hány évesen kezdi meg az óvodát. Nem hinném, hogy kisfiánál ebbõl eredne a probléma, csupán kicsit talán zárkózottabb, mint a többség, így nehezebben oldódik fel.
Javaslom, próbálja az óvónõkkel karöltve felfedeztetni, megszerettetni az óvodát a kisfiúval. Kérje meg a pedagógusokat, igyekezzenek bevonni õt a közös játéktevékenységekbe.Beszélgessenek sokat az ottani életrõl, kivel, milyen nagyszerût játszott aznap, ki a barátja és miért, ...stb. A lényeg, hogy minél jobban tudatosítsák benne az óvodai élet szépségeit.
Hasznos lehet az is, ha néhány kis ovis társat meghívnak magukhoz egy-egy játszó délutánra, ahol kialakulhatnak, elmélyülhetnek a baráti kapcsolatok.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A segítségét szeretném kérni (megint...)!Kisfiam 3 éves és szeptembertõl ovis.Nagyon várta,3 napig járt és beteg lett,ami elhúzódott két hónapig.Amikor végre meggyógyult megint izgalmakkal,érdeklõdve vártuk az ovit.Három napig repült az oviba,de a 4.nap sírt,nem akart bemenni,vissza is hívott az ovónõ,hogy szerinte beteg lesz.Nem lett az,így vittem a következõ héten is,de csak ordított.Aztán a héten mindennap jobb lett,péntekre már nem is sírt,de látom rajta,hogy nem szereti,csak muszályból ment be a csoportba.Most a héten megint beteg,elõre rettegek a hétfõtõl,amikor újból megyünk.Neki nem mutatom az aggodalmamat,türelmes vagyok vele,de ott kell maradnia az oviban délelõtt.Beszélgetni nem nagyon akar az oviról,próbálom kijátszatni vele,hogy mi történik ott,de mindig áttér másra.Amíg az oviba érünk,az úton mindig elmondja,hogy Õ nem fog játszani.Ezt sem tudom mire vélni,hiszen annyira elmélyülten, szépen játszott mindig.
Nagyon bánt,hogy ennyire rosszul érzi ott magát és szeretném,ha tanácsot adna,mivel könnyíthetném meg neki az ovódai életet.Nagyon rossz érzés amikor a zokogó kisfiamat kell otthagynom úgy,hogy tudom nem érzi ott jól magát,inkább velem szeretne lenni.A sírás abba marad állítólag egy rövid idõ után,de akkor sem jó ez így sem neki,sem nekem.
Köszönöm válaszát,Orsi
Vlasz:
Kedves Orsi!
Köszönöm, hogy ismét hozzám fordult kérdésével, igyekszem most is a segítségére lenni. Mivel a betegség miatt hosszabb idõt kihagyott a kisfiú, így gyakorlatilag teljesen elölrõl kell kezdeniük a beszoktatást. Ne aggódjon, a jelek szerint alakul a helyzet! A sírás fokozatos csökkenése mindenképpen jót jelent, azaz egyre hamarabb megnyugszik ebben az új környezetben is. Napról-napra több újdonságot, érdekes játékot és kis barátot fedez fel, akikért egyre inkább érdemes lesz másnap óvodába menni. A szavakkal való tiltakozás (azaz "nem fogok játszani !") egy Önnek szóló üzenet. Így próbálja kifejezésre juttatni, hogy bár már nem annyira sírós, de koránt sincs megelégedve a helyzetével.
Az lenne a leghasznosabb, ha az óvónõk segítségét kérné ebben a helyzetben. Kérje meg õket, segítsék, támogassák a fiúcskát a másokkal való ismerkedésben, barátkozásban, vonják be õt is a közös játékokba. Fontos, hogy minél több élményt szerezzen az oviban, így egyre vonzóbbá válik számára az ottani életforma.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Van egy 4 éves kislányom, aki akaratos és hisztis az oviban. Itthon nincs vele semmi gond, ha véletlenül hisztizik is hamar leállítjuk, de ez nagyon ritkán fordul elõ. Viszont az oviban nagyon akaratos, ha valami nem úgy történik ahogy szeretné, akkor elkezd hisztizni. Az lenne a kérdésem, hogy jó -e ha itthon ezért megbüntetem? Pl. nem nézhet este estimesét, vagy nem mehet el szombatonként lovagolni. Itthon olyan rendesen viselkedik, és félek ha elkezdem büntetni az ovis viselkedése miatt, akkor nem lesz majd kedve menni oviba. Különben normális az, ha még 4 évesen is hisztizik?
