Tisztelt szaktanácsadó!
Kérem szíves segítségét a következõ problémám orvoslásában: Kisfiam decemberben lesz 3 éves és nem volt bölcsis. Novemberben kistestvére fog születni, ezért óvodába megy szeptember 1 - tõl.A szobatisztaság terén azonban sajnos gondjaink vannak. Kb. 1,5 hónapja sikeresen pisil bilibe vagy Wc - be, de sajnos a kaki nem megy. Magam is pedagógus vagyok, sosem erõltettem, nem szidtam, mégis visszatartja a kakit és van, hogy 2 napig sem kakál. Szaladgál a lakásban, mondja, hogy fáj a feneke, de hiába kérlelem, nem akarja kiengedni. Amikor már látom, hogy nem bírja tovább, akkor lehúzom a kis gatyáját és õ a szoba valamely pontján elkezd kakilni. Ekkor rohanok a bilivel és aláteszem. Örül a végterméknek, de mégis kezdõdik az egész elõröl 2 napnyi visszatartás után. Már megrendeltem az Ön által ajánlott játékos szobatisztaság csomagot, nagyon várom, hogy megérkezzen, de addig is kérnék segítséget, mert annyira sajnálom a kisfiamat amikor fájlalja a fenekét és nem tudok rajta segíteni, hiába kérlelem a kakilásra. Így az ovikezdéssel is gondjaink lesznek, azt meg nem szeretném, ha a kistesó megszületése után tudná elkezdeni az ovit, nehogy azt érezze, hogy a kicsi miatt kell elmennie otthonról.
Válaszát várva, tisztelettel: Tarné Annamária
Vlasz:
Kedves Annamária!
Válaszom olvasásakor valószínûleg már kezében tartja az említett szobatisztaság csomagot, melynek útmutatójában az említett kérdéssel kiemelten is foglalkozom s adok rá gyakorlati ötleteket. Kövesse a tanácsaimat, melyek segítségével anélkül oldhatja meg a gondot, hogy gyermeke stresszelve, kényszerítve érezné magát. A csomag tartalmazza a leírt játékötletekhez szükséges eszközöket is.
Problémájával kapcsolatban még hozzátenném: nem biztos, hogy célravezetõ a bili popsi alá dugása, ehelyett inkább a bilibe kakilás tudatos elfogadtatása lenne a cél. Ez pedig csak úgy megy, ha oldjuk az ezzel kapcsolatos szorongást. Mint írtam, "A játékos könnyed szobatisztaságért termékcsomag" ebben segítségére lesz,s bízom benne, hogy a problémát hamarosan el lehet felejteni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
3,5 éves kisfiam most kezdi az óvódát. Több anyukával beszélgettem már a beszoktatásról akiknek már nagyobb gyermekük van. Sok anyukától kaptam azt a tanácsot, hogy hadjam ott már mindjárt az elsõ napon, ne töltsek vele ott idõt. Azt tudni kell , hogy a kisfiam nagyon szereti a gyerekeket,alig várja hogy a játszótéren találkozzon pajtásaival. Szinte anélkül, hogy hozzám szólna órákig eljátszik velük. Nagyon szeretne már óvódába menni, a leendõ óvónénik is szimpatikusak , közel van az óvi, többször elsétáltunk már oda, és mindig be szeretett volna menni. Én is már 1 éve dolgozom, tehát tudja ,hogy nem vagyok mindig vele, de vissza is jövök. A délutáni alvással gondunk van itthon, mert nem mindig szeretne aludni,ettõl félek egy kicsit.
Vajon jó dolog lenne az ha mindjárt az elsõ nap otthagynám és csak ebéd után mennék érte? Várom válaszát. Köszönöm
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Semmiképpen nem tartom helyesnek, ha rögtön az elsõ napon belevetjük a gyermeket a mély vízbe. Az óvodáról szõtt eddigi álmai semmivé válhatnak, ha azt látja, hogy a korábban oly csábító ovi most "szereted vagy nem szereted" alapon kötelezõvé vált.
Ehelyett az eddig kialakult pozitív képet kell erõsíteni benne olyan módon, hogy a szülõt, mint biztonságos hátteret az elsõ idõben maga mögött érezheti. Az elsõ egy-két napban, vagy amíg szükséges, legyünk a közelében (akár a folyosó egyik félreesõ zugába húzódva), majd amikor szemmel láthatóan megszokta és megszerette helyét a csoportban, akkor egyre hosszabb idõre magára hagyhatjuk. Szerencsés esetben ez akár az elsõ napon is megtörténhet, de elõfordulhat, hogy többet kell rá várni. Figyeljük gyermekünk jelzéseit és ezt tiszteletben tartva segítsük õt a beszoktatás folyamatában.
A délutáni alvással nem valószínû, hogy probléma lesz, mert a gyermekeket általában annyira kimeríti az óvoda színes, zsibongó, ingergazdag környezete, hogy nem okoz gondot az elalvás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Pedagógus!
Kislányom 2,5 éves, 3 hónapja teljesen szobatiszta volt. Múlt héten kezdtük a bölcsit (nem sok sikerrel), állandó sírások, nem akar menni stb. Azóta itthon délben és éjszaka is bepisil,ez mióta szobatiszta lett nem fordult elõ. Éjjel nyugtalanul alszik, kiabál anyáért, vagy apáért.
A bölcsöde okozhatja ezt a problémát?
Mit tudok tenni?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Igen, nagyon valószínû, hogy az említett problémákat a beszoktatási nehézségek okozzák. Az elválás félelmet, szorongást kelt a kicsiben, amit nagyon tapintatos, fokozatos, türelmes beszoktatással lehet feloldani.
Tudatosítani kell a kislányban, hogy nem fenyegeti õt a szülõk elvesztésének veszélye, csupán lehetõséget kap arra, hogy néhány órán át más gyerekekkel játszhasson.
Sokat segíthet, ha otthon "bölcsiset" játszanak a kislánnyal, amely szerepjáték megoldást jelenthet a szorongások feloldására. Mondjon vidám meséket, történeteket a bölcsirõl. Beszélgessen sokat a kislánnyal bölcsõdei élményeirõl, kidomborítván azok közül a pozitív momentumokat.
Ha mód van rá, az elsõ idõszakban csak rövidebb ideig maradjon a gyermek a bölcsiben ( 1-2 órára), amit fokozatosan lehet kicsit jobban nyújtani. Az ott alvást csak akkor javaslom, ha már minden jel szerint kiegyensúlyozottan, szorongás nélkül jár a bölcsibe.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!
A következõ ügyben kérném nem is annyira a válaszát inkább a véleményét, hogy ebben az esetben valóban van probléma, vagy csak én mint szülõ lennék akadékoskodó.
A HARMADIK kislányom május 1-i. Már születése elõtt tudtuk, hogy sajnos nem maradhatok vele otthon sokáig mert (hitel, megélhetés, stb..) vissza kell mennem dolgozni. Már május 5-én beadtuk a bölcsõdei jelentkezést. És ki is írták, hogy januári kezdéssel felvéve.
De mire január lett kiderült, hogy májusig még maradhatok otthon, Így szóltunk idõbe, hogy ne más gyerek elõl foglaljuk a helyet. (XVII-kerületi bõlcsi ). Igazából ezt szinte el sem tudtuk mondani, mert az akkor már új vezetõ nõ közölte, hogy ezt a kiírást sose látta, a gyerek nincs felvéve,és különben sem vesznek fel évközben gyereket. Így nem marad számunkra csak a szeptember.
