Kedves Óvónõ!
Kisfiammal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni,aki most augusztusban lesz 6 éves ( van egy két és fél éves kishúga).Tudnia kell róla,hogy nagyon anyás,amit én részben annak tulajdonítok,hogy õ az elsõ gyermek.Igazából nem ez a problémám,hanem az,hogy rettenetesen akaratos és makacs tud lenni,fõleg velem.Egyszerûen nem adja fel és addig könyörög és darálja a sajátját,amíg fel nem adom.Ha mégsem engedek neki,dühbe gurul butaságokat mond és fenyegatõzik,nem fogad szót.Ha jó napja van éppen,akkor viszont egy értelmes,okos,érzelmekkel teli kisfiú,imádja a testvérét.Elmesélnék ha lehet egy konkrét esetet:egy évben kb. kétszer felutazhat Bp.re a nagynényjéhez,akinek nics saját gyermeke.Ez most nemrég is így történt,három napot töltött ott.Reggeltõl estig csak körülötte forgott a világ:cirkuszlátogatás,mozi,sátorozás és bugyuta apró dolgok vásárlása.stb.Amikor hazajött a gyerek egy napig meg volt gyõzõdve róla,hogy õ elköltözik a Gabikához és sírt,hogy hiányzik neki.Majdnem egy hetembe került,mire megértette,hogy itthon nekem nincs annyi idõm rá,mert nekem ott a tesó is,a háztartás és a munka is.Mondanom sem kell,hogy az utóbbi ominózus eset még rontott a helyzetünkön.Kérem segítsen,mit tanácsol?
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Amirõl Ön ír, gyakorta tapasztalható az ilyen idõs gyermekeknél. Egyre inkább öntudatukra ébrednek, hiszen õk "már majdnem iskolások!" Ebben az életkorban sokszor találkoznak szembe a szülõk e nehézséggel. Az pedig csak tetézi a gondot, ha egy másik felnõtt (aki lehet nagynéni, nagymama, apuka, ...stb.) minden jóindulata ellenére is kicsit elkapatja a kis fickót, aki persze rögtön észreveszi a bipoláris nevelés elõnyösebb variációját. (T.i.: az engedékenyebb felnõtt felé húz)
Ettõl persze nem kell megijedni, bármit is mond, akárhogy is nyilatkozik kisfia, egészen biztosan Ön és az apuka kapják az elsõ helyet a szívében. Azzal, hogy bejelenti, "költözni készül", nem más a célja, mint azt elérni, hogy szülei is szálljanak versenybe kegyeiért a nagynénihez hasonló módon. (azaz cirkusszal, mozival, játékok garmadával) Kezelje ezt türelemmel, és az elkövetkezõ néhány napban szenteljen a szokásosnál kicsit nagyobb figyelmet a nagytesóra.Õ hamarosan ismét visszazökken a régi kerékvágásba, és folytatódhat minden a megszokott módon.
A mindennapos akaratosságra pedig következetesen reagáljon. Ne engedje magát belekényszeríteni semmibe, amivel nem ért egyet. Ha a fiúcska rájön, hogy akaratosságával revolverezheti édesanyját, akkor máskor is ehhez az eszközhöz fog folyamodni. Ha viszont nincs eredménye a dacnak, akkor hajlandóságot fog mutatni arra, hogy Önnel megbeszélve, egyeztetve kompromisszumot kössön.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom ebben a hónapban lesz 2 éves. Körübelül másfél hónapja kezdtük el a szobatisztaságra szoktatást. A nagy melegben csak egy bugyit adottam rá. Egész gyorsan és ügyesen elkezdte jelezni ha szüksége volt bilire. Néhány hét alatt eljutottunk odáig, hogy napjában csak egyszer pisiltbe, azt is akkor, amikor nagyon belemerült egy-egy játékba. Néhány hete viszon mindez megfordult és mostmár szinte egyáltalán nem szól. Ha én akarom ráültetni a bilire/WC-re csak akkor hajlandó ha ígérek neki matricát vagy valami más jutalmat. Mi lehet ennek az oka? Mit tehetnék, hogy újra szóljon ha kell neki?
Válaszát elõre is köszönöm
Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Gyakoriak az Ön által említett idõszakos visszaesések. Régen jómagam is megtapasztaltam ezt kislányomnál, és a következõt tettem:
"megfeledkeztem" a bili témájáról jó néhány hétig, egészen addig, amíg az edénykével kapcsolatos ellenérzések is halványulni kezdtek. Mindemellett folyamatosan elérhetõ közelben volt a bili, így ha mégis kedve szottyant használni azt, nem volt akadálya. Elõbbi módon kislányom hamar rájött, hogy a bilizés nem valamiféle szigorú kötelesség, sokkal inkább jutalom: a nagylányok jutalma!
Mikor tehát oldódott benne a bilizés iránti ellenérzés, akkor próbálkoztam újra, természetesen játékos módon. Játékbili, pisilõs baba, saját készítésû képeskönyv, egyéb játékos megoldások segítségével pillanatok alatt, stresszmenetesen megoldottam a dolgot.