Elõre is köszönöm a segítségét!
Tímea
Vlasz:
Kedves Tímea!
A hisztis-dacos magatartás akár az egész óvodáskort végigkísérheti, általában a nem elég következetes nevelõi magatartás miatt jelenik meg. Önök, -minden jel szerint-, az otthoni közegben kellõen határozottan kezelik a problémát, ám az óvó nénik nem biztos, hogy hasonlóan tesznek. Javaslom, ossza meg velük saját tapasztalatait gyermekével kapcsolatban, mondja el, Ön hogyan, milyen módon kezeli a hisztis magatartást. Egy kis tapasztalatcsere csodákat tehet, így összhangba kerülhet az óvodai és a családi nevelés is.
Az óvodai dacot otthon, utólag soha ne büntesse! Ezt a problémát annak és akkor kell kezelnie, aki adott pillanatban a gyermekkel van. Megoldás erre, mint a fentiekben is említettem, a tapasztalatcsere.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam betöltötte a második életévét és a problémánk az lenne, hogy nem lehet a babatornákra és a zenebölcsis foglalkozásra elvinni mert azonnal hiszti roham következik.Az elsõ pár perc után el kell jönni mert krokodil könnyeket hullat és torka szakattából kiabálja azt, hogy HAZA. Ez azért is nagy gond mert a bölcsikben és az ovikban tudomásom szerint zenei foglalkozások is vannak.
Várom válaszát, köszönettel Piroska.
Vlasz:
Kedves Piroska!
Nem valószínû, hogy az ott folyó tevékenységek (azaz éneklés, torna, ... stb.) riasztanák a gyermeket, sokkal valószínûbb, hogy az idegen környezettõl, ismeretlen személyektõl fél egy kicsit a fiúcska. Erõltetni természetesen ezt nem szabad, helyette alkalmazza a "csak az egyik lábam engedd be" politikáját. Konkrétan: eleinte csak messzirõl, úgymond kívülállóként figyeljék, lessék meg a bent folyó foglalkozásokat. Ha mód van rá, nyitott ajtónál, kívülrõl kukkantsanak be, majd alkalomról-alkalomra egyre közelebb merészkedhetnek. Észre fogja venni, hogy kisfia maga is egyre nagyobb érdeklõdéssel fogja eleinte csak szemlélni a játékos tevékenységeket, késõbb azonban részt is vesz bennük.
Legyen türelemmel, hamarosan meg fog nyílni gyermeke a többiek felé. Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
23 éves anyuka vagyok és nagyon szeretem gyermekeimet! Sok minden tiltva van nekik ahogy nekem is volt.Mit tegyek? Ha olyanhoz nyúlnak amihez nem szabad, többnyire rájuk szolok és ha ez nem segít kapnak egy kicsit a kezükre, de ebbõl sem tanulnak.Verni nem akarom õket de nincs türelmem hozzá!Inkább már veszekszem mert így is,úgy is a falnak beszélek, pedig nagyon értelmesek és még csak 1 és 2 évesek. Én csinálom rosszul? Kluber Antalné
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Ne ostorozza magát, minden édesanyánál elõfordul, hogy betelik a mérték és olyankor kissé türelmetlenebb a gyerekekkel. Mivel 1-2 éves korban a kicsik számtalan (sokszor veszélyes dolog) iránt élénk érdeklõdést mutatnak, így az ezekkel kapcsolatos viselkedési szabályokat szükségszerûen muszáj megismertetni és betartatni velük. Saját érdekükben tanítjuk meg nekik, hogy ne másszanak fel a fotel legtetejére és onnan ne ugorjanak fejest a mélybe, ne csavargassák a villanytûzhely gombjait és ne nyúljanak a WC kagylóba. Sorolhatnám még, de úgy gondolom akár Ön, mint gyakorló kismama, akár más szülõk pontosan tudják, mire célzok. Ha ezekre nem mondanánk egyértelmû "nem"-et, könnyen veszélyes baleset áldozatává válhatnának csemetéink. Egyetértek Önnel, hogy a szükséges korlátokat pontosan meghatározza, hiszen ez a csemeték érdekét szolgálja. A kézre csapás helyett pedig próbálkozzon inkább az eltereléssel: keltse fel gyermekei érdeklõdését más érdekességek, játékok iránt adott pillanatban, aminek kapcsán feledésbe merülhet a korábbi kópéság izgalma.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiúnk Dávid már kilenc éves múlt, de még a mai napik babázik. Sokszor magával viszi az iskolába, s a szünetben ott játszik velük. Többször vettem már észre, amikor az uncsitesókkal játszik, hogy vonzódik a lány ruhákhoz. Viccbõl többszöris lánynak öltöztették a lányok, de úgy látom rajta, hogy csepet sem zavarja a lányos ruhák.
