Tisztelt ovonõ
Nem olyan rég irtam ikerlányaim magatartásáról.Most hat évesek.
Ovodába nevelési tanácsadóba,utalták.Ahol megvizsgálták õket,és azt mondták nagyon le vannak maradva a többektõl.
Pszihologus is megnézte,most az eredményt várom.Mit tegyek ha kisegitõbe,utalják õket.mert már ez is szóba került.Ha nem érik utol magukat,iskola idõszakra.Most másodszor járják a középsõt.Csak 8-évesen kezdenék az iskolát.
Elvagyok keseredve.
Kérem mielöbbi válaszát.
Köszönettel katalin.
Vlasz:
Kedves Katalin!
Megértem az aggodalmát, ám ne feledje, Ön is sokat tehet gyermekeiért az otthoni, játékos fejlesztéssel! Feltétlenül ajánlom Önnek az "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagot (a fenti linkre kattintva megrendelhetõ), melyben nélkülözhetetlen és hihetetlen fejlesztõértékkel bíró játékok, ill. könyv található. Önnek nincs más dolga, mint otthon JÁTSZANI ezekkel gyermekeivel. A "Játékos suliváró" c. könyvet jómagam írtam, melyben a tengernyi fejlesztõjáték ötlet mellett iskolaérettséggel kapcsolatos információkról, tudnivalókról is szót ejtek.
Elõbbiek mellett, javaslom, végezze el az oldalunkon található "virtuális iskolaérettségi szintfelmérést", melynek segítségével Ön is megtudhatja, mely területek milyen játékkal fejleszthetõk egyik és másik kislány esetében. (t.i: milyen játékokkal játsszon otthon gyermekeivel)
Ha a fentiekkel kapcsolatban további kérdései merülnének fel, szívesen segítek!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Aggodalommal tölt el, hogy kisfiam, aki decemberben lesz három éves, kb. egy-két hónapja éjszakánként, elalvás után egy-két órával fölriad és vigasztalhatatlanul sír. Eddig sem aludta át az éjszakát mindig, volt úgy, hogy többször fölsírt, de teát kért vagy anyát kereste, ha bementem hozzá, mindig megnyugodott. Elõször az tûnt föl,mintha nem is reagálna arra, hogy odabújok hozzá, inni sem akar, csak ijedten sír, majd 5-10 perc után megnyugszik és reggelig alszik. Ezt eleinte csak hetente egyszer csinálta, az utóbbi két hétben viszont napi rendszerességgel elõfordul és annyira remeg egész testében, hogy a kis fogai is vacognak. Úgy veszem észre, nem is érzékeli, hogy ott vagyok, föl kell ébresztenem, beszélek hozzá, míg valahogy visszaalszik. Reggel azonban nem emlékszik, ha azután faggatom, hogy megnyugodott, sem válaszol (pedig régóta szépen kifejezi magát, bármit el tud mondani). Most már velünk alszik, nem merem a szobájában hagyni, és így is fölsír, a férjem figyelte, hogy elkezd remegni, a kis izmai rángatóznak (amit utána is észrevettem, amíg nyugtatgatom) és annyit mondott: félek, aztán kezdõdött a sírás. Nem bírom kideríteni, hogy mitõl félhet, de elsõsorban azért aggódom, hogy lehet-e valami betegség, szervi baj, esetleg fejlõdési rendellenesség mögötte? Gondoltam arra, hogy orvoshoz kellene vinni, de nem igazán tudom, hol kezdjem, ezért szeretném elsõsorban a segítségedet kérni. Két dolgot megfigyeltem: mindig az elalvás utáni elsõ egy-két órában fordul elõ, akkor amikor én még nem feküdtem le. Egy nap csak egyszer csinálja ezt, tehát nem riad föl többször egymás után. Mikor együtt alszunk, akkor olyan nyugodt mint egy kisangyal. Cetirizin cseppeket kap, ennek is altató hatása van, mert este kell adni, lehet, hogy annak tudható be a késõbbi nyugodt alvás? Válaszát elõre is megköszönöm. Aggodó anya
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Én sajnos nem vagyok kompetens a problémát illetõen, hiszen ez a kérdés elsõsorban gyermekpszichológust vagy gyermekorvost (egyéb szakorvost) érint. Mindenképpen azt javaslom, elsõ körben a gyermekorvost keresse fel, aki pontosan meghatározza, milyen vizsgálatokkal zárható ki, hogy szervi baja lenne a fiúcskának. Ez remélhetõleg megnyugtató eredménnyel zárul majd, ezek után lenne érdemes felkeresni egy gyermekpszichológust.
Mindenesetre hasznos lenne átgondolni, hogy a probléma intenzívebb megjelenése idején történt-e valamilyen változás, megrázkódtatás, haláleset, családi vagy egyéb válság életükben. Ha igen, érdemes lenne abból az irányból keresni a megoldást.
Elõbbiek mellett nagyon egyetértek azzal, hogy a kisfiú helyet kapott a szülõi szobában, ezzel sokat segítenek neki a lelki egyensúly helyreállításában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztekt Óvónõ,
Kisfiam tavaly 2 és fél évesen szeptemberben kezdte meg állami bölcsi hiányában a magánbölcsit. Egy évig járt oda, állandóra csak õ volt az egyetlen de voltak beugró gyerekek is. Nem utolsó sorban a bölcsis néninek három gyerekével is jól kijött fõleg a legkisebb lánnyal aki az elsõ évét kezdte meg az iskolában. Nagyon sok szépet és jót tanult csak dicsérni tudom azt az egy évet. Idén szeptembertõl ovisok lettünk, a beszoktatás egy hétig tartott. Volt sírás, volt hogy a kezembõl vették ki a gyereket reggel. Ma már csak azt halljuk a fiamtól reggelente, hogy nagyon fogunk hiányozni neki de nem sír. A probléma ott kezdõdik, hogy állítólag az oviban lökdösõdik és rugdos és az óvónõje azt mondta nem tud ezzel mit kezdeni. (Egyedül ugrálóvárban láttam hogy arrébb lökött egy kisgyereket, de nem dühbõl és mindig megbeszéljük ha butaságot csinál) A héten büntetésbe állították nem játszhatott sokáig. A bölcsiben ilyen probléma nem volt egyáltalán, mindig le volt kötve a figyelme. Lehetséges, hogy az oviban nem kap elég figyelmet, az óvónõ nem csak vele foglakozik és ezt nem tudja feldolgozni. Az ügyeletes óvónõ mesélte az egyik kislány fülébõl kitépte a fülbevalót. Aztán javított és úgy mondta, hogy kikapcsolódhatott a fülbevaló és a fiam hogy nem tudom kiszedte a fülébõl. Azóta találkoztunk a kislány anyukájával és egybõl leírt minket, hogy a mi fiunk egy agresszív gyerek kezeltessük. Persze teljesen másképp mondta el a történteket. Egyáltalán nem tartom agresszívnak a fiamat, inkább eleven és több odafigyelésre van szüksége szerintem. Otthon is ezt tapasztalom, ha nem játszunk vele vagy nem köti le valami butaságok jutnak eszébe. Arra rájöttünk, hogy hancúrozni (pl: csikizés) nem szabad vele sokáig, mert belelendül és játékból ütöget leállítani pedig nehéz. Egyik nap egy nagyobb sebbel jött haza a combján, megkérdeztük és az volt rá a válasz, hogy a kislány aki okozta kezelhetetlen.
Ha megyünk érte egybõl mennünk kell nem marad tovább ott. A bölcsiben úgy kellett könyörögni, hogy hazainduljunk. Amióta ovis lett az éjszakai felsírások is elõjöttek amit nem tudok mire vélni. Egyébként egy kiegyensúlyozott állandóan mosolygós kisfiú. Nem volt jellemzõ a hiszti sem nála, de amióta ovis lett apró dolgokért is tud hisztizni és mindennaposak lettek. Régebben szépen meglehetett beszélni vele bármit.
Segítségét szeretném kérni mit tehetek azért, hogy a fiam ne sérüljön lelkileg örömmel menjen oviba.
