Kedves Óvonéni!
Megoldhatatlan nevelési és szemléleti problémának tartom az általam megismert ovis környezetben a jó és rossz gyerekek un. beskatulyázását, már kiscsoportban.
A verekedõs, agresszív és néha kezelhetetlen gyerekek az erõs és gyakorlatias jelzõt kapták, a jó, szeretni és adni tudó, okos érzékeny gyerekek pedig az áldozat és gyenge jelzõt "érdemelték" ki, akikkel mindent meglehet csinálni.
Sajnos az én 4 éves kisfiam is értetlenül áll, a hosszú otthon töltött évek után, hogy most melyik mintát tegye elõtérbe, és sokszor látom, hogy össze van zavarodva amikor hazajön, nem tudja eldönteni melyik viselkedés a helyes. Mondhatjuk, hogy érzékeny, de ez számomra nem negatív csengésû jelzõ, és nem is a sírással van a baj.
A baj azzal van, hogy már ilyen kicsi korban háttérbe kerül az igazi értékek felismerése, és nagyon gyorsan legyíntünk egyet, "a gyerekek kegyetlenek" felkiálltással a problémára. Tapasztalataim szerint pedig az agresszívitás és kezelhetetlenség a szûlõi nem törõdéssel párosul a háttérben, olyan anyukák és apukák gyermekei, akiknek vissza kellett gyorsan térni az egész napos munkájukba, és sokkal kevesebb idejük maradt a gyermekükre. Kérdésem miért annak a szûlõnek és gyermeknek kell lekezelni az õ nemtörõdésüket, akik jó érzelmi és mentális állapotban viszik az oviba a gyermeküket. És hol vannak a pszichológiát, neveléselméletet, csoportlélektant tanult pedagógusok, akik ezt helyretennék?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Sorai szívembõl szólnak, sajnos én is sok hasonlóval találkoztam munkám során. Ennek ellenére jómagam igyekszem olyan értékrendet képviselni, melyben az érzékeny gyermek szeretetteljes felkarolása, érdemeinek kellõ kidomborítása fontos szempont. Talán azért is érzem át annyira, amirõl írt, mert én is hasonlóan csendes, zárkózott kislány voltam anno, s bizony nem esett jól, mikor egy-két cserfes, nagyszájú "sztárgyereket" minden ok nélkül elém helyeztek.
Sosem felejtem el egykori kolléganõm szavait, miszerint " a gyereknek meg kell tanulnia már óvodás korban is könyökölni!" Hát ezt a véleményt én nem osztom. Tanuljon meg inkább csendben, sallangok nélkül, õszintén szeretni!
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
H. Melinda vagyok Kecskemétrõl.A kisfiam március 11-én lesz 3 éves.Másfél éve jár bölcsibe,és kb.2 hónapja kezdõdött a probléma.Soha nem erõltettem a szobatisztaságot,Õ kezdte el magától.Nappal illetve a délutáni alváshoz már nem használunk pelust,este is csak elalvás után rakhatok rá(az is nagyon sokszor száraz marad).Tehát a probléma:bekakil.Úgy kezdõdött hogy elbújt,és miután bekakilt szólt.Ha ilyenkor odamentem hozzá elküldött,illetve mindig megpróbálta visszatartani,ezáltal akár öt bugyit is összekakilt mire "végzett".Annyit már sikerült elérnem hogy ne küldjön ki,és mondja hogy bugyiba akar kakilni,de így is látom hogyha jön az inger inkább vissza akarja fogni.A bölcsibe eggyáltalán nem kakil,illetve kétszer próbálta és bement.Akkor kezdõdött nála ez az elbújás.Utánajártam dolgoknak és kiderült hogy van egy idõs gondozónõ vele történt mind a két baleset,és sajnos nagyon csúnyán beszél a gyerekekkel(K-va anyázza õket szó szerint.Közli velük hogy nem gyerekek vagytok hanem állatok,a fiamat lehülyézte stb.).Szóval most elbeszélgettem vele,de nem hiszem hogy bármi is fog történni a gondozónõ viselkedésében.Attól félek hogy mire a fiam szeptemberbe bölcsibe kerül teljesen visszafejlõdik.Szerencsére a másik két gondozónõ nagyon normális,és azt mondják én is rendes szülõ vagyok,ismerem a fiam hibáit.Mellesleg a csoportot 300.000.ft értékû bútorral ajándékoztuk meg.Mivel tudnám rávenni a fiam hogy újra wc-be vagy bilibe kakiljon.A pelustól teljesen elzárkózik.A pisiléssel szerencsére nincs gond.Segítségét elõre is köszönöm!
Tisztelettel:Melinda
Vlasz:
Kedves Melinda!
Javaslom, azonnal üljön le egy alapos, részletes beszélgetésre az említett gondozónõvel, és határozottan kérdezzen rá a dolgokra. Amennyiben a beszélgetés nyomán sem változik semmi, mindenképpen jelezze a problémát a bölcsõde vezetõjénél! Ilyen mentalitású ember nem dolgozhat gyermekek között!
A bilibe kakilás fokozatos, játékos szoktatásához javaslom, olvassa át korábbi, ilyen témában íródott válaszaimat, amikbõl ötleteket meríthet. (Maci bilire ültetése, só-liszt gyurma mû-kaki, ..stb.)
Az is beválhat, hogy amikor szemmel látható a székelési inger miatti feszengés, ültesse le a következõvel: "Ülj le szépen a bilire és PISILJÉL, jó?" Így nem érzi magát sarokba szorítva, hiszen nem kakilást kért tõle, ám a pisilés közben valószínûleg a kaki is becsúszik a bilibe. Ennek kapcsán aztán megtapasztalja a fiúcska, hogy semmi rémséges nem történt, sõt, sokkal kellemesebb bilibe végezni a dolgát, mint a bugyiba.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!