Szülinapjára szeretne szoknyát kérni, ezt a kívánságot lehet-e tejesíteni neki? Így is annyira lányos fiú, nem akarom még jobban elrontani. Nem tudom, mennyire hadjam, mennyire tiltsam ezeket a dolgait. Vajon miért alakul ki benne ilyen vonzalom a lány ruhák iránt. Válaszát köszönöm! Sári
Vlasz:
Kedves Sári!
Próbálja a saját nemének megfelelõ játékok és tevékenységek felé irányítani kisfia figyelmét. Fedezzék fel együtt a katonás, lovagos, autós...stb. játékok varázsát. Ha egy mód van rá, inkább a fiú gyerekek társaságát keressék és efelé próbálja orientálni a fiúcskát. Semmiképpen nem tartom jó ötletnek, ha szoknyát vesz a gyermeknek, mert ezzel igazi csapást mérne a nemi identitás egészséges fejlõdésére.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
KIsfiam 3,5 éves néhány napja elkezdte a fogát csikorgatni..Amugy nappal kiegyensúlyozott és vidám..Hozzá kell tenni hogy most meg van fázva és emiatt horkol is..Ezt a fogcsikorgatást korábban csak 2* csinálta...Ennek lelki oka lehet..Vagy ha néha csinálja az még nem komoly baj...
Köszönettel:Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Az éjszakai fogcsikorgatás sokszor elfojtott érzelmeket, indulatokat, szorongást is jelezhet. Elõfordulhat, hogy a gyermek nem tud megfelelni a túlzott elvárásoknak (melyeket sok esetben a felnõttek támasztanak felé), és ez okozza a szorongást. Érdemes lenne átgondolni, hogy akár óvodai, akár otthoni viszonylatban nem állítanak-e túlzottan magas, a gyermek számára nem elérhetõ követelményszintet a kicsi elé, ami szorongást vált ki belõle. Elõfordulhat az is, hogy a közösségbe való beilleszkedés jelent problémát számára. Érdemes lenne átgondolni a lelki tényezõket, amelyek kiválthattak valamiféle szorongást, hogy annak szellemében kereshessék a megoldást.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ,
kislányom január 01- én lesz 3 éves. Nem hord pelenkát, de, ha pisilnie/ kakilnia kell, akkor kéri. Egyébként nem pisil be, vissza tudja tartani. Ha alváshoz nem kap pelust, akkor sem pisil addig, amíg nem kap pelenkát. Amikor megkapja, pisilés elõtt megkérdezi, hogy pisilhat- e. Kakilás elõtt is jelzi, hogy kakilnia kell. Ha nem kap belust, nem pisil be, viszont nagyon sír addíg, amíg meg nem kapja a peléust. Ráül a WC- re (egyedül) és a bilire is akár, de nem pisil/ kakil bele, hanem elkezd sírni. Mit csináljunk, hogy belepisiljon/ kakiljon a bincibe/ WC- be? Válaszát elõre is köszönöm: Szilvia
Vlasz:
Kedves Szilvia!
A helyzet egyértelmûen mutatja, hogy bár kislánya tökéletesen érett a szobatisztaságra, idegenkedik és fél a bili-, illetve WC használatától. Meg kell tehát barátkoztatni vele, ami csakis játékos formában valósulhat meg. Ajánlom figyelmébe "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagokat, melyekben erre a problémára íródott konkrét, játékos megoldásokat és az ezekhez szükséges eszközöket talál.
A közelmúltban jelent meg legújabb könyvem is ebben a témában (Presserné Vér Katalin: "Szobatisztaság játékkal, könnyedén" címmel), melyet szintén ajánlok figyelmébe. Elõbbiekkel látványos sikereket érhet el kislánya szobatisztaságra nevelését illetõen.
