kislányom augusztus elején volt két éves és a múlt héten kezdte el a bölcsõdét. Az elsõ három napban nem volt semmi probléma, nem hiányolt bennünket, gond nélkül el is aludt és vidáman ébredt. Mivel nagyon barátkozó és nyitott kislány, azt javasolták, hogy már az elsõ naptól hagyjam ott egész napra. Úgy tûnt, nem is lesz probléma. A harmadik nap délután az egyik kisfiú elvette a játékát(ez korábban is elõfordult minden gond nélkül) és rátaposott a kezére. Ezt nem a lányomtól, hanem egy másik gyermektõl tudom, mert a gondozónõk nem szóltak. Állítólag a lányom nagyon sírt és azóta nem akar a bölcsibe menni, mert azt mondja fél a gyerekektõl. A gondozónõk széttárják a kezüket és azt mondják nem tudják mit tegyenek. Mindez azért is furcsa számomra, mert korábban a lányom egy talpraesett, a gyermekorvos szerint egy nagyon kiegyensúlyozott, a koránál értelmileg fejlettebb gyermek volt. Nem most került elõször közösségbe, mivel három hónapos kora óta jár úszni, ill. egy éve jár zenebölcsibe is, ahol ha otthagyjuk semmi gond nincs vele.
Úgy érzem elveszítette a bitonságérzetét, kérem adjanak tanácsot, hogyan tudnánk segíteni neki.
Elõre is köszönöm
Egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Javaslom, feltétlenül ossza meg tapasztalatait a gondozónõkkel, valamint kérje a segítségüket a probléma megoldásában. Kérje meg, eleinte szenteljenek gyermekére a szokásosnál is nagyobb figyelmet, tekintettel arra, hogy még beszoktatós. Próbálják õt bevonni a játéktevékenységekbe, és az esetleges agressziót is igyekezzenek kiküszöbölni. (A verekedõs kisfiúra külön is hívja fel a gondozónõk figyelmét!)
Bízom benne, hogy ez a beszélgetés meghozza a remélt eredményt és kislánya hamarosan visszanyeri lelki egyensúlyát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam december 13-án lesz 3-om éves! Most szeptember 22-én kezdtük az ovit,beszoktatást. Igaz,hogy még csak két napja járunk délelõtt,de azt hiszem valami nincs rendben. Amikor beértünk az óvónõ épp beszélgetett egy anyukával,így nagyon nem tudott ránk figyelni. Olyan csoportba kerültünk,ahol a 3,5-4 éves gyererek vannak. Kisfiam még nem tud rendesen beszélni,és egy kicsit félõs. Ezalatt a 2 nap alatt 2-szer szólt az óvónõ Barnabáshoz,én mutattam meg neki mindent és a daduska néni csak ennyit mondott: Te vagy az új? és ezzel el is ment. Azt szeretném kérdezni,h ez normális dolog,hogy egy új,beszoktatós kicsivel ilyen keveset (szinte semmit) se foglalkoznak? Így hogy alakuljon ki a kölcsönös bizalom az óvónõ és a daduska néni iránt,ha abszolút nem foglalkoznak vele szinte semmit? Ha kint vannak az udvaron,és hozzá szólnak a nagyobbak,sírva szalad hozzám. Látszik,hogy meg van ilyedve,de egyben tetszik is neki. De ez szerintem csak azért van,mert én is ott vagyok és hozzám bármikor odajöhet. Az óvónénije ma megkérdezte,hogy miért sírsz,de nem volt hajlandó neki válaszolni. Holnap a 3-dik napon 1 órára ott kell hagynom. Már látom elõre,hogy úgy fogják leszedni rólam. Kérem szépen,ha tud segítsen és nyugtasson meg,hogy ez így helyes és,hogy ennyi törõdés elég egy új beszoktatós kicsinek!! Nagyon szépen köszönöm a válaszát!
P. Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Sajnos nem tudom Önt azzal nyugtatni, hogy ez így helyes és bevált eljárás óvodai berkekben. A beszoktatásra, akár vegyes, akár homogén csoportról van szó, mindig nagy hangsúlyt kell fektetni. Az új kicsiknek szükségük van arra, hogy az édesanyától idõszakosan elszakítva új érzelmi bázist találjanak maguknak. Ezt az érzelmi biztonságot eleinte az óvónõk, késõbb a csoporttársak adják meg a kicsiknek. Ennek hiányában a gyermek elbizonytalanodik, és még hosszabb idõ elteltével sem tud feloldódni.
Javaslom, hogy napi szinten, rendszeresen kérdezzen rá az óvónõknél, aznap kivel, mit játszott a fiúcska, hogyan alakulnak a gyermek társas kapcsolatai, miként alakul a beszoktatás stb. Ha folyamatosan terítéken van a téma, az óvónõk rájönnek, hogy muszáj kisfiára odafigyelni, ha eredményekrõl, ill. konkrét tapasztalatokról akarnak beszámolni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom novemberben lesz 4 éves, 2 hete kezdte az óvodát, elõtte majdnem 2 évig bölcsõdébe járt. Mivel otthon mi is - és a gondozó nénik a bölcsõdében is - sokat meséltünk neki az óvodáról, nagyon várta már, hogy oda járhasson,új barátokat szerezhessen, új játékokkal játszhasson. Az elsõ napon - az óvó nénik javaslatára - már ott kellett hagynom reggeltõl délutánig a kislányomat (ott ebédelt, ott is aludt stb,) nem volt vele semmi gond. Azóta azonban, ahogy telnek-múlnak a napok, egyre rosszabb a helyzet. Reggelente sír (üvöltve kapaszkodik belém), már otthonról sírva indulunk el, csak azt hajtogatja, hogy õ nem akar, nem szeret óvodába járni, ne hagyjam ott, mert õ ott nem szeret lenni. Az óvónõk azt mondják, hogy az elsõ nap kivételével nem kommunikál igazán senkivel, csak õket "õrizgeti", amerre õk mennek ott van a kislányom is, nem szeretne játszani senkivel, és egyáltalán nem hajlandó enni. Oda ül az asztalhoz,nézi ahogyan a többiek esznek, látszik rajta, hogy õ is éhes,de nem akar egy falatot sem elfogadni.
Én viszem minden reggel, a férjem tud elõbb érte menni, így õ hozza el délutánonként.Mikor haza érnek a gyerek azonnal berohan a szobályába, ledobálja a ruháit, befekszik az ágyába, magára húzza a takarót és órákon át nem akar onnan kijönni.Nagyon sajnálom a kislányomat, mert amilyen kiegyensúlyotott, barátkozó, mosolygós gyerek volt, most olyan zárkózott, rosszkedvû lett.
A történethez az is hozzá tartozik,hogy az óvodában éppen az ideji évtõl kezdve új szokásként azt vezették be (költségtakarékosságra hivatkozva), hogy minden reggel 8 óráig (fél óránkénti váltásokban)más-más csoport más-más óvónénivel az un."gyûjtõ csoport", tehát a gyereket mindíg más várja, többnyire olyan óvó nénik akiket egyáltalán nem ismer, olyan környezetben ami egyenlõre még idegen a számára. Ez fõleg a még "beszokós" gyerekeknél elég megterhelõ, hiszen így még nehezebben akar bemenni, ottmaradni. Az én kislányom például már otthon mondogatja, hogy ígérjem meg neki, hogy a saját óvónénije fogja várni. Ezt sajnos nem tudom neki biztosítani, így már otthonról sírva indulunk el, mert csak azt mondogatja, hogy õ "nem akar más csoportban vendégségben lenni".