Köszönettel: K.N.-né
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A magán bölcsiben, mint soraiból is kiderül, jóval kisebb csoport (?) létszám volt, mint az óvodában, így összehasonlítani sem lehet a két intézményt. Az egyértelmû, hogy kis létszám mellett az egyéni, differenciált bánásmód sokkal könnyebben megvalósítható, mint egy 25-30 fõs csoportban, s a konfrontáció lehetõsége is megsokszorozódik egy nagyobb gyerekközösségben. Az óvodai élet sajátosságait nem csak megszoknia kell kisfiának, de a közösségi szabályokat is magáévá kell tennie. Ez nem könnyû feladat számára, hiszen a magán bölcsiben a kis létszámú csoportban szinte családi légkörben nevelkedett. Az óvodában adódó konfliktushelyzeteket meg kell tanulnia kezelni, amely bizony senkinek nem könnyû feladat. Mit javaslok tehát, hogy könnyebben feldolgozza az óvodai élményeket?
Játssza ki a kisfiú az élményeit, ennek leghatékonyabb módja a bábozás. Ennek segítségével más bõrébe bújva könnyebben megnyílik, kiadja magából az esetleges elfojtott szorongásait, indulatait, titkos gondolatait. A bábokkal megszemélyesített mesés történetekben Ön is könnyebben megtaníthatja a fiúcskának, hogyan kezelje ezt vagy azt a konfliktushelyzetet. Feltétlenül ajánlom figyelmébe a www.gyermekabc.hu oldalán megrendelhetõ bábokat (pl. kisfiú-kislány bábok, egyéb figurák), paravánokat, melyekkel csodálatosan helyrebillentheti kisfia lelki egyensúlyát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt ovóno!
Kérem próbáljon tanácsod adni a kovetkezo problémánkra. Van egy két éves kislányom aki tavasszal sajnos 2,5 évesen oviban megy. Ahogy írtam sajnos mert nem így képzeltem az anyaságim dehát a fonokom hajthatatlan. Ugyhogy munkába kell visszamennem.
En azt szeretném kérdezni, hogy hogy készíthetném azalatt a fél év alatt a kislányom fel arra, hogy a nap nagy részét oviban tolti de nélkulem. Ugyanis nagyon anyás. Két hete már annyira, hogy nem tudok tole elmenni sehová. Sot már volt ugy hogy annyira sírt, hogy utánna hányt.Próbáltam gyakrabban anyukámnál hagyni egyedul de nem akar. Lehethogy egyáltalán nem fogja megszokni az ovit vagy tudok ezen valahogy változtatni? Vagy egyszeruen ez gyerekben van ?
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Elképzelhetõnek tartom, hogy kislánya valamit megneszelt az Ön aggodalmából, ill. arra való törekvésébõl, hogy próbálja a kettejük idõszakos elválásához szoktatni õt. (t.i: otthagyná a nagyinál) Azt javaslom, ne így próbálja megközelíteni a kérdést!
Most egy kicsit pihentesse a témát, majd 1-2 hét múlva kezdje el óvatosan felvezetni az óvodába járás csábító (!) lehetõségét. Fontos, hogy az óvodát semmiképpen ne egy kötelezõ dologként tüntesse fel, ahol sajnos el kell válniuk egymástól, hanem JUTALOMKÉNT, amit ki kell érdemelni. Az érzelmi megalapozáshoz a következõket tanácsolom: meséljen sokat a kislánynak gyermekkora kellemes óvodai élményeirõl! Mondja el, melyek voltak a kedvenc játékai, mi volt az Ön jele, kik voltak a barátai, ...stb. Ha mód van rá, beszélgessenek a kislány kis barátaival, akik már óvodások, hallgassák együtt az élménybeszámolókat. Ezután következhet az ajándék, amit az "Óvoda tündértõl" kap a kislány. Hihetetlen élményt jelent majd neki, ha az Ön által megrendelt "Óvoda-nyitogató termékcsomag"-ot (amely hasznos és nélkülözhetetlen kellékeket tartalmaz, mint pl: óvodai beszoktatást segítõ mesekönyv, ovis zsák, tornazsák, mesés kispárna) kézhez kapja. Ezt a gyermekabc.hu oldalán megrendelheti!
A kapott könyvbõl való mesélés csodálatosan hozzásegíti a kislányt az óvodára való felkészülésben.
Ha már kellõen érdeklõdik a leányka az ovi iránt, akkor következhet a rövid óvodai látogatás. Közösen ismerkedjenek az óvó nénikkel, a gyerekekkel, a környezettel, egyelõre az ottmaradás kötelezettsége nélkül.
Az elkövetkezõ idõszak éppen elegendõ lesz az óvodai életre való ráhangolódáshoz, melyet tavasszal követhet a kíméletes, fokozatos beszoktatás.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Kislányom 2 és fél éves, és fél éve jár bõlcsödébe. A szobatisztasággal küszködünk kissé, amióta bölcsödés lett. 1 éves korában kezdte meg az ismerkedést a bilivel, ami nagyon szépen ment, és 20 hónaposan levettem róla a pelenkát. Kb. 3 napon belül ügyesen szobatiszta lett, idõközönként kivittem a vécére (szûkítõt használtunk, ez nagyon tetszett neki) és hamarosan elkezdett szólni, ha pisilni kellett. A kakival soha nem volt gondunk, mindig ügyesen szólt. Amikor bekerült a bölcsödébe, ott természetesen kezdõdtek a problémák. Naponta kétszer bepisilt, és alvás közben is (a dadák kérték, hogy alávsra visszatehessék rá a pelenkát), ami otthon soha nem fordult elõ. 2 hónap elteltével nyári szünet lett. Szünet után újra kezdõdött a bölcsi, és teljesen megváltozott, soha nem volt pisi gond, alvásnál is levették róla a pelenát. Nagyon örültünk, hogy csak a stressz miatt lehetett minden.
Csakhogy új változás történt. Elment egy dadus, és jött egy új. A kicsi újra kezdte a bepisilést, kb. két héten keresztül mindig bepisilt. Aztán ez is elmúlt,újra rendezõdtek a dolgok. Most az a probléma, hogy a dadusok szerint nagyon szeret a középpontban lenni, szófogadatlan (szerintem ez a 2-3 éves kor közötti dackorszak lehet, bár nem hisztis!) azt akarja, hogy mindig csak vele foglalkozzanak, és ha ez nem így történik, akkor felhívja magára a figyelmet. Legtöbbször bepisiléssel. Mostanában megint alvás közben is néha néha becsorog. Otthon soha nincs vele probléma, szalad és szól, ha pisilnie kell, sõt sokszor egyedül is kimegy a vécére, és elintézi ügyesen a dolgát. Talpraestt, ügyes kislány, bár nagyon eleven, óriási mozgásigényû és kissé akaratos. Huncut is, én azt látom rajta, hogy sokszor figyel, hogyan reagálok a viselkedésére. Talán túl sok "letolást" kap a bölcsiben és ezért a sok bepisilés? Stresszes lenne egy kicsit? (Nagyon nehezen is szokott be, nagyon sokat sírt!) De mostmár nagyon szeret járni a bölcsibe, és nagyon sokat tanul, rengeteg verset tud. Néha úgy érzem, soha nem lesz vége a bölcsödei bepisilésnek. A dadusok sokszor rosszallóan néznek rám, nem hiszik el, hogy otthon semmi baj nincs. Szerintük az az ok, hogy a gyerek fel akarja hívni magára figyelmet, és ezért csinálja. Sajnos ezzel a dologgal nem tudok mit kezdeni, otthon kezelhetõ a kislány, és nagyon van szeretve, igaz testvére még nincs. Próbláljuk szépen nevelni, de az egyéniségén nem tudok változtatni!
Mit tegyek Kedves Ovónõ?
Vagy ne aggódjak? Ha eddig ilyen szépen haladtunk, kisebb-nagyon zökkenõvel, akkor talán jövõ szeptemberre - óvodakezdésre - teljesen szobatiszta lesz?
Néha kicsit elkeseredek!
Elõre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel:
Ilona
Vlasz:
Kedves Ilona!
A gyermekénél tapasztalható gyakori, rendszeres bepisilés oka elsõsorban lelki tényezõkben keresendõ. Valószínûleg szorong a bölcsõdében, és ezt a lelki terhet nem tudja máshogy levezetni, mint sírással, daccal, bepisiléssel. Véleményem szerint ez nem szándékos "figyeljetek rám!" felhívás, sokkal inkább a szorongás jele. Egy jó tanács Önnek: próbálja minél hatékonyabban építeni a gondozónõk és kislánya közti jó kapcsolatot, kérje ebben a nevelõk segítõ együttmûködését is.