Sok sikert kívánok hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Én egy 3,5 éves kislány anyukája vagyok. Most kezdtük az óvodát szeptemberben. Az óvónõk a védõnõnek jelezték, hogy lányom még nem szokott be: nem tartja a szemkontaktust, nehezen barátkozik, de nem agresszív egyedül eszik és öltözik, foglalkozások alatt még szaladgál és kiabál. elküldtek pszichiáterhez, aki megállapította, hogy semmi baja: nem meghatározható magatartási zavar. az óvónõk szerint ugyanis autista. az orvos ezt megcáfolta. mire idõpontot kaptuk a pszichiáterhez hétrõl- hétfre változott: belül az óvónõ ölébe, a foglalkozásokat is végig üli, iagz nem mindig, már megértette, hogy sorba kell állni ebéd után. igaz szeret mindig rendet tenni maga után, de itthon is ezt látja. most gyógypedagógushoz járunk az ÉFOÉSZ-ba, eddig itt sem találatk semmit, így még mindig vizsgálják. 2 éves korában 10-ig eltudott számolni, már ismeri a betûket, a színeket. állítólag az óvodában nem is beszél csak egy-egy szót, itthon verselünk, mondókázunk. az igaz, hogy késõbb kezdett el beszélni, de a védõnõnek mikor ezt jeleztük, azt mondta (3 éves volt) nem késett le semmirõl. Most nyáron lett teljesen szobatiszta. Az óvónõk szerint még sok a halandzsa szöveg, ittohn is csak 3 szavas mondatokat mond. Ezért még mindig nem aludhat ott, mert még nincs meg a gyógyped. szakvélemény.( igaz 1,5 éves kora óta otthon sem alszik nappal) Szerintem az is lelki törést okozott neki, hogy a velünk élõ nagymamát tavaly dec-ben súlyos autóbaleset érte és 4 hónapig nem láthatta, közben jan-ban megszületett az öcsi, és a másik anygszülõkhöz került a kórházban való tartózkodásom ideje alatt. rengeteget foglalkozok vele, amit igényel is. Mit tegyek, hogy ott aludhasson, illetve hogyan fejleszthetném a beszédét. tényleg autista? Elõre is köszönöm egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Én így a messzi távolból természetesen nem állíthatok fel semmiféle diagnózist és érdemben sem nyilatkozhatok arról, vajon autista-e a kislány. Egyetlen biztos támpontja lehet, mégpedig a szakértõi vélemény(ek). Ezek alapján meg kell, hogy határozzák a probléma forrását,aminek birtokában kezdetét veheti a fejlesztõmunka.
Természetesen Ön, mint szülõ is sokat tehet kislánya fejlõdésének meggyorsításáért a közös, otthoni játékok tudatos válogatásával. Beszédfejlesztésre (így pl. aktív szókincs bõvítésére, beszélõkedv aktivizálására, stb.) irányuló játékok sokaságából válogathat a www.gyermekabc.hu oldalán. Ajánlom szíves figyelmébe az ott található "kiemelt fejlesztõjátékok" rovatot, különös tekintettel a "LÜK fejlesztõjáték család"- ra! Amennyiben az ott található játékok kiválasztásánál további szakmai tanácsra, segítségre lenne szüksége, bátran forduljon hozzám a továbbiakban is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvonõ!
Számomra komoly problémával fordulok Önhöz, segítségért. Kisfiam öt és féléves, kettõ éves kora óta jár ovodába. Az elmúlt egy hónapba minden reggel könyörög ne menjünk. Az utóbbi bõ egy hétben már éjszaka is sír és az óvodával küszködik. A beszoktatáshoz hasonló jelenetek vannak reggel az oviban, szinta le kell szaggatni Rólam. Próbáltunk rájönni beszélgetések során, hogy mi okozza, sajnos konkrét okot nam sikerült kiszednünk. A válaszok, hol az, hogy nem akar ott aludni, hol az, hogy Õ nem fõnök a pajtásai között. a gyerekünk napközben is sírós lett, amióta ez a problémánk , néha ici-pici dolgok miatt és akkor Õ azt mondja: ki kell sírnom magam. Nagyon tanácstalan vagyok, mert bele halok abba, hogy nem tudom mi a jó megoldás!