Errõl a problémáról már más szülõkkel is beszéltünk, próbáltunk az ónónõkkel is egyeztetni, sõt a vezetõ óvónõvel is tanácskoztunk, hogy vissza kéne állítani a régi rendet. Sajnos õ is felsõbb utasításra intézkedhet csak ez ügyben, és míg ez a probléma meg nem oldódik, attól tartok, hogy az én kislányom sem fog örömmel, felszabadultan óvodába menni.Ha viszont állandósul, félek a kis lelkében is állandósulni fog a szorongás és félsz az óvodától.
Kérem adjon tanácsot, hogyan tudnánk mi szülõk legjobban átsegíteni a kislányunkat ezen a nehézségen.
Köszönettel; G.Edit
Vlasz:
Kedves Edit!
Szinte biztosra vehetõ, hogy a reggeli "váltott mûszak" okozza kislányánál a problémákat. Ez nem meglepõ, hiszen a beszoktatás sikere éppen az érzelmi biztonság alapjául szolgáló állandóságban, kiszámíthatóságban rejlik. A gyermek tudja elõre, mire és kire számíthat az óvodában, az állandó napirend is ezt a célt szolgálja. A gyermeke óvodájában foganatosított új rendszer azonban éppen ezt csapja agyon. Nem tartom jó megoldásnak a reggeli gyülekezõ ilyen szervezését.
Ön két dolgot tehet: az egyik, hogy az összes érintett szülõvel karöltve, írásban kérvényezzék a vezetõnél a gyermekek egészséges, kiegyensúlyozott lelki fejlõdését szolgáló régi rendszer visszaállítását.
Ha ez semmiképpen nem oldható meg, akkor valamilyen módon érdemes lenne átszervezniük a reggeli óvodába érkezés idejét, azaz menjenek késõbbre, amikor a saját óvó nénik már biztosan bent vannak.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Egy kérdésem lenne Önhöz, a három és fél éves fiammal kapcsolataban.
Tavaly márciusban kezdte az óvodát, ebben az évben három hónapot járt oviba. Nyugodt, inkább csendes gyermek volt, jól beilleszkedett, nem panaszkodtak rá.
Idén újra kezdte a kiscsoportot (saját kérésre), de sajnos van a közösségben egy igen rossz magatartású gyermek, aki vonzza magához az én kisfiamat. Természetesen sok negatív viselkedési formát átvesz tõle az én fiam. A higgadtabb,abszolút nem agresszív gyermekem, kezd egyre jobban átformálódni. Próbálom minden nap megbeszélni vele a nap eseményeit, és kérem hogy kerülje ezt a társát, de eddig nem jártam kellõ sikerrel.
Ön szerint, hogyan tudnám eltéríteni õt ettõl a negatív magatartású gyermektõl?
Ennek a problémának, a megoldásában kérném a segítségét, tanácsát.
Vagy keressek fel esetleg egy gyermek pszichológust?
Válaszát elõre is köszönöm!
Mné Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Megértem aggodalmát, különösen, ha szemmel látható a kis ovis társ negatív hatása. Lehet, hogy célravezetõbb lenne, ha nem a tõle való eltiltással, elfordítással próbálkozna, hanem a többiek irányába történõ nyitással. Adjon lehetõséget kisfiának arra, hogy 2-3 másik csoporttársat meghívhasson magukhoz egy-egy délutáni játékra. Itt remélhetõleg újabb barátokat szerez majd magának, akik jobb hatással lesznek gyermekére.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom most nagycsoportos, jövõre mehet iskolába. Nagyon ügyes,okos, nyitott, érdeklõdõ minden iránt. Egy pár hónapja már elkezdte azt,hogy másolgatja a nyomtatott nagybetûket újságból, innen-onnan. (Pedig kértük, hogy ne csinálja, majd az iskolában megtanulja.Hiába.) A lényeg az, hogy rájött arra, hogy így lesznek a szavak. Néhány egyszerûbb szót már le is tud írni magától, csak az a probléma, ha olyan kedve van, akkor nem vízszintesen, és balról jobbra, hanem mondjuk függõlegesen, fentrõl le, lentrõl fel, és tükörírással. Minden betû a helyén van, minden betû pontos, csak tükrözött. Vagy csak simán leírja jobbról balra, ezt is tükrösen. Kérdezni szeretném, hogy Ön szerint miért csinálhatja ezt? Mi lehet ennek a hátterében? Hagyjuk rá, vagy ne engedjük neki? Nálunk az óvónénik nem mondanak erre a problémára semmit, (ha probléma), mosolyognak csak rajta.
Õ egy kiegyensúlyozott, életvidám kislány.
Segítségét elõre is köszönöm.
P. Zsuzsa
Vlasz:
Kedves Zsuzsa!
Elképzelhetõ, hogy kislánya diszlexia-gyanús, ezért a prevenció érdekében mindenképpen hasznos, hogy foglalkozik a kérdéssel. Javaslom, keresse fel a helyileg illetékes Nevelési Tanácsadót, ahol segítséget nyújthatnak, ha netán valóban fennáll a probléma.
Elõbbiek mellett Ön is segíthet gyermeke otthoni, eredményes fejlesztésében az "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagok által, amelyek játékai egyebek mellett a balról-jobbra történõ sorolvasásban is segíthetnek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Az én kisklányom most kezdte az óvodát, és sajnos minden délutáni alvásnál bepisil. Otthon már nagyon régóta ágytiszta, éjszaka is de ezt az óvónõk egyre kevésbé hiszik el. A kezelésre megtaláltam a válaszaiban a lehetõségeket, viszont itt nagyon szigorúan veszik az óvodai felvételi feltételnek ágytisztaságot és félek hogy ezért kirakják a lányom az oviból. Megtehetik ezt? Az óvónõnk már azzal fenyegetõzik hogy szól a vezetõségnek, hogy bizonyítsam be hogy otthon nincs ilyen probléma???? Köszönöm válaszát, üdvözlettel: BZsuzsi
Vlasz:
Kedves Zsuzsi!
Az alvás alatti bepisilés, amennyiben korábban már megbízhatóan szobatiszta volt éjjel-nappal, nagy valószínûséggel valamilyen szorongást jelez. Ez nagyon gyakran tapasztalható óvodai beszoktatás idején, amikor a gyermek érzelmi biztonsága még nem állt helyre. Ha sikerül elfogadtatni, megszerettetni a kislánnyal az óvodát, az alvás alatti bepisilés is meg fog szûnni. Mondja el ezt az óvónõknek és kérje segítségüket a mielõbbi teljes beszoktatáshoz. Fontos, hogy érezze a gyermek, mennyire szeretik az oviban, segítsék baráti kapcsolatai kialakulását.