Kisfiam decemberben múlt 4 éves és mereven elzárkózik az ovitól.Jövõre még itthon leszek a kicsivel,úgyhogy megoldható lenne,hogy itthon maradjon velünk.Kérdésem az lenne,hogy mivel teszek neki jobbat:ha beszoktatom az oviba sírva,abban bízva,hogy megszereti vagy ha csak nagycsoportba íratom be?Mi a véleménye arról,ha csak nagycsoportba jár a gyerek?Egyébként mindent meg lehet vele beszélni,értelmes viszont nagyon érzékeny és zárkózott kisfiú.
Válaszát köszönöm:Anikó
Vlasz:
Kedves Anikó!
Úgy vélem, a kezdeti nehézségek ellenére is tanácsos lenne elkezdeni az óvodát. A beszoktatással gyakran együtt járó sírdogálás megfelelõ szülõi és pedagógusi hozzáállással idõvel kiküszöbölhetõ. Szociálisan viszont mindenképpen szüksége lenne közösségre a fiúcskának. Minél késõbb kezdik a beszoktatást, annál problémásabb lehet a beilleszkedés.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Van egy 2év4hónapos kislányom, (novemberben lesz 3 éves) nem tudom,hogy óvodába vagy bõlcsödébe írassam be szepembertõl, ugyanis kislányom sem nem szobatiszta, sem nem beszél, csak szótagokat mond. Én tökéletesen megértem, de más nem. A gyerekeket nagyon szereti, és úgy érzem hiba lenne megvonni tõle a gyerekek közösségét. Esetleg külön fejlesztési foglalkozásokra vigyem? Bölcsit vagy ovit javasol nekünk? Válaszát nagyon köszönöm,
Ilyés Alexa
Vlasz:
Kedves Alexa!
Javaslom, hogy írassa be a kislányt óvodába, és a 3. életévének betöltésekor kezdjenek el járni. (A törvény szerint elõbb nem is lehetséges) A szobatisztaság addigra remélhetõleg meg fog oldódni, gondolom, már folyamatosan próbálkoznak vele. A beszédfejlõdést szintén pozitív irányba vinné elõre az óvodai élet, hiszen a mindennapi kommunikációs igény ezt feltételezi.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ,
Elõre is köszönöm, és nagyon várom válaszát! Találtam ugyan hasonló leveleket, de mégsem tudom a választ a problémánkra.Kisfiam 2,5 éves, 1 hónapja kezdtük a bölcsödét.A helyzet egyre rosszabb. Eleinte csak kb. minden másnap hányt, most már 3 egymást követõ napon, a legutolsó napon már itthon is,és közben mondogatja,hogy nem kell bölcsibe menni.A bölcsiben nem eszik semmit, miután egyik délben szó szerint a tányérba hányt, megkértem a nevelõket,hogy ne erõltessék, most pár szem ropit adnak neki. Egész nap sír, és hajtogatja,hogy haza menni. Mikor 3-kor érte megyek, olyan az arca mint egy profi bokszolóé,szinte ki se lát a szemein, az egész napos sírástól. A gondozók elmondása alapján,nem játszik vagy csak minimálisat, ül egész nap, szorongatja a párnáját és várja,hogy lefekhessen aludni,mert tudja,hogy utána jövök érte, ennek ellenére sokszor nem alszik egy percet sem, vagy ha mégis,akkor max. 1 órát,korábban itthon 2,5 órákat aludt. Éjszaka most már gyakran kiabál és felsír. Itthon többször elmondja, hogy: itthon vagyunk-itthon vagyunk. Sajnos itthon is nagyon sokára enged fel,feszült,apukájához például többször odamegy és ráüt, kezelhetetlen és hisztis. A helyi nevelési tanácsadóban azt mondták,hogy azonnal hagyjuk abba a bölcsit, mielõtt elkezdene dadogni vagy visszamaradna a beszéd fejlõdése, vagy más súlyos károsodás érné. A bölcsiben és a nagyszülõk pedig azt mondják,hogy neki több idõ kell amíg betörik,ez még csak 1 hónap volt, majd megszokja. Én most már teljesen tanácstalan vagyok, féltem a gyomrát is.Sikerült elintéznem,hogy csak 6 órában dolgozzak, így összesen 6,5 órát tölt a bölcsiben. Mit javasol? Hagyjuk abba? Folytassuk? Próbáljunk keresni másik bölcsödét? Hálás köszönettel: Veronika
Vlasz:
Kedves Veronika!
Mindenképpen a bölcsõde felfüggesztése mellett teszem le a voksomat. Egy 2,5 éves kisgyermeknek még elsõ és legfontosabb érzelmi kapcsolata az édesanyjával van, az õ társaságára, az otthoni meleg, biztonságot adó légkör védõburkára van leginkább szüksége. Ez életkori sajátosság, ilyen idõs korban az anyuka, szülõk, testvérek jelenlétét igényli a kicsi, s nem pedig a bölcsõdei "közösséget". (Szándékosan tettem idézõjelbe, mert ebben a korban még szó sincs konkrét értelemben vett közösségrõl, csupán kisgyerekek egy helyen való tartózkodásáról. ) Elõbbiek okán szociális értelemben nincs komolyabb jelentõsége a bölcsõdének, sokkal inkább gyermek megõrzõ jellege van. Csak és kizárólag akkor folytassák a bölcsit, ha megélhetési, ill. komoly egzisztenciális okok állnak a háttérben. Ha megoldható, inkább maradjon otthon gyermekével, mielõtt valóban komolyabb érzelmi sérüléseket szenvedne a kisfiú.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Kislányom 6 éves lesz,ovis.Pár napja úgy jön haza,hogy az óvonõ bünteti.Ma saját szememmel láttam,hogy az utcán séta közben megrángatta a gyermekemet.Ezek a dolgok pszichésen hatnak rá.Itthon feszültebb,ingerültebb.Mit tegyek?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A lehetõ legsürgõsebben üljön le beszélni az érintett óvónõvel. Mondja el, hogy nem csak kislánya elmondásából, de saját szemével is megtapasztalta a felõle irányuló durvaságot. Ezt határozottan utasítsa vissza, és kérje meg, hogy legközelebb ne ilyen eszközökkel próbáljon hatni a gyermek(ek)re.