Tisztelettel egy túl aggódó anyuka.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Gyermeke esetében természetesen már nem beszélhetünk beszoktatási gondokról, hiszen huzamosabb ideje jár óvodába, a sírós idõszak pedig csak nemrég kezdõdött. Ki kell deríteni, mi okozhatja a problémát. Vajon mi vagy ki miatt nem szeret mostanában oviba járni? Javaslom, beszélgessen vele lazán, kötetlenül, a konkrét problémát elkerülve (!) az óvodáról! Ki a barátja? Miért? Kit szeret? Kit nem annyira? Ki a kedvenc óvónénije? Melyik a legjobb játék az oviban? Hasznos lehet még, ha a kisfiú számára kedves játékokkal (pl. játékállatkákkal) állat-óvodásat játszanak. A szerepjátékon keresztül, a kisállatok álarca mögé bújva elképzelhetõ, hogy megnyílik majd.
Pl: Sír a zebra, maci kérdezi, hogy miért szomorú. "Mert bántott a kismajom" Hogyan bántott? Csúfolt... stb.
A gyermek játékára érdemes odafigyelni, mert esetleg kikövetkeztethetünk belõle bizonyos el nem mondott információkat. (Elõbbieket természetesen nem szabad tényként kezelni, csupán iránymutatót adhatnak a megoldás kereséséhez. ) A fenti szerepjáték mellett az elõbbi célt szolgálja még a bábozás is! Ennek hogyanjáról "Bábozz velem!" rovatunkban olvashat!
Elõbbiek mellett, javaslom, kérjen lehetõséget az óvónõkkel való elmélyült beszélgetésre is egy fogadó óra alkalmával. Kérdezzen rá, õk miben látják a probléma forrását, milyen körülmények válthatták ki a kisfiúból az óvoda elleni tiltakozást.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 28 hónapos. 26 hónapos kora óta szobatiszta. Ügyesen szól pisinél, kakinál is. Miután nappalra szobatiszta lett, utána egyre több éjszakán keresztül is száraz maradt a pelenkája. 3 hét "száraz éjszaka" után levettem róla a pelenkát estére. Kb. egy hét eltelte után bepisilt éjszaka, majd másnap újra, így visszaadtam rá a pelenkát. Miután visszakerült rá, újból nem pisilt be. Minden reggel szárazon vettem le róla a pelenkát. Újból kisgatya került fel és megint bepisilt 2 éjszaka is. Az a baj, hogy nem kel fel rá és ki tudja, hogy mennyi idõn keresztül fekszik a pisis ágynemûben, pizsamában. Nem értem, hogy ha rajta van a pelenka éjszakára, akkor nem pisil be, ha nincs rajta, akkor nem mindíg, de 1-2 éjszaka bepisil. Amúgy nappal és a déli alvásnál semmi gond nincs. 1 hónapja kezdte el a bölcsödét. Ott a 2. napon bepisilt, nem mert szólni (dadus mondta). Ez azóta megoldódott, ott is ügyesen wc-zik, alvásnál sincs gond.
Nem tudom, hogy az éjszakai alváshoz visszaadjam e a pelust, mert ha nem és sorozatosan bepisil és abban fekszik, akko meg félek, hogy amiatt fázik meg. De mint írtam, ha rajta van este a pelus, akkor nem pisil be. Mit tanácsol, mit tegyek?
Válaszát nagyon köszönöm: Nóri
Vlasz:
Kedves Nóri!
