Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam szeptemberben kezdte az ovit. Nagyon szeret járni, elõtte bölcsis volt 2 éves korától. A problémám az, hogy a csoportban sok a durva gyerek. A fiam nem verekszik és nem lökdösõdik, azonban Õt a többi gyerek folyamatosan bántja. Szeptember óta már kétszer volt, hogy kisebb baleset érte / ellökték a betonon és lelökték az udvari házikóról/. Nagyon félek tõle, hogy valami nagyobb sérülés éri, ugyanis mindkét eset annál az óvónõnél történt, aki most került az oviba. A fiam azt mondja, hogy csak Õt bántják. Ráadásul megjegyezte az új óvónõ, hogy mennyit változott a gyerek, mert mostmár benne van Õ is a rosszaságban. Hát persze, hiszen volt kitõl tanulni! Úgy érzem, hogy nem tud fegyelmet tartani a gyerekek között és utána meg csak jön a büntetés. Több anyukától is hallottam, hogy a gyerekük nem is akar menni az oviba, ha reggel ez a fiatal óvónéni van. A másik óvónõ nagyon aranyos, vele nincs gond. A fiam eléggé érzékeny gyerek és mindenkit szeret, mindkét óvónõt és a csoporttársait is. Már gondoltunk rá, hogy a további balesetek megelõzésére következõ évtõl új oviba visszük, itt a lakótelepen van még kettõ, de nekünk a mostani a körzetes. Igazság szerint nem is ide irattuk be, nem ide akartuk adni, de a többibe helyhiány miatt nem vették be. A gyereket ha kérdezem azt mondja, hogy szeret járni és nem akar másik oviba menni. Viszont én úgy látom, hogy a verekdõs gyerekeket nem tudja az óvónõ féken tartani és lassan az én gyerekem is eltanulja a rosszaságot. Ön szerint mit tegyek? Mi a módja annak, ha át szeretnénk iratni máshova?
Válaszát elõre is köszönöm!
üdvözlettel:
Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Megértem az aggodalmát, valóban nagyon-nagyon fontos a balesetveszélyes helyzetek tudatos kiküszöbölése a nevelõ részérõl. Korántsem mindegy a szülõnek, hogy biztonságban érzi-e gyermekét az óvodában vagy félelemmel a szívében kell ott hagynia reggelente.
Mindenek elõtt javaslom, üljön le egy alapos beszélgetésre az említett óvónõvel! Részletesen mondja el neki aggodalmát, tapasztalatait. Hozzon fel konkrét eseteket, kérdezzen rá, ezeket a gyakorlatban hogyan szokta kezelni, mit tesz õ, mint óvónõ? Az elõzményekre való tekintettel kérje, fordítson kiemelt figyelmet az Ön gyermekére!
E beszélgetés talán ráébreszti az említett pedagógust arra, mekkora felelõsség nyugszik a vállán, és a jövõben talán jobban odafigyel gyermekére.
Ha továbbra sem történik érdemleges változás és elkerülhetetlennek tûnik az óvoda váltás, mihamarabb jelezze felvételi kérelmét a másik intézmény(ek)ben! Ezt azonban tanácsos lenne alaposan megfontolni, és gyermeke kívánságait, érdekeit minden szempontból mérlegelni!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot!
Az én kisfiam 3 éves lesz egy hét múlva, és még mindig nem szobatiszta. A kakival nincs gond, mert amikor pelus van rajta (alváskor), akkor is szól. A pisilés a gond. Sokszor belefelejtkezik a játékba, vagy mesébe és akkor bepisil. Tudja, hogy ha nem pisil be, akkor mehet az óviba, de mégsem teszi.Sokszor csöpög a kukaca, de azt mondja nem kell pisilnie. Nem tudom, hogy mi lehet a gond. Segítségét köszönöm elõre is. Nyári Emõke
Vlasz:
Kedves Emõke!
Elsõ lépésként, javaslom, kérjenek lehetõséget urológiai vizsgálatra, hogy az esetleges szervi problémákat kizárhassák.
Gyakorlati tanácsként javaslom, rendszeres idõközönként Önök küldjék el pisilni a kisfiút, így megelõzhetõ a becsurgás, ami a felfázás veszélyét is magában hordozza. Egy idõ után a fiúcska önállóan is rászánja majd magát a WC használatra. Addig azonban legyenek türelemmel és Önök küldjék el pisilni!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Kolléga, furcsa, de óvónõként igen nagy dilemmába kerültem. Egy olyan kisgyermek jár a csoporunkba, akirõl bár megállapították, hogy autista, szerintem nem az. 4 éves, de nehezen beszél. A többi kisgyermek szülei állandóan elégedetlenek, mivel szerintük a gyermek "verekszik". Szerintem kapcsolatot keres a társaival, akik ezt agresszivitásnak vélik, és durván visszaütnek. Ebbõl ered aztán minden konfliktus. A nevelõk sem egységesek a gyermekrõl alkotott véleményben. Hogyan lehetne békét teremteni, hiszen ez lenne az egyetlen közeg, ahol a gyermek fejlõdni tudna.
Köszönöm a segítséget!
Vlasz:
Kedves Kolléganõ!
