Kedves Ovono!3 eves kisfiamnak mikor mondhatom meg es hogyan,hogy testvere par evvel ezelott meghalt.A temetore gyakran jon velunk,de nem tudja ,hogy az mit jelent valojaban.Eloreis koszonom valaszat.Egy anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Mindenek elõtt, így ismeretlenül is fogadja õszinte részvétemet a tragédia miatt. Ezt a traumát még a felnõtt szülõnek is rettenetesen nehéz feldolgoznia, hát még egy kisgyermeknek. Véleményem szerint talán az lenne a leghelyesebb, ha a lehetõ legjobban leegyszerûsítve mondaná el gyermekének a dolgot. Ha vallásosak, könnyebb a helyzet, hiszen a földi élet végét nem mint egy véglegesen lezárt folyamatot értékelik, hanem annak folytatása van a lélek síkján. Errõl szépen lehet beszélni a gyermekek nyelvén, mely nem ijesztõ, ám mégis feloldja e tragédia okozta belsõ konfliktust. " A testvéred sajnos meghalt, de most ott ül az égben a felhõk között és onnan mosolyog rád. Igaz, láthatatlan, de azért ott van. Ugye te is érzed?"
Remélem, válaszommal sikerül segítenem ebben a nehéz kérdésben, kívánok sok erõt, kitartást és lelki megnyugvást mindannyiuknak!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Termeszeti katasztrofak lenne temaja kovetkezo kerdesemnek.
Isabel nevu kislanyom (mar nehanyszor adott tanacsot on, es mindig segitett nekunk) reszlegesen atelt egy tornado pusztitast. Azota tobb eros, villamlos, dorgos, fadontogetos vihar is volt, es a hurrikan szeozn meg csak most kezdodik. A mi kornyekunkon es telkunkon eddig kar meg nem keletkezett.
A kovetkezo tortent: februar ota rendszeresen adnak ki tornado felhivast. Legutobb eloszor masfel honapja szombaton, es folyton megszakitottak a tv adast. Isat ez nagyon ingerelte, mi az hogy nem nezhet macis filmet. En mondtam neki mi van, es azt is, hogy Suffolk VA-ba nem jon a tornado. Erre harom hete hetfon megint volt tornado jelzes. Ezuttal tornadoval egyutt! Elvitt ket varosreszt, kb 5-6 km-re jott kozel Isa iskolajahoz. Ott volt szirena, folyoson falfele guggolas, minden. En 18 km-re delre dolgozom, ott sutott a nap. Amikor Isabel elhoztam, kozolte hogy volt tornado felkeszules. Nem hiszem hogy akkor tudatosult benne hogy ez az igazi volt. Amig haza nem mentunk es be nem kapcsoltuk a tv-t. Es az ujsagban is napokig az volt a focim. Baratok telefonaltak hogy elunk-e es hazunk all-e. A mi kornyekunkon semmi nyoma nem volt a dolognak.Isa azert megjegyezte, hogy en azt mondtam Suffolkba nem jon a tornado es jott. Azt sikerult, szerintem, megbeszelni, hogy a mami is tevedhet, es mostantol felkeszulunk (30 eve nem volt tornado Suffolkban).
A mult vasarnap ismet volt veszelyes vihar felhivas, Isabel, ki nem mozdult a sarkambol harom es fel oran keresztul. Arrol lebeszeltem hogy kollektive beuljunk a szekrenybe, mondtam neki hogy ez nem tornados vihar, hanem villamlos, de mami bekapcsolva tartja a tv-t hogy tudjuk mikor van vesz es mikor kell a kadba vagy a szekrenybe menni ha megiscsak jonne atornado. Tudom hogy fel, tamogatom, beszelgetunk rola, es az eletben tobbet nem jelentek ki semmit hogy az nincs Suffolkban.
Ami miatt komputert ragadtam az Isabel tegnapi rajza amit nekem rajzolt, es odaadott hogy rakjam ki a falra. Egy hableanyt abrazol a tornadoval. Tegnap delutan ismet villamlos dorgos szeles vihar volt, azalatt rajzolta az oviban.
Mint mondtam, a hurrikan szezon meg csak most indul a jovo heten. Van modja a gyereket felkesziteni, segiteni osszepakolni egy keszenleti taskat, stb, vagy azzal csak remalmai lesznek? (Azt meg elmondom hogy nem sir fel, nincsenek rossz almai, halistennek). Hogyan lehet felkesziteni egy esetleges nagyobb gondra, mint pl kitelepites, stb.
A rajzot elkuldom kulon, most csak fekete feherben tudtam beszkennelni, de megprobalom majd szinesben is.
Elore is koszonom velemenyet. TIsztelettel,
Muranyi Eszter , Suffolk VA USA
Vlasz:
Kedves Eszter!
Köszönöm, hogy ismét bizalommal fordult hozzám, remélem, ezúttal is tudok segíteni tanácsommal.
Isát minden jel szerint erõsen megviselték az eddig történtek, ami nem is csoda, ám mégis az a véleményem, hogy nagyon is stramm, kiegyensúlyozott gyermek módjára kezeli a dolgot. Igyekszik megérteni és gyermeki világában helyére rakni a tornádók-okozta félelmet. Ebben Ön is segíthet, ha minél több lehetõséget ad neki arra, hogy feldolgozza a traumát. Ez történhet rajzzal vagy beszélgetés, játék útján is. Bábozzanak sokat, amely során, ha Isa szóba hozza, nyugodtan beszéljék ki az eddigi negatív tapasztalatokat.
Fontos, hogy Ön próbálja leegyszerûsíteni a kérdést, ne ragozza túl a dolgot, ám amit muszáj, azt félelemkeltés nélkül (!) igenis beszéljék meg. Mondjon mesét a kislányról, aki bátran és okosan viselkedett az iskolában és nem is történt semmi baj. Kapjon kis játék kitüntetést és bátorság igazolványt, amiért ilyen nagylányként viselkedik. Õ biztosan büszke lesz magára, a leegyszerûsített (ám nem elkendõzött) problémák kibeszélésével pedig oldódni fognak benne a belsõ feszültségek. Minden jót kívánok egész családjának, és bízom benne, hogy elkerülik Önöket a további veszélyek!