Ezt a határidõt a munkaáltatóm nem nagy örömmel fogadta, de végül is mint utolsó eshetõség megkaptam.
Megtörtént az újabb kiírás, mint hogy a gyerek szept. 1-vel kezdi a bõlcsit azaz felvették. Nagyon örültem, volt egy dátum a szülõi értekezletre azt is felírtam, de rosszul egy hónappal elírtam a naptárba, mert rosszul lapoztam. Ez az én hibám nem tagadom. De még nyár közepén betelefonáltunk, hogy lemaradtunk a szülõirõl. És mondták csak aug.24-után mehetünk be (mint utóbb kiderült ez a dátum sem volt jó, de ezt a bõlcsibe mondták rosszúl, bár õk nem vállalták ennek felelõsségét). Így is tettünk. Mire közölték a gyerek nem mehet csak októberben bõlcsibe mert addig a többieket szoktatják be (nem tudom egyesével megy ez vagy hogyan,) de ez sem biztos csak lehet, de nem tudják. És különben sem voltam ott a szülõin vessek magamra, miért nem jöttem elõbb. (Nem tudom minél elõbb hiszen már 15hónapja járok folyamatosan a nyakukra)A problémám az, hogy mi után a munka helyem nem vár tovább, így annak örömére, hogy végre felvételt nyert a gyerek, az utcára kerültem(kerülnék). Erre a vezetõnõ annyit válaszól: nagyon sajnálom õ aztán be nem veszi szeptemberbe a gyereket és így jár az aki nem megy el a szülõire (lényegében ezt mondta). Erre már lassan zokogva könyörögtem, hogy legalább mondjon egy fix idõpontot, mert akkor valamit még hátha tehetek, de tudnom kellene, és hogy legalább kapjak papírt a felvételrõl, mert kibiztosít így arról, hogy októberben (vagy novemberbe vagy valamikor) ha beakarom adni a gyereket, nem közlik, hogy év közben nincs felvétel. Mert hogy azt is ezen beszélgetés alatt tudtam meg, hogy gyakorlatilag a gyerek még mindig nincs felvéve a bõlcsibe . Ja azt nem tud adni amíg nem viszek munkáltatóit és nem mondok le a gyedrõl. De ugye érti Ön is, mert ha nem mondanak (mert nem mondtak) egy pontos idõpontot akkor elvesztem a munkahelyem, amit elvileg már el is vesztettem, csak abban reménykedem ha kisírom a szemem akkor megszánnak. És ha nincs munka helyem, hogy mondhatnék le a gyedrõl. De ha nem mondok le a gyedrõl akkor nincs bölcsödei felvétel.
És ha van is bõlcsödei felvétel, hiába mert a késõi kezdés miatt valószínûleg elvesztem a munkahelyem, és így megy ez körbe körbe.
Nem értem valóban az lenne a feladata a bölcsödének, hogy megleckéztesse az anyukát, ha nem jelenik meg a szülõin? VALÓBAN a BÕLCSÖDÉNEK nem lenne feladata, vagy lehetõsége intézményével védeni a családokat (nem hogy még a nagy családosokat), hogy azok ne kereüljenek olyan helyzetbe, hogy elveszitsék állásaikat. VALÓBAN nem dönthet úgy egy bölcsöde, hogy annak aki már több mint egy éve kéri az elhelyezést akkor elhelyezi a gyereket. Tényleg ki kell várnia azt a 15+1hónapot amíg végre elvesztem az állásom? Nem értem mi a feladata a Bölcsödének, mint intézménynek, ha nem az, hogy annak szülõnek ekinek dolgoznia kell (biztos senki nem dolgozna ha nem kellene)annak a gyermekének elhelyezést biztosit a munka idejére? És valóban FELADATA LENNE A BÖLCSÖDEI DOLGOZÓKNAK AZ, HOGY A SZEMEMRE VESSÉK AZT, HOGY MILYEN SZÍVTELEN VAGYOK, HOGY LEPASSZOLOM A GYEREKET EZZEL ANNYI MUNKÁT ADVA NEKIK.
Három gyerekem van és még harmadiknál sem tudom, ha nem erre mire van a bõlcsöde.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Teljes mértékben megértem Önt, felindultsága és kétségbeesése nem alaptalan. Kérdéses, hogy a vezetõnek joga van-e azt mondani, hogy csak azért, mert Ön bármilyen okból is nem tudott jelen lenni a szülõi értekezleten, elutasítja vagy elodázza a felvételt. (Ha esetleg nem szülõi értekezletrõl maradt le, hanem a tényleges beíratásról, ebédbefizetésrõl, netán tandíj befizetésrõl, úgy elképzelhetõ, hogy jogukban áll elcsúsztatni a kezdést.) Sok a homályos pont ebben a történetben, amit próbáljon meg kellõ határozottsággal tisztázni.
A szeptemberi felvétel ténye megkérdõjelezhetetlen, mint azt a közzétett felvételi lista is alátámasztja. Nehezen tudom elképzelni, hogy valakit pusztán azért toljanak ki x hónappal, mert a szülõ nem ment el az értekezletre! Mivel az Ön állása egyértelmûen veszélybe került a bizonytalan helyzet miatt, így joggal kérheti ügye mielõbbi, megnyugtató tisztázását. Hivatkozzon a felvételi listára, és próbáljon ragaszkodni a szeptemberi kezdéshez. Ha ezt elutasítják, kérjen errõl hivatalos állásfoglalást írásban a vezetõtõl, és ezzel keresse fel a helyileg illetékes Önkormányzatot!
A bölcsõdei dolgozók epés megjegyzéseivel pedig ne foglalkozzon! Semmiképpen nem nevezhetõ rossz, gyermekét "lepasszolni" vágyó anyának az, aki miután megtudta, hogy januárban mégsem kell munkahelyén kezdeni, élt a lehetõséggel, és tovább otthon maradt gyermekével.
A tanévkezdés idõszaka minden bölcsõdét, óvodát kezdõ gyermeknek és szülõjének nehéz próbatétel, hiszen az elválás minden szeretõ szívû embert megvisel lelkileg. Sajnálom, hogy Önnek nem csak ezzel, de egyéb problémákkal is meg kell küzdenie. Kívánok ehhez kitartást és a nehéz kezdet után egy békésebb, kiegyensúlyozottabb folytatást!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt ovónõ!
Kisfiam szeptemberben lesz 2 éves.Bugyi nélkül a lakásban szó nélkül elmegy pisilni,viszont ha kakilnia kell kéri a pelenkát.Ha rá akarom venni,hogy bilibe kakiljon nekiáll sirni.Ha van rajta bugyi akkor sajnos nem huzza le és úgy ül rá a bilire.Az utcán élvezni ha pisilhat a fához,de elõfordul,hogy ha van rajt bugyi bepisil.Hogyan szoktathatnám le róla,hogy akkor kell szólni,ha bugyi van rajt.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Legyen türelemmel, amit idáig elértek, nagyszerû eredmény. Ne siettesse a teljes szobatisztaságot, azzal még nagyon ráérnek. Elsõ körben ne várja el a kisfiútól, hogy az önálló bugyilehúzástól a bilibe kakiláson keresztül a megbízható,teljes szárazságig minden egycsapásra sikerüljön. Türelem rózsát terem, és ez valóban így van.