Én talán játéktevékenységbe ágyazva, indirekt módon próbálnám közelebb hozni, megismertetni, elfogadtatni egymással a gyerekeket. Ha eleinte te vagy a közvetítõ kapocs a kisfiú és a csoport között, az talán megteremt egyfajta egyensúlyt és megelõzi a félreértéseket.
Üdvözlettel: Kati kolléganõ
Krds:
Üdvözlöm,
26 hónapos kislányom szobatisztasága aggaszt egy kicsit. Nagyon értelmes ált. mindenben elõrébb jár a koránál, de a szobatisztasággal sehol nem járunk. Már hónapok óta megkapta az elsõ bilijét, és szivesen rá is ül, sõt engem is mindig elkisér és akkor is ráül, de csakis ruhában hajlandó. Ha levesszük a pelust, szinte egybõl feláll és nem hajlandó úgy ücsörögni a bilin. Ovastam már több helyen hogy nem szabad eröltetni, sosem eröltetem rá, hanem annyiban hagyom. De amikor sokan meghalják hogy nem szobatiszta még rossz szemmel néznek rám. Én úgy gondoltam megvárom a nyarat, akkor kb. 2.5 éves lesz és akkor próbáljuk meg a pelus nélküliséget. Nem lesz az még késõ???
Köszönettel: W. Timea
Vlasz:
Kedves Tímea!
Egyelõre kezeljék játékként a bilizést, és örüljön annak is, ha ruhában bár, de szívesen ráül gyermeke. Ezt a játékot színesítsék még "pisilõs baba" játék bilire ültetésével, minek során gyermeke megtanulja és megszokja, mire való valójában az edényke.
Az intrikusokkal ne törõdjön, koncentráljon inkább gyermeke egyéni fejlõdési ütemére és igényire, így biztos lesz a siker. Ezt azonban soha ne siettesse!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónéni!
Nem találtam hasonló tartalmú üzenetet a Fórumban, ezért leírnám a problémánkat. 3 és 6 éves lányaim vannak. Novemberben jöttünk haza külföldrõl, ahol mindketten oviba jártak. 3 éves lányom egy évet járt oviba, de az ottani szokásokból kifolyólag majdhogynem külön ovónénije, dadája volt. Sikerült el is kényeztetni a lányomat olyannyira, hogy állandóan az ölükben ült, nagyon szeretgették állandóan (arab ország, úgyhogy a szöszi lányom kuriózum volt). Az idõbeosztásuk egészen más volt: 9-10 körül értek be az oviba és legkésõbb 3 órakor elhoztuk õket. Decemberben nem jártak oviba, de január 3-tól már mentek. Nagylányommal semmi baj nincs, nagyon szeretik, ügyes, jól beilleszkedett. Kisebbik lányom azonban nem bír felkelni reggelente (sajnos 6:20-kor keltem õket), gondolom fáradt, álmos, és iszonyú cirkuszok árán tudom otthagyni az oviban. Az ovónéni (ugyanis 2. hónapja egyedül van 30 gyerekkel) mondja, hogy sokat sirdogál, viszont alszik ebéd után. Gyerekekkel elvan, de nem nagyon játszik velük.
Amúgy nagyon társaságfüggõ gyerek, imádja a barátait, a felnõtekkel is nagyon jól elvan.
Sajnos az esti elalvás nem megy könnyen: általában 9-kor ágyban vannak, de egyszerûen nem alszanak fél10 - 10 elõtt el.
Igazából nem is tudom, hogy mit kérdezzek: talán hogy összefügg-e a késõi elalvás a másnapi hisztikkel, lehet-e az, hogy gyerekfüggõ, hogy mennyi alvás kell egy-egy gyereknek.
Várom szíves válaszát, üdvözlettel: V. Gabi
Vlasz:
Kedves Gabi!
Valóban sokat segíthet az, ha korábban (8 óra körül) leteszi aludni a kislányokat. Kipihenten sokkal könnyebben veszi majd az akadályokat, melyeket az új környezet, új gyerektársaság, új napirend, stb. megszokása jelent. A reggeli sírdogálás megszüntetésére hasznos tanácsokkal szolgálhatok, ha átolvassa korábbi, beszoktatással kapcsolatos válaszaimat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
December 1-én költöztünk Budapestre egy kis faluból.Kislányom májusbsn 5 éves lesz.Középsõs volt a falusi oviban.Kisfiam pedid most 2éves.Tudtuk hogy nagy változásoknak nézünk elébe a falusi élet után,de erre abszolút nem számítottunk.Felkerestük az ovit,ahova elvileg tartozunk.(KáposztásmegyerII.)Szerettem volna beíratni a kislányomat,hogy itt folytassa az ovit.Nagy meglepõdésünkre közölték velünk,hogy sajnálatos módon nincs hely,és szeptemberig nem lesz.Aztán a környékbeli oviban mind ezt a választ kaptam.Az igaz hogy a kisfiammal egyébként is itthon vagyok,de a lányomnak nagyon nagy szüksége lenne az ovira, a társaságra.
Kezdeti apró nehézségek után nagyon szeretett oviba járni.Minden nap élményekkel jött haza.Még most is jelenidõben beszél az ott történtekrõl.Akkor mindig nagyon sajnálom.A régi óvónénije szerint és szerintem is nagyon jó képességû gyerek nagyon sajnálta az óvónéni,hogy eljön.Szüksége lenne az ovis élményekre a kis rendezvényekre az ovis napirendre és ami ezzel jár.