Szívélyes üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam augusztusban lesz 3 éves, és szeptemberben óvódába megy. 21 hónaposan lekerült a pelenka az õ kérésére(akkor csinálták meg neki a kis kukiát és fájt neki pelusba pisilni). Minden szépen alakult.Azóta alvás közben nem is pisilbe a mái napig. Napközben is mindig szólt az utóbbi hónapokban egyedül el is végezte a dolgát a bilibe. Kb. kettõ hete napközben egyre sûrûbben bepisil, bekakil, nem is szól csak sír ha már beszaladt a dolog. Megértõek voltunk vele, de sajnos most néha kicsit emelkedett hangot is ütünk, mert nem értjük miért fordult meg minden. Nem érte semmi trauma, alvás közben nem pisil be. Mitõl lehet ez? Mondtuk neki így nem mehet óvódába, de nem nagyon reagál rá. Mostanában van egy kis szorulása is, lehet hogy ez is közbejátszik? Gondolkodtunk, hogy visszaadjuk rá a pelust. Ezt tegyük? Kérem adjon tanácsot, nagyon elvagyok keseredve. Tanácstalan vagyok!
Köszönettel: Páliné Heni
Vlasz:
Kedves Heni!
Nem hinném, hogy a pelenkához való visszatérés lenne a legcélravezetõbb esetükben. Elképzelhetõ, hogy valóban a keményebb, fájdalmasabban kinyomható széklet okozza a gondokat. A fájdalmas kakilást visszatartja, és ettõl még keményebbé válik a széklet, még rosszabb lesz a helyzet. Az ördögi kört, véleményem szerint itt kell megtörni. Amint látja, hogy kakilnia kell a fiúcskának, ültesse le a bilire. Gondoskodjon arról, hogy a lehetõ legjobban ellazuljon és minél görcsmentesebben tudjon kakilni. Az sem baj, ha ilyenkor elõvesznek egy mesekönyvet és elszórakoztatja a kisfiút bilizés közben. Nagyon hasznos lehet, ha egy nap kétszer is kakil a kisfiú, így biztosan "nem sül belé" a kaki. Sokat segíthet a rostdús étkezés, valamint sok joghurt, tejtermék fogyasztása is. A pisiléshez, ha szükséges, Ön ültesse le a bilire a fiúcskát rendszeres idõközönként, s ezt addig folytassák, míg egyszer csak újra önállósítja magát.
Visszaesések gyakran elõfordulnak ilyen korban, ne ijedjenek meg, türelmes hozzáállással kiküszöbölhetõ a probléma.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
19 éves vagyok és van egy 10 éves húgom meg egy 30 éves bátyám. Édesanyám alkoholfüggõ, édesapám meg egy elég agresszív ember. A probléma a következõ: Édesanyám mindig azt mondja hogy azért iszik, mert apám hirtelen haragú (finoman fogalmazva) és mindig mindenért kiabál és kötekedik. Édesapám szerint meg õ azért ilyen ember, mert anyám alkoholista. Szerintem ez egy ördögi kör, amibõl sehogy se lehet kimászni. Viszont meglátásom szerint mindkét félnek van valamennyi igaza. Viszont mindketten folyamatosan arról beszélnek hogy el fognak válni, de szerintem félnek. Nem merik benyújtani a válópert mert félnek attól hogy vajon mi lesz a 10 éves húgommal. Ebben a családban szerintem már mindenki csak szenved. Nem tudom mi lenne a megoldás. Nem jó ez így. Már több mint 4 éve megy ez a cirkusz nálunk. Aminek már olyan durva következményei is voltak, mint pl a vérre menõ verekedés szülõk között. Már rendõrséget is hívtak egymásra. Tényleg sokszor felmerült már a válás kérdése, viszont még egyikõjük se tett még azért hogy valami jobb legyen. Mindig van egy veszekedés, ami után pár nap múlva kibékülnek és minden szép meg jó... Megígérik egymásnak azt hogy ("én nem fogok kiabálni, én meg nem fogok inni") normálisak lesznek. Viszont ebbõl soha nem lesz semmi. Mert mindig ugyanott tartunk a veszekedés mindig kezdõdik elölrõl és sosincs vége. Én már komolyan azon gondolkozok, hogy kihívok ide valakit hogy rakjon rendet. Vagy valaki kezdje el a válást, mert egyrészrõl féltem a húgomat, hogy milyen ember lesz így belõle, másrészt meg már se idegileg, se lelkileg nem bírjuk a testvéreimmel....
Valami hasznos tanácsra lenne szükségem hogy vajon mi lenne a megoldás erre az egészre...
Köszönettel:
Niki
Vlasz:
Kedves Niki!
Nagyon sajnálom, amit neked és testvéreidnek át kell élni, el kell szenvedni, ezért fogadj el néhány emberi (nem szakmai, hiszen nem óvodapedagógiai kérdésrõl van szó) tanácsot adjak neked. Mint írtad, ez egy ördögi kör, anyukád azért iszik, mert apukád agresszív, apu pedig azért durva, mert anyu iszik. Talán édesanyádnál kellene megtörni ezt a mókuskereket. Kérjen orvosi segítséget az alkoholfüggõségébõl való kigyógyuláshoz, s ebben ti is támogassátok õt maximálisan. Segítsetek neki, nem csak a lelki megpróbáltatások tekintetében, de a kúra után hazatérvén a házimunkában, ill. egyéb teendõkben is. Ha összefogtok, sikerülhet!
Remélhetõleg apukád sem lesz ezután ingerült, agresszív, ha látja helyrebillenni a családi békét.
Ha elõbbiek nyomán sem történik érdemi változás, ill. úgy értékelitek, hogy semmi esély az újrakezdésre, a nyugodtabb pillanatokat kihasználva beszéljétek meg szüleitekkel a válás szükségességét. Egy család együtt maradásának csak úgy van értelme, ha az valóban a gyerekek érdekeit szolgálja!