Önnek is nagy segítségére lehet a folyamatban "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag, mely konkrét játékötletek sorával, az ezekhez szükséges játékokkal, valamint minõségi kellékekkel segít a látványos sikerek elérésében.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3év 3 hónapos. A bilit régóta ismeri és már 1,5 éves kora óta nem kakil be. 2 éves kora óta szól ha pisilni kell. Már csak a wc-t használja mert Õ már nagy, de éjszaka olyan mélyen alszik, hogy még pelust használunk, mert bepisil. Próbáltuk, hogy este keveset vagy nem iszik, két óránként felébresztjük és ráültetjük a wc-re és bele is pisilt, ekkor nem volt gond száraz maradt a lepedõ, bár mi kicsit fáradtan ébredtünk. A gond az, hogy arra sem emlékezett, hogy pisilni voltunk az éjjel, mert a wc-n is aludt, csak reflexbõl válaszolt: "Kész vagy?" "Kész!" hangzott a válasz. Visszatettük az ágyába, és mintha nem történt volna semmi aludt tovább. Délután nem pisil be, nem is használunk pelust, csak ritkán, ha nagyon elfárad és sokat (2,5 órát) alszik, akkor becsorog. Általában 1- 1,5 órát alszik délután akkor nincs baj, mert lefekvés elõtt pisil. 1,5 hónap múlva óvodába megy. Próbáltam jutalmazással is, hogy ha nem pisil be, akkor kap egy matricát, mert így tudtam bármi másban motiválni és bevált, de a pisi ügyben nem jutottunk így sem elõrébb. Leszidni nem szoktam, "Nincs semmi baj a Maca (mosógép) kimossa jó?" lehúzom az ágynemût és kimosom. Várjak még és ne eröltessem majd éjjel is fog szólni magától, vagy hallgassak a mamára és ébresztgessem éjszaka, de nem is veszi észre hogy kiviszem a wc-re. Van ennek így értelme? Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Sorai alapján úgy tûnik, fiziológiai okokra vezethetõ vissza az éjszakai bepisilés. A kislány szervezete még nem érett meg arra, hogy a vizeletet néhány óránál tovább tudja tartani és még nem alakult ki az a tudat alatti irányítás, melynek következtében magától felébred, ha pisilni kell. Ettõl nem kell megijedni, egyik gyermek elõbb, másik kicsit késõbb érik be erre a szintre. A probléma valószínûleg hamarosan magától meg fog oldódni, ám biztos, ami biztos alapon érdemes lenne kérni egy szakorvosi vizsgálatot is, amely kizárja a szervi problémákat.
A lefekvés elõtti csökkentett folyadékbevitelt szorgalmazom, valamint érdemes közvetlenül elalvás elõtt még egyszer megpisiltetni a gyermeket. Az éjszaka közepén történõ ébresztgetéssel elkerülhetõ a bepisilés, de ettõl még nem fog hamarabb kialakulni "pisilni kell, ezért felébredek" idegi irányítás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A kislányom most lesz 4 éves, de még ejszakára mindig pelenka kell neki.Az a baj, hogy már a bõre is begombásodott az éjszakai bepisilések miatt.
Próbáltuk éjjelente kivinni, de akorra már mindig be volt pisilve, így mindig visszakerül rá a pelenka. Mit tegyünk?
Kérem segítsen!
Tisztelettel:Mné
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az idegrendszeri éréssel és a fizikális fejlõdéssel párhuzamosan egyre inkább képes lesz gyermeke az éjszakai (nem tudatos irányítás alatt álló) vizelet visszatartásra. Ezt onnan fogja észrevenni, hogy a pelenka mind gyakrabban marad száraz éjjelente. Amikor ez már többé-kevésbé rendszeresen tapasztalható, akkor próbálkozzon bugyira cserélni a pelust.
Elõbbiek mellett javaslom, hogy lefekvés elõtt 1-2 órával már ne nagyon igyon a gyermek, akkor is inkább csak néhány kortyot, ami oltja a szomját. Közvetlenül az álomba szenderülés elõtt még egyszer vigye ki pisilni a kislányt! Mindezek mellett sokat segíthet az is, ha a lehetõ legkiszámíthatóbb, ezáltal érzelmi biztonságot adó napirendet rendszeresítünk életében. Ezzel kiküszöbölhetõk az esetleges szorongások, amik szintén elõidézhetik az éjszakai bepisilést.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
4 éves kislányom közösségben tapasztalt szorongásával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. A kislány egy éve jár óvodába. Kiegyensúlyozott és szeretõ családban neveljük, ahol gyakran vagyunk együtt családi ünnepeken, unokatesókkal is. Mivel van egy két éves testvére, még itthon vagyok gyesen, itthon sokat szerepjátékozunk, sokat mesélünk (több hosszabb mesét is végig hallgat már) hintázunk, énekelünk. Én úgy érzem, mindent megteszek annak érdekében, hogy boldog gyermekkora legyen. A napirendje is kiegyensúlyozott, evési, szobatisztasági gondjaink sosem voltak. Ugyanakkor az óvodában, illetve számára új gyermekközösségben nem találja önmagát. Itthon sokat beszél, cicsereg, önmagában is játszik, idegen gyermekkörnyezetben viszont alig mer megszólalni, anyás, nem mer játékot kezdeményezni a többiekel és emiatt letõrt is néha. Van benne ilyenkor valami gátlásosság, amit nem tudom , hogy lehetne feloldani. Én hogyan segíthetném a boldogulását? Vagy csak menjen minden a maga útján? Egy hónapja volt egy mandulamûtéte, és kiderült, hogy már alig hallott a fülére. Lehet, hogy ez az oka a gátlásosságának?
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Bizony, elképzelhetõ, hogy a csökkent hallás is közrejátszott a gátlásos, szorongó magatartás kialakulásában, hiszen egy közösségben az aktív kommunikáció feltétele a beszélgetés, ill. a verbális jelzésekre való adekvált reagálás. Ám korántsem biztos, hogy ez volt a legfõbb oka a problémának, elképzelhetõ, hogy kislánya egész egyszerûen kicsit zárkózottabb az átlagnál. Ez a helyzet egészen biztosan javulni fog, hiszen minél több közös élményt él át a csoporttársaival, minél több közös játékban, tevékenységben vesz részt, annál több alkalom adódik az egyre kiterjedtebb, egyre elmélyülõbb társas kapcsolatok kialakulására.
Ezt a folyamatot azonban kívülrõl is meg lehet támogatni akár az óvónõk, akár a szülõk segítségével. A pedagógusok olyan közösségi játékokat kezdeményezhetnek, melyek során egyre jobban megismerik, megszeretik egymást a gyerekek. Kérje az óvónõk segítségét, hogy ezen játékok alkalmával kislánya is minél többször szerephez jusson.
Ön is segítheti a baráti kapcsolatok megalapozását: hívják meg magukhoz minél többször a kislánya számára legkedvesebb csoporttársakat, aminek során az otthoni környezetben gyermeke is bátrabb, kezdeményezõbb lesz a többiekkel szemben.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ, ill. szaktanácsadó!