Mostanában újra nagyon anyás lett,mindenhol velem akar lenni még a lakáson belül is.Félek hogy a szeptember nagyon hosszú idõ,nehéz lesz neki újra beilleszkedni.És sajnálom hogy mindenbõl kimarad.A régi helyen busszal jártak az oviba(szomszéd faluba).Azt igértük itt milyen jó lesz elsétálunk és én viszem be az oviba,én megyek érte.
Kevés neki az amit én tudok itthon nyújtani ,kevés a játszótéri társaság.Pszihológus szerint is jót tenne neki a társaság mert van egy kis kényszeressége(precízség aprólékosság).Teljesen tanácstalanok vagyunk,neki is jót szerettünk volna azzal hogy ideköltöztünk.Magánovira nincs pénzünk.
Nagyon várom a válaszát,egy aggódó anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Sajnos nem tudok segíteni, az óvodai beiratkozás a következõ tanévre minden évben májusban szokott történni. Amennyiben elõre látható volt a költözés, mindenképpen Önnek kellett volna idõben jeleznie a kiszemelt oviban felvételi kérelmét (Ennek 2007. májusáig meg kellett volna történnie!). Egyet tehet: mihamarabb adja le jelentkezését szeptemberre, hogy legalább akkorra biztosítva legyen kislánya óvodába lépése.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni !
Kislányom 6 és fél éves, szeptemberben kezdi az iskolát. Két hete táppénzen vagyok, mert 5. hónapban lévõ kismama vagyok. Mivel kislányom, Evelin nagycsoportos, ezért továbbra is oviba kell járnia, de õ néhány napja már nagyon erõsen tiltakozik. Sír, nem akar öltözni, nem akar elindulni, út közben megtorpan, azt mondja utálja az ovit, õ már okos, nem akar oda járni, nem szeretik õt ( ez nem igaz ) otthon akar maradni velem. Elmagyaráztam neki, hogy csak úgy járhat iskolába ha oviba is jár, és kötelezõ, ha esik ha fúj mennie kell. Ebéd után minden nap megyek érte, és egész délután együtt vagyunk, játszunk. Attól félek, hogy mikor iskolába kell vinnem és még a kistestvére is velünk lesz, hogy továbbra is tiltakozik, hogy iskolába induljon, aggódom, ez miatt passzív lesz a suliban, nem akar írni, számolni, elég makacs természetû egyébként is.
Természetesen megbeszélek vele mindent, elõre el szoktam mondani neki mi fog történni, ha megszületik a kistestvér, hogy én kórházban leszek pár napig, de meglátogat majd, és majd iskolába kell járnia, addig anya otthon ebédet fõz és kitakarít, hogy õ mire hazaérjen már tudjunk játszani.
Amikor közöltünk vele hogy kistestvére lesz, nagy örömmel fogadta és minden nap megkérdezi, hogy van a kis pocak,
és megbeszéltük azt is ha már anya nem dolgozik õ továbbra is jár oviba, csak sokkal korábban hazajöhet és nem kell korán reggel indulni.
Kérem válaszát, tanácsát hogy kezelhetném ezt a helyzetet ha netán komolyabbra fordulna.
Köszönöm
Elek Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Próbálja meg, hogy érkezésének idejét elõre megbeszélik, lefixálják, azaz konkrétan hánykor megy kislányáért az oviba. Adjon lehetõséget a választásra: "Ma hánykor érkezzek érted? 1-kor? 1.05-kor vagy 1.10-kor? Te eldöntheted, jó?" Hasznos lehet, ha kislánya kap egy játék karórát, melyen elõre beállíthatják a megbeszélt idõpontot, amit érkezéskor összehasonlíthatnak. Ez jó játékként is felfogható, ám segít, hogy a végtelennek tûnõ várakozást végesnek, behatárolhatónak érezze.
Ha gyermeke kívánja, mondja el neki, milyen rengeteg fontos dolga lesz aznap is, kislányának pedig az óvodában van a "munkahelye". Ebéd után pedig, mikor megy érte, érdeklõdjön is tõle: "Ma mi volt a dolgozóban? Meséld el!" Elõbbiek nyomán kislánya megszokja, hogy az óvodába járás ebben a korban már kötelesség is, hasonlóan a "nagy felnõttek" életéhez.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvonõ!
Kisfiam 4 éves múlt. Nagyon érdeklõdõ, bõ szókincsû, eleven kisfiú. Bal kezes. Az óvodában szinte mindig azzal fogadnak, hogy éppen aznap mit csinált. Már rettegve megyek érte, hogy megint mit fognak mondani.
Itthon is gyakran figyelmetlen, és az õ kis feladataival van elfoglalva, de mégis bármilyen munkába be tudom fogni. Készítünk betlehemet, rajzolunk, olvasunk, építünk a kistesóval együtt, sütünk és fõzünk is.
Az óvonéni kérésére pszihiátérnek is megmutattam, mert néha még bepisilt (már szinte nem), de szerinte egy teljesen szokványos kisfiú.
Az óvonénijeink az iskola megszünése után kerültek át az óviba (tanárnõk).