Ajánlom figyelmébe "Óvoda-nyitogató" termékcsomagunkat, melyben egyebek mellett az óvodai beszokást segítõ mesekönyv, valamint az otthon melegét idézõ kedves kispárna is található a békés délutáni szundikáláshoz.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt ovoneni'
Kislanyom 3,5 eves , szerintem borzasztoan okos es folyamatosan foglalkoztatni kell. Mar az ovodaban is panaszkodtak, h mikor leültetik valami tevekenyseg ele, nala muszaly elõkesziteni a kõvetkezõt mielõtt vegezne az elsõvel mert ha nem megprobal megszõkni.(mar tõbb kiserlete volt ra)
Ismeri az ABC kis es nagybetüit, nagyon erdeklõdik az olvasas irant. Tud szamolni fejben (õsszeadni) 1 tõl 10 -ig. A rajzai nagyon precizek(pl. ha embert rajzol azt szempillaval, szemõldõkkel, ruhaval rajzolja), 250 db. puzzelt kirak kb. 1 - 1,5 ora alatt ugy, hogy kõzben nem all fel.
Mindig dicsergetjük es azt erzem, h nagyon sok siker elmenyt nyujt neki, h elamitja a felnõtteket.
Mostanaban nagyon sok tamadas er baratok, mas anyukak, neha meg csalad reszerõl is, h elraboljuk a gyerekkorat.
Nekem ez nem all szandekomban, ugy gondolom, h nagyon sokat van szabadlevegõn, nagyon aktiv kislany es õ mondja meg, h mikor szeretne tanulni( ha otthon vagyunk szinte mindig). legalabb 100 DVD meseje van de nagyon ritkan nezi, ha 1X megnezett egy meset tõbbe mar nem erdekli. Sok tarsasjatekot jatszunk, kartyazunk, rõmizünk, sakkozunk...
Estenkent lefekveskor mindig megkerdezi, h mikor lesz vegre iskolas.
Igazabol a kerdesem az lenne, h õn szerint hogyan tudnam elterelni a figyelmet a folytonos tanulas akarasrol.
Az ovodat nagyon szereti de ugy igazan senkit nem enged kõzel magahoz. Az ovonenit kinozza mindig kerdeseivel( mivel taplalkozik a mehecske, hol el a hangyasz sün). Felek, h egy idõ utan kikõzõsitik az ovodas pajtasai mert olyan koraerett...
Elõre is kõszõnõm a vallaszat es elnezest az ekezetekert, sajnos nincs magyar billentyüzetem.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Levele alapján gyermeke jóval magasabb fejlettségi szinten van, mint kortársai. Ez elsõ pillantásra nagy örömnek tûnhet, ám nem árt azzal tisztában lenni, hogy a "tanulás " elveszi az idõt, lehetõséget tõle a valódi játéktól. Minden jel szerint értelmileg fejlettebb szinten van, mint kortársai, ám ennek más területen (szocializáció) való esetleges lemaradás lehet a böjtje. "Nincs ideje" a kislánynak szerepjátékokon keresztül megismerni környezetét, az õt körülvevõ világot, ezáltal társas kapcsolatai sem fejlõdnek kellõképpen. (Mivel közös játékok hiányában nem ismeri meg, nem barátkozik meg a többi gyermekkel, így magára maradhat.) Az iskolás játék helyett kezdeményezzen inkább ÓVODÁS szerepjátékot, fedeztesse fel vele ennek szépségeit, érdekességeit is.
Természetesen nem gond, ha a gyermek kérésének (!) eleget téve, kérdései nyomán megválaszolja az õt érdeklõ dolgokat, ám ennek semmiképpen nem szabad átcsapnia tudatos tanítgatásba, ismerethalmozásba. Legtöbbet azzal segíthet gyermekének, ha érdeklõdési körének, életkorának és egyéni fejlettségi szintjének megfelelõen, játékba ágyazva, komplex módon ismerteti meg és fedezteti fel vele az õt körülvevõ világot. Ne sajnálják az idõt énekelgetésre, mesélésre, gyurmázásra, beszélgetésekkel teli sétákra, amik késõbb a szerepjátékok témájául is szolgálhatnak. Ne feledjük, óvodás korban a legfõbb tevékenységi forma a játék, és nem a tanulás. Azzal még ráér néhány év múlva foglalkozni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Kislányom szept.1.én kezdte az óvit.nagyon várta már,elõzõleg belátogattunk 3 4 alkalommal,és az Anyukám is sokat mesélt az óvodáról,mert õ is óvodában dolgozik dajkaként.Elsõ nap már 40perc után elküldött az óvónõ,mert Fannika szépen eljátszott.egy órára mentem el,mikor visszamentem jó kedvvel fogadott a kislányom.másodiknap is jól indultunk,5perc után puszit adott integetett és eljöttem.2óra múlva mentem érte.közben az udvaron találkozott a hugommal és kisfiával õk aznap kezdtek a másik csoportban(NAGYON SZOROS KÖZÖTTÜNK A KAPCSOLAT,20 NAP KÜLÖNBSÉGGEL SZÜLETTEK E GYEREKEK ÉS NAGYON NAGYON SOKAT VOLTUNK EGYÜTT A 3ÉV ALATT ezt tudták az óvónénik is)tehát sorakozó volt és Fannika nem akarta otthagyni Petikét,óvónéni pedig megfogta a kezét és behúzta az épületbe.a tesóm felhívott,hogy ez tõrtént és jöjjek mert Fanni úgy sírt, hogy levegõt sem vett.kb.20perc múlva értem oda,még mindig sírt a kislányom.mondtam az óvónének,hogy hallottam gond volt,mondta,hogy igen jól lekarmolta óvónénit,de már megbeszélté,máskor nem csinál ilyet.arról nem beszélt óvónéni,hogy miért,és arról sem,hogy miért így kellett ezt a dolgot megoldani.hát azóta napról napra nehezebben megyünk oviba.ma már ketten tépték le rólam.ilyen még soha nem történt velünk,és nagyon félek,hogy nyomot hagy Fanniban.nem tudom mit tegyek,már megkértem az óvónéniket,hogy próbálják egy kicsit megszeretgetni,dédelgetni.kértem tanácsot a vezetõóvónõtõl,hogy mit tegyek,hogy ne mérgesedjen el a helyzet.õ azt mondta,az a baj,hogy ez a csoport már tavaly indult,idén csak 3 gyerek került ide,és az óvónénik már kiestek a babusgatásból.az egyik óvónénink nyugdijba megy jövõ hónapban,de elõbb szeretett volna és ezért kicsit sértõdött.másik csoportban nincs hely nem tudja átrakni.10re megyünk,fél 1 ig,közben egy egy alkalommal már meglestem,ha az udvaron voltak.sajnos soha nem a csoportjával van.ha Petikéék kint vannak akkor vele van,ha nem akkor egyedül vagy idegen óvónéni kisérgeti.már ezt is szóba hoztam,és azt felelték az óvónénik,hogy tudják de akkor nem sír,csak azt nem értem õk miért nem tudják lekötni,hogy ne sírjon?utólsó két nap állitólag jól elvolt,mégis ma nagy cirkusz volt reggel.még kislányomról írnék :nagyon okos,nyílt,cserfes,hatalmas szókincse van,nagyon sokat beszél,mindenkivel szóba elegyed,ha ismerõs ha nem,néha már nekem ciki a közvetlensége.még fontosnak tartom a kettõnk kapcsolatáról szólni.38 hónapig cicizett,most 2 hónapja könnyen leszokott.én nagyon szeretek vele lenni,élvezem minden szavát,de az ovit én is vártam,mert azt gondoltam boldog ovodás lesz.nem nagyon voltunk külön kb.két és fél évesen õ kívánt nélkülem lenni Anyukáméknál,vagy testvéreméknél 3 4 órát.kérem szépen írja meg nekünk,mit tegyünk hagyjuk ebben az óviban?és hogyan oldhatnánk meg ,hogy ne legyen ilyen nehéz reggel az elválás mint ma mert én úgy érzem mégegyszer nem bírom ki.és nem tudom Fannikát mennyire viseli meg,hogy kitépik az ölembõl.ne haragudjon a hosszú levél miatt,de minnél pontosabb képet szeretnék adni a helyzetünkrõl.kérem segítsen nekünk!elõre is köszönöm!Kné Mariann
Vlasz:
Kedves Mariann!