Gond vagy nem gond azt így nem tudom, de a kislányom két éves lesz jövõ hónapban. Mivel itt a nyár elkezdtük a szobatisztaságot. A bilit elhárítja csak fürdés elõtt és kb. 1 másodpercig ül rajta, de ha mondom neki minden pelenkázás elõtt, hogy megyünk a WC-re pisilni minden zok szó nélkül jön és ráül, még újságot is szokot kérni. Oda rendszerint sikerülni is szokot a kis és nagy dolog. Ha kint vagyunk bugyikát szoktam ráadni, ha kérdezem azt mondja hogy nem kell, de ha bepisil akkor el kezd sídogálni, hiába mondom hogy nem baj majd megtanulod mikor kell szólni.
Helyesen járok el vagy nem.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Jó úton haladnak, nem látok különösebb okot az aggodalomra. Semmi probléma nincs azzal, ha a gyermek rögtön az elejétõl a WC-t használja a bili helyett. A bili tulajdonképpen egy átmenet a pelus és a WC között, ezt a lépést nyugodtan ki lehet hagyni, ha a kicsi úgy kívánja.
Nagyon büszke lehet kislányára, hogy már a kezdetekben ilyen ügyesen produkál, csak így tovább! A rendszeres WC használattal kapcsolatban pedig tanácsolom, eleinte ne várja el gyermekétõl, hogy minden inger hatására önállóan menjen a WC-re, ez majd csak kicsit késõbb következeik be. Addig is Ön iktassa be a napirend állandó részeként a mosdóhasználatot, pl.: reggeli felkelés után, ebéd elõtt, lefekvés, séta elõtt, stb.
A WC használat minél eredményesebb megvalósítását segíti "A játékos, könnyed szobatisztaságra nevelés 2." termékcsomag, melyet a www.gyermekabc.hu webáruházban rendelhet meg. Az ebben található játékos, gyakorlati ötleteket magam állítottam össze, remélem, segítségükre lesz majd.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 4 éves, még éppen kiscsoportos óvodás. A prolémánk az, hogy a kisfiam azt mondja, nem szereti az egyik óvónõt. Nem igazán tudom, mitévõ legyek ebben a helyzetben, ugyanis nekem is az az érzésem, hogy nem árad túl sok szeretet a kicsi felé. Ami nehezítheti az óvónõk helyzetét az az, hogy a kisfiam nem igazán "minta" gyermek, elmondásuk szerint sokszor lerombolja a gyermekek játékait, vagy esetleg odacsap valakinek. A róla adott jellemzésben is sajnos az szerepel, hogy nem illeszkedett be. Ez részben biztosan az itthoni konfliktusokból adódik, amely a férjem és köztem van, de a kisfiamnak ettõl függetlenül van jó oldala is és igen szerethetõ gyermek. Az óvodában azonban szerintem a jó oldala vagy ritkán mutatkozik meg vagy óvónénik "túlreagálják" a helyzetet. Most már kezd barátokat szerezni, de az volt a fõ probléma, hogy tengõdik, és nem foglalja el magát, illetve a gyerekek már kezdték a "rossz" jelzõt ráragasztani. Ezért szóltak is nekem az óvónõk, de ez már annyira az év vége felé történt, hogy a nevelési tanácsadóban nem tudtak foglalkozni érdemben az esettel. Majd õsszel. Szóval lehetséges, hogy a kisfiam nem egész nap az elfogadható, könnyen szerethetõ oldalát mutatja az oviban, de úgy érzem, hogy ezt fõleg az egyik óvónéni érezteti is vele. És most a gyermek szólt is nekem. Nem tudom, ilyen esetben hogyan kell kezelni a problémát. Jót teszek-e, ha ezt elmondom az érintett óvónéninek. Olyan szívesen beszélnék a vezetõ nõvel vagy más óvónénikkel az oviból, de nem tudom, hogy ez milyen hatással lehet az eseményekre.
Az óvóda nagyon közel van hozzánk és a munkahelyemhez is. Nem is ide tartozunk, de én írtam kérvényeket tavaly, hogy vegyék fel ide a kisfiamat, mert egyrészt közelebb van mint a másik, másrészt pedig igen jó híre van, és nagyon tetszett a program, a környezet és minden anyuka, akivel beszéltem, nagyon dicsérte az ovit. Ezzel szemben tény, hogy amikor bemutatták a két óvónõt tavaly augusztusban, volt egy rossz elõérzetem. Nem tûntek igazán kedvesnek, és összehasonlítva pedig a másik kiscsoport óvónõivel, ég és föld. Tulajdonképpen szinte az összes többi óvónõ rokonszenvesebbnek tûnik a mi óvónénieinknél. Persze errõl már többször beeszéltem a többi anyukával is, nekik is többségében hasonló a véleményük, csak éppen a gyermekük nem jelezte feléjük, hogy nem szeret odajárni. Tény, hogy az óvónéniket ritkán látom természetesen mosolyogni, nem láttam még, hogy leguggolnak a gyermekek mellé, ha bajuk van, nem mesélnek nekik elalvás elõtt, és nem különösen jó a kommunikáció a szülõkkel. Ez alatt azt értem, hogy nem igazán kapunk visszajelzést a gyermek óvodai "életérõl". Ugyanis a gyermek feje fölött nem szeretnek beszélni arról, hogy mit csinált aznap a gyermek. Másképp meg nem közlik. Fogadóórán lehet errõl beszélni, de az meg ritkán van. Vagy minden két hétben kellene kérnem egy lehetõséget, hogy összefoglalják a gyermek ca két hetét? Természetesen nem minden mozzanatról szeretnék tudni, de szinte semmit nem tudunk. Más szülõk is így vannak ezzel.
Szóval kérem Önt, adjon tanácsot, mitévõ legyek ebben a helyzetben.
Válaszát elõre is köszönöm.
Adél
Vlasz:
Kedves Adél!