Amennyiben nem változik a helyzet, a lelki sérülések elkerülése végett kérje az óvodavezetõ segítségét!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Fiam 6 éves, jelenleg nagycsoportos óvodás, érzékenyebb lelkû, mint korabeli csoporttársai. Eddig nem tulajdonítottunk neki túl nagy problémát, most azonban a történtek miatt, aggódom.
Gyermekem kiváló mozgású, ügyes fiúcska – például már 5 éves korától jég és görkorcsolyázik - csoportjában egyedüliként, valamint úszik, néptáncol. Mégis az óvodák közt megtartott, nagycsoportos gyerekek ez évi tornaversenyére az óvónõi nem nevezték be. Az óvónéni nemleges válaszát a következõvel indokolta: „Nem fogok a fiaddal szenvedni, ha a sorban elõtte lévõ csoporttársa csúnya nézése miatt sírva fakad!”
Azt, hogy érzékenyebb már korábban is tudtuk – fõleg igazságtalanság (más gyermekek agressziói miatt – elég sok verekedõs gyermek van a csoportjában), stressz helyzetekben sírva fakadt, napi szinten. Azonban még novemberben is azt mondták az óvónõi, hogy javul és tudják kezelni. Azért sem aggódtunk, mivel gyermekem csak az óvodai csoportjában ilyen. Az óvodán kívüli tevékenységeken (úszás, néptánc) – megkérdeztük – nem tapasztaltak nála hasonlót. Sõt ha igazságtalanság éri ott még ki is áll az igazáért. Jelenleg úgy engedem reggel az óvodába, hogy felhívom a figyelmét, hogy ne sírdogáljon mindenen: "szorítsd össze a szád, légy erõs!"
Én úgy érzem, hogy ez probléma, hiszen a viselkedése háttérbe szorítja a tehetségét (most "csak" egy verseny élményébõl marad ki), de nem tudom mit tegyek. Nem szeretném, ha az iskolában õsztõl hasonló gondok lennének. Vajon tényleg csak csoport probléma-e? És 4-5 hónap múlva úgyis vége az óvodának, így nem érdemes foglalkoznom vele? Vagy érdemes mégis szakemberhez vinnem, hiszen az óvónõk mégsem tudják kezelni a problémát?! Félek felfújom a dolgokat, de attól jobban tartok, hogy nem adom meg a fiamnak a szükséges segítséget.
Nyilván az óvónõivel is beszélnem kell errõl az aggodalmamról, de jelenleg úgy érzem, hogy egy kívülálló szakember jobban meg tudna gyõzni a véleményével.
Válaszát elõre is köszönöm:
Szeidl E.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Minden gyermek más és más, míg egyesek érzékenyebbek, másokról lepereg mindenfajta negatív élmény. Kisfia az elõbbi csoportba tartozik, ezen azonban kellõen tapintatos, odafigyelõ pedagógusi magatartással nagyon jól át lehet õt segíteni. Ha a gyermekben kialakul egyfajta érzelmi biztonság, egyre jobban magára talál, egyre jobban, egyre bátrabban meg mer nyilatkozni. ( Mindezt a sírás helyett teszi)
Amikor az óvónõkkel beszélni fog gondjáról, kérdezzen rá, õk konkrét (!) esetekben hogyan, miként szoktak reagálni, viselkedni. Ennek tükrében mondja el saját tapasztalatait, meglátásait, azaz, hogy Ön milyen nevelõi attitûdöt talál célravezetõnek gyermekét illetõen.
Próbáljanak közös nevezõre jutni, melyben a másik meggyõzése helyett a közös megoldás keresése domináljon.
A közeljövõben történõ iskola választást illetõen pedig tanácsolom, hogy a megfelelõ iskola megtalálásán túl helyezzenek nagy hangsúlyt egy kellõen emberséges, tapintatos, kedves tanító megtalálására is.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 3,5 éves. Nagyon szeret óvodába járni. Az óvónõk tündériek,nagyon jó pedagóusnak tartom õket. Rengeteg verset mondókát tud, melyeket könnyen tanul meg! Minden érdekli, könnyen barátkozik.
A probléma, amit nem tudok kezelni, hogy ha utcára, postára, boltba, stb. megyünk, elszaladgál. Hiába szólok utána, nem jön vissza. Állandó stresszben vagyok, melyik nap hogy fog eltelni. Ahogy okosodik, azért egyre jobban meg lehet vele beszélni a dolgokat! Ha minden rendben ment kap jutalom matricát, és megdicsérem. De sokszor semmi nem használ. Szeretnék konkrét ötleteket kérni, hogy mit mondjak neki, vagy hogyan viselkedjek, hogy ezek az elszaladgálások megszünjenek!
Elõre is nagyon köszönöm a segítségét!