Sokat segíthet ezen felül az is, ha a bilibe, WC-be pisilést nem kötelességként, sokkal inkább egy érdekes játékként éli meg a leányka. Ajánlom figyelmébe ehhez "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot, melynek a gyakorlati útmutatójául szolgáló játékokat jómagam állítottam össze.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovóno!
Tanácstalan vagyok, habár nem elosszor miota a kislányom megszuletett
de most megkonnyebultem mikor kinyitottam az oldaljukat. Kérem
próbáljon tanácsot adni. A kislányom szeptemberben volt 2 éves. 18 honapos korában elkezdtem a bili és a WC szoktatásra. 19 honaposan már szobatiszta lett. Ìjszaka is felébredt , és szépen szolt, hogy pisilni kell.Tavasszal ovodába megy ugyhogy nagy ko esett le a szívemrol.
De 2-3 hete van ugy hogy éjjel nem szol és bepisil. Nem értem miert ez a visszafejlédés. Esetleg lehet a cumi leszoktatása az oka a visszafejlodésének.Amúgy
kislányomnak 10 honapos koráig nem volt cumija ugye nagyon szerette a
cicit de sajnos az én egészségugyi okom miatt egy éves korára
uveget es CUMIT kapott.Ma már tudom, hogy nem kellett volna
kényszerítenem de ugye anyukám tanácsára hallgattam, hogy mi lesz
ha majd a fogak kínozzák.Kulonben elejétol fogva csak alvásra kapta
meg a cumit meg ha netán épp a fogak kínozták. Oszintén szolva nagyon bánt, hogy helyesen csináltam-e, hogy
elvettem a cumit.Nem kellett volna még várnom?
Tanácstalan vagyok adjak - e éjszakára újra pelit. Vagy inkább nem, nehogy megszokja újra?!? Koszonom tanácsát!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Igen, elképzelhetõ, hogy az éjszakai becsurgások oka lelki tényezõkben (pl. cumi megvonás) keresendõ, de az sem kizárt, hogy átmeneti, fiziológiai okokra visszavezethetõ állapottal állunk szemben. (Pl: néha kicsit mélyebben alszik, esetleg felfázott, az idegrendszeri érés még folyamatban van ... stb.)
Egy biztos: mindenképpen javasolt a bugyipelenka használata mindaddig, amíg nem lesz maximálisan ágyszáraz a kislány. Így nem csak a felfázás, de a további problémákat indukáló kudarcélmények is elkerülhetõk. A cumi megvonását pedig tanácsos lenne fokozatosan, kíméletesen, a gyermekkel együttmûködve megvalósítani.
Írja, hogy tavasszal óvodába készül a kislány, ezért mindenképpen tanácsos lenne a lehetõ legstabilabban kiépíteni addigra a teljes, 100%-os szobatisztaságot. Ehhez nyújt nélkülözhetetlen segítséget "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag, melyet a fenti linkre kattintva azonnal meg is rendelhet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónö!
Kislányom 25hónapos,23 honaposan kezdtük a szobatisztaságra szoktatást.Nappalra a pisivel nagyon ügyes,és nyár végén már volt 7 olyan napunk is amikor reggelre száraz pelussal kelt.De most teljesen megválltozott minden.Nem szol,csak akkor ha már becsurgott a pisi,du.i alvásbol is szinte mindig pisisen kel.A kakival is hatalmas gondjaink vannak,Sajnos csak 2-3 naponta kakil,azt is letagadja ha kakilni kell/mondjuk néha meg is értem,mert bizti fájhat neki/.Az elmult héten ügyesen kakilt wc-be,majd most itt is fordulat következett,nem hajlando a wc-be kakilni,inkább visszatartja és letagadja,pedig látszik rajta hogy kakilnia kell.Teljesen tanácstalan vagyok!!!Mit kéne tennem???
Válaszát elöre is köszönöm:Moni
Vlasz:
Kedves Móni!
Elsõként és legelsõsorban ajánlom Önnek "A játékos, könnyed szobatisztaságért!" termékcsomagot, melyet a fenti linkre kattintva rendelhet meg. E csomagban található az a gyakorlati útmutató is, melyet jómagam állítottam össze és konkrét játékokkal igyekszem segítséget nyújtani a bili-, WC használattal kapcsolatos szorongások oldására. Konkrétan kitérek egyebek mellett a bilibe, WC-be kakilás elutasításának játékos megoldására is!
Remélem, hogy a fenti csomaggal a segítségére lehetek, ha a gyakorlati útmutatón túl további kérdései merülnének fel, írjon és segítek!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Elnézést kérek ha már hasonló kérdésben kértek választ,de ahogy figyeltem inkább kisebb korosztályú gyerekekrõl volt szó. Keresztlányom nem kommunikál senkivel,pedig az idén tölti a hét évet,csak a szüleivel és a nagymamájával. Hiába hogy ismeri a többi családtagokat , a keresztszülõket és gyakran találkozunk, de tölünk is fél, és nem beszél velünk egyáltalán. Amúgy nem beszédhibás, gazdag szókincse van, ügyes , fejlett kislány csak nagyon zárkózott. Sajnos az óvodában is csak egy két gyerekkel játszik, az óvónéniét is nagyon nehezen fogadta el, de a többi óvónénivel nem kommunikál. Mivel jövõben iskolába kell mennie, az óvodában azt a tanácsot adták,hogy vigyék logopédushoz, hátha õ majd segít. De mivel nem beszédhibás egyáltalán ezért nem tudom hogy megfelelõ szakemberhez irányították-e. Megjegyzem ,hogy az édesanyja is zárkózott típus, és nagyon nehezen oldódik fel még a családi összejöveteleken is. Ezért az lenne a kérdésem, hogy mennyire szükséges szakemberhez vinni a kislányt és ha igen milyen szakembert tanácsol? Elõre is köszönöm válaszát.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Levele alapján számomra úgy tûnik, a kislánynak szociális területen lenne szüksége fejlesztésre. Errõl megbizonyosodhat, ha az oldalunkon található "Virtuális iskolaérettségi szintfelmérés" kérdéseit végigzongorázza. (Pszichés és szociális érettség körében)
A kérdésekhez kapcsolódó ajánlott fejlesztõjátékokat (melyeket jómagam állítottam össze) szintén ajánlom figyelmébe, melyekkel egyebek mellett a beszélõkedv, a verbális kommunikáció is kiválóan fejleszthetõ. Komplex fejlesztõhatása az elõbbiek mellett abban is rejlik, hogy a kommunikatív fejlesztõjátékok (különös tekintettel LÜK, Játékos suliváró c. könyv, valamint Activity) során szerzett sikerélmények egyre bátrabbá, kezdeményezõbbé, talpraesettebbé teszik a kislányt. Szociálisan külön elõny, ha a fenti játékokat baráti gyermektársaságban játszhatja a kislány.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kisfiam az USA-ban született és nevelkedett, gyökeresen más környezetben és kultúrában, mint az itteni. Idén januártól élünk Magyarországon (apjával jó kapcsolatban vagyunk, kulturáltan válunk, így pl idén az egész nyarat együtt töltöttük). Az amerikai kultura sajátossága, hogy õk nem igazán élnek közösségben, hanem inkább szeparáltan, így egy-két kisbarátot leszámítva, akikkel nagynéha összejöttünk fõleg én, daddy valamint féltestvérei voltunk a társasága. Idén márciusban kezdte az itteni ovit, ahol most élünk. Eleinte még nyelvi problémák is voltak, bár gyermekem kétnyelvû, azt szokta meg, hogy magyarul csak velem és nagymamamával beszél,ezért a gyerekekkel és az óvónénikkel angolul akart kommunikálni. Óvõnénik többször kérdezték: érti õ amit mondunk?, mondtam persze, hogy érti, csak szoknia kell. Másik kérdés: Miért nem néz ránk? Én (nem vagyok szakember, csak ösztönbõl): Mert túl sok inger éri egyszerre, ennyi gyerek, ennyi játék, ennyi szabály...elõtte semmi ilyesmi nem volt az életében. Nem is utcában laktunk, hatalmas park vette körül a házunkat és azt csinált, amit akart. Legtöbbször egyedül szeretett játszani, kutyáival, macskáival, estefelé pedig velem vagy az apjával. Ha valahova mentünk, autóba kellett ülni. Nyáron meg a féltestvéreivel volt.