Eleinte nyugodtan segítsen a gyermeknek bizonyos mûveletek (pl. bugyi le-, és felhúzás )végrehajtásában. Balesetek minden gyermekkel elõfordulnak, ez a folyamat ezzel jár, semmiképpen ne róják meg ezért a fiúcskát! Sokszor a bugyi viselete a pelenkához hasonló érzést kelt a gyermekben, ezért hiszi azt, hogy olyankor "szabad a vásár". Kis idõ elteltével rá fog jönni, hogy a bugyit nem lehet teleereszteni, mint korábban a pelust, de ezt mindenek elõtt meg kell szoknia.
A bilibe kakilás elutasítása nagyon gyakori ilyen idõs korban, ennek oka, hogy fél látványosan a külvilágba engedni a végterméket. Ezt a szorongást játékosan lehet a legkönnyebben feloldani, amire többféle gyakorlati megoldást talál "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagban. Ezt az alábbi linkre kattintva megrendelheti.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Szakértõ!
Ikres anyuka vagyok, két kisfiam van, akik öt és fél évesek. Problémamentes terhesség és szülés után, a szokásos nevelési gondokkal küzdöttünk/küzdünk. Úgy gondolom elég sikeresen vesszük az akadályokat mindkét oldalról, van azonban egy problémánk, amivel úgy tûnik nem boldogulunk. Elsõszülöttemnél gondok vannak a pisilással. Éjszaka még pelenkában alszik, mivel eddig összesen két reggel ébredt úgy (azok sem estek közel egymáshoz), hogy száraz volt. A délutáni, kb. két órás alvás az esetek 10%-ában nedves bugyival végzõdik. Ami viszont a leginkább elkeserít az a napközbeni, játékok közben történõ bepisilés. Van, hogy 5-6 nap is eltelik teljesen száraz bugyival, aztán egymásután megint megtörténnek a "balesetek". Próbáltunk nem tudomást venni róla, csak mindig felhívni a figyelmét a bilire, késõbb a wc-re. Utána jött a megajándékozás, pénz formájában, amin együtt a kedvenc magazinját vettük meg, amikor összejött a rávaló. Ezekután jött a matricázás, minden egyes nap, amikor nem csurgatott be, este matricát kapott, amit õ választhatott ki. Próbáltunk emelt hangon ráhatni illetve egyszer-kétszer fenékrecsapással, de mivel nem vagyunk a verés híve, ezt hanyagoltuk. Volt bugyi, nadrágmosás, édességmegvonás, játéktól való eltiltás, de nem jutottunk egyrõl a kettõre. Legutóbb azt vázoltam fel neki, hogy õ lesz egyike a nagycsoportos fiúknak, példát kell mutatnia a kicsiknek, akik õket utánozzák (vegyes csoportba járnak).
Voltunk hasi ultrahangon is, semmilyen elváltozást nem találtak nála.
A háziorvosunk felajánlott egy beutalót a nefrológiára, de én úgy gondolom nem fizikai problémával állunk szemben és gyógyszerezni sem szeretném a gyereket, csak a legvégsõ esetben.
Testvérénél semmi gond nincs és nem is volt. Egyformán lett mindkettejüknél bevezetve a szobatisztaság.
Jövõ szeptemberben iskolába mennek, tehát egy évünk van, hogy megküzdjünk ezzel a feladattal.
Egyébként a kisfiam értelmes gyerek. Számol 100-ig, fel is ismeri a számokat, betûket. Mostanában lelkesen másolgatja, írja õket. Két keréken teker (két nap alatt megtanulta) és néhány tempót már mellúszásban is úszik. Õ kettejük közül a nagyobb (cm-ben, súlyban egyaránt), de a testvére a vezéregyéniség. Ezt igyekszünk visszafogni és önállóságra sarkallni. Bújós, hizelkedõs, molyolós gyerek - szereti a puzzlekat, párkeresõket, kitalálós játékokat.
Remélem sikerült egy képet adnom róla, ami úgy gondolom fontos lehet a probléma megoldásában.
Figyelmét megköszönve várom válaszát.
További szép napot!
Egy olvasó
Vlasz:
Kedves Anyuka!
5 és fél éves korban már nem tekinthetõ szokványosnak a bepisilés sem éjszaka, sem a nappali tevékenységek során. Mindenek elõtt az esetleges szervi okokat teljeskörû orvosi kivizsgálás nyomán ki kell zárni! Ha ilyen jellegû probléma állna a háttérben, és nem fedezik fel idõben, az nem csak a gyermek testi egészségét, de lelki fejlõdését is kedvezõtlenül befolyásolhatja. (Felesleges szorongásokat, önértékelési problémákat idézhet elõ.)
Ha az elõbbi kivizsgálás megnyugtató eredménnyel zárult, akkor kell számba venni a lelki tényezõket. Mint írja, a kisebbik tesó a vezéregyéniség, így a nagyobbik fiúcska kissé háttérbe szorul mellette. Érdemes lenne most huzamosabb ideig az õ önbizalmát építgetni, újra és újra kidomborítani erényeit, ügyességét, kiemelkedõ tulajdonságait. Foglalkozzanak vele most még többet, de ne szobatisztaság tekintetében! Azt egyelõre felejtsék el, és csak az érzelmi egyensúly helyreállítására koncentráljanak.
Ha a fentiek segítségével sem történik néhány hónapon belül kézzelfogható eredmény, akkor javaslom, kérjék gyermekpszichológus segítségét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam decemberben lesz 3 éves és megkezdené az óvódát.
A problémám az ágytisztasággal kapcsolatos, melyet nem én, hanem kisfiam erõltet hetek óta mondván õ már nagy és nem kell neki pelus. A dolog teljesen reménytelen 1-1,5 óráig képes csak tartani a vizeletét. Ezt én tudom, de neki hogyan magyarázzam meg? A dolgomat megnehezíti az is, hogy a gyerek 27 hónapos kora óta teljesen megbízhatóan szobatiszta, s ezt is õ kezdeméyezte hasonló módon egyik napról a másikra. A leírtakból látható, hogy nem erõltettünk soha semmit a gyerek megérett a dologra, de ez most más, nem megy. A siker érdekében azt is kitalálta, hogy ha nem eszik és nem iszik akkor talán pisilnie és kakilnia sem kell alvás közben. Ez is aggaszt, mert jelen nagy melegekben a nem ivás sem túl jó. Nem tudom, hogy hova siet, vagy kinek akar ennyire megfelelni. Még az ovi kapcsán sem erõltettük a teljes ágytisztaságot, beszéltün róla, de csak annyiban mint annak idején a bilirõl, vagy a wc-rõl. Teljesen tanácstalan vagyok, kérem segítsen, ha van valami jó ötlete szívessen veszem.