A tartós, megbízható éjszakai szárazság elérése hosszú folyamat eredménye, melynek természetes velejárója az idõszakos visszaesés. Legyen türelemmel, és nyugodtan használjon pelenkát addig, amíg szükségesnek látja. A pelenkamegvonás ilyen esetben semmit nem használ, kára viszont (felfázás, kudarcélmény, megalapozatlan lelkiismeret furdalás) annál nagyobb.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Kisfiunk márciusban lesz 4 éves. A bilizést mindenféle elõzetes próbálgatások nélkül 4 hónappal a 2. szülinapja után kezdtük el. Pontosabban kezdte el a férjem édesanyja, aki egyébként bölcsõdei gondozónõ és vezetõ volt. Én azért nem voltam jelen, mert 9 hetes várandós voltam és a komplikációk miatt egy hétre kórházba kellett mennem. Távollétemet a kisfiam jól viselte, nem sírt, sõt amint említettem még a bilire is ráült és pisilt, talán még kakilt is. Aztán hazatértem után azt vettük észre, hogy szép fokozatosan a bilizésre egyre kevésbé hajlandó. Majd eljött az õsz és teljesen visszaesett. Az azóta eltelt idõszakot úgy jellemezném, hogy idõnként rövid idõre elõreléptünk, aztán vissza. Idõnként sikerült motiválnunk (Pl. vele egyidõs gyermeket ha látott a WC-n, vécémanó, illetve a WC falára a papírra csillagokat rajzoltunk és ha volt pisi vagy kaki, mindig kiszínezhetett egyet). De ezek a sikerélmények csak 1-2 hétig tartottak, utána teljes visszaesés, de olyan szinten, hogy pelenkát kellett ráadni, mert kb. 20 nadrág kellett volna pelus nélkül naponta. Sosem zavarta, hogy tiszta pisi a nadrágja és a lába. A harmadik szülinapja elõtt nem sokkal, január végén született meg a kisöccse, akit egyébként imád, puszilgatja, nyugodtan szoptathatom, nem bántja, játékokat ad neki, hogy ha sír, stb. Júniusban komolyan aggódni kezdtem, mert szeptembertõl ovi és ugyan a pelenka nyáron lekerült róla, de állandóan bepisilt. Aztán ovi elõtt talán egy héttel legalább elértük azt, hogy nem pisilt be napközben, igaz rendszeresen mi figyelmeztettük, hogy menjen el WC-re. A délutáni alvás alatt pedig hol bepisilt hol nem. A kakilással semmi gond nincs, szól és megy. Hát így vágtunk neki az óvódának, a házirend alapján nem éppen az ovi elvárásainak megfelelõen. Az oviban aztán a nappali-ébrenléti szobatisztaság rendezõdött, de az ágynemût szinte minden nap hazahozom mosni. Tapasztalataim alapján azt hiszem kivételes helyzetben vagyunk, mert szerencsére az óvónénik és a dadus is maximálisan tolerálják a helyzetet. Sõt azt mondják, hogy ez csak nekem kellemetlen, mert állandóan mosnom kell, találkoztak õk már ilyen gyerkõccel, vigyek váltóágynemût!!! Legyek türelemmel (nem magánóvodáról van szó, egy mezei lakótelepi óvoda). Otthon viszont ha nem szólok neki, hogy menjen vécére, bepisil, rosszabb esetben még nem is szól, csak a tócsát látom a szõnyegen, ágyon, vagy ahol éppen játszott. Én eddig elég türelmes voltam, elfogadtam, hogy fiúknál egyébként is lassabban megy a dolog, a modern pelenkák is hátráltatják a folyamatot. Bíztatni kell, nem szídni. Ha idõnként nem is értünk egyet az elõrelépés módjában a családban (ide értem a nagyszülõket is, mindig sikerül megbeszélni (nem a gyerek elõtt) és a nagyszülõk elfogadják az álláspontunkat. (Ebben is szerencsések vagyunk) De a legutóbbi esetnél betelt a pohár és elfogyott a türelmem, mert meseolvasás közben az ölembe pisilt be, úgy hogy elõtte kb. 3/4 órával voltunk pisilni. Lehet, hogy nem kellett volna, de mondtam neki, hogy szégyelje magát, nagyon szomorú vagyok, lassan már négy éves stb. A háziorvostól kaptunk beutalót és megyünk majd az urológiára, de azt mondta, hogy lelki tényezõk is szerepet játszanak benne (gondolom a kistestvérre célzott). Egyébként teljes, szeretõ családban élünk, apukája viszi reggelente az oviba, én megyek érte a kisöccsével. Az óvó nénik szerint a kisfiam nagyon értelmes, választékosan beszél, érdeklõdõ, úgy gondolom szellemileg teljesen megérett a dologra. Véleményem szerint fizikailag is, mert az autóban 5-10 percet vissza tud tartani, ha muszáj. Nem akarok telhetetlen lenni, elfogadom, hogy mélyen alszik és ezért pisil be, de úgy gondolom, hogy egy ekkora gyerektõl elvárható lenne, hogy legalább napközben odafigyel arra, ha pisilnie kell. Ha az oviban megy (csak néha-néha van baleset), akkor otthon miért nem? Hogyan lehet ezt szülõként kezelni, mert megrígatott már egy párszor a helyzet. Hogyan lehetne motiválni, illetve jutalmazni. Tudom, hogy ne bántsuk érte még szavakkal sem a gyereket, de hogy lehet "ép ésszel" lereagálni pl. az ölbe pisilõs jelenetet?