Megértem Önt, valóban szívszorító megélni egy édesanyának , ha gyermekét bánatosnak látja, ám mégsem kell elkeseredni! Fanni azért keresi Peti oltalmazó, számára érzelmi biztonságot adó közelségét, mert a jelenlegi csoportban még nem találta fel magát, nem oldódott fel kellõképpen. Ha az utóbbi probléma megoldódik, rájön, hogy Petin kívül más gyerekek társasága is hasonlóan szórakoztató tud lenni. Elsõ lépésként tehát "fel kell vele fedeztetni" saját csoportját. Kérje meg az óvónõket, õk is segítsék ebben Fannikát. Vonják be a különbözõ játéktevékenységekbe, ahol jobban megismerkedhet, megbarátkozhat a többiekkel.
Beszéljék meg reggelente, hogy ebéd után találkozni fognak Petivel, és mindenki elmeséli a másiknak aznapi élményeit. "Jól jegyezd ám meg, miket játszottál a csoportban, mert nemsokára elmeséljük Petinek, jó?" Éreztesse vele, hogy unokatestvérével való kapcsolatán semmit nem fog változtatni, hogy külön csoportba járnak, sõt, így mindenki tud újakat mesélni a másiknak.
Végezetül, ám nem utolsós sorban Önnek is ajánlom "Óvoda-nyitogató" termékcsomagunkat, mellyel sokat segíthet gyermeke beszoktatásában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt ÓvÓvõ!
Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy a kislányom szeptember 12-én töltötte be a harmadik életévét. Egy fél éve szobatiszta, most már éjszaka sincs pelenka. Két éves kora óta járt bölcsibe. Nagyon szeretett járni. Amikor szobatiszta lett eleinte ott se volt gond a pisiléssel, kakilással, de volt egy olyan eset, hogy kinnt voltak az udvaron, szólt a gondozónõnek egymás után kétszer hogy kakilnia kell, mikor bevitték nem kakilt, és mikor harmadszorra szólt hogy kakilnia kell, nem vitték be azt mondták neki, hogy ne szórakozzon biztos nem kell kakilnia és öt perc múlva bekakilt. A bölcsiben ez az eset óta minden nap bekakilt, eleinte itthon nem, de aztán itthon is elkezdete, hogy bekakil, és bepisil. Mikor vége lett a bölcsinek a nyáron sikeresen visszaálltunk a szobatisztaságra, most már éjszaka sincs pelusa. Most elkezdte az óvódát és ugyanazt csinálja , mint a bölcsibe. Akkor szól az óvónõknek, amikor már bekakilt.Szeret járni az óviba, mert minden nap megkérdezem, hogy jó volt-e, menjünk-e reggel, és ott is nagy örömmel fut be a csoportba. Azt mondja, hogy az óvó nénit is szereti. Itthon mondtunk neki, hogy ez más mint a bölcsi, más nénik vannak, õk segítenek, kiviszik. Itthon pedig semmi probléma nincs a szobatisztasággal. Errõl az esetrõl szeretnék tanácsot kérni, hogy mit csináljak, hogy az óviba is minden rendbe legyen, mint itthon.
Köszönettel: Eszter
Vlasz:
Kedves Eszter!
A bölcsõdei élmény, miszerint nem vették komolyan a gyermeket, mikor szükségleteit jelezte, a mai napig kihat a gyermekre. Tudatosítani kell a kislányban, hogy az óvó néniknek, dajka néninek nyugodtan szólhat, ha kakilnia kell, rájuk biztosan számíthat. Játsszanak óvodás szerepjátékokat, amikor is az "óvodás" baba szól az óvó néninek, hogy kakilnia kell, õ pedig kikíséri.
Ossza meg problémáját az óvónõkkel is, kérje, hogy õk is biztosítsák a gyermeket segítõkészségükrõl.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ,
Kisfiam most múlt 3 éves és néhány hete kezdte el az óvodát. Gond nélkül ment a beszoktatás, reggelente lelkesen kel fel, és boldogan búcsuzik tõlem, amikor ott hagyom.
Ezzel egyidõben viszont, amióta ovis lett naponta többször is hisztirohamai vannak, sõt mostanában már éjszaka is. Az elmúlt éjszaka például hajnali 3-tól 5 óráig volt képes sírni és üvölteni.
Körülbelül két hete zajlik ez, és lassan úgy érzem teljesen elvesztem a fonalat, nem tudok már kommunikálni vele.
Ezeket a kitöréseket általában apróságok indítják el, hogy pl. miért nincs otthon éppen méz, mert õ mézes kenyeret enne, vagy miért nem vitte õt apa magával vásárolni, stb. vagy éjszaka néha azt mondja, hogy éhes, vagy szomjas, de ha bármivel kínálom, mégsem kell neki.
Ha egyszer "beindult", akkor hiába minden, szép szó, magyarázat, lelkére beszélés, fenyegetés, büntetés, semmivel sem lehet rá hatni. Egyszerûen azt hiszem meg sem hallja amit mondunk. Néha a roham, fõként éjszaka, nem is társul semmihez, nem is kér semmit, ha kérdezem mi baja, fáj-e valamilye, szomjas-e azt mondja nincs semmi baja és csak folytatja az üvöltést tovább. Ilyenkor azt hiszem fel sem ébred teljesen, félálomban van, oda sem figyel, hogy mit mondok neki, csak sír. Ha magára hagyom, akkor viszont üvölt, ahogy a torkán kifér...
Korábban is elõfordult ilyen, de sokkal ritkábban, és általában mindig konkrét dologhoz fûzödött, amit el szeretett volna érni. Ilyenkor azzal büntettük, hogy elküldük egyedül a szobájába, és addig nem beszéltünk vele, amíg meg nem nyugodott. Most ezzel a módszerrel már szinte semmit sem érünk el, csak annyit, hogy órákig üvölt. Az éjszakai, ok nélküli hiszti teljesen új jelenség, és azóta van, amióta oviba jár.
Az óvónõk szerint ott viszont nagyon jól viselkedik, gond nélkül elalszik, játszik, és eddig még csak pityergés sem volt semmiért.
Annyit még elmondanék, hogy tulajdonképpen pici kora óta sosem aludta át ébredés nélkül az éjszakát, de általában elég volt, ha éjszaka megébredt és átmentem hozzá, vagy õ bújt be hozzánk, és aludt tovább. Valamint azt, hogy nemrég, az ovi kezdése elõtt pár héttel vettük ki teljesen a cumit ("elromlott" és el kellett dobni), ugyanis addig a tejet/kakaót cumisüvegbõl itta, és esténként azzal aludt el. Akkor úgy tûnt, hogy ezt teljesen elfogadta, és néhány napig ébredés nélkül átaludta az éjszakát.