Csak néhány, a panaszaikból: elvette más játékát (1X), turta az orrát, mese közben levette a szandálját (megbüntették érte), nem válaszolt a feltett kérdése, helyette a villanymotor mûködésérõl beszélt, ölelgeti a gyerekeket (azt modták milyen babás), "legyenszíves" helyett "adja ide"-t mondott, tegnap megpacskolta az óvonéni popsiját, mondtam, hogy biztos szinpatikus neki, erre az mondta, hogy tudja! ... És már nem is emélszem mi minden volt a bajunka. Már elnézést, de nem tudom, hogy tényleg ennyire problémás lenne a gyermekem, vagy csak mindent szóvá tesznek. Az elõzõ óvónénik szerint nem kell mindent a szülõnek elmondani ami az oviban történik, és fõleg nem a gyerek elõtt. Probálok mindent megtenni azért, hogy egy kisangyal legyen, de már nem tudom hogyan. Minden nap a lelkére kötök egy rakás utasítást, hogy mit csináljon az ovodában, még jutalmazom is. De nem az óvónéniknek kellene felkelteni a gyerek figyelmét, kiváncsiságát?
Kérem, adjon nekem tanácsot!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kérdésére válaszolván: de igen! Elképzelhetõ, hogy a korábban tanító néniként dolgozó óvónõknek okoz némi nehézséget a korosztály váltás. Ez bizony senkinek nem menne könnyen, ezt lássuk be. Egészen másként kell viszonyulni egy óvodás és egy kisiskolás gyermekhez, de idõvel biztosan minden zökkenõ mentes lesz.
Nincs könnyû helyzetben sem az óvónõ (a fentiek miatt), sem a gyermek, aki egyelõre nincs tisztában az új pedagógusok diktálta elvárásokkal.
Javaslom, legyen türelemmel! Az idõ minden bizonnyal megoldja az átállás-okozta nehézségeket és egymáshoz idomul gyerek és óvónõ.
Mindemellett helyes, ha napi kapcsolatban van a pedagógusokkal, értem ezalatt a mindennapi problémák, tapasztalatok megbeszélését. Ezen keresztül könnyebb lesz áthidalni a kezdeti nehézségeket. Ha az óvónõk problémát jeleznek, ne vegye bántásnak, helyette mondja el, Ön hogyan, miként szokta ezt és ezt a helyzetet kezelni. Így talán könnyebb lesz.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A kérdésem az lenne, hogy a kislányom most december 21-én múlt 6 éves, és elvileg iskolába kellene mennie.Az óvónõk javasolták, hogy vigyem el a Pedagógiai Szakszolgálathoz a gyereket, mert feladatoknál nem mûködik eléggé közre. A szakvéleményben javasolják, hogy maradjon még egy évet oviban.Pár napja közölték az óvónõk, hogy minden nagynak iskolába kell mennie, mert helyhiány van. Én minden követ megmozgatok, hogy maradhasson a lányom oviban. A kérdésem, hogy az óvoda a szakvélemény és az én akaratom ellenére megtagadhatja, hogy a következõ tanévben nem fogadja a gyereket?
Válaszát köszönöm.
Tisztelettel: Kovács Edit
Vlasz:
Kedves Edit!
A Nevelési Tanácsadó szakvéleményére hivatkozva beszéljen, ill. egyeztessen a csoport vezetõ óvónõkkel, ill. az óvoda vezetõvel! Mondja el, hogy három irányból is megerõsítést nyert (Nevelési Tanácsadó, óvónõk korábbi véleményezése, az Ön tapasztalatai), hogy gyermeke egyelõre nem érett az iskolakezdésre, így szeretne ragaszkodni a plusz egy év óvodai fejlesztéshez. Ennek tükrében, ha mód van rá, egészen biztosan lehetõséget ad erre az óvoda.
Elõbbiek mellett feltétlenül ajánlom Önnek "Játékos suliváró" c. könyvemet, mely segítségével Ön is hathatós segítséget nyújthat gyermekének az iskolára való felkészülésben.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt óvónõ!
Kislányunk 3 és fél éves, már 1,5 éves kora óta közösségbe jár, közvetlen, nyílt, vidám kislány. Óvodakezdésünk elõtt egy hónappal visszaköltöztünk szülõvárosunkba és úgy érzem, sajnos ez rossz döntés volt részünkrõl. Kislányunk õsszel megváltozott - bár már kifelé kéne mennünk a dackorszakból - 1 órás hiszti jeleneteket rendez. Ezek persze sokszor apróságok miatt indulnak, bárhol és bárkivel megcsinálja. Egyszerûen nem nyugszik le 1 óránál hamarabb. Utánajártam és arra a döntsére jutottunk a férjemmel, hogy a nem venni tudomást róla megoldás lesz. Itthon nehezen, de be is vált és csökkentek a hisztik, illetve azok ideje. Az óvodában viszont nem fogadják el ezt a megoldást. Nekemesnek, ha hisztizett aznap, de semmilyen megoldást nem kínálnak fel. Azzal érvelnek, hogy a mai világban nem tehetik ezt vagy azt. Én mondtam, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy se szidással, se jutalommal ne reagáljanak a hisztire, de nem fogadják el. Ezzel ellentétben hagyják, hogy kislányunk 30-ad maga elõtt hisztizzen, verje magát a földhöz, nekimenjen az óvónõnek és utána, mindennek a tetejében még ölbeveszik és símogatják. Én úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan egy szakképzett pedagógustól. Hagyja, hogy megszégyenüljön társai elõtt, utána még "jutalmazza is" és amikor megyek érte, kislánoym elõtt kezdi el szidni nekem.