Üdvözlettel: egy aggodó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ön nagyon helyesen jár el, hogy nem erõlteti, sietteti az éjszakai szárazság elérését, hiszen ezt kívülrõl befolyásolni amúgy sem lehetne. Amint eléri kisfia azt az érettségi fokot fiziológiai szempontból, hogy hosszabb ideig is képes tartani a vizeletét, akkor fog csak javulni a helyzet. Ezt azonban, mint mondtam, befolyásolni nem lehet, csupán türelmesen kivárni. Ön éppen ezt teszi, nagyon helyesen. Kisfia, mint öntudatos nagy gyerek, már kissé szégyelli az éjszakai pelenkát, így szabadulna tõle. Ezt a belsõ konfliktust oldani kell, amíg nem áll helyre az éjszakai szárazság, amit a következõképpen képzelek el: vásároljon az eddigiektõl eltérõ külsejû, a bugyira nagyban hasonlító bugyipelust, és mondja el kisfiának: " Nézd, mit kapsz mostantól! Ez már NEM PELENKA, hanem igazi BUGYOR, amit óvodások is szoktak hordani éjszakára. Rá van írva a zacskójára, hogy pelenkás kisgyerekek nem hordhatják, csak igazi nagy gyerekek, akik nem pisilnek sokat éjszaka, csak nagyon keveset." Ezzel legyezgeti a hiúságát, hogy õ már nem pelenkás, de ugyanakkor elfogadtatja vele a "bugyort". Reggel mondja el a fiúcskának: "Milyen jó, hogy ma csak ilyen keveset pisiltél a bugyorba, igazán megérdemelted már, hogy nem kell PELENKÁT hordanod."
A lényeg, hogy igyekezzen elfogadtatni a gyermekkel ezt az átmeneti helyzetet, és mindig éreztesse vele a belé vetett bizalmat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!A kislányom három éves lesz decemberbe,és még nem szobatiszta.A nyár elején kezdtük el probálni a wc-be,bilibe pisilést,és még mostis bepisil bekakil.Akkor pisil wc-be ha én elviszem,de még magátol nem szol.Kakilni meg egyáltalán nem akar inkább elbujik.napközbe nincs pelenka de ha én is elfelejtek neki szolni akkor bepisil.nem érezheti hogy pisilnie kell? Mit tehetnék hogy szoljon,ha pisilnie kell.?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Sok esetben a szobatisztává válás kezdetén még nem szólnak a gyerekek szükségleteik miatt. Egyrészt még nem biztos, hogy tudatosult bennük, hogy "ha ezt érzem, akkor az azt jelenti, hogy pisilni kell", másrészt az is elképzelhetõ, hogy az elmélyült játékban egész egyszerûen megfeledkeznek szükségleteikrõl. Nem feltétlenül baj, ha eleinte Ön figyelmezteti a kislányt a WC használatra, egy idõ után magától is elmegy majd. Mindenesetre nap közben többször is kérdezzen rá kislányánál, hogy kell-e pisilni, ezáltal felhívja a figyelmét az adott ingerre.
A kakilással kapcsolatban mindenképpen a játékos megoldást javaslom, melyhez konkrét ötletekkel szolgálok "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagban található összegzõ írásomban. (Megrendelhetõ az alábbi linkre kattintva)
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 3 éves múlt májusban. Kb. 1 évvel ezelõtt próbálkoztunk meg a bilizéssel, amely eleinte nem okozott problémát. Majd pár hónap bilizés után, anyósom túlbuzgó módon ráültette a wc-re a gyereket (szûkítõ nélkül). Innentõl kezdve szegény gyerek szó szerint rettegett a bilitõl is, a wc közelébe meg semmilyen ürügy kapcsán nem volt hajlandó menni. Ezután pár hónap kihagyással újra próbálkoztunk, kisebb nagyobb sikerekkel, de ekkor sajnos elkapott egy hányással, hasmenéssel járó betegséget ami megint visszavetette õt. A gond az, hogy szeptemberben óvodába megy és jelenleg ott tartunk, hogy csak itthon hajlandó bilibe pisilni, de a nagydolgot továbbra is csak pelusba tudja produkálni. Nem szeretném, ha késõbb szorulásos gyerek lenne a szorongásai miatt. Próbáltam viccel elütni, hogy máshol nem bilizik, így anyukáméknál próbálkoztunk. A gyerek kerek 9 órán keresztül visszatartotta a vizeletét. A délutáni és esti alvásoknál nem pisil be. Sõt sehol sem, hallottam már tõle olyat is, hogy a "bilibe nem szabad pisilni"--ezt nem tudom kitõl hallotta. Már nagyon sok trükköt bevetettünk, reménykedem benne, hogy Ön tud segítni! Köszönettel Kõvári Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Ön nagyon helyesen járt el, amikor semmiféle külsõ körülménytõl nem hagyta magát siettetni és gyermekének saját ütemét vette figyelembe a szobatisztaságra nevelés tekintetében. A "bilibe nem szabad pisilni" intelmet feltételezhetõen a nagymamától hallotta, ami tovább fokozta a helyzet bizonytalanságát.
A széklettel kapcsolatos probléma talán a kisebbik gond, tekintve, hogy a kakilást reggel, ill. óvoda után, délután "menetrendszerûen" elvégezheti otthon (egyelõre) pelenkába, amennyiben rendszeres a széklete. A pisi viszont nagyobb gondot jelent. Ennek feloldására az alábbiakat javaslom: küldjön a kisfiúnak ajándék csomagot az "ügyesség manócska". (Nem bili és nem WC manó, nehogy ezzel is felesleges félelmeket ébresszünk benne ezek iránt!) Hasznos lehet, ha ehhez "A játékos, könnyed szobatisztaságért 2" termékcsomagot használja fel, mely minõségi, stabil WC szûkítõt is tartalmaz. Ehhez mellékelje az ügyesség manó levelét, melyben a következõket írja: ha ezt a varázs ülõkét kipróbálja, csoda fog történni, és újabb meglepetés fogja várni a szobában. Ez lehet pl. egy csodálatos autós bugyi, amit Ön elõre kikészíthet a kisfiúnak. Miután több alkalommal kipróbálta a WC szûkítõt a fiúcska, a WC iránti félelme oldódni fog.
Ezután már gyerekjáték lesz elfogadtatni és megszoktatni vele az óvodai kis WC-t, ami kicsi és kényelmes. "Nézd, itt egy csoda WC! Látod, milyen kicsi és kényelmes? Próbáld ki nyugodtan!" Hamarosan ezzel is meg fog barátkozni gyermeke.
A fent említett termékcsomagot az alábbi linkre kattintva rendelheti meg, amiben további gyakorlati ötletekkel segítek majd a kakilást illetõen is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Számos segítségkérõ levelet olvasok, amely olyan gyermekek anyukájától íródott, ahol rendkívül nehéznek tûnik az óvodai beszoktatás. Mivel az én gyermekem is nagyon zárkózott, gyerekekkel még játszótéren sem igazán akar játszani, úgy gondolom hasonló cipõben fogunk járni néhány héten belül. Sokat mesélek neki az én kellemes ovis élményeimrõl, amit nagyon szeret hallgatni és többször meglátogattuk már az õ oviját is, és természetesen az oviról szóló mesekönyveket nagyon szeretni lapozgatni. A gond most az, hogy az egyik leendõ óvónénije, pont amelyiket gyakran emleheti, mégsem kezdi meg a kiscsoportot, hanem átmegy egy másik óvodában. Még nem tudjuk az új óvónéni nevét, így még nem is említettem kislányomnak a dolgot, de mivel 3 hét van az ovikezdésig muszáj elmondanom neki. Feltehetõen az elsõ kérdése az lesz, hogy Miért megy el?, és attól tartok, hogy már az elején el fogja õt bizonytalanítani a még amúgy is ismeretlen hely, ahol egy egyetlen ismerõs személy mégsem lesz jelen. Ön szerint hogyan "körítsem" a dolgot pici lányomnak, hogy ne legyen csalódott, hiszen úgy látom õt az óvodában egyelõre nem a gyerekek érdeklik, hanem az óvónénik! Elõre is köszönöm. Üdvözlettel: Gy. Anna
Vlasz:
Kedves Anna!