Fiam másik baja, hogy bírja elviselni hogy nem õ van a középpontban. Ez nem az õ hibája, hiszen ahogy éltünk, eddig fõleg felnõttek között volt (és féltestvéreivel, de õk is 16 és 19 évesek akik szó szerint körülrajongták a kistestvért).
Így hát amikor idén márciusban kezdett oviba járni, akkor sok "viselkedés-probléma" volt vele, - ami azelõtt nem volt rá jellemzõ. Természetesen hosszasan elmondtam honnan jöttünk, milyen környezetbõl, hogyan éltünk, mihez szokott hozzá a kisfiam stb., hogy ne érje õket felkészületlenül, hogy valószínûleg más lesz mint a többiek. Ennek dacára már a harmadik nap után elküldtek a pszichológushoz, aki - miután összfoglaltam a "problémát", nagyon megdöbbent ezen. A pszichológus szerint a gyermekem egyébként - amit én, mint anya is tudtam ösztönösen - teljesen normális aki normálisan reagál egy gyökeresen új élethelyzetre amihez valószínûleg hozzájön egy válás miatti stressz is. Tudom, biztos volt baj vele. Nem akart leülni, nem akarta fogni mások kezét séta közben, zavarta a zaj, nem akart énekelni (befogta a fülét hogy csönd legyen, ilyenek). De ha tényleg meghallgattak volna, akkor értették volna, hogy ez mind érthetõ az elõtörténetébol (ezt mondta a pszichológus is, hogy semmi gond, csak türelem és idõ kell hozzá). A konzultációnk lényegében abból állt, hogy engem vígasztalt az óvónénik viselkedése miatt, mert nagyon el voltam keseredve:-)
No a lényeg, hogy kb májusra - az óvónénik szerint is - szépen beilleszkedett, bár mai napig jobban szeret egyedül játszani, mert amiket a gyerekek játszanak az õt már nem érdekli.
Amikor most szeptemberben újrakezdtük az évet, a fiam meglepõen izgatott volt, hogy végre ott alhat az oviban (felkészítgettem rá, eddig négyórás volt, gondoltam, most már ideje váltani). Kértem az óvónénit, hogy próbáljuk meg, ha nem megy, itt ülök kint a kispadon, hazaviszem (otthon dolgozom). Az óvónéni azonban mereven elzárkózott még attól is, hogy megpróbáljuk. Ezt nem értettem, miért? Háromszor kértem majdnem könyörögtem, de nem. Esélyt sem kapott, ez nagyon rosszul esett. Nem vettem észre, hogy a fiam ott áll a hátam mögött. Rá következõ héttõl a fiam ilyeneket kezdett el mondani, hogy a "nem akarok oviba menni", mondom miért? "mert a fiúk durvák" miért durvák? mit csinálnak? "ordítanak" - válaszolta és "verekednek". Tényleg idegesíti a közös éneklés, hangos is, és ha hamis attól megbolondul (kiskorától csak a klasszikus zenét viseli el, autóban is). Ez van, mit tegyek? Ha kiveszem az oviból, akkor hogy tanulja meg a társas együttélés szabályait? Pont itt van a legtöbb behozni valója! Ha csak délig van, akkor hogyan fogom rávenni arra valaha, hogy ott aludjon az oviban? Mióta visszautasították ott is "rosszalkodik" és itthon is nehezebben kezelhetõ. Lehet, hogy véletlen egybeesés, de határozottan onnan lett "ovikerülõ", hiszen tényleg izgatott volt, hogy "vajon hol lehet a csizmás (ez a jele) ágy"?
Azóta is szeret egyedül játszani és inkább betükkel és számokkal, mint játékokkal (vagy ilyesmikkel). Erre az egyik óvónéni, hogy talán autista. Meg hiperaktív. Én nem utasítok el semmilyen vizsgálatot, de tudom, hogy a gyermekem nagyonis normális. Rengeteget foglalkoztam vele, három éves koráig szopizott, intelligensebb az átlagnál (jóval) DE nem átlagos. Az zavar, hogy mindenféle "problémákat" keresnek benne, ahelyett, hogy kicsit türelmesebbek lennének vele. Mert így csak az lesz, hogy a gyerek valóban el fogja hinni, hogy õ "problémás" és "valami baj van vele". Ez teljesen az ellentétje, mint ahogyan én eddig neveltem.
Azóta a gyerek csimpaszkodik belém, nem akar az oviban maradni. És minden nap rosszabb, nem jobb. Mai volt a legrosszabb eddig, ezért is fordultam ide tanácsért. Községünkben még egy ovi van, ma már elmentem beszélni az ottani vezetõvel, szimpatikusnak tûnt és a légkör is barátságosabb volt. De vajon jót teszek-e ha megint egy újabb változást "erõltetek rá"? Hiszen már annyi minden történt vele idén. Vigyem el pszichológushoz? Hiszen õ azt mondta, "csak" türelem kell hozzá. Részemrõl megvan, de én is egyre feszültebb vagyok a reggeli cirkuszok miatt és délután is agresszívabb itthon, tehát engem is érint. Hova lett az én angyalkám? Mi történik abban az oviban? Hogy tudnék segíteni?
Nem bántom az óvónéniket, õk is túlterteltek. Szerintem nonszensz, hogy 27-en vannak egy csoportban és ebbõl 19 fiú. Mégiscsak egy másik ovi a megoldás?
Elnézést a hosszú hozzászólásért, de nehéz lett volna röviden leírni a problémát.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Így a messzi távolból meglehetõsen nehéz lenne egyértelmûen véleményt alkotnom, így nem is merek egyértelmûen A-t vagy B-t mondani. A pszichológusi vélemény alapján kizárható, hogy autizmus vagy hiperaktivitás állna a háttérben, a vizsgálat nyomán íródott szakvéleményt, javaslom, adja át az óvónõknek! Mindemellett kérjen idõpontot a pedagógusoktól egy fogadó órára, ahol pontról-pontra elmondhatja nekik problémáit, illetve megbeszélhetik tapasztalataikat. Egy kiadós, alapos beszélgetés sokat javíthat a helyzeten. Mondja el nekik, Ön otthon hogyan, milyen módon tud hatni kisfiára, valamint Ön hogy látja a gyermekével kapcsolatban felmerült kifogásokat.
Remélem, hogy ennek az alapos beszélgetésnek meglesz a gyümölcse és hamarosan normalizálódik majd a helyzet.
Az ott alvással kapcsolatban: amennyiben továbbra is mereven elzárkóznak az óvónõk a dologtól, érdeklõdjön az óvodavezetõnél a lehetõségekrõl.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Elõre is elnézést kérek, lehetséges, hogy nem a megfelelõ helyen teszem fel a kérdésemet, de tegnap óta nem találom a megfelelõ topicot, viszont azt látom, hogy Ön beható választ adott az elõttem kérdezõnek.
Kislányom 3 éves, szeptemberben kezdte az óvodát, viszont a szülõi értekezleten derült ki, hogy az óvónõk, igazgatónõ tiltják alvásnál a cumi használatát. Nos, az én lányom pedig anélkül nem tud elaludni, így azóta itthon próbálkozunk a leszokásáról, eddig semmi sikerrel:(
Történt tegnap, hogy megbeszéltük: kérhet valami nagy dolgot, de ahhoz ki kell dobnia két cumiját. Némi gondolkodás után egy játszóházat választott, saját maga vette kézbe a két cumit és vitte a leöntõbe. (nem tudta, hogy maradt még itthon egy)
Déli 12 órától este 20 óráig meg sem említette a cumit, de amikor az alváshoz kerültünk, hihetetlenül elkezdett sírni, rángatta a lepedõjét, és azt mondta: nagyon rosszul döntött, sajnálja, hogy a játszóházat választotta, mert neki nagyon hiányoznak a cumijai és nem bír nélkülük elaludni. Legalább negyed óráig önkívületi állapotban volt, nekem a szívem megszakadt és közös megegyezéssel a férjemmel arra a döntésre jutottunk, hogy megkapja az itthon maradt cumit.
Kérdésem az lenne Öntõl, hogy helyesen döntöttünk-e? Úgy érzem, hogy nem... erõsebbnek kellett volna lennem, de annyira szenvedett a gyerekem, szó szerint keservesen sírt, ez nem hiszti volt könnyek nélkül.