Elvittük pszichológushoz is gyermekünket kétségbeesésünkben, aki azt mondta, hogy a dackorszak elhúzódik, de nagyon értelmes, egészséges kislány. Õ is aztjavasolta, hogy semmilyen reakciót ne mutassunk a hisztire és kezdjük õt bevonni szabályjátékokba, illetve fejlesszük a kooperációját.
Önnek mi a véleménye a helyzetrõl, mégha nehéz is így belelátni?
Válaszát köszönöm, tisztelettel: Anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Teljesen egyetértek mind az Ön, mind a pszichológus által javasolt megoldással, azaz nem tudomást venni a hisztirõl. Nem igazán értem az óvónõket, hiszen ha valakinek, nekik biztosan tudniuk kellene, hogy csak ez a hozzáállás a célravezetõ és a pedagógiailag elfogadott. A hiszti arról szól, hogy figyeljen rá a környezet. Ha ezt a figyelmet nem kapja meg, nincs miért csinálni. Nehéz és küzdelmes harc ez, de csak ez vezet megoldásra. Ha nyugtatgatják, cirógatják, azzal csak megerõsítik a gyermeket abban, hogy az elõadás sikeres volt, elérte a kellõ hatást.
Javaslom, beszélgessen el ismét az óvó nénikkel. mondja el nekik a pszichológus által javasolt megoldást, valamint, hogy Önöknél is ez vezetett sikerre. Tekintettel arra, hogy a kettõs nevelés mindenképpen káros lehet a gyermek személyiség fejlõdésére, közös nevelõi magatartást kell gyakorolni mind otthon, mind az oviban. A pszichológusi szakvéleményre való tekintettel kérje meg, próbálják meg azt az irányelvet követni!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
Pár korábbi kérdést sikerült visszaolvasnom, leltem bennük hasonlóságot, de azthiszem aggódó szülõként a magunk problémája a legfájóbb. Kisfiam három éves lesz két hét múlva, és óvodába készül. Nyolc hónapja kistestvére született, de ennek ellenére szobatisztává vált az éjszakai pelusozás kivételével pisi-kaki tekintetében egyaránt. A kicsi belünk aludt/alszik egy szobában és annak érdekében hogy kisiúnk se érezze magát kiszorítva, neki is csináltunk egy kis fekvõhelyet a hálónkban és kedve szerint választhatott hogy a saját vagy a mi szobánkban alszik. Igyekszem bevonni a testvére kürüli teendõkbe,dolgokba édesapja és én is próbálunk idõnként csak vele foglalkozni, a tesó nélkül. Sok idõt töltünk együtt mindannyian más kisgyermekes családokkal, hogy játszhassanak a picik. A probléma a hullámokban jelentkezõ bepisilés. A kisebb becseppenésektõl a teljes elárasztásig...Milliószor megkérdem, hogy menjünk-e wc-re(bár ahogy olvastam ez sem jó) de tiltakozik, hogy majd szól. A vége persze a teljes átöltözés a pisi miatt. A korábbi kérdezõk közt írta egy anyuka, hogy már szinte mindenképpen reagált a bepisilásre. Én is igyekszem megértõ lenni, de van hogy a kétségbeesés dühössé tesz és felemelem a hangom. Most szintén tehetetlennek érzem magam, hogy hogyan segíthetnék neki. Nem tudom, hogy mi lehet a baj és folyamatosan magam okolom,hogy biztosan én rontottam el valamit, vagy miattam csinálja mert a tesóval foglalkozok...Kérem mondja el,mi a véleménye velünk kapcsolatban, válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az éjszakai bepisilés okai között szerepelhet akár szorongás is, ám ebben az életkorban okozhatja akár fiziológiai éretlenség is. Utóbbi idõvel, magától rendezõdni fog az idegrendszeri éréssel párhuzamban. Ezt siettetni, kívülrõl befolyásolni nem lehet.
Ha azonban sejthetõ, hogy valamilyen szorongás áll a háttérben (a bepisilés idõszakos, biz. eseményekhez köthetõ), akkor a külsõ okok feltérképezése nyomán kell a megoldást keresni. Valóban elõfordulhat, hogy a testvérféltékenységben gyökerezik a probléma. Ebben az esetben továbbra is igyekezzenek minél többet, kiemelten is foglalkozni a nagyobbik gyermekkel, s itt nem feltétlenül a kistesó körüli teendõkbe való bevonásra gondolok! Ezáltal ugyanis nem hogy közelebb kerülnek egymáshoz a lurkók, de akár az ellenkezõ hatás is elérhetõ. Vigyázni kell ezzel, kétélû fegyver lehet! Vannak gyerekek, akik szívesen veszik az ilyesfajta megbízatásokat, míg mások úgy érzik, ez egy nemszeretem kötelezettség, ami a kistesó miatt hárult rá. Csak akkor vonja be a pici körüli teendõkbe, ha erre a nagyfiú kifejezetten érdeklõdést mutat.
Szakítsanak minden áldott nap minimum 1-2 órát arra, hogy csak a nagytesóval játsszanak, mégpedig azt, amit õ szeretne.