Egy aggódó anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Sok gyereknél tapasztalható ilyen jellegû próbálkozás, bizony én is szembesültem ezzel néhányszor ilyen korú kislányommal kapcsolatban. Eleinte forgalommentes, nem balesetveszélyes helyen sétáljanak, ahol nem okoz bajt, ha elszaladgál. Ilyen körülmények között javaslom az alábbi, nálam jól bevált módszert:
ha gyermeke elszalad, szóljon utána egyszer. Amennyiben nem reagál, netán még messzebb szalad, tegyen úgy, mintha el akarna menni. Induljon el az ellenkezõ irányba és kellõen hallhatóan kiáltsa utána: "Szia, én elmentem!" Ha gyermek azt tapasztalja, hogy Ön nem vevõ az elszaladgálásra, nincs hatása a "mûsorának", sõt mindemellett anyu még "el is akar menni", azonnal rájön, hogy nem helyes, amit tesz. Amint visszaszalad Önhöz, magyarázza el neki, miért veszélyes, ha egy kisgyerek elszalad a szüleitõl. Este saját mesét is mondhat az engedetlen kisgyerekrõl, aki eltévedt, veszélybe került az elszaladgálása miatt. (Arra azonban ügyeljen, hogy a történet elsõsorban tanulságos, ne pedig ijesztõ legyen!)
Bízom benne, hogy a fentiekkel hamarosan megoldódik a probléma. Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves ovo neni,
Remelem levelem jo egeszsegben talalja ont es csaladjat. Isabel lanyom ot eves lett a mult heten (el sem hiszem). Leir mindent amit az ember lebetuz neki, szepen rajzol most mar szabad kezzel, enekel, az olvasassal kuzdunk egyedul. Az uj ovonenijet szereti, es ez az ovi ahova jar 100%-ban bevalt.
Ket kerdesem lenne az iskolaba menetellel kapcsolatban (errefele nincs mese, aki betolti az otodik evet Szeptember 30-ig, az nagyon keves kiveteltol eltekintve szeptembertol iskolaba megy (vagy a szulo birosag ele)). Isabel szeretne menni (tavaly osszel epp az volt a baj hogy meg nem mehetett), es ket aggalyom van:
1. A gyerek nem birja a "tomeget"; nagyob kozossegben visszahuzodik vagy beidegesedik, erzekei tulterhelodnek. Ilyen volt mar bebinek is. Hogy lehetne ezt fejleszteni? Az ovono is eszrevette, es bar csak 12 gyerek van a csoportban, Isat mindig a foglalkozasra negyes csoportba ulteti hogy jobban tudjon teljesiteni es ne zizzenjen be a kis feje. Az iskolaban viszont 20 fos osztalyok lesznek, es ahogy a szomszed harom gyerek elso evet kovetem, nem igazan foglalkoznak a lelkivilagukkal. Nem akarom hogy a gyerekemet hisztisnek konyveljek el, pedig ha nem figyelnek oda hogy mikor lesz tele a kis feje a sok emberrel, kiabalassal, nyuzsgessel es nem tudjuk megtanitani azt hogyan kell kezelni, az lesz.
2. Az olvasasi gondot nem szeretnem ha allandositanank, de szeretnem ha a gyerek megtanulna "hagyomanyosan" olvasni, azaz a betufelismeresen alapulva ossze tudjon olvasni betuket es szavakat alkosson. Errefele szokepekkel tikkasztanak es egyatalan nem magyarazzak a gyereknek hogy mitol lesz abbol szo. Megkeverem en Isabelt ha megprobalom neki elmagyarazni hogyan kell olvasni? Egyetertek a szokepek hasznossagaval az angol nyelv olyan reszeinel ahol meg kell tanulni vizualisan hougy milyen kombinaciok hogy kepeznek ragokat vagy szovegeket. De az esetek 90%-ban a szokep csak memoriajatek es nem fejleszti a gyerek olvasokepesseget. Arrol nem beszelve, hogy a magyar nyelvu szovegekben egyatalan nem fog neki segiteni. (Azt elmondanam hogy a kindergardenes haverjai 100 szokepebol 50 folott felismer, viszont ha az ujsagban keresi kedvenc tvmusorat, goze nincs mit keressen - Strawberry nincs a szokepek kozott)
Ebben a ket kerdesben szeretnem ha tudna tampontot nyujtani nekem.
Koszonettel elore is, Muranyi Eszter, Suffolk, VA.
Vlasz:
Kedves Eszter!
Nagyon örülök, hogy újra és újra megtisztel bizalmával, s folyamatosan hírt kapok Isáról is.
Kérdéseivel kapcsolatban:
- a tömeggel járó nyüzsgés és hangzavar sok embert feszült idegállapotba hoz, ezzel nincs egyedül Isabel. Valóban hasznos lehet, ha apró lépésekben, fokozatosan próbálják hozzászoktatni ehhez a kislányt. Kérje ebben egyrészt az óvó nénik segítségét (egyre nagyobb létszámú csoportfoglakozásokba igyekezzenek bevonni), másrészt Ön is keressen olyan óvodán kívüli szakköröket, játszóházakat, stb., ahol kissé nagyobb csoportlétszámban foglalkoznak a kicsikkel. Ha fokozatosan, tapintatosan próbálják bevezetni a magasabb létszámú közösségekbe, remélhetõleg rendezõdni fog a probléma.
- véleményem szerint nem árt azzal a kislánynak, ha a szóképes olvasás tanulása mellett bevezeti a betûzés rejtelmeibe is.
Én is minden jót kívánok az egész családnak, és kis(nagy) lányának, Isának pedig eredményes, örömteli iskolakezdést!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Pedagógus Nõ!