Kívánok neked, nektek minden jót, helyzetetek mielõbbi rendezõdését, és köszönöm, hogy megosztottad velem bánatodat!
Szeretettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányomat már 1 éves kora óta szokatom a bilizésre. Minden reggel ébredés után rátettem a bilire, és szépen sikerült is megszoknia, hogy belepisilik. 20 hónapos korára elég érettnek láttam arra, hogy levegyem róla a pelenkát, és pamut alsónemût kapjon nappalra és éjszakára is. Két-három napig nagyon nehezek voltak a nappalok, de aztán egyszerre csak szobatiszta lett. Alvás közben soha nem pisilt be. Ráadásul nem is a bilit, hanem a vécét használtuk – szûkítõvel. Voltak olyan idõszakaink, amikor három hétig sem pisilt be. Hozzáteszem, általában idõközönként vittem ki a vécére, és szerintem megszokta, hogy akkor pisiljen. Kakinál mindig szólt, szinte soha nem is volt kakis baleset. Csak lassacskán szokta meg, hogy ha pisilnie kell, akkor szóljon. Ez is általában idegen helyen volt jellemzõ, otthon inkább kivárta, hogy kivigyem a vécére. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem történtek balesetek!
Úgy gondolom, két éves korára szobatiszta lett.
De két évesen elkezdtük a bõlcsõdét! És itt kezdõdtek a problémák!
A bõlcsõdében minden nap legalább kétszer bepisilik, és sajnos – ami engem teljesen ledöbbentett, még a déli alváskor is elkezdett bepisilni, ezért alvásra bugyipelenkát adtak rá. Az egyik gondozója gúnyosan megjegyezte, hogy nem tapasztaltam, hogy a kislány szólna, ha pisilnie kell?
Mit tegyek, kedves Ovónõ?
Már otthon is kezd rászokni, hogy nem szól, csak elvonul és bepisilik, naponta többször is! Eléggé kétségbe vagyok esve, mert már szobatiszta volt, de most kezdõdnek csak a problémák!
Vagy ez csak alkalmi probléma lesz, és újra visszatér az eredeti kerékvágásba?
Elõre is köszönöm a segítségét!
Egy aggódó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Kislánya még épphogy magáévá tette a szobatisztaság szabályait, a bölcsõde kezdés lelki terhe minden eddigi eredményt lerombolt. Valószínûnek tartom, hogy ha nem kezdték volna el a bölcsõdét, hanem továbbra is a megszokott, érzelmi biztonságot nyújtó otthoni közegben maradhatott volna a kislány, mindez nem történt volna meg.
Feltételezem, hogy a bölcsõdekezdés szükségszerû kényszerhelyzetbõl történt, így a jelenlegi körülmények között kell megoldást találni a problémára. (Egyébként azt javasolnám, ne erõltesse a bölcsit és ha teheti, maradjon otthon a kislánnyal.) Ha mindenképpen szükség van a bölcsõdére, akkor feltétlenül kérje a gondozónõk aktív együttmûködését. T.i.: ne várják, míg a gyermek magától szól, hanem biz. idõközönként õk küldjék el pisilni. Az alvás alatti bepisilés a beszokással és a lelki egyensúly helyrebillenésével párhuzamosan rendezõdni fog. Javaslom tehát, ne aggódjon, hanem kérje a gondozónõk segítségét!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A fiam most 18 hós és szeretném elkezdeni a szobatisztaságot. Tudna nekem tanácsot adni hogy hogyan kezdjem? Mely napszakokban ültessem rá és hogy melyik a jobb a wc vagy a bili?
Váaszát köszönöm Woga
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, egy 18 hónapos kisgyermek esetében meglehetõsen korai lenne elkezdeni a szobatisztaságra nevelést. Javaslom, várjon ezzel a gyermek 2 éves koráig, majd elsõ lépésként a bilivel ismertesse, barátkoztassa meg. Eleinte nem kell ráülni, csupán helyezze elérhetõ helyre, ahol bármikor szemügyre veheti az edénykét, akár ruhástól is ráülhet. Ha ezek után is folyamatos az érdeklõdés, akkor ültesse rá rendeltetésszerûen is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Sajnos a kislányom asztmás ezért gyakran beteg otthon vagyok vele 1-2 hetet visszamegy a bölcsibe és kezdhetem elõlrõl mert a bölcsöde beveszi a beteg gyereket.Egyik nap szólnak a szülõnek(este mikor a gyerekért megy), hogy egész nap lázas volt a gyerek másnap vígan mehet a bölcsibe.Így én hiába maradok otthon, ha más gyerek betegen is mehet!Tud valami megoldást erre a problémára?Tisztelettel Feketéné Viktória
Vlasz:
Kedves Viktória!
Az óvodában ezt úgy szoktuk kiküszöbölni, hogy betegség után (ill. betegség gyanúja esetén a másnap visszatérõ gyermek szüleitõl) orvosi igazolást kérünk. Ha az orvosi szakvélemény egyértelmûen kimondja, hogy "egészséges, közösségbe mehet", akkor jöhet oviba a gyermek. Elvileg ugyanezen az alapon kellene mûködnie a bölcsõdéknek is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nóri lányom 2 és fél éves. Szobatisztaságra nevelést nem erõltettem, bilit 2 éves kora elõtt elõvettem mutatóba,betettem a wc-be, elmondtam mire való stb. Pontosan 2 éves volt mikor délutáni alvásból száraz pelenkával ébredt ráültettem a bilire és belepisilt, sírva fakadt. Utánna szóba sem hoztam.(ez az egy trauma érhette) Õ néha ráült stb. Kb 2 hónapj foglakozom komolyabban a szobatisztasággal, mert 10-bõl 9X ébred száraz pelenkával reggel is és délután is. Megkérdezem Tõlle utánna, hogy ráül e wc-re vagy bilre, persze nem, hagyom... Sokszor kéri, hogy vegyük fel a bugyit, vagy nem is kérdezi csak leveszi a pelust és átöltözik, jön, hogy "szólni fogok, hogy pisilni kell".