Elsõ körben mindenképpen az érintett óvónõvel, ill. óvónõkkel kell megbeszélni a problémát. Kérjen tõlük egy konkrét idõpontot a napokban, amikor lehetõséget tudnak adni egy kimerítõ beszélgetésre. Elképzelhetõnek tartom, hogy az óvoda és a család közti minimális kommunikáció miatt nem értik meg kisfia problémáit az óvónõk. Gondolok itt az Ön és férje közti rossz kapcsolatra, melynek egészen biztosan köze van a gyermekében dúló indulatokhoz. A romboló játék, a gyermeki agresszió is sok esetben ilyen szorongásokból ered! Elõbbiek miatt feltétlenül ossza meg az óvónõkkel családi gondjait, legalább érintõlegesen beszéljen nekik errõl, hiszen csak így fogják megérteni, hogy a fiúcska nem "rosszaságból", sokkal inkább lelki terhei miatt viselkedik így. Osszák meg egymással tapasztalataikat, mondja el, Ön otthon hogyan, miként oldja meg ezt vagy azt a nevelési problémát, valamint kérdezzen rá, ez az óvónõknél miként zajlik? Egyeztessék nevelési eljárásaikat, hogy egymást erõsítve, demokratikus elvek szerint formálhassák a kisfiú személyiségét. Mindenképpen legyen szinkronban az otthoni és az óvodai nevelés a harmonikus fejlesztés érdekében.
Írta, hogy családi élete, a férjével való kapcsolata meglehetõsen zaklatott. Gondolja át alaposan, esetleg kérjék családterapeuta segítségét annak érdekében, hogy ez rendezõdjön. Mindenképpen kisfiúk érdekeit tartsák szem elõtt, e közös, mindkettõjüknek egyaránt fontos cél összekovácsolhatja még a családot. Kívánom, így legyen!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2,5 éves, januártól indul az óvodába. Rengeteg idõt tölt rajzolással. Bal kezes. (számomra még mindig furcsa mert férjemmel együtt jobb kezesek vagyunk)Rajzaiban leggyakrabban embereket rajzol, ahol a fejébõl rajzol kezeket, lábakat, illetve megrajzolja a szemeket, orrot és szájat. Ami nekem nagyon furcsa az hogy mindent fejjel lefelé rajzol. Ha kész a rajzzal átfordítom a papírt és minden arányos. Ez balkezes sajátosság vagy van valami jelentése, jelentõsége?
Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Ez semmiképpen nem hozható összefüggésbe a balkezességgel. (Nagyon gyakori egyébként, hogy két jobbkezes szülõnek balkezes lesz a gyermeke. Így van ez nálunk is a kislányunkkal.)
A fejjel lefelé történõ rajzolásból önmagában még nem szabad messzemenõ következtetéseket levonni, még egyáltalán nem biztos, hogy dyslexia okozza a furcsaságot. Elképzelhetõ pl., hogy az anyukától, ill. másoktól, akik vele szemben ültek és ember alakot rajzoltak, így leste el a technikát. Mivel fejjel lefelé látta a mintát a szemben ülõtõl, õ maga is így kezdte el rajzolni a figurát.
Amennyiben a késõbbiekben is tartósan fennáll a probléma, kérje dyslexia pedagógus segítségét!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Szép napot!
Kérdésem a következõ lenne.
Kisfiam jelenleg egy teljessen vegyes (3-7 éves)oviscsoportba jár.Most költöztünk el,és bár ugyan abban a kerületben maradtunk,van egy másik ovi itt a közelünkben,ahol müködik tiszta középsös csoport is.A régi ovinkhoz BKV-val kell utazni kb.20 percet.Fiam idén Decemberben lesz 5 éves.A régi ovinkban az Óvonénik elmondása szerint, nem igazán tudják felkészíteni az iskolába menõ nagycsoportosokat,mert rengeteg kicsi jött csoportunkba az év közben is ill.ovikezdéskor szintén jönnek még.Fiam egyébként sem rajong a kicsikért,azt mondja mindig sírnak:)
Gondolkodom rajta ,hogy esetleg idén Szeptembertõl átiratnám a másik oviba "tiszta középsõs" csoportba.
Szeretném a véleményét kérni!
Elõre is köszönöm: S.Szilvia
Vlasz:
Kedves Szilvia!
Egy új óvodai csoportba való beilleszkedés sok esetben komoly lelki megrázkódtatást jelent a gyermeknek. Megszokott egy közösséget, barátokat szerzett, magáévá tette az ottani napi ritmust, megszokta az óvónõket, környezetet ...stb. Mint mondani szokás, semmi nem lehet tökéletes, így a jelenlegi óvodának is vannak persze hátrányai. Ezt a hátrányt azonban Ön, mint szülõ is kiválóan tudja ellensúlyozni, ha megfelelõ szakmai támogatást kap ehhez. Többféle iskolaváró termékbõl válogathat a www.gyermekabc.hu webáruház oldalán, melyeknek részét képezi egyebek mellett az általam írt "Játékos suliváró" c. könyv is. E kiadványt épp olyan szülõk számára írtam, akik maguk is segíteni szeretnék gyermeküket az iskolaérettség elérésében. E könyv nem más, mint egy játékgyûjtemény, amivel a gyermek indirekt módon, örömteli és élményszerû játékokkal juthat egyre közelebb az iskolaérettséghez.