Kisfiam 3 éves, agydaganattal mûtötték, fejlõdése eléggé elmaradott, jelenleg kb 1,5-2 éves szinten van. Ezenkívül nagyon nehezen tudja lekötni magát, minden játék csak rövid ideig érdekli. Homloklebeny daganata volt, így az érzelmi világa is más, nem barátkozik senkivel.Idáig állandóan velem volt, ha idegen helyen magára hagytam rögtön sírni kezdett. Van egy 2 éves kistestvére, akivel szokott játszani, de mindíg a kistestvér kezdeményezésére.(pl:közös futkározás) Kérdésem az lenne, hogy javasolja-e, hogy bölcsõdébe egy csoportba járjanak? (integrált bölcsõde)
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Igen, esetükben mindenképpen hasznos lehet, ha a fiúcska egy ideig együtt járhat kistestvérével bölcsibe. Mivel kisfiát az átélt egészségügyi problémák és a kórházi tartózkodás fájdalmas próbatétele nagyon megviselhette érzelmileg, így a közösségbe kerülés elsõ lépéseként mindenképpen hasznos lehet, ha egy csoportba jár kistestvérével.
Jó egészséget kívánok pici fiának, szeretettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 2 hónap múlva 3 éves lesz, szobatiszta éjjel és nappal is. Rendkívül érdeklõdõ, kiváncsi kisfiú és a kérdésem is ezzel függ össze. Mióta elkezdtük a szobatisztaságra szoktatást (22 hónapos volt) nagyon érdekli a kukija. Húzogatja, felhúzza magának, megszemléli. Láthatóan örömet okoz neki. Gyakran kérdezõsködik az apukája kukijáról is, hogy az is olyan és úgy mûködik-e, mint az övé. Eddig semmi kivetnivalót nem találtam benne, mert csak itthon tette ezt és teszi a mai napig. Mostmár azonban édesanyám szerint elkezdhetnénk kevésbé "szabadosan" nevelni. Eddig elõtte vagy együtt fürödtünk és nem tiltottuk ki akkor sem a fürdõszobából, ha mi pisiltünk. Nem hinném, hogy rosszul tettem. A tanácsát kérem: valóban szabadosak vagyunk, vagy ez csak a korának megfelelõ nemi érdeklõdés? Jelzem, egyre szívesebben fürdik együtt az apukájával, mint aki megérti már, hogy vele azonos nemû.
Köszönettel: Bea
Vlasz:
Kedves Bea!
Ön nagyon jól látja, a kisfiúnál tapasztalható kíváncsiság teljesen természetes érdeklõdés. Észrevette a nemi jellegzetességeket, és egy ideig foglalkoztatja is a dolog. Hamarosan múlni fog az újszerûség varázsa, egyre természetesebb lesz számára, hogy " a fiúknak kukijuk van, a lányoknak puncijuk", amivel pisilni lehet. A nemi különbözõségek iránti kíváncsiság életkori sajátosság, amit természetesen kell kezelnie a felnõttnek, ám jelentõségét nem szabad túlzottan kidomborítani.
Ha a kicsiben tudatosul, hogy a kuki éppen olyan testrészünk, mint a kezünk vagy a lábunk, egy idõ után "leszáll" a témáról és természetesnek fogadja el a nemi különbségeket.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Köszönöm a lehetõséget, hogy kérdezhetek.
Kislányunk most töltötte be a 4. életévét és tavaly szeptember óta jár magánóvodába, mivel helyhiány miatt nem került be az állami óvodába. Két kérdésem is lenne:
1. Okoz-e a gyermek részére hátrányt, ha nem alszik ott az óvodában?
2. Ártanánk-e a gyermeknek, ha még a tanév vége elõtt, kivennénk a magánóvodából?
Az elsõ kérdéssel kapcsolatban tudnia kell, hogy õsszel a sírással teli beszoktatási idõ után, már ott aludt délután az óvodában. A karácsonyi hosszabb szünet után azonban, teljesen elzárkózott tõle. Amióta elhozzuk ebéd után sokkal nyugodtabban telik a reggel, és szeret óvodába járni, teljesen megbékélt vele.
A második kérdésemet finanszírozási problémák miatt tettem fel. Arra gondoltunk, hogy ha a rosszabbra fordult helyzetünk miatt nem tudjuk fizetni az óvodai tagdíjat, akkor talán itthon maradhatna a 2 éves kisöccsével. Ráadásul Csanádkának nagyon hiányzik délelõttönként. Szeptembertõl pedig reméljük felvételt nyerünk az állami óviba.
Köszönöm, ha kérdésem meghallgatásra talál, és válaszol rá.
Köszönettel és tisztelettel:
Tóthné Anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Elsõ kérdésére válaszolván: szociális szempontból elegendõ lehet, ha kislánya csupán délelõttönként jár oviba, egészen odáig, míg õ maga nem igényli, hogy tovább maradhasson.
A magánóvoda elkezdését nem javaslom olyan esetekben, ahol erre nem tud hosszú távon anyagi fedezetet biztosítani a szülõ. Én az Ön helyében inkább otthon tartottam volna a kislányt erre az egy esztendõre, mint hogy egyik közösségbõl a másikba vetõdjön. Biztos vagyok benne, hogy Ön sem 1 évre tervezte a magánóvodát, és csak a váratlanul fellépett anyagi nehézségek kényszerítik a váltásra. Ez a helyzet bizony nem könnyû, és valószínûleg kislányának még nehezebb lesz.