Tisztában vagyok vele, hogy valószínû, hogy a cumi megvonása és az óvoda mint új napirend befolyásolja ezeket a kitöréseket, de sajnos már teljesen tanácstalan vagyok és nem tudom hogyan kezelni. Mit tehetek, hogy a kitöréseket megakadályozzam vagy hogyan viselkedjek ilyenkor?
Ha foglalkozom vele, akkor mindefélét kitalál, amiket teljesítenem kell, hogy üljek az ágya mellé, hadd foghassa a kezem, majd felkel, hogy ez nem jó, és inkább velem szeretne aludni, szóval tisztára mintha csak azért csinálná, hogy "ugráltasson", hogy lássa, hogy ott vagyok és kívánságait teljesítem.
Ha sírni hagyom, és nem foglalkozom vele, órákig nem hagyja abba, és pokollá teszi az egész család életét.
Kérem, mondja el mit gondol, mi lehet az oka, és mit tehetnék, hogy ez a helyzet változzon?
Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A kétségbeesett sírás oka, véleményem szerint, az óvodakezdésben keresendõ. Látszólag minden lelki megrázkódtatás nélkül sikerült beszoknia, ám az édesanyától, az otthontól való átmeneti elszakadást mégis nehezen éli meg. Nem mondja ki, nem fogalmazza meg, nem tiltakozik reggelente az ovi ellen, a lelke legmélyén azonban komoly viharok dúlnak. Ez nem dac és nem hiszti, így ezeket az érzelmi megnyilvánulásokat nem eszerint kell kezelni. A gyermek elhallgattatása egyébként is csak "felületi kezelés" lenne, ehelyett sokkal célravezetõbb, ha a probléma gyökerénél (az óvoda tényleges elfogadtatása, megszerettetése) keressük a megoldást. Meséljen esténként az óvodáról, (pl. Már óvodás vagyok c. könyvbõl), mondja el saját, gyermekkori pozitív élményeit, beszéljék ki az aznapi óvodai élményeket, játsszanak ovis szerepjátékot, engedje, hogy bevigye az oviba kedvenc alvókás kispárnáját, stb. Elõbbiek megvalósításához, az óvoda megszerettetéséhez nélkülözhetetlen kellékeket talál "Óvoda-nyitogató" termékcsomagunkban, amit a www.gyermekabc.hu oldalon rendelhet meg. Mindenképpen ajánlom Önnek!
Amikor pedig felsír a gyermek, türelmes, szeretetteljes odafordulással nyugtassa meg.
Bízom benne, hogy a fentiekkel hamarosan enyhül, majd megoldódik a probléma.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Doktornõ!
Lányom 6 éves lesz jövõ hónapban. Ma volt nevelési tanácsadói vizsgálat az oviban. Minden rendben vele, ügyesen oldotta meg a feladatokat, csak rettenetesen önbizalomhiányos. Minden feladat elõtt és közben negerõsítést kér, várja a biztatást, minden nehezebbnek tûnõ feladat elõtt elbizonytalanodik. Sokszor rágja és tépi a körmét, hamar sír és hamar megretten.
Mit lehetne vele csinálni? Vigyem el gyermekpszichológushoz? Mi lesz vele így az iskolában?
Válaszát elõre is köszönöm. Lívia
Vlasz:
Kedves Lívia!
Az önbizalom, mint a szociális érettség egyik momentuma döntõ jelentõséggel bír a késõbbi iskolai életben. Feltétlenül ajánlom figyelmébe az oldalunkon található "Iskolaérettség" rovatot, mely alatt virtuális szintfelmérõt is talál. Haladjon végig mind a pszichés, mind a szociális érettséget vizsgáló kérdések mindegyikén, majd az ajánlott fejlesztõjátékokkal mielõbb kezdje meg az otthoni játékos fejlesztést. Legyen szó akár értelemfejlesztõ szabályjátékról (társasjátékról), akár kreativitást, kézügyességet, stb. fejlesztõ játékokról, az ezek kapcsán szerzett sikerélmények napról-napra megerõsítik a kislány önbizalmát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
3 gyermek-egy 6 éves kisfiú,egy 5 és egy 2 éves kislány-anyukája vagyok.Mindhárman elég elevenek,nem lehet mellettük unatkozni.A kérdésem a legnagyobb gyermekemmel kapcsolatos,tanácstalan vagyok,hogyan oldhatnám meg a következõ problémát?Nagyon sokszor panasz van rá az óvodában.Szórakoztatja a többieket,azt élvezi,ha azok nevetnek a bohóckodásán,ezáltal elteri más gyerekek figyelmét a foglalkozásokon.Pedig értelmes kisfiú,sokszor meghökkentõ véleménnyel,gondolatokkal.A gondok nem most kezdõdtek,már az elõzõ években is jellemzõ volt,szinte már félve megyek értük az oviba.Az óvó nénik azzal nyugtattak eddig,hogy ezt majd kinövi,megkomolyodik.Most már úgy érzem,Õk sem bizakodóak.Doktor nénink egyszer azt mondta,hogy azért van benne ez a kettõsség-egyszer kenyérre lehet kenni,máskor nem lehet vele bírni-mert ikrek a horoszkópja.Próbáltuk már a külön foglalkozásokat is,az óvodai úszás alatt,amíg nem vele foglalkoztak,õ unatkozott,persze kiültetés lett a vége,ugyanígy az ovis angol foglalkozáson.Amikor elvittük korcsolyázni,nem azt csinálta,amit a többiek,külön utakon járt,elszórakoztatta saját magát.És még sorolhatnám.
Vajon mi lehet a probléma?Még több figyelmet igényel?Fogjuk keményebben?Jövõre kezdjük az iskolát,hogyan találom meg a neki megfelelõt,ahol végre megmutatja a benne rejlõ értékeket is?Kis létszámú osztály?Nagyon türelmes tanító néni?Ha rosszul választok,félek elkönyvelik rossz tanulónak,pedig nem az.
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az iskolaérettség megítélése 3 fõ szempont alapján történik: értelmi, szociális és testi viszonylatban vizsgálják. Mindhárom terület egyaránt nagy jelentõséggel bír. Kisfia minden jel szerint szociális és pszichés értelemben még fejlesztésre szorul, ezen belül többek között tartós figyelme, feladattudata, feladattartása, stb. játékos fejlesztést igényel. Ne nyugodjon bele, hogy " Õ már csak ilyen", év végéig sokat javíthat a helyzeten, ha tudatosan válogatott fejlesztõjátékokkal rukkol elõ.
Ajánlom figyelmébe az oldalunkon található "Iskolaérettség" c. rovatot, melyen belül virtuális szintfelmérõt talál. Vegye végig mindhárom terület kérdéseit, majd válogasson az ajánlott fejlesztõjátékok közül. Ezek segítségével év végéig csodát tehet!