Ha a fentieket továbbra is igyekeznek szem elõtt tartani, minden bizonnyal múlni fog a féltékenység.
A bepisilés nyomán tanácsolom, lefekvés elõtt már ne, ill. nagyon minimális mennyiségû folyadékot igyon a gyermek, s közvetlenül álomba merülés elõtt (!) még egyszer pisiltessék meg! (A lefekvés elõtti pisiltetés a napirend része, nincs helye kérdezgetésnek!) A felfázása elkerülése érdekében éjszakára használjanak bugyipelust, ez nem lesz befolyással a nappali szobatisztaságra, ill. bugyi használatra.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
üdvözletem doktornõ
a kérdésem az lenne hogy közel 3 éves fiam lusta bilizni,és a wc sem érdekli.
elücsörög a bilin de csak játékból,de igazán kényelmesebb neki ha a pelust használja.van hogy fel-le huzogatja a nadrágját és a pelust(leszoktató bugypelust használunk)ráül-feláll és ujra. de ennyi.nagy ritkán belepisil.
a nagy tesó hamar szobatiszta lett. még 2 éves sem volt de már nem akarta a pelenkát.
a kicsivel mi lehet a probléma?bevetettünk mindent pl.betettük a kedvenc meséjét, de ott is csak végignézi a bilin és utána feláll.
játszottunk sokat azzal hogy megmutattam hogy pisilnek a plüssmacik de csak azt értem el hogy beledobálta a bilibe és ennyi.
a motiváció sem érdekli,mikor nagy nehezen belepisil a bilibe és megdicsérem különösebben nem hatja meg.
õ olyan hogy mindent csak akkor csinál ha kedve van hozzá.ha nincs kedve akkor dicsérgethetem napestig akkor csak legyint.bölcsis és ott is látja a többit hogy nem pelusba pisilnek, de ez sem hatja meg. egyszerûen nem érdeklik mások. szerinte mindenki azt csinál amit akar és nem muszály mást utánozni.csak akkor ha õ is akarja.
március elején betölti a 3 évet. addigra jó lenne ha nem lenne pelus.
mit tegyek?ha várok még sosem szokik le.nem ültethetem nap estig bilin.
köszönöm.
sz.anita
Vlasz:
Kedves Anita!
Próbálja még játékosabban megközelíteni a dolgot: dobjon a WC-be papírból kivágott virágot, majd javasolja: "Meg tudod locsolni a virágot?... Akkor vagy ügyes, ha eltalálod a pisivel". Vagy: vágjon ki WC papírból, selyempapírból hajót vagy halacskákat, s javasolja, hogy kisfia csináljon köré "tengert".
Ha ilyen és hasonló, játékos módon közelíti meg a témát, valószínûleg kisfia is nyitottabb lesz a dologra. Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvonõ!
Nemrég költöztünk Pestre,pontosan Csepelre és itt szeretném gyermekemet beíratni de sajnos sok ovoda elutasított,mivel kisfiam cukorbeteg.Kérem segítsen ha tud Csepelen melyik óvodába tudnám elhelyeztetni.Félek nem tudom helyben beíratni.Kérdésem még az lenne mit tegyünk hogy lelki-sérülés mentesen tudjuk elkezdeni az óvodát.
Kérem mielöbb válaszoljon.Köszönettel.! egy aggodó anya.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Jómagam sajnos nem tudok konkrét intézményt ajánlani, ám jó szívvel ajánlom a www.ovi.hu site-ot, ahol óvodák egész soráról informálódhat.
Mindemellett érdemes lenne kérdését a Szülõk egymás közt rovatban is feltenni, ahol a szülõtársak minden bizonnyal a segítségére lesznek majd.
Beszoktatással kapcsolatos kérdéseire több hasznos ötlettel szolgálhatnak korábbi, ebben a témában íródott válaszaim.
Kisfiának nagyon jó egészséget és zökkenõmentes beszokást kívánok, üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!!
Kislányommal kapcsolatban szeretném a tanácsodat kérni, aki áprilisban lesz 4 éves. Szeptemberben kezdte az ovit, eleinte sírdogált,el sem akart engedni, nem evett ott semmit, mára ezzel nincs gond. A problémám az, hogy az óvónénivel, dadussal nem kommunikál, max. a fejét rázza ha kérdezik ( igen-nem). A gyerekekkel ha játszik, akkor elõfordul hogy agresszív, kökdösõdik, rúg, a másik véglet, hogy egyedül játszik, vagy csak üldögél. A kettõ közötti átmenet ritka. Most sajnos csak egy óvónénijük van kb. 20 gyerekre+a dadus, nem nagyon tud mindenkivel foglalkozni. Mennyi ideig engedhetõ ez meg, hogy 1 óvónénijük van, aki ennyi gyerek mellett elõbb utób fáradt,türelmetlen lesz? Ébredésre szoktunk érte menni, de azt mondta az óvónõ, hogy jó lenne, ha ott uzsizna, mert így zavarjuk a még éppen beszokó gyerekeket, amikor elhozzuk. Õ viszont ha ottmarad inkább csak ül, nem eszik,sír, viszont ha jövünk el, akkor már kifelé menet elfogy az uzsi.Nem szeret oviba menni, bár nem tiltakozik ellene, nem mondja, csak ha kérdezzük. Keveset beszél, hogy mi történt aznap, de legalább az óvónéniket itthon a nevén nevezi-eddig azt sem. Egyébként itthon, ill. ismerõs helyen nagyon közvetlen, bújós, okos, ügyes mozgású,cserfes kislány.Viszont idegenek elõtt ritkán szólal meg- felnõttel nem beszél, a játszótéren is ritkán közeledik más gyerekekhez. Az öccse 20 hónapos, elõfordul, hogy vele is agresszív, de általában jól megvannak. Idõnként Csengének szüksége van az egyedüllétre, szeret a szobájában egyedül játszani, tervezzük, hogy külön szobájuk lesz. Hasznos ez,legyen külön helye ennyi idõsen, ami csak az övé, vagy ezzel csak még zárkózottabb lesz?Mivel tudnék segíteni, hogy kicsit nyitottabb legyen mások felé, vagy majd ha érik lelkileg egy kicsit, akkor változni fog? Vigyük esetleg szakemberhez? Vagy hagyjam békén õt,ne erõltessm, fejlõdjön a maga ütemében, végülis nem minden gyerek egyforma.