Ha egészen biztosan nem tudja jövõre is az eddig megszokott óvodába járatni a kislányt, akkor legalább erre az évre még próbálja biztosítani neki a folytonosságot (májusig). Így talán kisebb megrázkódtatásként éli meg, hogy õsszel, ha nem is az eddig megszokott, de másik óvodába ismét járnia kell.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam 4 és fél éves. Nappal szobatiszta, éjjel kétszer, háromszor is pisil.Ha ügyesen felkelek és kiviszem, akkor nem az ágyba. Nagyon mélyen alszik, elõfordul hogy állva elalszik pisilés közben, vagy magához sem tér . Kérdésem az volna: hová forduljak? Miért pisil ilyen gyakran éjjel? (Figyelünk, hogy ne igyon sokat este!)Köszönettel: Sziszi
Vlasz:
Kedves Sziszi!
Elképzelhetõ, hogy idegrendszeri éretlenség áll a háttérben, ami idõvel magától rendezõdni fog, de az sem kizárt, hogy szorong a kisfiú. Az elkövetkezõ fél évben kísérje figyelemmel, milyen idõszakokban történik az éjszakai bepisilés (ha egyáltalán idõszakos a dolog és nem mindennapos), köthetõ-e valamilyen eseményhez, dologhoz, hogy jellemzõen mikor pisil be. Ha minden tekintetben alaposan átgondolta az összes lehetséges kiváltó okot (pl: családi problémák, válás, haláleset a családban, költözés, óvodaváltás, vagy akár nem életkorának megfelelõ TV mûsorok nézése, stb.), és biztosan nincs lelki probléma a háttérben, akkor a szervi kivizsgálást követõen szükség esetén kérje gyermek pszichológus segítségét! Erre 5 éves kor táján célszerû sort keríteni, amennyiben addig nem oldódik meg a probléma.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Nagy problémánk, hogy a már negyedik éve óvodás kisfiam nem eszik, azaz nem mindent eszik meg az óvodában. Hátra teszi a kezét és nem nyúl az ételhez, kivételt képez a születésnapi torta és üdítõ. Ez alapján úgy néz ki,hogy inkább az édességekbe kapaszlodik. De! Mostanában hazahordom ebéd elõtt, az ebédet megkapjuk hazára. Választhat, hogy az itthoni ételt eszi vagy az óvodait. Látatlanul az óvodait választja, amit meg is eszik. Próbáltuk, hogy majd megszokja az óvodai evést, de képes hónapokig éhezni. A foglalkozásokon nagyjából részt vesz, nincs viszonyítási alapom, hogy elegendõ mértékben-e. Mostanában már több mindent hoz haza, hogy készítették. Az itt olvasottak alapján oda lyukadtunk ki, hogy nem mindig fér az asztalhoz. Tanácsoltam neki, hogy legyen egy kicsit erõszakosabb.
A beszokatása érdekes volt. Kezdõdött a szokásos sírással meg hasonlókkal, aztán egyik reggel úgy ment el itthonról mint aki ránkhagyja az egészet. "Jól van elmegyek. De nekem semmi közöm az egészhez."
Nem tudom mi járhat a fejében. Fejlett agyi képességekkel van megáldva. Az anyja tanítónõ, és adott a gyereknek egy példányt a tanév eleji tájékozódó felmérésbõl. Jobb lett az eredménye, mint az elsõsöknek. A DIFER-t 93 vagy 94 százalékosra írta meg. Lehet, hogy már nem az óvodába való? Pedig szeret járni. Minden nap azzal jön haza, hogy milyen jó napja volt ma.
Tisztelettel Menyhárt József
Vlasz:
Kedves József!
A leírtak alapján úgy vélem, gyermeke értelmileg minden valószínûség szerint érett az iskolára, ám szociálisan még van mit fejlõdnie. Utóbbit bizonyítják az étkezési nehézségek, melyek az óvodai közösség bizonyos fokú elutasítását jelzik. (t.i: nem eszik a többiekkel) Mint korábbi válaszaimban is olvashatta, az iskolaérettség megléte nem csak értelmi, de szociális és fizikális szempontból egyaránt döntõ lehet! Ha egyik vagy másik nincs a kívánt szinten, az komoly problémákat okozhat az iskolai életben.
Javaslom, kérdéseit, aggályait feltétlenül ossza meg az óvó nénikkel, akikkel karöltve könnyebb lesz egyeztetni a hogyan továbbról.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nekem ikreim vannak most múltak egy évesek én bizony (sokak rosszallására) 11 hónapos koruk óta bilire ültetem õket. Elsõ perctõl abba megy a pisi és a kaki is. Kaki már 99%-ékban csak bilibe megy ha nem veszem észre hogy kell neki is sokszor mennek a bilihez. :) két óránként ültetem õket bilire akkor mindig pisilnek is pár perc alatt de a pelusba is megy. természetesnek tartom még ebben a korban. A kérdésem az lenne hogy elrontottam-e a korai biliztetéssel bármit is? Ha nem akkor mikor legyen és mi a következõ lépés a szobatisztasággá válás terén? (ha szólok nekik hogy kell pisilni, kakilni amikor maguktól jönnek a bilire mindig van eredménye is tehát valahol értik hogy mi a helyzet).
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Semmiképpen nem tanácsos ilyen korán elkezdeni a bilizést. A gyerekek ebben az életkorban még sem fizikálisan, sem szellemileg, sem szociálisan nem érettek a feladatra! A hólyagjukat, ill. szükségleteiket ilyen idõsen még nem képesek tudatosan irányítani (ez fiziológiai tény!), nem értik, mire ez a felhajtás a bilivel, így könnyen megeshet, hogy egyik pillanatról a másikra heves ellenkezésbe csap majd át viselkedésük. Akkor viszont sokkal nehezebb lesz jóvá tenni a korábban elkövetett hibát, mint késõbb tiszta lappal indulni. A szobatisztaságra meg kell érni, és ez ebben az életkorban még csírájában sincs meg!