Valóban nem könnyû kellõen tapintatosan feltálalni a témát a kislánynak, viszont nem lehetetlen vállalkozás. Mindenek elõtt próbáljon meg személyesen megismerkedni a leendõ pedagógussal még tanévkezdés elõtt. Utána érdemes lenne így felvezetni a témát kislányának: "Van egy nagyon jó hírem! Képzeld, egy nagyon aranyos és kedves óvónéni, a .... néni fog téged õsszel az oviban várni!" Ezek után, a korábbi óvónõt egyelõre nem megemlítve, kezdjen el konkrét, vonzó dolgokat mesélni róla: "A múltkor találkoztam vele, képzeld, nagyon mosolygós néni és azt mondta, hogy már alig várja hogy veled babázhasson, fõzõcskézzen, stb. szeptemberben. Már tudod, hogy mit fogsz fõzni neki? "
Hasznos lehet továbbá, ha az óvónéni nevében küld a kislánynak egy oviba invitáló, kedves levelet, mellé esetleg egy könyvet. Így egybõl közelebb kerül ismeretlenül is az új pedagógus gyermeke szívéhez.
Ha a régi, kedves óvónõre rákérdez a kislány, természetesen õszintén el kell mondani, hogy már sajnos nem tud itt dolgozni, mert lehet, hogy elköltözött...stb., de nem baj, mert van helyette egy még kedvesebb óvónõ.
A lényeg, hogy gyermeke kárpótolva érezze magát a veszteségért, amit az új pedagógus erényeinek kidomborításával érhet el.
Zökkenõmentes beszoktatást és minden jót kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Luxemburgban élek férjemmel és kétéves ikreimmel(Boldizsár és Csenge), akik most augusztus elsején kezdték meg a bölcsit. Sajnos itt, ha problémám van, nem nagyon tudok szakemberhez fordulni segítségért, ezért kérném, írja meg véleményét az esetünkrõl.
Nagy sírásokkal kezdõdött a beszoktatás (ami itt 1 hét alatt zajlik, rögtön az elején már rövidebb távollétekkel), de a második hét utolsó napján már nem sírtak a Picikék. Ez azért megnyugtatott picit. Megpróbáltam ebéd után elhozni õket(háromszor is), de mind a háromszor óriási hisztibe csapott át a találkozas, hazamentel, fektetés itthon (jó másfél órával késõbb, mint eredetileg szoktak). Nagyon ki voltak már fáradva,kezelhetetlenek voltak. Ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbáljuk az ott altatást. Nem volt probléma. Leszámítva az én lelkiismeretfurdalásomat, hogy így többet lesznek távol, mint azt én elterveztem.
Két hét után azonban, ahogy egyre jobban megismertem a bölcsit, több dologgal kapcsolatban merültek fel kételyeim:
1. Amikor megérkezem (mindig 9 körül) , az összes gyerek egy asztal körül, széken üldögélve játszik. Nekem ez nagyon furcsa, hogy az összes 2 éves gyereknek ez legyen a természetes igenye, hogy üljön és ne járjon-keljen a teremben. Túl fegyelmezettek!
2. Utána, eddig minden nap igy volt, 10-11-ig sétálnak az utcán, a környéken(a nagyobbak egy kötelet fogva, a kisebbek, ugyanehhez a kötélhez vannak gumizva kezüknél fogva). Megint csak kontrollálva a mozgásukat! (Pedig a bölcsinek van egy udvara, ami ugyan betonozott, de ki lehetne veluk menni néha oda is, hogy szabadon ugráljanak a szabadban, mert ugye Luxemburg úgysem a sok napsütéses órákról híres. Az én Boldikám, aki itthon is szaladgál, ugrál, rohan, ott megint csak “viselkednie” kell. Ezután meg persze készülõdnek az ebédhez, egy órát esznek és készülõdnek a lefekvéshez és alszanak 2 órát. Utána jövök értük. Értem, hogy fegyelmet kell tanulniuk elõbb-utóbb a gyerekeknek, de nem túl korai ez? Nem túl sok kötött idõ ez? Gyakorlatilag 9-10-ig játszhatnak szabadon, utána 15.30-ig valamit mindig kell(!) csinálni. Ez normális egy bölcsõdében?
Jobb ez egy elég "öntörvényû" gyereknek, mint a kisfiam, hogy rendet tanuljon? csengét nem annyira féltem.
3. A gondozók. Nekem elég szenvtelennek tûnnek. Amikor megjövök, elmondják kissé kelletlenül, hogy ettek-ittak, játszottak és aludtak másfél órát. De hogy mit csináltak még, kivel játszottak, jól érzik-e magukat, nehezen kapok választ. Olyan furán is érzem magam, mert úgy tûnik, mintha ilyen kérdéseket más szülõ nem tenne fel. Kissé csodálkozva néznek rám.
Váltanom kéne? Nem rosszabb a gyerekeimnek, hogy járnak valahova 3-4-5 hétig és mert én bizonytalan vagyok (õk nem tudom, hogy érzik magukat, bár két hét alatt mindketten lebetegedtek már egyszer), átviszem õket máshova, ahol szintén nem biztos, hogy minden rendben lesz? (És tulajdonképpen kb. 2 órát töltenek ott, ami tényleg aktív idõ az alváson és evésen kívül, akárhol vannak.) Újra kellene szokniuk mindent. Nem fogják érezni rajtam, ha nem váltok, hogy nem szívesen viszem õket a jelenlegi bölcsibe? Tele vagyok kétségekkel. Ennyire mellé lehet fogni egy bölcsivel (egy látogatás után) vagy én dimenzionálom túl a dolgot? Fokozza a rossz érzésemet, hogy amikor értük megyek (alvás után!), elég egykedvûek, és a legszuperebb játszótér,leglelkesebb anya se hozza õket lázba. Ennyire fáradtak lennének még alvás után is? Vagy rám haragszanak, hogy otthagyom õket? Kérem segítsen eligazodni ebben a zûrzavarban, ha így a távolból, (nem ismerve az itteni viszonyokat) ez lehetséges. Elnézést kérek, ha túl hosszúra sikerült ez a levél, de úgy gondoltam, hogy a helyzet megértéséhez szükséges volt minden információ. Elõre is nagyon szépen köszönöm válaszát! Üdvözlettel:
Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Nem hinném, hogy túlreagálná a dolgot, az Ön által leírtak valóban elkeserítõek. Legyen szó akár 2 évesrõl, akár 4 éves óvodásról, minden gyermeknek lételeme a szabad mozgás, az ésszerû kötöttségek közti szabad önmegvalósítás. Erre pedig nincs lehetõség, ha , - bocsánat a kifejezésért, - de pórázon sétáltatják az embert, illetve folyamatosan olyan szûk mozgásteret adnak a játékra, ami sokkal inkább stresszel, mint segíti a személyiség kibontakozását.