Válaszát elõre is megköszönöm,
üdvözlettel: Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Megnyugtathatom, én sem tettem volna másként az Önök helyében, én is adtam volna cumit a kislánynak. A leszoktatást nem lehet egyik pillanatról a másikra kivitelezni, így ezt az óvodában sem várhatják el!
Javaslom, beszéljen az óvónõkkel, szükség esetén a vezetõvel is, kérje türelmüket, hogy a leszoktatást kellõen tapintatosan, türelmesen oldhassák meg. Nekem is volt olyan óvodásom, aki csak cumival a szájában tudott elaludni, rövid idõ elteltével azonban gond nélkül leszokott róla. Nem siettettem ebben, helyette türelmesen, megértõen fordultam felé. "Képzeld, amikor aludtál, magadtól kivetted a szádból a cumit. Úgy látszik, te hamarosan olyan nagy leszel, hogy egyáltalán nem akarsz majd cumizni, igaz? ... Majd szólj, ha meg akarsz lepni engem, jó?" A döntést ezzel a gyermek kezébe adjuk, ám megcsillogtatjuk elõtte a "nagy gyerekek címért" járó elismerést.
Hasznos lehet az is, ha az elsõ idõben kétféle alvós kelléket visz be az oviba a kislány, amibõl õ választhatja ki, hogy melyiket kéri. pl: A mesés kispárnát (ezt a www.gyermekabc.hu weboldalon megrendelheti) vagy a cumit. Kezdetben valószínûleg az utóbbit fogja választani, ám hamarosan eljön az idõ, amikor nagy gyermekhez méltó módon inkább a párna mellett teszi le a voksát.
Összefoglalván, kérje a pedagógusok megértõ együttmûködését, hogy ezt az átmeneti, nehéz idõszakot könnyebben átvészeljék.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot!A kérdésem 4 és fél éves kislányommal kapcsolatos,aki még mindig nem jár ovódába.Mivel novemberi szûletésû,és van 1 két és fél éves huga nem akkartam hamar oviba adni ,mert othon vagyok.A tavaszal szeretem volna beszoktatni az ovonönk unszolására,de nem sikerült,2 hetet járt úgy reggel sirt majd megnyugodot,de csak délig volt.Mihelyt este lett onantol a gyerek már sirt.hogy nem akkar menni,nem aludt csak keveset azt is nyugtalanul.Majd jött a hétvége és hiába nyugtatuk állandoan sírt és magába fordult.Akövetkezõ hetet már reggel,délbe végig sírta,de az ovónönk eröltette,végül bárányhimlõ lett az oviba így bezárták.A gyerek 6kg-ot fogyot,pedig õ nem volt beteg,és onnontól annyira anyás lett,hogy még a vécére is jönn velem,mihelyt nem lát sír utánam.Nagyon féltem,hogy lelkibeteg lesz ha megint elviszem,hiszen retteg az ovi szó hallatán már.Nagyon erõs anya-gyermek kapcsolatunk van a háziorvos szerint is.Válaszát elöre is köszönöm.Tiszteletel:Mácsiné
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Javaslom, kezdjék teljesen elölrõl, tiszta lappal a beszoktatási folyamatot! Mindenek elõtt igyekezzen elfeledtetni a kislánnyal korábbi negatív tapasztalatait, és most néhány napig ne hozza szóba az óvodát! Ezután lenne érdemes elkezdeni az ovival való barátkozást, az óvoda megszerettetését! Ne rontsanak ajtóstul a házba, helyette apró lépésekben, tapintatosan, szinte észrevétlenül keltsék fel a kislány érdeklõdését.
Pl: Meséljen neki saját (pozitív!) gyermekkori élményeirõl, esténként olvasson a "Már óvodás vagyok" c. könyvbõl! Kislánya kapjon levelet az "Ovisoktól" (ezt akár Ön is megírhatja helyettük), amelyben leírják, mennyire hiányzik nekik az Ön kislánya, és hogy aznap milyen érdekes játékokat játszottak.
Jó ötlet lehet az is, ha a www.gyermekabc.hu webáruház oldalán megrendeli az "Óvoda-nyitogató termékcsomagot" (ez csupa hasznos kelléket kínál a beszoktatáshoz), melyet úgy adjon át gyermekének, mint az óvoda-tündér ajándékát. Az itt kapott párnát az oviba is magával viheti, mint az otthon egy darabját, ez megnyugvással fogja eltölteni a kislányt. A szép új ovis zsák és tornazsák pedig az "új élet, új idõszámítás indul az oviban" jelképeként szintén hasznos lesz számukra.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 3 éves, régóta küzdünk a következõ problémával: térdén ülve ritmusosan mozgatja magát, kipirosodik, leizzad.Ilyenkor a játékra sem figyel, ha megzavarjuk ingerült lesz. Sajnos 10 hónapos korától kezdve nagyon gyakran jártunk vele orvoshoz, különbözõ problémákkal: eszméletvesztés ( túlérzékenység miatt, mivel szervi eltérés nem volt kimutatható ), hüvelynyílásnál összenövés ( többször gyermeknõgyógyász segítségével kellett szétválasztani, beöntés ( székrekedés miatt, ami lelkileg nagyon megviselte, váratlanul érte, és utólag értékelve teljesen feleslegesen)...
A beöntés óta ezt a "nyomást" még gyakrabban tapasztalom nála, és egyszerûen van amikor napokon keresztül csinálja, nem bírjuk semmivel kizökkenteni belõle, ilyenkor nincs kedve pl. kimenni sétálni, játszani...stb. Észrevettük pl. hogy a szabadban nem csinálja. Vannak idõszakok, mikor egy-két hónapig sem tapasztaljuk nála, aztán váratlanul ismét jelentkezik ez a dolog, és egy jó ideig ismét eltart. Olvastam gyermekkori feszültséglevezetés kapcsán onanizációról. Elõfordulhat, hogy errõl lenne szó? Hogyan viselkedjünk ezzel kapcsolatosan a kislánnyal? Várom segítõ válaszát, mert teljesen lehetetlenné válnak a mindennapjaink, és egyre inkább el vagyunk keseredve, nem tudjuk, hogyan segíthetnénk a kislánynak, ha valóban valamilyen lelki probléma gyötri?!
Elõre is köszönöm válaszát!
Üdv.: aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Feltételezhetõen valamiféle lelki probléma áll a háttérben, ennek lehetséges kiváltó okát érdemes lenne Önnek, Önöknek alaposan átgondolni. Pl: Miben volt más a családi életük a maszturbáció-mentes idõszakban és most, amikor ismét elõjöttek a gondok? Nincs-e túl sok feszültség, esetleg meg nem értés, vita a családban? Kellõen odafigyelnek-e a gyermeküket érintõ (akár apró-cseprõnek tûnõ) problémákra? Amennyiben semmiféle ok-okozati összefüggést nem talál családi életük és a maszturbációs gondok között, akkor javasolnám gyermekpszichológus segítségét kérni.
Hogyan tanácsos reagálni gyermeke pótcselekvésére? Semmiképpen ne megrovóan, ill. "már megint mit csinálsz" kezdetû megszégyenítéssel. Igyekezzen láthatóan nem tudomást venni a dologról, és próbálja olyan izgalmas elfoglaltságok felé átvezetni a gyermeket, ami kislányának kedvére való és két kezét lefoglalhatja vele. Pl: festés, gyurmázás, ...stb. Szenteljen maximális idõt a kislányával való foglalkozásra, rengeteg sétára, felszabadult játéktevékenységre, amik szintén segíthetnek a lelki problémák feloldásában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Lányom 3,5 éves, már több, mint fél éve jár óvodába. A beszoktatáskor volt reggel sírás, de napközben már nem volt semmi gond. A hosszú nyári szünet után (2,5 hónap) az elsõ nap ugyan sírt, de aztán minden rendben volt, délután nem is akart elindulni haza. Most viszont megint sír reggel, már itthon mondja, hogy nem akar menni, aztán bent el is pityeredik. Máskor is elõfordult már, hogy hetekig minden rendben volt, aztán kezdte megint a reggeli sírást. Ha kérdezem mi a baj, azt mondja, nem akar egyedül lenni, maradjak én is ott. Ilyenkor megbeszéljük, hogy ott a többi gyerek, az óvónénik, stb. Ha kérdezem, felsorolja a barátait, az óvónõk szerint nagyon aranyos, értelmes, okos kislány. A tõlük kapott visszajelzésekbõl úgy érzem, szeretik. A többi gyerek is örömmel üdvözli reggel. Akkor mi lehet a probléma?!