Sokkal jobbat tesz gyermekeinek, ha felhagy ezzel az egyelõre értelmetlen és felesleges stresszt okozó próbálkozással, és ehelyett inkább a gyerekek életkorának megfelelõ tevékenységekre motiválja õket. Játsszanak, mozogjanak minél többet, engedje, hogy ismerkedjenek környezetükkel, nevezze meg az õket körülvevõ dolgokat, csodálkozzanak rá a környezetükben található érdekességekre. Ez azonban semmiképpen ne a bili legyen!
Javaslom, legkorábban bõ egy év múlva térjen vissza a kérdésre!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Hasonló kérdést olvastam, de mégsem olyat mint amit én szeretnk kérdezni. Nekünk a kislányunk 26 hónapos és szeptember körül szeretnénk külföldre költözni amikor is õ utána nem soká óvodába fog menni. Az lenne a kérdésem, hogy milyen hatással lehet rá egy idegen nyelvû környezet? Nagyon tanulékony -mint gondolom minden idõs kisgyerek- nagyon sok mondókát és éneket tud, mindent beszél, könnyen barátkozik idegenekkel, kiegyensúlyozott gyermek. Ismerõseim azt mondják, hogy õ könnyebben be fog illeszkedni mint mi, mert õ még gyorsabban tanul. Önnek mi a véleménye errõl? Válaszát elõre is köszönöm!
Julianna
Vlasz:
Kedves Julianna!
Javaslom, hogy csak akkor kezdjék meg az óvodát, miután szemmel láthatóan beilleszkedett a kislány új környezetébe. Ez 3 hónap alatt nem biztos, hogy meg fog történni, ám érdemes türelemmel lenniük. Ha a gyermeknél helyreál a lelki egyensúly, ha tágabb környezete felé is kellõ érdeklõdéssel fordul és megkezdõdik a kommunikálás irányukba, akkor érdemes belevágni az óvodázásba.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Élõre is köszönöm a válaszát!
5 éves kislányom kisközépsõbe jár.Reggelente az apukája viszi az oviba.Minden reggel sírással zokogással válnak el egymástól.Utána nincsen semmi gond addig míg valamilyen oknál fogva át nem kell menni valamelyik másik csoportba.Ha másik csoportba kell menni akkor az én gyermekem sír és ez már az óvónõket is zavarja.Amint visszaérnek a saját csoportjukba ez a sírás abbamarad.A saját óvónõje nélkül sehova se hajlandó menni.Még az udvarra se holott tudja hogy az óvónõ amint felöltözteti a gyerekeket kimegy hozzájuk.Minden délután többször megkérdezi tõlünk,hogy"de anyu ugye ott lesz a Timi néni meg az Edit néni?És a saját csoportunkba leszünk?"Az utóbbi idõbe már minden reggel úgy visszük oviba,hogy biztosan ott legyen az óvónõje és ne kelljen neki másik csoportba mennie mert akkor sír és nagyon kellemetlen az óvónõnek és nekünk is az égész.Nem tudom mit csináljak.Már arra gondoltam hogy gyerekpszichológushoz kellene elvinnem.
Kérem segítsen!
Köszönöm:B.Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Nem hinném, hogy pszichológusi segítségre lenne szükség, az Ön által leírtak beszoktatási nehézségnek tûnnek. A kislány már kezdi megszokni és megszeretni saját csoportját és óvónõit, ám a többiekkel még nem tud mit kezdeni. Fél az idegenektõl és a szeretõ ismerõsök oltalmazó jelenlétére vágyik. Ez a helyzet fokozatosan javulni fog, hasonlóan, ahogy a saját csoportját is megszokta idõvel.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvonõ!Õntöl szeretnék egy komoly dolgot kérdezni.Akislányommal élek anyukámnál 8 honapja,mert az apja egyik napról a másikra azt mondta,hogy költözünk el.Az egész ugy indult,hogy a lányomnak 2 évesen daganata lett.A volt anyosom azt monta afiáról,hogy a betegeket nem birja.Onan sem velem nem volt az ágyban ,sem a lányal nem foglalkozot.De együt voltunk még 3 évig,mert én türtem és egyedül neveltem a lányomat deegy házban laktunk.Vidéki munkán dolgozik még most is,de míg együt voltunk hetente vagy kéthetente látuk.A kislányom tehát nem nagyon tudja milyen apa melet felnõlni pedig már hat éves.Amiota elköltöztünk a lányom sokal hisztisebb lett,akaratosabb.Néha nem tudok mit csinálni vele hagyom míg ki tombolja magát.Nem ragaszkodik az apjához anyira deaz apja anya mindig elenkezöjét mondja neki mind amit én,ígérget neki de nem tartja be és így én veszem meg neki adolgokat.A kérdésem ,most mit csináljak vagy hogy csináljam hogy a lányomnak jó legyen!Kérem segítsen,elöre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Levele nyomán úgy vélem, nem hogy semmit nem vesztettek, de sokkal inkább nyertek azzal, hogy elköltöztek a férjétõl. Teljesen érthetõ, hogy kislányát megviselte a környezet változás, ám biztos vagyok benne, hogy hosszú távon ez lesz a jó neki.
Amit tehet: legyen minél türelmesebb, megértõbb a kislányhoz, adja meg neki az érzelmi biztonságot! Ez átsegítheti õt ezen a nehéz idõszakon, amit a környezet változás hozott az életébe. Az édesapa hiánya nem hinném, hogy számottevõ lenne, hiszen mint írja, korábban is csak "itt-ott a kanyarban" találkoztak vele, ám abban sem volt sok köszönet.