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 4 éves lesz decemberben és a kakilással vannak gondjaink. Több mint egy éve (tavaly nyár elején)vettük le róla a pelust, elõször csak az udvaron(kertes házban lakunk). Nagyon tetszett neki,és 2 nap alatt a pisiléssel szobatiszta lett napközben, még véletlenül se pisilt többet be. 2 hétre rá éjszakára is levehettük a pelust, és azóta sincs gond a pisivel. Ellenben a kakival annál több. Soha nem szól ha kakilnia kell. Kifogtuk, hogy általában reggel van ingere és akkor ráültettük a bilire (abból is vettünk sok félét)és rövidebb-hosszabb idõ után produkált is, amiért megdícsértük, megnézhette, közösen beleöntöttük a wc-be, õ lehúzhatta, és mindezért nagyon boldog volt és sikerélménye volt, mindenkinek el is dicsekedte. Szeretett is bilin ülni, közben játszott a kis autóival, és sokszor le se akart szállni a bilirõl. De ellenben soha nem szólt azért sem, ha már kakilt a bilibe, mindig nekünk kellett nézegetni. És hát a tavaly nyártól már többet nem is adtuk vissza rá a pelust, a bugyijait mossuk, ha belekakilik, mert féltünk, hogy ha visszaadjuk a pelust, a pisiléssel is esetleg visszaesik.
Az idén januártól magán oviba adtuk, akkor töltötte a 3 évet (dec.30.) mert önkormányzatiba nem vették be. Ott rugalmasak voltak, nem volt baj, hogy nem szobatiszta teljesen, ott se kellett pelust viselnie. Egészen júniusig járt oviba, és ezalatt kb.80%.os sikerrel reggel kifogtuk, hogy kakilt, úgy hogy ráültettük felkelés után és 10-30 perc között kakilt(nem szólt ha kész van, mi néztük meg, mert ha megkérdeztük is soha nem tudta, vagy azt mondta, hogy kakilt, közben nem volt semmi, vagy, hogy még nem kakilt, hagyjuk még õt ülni a wc-én, és közben már kakilt), így egy fél évig úgymond békén is hagytuk a kaki üggyel, nem szidtuk meg, nem is nagyon foglalkoztunk vele, csak elmondtuk, hogy máskor szóljon, ha érzi, hogy kakilnia kell. Idõközben áttérünk a szûkítõre, és ugyanúgy folyt tovább minden, az sem zavarta meg.
A nyáron 3 hónapig nem járt oviba, utaztunk, nyaraltunk, egyre többször bekakilt, mert már reggel nem tudtuk kifogni, hogy akkor van az ingere és össze-vissza volt napközben. Mikor bekakilt a bugyiba, utána mindig ráültettük a wc-re, volt mikor kakilt, volt mikor nem, mert visszaszorongatta, és gondolom el ment az inger.
Már mindent kipróbáltunk, volt várakozás, szép szó, magyarázat, ajándék, ígéretek már mindenre ami számára nagyon érdekes, szidás és néha fenékre csapkodás is. Semmi nem használt.
Most még mindig ott tartunk, ahol több mint egy éve, talán most még rosszabb, mert már néha szerintem a wc-én ülve is visszaszorítja, mert amíg eddig minden nap 1-szer, de néha 2-szer volt széklete, most már csak 2-3 naponta sikerül kikakilnia magát, de minden nap napi 3-4 bugyit is összekakil(elég rendesen).Sajnos már aranyere is van, már több mint egy éve. Jaj, és egyáltalán nem érdekli, hogy ha be van kakilva, vígan ráül, motorozik vele, most újabban a délutáni alvásnál is bekakilt az ágyba.
Mikor látjuk rajta, hogy ingere van, hiába küldjük, kérleljük, könyörgünk, hogy most üljön a wc-re, mert látjuk, hogy most jön a kaki, akkor semmilyen módon nem hajlandó, ígérhetünk neki csillagos eget is.
Voltunk gyerekorvosnál, gyerekpszichológusnál, senki nem tudott semmi kézzelfoghatót mondani. A gyerekorvos csak annyit tudott mondani, hogy adjunk neki kúpot, ha szorulása van, a pszichológus meg, hogy türelem. Ezt eddig én is tudom.
Valami ennél kézzelfoghatóra is lenne szükségem, mert most felvették szeptember 1-tõl állami oviba, és már ott is bekakilt egy pár nap, és nem biztos, hogy sokáig fogják tûrni.
Egyébként a szellemi érettsége teljesen korának megfelelõ, nagyon jól meg lehet vele mindent beszélni, nagyon közvetlen, jókedvû, és nagyon eleven gyerek.
Kérem, ha lehet valami kézzelfogható magyarázatot és válaszát.
Köszönettel: SÉ
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A nyári utazások és az azzal járó napirend borulása vezethetett idáig. Kizökkentette a nyaralás a mindennapi ritmusból a fiúcskát, aminek következtében megszûnt a biztonságot, lelki egyensúlyt adó állandóság. A reggeli nyugodt trónolás bizonytalanná vált, nem tudta, mikor, hol, milyen körülmények között végezheti el nyugodtan a dolgát. Elõbbiek okán az volt számára a biztos megoldás, hogy visszatartja a székletet, ami ördögi körhöz vezetett: a megkeményedett kaki-okozta fájdalom további székletvisszatartást eredményezett. És innentõl nem volt megállás.
Mindenek elõtt két dolgot javaslok: az egyik a rostdús táplálkozással, sok gyümölccsel, zöldséggel, valamint joghurttal (az Activia erre kiváló!) való székletlazítás, valamint az állandó napirend visszaállítása a fiúcska életébe. Most, hogy újra otthon vannak, visszazökkenhetnek a régi kerékvágásba. Mindig legyen a napnak egy olyan idõszaka, amikor nyugodt körülmények között, siettetés nélkül ücsöröghet a bilin.
A mostanában kialakult kakilással összefüggõ szorongást pedig kizárólag játékosan lehet oldani. Erre nagyszerûen kivitelezhetõ, általam összeállított játékötleteket talál "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagban, melyet feltétlenül ajánlok figyelmébe!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2 év 9 hónapos. A nyáron már majdnem teljesen megbízhatóan szobatiszta lett nappalra, legalábbis a pisire szólt, a kakával voltak problémák. Most oda jutottunk, hogy a kakára szól, viszont kb egy hete csak bepisil. Én tudom mikor kell pisilnie kb, ha ráültetem a bilire, bele is pisil, de ha rábízom a dolgot, késõn szól, a pisi egy része már a bugyiban van. Nem értem mi történt. Semmi említésre méltó nem történt. Mit tegyek? Adjak rá vissza pelenkát? 3 hónap múlva óvodába ment volna, félek, így nem fog tudni menni.
Köszönette,
Emese
Vlasz:
Kedves Emese!
A szobatisztaságra nevelés folyamatában nagyon gyakran elõfordulnak kisebb-nagyobb visszaesések, ezektõl nem kell megijedni. Nem kizárt, hogy kislánya most olyannyira próbál a (markánsabb, jobban felismerhetõ) székelési ingerre figyelni, hogy mellette nem tud eléggé koncentrálni a pisilésre. Ne ijedjen meg ettõl, amíg a helyzet megkívánja, nyugodtan küldje el Ön pisilni a kislányt. Egy idõ után magától is oda fog figyelni nem csak a kakilásra, de a pisilésre is.