Javaslom, hogy óvodaváltás helyett inkább ezt az utat próbálja ki, így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónö! Tanácsát szeretném kérni az alábbi esethez: kisfiam kiscsoportos óvodás.A múlt kedden körjáték játszása közben baleset érte, a mögötte futó fiú hátulról ráesett és beütötte a fejét a betonba, alaposan lezúzta az arcát, térdeit.Az eset kb. 11 óra körül történt, én délben tudtam meg, amikor mentem érte. A tanító néni kisebb balesetként írta le (én még akkor nem láttam, mert el volt vegyülve a többi gyerek közé). Mikor szembejött és levettem a kalapját, elborzadtam a látványtól. A homloka közepén egy 10x5cm-es véraláfutásos duzzanat keletkezett, nem beszélve a zúzódásokról. Kézen fogtam, rohantam haza és vittem a sebészetre. Óriási szerencsével nem sérült a koponyája, de másnap fej-és fülfájásra panaszkodott, ezért újra el kellett vinni a kórházba, ahol megállapították, hogy az ütéstöl feltehetöen megsérült a dobhártya, lekezelték, a héten megyünk hallásvizsgálatra. Az orrát ért ütéstöl elferdült az orrsövény és 2 tejfoga felcsúszott 2 mm-t az ínyébe.Ezek után az igazgatónönek megírtam, hogy mi történt és hogy a fiamat az adott héten már nem viszem. Ma már jól volt, követelte a gyerekeket, ezért elvittem az óvodába. Szerettem volna megbeszélni az igazgatónövel, aki épp délelöttös, de hátat fordított és elment elölem.Tehetelenül álltam az ajtóban, majd eljöttem. Most nem tudom, mitévö legyek, délben az anyósom megy a fiamért. A kapcsolatom a tanító nénikkel jó volt, és nem értem ezt a viselkedést.Tanácsát elöre is köszönöm.
Üdvözlettel egy tehetetlen anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Megértem az aggodalmát, Önnek teljesen igaza van! Bizony elõ-elõfordulnak kisebb-nagyobb balesetek a legnagyobb odafigyelés mellett is, ám amennyiben ezek komolyabb (orvosi ellátást igénylõ) sérüléssel járnak, azonnal értesíteni kell a szülõt! Mint írja, a baleset súlyosságát szemmel látható jelek is alátámasztották, az Ön igaza tehát nem kérdõjelezhetõ meg. A vezetõ hozzáállása viszont annál inkább, érthetetlen és felháborító a viselkedése.
Bízzunk benne, hogy a ma reggeli elfordulás csupán a véletlen mûve volt és nem szándékos hárítás. Feltétlenül kíséreljen meg újra beszélni vele! Amennyiben ismét a maihoz hasonló hozzáállást tapasztal, lépjen fel határozottabban. Álljon elé és kérjen idõpontot tõle, amikor nyugodt körülmények között leülhetnek megbeszélni a történteket.
Jó egészséget, mielõbbi gyógyulást kívánok kisfiának! (Ha még nem voltak, feltétlenül látogassanak meg egy gyermekfogászt is, hogy a felcsúszott fogacskák nem károsították-e a állandó fogak csíráját!)
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam szeptembertõl óvodába járna, ha a szobatisztasággal nem lenne próblémánk. Két éves korában vásároltam neki bilit, illetve WC-re szükítõt. Nem erõltetük a WC, bili használatát, csak elmondtuk neki, hogy mi a funkciója. Pár hónapja nem túl gyakran de megkérdezük, hogy kell e pisilnie, de neki soha sem kell. Nem ültettem rá erõszakkal soha a bilire. Próbálkoztunk különbözõ játékokkal. Ennek ellenére a bilit eldobálja, a szükítött szintén, a WC-tetõt lecsapja. Mi tévõ legyek?
Köszönettel:
Hegedüs Anikó
Vlasz:
Kedves Anikó!
Próbálják most kicsit más oldalról megközelíteni a kérdést: elsõ körben ne kisfiát ültessék rá a bilire, WC-re, hanem egy kedves kis barátja (pl. kismackó) kezdjen el érdeklõdni az edényke iránt. Ehhez mindenek elõtt érdemes beszerezni "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot, melyben egyebek mellett játékbili is található. Ezzel kezdjenek el játszani:
"- Mi ez? - kérdezi maci.
- Bili.
- És mit kell vele csinálni? Ez egy kalap? (A fejére teszi)
- Nem, erre rá lehet ülni, de ezt csak az ügyes nagyok tudják ám!
Maci sír. :
- De én nem tudom, hogyan lehet ráülni. (Kisfiához fordul) Megmutatod, hogy kell? "
A fiúcska minden valószínûség szerint büszke lesz magára, ha akár ruhában is(!), de ráül saját bilijére és megmutatja a macinak a technikát. Ezután együtt trónolnak az edénykéken. Maci le akarja tolni a nadrágját, mert úgy kényelmesebb az ülés, valószínûleg kisfia is hasonlóan tesz majd. Üres maradt a bili? Nem baj, majd legközelebb biztosan lesz benne "meglepetés" anyunak. Késõbb pisilési versenyt is rendezhetnek, ahol a maci csak erõlködik, kisfia azonban megnyeri a versenyt. Ilyen és ehhez hasonló játékok segítségével a fiúcska hamarosan megbékél, majd meg is barátkozik az edénykével, ill. WC-vel. További gyakorlati ötleteket, konkrét játékleírásokat talál az említett termékcsomagban, mely remélhetõleg segítségükre lesz majd.
A lényeg, hogy elsõ körben a bilivel való megbarátkozás legyen a cél, nem pedig annak eredményes használata. Csak fokról-fokra, szinte észrevétlenül lehet belopni egy-egy új mozzanatot a játékba, ami végül elvezet a valódi bilizésig. Ehhez nyújt segítséget az említett termékcsomag.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
egy gyereket eroltetni kell arra hogy szobatiszta legyen 2 eves kora utan vagy megfog erni nala ez a dolog hogy sajat maga is leszokjon a pelenkarol.aprilisban volt 2 eves,elmaradott neki a menese,2 eves kora tajekan tanult meg menni es vele egyutt a beszedje is elmaradott.meg nem sokat beszel.csak par szot tud.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Semmiképpen nem szabad erõltetni ezt a dolgot, pusztán az életkor nem mérvadó abban, hogy mikor kezdjék a szobatisztaságra nevelést. Figyeljék inkább gyermeke "jelzéseit"!
A csemete akkor érett meg a bilizésre, mikor:
- a pisilési-kakilási ingerre szemmel láthatóan odafigyel már ( ha kell neki, feszeng, izgatott, stb.)
- a délutáni alvást követõen többnyire szárazon ébred
- képes lenne biztonsággal megülni a bilin vagy a szûkítõvel ellátott WC-n
- zavarja, ha kakis, pisis a pelusa
- érdeklõdéssel szemléli a bilit, WC-t.