Azonban, mielõtt messzemenõ következtetéseket próbálnánk levonni a helyzetbõl, javaslom, kérdezzen rá ezekre a gondokra a gondozónõknél. Mennyire jellemzõ ez a fajta séta, ill. milyen gyakorisággal mehetnek szabadon a kertbe, játszótérre a gyerekek.
A leülõs (vagy inkább leültetõs?) játék felõl szintén érdemes informálódni, nyugodtan kérdezzen rá, hogy ezt valamiféle szabály írja-e elõ.
Összességében, ha semmiféle érdemleges változást nem lát az ügyben, hasznos lenne elsõ körben csak körülnézni egy másik bölcsiben is. Ha Önnek tetszik és a fenti szempontok alapján is megfelelõnek tûnik, akkor , - ha mód van rá, - írassa be oda is a kicsiket, és vigye el õket egy-egy alkalommal. Ez után már szabadon dönthetik el, hogy melyik intézményt választják.
Elõbbiek mellett mégis azt javaslom, ha esetleg megoldható és nincs égetõen szükség arra, hogy Ön is dolgozzon, akkor ebben az évben még maradjon otthon a kicsikkel. 3 évesen õk is sokkal jobban megérnek rá és igényükké válik, hogy kortársi kapcsolatokat építsenek ki óvodai keretek között.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!
Kislányom június elején lett 2 éves,akkor kezdett beszélni,megért mindent,megtesz dolgokat amire kérjük pl:elpakol,szemetet kidob stb,de a bilizést bárhogy kérjük tõle nem akarja elfogadni,visítva dobja el.Inkább nem pisil,amíg pelust nem adunk rá.Én engedékenyebb vagyok nem szeretném,ha baj lenne,és inkább ráadom.Igaz szól amikor kell pisilni,de még a földre sem hajlandó.Mit próbáljak vele,mi segíthetné,hogy rá tudjuk szoktatni?
Köszönettel:Egy anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Teljes mértékig egyetértek Önnel, hogy nem akarja erõnek erejével ráültetni a kislányt a bilire, így biztosan nem fogja õt megriasztani a dolog. Ehelyett inkább a játékos, indirekt motiválást tudnám javasolni. Egy játék bili (ezt az alábbi linkre kattintva rendelheti meg a "Játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag részeként) és egy pisilõs baba segítségével anélkül keltheti fel kislánya érdeklõdését a bilizés iránt, hogy õt magát rá kellene kényszeríteni a bilire. A babáról vegyék le a korábban ráadott pelust, majd ültessék le a játék edénykére, miközben megitatják. Kislánya rá fog csodálkozni és minden bizonnyal nagyon fog neki tetszeni, hogy "pisi" csurgott a kis bilibe. Valószínûleg majd újra és újra végig akarja játszani e folyamatot, mely nem csak a bilizés iránti érdeklõdését kelti fel, de az ezzel kapcsolatos felesleges félelemek is feloldódnak általa.
Mikor szemmel láthatóan kezd szûnni a bili iránti ellenérzés, akkor álljon elõ a következõ alternatívákkal, ha pisilnie kell a kislánynak: " Hova szeretnél pisilni? Bilibe, WC-be, mint a nagyok, vagy inkább pelust kérsz?" Így érezni fogja, hogy semmi nincs ráerõltetve, viszont õ lesz a NAGYLÁNY, ha kipróbálja a bilit.
További konkrét játékötleteimet olvashatja a fent említett termékcsomagban található gyakorlati összeállításomban, sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónó,
Kisfiam négy éves, és csoportja õsztõl óvóbácsi gondozása alá kerül. Mivel ez számomra új helyzet érdeklõdöm, hogy miben jelenthet ez a helyzet mást az általánosan gyakoribb óvónõi jelenlét helyett. Alapvetõen hasznosnak tartom ha férfi pedagógusok is foglalkoznak a gyerekekkel, hiszen sok gyerek aktív férfi jelenlét és minta nélkül nõ fel. Mi a helyzet viszont az ilyen kicsigyerekekkel?
köszönöm elõre is,
Bercimama
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Elõfordulhat, hogy a gyerekek elsõ nekifutásra kicsit megriadnak az új helyzettõl, azaz: óvóbácsi foglalkozik velük óvónéni helyett. Hasznos lehet, ha jó elõre felkészíti erre a kisfiút, miközben konkrét példákkal megerõsítvén biztosítja róla, milyen jó lesz a ... bácsival. Jómagam is találkoztam már hasonló szituációval, amit a következõképpen oldottam meg:
miután láttam, hogy a leendõ ovis kislány tart a pedagógus bácsitól, fényképeket kezdtem neki mutatni egy ismerõs kislányról, aki szintén óvóbácsi kezei között nevelkedett. "Látod, õ a Piri, neki volt egy Péter nevû óvóbácsija. Képzeld, tudott gitározni, focizni, és olyan mókás játékokat talált ki, hogy minden gyerek vele akart játszani. ... stb." Mikor látta az óvó bácsi fényképét, egyre kézzelfoghatóbbá vált elõtte a "probléma helyzet", ezáltal egyre kevésbé volt riasztó számára. Megerõsítettem õt abban, hogy más gyerekeknek ugyanúgy van óvóbácsija, mint neki, és õk nagyon-nagyon örülnek ennek.
A kislánynak csomagot küldött az "óvóbácsi" (aki persze én voltam), amiben egy óvodakezdésrõl szóló könyvecske és egy kedves hangvételû, óvodába invitáló levél volt. A kislány nagyon örült az ajándéknak, így egyre közelebb került a szívéhez a nevezett óvóbácsi, míg végül felengedett a jég.
Érdemes hasonló praktikákkal fokról-fokra, mindenféle erõltetett rábeszélés nélkül megkedveltetnünk a gyermekkel a leendõ óvóbácsit. Amikor pedig elkezdõdik a tanév, a kisfiú személyesen is meggyõzõdhet róla, hogy az óvóbácsi még annál is aranyosabb, mint õ azt képzelte.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 2éves 4hónapos. Pelenkás. Bilink van, de nem ül rá, csak ruhástul. Wc szûkítõre ráül fürdés elõtt, ritkán sikerül bele a pisi. 2hónapja rendszeresen ráültettük, étkezés elõtt, reggel, este. Egy idõ után nem akart ráülni, csak este. Nagyon szégyenlõs, pelenka nélkül nem szeret lenni, még itthon sem, egyedül a vízparton és ott élvezi, ha fához pisilhet. Van rajta kívül még 2 1 éves lányunk. Mit tegyünk, hogy eljussunk ahhoz, hogy szóljon, ha kell pisilnije, vagy kakilnia, és pelenka helyett egyáltalán felvegye az alsónadrágot, próbaszerûen? Kell-e sürgetni vagy ne erõltesük!
Elõre is köszönöm a válaszát!
Tisztelettel: V-né M. Emese
Vlasz:
Kedves Emese!
Fontos a fokozatos, apró lépésekben történõ, nagyon tapintatos szobatisztaságra nevelés. Ha eleinte csak ruhástól ül a bilire, nem baj, ezért is dicsérje meg. Ezzel párhuzamosan motiválhatja a "maci ráül a játékbilire" c. játékot. Játssza el, hogy a maci nem tudja, hogyan kell ráülni, kisfia mutassa meg neki. Ilyen és hasonló játékokkal indirekt módon hozza meg a kisfiú kedvét a bili funkciójának megfelelõ használatához. A látványos eredmény eléréséért további konkrét játékötleteket olvashat a fentebb látható, általam összeállított "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagban. Ilyen pl. a WC-be pisilés megszerettetéséhez a WC papírból kivágott figurák "célba pisilése" , stb.