Próbálunk vele sokat beszélgetni, "ovisat"játszani, ezt õ szokta kérni, hogy odjuk a feszültséget. Egyébként a párom is ilyen "magánakvaló" volt kiskorában.
Köszönöm a segítséged, Üdv: Sándor Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Valóban nem túl ideális, ha egyetlen óvónõ dolgozik hosszú távon 20-25 gyermekkel. A személyi feltételek javítása azonban a vezetõ óvónõ kompetenciája, aki nyilván mindent meg is tesz, hogy még egy pedagógussal bõvítse az óvónõi gárdát.
Mint írja, gyermeke zárkózottabb, kissé magának való viselkedése öröklött tényezõkbõl is eredhet, ez valószínûleg így is van. Ám lehet tenni annak érdekében, hogy minél hamarabb megnyíljon. Ha mód van rá, hívjanak el minél több alkalommal kis csoporttársakat magukhoz, s így otthoni környezetben kislánya is sokkal oldottabban, közvetlenebbül fog közelíteni a többiekhez. Az otthoni játék során egyre mélyülõ baráti kapcsolatok alakulhatnak ki, melyek az óvodában is stabil érzelmi bázist jelentenek majd.
Elõbbiek mellett legyenek türelemmel, hiszen a beszoktatás nehéz folyamatában nem egyik pillanatról a másikra történik meg a "csoda", hanem sokszor küzdelmes, nehéz út vezet a sikerhez.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm
Kisfiam 2 és fél éves elmúlt. Beszélni nem akar, nagyon akaratos, hisztizik mindenért. Bilire szoktatás nyáron elkezdõdött volna. Amíg kint legugolt és látta hogy csorog a pisi addig tetszett neki. A bilire nem akar ráülni, ha beletartom a fütyijét nem akar belepisilni. A nagy vc-n is próbáltuk de semmi erdmény. Eltoll magátol és hisztizni kezd.(nem szavakkal , hanem sír) Kislányom 3 éves és õ is mutatja neki hogy kell a bilibe pisilni. Oda se figyel, ugy tûnik egyûltalán nem érdekli. Mivel lehetne ösztönözni? tisztelettel várom válaszát. Anett
Vlasz:
Kedves Anett!
Most egy ideig hanyagolják a direktben történõ bilibe pisiltetést, helyett inkább játsszák ki a témát. Vegyenek pisilõs babát és játék bilit, amibe a baba belecsurgat. Az eredményre közösen csodálkozzanak rá, dicsérjék meg a babát.
Amikor egy idõ után kisfia szemmel láthatóan kezdi elfogadni a bilizést, akkor hozakodjon elõ újra a témával. Azonban adjon neki választható alternatívákat: "Mibe szeretnél pisilni? Bilibe, WC-be vagy esetleg más edénykébe?" (Ez lehet akár mosóporos adagoló pohárka, stb.) Lehet színesíteni, játékossá tenni a dolgot pl. úgy is, hogy a WC-be, edénykébe papírból kivágott virágot, lepkét, autót stb. formát helyezünk, amit "megcélozhat".
Ha játékosan történik a bilizés, máris nem fogja kötelességnek tekinteni a pisilést, hanem egy jó játéknak.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónó!
Most írok elöször önnek , kislányom 5éves , nagyon aranyos mosolygós kislány, okos minden érdekli. Napkozben nincs is vele baj, de ha eljön az oviba az alvás idõ nem alszik kijár 1-2 szer pisilni izzeg mozzog zavarja társait, , már annyiszor elbeszélgettem vele itthon hogy legyen csendbe ne zavrja a többi gyereket, úgy tûnik megérti, de mégse 1-2 hét múlva megint panasz van rá. Én csinálok valamit rosszul?. Más baj nincs vele, de engem ez nagyon aggaszt Nem tudom mit lehetne csinálni, hogyan lehetne rá hatni, a válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Érdemes lenne játékos megoldással próbálkozni. Vegyenek közösen egy "csoda füzetet", amibe minden eredményes alvós nap végén beleragaszthat egy matricát. Mondjon mesét az álom tündérkérõl, aki minden este megszámolja, hány matricát gyûjtött idáig kislánya. Ha 15 darabot talál benne, akkor a következõ éjszakán titkos meglepetést hagy egy dobozban.