Ez utóbbinál nagy segítséget nyújthat az általam összeállított és konkrét, játékos tanácsaimat is tartalmazó "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag. (Megrendelheti a www.gyermekabc.hu weboldalon!) Az ebben található játékokkal, eszközökkel, gyakorlati tanácsokkal a kezdeti akadályok sikeresebben vehetõk. Megtudhatja általa, hogyan érdemes megbarátkoztatni a bilivel, WC-vel a csemetét anélkül, hogy stresszelnénk, kényszerítenénk õt bármire is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
Én az után érdeklõdnék, hogy a nagyobbik fiamnak (6, 5éves) még egy évet oviba kell járnia, mert hypraktiv figyelemzavaros tünetekkel. A kisebbik fiam 2008. 09. 14. én lesz három éves, Májusba beírattam ugyanabba az óvodába, ahova a nagyobbik is jár. Csak várlistára vették fel. Az igazgat azt monda ne nagyon reménkedjünk hogy, mehetne oviba, mert nincs hely. Inkább irasam át másik oviba. A nagyobbik fiamnak a pszichopedagógusa aki, foglalkozik vele, nem tanácsolja, hogy óvodát váltsunk. Nem tenne, ojt a környezetváltozás. Nem szeretném másik oviba iratni a kicsit, mert az meg neki lenne rossz. A kislányom 2009. februárba tölti a második évet és sajnos, muszáj 4 órába, bölcsödébe adnom, mert visszakel mennem, dolgozni. Mivel másfél óra a munkahelyem öt ott írattam be a bölcsödébe, és így nem kell csak max: 4, 5 órát bölcsödébe lenije.
A baj hogy kétkörzetes óvodánk van, és így most nem tudom mitévõ legyek, mert a másik óvoda messze van és a közlekedés sem túl jó. Mit tehetnék, hogy felvegyék abba az oviba, ahova a nagyobbik is jár. Az ottani igazgató még azt is mondta akkor a nagyobbikat irasam át, ha nem akarom külön óvodába járatni a kicsit. Már szobatiszta, és igen jól beszél. A háziorvos javasolta a bölcsödét is neki a temperamentuma miatt egy fél éve de oda se vették fel, mert itthon vagyok.
Elõre is köszönöm válaszát.
Üdvözlettel Sz. Orsolya Budapestrõl
Vlasz:
Kedves Orsolya!
Nagyon nehéz helyzetet vázolt fel, három gyermek óvodai-bölcsõdei elhelyezése bizony nem kis feladat. A telített létszám miatti elutasítást megvétózni sajnos nem lehet, a mai világban rengetegen küszködnek hasonló problémával.
Amit tehet, az a következõ: a várólistás helyet továbbra is tartsa fenn, hátha lesz megüresedés és kis szerencsével mégis elkezdhetik majd a tanévet. Feltétlenül üljön le nyugodt körülmények között beszélgetni a vezetõvel és kérje a segítségét. Mondjon el minden körülményt részletesen (miért égetõen fontos, hogy középsõ gyermeke is elkezdje az ovit), erõsítse meg benne, mennyire szeretik ezt az óvodát és mindenképpen ide szeretné járatni kisebbik fiát is. Domborítsa ki, hogy nem csupán és nem elsõsorban praktikussági okokból kívánja ide járatni kisfiát, sokkal inkább a nagyfiúval kapcsolatos pozitív tapasztalatai miatt.
Elõbbiek segítségével a vezetõ valószínûleg minden lehetõséget feltérképez, hogy segíthessen a felvételben.
Mindemellett tanácsos több vasat tartani a tûzben. A lehetõ legsürgõsebben érdeklõdjön utána, hogy munkahelye körzetében lévõ óvodában van-e üres hely. Ha igen, ideig-óráig szükségmegoldásként oda is járathatja a gyermeket, amíg a nagyfiú ovijában nem lesz üresedés.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Két és fél éves kisfiammal kb egy hónapja kezdtük a bilizést. Minden sikerül, ha odaérünk...illetve ha a gyereken semmi nincs alul. Ha már kisgatyát adok rá, akkor rögtön bepisil. Biztosan azt hiszi, pelus van rajta. Mit tegyek? Ne adjak rá semmit, vagy cserélgessem a pisis kisgatyákat?
Válaszát elõre is köszönöm! Boróka
Vlasz:
Kedves Boróka!
Építse bele gyermeke napirendjébe a bilihasználatot, és kezdetben Ön ültesse rá, ha magától nem jelez. Ezt azonban mindenképpen játékos keretek között kell megvalósítani, melyhez tanácsolom, szerezze be "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot! Ennek a csomagnak része az általam összeállított játékos bilire szoktatást célzó ötlettár, mellyel hatékonyan és stresszmentesen valósítható meg a szobatisztaságra nevelés.
A folyamat során a bugyihasználatot a gyakori balesetek ellenére is javaslom, így elkerülhetõk a fertõzések.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam júliusban lesz 3 éves. Pár hete kezdtük el a szobatisztaságra nevelését. Amikor észreveszem, hogy pisilnie kell, és elmegyünk a wc-re, akkor szépen belepisil. Éjszaka sem pisil be. A problémám az, hogy õ maga egyáltalán nem szól, sõt amikor pisilnie kell, akkor is azt mondja, hogy most nem jön. Így ha én nem veszem észre, akkor mindig a kisgatyá
ba csorog, a kaki is mindig oda megy. Az eddigi válaszaiban nem találtam megoldást arra, hogy ilyen esetben mit kell tenni, amikor már csak annyi hiányzik a teljes szobatisztasághoz, hogy szóljon a gyerek, de erre õ nem hajlandó. Pedig biztosan érzi az ingert, mert félrevonul ilyenkor.Elõre is köszönöm válaszát!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Gyakran felmerülõ problémáról ír, mellyel kapcsolatban több esetben is megfogalmaztam tanácsomat, miszerint: nem gond, ha eleinte nem szólnak maguktól a gyerekek, egy idõ után természetes lesz számukra, hogy a pisi, kaki helye nem a bugyiban van, hanem a biliben. Ezt úgy érhetjük el, ha a napirend állandó részeként kezeljük a bilizést. Pl: Reggel, ébredés után, a délelõtti séta elõtt-után, lefekvés elõtt, stb.