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel,
Anna
Vlasz:
Kedves Anna!
A beszoktatás alatti idõszakos visszaesések gyakoriak, kellõ türelemmel és tapintattal szépen kezelhetõ a dolog. Beszélgessenek minél többet az óvodáról, otthon is játsszanak ovisat vagy bábozzák ki magukból az élményeket. A lényeg, hogy ne úgy próbáljuk elfogadtatni a gyermekkel az óvodát, hogy lyukat beszélünk a hasába, hanem segítsünk neki felfedezni és tudatosítani magában ennek szépségeit.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ
A szobatisztasággal kapcsolatban lenne egy kisebb gondunk.Kisfiam 3 és fél éves. Kb. 5 hónapot járt bölcsödébe idén az óvoda elõtt, ami úgy látom elõnyére vált, mert azóta szól ha pisilni kell, igaz vannak kisebb balesetek, de hát ez belefér. Viszont a nagydologgal kapcsolatban vannak problémák, ugyanis nem hajlandó ráülni a WC-re, bilit vettünk neki párat, zenélõset, simát, szükítõt stb. arra sem volt soha hajlandó ráülni. Egyszer kakilt bele a WC-be még tavaly télen és láttam rajta, hogy megrettent a látványtól. Ha érzi, hogy kakilni kell, azonnal szól, hogy gyorsan tegyek neki pelust, elvonul egy csendes helyre, ott elvégzi a dolgát és jön, hogy cseréljem le neki. Tehát látom, hogy tudja kontrollálni magát, vissza is tudja tartani, de nem bírom rávenni, hogy a WC-re üljön. Úgy vettem ki a szavaiból mintha félne a kaki látványától.Próbáltam beszélni vele többször, ígértünk már neki mindent, de nem ment....Most óvodába jár, persze ott nem kakil, inkább hazahozza, de nem tartom ezt jó ötletnek, hogy visszatartja.Éjszaka még nem szobatiszta, reggelre még mindig pisis a pelus, azt mondták addig ne is próbálkozzak az éjszakaival csak akkor ha már száraz pelusra ébredünk. Megmondom õszintén eddig türelmesen vártam, de most már kezdek aggódni, hiszen márciusban 4 éves lesz...Kérem adjon valami ötletet, mit kellene tennem. Elõre is köszönöm a választát. Üdvözlettel: KKinga
Vlasz:
Kedves Kinga!
Mindenképpen ajánlom Önnek a "Játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag beszerzését, aminek (általam írt) gyakorlati útmutatójában erre a problémára részletesen is kitérek. Játékosan kell oldani a gyermekben a széklet látványa-okozta szorongást, melyre konkrét, játékos megoldásokat és azokhoz szükséges eszközöket talál az említett csomagban!
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom most 2éves 3 hónapos.A nyáron amikor a bölcsiben szünet volt levettük róla a pelenkát és nem is volt semmi baj.Amikor újra vittük a bölcsibe szoltunk hogy már szol ha pisil és kakil, de a bölcsiben nem szolt bepisilt és bekakilt ha kiviték és ráültették akkor belepisilt,de nem szolt!Augusztus végén új bölcsibe került mondták,hogy adjunk rá pelust 1 hét múlva szoltak, hogy nem kell pelus mert szol.Elsõ nap mikor bugyiba vittük bekakilt utána alvásra raktak rá pelust.Kb 2hét múlva szoltak,hogy vigyük pelenkába, mert már a pisinél sem szól.Itthon továbbra is szól és bárkiél van mamánál,dédinél szól.Csak a bölcsibe van gond.Mit csináljunk?elõre is köszönöm a válaszát
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Minden valószínûség szerint kislánya valamiért nem mer szólni a gondozónõknek, ha szüksége van. Javaslom, kérje meg õket arra, hogy gyakran kérdezgessék, ill. küldjék el pisilni a kislányt addig, amíg magától nem meri ezt jelezni.
Elõbbiek mellett feltétlenül ajánlom Önnek a "Játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot, melynek gyakorlati útmutatójában sok hasznos, játékos megoldást talál a szobatisztaság megerõsítésére. (Megtekintheti és megrendelheti a fenti linkre kattintva!)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Egy huszonkét hónapos kislány édesanyja vagyok.Kislányom gyermekközösségben félelemmel reagál társai közeledésére. A tavalyi tanévben megszeretett zeneiskolai foglalkozásokon pedig idén keservesen sír.A kérdésem a következõ: járjunk-e a sírás ellenére a foglalkozásra vagy keressek esetleg egy másik hasonlót. Milyen lépései vannak a közösségbe szoktatásank?
Okozhat-e problémát, hogy nem csak egy hanem több játszótérre is járunk? Szükséges-e egy állandó közösség?
A problémánk lehet, hogy abból fakad, hogy én magam is a félénk típusba tartozom. Ha próbálok változtatni, az egyben a ksilányom problémáját is megoldja?
Válaszát köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mindenképpen vigyen fokozatosságot a gyerekcsoportba (pl. zeneoviba) való beszoktatást illetõen! Ha a kislány tiltakozik, eleinte csak az ajtóból vagy egy távolabb esõ sarokból figyeljék a többi gyerek játékát. Megfigyelhetõ lesz majd, hogy a gyermek, - közeledõ-kapcsolódó tevékenysége révén, - egyre érdeklõdõbb lesz kortársai felé. Ezt erõltetni nem szabad, magától, szépen, fokozatosan fog feloldódni a jég. Önnek egyetlen feladata van csak, hogy erre megadja neki a lehetõségeket, azaz zeneoviba, játszótérre, játszóházba ... stb. járassa a kicsit.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ! Kisfiam április végén lesz 6 éves. Elméletileg mehetne iskolába, okos, ügyes, nincs beszédhibája, várja az iskolát. De! Minden évben az egyik óvónéni kicserélõdött, 3 év alatt 3 új volt. Most az utolsó azt mondta 1 hónapi ismeretség után, hogy nagyon érzékeny a fiam, ezért nem iskolaérett. Valahol igaza van, mert Augusztus 21 óta, 3 hétig minden reggel sírt oviba menet. Elõtte már járt nyáron összevont csoportba, az sem tetszett neki, de ha tudta, hogy az õ óvónénije ott lesz,akkor rendben voltak a dolgok. Másik csoportszobába nem akar bemenni, már odáig eljutottunk, hogy a szekrényektõl elbúcsúzunk és egyedül megy be. De nagyon rossz látni, hogy ennyire el van keseredve. Szerintem ebben közrejátszik, hogy megint váltás volt. Tavasszal nem voltak ilyen problémái. Azt mindig kihangsúlyozzák, hogy az eszével nincs baj, mert nagyon okos. Számol, verset mond, énekel, rajzol stb. Beszédhibája nincs, a logopédus megdicsérte. Hogyan tudnék az érzékenységén egy kicsit "edzeni", hogy ne legyen gond az iskola? Szerintem többet ártok, ha marad oviban a barátai pedig elmennek. Köszönettel: Karolina
Vlasz:
Kedves Karolina!
Bizony, a szociális érettség többféle szempontból is mérlegelhetõ. Önnek igaza van, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az elsõre jó ötletnek tûnõ plusz egy év óvoda nem töri-e össze még jobban érzékeny lelkét. Úgy érezheti, hogy õ kevésbé tehetséges, ügyes, okos, mint társai, akiket viszont iskolába engedtek.
A legjobb megoldás talán az lenne, hogy a tanév hátralévõ hónapjaiban igyekezzenek mind az óvónõk, mind Ön építeni a fiúcska törékeny önbizalmát, magabiztosságát. Ez sok-sok dicsérettel, erényeinek, ügyességének kidomborításával valósulhat meg.