Lépcsõs wc szûkítõt is megvettem, ráül, hogy õ most pisil. És itt a baj, onnantól kezdve, hogy tényleg pisilnie kell, nem ül meg sehol, jön, hogy vegyük fel a pelust,(ilyenkor ráadjam?) látszik hogy szenved, de még a bugyiba sem engedi be, max pár cseppet. jön megy "anya pisi", fogja puncit, és semmivel nem tudom a wc-n vagy bilin tartani.Legalább a bugyiba belepisilne. Ma reggel visított, hogy bugyit vesz fel, pedig nekem még a fejembe sem fordult meg. Délelõtt kicsi pisi becsurgott, áll "visít" teljes kétségbeesés, nem engedi ki a többi pisit, utánna másik bugyit vett fel hagytam mi lesz a vége, 13 órára kikészült, többször mondta, hogy anya pisi, de nem pisilt sehova. Lefekvés idõ volt, meg már láttam rajta, hogy nagyon szenved, ráadtam a pelust, 2 perc alatt összes délelõtti pisit kiengette. Nekem nem az a problémám, hogy még nem szobatiszta, hanem az, hogy miért tartja ennyire vissza, mit mondjak Neki, ha megint bugyit akar felvenni, mert Én legszivesebben mindent eltennék(bugyit, bilit stb).
Tejesen összezuhantam, tanácstalan vagyok, hogy mit csináljak vele. Hol ronthattam el?! Közben meg nagyon sokszor száraz a pelus, látom, vagy mondja, hogy pisil.
Segítségét nagyon köszönöm!
Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Talán meg fog lepõdni azon, amit most mondok, de gyermeke jó úton halad. Jó úton halad, mert odafigyel a vizelési ingerre és ez tudatosult is benne (t.i.: amikor ezt érzem, az azt jelenti, hogy pisilnem kell), valamint mert saját akaratából szeretne megválni a pelustól, ám még nincs mersze a bilit, WC-t használni. Véleményem szerint ezt a legutóbbi problémát ha megoldjuk, minden sínre kerül. Hogyan tudjuk oldani a szorongást a bili használattól? Természetesen játékosan. Most egy-két hétig ne hozza szóba a bilizést, WC-zést, ehelyett vegyenek egy kis játék bilit (játékbabának valót), és mellé egy pisilõs babát. Motiválja Nórit a babázásra: ültessék a babát bilire, aki felpattan onnan kiabálva: "nem akarok bilibe pisilni!" Nyugtassák meg a babát: Ne félj a bilitõl Brigi baba! Tudod, Nóri sem fél, mert egyszer olyan ügyesen belepisilt, hogy tele lett a bili! Te is megpróbálod? " Ezután ültessék rá a babát a játék bilire, itassák meg cuclival, majd a bilibe csurgó "pisiért" nagyon dicsérjék meg. Ezzel a játékkal fokról-fokra oldható a gyermekben lévõ feszültség, aztán egyszer csak õ is elkezdi magától használni a bilit.
És még valami: ha esetleg zenélõs bilijük van, akkor mindenképpen javaslom annak lecserélését, mert sok gyermek megijed tõle.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Ki kicsoda tulajdonképpen, hány Apukája vagy valakije lehet egy gyereknek?
Kedves Óvónõ!
A gyermekem Apukája és én szétköltöztünk, amikor a most 3.5 éves lányom 10 hónapos volt. Egyedül éltünk egy darabig, közben szerelmes lettem. Az új kapcsolatommal tavaly augusztus óta (9 hónapja) élünk együtt, de azt megelözõen már egy éve találkozgattunk - játszótér, mozi, minden más. Néha a lányommal, néha nélküle. Varázslatos kapcsolattá alakultunk (családdá). Az Apukájával is jó a kacsolatunk, hetente találkozunk (egyenlõre még együtt hármasban - Apa, Anya és a lányom, mert a lányom még nem akar nála maradni egyedül annak ellenére, hogy nagyon szeretik egymást). A kislányom 1 hónapja elkezdett összezavarodni. Az Apukájával nagyon régóta nem él egy háztartásban - az újjal viszont igen akit Benének szólít mióta megismerte. Elõször a szomszéd kislánynak kezdte el mondogatni, hogy neki van egy Apukája meg egy Benéje - aki persze nem érti hogy mi a szitu pontosan, hogy kije a lányomnak a Bene. A lányom elkezdett ideges lenni. Amikor Bene érte ment az oviba és a gyerekek szóltak neki, hogy itt az apukája - elkezdett kiabálni, hogy Bene nem az Apukája, hanem a Benéje, ami viszont a többieknek nem jelentett semmit. Na ettõl teljesen kiborult. Néhány napja, azt mondta Benének, hogy - "Te Vagy az Apukám". Mi is összezavarodtunk%-/ Nem akaruk eröltetni semmit, az viszont igaz, hogy mindennapi-mélységében az új párom az 'Apja' (pisilés, azonnali szeretet, altatás, felkelés és mindennapi 1000 más). Biológialilag viszont nem. Fogalmilag mind2en (a régi és az új is). 2 napja azt kérdezte a lányom, hogy kivel megy holnap a játszóházba? A Bene-Apával vagy a Misi-Apával? Szóval Drága Óvónõ...mit mondjunk Neki. Ki, kicsoda?
Köszönöm szépen a válaszát!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Bár abban sem találok semmi kivetnivalót, ha egy gyermek nem csak az édesapját, de nevelõapját is apunak szólítja, ám talán egyértelmûbb lenne, ha Bene továbbra is Bene maradna, apu pedig apu. Ez nem valamiféle negatív diszkrimináció, hanem inkább egyértelmûsíti a helyzetet.