Látványos és gyors eredményt érhet el, ha mindezt játékos bilire szoktató ötleteimmel kombinálja. Ezt "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagban található gyakorlati útmutatómban olvashatja, megrendelhetõ a www.gyermekabc.hu oldalán!
A szeptemberi óvodakezdés nincs már messze, mielõbb kezdjenek neki a játékos (!)szobatisztaságra nevelésnek!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 4 éves lesz, egy éve jár oviba, de az ábrázolás (lehet rajz, festés, gyurma, szinezés) egyáltalán nem foglalkoztatja. Vagyis velem rengeteget gyurmázik, de mindent velem csináltat meg, de hiába próbálom belecsempászni az õ tevékenységét, két-három sodrás után abbahagyja...rajzolni inkább firkál, de alakzatot nem akar rajzolni, ha fejeket rajzolok, akkor szemet, orrot, szájat, már fülei, nyakat is rajzol rá, de nagyon ritkán, nem érdekli, csak a gyurma, festékkel maszatol, inkább a vizzel való játékot élvezi, de amint egy csigát, karikát, formát próbálok rajzolni vele, már abba is hagyja, vagy odaadja, hogy csináljam én...Óvónénink azt mondta, hogy bent sem akar csinálni semmit, de nem baj, majd megjön a kedve, de aggódom, hogy ennyire nem érdekli, és nem tudom, mivel segíthetnék, miért ennyire elutasító az önálló alkotásban...
Ha lenne valami tanácsa, örömmel fogadnám!Köszönöm!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az, hogy gyermeke gyurmázni, mintázni szeret, már fél siker, és javaslom, hogy ebbõl induljon ki a többi ábrázoló tevékenység is. (azaz rajzolás, festés, vágás, ragasztás, stb.) Pl.: készítsünk só-liszt gyurmából kis teknõst. A Páncéljára a mintázatot kisfia készítse (pl. a ceruza másik végét, amely hatszög formát ábrázol, többször belenyomkodja a páncélba, így mutatós mintázatot kap.) Mindeközben már gyakorolja a helyes ceruzafogást is, anélkül, hogy rajzolásra kényszerítették volna. A teknõst, -száradása után,- együtt fessék ki: gyermeke is kapjon egy ecsetet, Ön is, és mindenkinek legyen meg a saját feladata. Pl.: "Én lefestem szép zöldre a teknõjét, addig te fesd meg a szemét, száját,..." stb. Amíg a teknõst ismét szárítjuk, addig készíthetünk neki papírból tavat ( nagy papír felületet kivágunk, kékre festjük). Gyurmából zsombékot formázunk, amibe kis gyufaszálakat tûzdelünk, (ez nádas lesz), majd száradás után ezt is festjük. Biztos lehet benne, hogy gyermeke megtalálja a kedvére való tevékenységeket ebben és az ehhez hasonló játékos ábrázoló munkákban, aminek hatására észrevétlenül fejleszthetõ kézügyessége. Eközben a szó szoros értelmében vett rajzoltatást mellõzve gyakorolhatja a ceruza, ill. ecsethasználatot is.
Feltétlenül ajánlom gyermekének a www.gyermekabc.hu oldalán megrendelhetõ "Gipszkiöntõ autók" kézügyességet fejlesztõ játékot! E készlet segít az ábrázoló tevékenységtõl elzárkózó gyerekekkel is megszerettetni a festést, barkácsolást.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Azzal a kérdéssel fordulok önökhöz hogy a kisfiam szeptemberben tölti a 3 évet ovodába kellene mennie mert nekem vissza kell mennem dolgozni. Akkár mit mondok neki nem hajlandó a bilibe vagy a wc-be se pisilni se kakilni.Nem is szól hogy kell-e neki pisilni vagy kakilni. Ha kakilni akkar akkor elbújik és úgy kakil.Válaszát elõre is köszönöm. Egy aggodó anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Mivel nincs sok idõ szeptemberig, a lehetõ legtapintatosabban, de annál hatékonyabban kell segítenünk a kisfiút a szobatisztaságban. Erre legalkalmasabb idõszak a mostanában beköszöntött meleg nyár, ilyenkor kisebb az esélye a felfázásnak is, ha baleset történik. Érdemes tehát beszerezni a " nagy akcióhoz" legalább 8-10 bugyit, melyet lehetõleg közösen válasszanak ki. Ha neki tetszõ autós, pókemberes, ill. egyéb mintája is van, az nem csak arra ösztönzi, hogy örömmel viselje, de arra is, hogy emiatt jobban vigyázzon rá.
Ezt követõen ellenõrizze, hogy az Önök által használt bili valóban, minden szempontból megfelelõ-e! Ehhez ad támpontokat a Szobatisztaság rovatban található "Milyen a jó bili?" c. összeállítás. Fontos, hogy az ott felsorolt szempontoknak maradéktalanul feleljen meg a bili, ellenkezõ esetben továbbra is elháríthatja a gyermek a használatát.