Sokat segíthet a szobatisztaságra nevelés folyamatában az általam összeállított, gyakorlati játékötleteimet is tartalmazó "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag, melyet ajánlok szíves figyelmébe.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A következõ kérdéssel fordulok Önhöz:
Kislányom 3 éves, szeptember elsején kezdte az óvodát. Bölcsõdébe 2 évig járt, az átállás teljesen zökkenõmentes volt, kivéve az alvást. A bölcsõdében az esetek 80%-ában nem aludt el, amit a gondozónõk számomra példamutató módon kezeltek. Odahívták, ölbe vették, hagyták, hogy forgolódjon, felüljön, kimenjen a mosdóba, könyvet adtak a kezébe, csendben rajzolhatott stb...Természetesen azokat a tevékenységeket engedték neki, amellyel a többieket nem zavarta. Õ és mi is megszoktuk ezt a hozzáállást. Az óvodába 1 hete jár, de a legfontosabb közölnivaló a gyermekrõl az, hogy nem alszik, forgolódik, sóhajtozik, amivel szerintük zavarja társait. A kérdésem, ha egy bölcsõdében lehet kezelni ezt a problémát, az óvodában évtizedek óta miért nem. Úgy gondolom, ez nem tárgyi és személyi feltétel, hanem tolerancia kérdése. Ha valaki elhivatott óvónõ, és valóban a gyerekek egyéni érdekeit tartja szem elõtt, tudok rá példát, akkor igen is meg lehet oldani ezt a "problémát." Meggyõzõdésem, hogy ha az óvónõk (tisztelet a kivételeknek) nem a saját kényelmüket helyeznék elõtérbe, akkor ezt a kezelhetõ problémát nem tragédiának tüntetnék fel. Az óvónõ a következõ mondattal fodult a gyerehez: Meg se moccanhatsz. Felháborítónak tartom, hogy a bölcsõdében fel sem merült problémaként a gyerek nem alvása, azt itt az óvdában tragédiaként élik meg. Végezetül egy kérdésem maradt: Hol van az óvoda és a bölcsõde egymásra épülése, amit olyannyira hirdetnek az óvodai nevelési programban? Tisztlettel: G. Ildikó
Vlasz:
Tisztelt Ildikó!
Érdekes és elgondolkodtató a sajátos megközelítésbõl bírált "óvónõi kényelem" és toleranciahiány, amirõl Ön beszél. Megközelítése azonban hibás a következõk miatt:
Azzal, ha egy gyermek forgolódik, sóhajtozik, izeg-mozog, kimegy-bejön a terembõl, igenis zavarja a többieket. A közösség érdekében kialakított viselkedési szabályok a 3-6-7 éves korosztálynál teljes mértékig betarthatók, amik egyebek mellett az önfegyelmen túl a másokra való figyelemre, tapintatra is nevelnek. Biztos vagyok benne, ha az Ön lánya nem az izgõ-mozgó gyerekek közé tartozna, hanem a pihenni vágyók népes, többségi (!) táborába, a toleranciát épp az ellenkezõ oldalról közelítené meg. (t.i.: Miért nem tolerálja a mocorgó gyermek, hogy az enyém és sok másik pihenni akar? )
Az óvónõk kényelmi szempontjáról alkotott véleménye enyhén szólva sem állja meg a helyét! Ez nem kényelem, hanem a többség igényeinek a szem elõtt tartása, nem mellesleg a napirend része. A napirend-adta szabályokhoz való alkalmazkodás óvodás korban elvárható dolog, kisgyermekkorban (bölcsõdében) kevésbé.
A kényelemre visszatérve ebbõl a nézõpontból is megfordíthatnánk a kérdést: vajon a napirendet, a csoport elsöprõ többségének nyugalmát védõ óvónõ szereti-e jobban kényelmét, vagy az a szülõ, aki saját kényelme érdekében nem támogatja a délutáni pihenõt, hogy este minél elõbb ágyba dughassa gyermekét? Ugye Ön is megbántódna, ha valaki hasonlót feltételezne Önrõl? Én nem teszem! Kérem tehát, gondolja újra a többi gyermek és szülõje szemszögébõl is a kérdést! Biztos vagyok benne, hogy véleménye változni fog!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 4 éves, középsõ csoportos.
Nagyon aktív, beszédes, eleven, öntudatos csaj. Mindenrõl van véleménye, jól eltud beszlgetni mindenkivel. Felnõttek között nagyon jól érzi magát, idegen környezetben, új emberekkel is egybõl feltalálja magát. Nem ücsrgõs típus, inkább mindig tesz-vesz.
Azonban az óvodában nem hajlandó a gyerekekkel játszani, csendesen vigyáz az óvónénikre egésznap. Ez volt jellemzõ az elõzõ évben is. Furcsa, mert én azt gondoltam, hogy õ majd olyan irányítós típus lesz a gyerekek között. Ha hozzánk jön gyerek vagy mi megyünk vhová játszani, akkor nagyon jól elvan, játszik, irányit, csacsog.
Sajnálom, mert nagyon rossz lehet neki az oviban egésznap ülni,amikor õ nem ilyen. Nem tudom, hogy mit tehetnék. Kicsit mérges vagyok az óvónénikre is, hogy egy ilyen gyereket nem tudnak belevinni a közösségbe. Mit tudok tenni?
Várom szíves tanácsát.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Valóban sokat segíthetnének az óvónõk a kislány beilleszkedése érdekében, javaslom, kérje ebben segítségüket. Kérdezze meg, õk, mint pedagógusok, hogy látják, konkrétan hogyan, miként lehetne leghatékonyabban támogatni a gyermeket e folyamatban, milyen közösségépítõ, beilleszkedést segítõ játékokkal próbálkoznak? Napról-napra érdeklõdjön, milyen játéktevékenységekben vett részt kislánya, kikkel játszott, milyen fejlõdést tapasztalnak nála a szocializáció tekintetében? Ha az óvónõk látják, Önt mennyire foglalkoztatja a téma, valószínûleg õk is még jobban odafigyelnek a kislány közösségbe való beilleszkedésére.
Mondja el az óvónõknek aggodalmát és kérje ebben aktív segítségüket.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagyobbik lányom nov. végén lesz 4 éves, és 2 napja kezdtük meg az óvodai beszoktatást. Elsõ nap vele voltam egész nap, mert nem akart elengedni, állandóan sírt és könyörgött. Altatásnál nagy sírás volt, nekem kellett elaltatni. Másnap már a reggeli után haza akartak küldeni az óvónõk, hogy ne legyek szem elõtt. Azt akarták, hogy suttyomban osonjak el, cserbenhagyva a gyereket, aki állandóan keresett, amint kikerültem a látószögébõl, de én erre nem voltam hajlandó. Miután elköszöntem tõle, keservesen sírni kezdett és csak úgy tudtam eljönni, hogy erõvel lefogták a toporzékoló gyereket. 3 órán keresztül sírt a gyerek, kint ücsörgött egy padon magába zárkózva az udvaron, amikor a többiek kint játszottak,az ebédet is visszautasította, de a kimerüléstõl simán elaludt altatáskor. Ez normális dolog, hogy a gyereket 1 nap alatt kell beszoktatni és a szülõt elküldeni? A gyerek lefogása is helyénvaló, v. ezzel megutáltatják vele az ovit? Persze, másnap nem akar oviba menni... Én elvileg még egy évig itthon vagyok a kétévessel. Nem jobb, ha kiveszem a gyereket és a kicsivel együtt küldöm õket oviba egy év múlva? Nagyon szeretik egymást és legalább nem lenne egyedül egyik sem egy új közösségben. V. ez a beszoktatási probléma csak pillanatnyi állapot és javul a helyzet?
Elõre is köszönöm szíves válaszát!
Tisztelettel,
Tímea
Vlasz:
Kedves Tímea!