A szobatisztaságra nevelés bugyihasználat nélkül elképzelhetetlen, így ennek viselése szükségszerû. Ha együtt választják ki vásárláskor a kedvenc mesefigurák mintájával díszített alsókat, biztosan örömmel fogja viselni azokat a fiúcska. Bugyipelenkát csak sétára, vendégségbe, ill. egyéb, otthontól távoli program idejére használjanak. Egészen biztos, hogy eleinte elõfordulnak majd otthon kisebb-nagyobb balesetek, de ez ezzel jár, gyakoriságuk napról-napra csökkenni fog.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam szeptemberben lesz 3 éves, és menne óvodába, de egyelõre a szobatisztasággal sehogyan sem állunk. Sem a bilire, sem a wc-re nem hajlandó ráülni. Ha kakilnia kell szól, de csak a pelenkába hajlandó elvégezni a dolgát, pisilésnél egyáltalán nem szól, s ha kérdem azt mondja nem kell neki. A nyáron a nagymamáéknál bugyiban rohangált az udvaron, de a pisi mindig becsurrant, s mikor visszajöttünk Bp-re egyáltalán nem engedte, hogy bugyit adjunk rá. Mit lehet ilyen rövid idõ alatt tenni? Mikor kell jelezni az óvoda felé, hogy a gyermek nem szobatiszta és így ebben a tanévben(?) nem megy óvodába? Köszönöm válaszát. Heni
Vlasz:
Kedves Heni!
Valóban nagyon kevés az idõ óvodakezdésig, ám még semmi nincs veszve. Javaslom, mielõbb szerezze be a fentebb ajánlott "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot, melyet jómagam állítottam össze. Ebben nem csak a szükséges eszközök, játékok találhatók meg, de a csomagban található konkrét játékötleteim is segítségére lesznek azok hatékony alkalmazásában.
Legfõbb szempont a játékosság és a stresszmentes, ám látványos eredmény elérése.
Bízom benne, hogy sokat segít majd Önöknek is!
Amennyiben szeptemberre csak részleges szobatisztaságot érnének el (pl. figyelmeztetni kell a bilihasználatra, egyébként bepisil, stb.), ami a rendelkezésre álló rövid idõ miatt nincs kizárva, úgy év elején ezt ossza meg az óvónõkkel. Elképzelhetõ, hogy gyakoribb WC-re küldéssel áthidalható lesz a probléma.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónö!
2 és fél éves iker lányaim vannak.Az lenne a problémám,hogy nem nagyon tudnak eggyütt játszani.az egyik elkezd rajzolni akkor a másik oda megy és kiveszi a kezéböl a ceruzát,és utánna megy a harc.Huzzák egymás haját,már ütögetik is egymást.probálom elmagyarázni,hogy ezt nem szabad mert fájdalmat okoznak egymásnak,de ugyan ugy csináljá. Probálom lekötni öket, rajzolásal,festéssel,mondokázunk,labdázunk,szoval amivel lehet,de nem tudom sokig lekötni a figyelmüket és csak azt látom,hogy szenvednek,unatkoznak,szopják az ujjukat meg fogják a kispárnájukat.nemtudom,hogy ez normális két és fél éves korban,hogy nem nagyon köti le öket semmi? Mit tudnék csinálni,hogy ne verekedjenek?
elöre is köszönöm válaszát
üdvözlettel: Kiss Barbara
Vlasz:
Kedves Barbara!
A gyermekek életkorának és érdeklõdési körének megfelelõ játékokkal, az azokban való személyes, szülõi részvétellel könnyen leköthetõk és fejleszthetõk a kislányok. Gondolja át, mi az, ami különösen érdekli õket, és aszerint válasszon számukra megfelelõ játékeszközöket. A velük való foglalkozáskor pedig próbáljon mindegyik gyermekre egyforma figyelmet szentelni.
A huzakodás, cívódás elkerülése érdekében az eszközökbõl mindig legyen két egyforma (!), így minimálisra csökkenthetõ a nézeteltérések száma.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónö!
két és fél éves iker lányaim vannak.két évesen kezdttem szoktatni öket a bilire.Az egyik lányom pisil is meg kakil is a bilibe szó nélkül,a másik lányom Viviana csak pisilni hajlandó.kakilni mindig kéri a pelenkát.próbálom ráültetni a bilire csak egy picit is,de nem kakil bele és persze a penkát kéri. Nem tudom,hogy tudnám rávenni,hogy belekakiljon a bilibe. most jut eszembe,hogy a bili szoktatás elején kakilt a bilibe,de,hogy mi történt,hogy most nem ,fogalmam sincs. elöre is köszönöm válaszát.
üdv. barbra
Vlasz:
Kedves Barbara!
Az ikrek esetében sem lehet egyértelmû párhuzamot vonni, hogy ha az egyiknek tökéletesen megy a szobatisztaság, a másiknál is garantált lesz a siker. Bár egyszerre születtek, s talán külsõre is egyformák, ám ez mégsem jelenti azt, hogy a személyiségük is pontról-pontra megegyezik.
Sokszor elõfordul a kisgyermekeknél, hogy a széklettõl való látványos elszakadást nehezen viselik, mert a kakit saját testük részeként értékelik. Ebben "segít" nekik a pelenka, ami védõhálóként tartja egyben az "összetartozót". Ezt a fajta belsõ konfliktust fokról-fokra, játékosan lehet oldani a gyermekeknél játékbili és játékmackó, ill. báb, valamint só-liszt gyurmából készített "mû-kaki" ...stb. segítségével. Konkrét játékötleteket, és az ezekhez szükséges játékeszközöket, kellékeket beszerezheti "A játékos, könnyed szobatisztaságért!" termékcsomag megrendelésével. (ld. a fenti linket!)
Az elõbbiek segítségével hamarosan könnyedén átléphetnek a problémán.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Elõször is szeretném megköszönni a hasznos tanácsait amit április környékén szobatisztasággal kapcsolatban kaptam,ezek segítségével a kisfiam nagyon hamar szobatiszta lett.
Most egy másik problémába ütköztem és ebben szertném a segítségét kérni.Szeptember közepén kezdõdik az ovi és eddig nagyon lelkesen várjuk.A múlt héten három napot a barátnõmnél és annak uannyi idõs kisfiával (mint az enyém)töltöttük.Az a kisfiú nagyon eleven,sokkal többet szalad,mozog, míg az én kisfiam nagyon nyugodt(legalábbis hozzá képest),jókat játszik akár egyedül is.Ezen a hétvégén ez a kisfiú lökdöste,elvette a játékait,mindig ellentmondott,szóval állandóan veszekedtek,amit nem az én fiam kezdett soha.Általában az enyém ,maradt alul és sok esetben láttam rajta,hogy kiborul,sírt,zokogott,félt tõle,hogy megint elveszi a játékát,alig tudtam vigasztalni.