Szeretettel ajánlom ehhez Önnek "Játékos suliváró" c. könyvemet, valamint a LÜK képességfejlesztõ játékcsalád termékeit, melyeket "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomag néven rendelhet meg a fenti linkre kattintva. Ezekkel játszva sok-sok sikerélménnyel gazdagíthatja kisfiát, aki fokról-fokra nagyobb önbizalomra, magabiztosságra tesz szert. Elõbbiek segítségével elérhetõ, hogy érzékenységét lassanként felváltja az egészséges önbizalommal teli talpraesettség.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2 és fél éves, nagyon értelmes, 1 éves kora óta beszél, viszont akaratos, izgõ-mozgó, néha már nyughatatlan és ha "olyanja" van, akkor nem használ sem a szép szó, sem a szidás - bármirõl legyen is szó. Idén nyáron szinte magától szobatiszta lett-csak a pisivel-rövid idõ alatt, bilitõl, wc-tõl sosem félt. Mindig megdícsértük és õ maga is büszkén újságolta, hogy ügyesen tud pisilni. Egy idõ után azonban a játékot nem akarta megszakítani a pisilés miatt és inkább szorongatta, hiába vittem a bilire, aztán meg persze becsurgott. A délutáni és esti alváshoz még használtunk pelust, de egyébként nem és volt, hogy egy délelõtt 4-5 alkalommal is bepisilt és õ maga kérte, hogy vegyünk fel pelenkát. Mostanra teljesen visszafejlõdtünk, most megint mindig hord pelenkát és nem zavarja. A kakival mindig küszködtünk, mert nagyon rossz az étvágya. (Ehez képest nem vékonyka, a súlya is folyamatosan gyarapszik.) A zöldséget gyümölcsöt kóstolás nélkül határozottan elutasítja-bármilyen formában-, ha mégis sikerül rábeszélnem egy falatra, rögtön kiköpi. Húsféléket is minimálisat fogad el. Ezért állandó a szorulása, széklete 2-3 naponta van, mert visszaszorongatja, mivel fájdalmas a nagy kemény gombócot kinyomnia. Nem nagyon vagyok híve a hashajtóknak, ezért ritkán adok neki, a székletlazítók meg nem is használnak. Úgy gondolom, a visszafejlõdés oka tehát az lehet, hogy a kakilás, mint fájdalmas dolog van az emlékezetében és azt hiszi, ha visszatartja, akkor pillanatnyilag megszabadul a kakilás okozta kíntó. Nagyon ritkán mondja, hogy fáj a hasa, de ez csak néhány percig tart, aztán kutya baja. Szoktunk beszélgetni róla, hogy hogyan kell ügyesen kakilni és pisilni, úgy néz ki meg is érti, de gyakorlatban mégsem alkalmazza. Nagyon sokféle módszerrel próbálkoztunk már az evéssel és a szobatisztasággal kapcsolatban is, de többnyire hasztalan volt.
Válaszát elõre is köszönöm.
Üdvözlettel: Mária
Vlasz:
Kedves Mária!
Mint írja, kislányát jelenleg sokkal inkább leköti a játék, mint az unalmas bilizés kötelessége. Mi lenne, ha mostantól a bilizés is egy jó játék lenne a számára? Ehhez és a kakilás problematikájához talál számtalan játékos megoldást és ahhoz szükséges eszközöket "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagban, melyet feltétlenül ajánlok figyelmébe!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
> Tisztelt Óvónõ!
>
>
>
> A problémám a következõ:
> A kisfiam augusztusban töltötte be a harmadik életévét. A bilizést május elsõ napjaiban kezdtük, akkor még csak ismerkedtünk vele mert elõtte nem sok érdeklõsét mutatott a fiam utánna a WC-tõl pedig egyenesen félt. Kicsit több mint 1 hónap alatt odáig jutottunk, hogy a wc-vel már megbarátkozott és esetenként szólt ha neki pisilni kellett de többnyire inkább a bilibe intézte a dolgát alvásnál, délben, éjszaka és a sétáknál még adtam rá pelust. Mikor már alakulni látszott a dolog akkor valami miatt egy nap folyamatosan bepisilt és bekakált, én pedig itt követtem el életem legnagyobb hibáját. Egy sajnálatos családi tragédia miatt rendkívül feszült és ideges voltam és úgy éreztem ez csak egy csepp a pohárban amivel betelt és már a sokadik bepisinél letoltam és mondtam neki, hogy anya most már nagyon mérges és estére el is sírtam magam, sajnos a gyerek elõtt, láttam rajta, hogy nem nagyon tud ezzel mit kezdeni mert még soha nem látott ilyennek, nem mentegetni akarom ezzel magam, tudom, hogy óriásit hibáztam.
>
> Onnantól kezve 4 héten át minden nap bepisilt és bekakált és én minden alkalommal nagyon türelmesen tanulva a hibámból elmondtam, neki, hogy semmi baj majd legközelebb szóljon, próbáltam neki játékosan, viccesen, de nem nagyon hatotta meg, de soha többé nem mondtam semmilyen negatív dolgot ha nem sikerült a dolog, viszont a pelust nem adtam vissza rá csak éjszakára. Amikor már kifogytam az ötletekbõl akkor azt találtam ki, hogy minden alkalommal mikor én mentem a wc-be bejelentettem, hogy pisilni kell és megyek pisilni, illetve a kakával ugyanígy még azt is megengedtem ha utánnam jött, hogy belessen a wc-be, hogy tényleg ott ülök rajta és ez volt rá a legnagyobb hatással mert egyszer csak átfordult a fogas kerék és elkezdett szólni, ez július eleje körül volt.
>
> Otthon már minden szépen ment július közepére éjszakára levettem róla a pelust mert már akkor két hete nem volt semmi reggelre a pelusban. Viszont ha elmentünk otthonról maradt a bepisi, bekaka, házon kívül nem volt hajlandó szólni. Augusztus elsõ heteiben egyszer csak elkezdte mondani házon kívül is a pisit viszont a kaka maradt és azzal házon kívül csak agusztus közepe után barátkoztunt meg, azt is úgy, hogy egyszer sikerült séta közben elkapni, hogy azért maradozik le, mert valószinûleg kakálnia kell, A férjem munkahellyéhez nagyon közel voltunk és bevittem oda, ott játszott az udvaron, és szólt, hogy kakálnia kell, ez volt az elsõ eset amikor nem tagadta le amikor megkérdeztem tõle, hogy kakálnia kell-e és mondtam neki, ha kell szóljon és szólt is. Direkt nem vittem be a wc-be, mert azt akartam, hogy lássa, hogy ha nem vagyunk otthon akkor is szólhat, úgyhogy az udvaron egy popsitörlõre sikerült anya nyakába csimpaszkodva legugolva az elsõ házon kívüli nem bekakálós mû. Innentõl kezdve egy pozítív változás állt be, szépen elkezdett szólni,egy két pici hiba százalék becsuszott mert minden hellyel külön meg kellet barátkoztatni a kakálás terén, legyen az nagymamánál vagy a tesvéreméknél, de augusztus végére különösebb gond nem volt vele. Mígnem eljött a várvavárt elsõ óvodai nap, 3 napig úgy tünt nincsen gond, szerda délután vettem elöször észre, hogy olyan furcsán viselkedik, aznap kapott egy kis letolást az oviban mert egy gyerekkel összebalhéztak valamin és az érte járó szankciót nagyon zokon vette a gyerek, pedig itthon sincs neki minden megengedve, egyébbként a gyerekre egyéltalán nem jellemzõ a verekedés, fõleg nem a kezdeményezése, inkább elsírja magát vagy hisztizik. Csütörtökre a délelõtti udvari játék közben kétszer is bepisilt, pénteken pedig bepisilt és be is kakált, szintén az udvaron. Az óvónõk nem nagyon tudták ezt hová tenni mert õ nem sírt egyszer sem amikor ott hagytam, hanem nagyon jól elvolt a játékokkal. Azt gondolták emiatt, hogy biztosan úgy vittem a gyereket, hogy nem szobatiszta, itt mondták meg elõször nekem, hogy egész héten egyszer sem szólt nekik, hogy pisilnie, illetve kakálnia kell csak kedden kakált az oviban, de akkor is azt mondta, hogy pisilnie kell és ez is az udvaron történt. A pénteki bekakinál azt mondták az óvónõk neki, hogy most már haragszanak, meg anya is haragszik.
> Másnap a gyerekem belázasodott és két hétig nem tudtam vinni az oviba. Otthon továbbra sem volt vele probléma mindig szólt hogy pisilni, illetve kakálnia kell annyi változás történt, mindig nagyon az utolsó percre hagyta, de szólt.