A sikeres bilihasználat érdekében javaslom az általam összeállított és játékos-gyakorlati ötleteimmel kiegészített "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag beszerzését! Itt teljes részletességgel olvashat az eredményes bilihasználathoz vezetõ játékos megoldási módokról, melyekkel sikerre viheti a szobatisztaságra nevelést. Ebben külön fejezetben taglalom a kakilással összefüggõ szorongások lehetséges okát, ill. ennek játékos megoldási módjait.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!Nekem 2 éves a kislányom,most szoktatom bilire.Ami már 2 hete megy,de 2 napja belekakilt a bilibe,és utánna sírva fakad,nehezen tudtam megnyugtatni.Megdícsértem milyen ügyesen kakilt a bilibe.De azóta nem hajlandó ráülni.Fél tõle.Mit tegyek,hogy újra bilizen?Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ne aggódjon, a széklet látványos külvilágba (pl. bilibe, WC-be) ürítése sokszor okoz szorongást a gyermekben. Emiatt aztán gyakran elzárkóznak a további bilihasználattól, de nincs veszve a dolog. Tanácsolom, hogy most néhány napig "felejtse el" a bilizés témáját, ezalatt remélhetõleg kissé elhomályosul a trauma emléke. Ezt követõen kezdje alkalmazni az általam összeállított és konkrét, játékos megoldási módokat is tartalmazó "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot, melynek gyakorlati útmutatójában pontról-pontra leírtam a bilivel való (újra)barátkozás menetét. Ha ezt részletekbe menõkig követi, hamarosan oldódni fog a feszültség kislányában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
2 és fél éves kisfiam 2 éves kora óta szokik a szobatisztaságra. Már teljesen szobatiszta volt egy ideje, de kb. 2 hete teljesen visszaesett. Pisi, kaki kisgatyába megy.Próbálom mindig invitáni, akkor bilibe megy a pisi. De úgy látom ideges lesz mindig a témától.A kakival meg azóta van gond mióta szorulása van, kis gombócokat nyög a kisgatyába. Próbáltunk gyógyteát, akkor meg ment a hasa, viszont akkor meg szólt, hogy kakilni kell. Most a napokban kicsit javult a helyzet ,néha már mutogat, hogy pisilni kell. Viszont számomra talány, hogy éjszaka és nappal az alvásnál miért nem pisil be. Szeptemberben óvóda, tanácstalan vagyok. Kérem segítségét! Egy aggódó anyuka!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az Ön által említett visszaesések gyakoriak ilyen idõs korban, ám újra vissza lehet térni a régi kerékvágásba. Ez azonban csak tapintatosan, játékosan és indirekt módon történhet, fontos, hogy újra megszerettessük, elfogadtassuk a fiúcskával a bilit. Kezdjék tehát a legelejérõl, ám mindenek elõtt ellenõrizze, minden tekintetben megfelelõ-e a bili! (Ez is okozhatja ugyanis a visszaesést. t.i.: nem kényelmes, borulékony, kis ûrtartalmú és beleér a popsija a kakiba, pisibe, stb.) A megfelelõ bili ismérveit megtalálja Szobatisztaság rovatunkban.
Ezután következhet a játékos, indirekt módon történõ (újra)barátkozás a bilivel. E folyamat pontos menetét (a gyakorlati útmutatót jómagam állítottam össze), ill. az ehhez szükséges játékeszközöket, kellékeket is tartalmazza "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomag, melyet mindenképpen ajánlok figyelmébe. Ennek segítségével lépésrõl-lépésre feloldhatja, kiküszöbölheti a kisfiában kialakult szorongásokat, és hamarosan újra boldogan veszi használatba az edénykét. A termékcsomag gyakorlati útmutatójában külön fejezet szól a bilibe kakilás megszerettetésérõl is.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Kisfiam 3,5 éves, bölcsödés. Késön lett szobatiszta 3 év 1 hónapos volt, amikor a pelust elhagytuk. A pisivel nincs is gond, szépen önállóan elvégzi a dolgát a wc-be. A bilit sosem volt hajlandó használni, rögtön a wc-vel kezdtünk. A kakilással vannak gondjaink. 1 hónappal ezelöttig mindig este pelusba kakilt, elbújva. Utána szólt, hogy takarítsuk ki. Egy hónapja elutaztunk, és nem volt pelenka nálunk. Hirtelen rájött a kakilás, és ráültettük a wc-re. Végig zokogta a kakilást, hiába nyugtattam, ültem ott vele. De utána nagyon büszkén mesélte az Apukájának, hogy wc-be kakilt már nagyfiú. Azóta nincs pelenka, de visszatartja a kakit. Csak két naponta kakál, amikor már nagyon kell neki, rossz a közérzete töle, nyöszörög. Hiába kérdezem, nem akar ráülni hamarabb. Minden kakinál sír kicsit, de utána boldogan újságolja mindenkinek, hogy milyen ügyes. Mit tehetünk, hogy természetesebben fogja fel ezt, ne fizikai, lelki fájdalomként élje meg? Válaszát köszönöm: Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Meglátásom szerint két dolog is közrejátszhat abban, hogy kisfia fél, ill. meglehetõsen tart a WC-be kakilástól. Az egyik (ezt a korábbi elbújva, pelusba kakilás ténye mutatja), hogy berzenkedik attól, hogy a végterméket látványosan a külvilágba ürítse. A kakit, mint saját testének részét értékeli, amitõl nem szívesen szakad el. Ezért választotta sokáig a pelust, amely mintegy védõháló funkcionált, felfogta a székletet. Ezt az "elszakadást" most újra és újra átéli a WC-n ülve, ami meglehetõsen stresszeli. Igyekszik a lehetõ legtovább visszatartani a kakilást, hogy addig se kelljen szembenéznie e belsõ konfliktussal. Amikor aztán már nem bírja tovább, a keménnyé szilárdult széklet kinyomása nagy-nagy fájdalommal jár. Aztán folytatódik az ördögi kör: már azért is visszatartja, mert igyekszik elkerülni a fájdalmas kakilást, a kakilás pedig azért fáj, mert visszatartja. Ebbõl egyetlen kiutat látok, az pedig a játékos szorongásoldás. Az ehhez szükséges játékeszközöket és az azok szakszerû használatához készített gyakorlati útmutatót (ezt jómagam írtam) mindenképpen ajánlom Önnek! "A játékos, könnyed szobatisztaságért 2." termékcsomag a www.gyermekabc.hu weboldalán megrendelhetõ, jelenleg akciós áron. A játékos-gyakorlati útmutató egyébként a székletürítéssel járó elszakadás-okozta szorongásoldást is taglalja.
A másik dolog, amelybõl szintén eredhet a probléma, az a WC-zés közbeni biztonságos ülés kérdése. Ha nem használnak szûkítõt, ill. olyant használnak, amely nem adja meg a biztonságos ülés érzését, az komoly problémát okozhat. Ezen tekintetben is hasznos segítséget jelenthet a fent említett termékcsomag.
Sok sikert kívánok!