Nem teljesen értek egyet Önnel. Abban legalábbis, hogy adott esetben az "elszivárgás" a gyermek cserbenhagyását jelentené. Ha megfelelõ körülmények biztosítása mellett így tett volna búcsúzkodás helyett, lehet, hogy már sokkal elõrébb tartanának. Gondolok itt arra, hogy ha a gyermek figyelmét sikerül az óvónõknek tartósabban elterelni és Ön eleinte rövidebb (akár csak 15-20 perces idõtartamra) "eltûnik", a gyermek megtanulja, hogy bár anyu most elugrott a postára, stb, de MINDIG VISSZAJÖN. Mindeközben azt is felfedezi, hogy az óvodai játék nem is olyan rossz, sõt, élvezetes! Elõbbiek kapcsán aztán egyre kevésbé viseli meg az elválás, hiszen látja a végét és tudatosul benne, hogy ez csupán átmeneti elszakadást jelent.
Nem tartom célravezetõnek továbbá azt sem, ha már az elsõ naptól kezdve ott kell aludnia a gyermeknek. "Ha ott kell aludni, akkor lehet, hogy ezentúl itt kell laknom anyu nélkül..." Megriaszthatja a kislányt és még inkább megnehezítheti a helyzetet a kezdeti ott alvás. Erre csak akkor kerüljön sor, ha a délelõtt tekintetében már szemmel láthatóan jól beszokott az oviba.
Javaslom tehát a fentiek figyelembevételét a további fokozatos, kíméletes beszoktatásnál. Elõbbiek mellett hasznos lehet még óvodáról szóló meséskönyvek nézegetése, esti olvasgatása, otthoni óvodás szerepjáték játszása, amikkel könnyebben elfogadtathatja kislányával az óvodát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
jó napot
kisfiam hétfõn kezdte az ovit ekkor még örömmel ott is hagytam egy kis idõre de nem ön szántamtól.
kedden már egész délelõtt sírt de nem is csodálom maga szerint ez normális ,hogy ahogy beviszem a gyereket az oviba már küldenek is el az ovonõk ,rám csukják az ajtót!mindjárt az elsõ héten,napon, holott én azt szeretem volna,hogy szép fokozatosan menjen a dolog hiszen errõl szól a beszoktatás.késõbb csak roszabb lehet?mindig is anyás volt.ez az ovi nekem is nagyon nehéz
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Valóban sokkal kíméletesebb és célravezetõbb lenne, ha nem erõnek erejével, hanem finoman, a gyermek igényeinek megfelelõen próbálnák megvalósítani a beszoktatást.
Javaslom, beszéljen gyermeke óvónõivel és kérje ebben együttmûködõ segítségüket!
Üdvözlettel: az óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Kisfiam januárban volt 3 éves, tavaly nyáron 2 és fél évesen szobatiszta lett, szinte egyik napról a másikra, ugyan alváshoz még kellett pelus, de õsszel már ahhoz sem. Bölcsibe került ekkor, eleinte még nem volt semmi gond, megszületett a kistestvére és ezután idõnként alváskor bepisilt. Néha éjszaka is, a Gondozónénik azt mondták, biztosan a kistestvér érkezése miatt van ez. Bölcsibe egyébként szeretett járni.Sajnos ez késõbb sem sokat változott, igaz éjszakánként sokszor száraz volt, de napközben alváskor sokszor bepisilt. június 10-én befejezte a Bölcsit, néhány hét alatt visszaállt, egyáltalán nem volt gond vele több, mint egy hónapig. Nemsokára kezdjük az óvodát, mióta szóba került, hogy hamarosan menni fog, azóta ismét a napközbeni alváskor bepisil. A héten öt napközbeni alvásból háromszor bepisilt, egyszer pedig nem aludt. Gondolom nem is akarat elaludni, mert félt a bepisiléstõl. Éjszaka már hónapok óta száraz. Õ azt mondja, amikor pisis, hogy nem pisis, csak megizzadt, vagy nagyon mélyen aludt. Egyébként soha nem szidjuk meg érte, télen, tavasszal matricát ragasztottunk a száraz napokon. Várom mielõbbi válaszát! Köszönettel: Ildikó
Vlasz:
Kedves Ildikó!
Bár szemmel láthatóan szerette a bölcsit gyermeke, ám minden jel szerint mégis ez okozott nála szorongásokat. Elképzelhetõ, hogy gyermeke kissé zárkózott, lelki problémáival magában õrlõdik, így kifelé úgy tûnt, minden rendben. Az azonban nem lehet véletlen, hogy csak a bölcsi idõszaka alatt voltak gondok, s most, egy újabb intézményes nevelõi közeg kapujában ismét bepisil.
A megoldást csakis a kíméletes, tapintatos, nagyon fokozatos beszoktatás jelentheti, aminek segítségével megszereti az óvodát. Ha sikerrel feloldják benne a szorongást, a bepisilés is el fog múlni.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot kívánok.
Az én kisfiam 5 éves már két éve ovodába jár.az elsõ évben reggelente sírt amikor ott hagytam az oviban. a második évben ez hála az égnek elmaradt.de sajnos azt mondta az ovónõ hogy nagyon rossz a magaviselete.Én utána érdeklõdtem az ovodában minden ott dolgozot megkérdeztem, azt mondták hogy szerintük semmi baj nincs a kisfiuval,sõt nagyon is segítõkész,és talpraesett gyerek, csak sajnos az ovónõjének már nincs annyi ideje rá, mint az elsõ évben és nem tud vele úgy foglalkozni mint akkor. Nagyon magára kapatta, és mivel egyre több a foglalkozások száma már nem jut annyi ideje a többi gyerek mellett az ennyémre is.van úgy hogy ha nem figyel rá az ovónõ akkor csinál valami olyat hogy ráfigyeljen. A kisfiú felnõttek között nõtt fel, nincs testvére.Mindenhová vittük magunkkal és igy õ volt a központban. nincs elkényeztetve. ha kérünk tõle valamit megcsinálja.Nagyon jó memóriája van,mindent megjegyez és el is tudja mondani, egyedül a rajzolással vannak gondjai,de idén nyáron már õ egyedül is leült az asztalhoz rajzolni.
kérem írja meg, hogy mi rontottunk-e el valamit, vagy tényleg az ovónõ hibája, hogy ilyen lett bent a gyermek.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Hasznos lett volna, ha leír egy-két esetet, vajon konkrétan mit is jelent az, hogy "nagyon rossz a gyerek". Így csupán homályos fogalmam van az esettel kapcsolatban, és konkrét probléma híján én sem tudok konkrét tanáccsal szolgálni.
Az valóban elõfordulhat, hogy a nehezebb beszoktatásra való tekintettel rá korábban több figyelmet szentelt az óvónõ, mint társaira. Ez idén, érthetõ módon megváltozott, hiszen kisfia is nagyfiú lett, megszokta és elfogadta az óvodai közeget, ám ezzel együtt a viselkedési szabályokat is egyre jobban be kellene tartania. A nagyobb, érettebb gyermektõl joggal várható el az egyre nagyobb fegyelem, önfegyelem. A gyermeknek ilyen idõsen már nem a felnõttek (így a pedagógus) a legfõbb játszótársa, hanem sokkal inkább kortársai, a gyerekek. A társas kapcsolatok fejlõdésével idén remélhetõleg feléjük fog orientálódni a kisfiú, és kis csibészségek helyett a többiekkel való játék tölti majd ki az idejét.