>
> Két hét kényszer szabadság után az oviban elsõ nap ott maradtam vele, hogy amikor majd nekem szól, hogy pisilnie kell akkor én átírányítom az óvónõkhöz, hogy nekik szóljon. Alapvetõen küzdünk azzal ha nem az van amit a gyerekem akar, hogy ne hisztizzen sokat rá kell szólni, hogy azonnal hagyja abba hisztizést mert ki fog kapni, legkevésbé azt tolerálja ha elveszik tõle azt a játékot amivel õ is játszik pedig ebben bõven van része mert van egy 1,5 éves kisöccse, de amit az oviban mûvelt azon le voltam döbbenve nekem ilyen szintem nem mer hisztizni otthon, ott meg hasra vágta magát ha valami nem úgy történt ahogy õ elképzelte. Az oviban kétszer szólt is, hogy pisilnie kell, de a kakát hazavittük és érdekes módon otthon hosszú idõ óta elõször, már csak akkor szólt csak amikor a kaka eleje becsúszott a kisgatyóba, csak a második felét tartotta meg a wc-be. Pont egy Thomasos kisnadrág volt rajta és viccesen mondtam neki, hogy most mi lesz Thomassal ha te lekakáltad, szomorú lesz Thomas, na ezen õ is nevetett. Másnap viszont az oviban szintén az udvaron egy fa tövében szorongatta a pisit, ezt látva az óvónéni elvitte megpisiltetni, lejöttek és rövid idõn belül bekakált. Reggel szóltam az óvónõknek, hogy ha bekakilna, egyet ne tegyenek, ne mondják neki, hogy én haragszom rá, erre azt mondták, hogy õk nem szoktak ilyet mondani soha a gyereknek, hogy haragszanak, pedig pont ez az óvónõ mondta nekem az elsõ hét végén, hogy ezt mondta Árminnak. Biztos vagyok benne, hogy amikor felvitték pisiltetni õ már akkor tudta, hogy neki kakálni is kell, de nem akart vagy nem mert szólni.
>
> A két óvónéni közül az egyik nagyon szigorú katonás a gyerekkel a másik viszont nagyon szeretgetõs és puszilgatós, jól kegészítik egymást. A dajka néninek meg nem nagyon lehetünk a kedvencei, mert a kakás gatyót neki kell kivenni a fiam alól, amirõl tudom, hogy nem egy felemelõ élmény. A katonásabb ovónéni mondta délután amikor mentem Árminért, hogy azzal amit mondtam nem ért eggyet, mert nem dicsérhetik meg a gyereket ha bekakál, pedig én csak azt mondtam, hogy azt ne mondják már neki, hogy én haragszom rá, de azt is csak azért mondtam, mert tudom, hogy ez nállunk csak ront a helyzeten.
>
> Mondtam, hogy ha hisztizik azt ne hagyják szó nélkül nyugodtam szóljanak neki, de a bekakálás az más kategória.
>
> Ezek után nem tudom meddig lesznek velünk toleránsak az óvodában és fogalmam sincs hogyan vehetném rá fiamat, hogy szóljon ha kakálnia kell. A legutóbbi bekaki után próbáltam vele beszélni errõl nem volt hajlandó tárgyalni velem a témában mindig csak terkózott, viszont az apukájának amikor hazajött rögtön elkezdett mesélni az oviról és azt is elmesélte teljesen magától, hogy bekakált.
>
> Még annyit mondanék, hogy a csoportban Ármin a legfiatalabb. A két kiscsoport közül ami indult, nem a minibe került hanem a normál kiscsoportba, mert van egy nála fél évvel idõssebb kis barátja és amiatt, hogyha együtt vannak, hátha könnyebb a beszokatás. A gyerekek többsége bölcsibõl jött és hozzá van szokva a közösséghez és ellentétben a fiammal többségben nagyon barátságosak, kommunikatívak az óvónõkkel, Ármin nem adja könnyen a barátságát, és nem sok embert enged magához közel, de volt már olyan ember akivel elsõ perctõl cimbizett és ezek többnyire férfiak. Még ráadásként tejérzékeny is és nagyon rossz evõ, ebbõl kifolyólag az ebédje és a tízóraija nagyon sokszor más mint a többieké lehet az is benne van, hogy sokszor látja, hogy a többiek kapnak sütit, õ nem kap, a többiek kenyeret kapnak felvágottal õ puci zsömlét kakaóval. olyankor csak ácsingózik, hogy õ is kér olyat.
> Kérem adjanak tanácsot ilyenkor mit lehet tenni, mi a helyes és mi a helytelen mert nem tudom mit csináljak. Nekem az óvónõk hozzáállása is furcsa egy kicsit, mert szerintem túl sokat várnak tõle rövid idõn belül, de lehet, hogy ez a normális és csak én vagyok elfogult fiammal. Már nem tudom mit gondoljak. Tudom, hogy nagyon elszúrtam a szobatisztaság kezdetét, de nem tudom, hogy ez jóvátehetõ-e és ha igen hogyan.
>
> Elõre is köszönöm a választ és sok sikert kívánok a munkájukhoz!
> Üdvözlettel: Mezõsi Krisztina
>
>
>
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Ön a kezdeti hibájából tanulván nagyon megfontoltan, dicséretes önfegyelemmel terelgette kisfiát a szobatisztaság rögös útján. Az idõszakos visszaesések, amelyek az óvodában tapasztalhatók, szinte biztosra vehetõ, hogy beszoktatási gondokra vezethetõk vissza. A bepisilés, bekakilás, a hihetetlen hiszti, amik az oviban tapasztalhatók, mind-mind egyfajta tiltakozásként értékelhetõek. Ármin nem tudja elfogadni, magáévá tenni az óvodában uralkodó keményebb, szigorúbb körülményeket. A verekedõs gyerekek és a katonás óvónõ miatt szorong, ami bepisiléshez, bekakiláshoz, más esetben az érzelmek féktelen felszínre töréséhez (hisztihez) vezetnek.
Ezeket a negatív érzelmeket fel kell oldani. Ez történhet otthoni szerepjátékkal (játsszunk óvodásat), sok-sok õszinte beszélgetéssel, ill. a pedagógusok aktív együttmûködésével. Kérje segítségüket, beszélje meg velük kételyeit, tapasztalatait, és a lehetséges megoldási módokat a fogadó óra alkalmával.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3.5 éves és most szept.5.én kezdte az ovit.Me, járt bölcsibe és most csak kiscsoportosok közé jár.Nem megy könnyen a beszokás, mert sír reggelente, mostanában esténként is, hogy nem akar menni, mert hiányzom neki.Még csak délelõtt marad ot, ebéd után megyek érte.Én kismama vagyok pár héten belül szülök.Most még meg tudom oldani, hogy elhozom délben az oviból,de ha kórházban leszek nem biztos.Az óvónõk még nem javasolják az ott alvást,mivel még van több sírdogálós gyerek is,akik felzaklatják a fiamat, ha Õ már meg is nyugodna.Ön szerint is jobb várni az ott alvással?De meddig?Attól tartok, ha ezt megszokja,akkor késõbb sem akar majd ott aludni ezt pedig én nem fogom tudni mindig megoldani,hogy elhozzam.Tanácsát és véleményét elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Egyetértek az óvónõkkel, az elsõ idõszakban, különösen, ha még sírósak a reggeli búcsúzások, nem tanácsos forszírozni az ott alvást. A gyermek amúgy is érzékeny lelke még jobban sérülne, és még hevesebb tiltakozásra számíthatnának a közeljövõben. Megértem, hogy aggódik a szülés közeledte miatt, de a megoldás kulcsa semmiképpen nem az idõ elõtti ott alvásban rejlik. Elég csak belegondolni: a gyermek még fél napra is nehezen válik el az édesanyjától, a délutáni ott alvás pedig csak fokozná a szorongásokat. Egy ilyen labilis érzelmi állapotban érné õt az édesanyja kórházi eltávozása, ami újabb csapást mérhetne lelki világára. Az ott alvás idõ elõtti erõltetése helyett inkább az alábbiakat javaslom: kérje egy megbízható, kisfia által szeretett rokon (pl. nagymama) segítségét a kezdeti, nehéz idõszakban. Õ menjen el ebéd után a fiúcskáért, s õ próbálja meg pótolni az anyai szeretetet arra a pár napra, amíg Önt nélkülözni kényszerül. Amint kisfia érzelmi élete stabilizálódni látszik, akkor próbálkozzanak meg az ott alvással.