Most nagyon megijedtem,hogy az oviban mi lesz vele.Ott nem az van ami itthon,hogy vele foglalkozik mindenki(ennek ellenére nincs elkényeztetve szerintem,mert figyelek a következetességre nagyon),nem veszi el senki a játékát,stb.Tartok attól,hogy lesznek olyanok,akik hasonlóak a barátnõm kisfiához(ez biztos egy 25 fõs csoportban),és a kisfiam alul marad,ezáltal nem fogja jól érezni magát az oviban.Illetve nagyon félek az ovis balesetektõl,mert szerintem nagyon sokan lesznek egy csoportban és ennyi gyerekre egyszerre nem tudom,hogy lehet vigyázni..
Lehet,hogy én aggódom túl a dolgot,de nagyon sokat foglalkoztat.Mindemellett Tomi várja az ovit,amennyire tudja,hogy mi ez,és én sem szeretnék belõle "anyámasszonykatonát" nevelni,de most elbizonytalanodtam,megijedtem.
Szeretném,ha leírná a véleményét a dologgal kapcsolatban.
Köszönettel,Orsi
Vlasz:
Kedves Orsi!
Mindenek elõtt köszönöm elismerõ sorait, örülök, hogy az Ön kisfiának is segíthettem a szobatisztává válás folyamatában!
A problémájával kapcsolatban: nem tartom túlaggódásnak, amik foglalkoztatják Önt, teljesen természetes, hogy szeretné a lehetõ legnagyobb biztonságban, minél szeretet teljesebb, elfogadóbb közegben tudni Tomit. A 25 fõs átlag létszám valóban nagyon sok, ám ennek ellenére a gyerekek hamar rátalálnak a szívükhöz közel álló barátokra, lelki társakra, akikkel aztán mélyebb kapcsolatot ápolnak, mint a csoport többi tagjával.
Az a tény, hogy barátnõje kisfiával nem jön ki gyermeke, önmagában még semmit nem jelent, elképzelhetõ, hogy õk ketten nincsenek egy hullámhosszon. Valljuk be, mi felnõttek is vagyunk úgy egyes emberekkel, hogy minden igyekezetünk ellenére sem találjuk velük a közös hangot. Tomi valószínûleg a kevésbé harsány, mélyebb érzésekkel bíró csoporttársakban leli majd meg a barátait.
A testi épség féltése pedig nem csak az Ön anyai szívét aggasztja, higgye el, sok más szülõ is hasonlóan érez. Próbálja azonban úgy megközelíteni a kérdést, hogy Tomi már elég nagy, érett kisfiú, aki felméri és remélhetõleg kikerüli az esetleges baleset veszélyes helyzeteket. Meg hát természetesen az óvónõk sem dísznek vannak a gyerekek mellett, biztos lehet benne, hogy folyamatosan rajtuk tartják a szemüket.
Örömteli, sikeres óvodakezdést kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónéni!
Kisfiam 4 éves nem szobatiszta, még nem beszél.Közel 80%os hallássérült volt, ma már rendben van a hallása. Nagyon sok lemaradása volt neki, magatartászavar, társas kapcs.zavar, beszéd, figyelem stb.,de nem ért.fogy.,nem autista. Bölcsibe jár egy éve, a közösségbe való beszokás miatt, nagyon szereti. De bölcsibe csak 4 éves koráig maradhat. Oviba úgy tudom feltétel a szobatisztaság, ami nálunk hiányzik. Szívesen ül bilire, és ha utána van benne valami, az boldoggá teszi, együtt öntjük ki, de ha én nem hívom, akkor nem foglalkozik vele, megy minden a bugyiba. Továbbá nagyon sokszor pisil be, van, hogy félóránként. Ha elmegyünk az oviba(lányom ovija) látogatóba, ott nagyon szeret, a gyerekek is szeretik, sõt az óvónõk is pozitívan állnak a problémájához. Kellene neki az egészséges közösség a fejlesztések mellett, de pelussal ez nem megy. Mit tanácsol?
KÖszönettel: Horváthné Andi
Vlasz:
Kedves Andi!
Úgy vélem, kisfiának a továbbiakban mindenképpen az óvodai életre lenne szüksége, így nem az óvodán kívüli alternatívákat kellene felkutatni (ahol nem feltétel a szobatisztaság), hanem a megbízható bilihasználatot kellene elérni az elkövetkezõ bõ egy hónap alatt. Még nincs veszve semmi, türelemmel, ám kellõ céltudatossággal megoldható a probléma.
Mindenek elõtt szerezze be az általam összeállított és konkrét játékötleteimet is tartalmazó "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot, majd lássunk hozzá!
Az elsõ pár napban kellõ tapintattal, indirekt módon ismerkedjenek, barátkozzanak a bilivel. Nem baj, ha eleinte ruhástól ül rá vagy játszik vele, a lényeg, hogy megszokja és megszeresse az edénykét. Ezt követõen próbálja a termékcsomag gyakorlati útmutatója alapján, játékos módon kipróbáltatni a kisfiúval a bilit. Ha netán ellenkezik, ne erõltesse, hanem játékos módon, a macis-játékbilis megoldást követve hozza meg a kedvét a használathoz.
Az elsõ sikerélmények átlendítik majd a holtponton a fiúcskát és lépésrõl-lépésre egyre közelebb kerülnek a teljes szobatisztasághoz.
Nem gond, ha eleinte Ön küldi el pisilni a gyermeket, hamarosan eljön az idõ, amikor magától is észreveszi a szükség jeleit és önállóan használja a bilit, WC-t.
Elõbbiek mellett azért érdemes lenne orvosi kivizsgálást kérni, hogy a fél óránkénti pisilést nem felfázás vagy egyéb szervi problémák okozzák-e.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam júniusban múlt 3 éves. Nappalra már nincsen pelenka, szépen pisil wc-be, bilibe, szól ha kell. Éjjelre ugyan még pelenkát használunk, de emiatt nem aggódom, majd beérik az is. Viszont a kakilással vannak gondok. Látom, hogy kakilnia kell, Õ is tudja, rá is ül wc-re, bilire, de leszáll anélkül, hogy a dolgát elvégezné. Aztán egyszercsak bemegy a kisnadrágba. Minden alkalommal megbeszéljük, hogy a kakinak hol a helye, de a következõ alakalommal szintén a nadrágba megy. 1 hónap múlva kezdõdik az óvoda, és kicsit már kezdek aggódni, nehogy emiatt ne tudjunk elkezdeni járni. Mit tanácsol, mit tegyek, hogy a megfelelõ helyre végezze a dolgát?
Tisztelettel: Hajnalka
Vlasz:
Kedves Hajnalka!
Nagyon gyakori az Ön által említett probléma, mely abban gyökerezik, hogy a gyermek magáénak érzi, saját teste részeként tartja számon a kakit, amit emiatt nem szívesen enged ki a külvilágba. A pelus, kisbugyi felfogja a kakit, így az nem távozik olyan látványosan testébõl, mintha bilibe, WC-be kakilna.
Mivel a helyzet meglehetõsen sürgõs az óvodakezdés miatt, így feltétlenül javaslom, hogy szerezze be és mielõbb fogjon hozzá "A játékos, könnyed szobatisztaságért!" termékcsomagban található folyamat megvalósításának. Az ebben található konkrét játékötletek, minõségi kellékek, nélkülözhetetlen játékeszközök mind-mind segítségére lesznek abban, hogy próbálkozásukat mihamarabb siker koronázza.