Segítségét elõre is köszönöm.
Üdvözlettel: Orsolya
Vlasz:
Kedves Orsolya!
Az urológiai vizsgálatok remélhetõleg megnyugtató eredménnyel fognak zárulni, ebben az esetben javaslom, játékosan és a helyzet ellenére is a lehetõ legnagyobb türelemmel forduljon a probléma felé. Nem megy ki magától pisilni? Akkor egyelõre Ön küldje ki (eleinte gyakrabban, késõbb egyre ritkábban), valamint ezzel párhuzamosan hozza meg a kedvét ahhoz, hogy MAGÁTÓL IS LEGYEN KEDVE KIMENNI! Hogyan képzelem mindezt? Természetesen játékosan. Ennek konkrét kivitelezéséhez ajánlom Önnek az általam összeállított "A játékos, könnyed szobatisztaságért!" termékcsomagot, melyben pontos iránymutatót adok mindehhez!
Az alvás alatti bepisilés nem esik tudati szabályozás alá, így befolyásolni sem lehet. Az óvónõk, dadusnénik által tanúsított megértõ, türelmes magatartás nagyon elismerésre méltó és igazán tudatos nevelõi hozzáállást bizonyít. Meglátják, a probléma a természetes idegrendszeri éréssel párhuzamosan rendezõdni fog.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovonõ!
Az lenne a kérdésem,hogy mikor mehetne kislányom az ovodába.2006.juliusban született,2008szeptember óta bölcsibe jár egy másik faluba.Szeret oda járni,hamar beszokott,s korához is igen fejlett.Szeretném helybe járatni az ovodába ha ez lehetséges januártól.Nem volt még 2 éves amikor szobatiszta lett.Azt szeretném megtudni,hogy mehetne-e ide helybe az ovodába ha még nincsen 3éves.
Köszönöm válaszát!
Klaudia
Vlasz:
Kedves Klaudia!
Óvodába csak a 3. életévét betöltött gyermek vehetõ fel. A nyári kezdést nem javaslom a nyári zárások, ügyelet, saját óvónéni szabadsága,...stb. miatt. Ennek alapján az Ön kislánya valószínûleg szeptembertõl kezdheti meg az ovit.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovoneni!
Ferjemnek az elozo kapcsolatabol van egy 4 es fel eves kis fia, aki tavaly nyar ota velunk lakik. 3 eves koraig senki nem ultette ra a bilire vagy kezdte el a szobatisztasagot. Anyukajat havonta egyszer , ketszer latja es ott most szuletett kis tesvere.Minden alkalommal amikor onnan haza jon 3-4 napon keresztul bekakil , bepisil. A valasza arra , hogy miert csinalta : nem tudom . Vasarnap este jott haza , ma kedd van , egyszeruen lehuzta a nadragjat a nappaliban es oldalba pisilte az ulogarniturat es az asztalt, teljesen tudatosan. Probaljuk motivalni, minden trukkel (matricat kap ha osszegyujt 10et elmegyunk a kedvenc helyere stb..) , de meg igy sem megy. Nem tudom mit tehetek, jovo heten szuletik a kis teso ebben a hazban es felek, hogy nem tudom , hogy mit csinaljak. Szidjam meg? Hagyjam ra?
Valaszat elore is koszonom
Edina
Vlasz:
Kedves Edina!
Úgy vélem, a kisfiú esetében nagy valószínûséggel pszichés-érzelmi zavarok, netán dac váltja ki a szobatisztasági problémát. Úgy gondolom, hogy a kérdést sokkal inkább érzelmi-lelki irányból kell megközelíteni, mint a szobatisztaságra nevelés szemszögébõl. A probléma feltételezhetõen csak egy jel a sok közül, mely az anya-gyermek kapcsolat zavaraira, a családon belüli hovatartozás bizonytalanságára, ...stb. utalhat. Feltétlenül javaslom gyermekpszichológus felkeresését!