Amennyiben azonban az egyre szorosabbá váló érzelmi kapcsolat megkívánja és gyermeke is szükségét érzi, természetesen Benét is hívhatja apunak. Ebben az esetben viszont érdemes vele tisztázni, ki a nevelõapa és ki az édesapa.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
4 eves fiam kb. egy eve szobatiszta nappalra es ejszakara is, viszont elofordul meg sokszor, hogy ejszaka bepisil. (A delutani alvasnal nincs gond). Altalaban egy-ket honapig semmi, aztan van egy-ket het, amikor majdnem minden vagy masnap ejszaka bepisil. Szinte mindig pisil lefekves elott. Nem vettem eszre, hogy lelki problema allna a hatterben (ovikezdeskor is volt bepisiles, de akkor egyertelmu volt az ok). Lehet, hogy meg idegrendszeri eretlensegrol van szo? Eddig csak nehany alkalommal fordult elo, hogy ejszaka magatol felkelt pisilni, vagy kibirja reggelig, vagy mint irtam, vannak idoszakok, amikor nem. Hany eves korig normalis, ha ejszaka bepisil a gyerek? Elore is koszonom a valaszat.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mivel sokszor hosszú hónapok is eltelnek éjszakai bepisilés nélkül, így nem tartom valószínûnek, hogy idegrendszeri éretlenségrõl lenne szó. Fizikálisan képes rá, hogy hosszabb ideig visszatartsa a pisit, hiszen számtalanszor volt már erre példa. Úgy vélem, mégiscsak a lelki okokat kellene újra átgondolni, vajon milyen esemény történt abban az idõszakban, amikor a bepisilés gyakorivá vált? Itt nem csak családi problémákra kell gondolni, ugyanúgy kiváltó ok lehet akár egy agresszív csoporttárs zaklatása, mint pl. ovis úszástól, ill. egyéb foglalkozásoktól való szorongás, stb.
Tanácsolom, pontról-pontra írja le, a bepisilés idõszakában mely napokon milyen események, foglalkozások, történések zajlottak. Ezek párhuzamba helyezésével talán körvonalazódik a lehetséges kiváltó ok.
A 4 éves gyermekek közül minden ötödik bepisil egyszer-egyszer, ezek lelki hátterét minden esetben érdemes alaposan átgondolni, amely legtöbbször közelebb visz a megoldáshoz.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam szeptemberben lesz 3 éves és uekkor megy oviba is.Tavaly nyár végén elkezdtem bilire ill. wc-re szoktatást,ami ment is egy darabig,igaz csak kakilt bele.A bilit nem szereti így azt nem is erõltettem.Aztán visszaestt karácsony elõtt,és pelusba történt minden,úgy hogy elzavart magakörül mindenkit.Aztán megint a Wc-re jártunk egy rövid ideig és utána szintén jött a pelus.Most ott tarunk,hogy vagy szól,vagy én veszem észre és kérdezem,hogy menjünk-e wc-re,vagy bekakil.Félek én akartam jobban ezt a szobatisztaságot és most ennek a levét isszuk.Szeretném,ha tanácsot adna,mert a nyáron le kell szoknunk a pelusról,hogy oviba mehessen.Nem szeretném megint elrontani.Még az is problémát jelent,hogy nagyon ragaszkodik a pelushoz,látom rajta,hogy úgy érzi magát biztonságban,ha rajta van.
Elõre is köszönöm válaszát!Orsi
Vlasz:
Kedves Orsi!
Jó úton haladnak, egyetértek azzal, hogy nem erõszakkal próbál hatni a gyermekre, így elkerülhetõ az, hogy megutáltassuk vele a WC-zés gyakorlatát.
Ön nagyon jól gondolja, a pelenka mindenféleképpen egyfajta biztonságot ad a gyermeknek, mintegy "védõhálóként" funkcionál, hogy a végtermék ne hagyja el olyan látványosan a testét, mint WC-zés közben. A gyerekek ugyanis saját testük részének érzik a székletet, amit nem szeretnek "elengedni", szabadon kiengedni magukból. Ezt a fajta gátlást kell játékosan feloldani a kisfiúban, pl: játékmaci játékbilire ültetésével, ahol só-liszt gyurma mû-kaki kerül az edénykébe, stb. ( A játékos megoldásokról bõvebben korábbi válaszaimban olvashat.)
Javaslom továbbá, hogy a pelenka "fogyjon el", így a korábbi gyakorlathoz hasonlóan ismét használatba veszi a WC-t.
Érdemes még együtt vásárolni jópofa mintájú fiú bugyikat, amiket minden bizonnyal nagy örömmel fog hordani a fiúcska.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A fiam 5 éves, középsõ csoportba jár. Nagyon értelmes kisgyerek, hatalmas szókincse van, választékosan beszél. A rajzkészségével van egy kis problémám. Nem nagyon szeret rajzolni, mint mondja azért mert nem olyan lesz, amilyet õ elképzel. Rengeteget foglalkozunk vele, de a rajzolás nem megy. Azt szeretném megtudni, hogy az iskolába lépéskor lesz-e ennek valamilyen hátránya? Illetve, hogy lehet-e , hogy e miatt ne javasolják az iskolába lépést?
Köszönettel: Egy anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az iskolába lépéshez, azaz az iskolaérettség eléréséhez elengedhetetlenül szükséges a kéz finommozgásának fejlettsége. Ez is elõfeltétele az írás tanulásnak.
A kézügyesség azonban nem csak a hagyományos értelemben vett rajzolással, színezéssel fejleszthetõ, ötletes játék - barkács tevékenység során észrevétlenül is megvalósíthatjuk azt. Pl: készítsenek közösen kartonból egy hatalmas várat, hozzá kis papír katonákat, lovat, ill. egyéb kellékeket. Eközben festhetnek, vághatnak, ragaszthatnak, stb. Ezek a játékba ágyazott tevékenységek egytõl-egyig segítik a kéz finommozgásának fejlõdését. De lehetne még sorolni, milyen áldásos fejlesztõ értéke van a gyurmázásnak, hajtogatásnak vagy akár a bottal homokba rajzolásnak. A lényeg, hogy vigyenek bele egy kis újdonságot, fantáziadúsan dolgozzák fel a kedvenc játéktémáját, meséjét, és az eredmény szemmel látható lesz majd.