Kívánok jó egészséget, türelmes, megértõ szeretetet egymás iránt, és állhatatos kitartást, hogy többé ne nézzen hátra, csakis elõre!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónö!
A problémám a következö lenne, bár lehet, hogy nem probléma. Van egy 11 hónapos kisfiam, aki 1 hónapja jár. Mostmár egész stabilan halad elöre, gugol, térdel stb. Mióta elkezdett járni, intenzíven pakol mindent és széttép. Többször rászólok, hogy nem szabad, de ekkor felém fordul, kinyomja a pocakját és töle szokatlan emelt hangon kiabálni kezd, a "hö" szótagot nyújtva hangoztatja. Ezt követöen tovább folytatja a pakolást. A további tanácstalanságom pedig az, hogy játszás közben hangosan sikítozik, kiabál. Több anyukát megkérdeztem, mindegyik elmondta, hogy az ö gyermeke is hasonlókat produkál mert most próbálgatják a hangjukat, csak nem ilyen hangosan. Már üzletbe sem tudunk bemenni, mert folyamatosan hangoskodik, és ha nem veheti le a polcról a neki tetszö dolgokat, akkor a fent leírt "hö"-zés van. A következö bajom pedig az, hogy gyermekem tatája megtanította az asztalt paskolni és azóta minket, az asztalt, a falat és saját magát (térdét) is paskolgatja. Nem tudom, hogy a fent leírt viselkedés ebben a korban normális-e, ha nem, akkor tudna-e esetleg adni nevelési tanácsot? Több internetes oldalt áttanulmányoztam, azonban ezzel a problémával foglalkozót nem találtam. Ismerösöm szerint kezelhetetlen lesz a gyermekem és véleménye szerint 1 éves kor után ezek a problémák nem lesznek már javíthatóak. Ez a kijelentés nagyon aggaszt. Kérem szíveskedjen mihamarabb válaszolni, mert nagyon el vagyok keseredve és tanácstalan vagyok, hogy ezek a dolgok egyáltalán problémák-e, vagy teljesen természetes viselkedés ebben a korban! Válaszát tisztelettel várom: egy nagyon ag-
gódó anyuka.
Vlasz:
Kedves "nagyon aggódó Anyuka"!
Ne aggódjon se kicsit, se nagyon! :) Az Ön által leírt dolgok teljesen normálisak, semmi kétségbeejtõt nem találok benne. A "hö" jelentése egészen egyszerûen azt jelenti, hogy: nem, csak baba nyelven. A pakolás, rámolás, a környezet feltérképezése nem más, mint tapasztalat szerzés az õt körülvevõ világról. Egy kisbabának még minden, számunkra természetes dolog maga a csoda. A papír, ami sercegõ hanggal eltépõdik a keze nyomán, a könyv, amit hatalmas huppanással lehet ledobni a földre, a váza, amibõl kifolyik a víz, a tarka videó kazetták, amiket le lehet dobálni a polcról mind-mind maga a csoda. A kisgyermek nem szereti, ha önmaga kibontakozásában bárki is meggátolja, ezért a tiltásra ellenkezésbe kezd. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az égvilágon mindent engedjünk meg neki, de ésszerû határokon belül segítsük õt környezete felfedezésében.
A furcsa hangok, ill. a paskolás is a gyakorlójáték egy-egy fajtája. Gyakorolja az adott hangot, mozdulatot, élvezi, hogy környezetében változást tud létrehozni.
Ha pedig igaz lenne, amit ismerõse mondott (t.i: 1 éves kor után már nem nevelhetõ a gyermek), akkor mit érne ez az egész fórum és maga a pedagógia??? Szó sincs ilyesmirõl! A személyiségfejlõdés hosszú, sok-sok éves folyamat eredménye, amiben aktív része van mind a szülõknek, mind a pedagógusoknak.
Ne aggódjon tehát, hanem élvezze ennek a kibontakozásnak minden pillanatát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!
Kisfiam 1 hónap múlva lesz 5 éves. A nappali szobatisztaságra szoktatás simán ment nála. Az alvás alatti bepisiléssel van gondunk, a délutáni alváskor kb.kéthetente 1-szer bepisil, éjszaka pedig havi 1-2 alkalmon kívül mindig, így éjjel pelust használunk. Javasolták hogy várjunk 5 éves koráig,aztán küldenek majd különbözõ vizsgálatokra.
Nemsokára eljön az idõ, nem sürgetjük, nem erõltetünk semmit nála, nem szidjuk meg, mégis van bepisi.
Kérem szépen az Ön véleményét, segítségét!Köszönöm. Tünde
Vlasz:
Kedves Tünde!
Mint azt már korábbi válaszaimban is elmondtam, az éjszakai bepisilést nem lehet "szoktatással", ill. különbözõ nevelõi ráhatásokkal befolyásolni. Ez eredhet akár idegrendszeri éretlenségbõl is kisebb korban (gyermekénél ez már kevésbé valószínû), ill. szorongásból is! Figyelje kisfiát, milyen idõszakokban történik a bepisilés, köthetõ-e valamilyen konkrét eseményhez, körülményhez, stb.
Amennyiben az orvosi kivizsgálás során szervi eltérést nem diagnosztizálnak, akkor érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét kérni. Õ minden bizonnyal rávilágít majd az esetleges lelki okokra.
Elõbbiek mellett nagyon fontos a kiegyensúlyozott, nyugodt, állandó napirenden alapuló, kiszámítható családi élet. Ennek biztosítása nagyon sokat segíthet a helyzet javításában.