Elõbbiek mellett szeretettel ajánlom kisfiának "Játékos suliváró" c. könyvemet, melyben fejlesztõjátékok egész sorát találja,amellyel élvezetes, örömteli lesz az iskolára való felkészülés.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlet!
Nekünk az lenne a problémánk, hogy a lányom Bogi 3 éves múlt március 07.-én.Van két testvére Donát 6éves,Milán 8 hónapos.A probléma az lenne márciustól jár oviba,és minden nap bepisil az oviban.Amúgy teljesen szobatiszta.Éjszaka sincsen probléma vele!Ki akarják rakni az oviból!Csak az oviban pisil be sehol máshol!
Köszönöm:Zoltán
Vlasz:
Kedves Zoltán!
Azt tanácsolom, feltétlenül beszéljen az óvónõkkel kérdezze ki õket a bepisilés pontos körülményeirõl. Elképzelhetõ, hogy kislánya valamiért nem mer szólni, ha a napirendbe iktatott mosdó használaton túl soron kívül is ki kellene mennie. A gyakori vizelési inger teljesen normális, ha felfokozott idegállapotban vagyunk. Mivel kislánya még csak nemrég kezdte az ovit, így minden dolog új számára, és az ezáltal kialakult belsõ feszültség miatt sokkal gyakrabban kell pisilnie, mint egyébként. Ezt megértéssel és segítõ hozzáállással kell fogadni.
Ön is és az óvónõk is (!) kedvesen bíztassák arra, hogy ha pisilni kell, azt nyugodtan jelezze, mert ki fogják engedni a WC-re. Ezt mindenképpen beszélje meg az óvónõkkel, és kérje segítõ együttmûködésüket.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A kérdésem a felbukkanó agresszióról és annak kezelésérõl szól (3 tételben). A lányom 3.5 éves (róla írtam már 1x az elhibázott óvoda választás és a fogmosás kapcsán, a válaszát nagyon köszönöm, rendkívül hasznosnak bizonyult!). 1 hónapja furcsa magatartásforma ütötte fel a fejét a lányom részérõl. Reméltük, hogy nem állandósul, de egyenlõre sajnos tartja magát. Többször és többféle formában kifejezi (verbálisan és non-verbálisan, hogy nagyon szeret bennünket) ennek ellenére, ha rászólunk (bármelyikünk) vagy megpróbáljuk megakadályozni valamiben ami pl.: a testi épségét veszélyezteti vagy nem kivitelezhetõ, elkezd ütni bennünket vagy/és elkezd ordítani (néha harap is, de ezt szeretetkitöréskor is igen ritkán megteszi). Természetesen mi nem ütjük õt és nem ordítunk vele - harapni pláne-, a legtöbb amit kap, hogy felemejük a hangunkat a nyomaték kedvéért adott esetben. Mindehhez a csapkodáshoz olyan elképesztõ dolgokat mond, hogy:-Te buta; levágom a fejedet és kidoblak az ablakon; menjél világgá és vissza se gyere; stb. Hozzá tartozik, hogy nincs TV elé ültetve, nagyon sokat foglalkozunk Vele stb. tehát fogalmam sincs, hogy honnan veszi ezeket az elképesztõ szófordulatokat és a magatartásformát.(a lányom egyébként extra érzékenységgel bír). Amikor lenyugszik, közli, hogy már megnyugodott és szeret bennünket. A dolog másik része az, hogy minden esetben megmagyarázzuk neki, hogy nem jó ha bárkit megüt mert az fáj; nem játszunk vele addíg amíg így viselkedik és a gyerekek sem stb. Tegnap, egy nagyon meglepõ dolgot kérdezett Tõlünk. Aja, akkor hogy vezessem le a hajagomat? Mit mondjunk neki? Üsse pl.: a párnát?
A harmadik dimenzió az, hogy fél 2 gyerektõl az oviban. Mindekttõ fiú, heves vérmérséklettel bír. 2x (ennyirõl tudok) már ellökték a Tündérrózsát. Megkérdezte, hogy ha ellökik, mit csináljon? Visszalökje? Azt mondtuk, hogy szóljon az óvónéninek és ne játsszon azokkal a kisfiúkkal. Helyesen tettük? Olyan borzasztóan nehéz ezeket a helyzeteket kezelni... Nagyon köszönöm a válaszát mindannyiunk nevében!
Ajucika
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az elsõként említett problémát, az agresszív érzelmi kitöréseket nem tanácsos szabadjára engedni, mert könnyen állandósulhatnak. Mivel a rászólás elmondása szerint minden esetben jogos (tehát nem apróságokért "froclizzák" a kislányt) és legtöbbször balesetveszély elhárítására szolgál, így a gyermeknek meg kell tanulnia, hogy ezeket komolyan kell venni. Ha pl. felfelé mászik a csúszdán, határozottan utasítsák el ezt a viselkedést, megmagyarázva a lényegét. Ehhez természetesen nem kell kiabálni, veszekedni, többnyire elég egy szigorú tekintet és néhány jelentõségteljes szó. " Ha ezt teszed, leeshetsz vagy rád esnek azok, akik fentrõl csúsznak. Ezt nem szabad!" Az erre válaszul adott hisztire pedig közölje, hogy amíg nem nyugszik meg, nem beszél vele. Ezek után pedig ne vegyen róla tudomást, bárhogy is hisztizik. Ha ütni akar, azt soha ne engedje meg! Ilyenkor határozottan (de nem durván!) fogja meg a kezét és higgadtan utasítsa el a próbálkozást. A lényeg, hogy a kislány tanulja meg, hol van az a bizonyos határ és hogy hisztivel nem megy semmire.
Miután megnyugodott, beszélgessen el vele. Mondjon mesét a verekedõs kisgyerekrõl, akivel a végén senki nem akart barátkozni, és aki mindig nagy bajba került, mikor nem fogadta meg a szülei intelmeit.
A harag levezetésérõl szóló kérdésre igen egyszerû a válaszom: jogos szülõi figyelmeztetésért nem haragudnia kell a csemetének, hanem örülni annak, hogy a szülõk vigyáznak rá. Ezt is értessék meg és fogadtassák el vele.
Végezetül a durva fiúk lökdösõdésére adott válaszával teljesen egyetértek, a kislány mindenképpen szóljon az óvónõnek, ez nem számít árulkodásnak. Emellett javaslom, Ön is beszéljen a pedagógusokkal, hogy tartsák rajta a szemüket a verekedõs csoporttársakon.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves OvónÕ?
Gergõ kisfiam juliusban lesz 3 éves és sajnos a szobatisztasággal sehol nem állunk.Nem szól sem ha pisilnie kell sem akkor ha már be van kakilva hogy cseréljek pelust.A bilire csak ruhában akar rá ülni kb 10 másodpercig ,ha letolom a nadrágját üvölt.Probáltam a macis megoldást ,nem érdekelte csak ledobta a macit a bilirõl.Szeptemberben ovodába megy és Õ még kényelmesen elvan a pelusban akkor is ha már csupa pisi még a nadrágja is.
Mit csináljak?
Elõre is köszönettel
Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Most, hogy közeledik a jó idõ, érdemes lenne pelenka nélkül is próbálkozni. Amíg ez rajta van, semmi oka arra, hogy törje magát, a pelus úgyis felfogja a bûnjelet. Tehát próbálják meg pelenka nélkül.
A bilivel való megbarátkozáshoz a macin kívül többféle játékos módot ajánlottam korábbi, ilyen témájú válaszaimban, érdemes lenne ezeket is átolvasni. Csak 1-2 példa: WC-be papír virág vagy hajó beledobása, majd indulhat a célbalövõsdi. Vagy: "pisilõs baba" ráültetése a játék bilire. Hatalmas élmény lesz a kisfiúnak, amikor belecsorog a cumisüvegbõl itatott víz.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Én is a szobatisztaságról szeretnék kérdezni, látom sok anyuka, szülõ szintén hasonló gondokkal "küzd". Kislányom, Lili 3 éves volt februárban. 18 hónapos kora óta bölcsis, nagyon szereti, nagyon aranyos a gondozónénije, Én is elégedett vagyok velük.
Tavaly nyár óta nappalra teljesen szobatiszta, viszonylag könnyen ment, kb két hét alatt nappalra szobatiszta lett.
A probléma az, hogy alvásnál pelenkás, délután és este is. Szeptembertõl ovis lesz. Kértem a bölcsibe a gondozókat vegyék le a pelust, féltem attól, hogy esetlegesen nem szokik le szeptemberig a pelusról, és akkor mi lesz?! Nem kap a délutáni alvásnál pelust, de sajnos azóta a bölcsibe minden nap bepisilt (6 napja). Attól félek, hogy ezzel ártok Lilinek, mivel nincs sikerélménye (ezt a gondozónõ mondta). Azt is mondta, hogy úgy látja, hogy nekem nagyon fontos a szobatisztaság, nem a Lilinek. Igen ez így van, de valamennyire azért érthetõ az aggodalmam, hisz 4 és fél hónap és ovi!!!
Több fele olvastam a szobatisztaságról, több helyen úgy olvasom, hogy ehhez kell egyfajta érettség. Lili egyébként okos, értelmes kislány, könnyen tanul, elégedett vagyok vele.
Nem tudom mivel ártok jobban neki, vagy hogy tudnék neki segíteni, hogy hamarabb megtanulja a szobatisztaságot.
Várom mielõbbi válaszát!
Köszönöm elõre is: Renáta, egy aggódó Anyuka:)
Vlasz:
Kedves Renáta!
Elõfordulhat, hogy míg nappalra teljesen szobatiszta a gyermek, addig éjszaka rendszeresen bepisil. Ezt okozhatja lelki probléma is, de ha nem visszaesésrõl, hanem folyamatosan tapasztalható dologról van szó, akkor valószínûbb az idegrendszeri éretlenség. Ez utóbbi idõvel magától rendezõdni fog. Fontos tudni, hogy az alvás alatti bepisilés soha nem szándékos, akaratlagosan irányított dolog, így aktívan befolyásolni különbözõ praktikákkal lehetetlen. Ehelyett inkább az alábbiakat javaslom:
- lefekvés elõtt már ne kapjon inni a gyermek, ill. csak egy-két kortyot, ha valóban szomjas.
- feltétlenül menjen ki pisilni közvetlenül (!) lefekvés elõtt! Ezt mindenképpen szorgalmazzák a gondozónõk is!
- ha baleset történik, na adjon hangot csalódottságának, hiszen ez is további szorongásokat, teljesítménykényszert indukálhat.
- amíg nem tapasztalja, hogy több alkalommal száraz marad alvás után a pelenkája, nem tanácsos róla levenni. Egyrészt felfázhat, másrészt, mint mondtam, stresszelni fogja õt a teljesítménykényszer. Ne tegye ki õt ennek, helyette inkább próbáljon még nagyobb türelemmel viseltetni iránta.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónö!
Nekem 26 hónapos iker lányaim vannak.két hónapja kezdtük el a bilizést csak reggel.Most reggel és este probálom ráültetni öket a bilire. Az a problémám,hogy reggel ha az eggyik rá üll a bilire akkor a másik azért sem üll rá,és este is ezt van,de most ott tartunk,hogy reggel abszolult nem akarnak bilizni eggyik sem,este pedig már az eggyik mindig rá ül és pisil,de a másik lányom nem. nem tudom mit csináljak ,nem szeretném eröltetni a dolgot. meg még egy olyan zökkenöm van,hogy különbözö bilijük van ,de mind a kettönek ugyan az kell.erre tudom a választ vennem kell egy harmadik bilit ami egyforma.
elöre is köszönöm a választ.
üdv. barbi
Vlasz:
Kedves Barbi!
Bizony, nem könnyû helyzet egyszerre két kisgyermeket bilire szoktatni. Ha az egyik nem akar ráülni, valószínûleg a másik is elutasítja az edénykét. Mindemellett azonban nem szabad elfelejtenünk a pozitív vetületet sem: ha az egyik ráül, a másiknak is meghozhatja ez a kedvét. Véleményem szerint ez utóbbira kell alapozni. Ha az egyik kislánya már trónol a bilin, dicsérje meg õt. Ezt azonban anélkül tegye, hogy a bilizést kerülõ gyermeket közben elmarasztalná, bírálná.
Elõbbiek mellett az sem gond, ha nem egyszerre, hanem külön-külön történik a szobatisztaságra szoktatás a gyerekeknél. Elképzelhetõ, hogy egyikük megérett már a dologra, a másik viszont még nem.
Fontos még, hogy egyforma bilijük legyen, amit azonban egy-egy jellegzetes jelöléssel (pl: matricával) meg tudnak különböztetni egymástól.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovonö!
Azért fordulok önhöz mert egy oriàsi kérdés elött àlok. A kisfiam 8 éves, de sajnos éjjel még pelenkàzunk, különbözö oka van, az orvosok nem tudnak segiteni mert egyébként egészséges, ö nagyon szégyelli a pelust és nem akarja felvenni, de olyan mélyen alszik éjjel hogy reggel nem emlékszik hogy mit csinàlt, ennek a tetejébe költöznöm kell juniusban és nem tudom hogy magyaràzzam el neki, mert elsöbe jàr és messze lennének a baràtai, nagyon lelkis és attol félek hogy még rosszabbak lesznek az éjszakàk. Jelenleg 5 éjböl egyszer pisil be.Tudna nekem tanàcsot adni hogy tudom öt a pelusrol leszoktatni(arra se ébred fel ha bepisil) és hogyan magyaràzzam el a költözést. Vàlaszàt elöre is köszönöm. Kati
Vlasz:
Kedves Kati!
Feltételezhetõen kisfiánál lelki problémák, ill. szorongás okozza a bepisilést. Mindenképpen ajánlott lenne gyermekpszichológus segítségét kérni, aki nem csak a kiváltó okok feltárásában, kezelésében, de a költözés-okozta terhek csökkentésében is segíteni tud majd.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónö!
Kisfiam 3éves ,most kezdte az óvódát.Szeretném kérdezni Öntõl,hogy normális dolog -e?:beszoktatást 1hete kezdtük negyed 11-re viszem fél12-kor már hozom el!Ez az 1óra kint az udvaron telik el,a csoportszobában kb5 percet volt még!Elsõ nap a gyerekek magot ültettek az udvaron ,Nekünk azt mondta az óvónéni .addig játszon az udvaron míg Õk ültetnek!Kisfiam nagy örömmel megy oviba!Beszéde még nem túl jó!Vegyes csoport van!Ma volt elöször 1órát a szobában mivel esett az esõ!Óvónéni azt mondta ,hogy nem pakolta
össze a játékokat ,szaladgál ,nehezen érti meg a gyereket!Normális .hogy 2hete járunk lassan és csak 1órát tölt az óvódában?Hamarabb nem jó ha visszük mert nem bírná a foglalkozást!Hogy tanulja meg igy a szabályokat ,fegyelmet?
Nagyon el vagyok keseredve!Várom mielöbbi válaszát mit tehetnék,hogy Õ is részt vegyen apró feladatokban és Én is jobb kedvvel menjek az óviba?
Köszönettel .Margó!
Vlasz:
Kedves Margó!
Kérje meg az óvónõket, hogy ne csak az udvari játékra korlátozódjon a beszoktatás folyamata, hanem ugyanúgy vonatkozzon ez a bent eltöltött idõre is. A beszoktatás nem jelent mást, mint a komplett óvodai életforma megszokását, a szabályok, a napirend, ill. a teljes ottani élet magunkévá tételét. Ugyan honnan is tudhatná szegény kisfiú, hogyan-miként kell összepakolni a csoportban, hogyan kell alkalmazkodni a szabályokhoz, ha korábban mindebbõl semmit nem tapasztalt?
Ragaszkodjon hozzá, hogy mielõbb kezdjék meg a teljes délelõttös beszoktatást.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
A problémánk sajnos szerintem nem egyedi. Kisfiam október óta jár oviba. Elég nehezen szoktuk meg, de már egészen jól haladtunk. Most viszont egy hónapig beteg volt. Azóta rémes a helyzet. Éjszaka bepisil. Reggel már ébredéskor sír, hogy utálja az ovit és ez folytatódik is amig odaérünk. Azt mondják hogy délelõtt is sírdogál, aztán amikor többiek ebéd után hazajönnek megint. Sajnos csak 3-4 után tudok érte menni mert ugy dolgozom.
De az óvónéniket nagyon szereti. Mindig jó dolgokat mesél és mégis.
Aztán sajnos általában az lesz a dologbol hogy addig sír és kínlódik amig 1-2 hét után belebetegszik. Bármikor képes pl. lázat produkálni hogy ne kelljen mennie oviba. Már kezdek kétségbeesni. Pedig mindent kitalálok amivel esetleg megszereti az ovit. Vittünk játékot, beszélgetünk sokat. stb.
Köszönöm Válaszát: Koósné
Vlasz:
Kedves Koósné!
Ne aggódjon, ahogy mondani szokás, minden kezdet nehéz. Ahogy õsszel, úgy most is várható, hogy elõbb-utóbb, ha lassanként is, de megszokja az ovit a fiúcska. Ehhez nagy segítséget nyújthat, ha a beszoktatási folyamatot nem siettetik, hanem lassan, fokozatosan próbálják megvalósítani azt. Ehhez több konkrét ötletet is olvashat beszoktatással kapcsolatban adott korábbi válaszaimban. Tanácsos lenne ezt a folyamatot most újra az elejérõl, "nulláról" kezdeni, mintha csak most kezdenék az ovit. Ez valószínûleg áldozattal jár majd, így bele kell kalkulálni, hogy 1-2 hétig nem biztos, hogy idõben beér majd a munkahelyére, ill. rövidebb szabadságot kell kivennie. De hát valamit valamiért... a befektetett energia, áldozat hamarosan megtérül majd, amint múlni kezd gyermeke szorongása.