A játék nyomán kislánya megszokja az óvodai élet-diktálta napirendet, s késõbb már matricázás nélkül is természetes lesz számára, hogy az óvodában a pihenõidõ alatt csendben kell maradni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Van egy 4 és egy 7 éves fiunk. Szeretnénk párommal Ausztriába költözni és ott dolgozni. Párom perfekt német és angol, anyanyelve magyar, mint az enyém is. A kissebbik fiú ovis, a nagyobbik idén megy iskolába. Jók a logikai képességei, jó a gondolkodása, eszes. Készül is az iskolába.
Viszont attól tartunk, hogy ha szeptember elõtt költöznénk ki, akkor az iskolakezdés nehézségei mellett nehéz lenne megküzdenie egy idegen nyelv elsajátításával, vagy egyáltalán a beilleszkedéssel. Azt nem szeretném, ha a mi anyagi jólétünket a gyerekek szenvednék meg, de tapasztalatok hiányában nem tudunk dönteni. A picinek talán annyival könnyebb, hogy még nem kell "megfelelnie", nem kívánatos annyira a nyelv pontos ismerete és még az anyja is tudja tanítani.
Várom válaszát arra vonatkozóan, hogy ön szerint egy ekkora környezet és helyzetváltozás miképpen hat a gyerekekre. Többen ajánlották, hogy ne adjuk be olyan iskolába ahol magyarul tanulnak, de féltjük õket.
Köszönöm,
Miklós
Vlasz:
Kedves Miklós!
Úgy vélem, nem lenne tanácsos egyszerre ennyi jelentõs változást hozni a nagyfiú életébe. Az iskolakezdés önmagában is nagy falat a gyerekeknek, hát még ha emellett új otthont, új országot, új kultúrát is meg kellene szoknia. Végül, ám egyáltalán nem utolsó sorban az idegen nyelv elsajátítása, a nyelvtanulás során elõadódó kommunikációs nehézségek jelentõs problémát okozhatnának a tanulás folyamatában. Ha egy mód van rá, halasszák néhány évvel késõbbre a kiköltözést!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvonõ! Lányom 2007.november 12-e óta jár óvodába. Az elsõ egy hét a beszoktatás után sírással telt. Jelenleg ott tartunk, hogy elmegy az oviba de nem játszik a gyerekekkel hanem mindig az óvonõk között van és az õ kezüket fogja. Hiába hívják a gyerekek játszani nem megy. A másik próbléma az ottalvás nem akar aludni csak ül az ágyon és várja, hogy menjünk érte. Az egyik óvonéni azt mondja, hogy próbáljuk elvinni ebéd után a másik pedig, hogy aludjon ott. Nem szeretnék rosszat a lányomnak.Különben értelmes, szófogadó kislány. Tudom, hogy nem jár olyan régóta oviba vagy legyünk türelmesebbek. Szerepjátékot szoktunk játszani otthon és azt mondja, hogy vele nem játszanak a gyerekek de az óvonéni pedig azt, hogy a gyerekek hívják csak õ nem megy. Óvoda elõtt jártam vele babaclubba de ott sem játszott a gyerekekkel inkább csak szemlélõdött és az én ülembe ült. Tisztelettel: N. Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Ilyen korban nem ritka, hogy a gyerekek inkább a felnõttek felé fordulnak, és csak az õ védelmezõ szárnyuk alól kikukucskálva merik szemlélni kortársaikat. Igazi megoldás az lenne, ha kislánya az óvónõk közvetítésével, észrevétlenül tudna beleolvadni a többi játszadozó gyerek közé. Ez pedig csak úgy kivitelezhetõ, ha az óvónõk maguk is részt vesznek a gyerekek játéktevékenységében.
Kérje meg õket, hogy amikor maguk is bekapcsolódnak a játékba, próbálják gyermekét is bevonni. Ha a hõn szeretett óvónéni is részt vesz a tevékenységekben, biztos, hogy kislánya sem fog kimaradni a jóból.
Az ott alvást, ha egy mód van rá, egy ideig ne erõltesse, tanácsosabb lenne ezt a teljes beszokás után, fokozatosan bevezetni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!Luca lányom lassan fél éve jár óvodába,2007 szeptemberébe kezdtük.Elsõ 3-4 nap nem volt probléma.Aztán elkezdõdtek a gondok .Sírt reggel,délben mikor mentem érte,és csak azt hajtogatta az óvónõknek ,hogy hiányzik az anyukája ,és hogy mikor jön érte.Most a problémám az hogy sírás már nincs,de azóta/mióta oviba jár/rágja a körmét,de olyan szinten, hogy fél éve nem kellet vágnom. A másik gond ,hogy azóta nem szeret sehová járni. Nem akar egyik mamájához sem menni,még velünk sem.Pedig az óvoda kezdés elõtt imádott ott lenni,mindíg küldött haza ,hogy anya mennyél mert én egyedül akarok lenni mamánál.Amúgy nagyon nyitott egy kislány ,és nagyon nagy szeretetben nevelkedik.Rengeteget van vele foglalkozva.Segítségét elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Luca minden jel szerint még nem jutott túl az óvodakezdés-okozta lelki megpróbáltatásokon. A körömrágás egyértelmûen a szorongás jele. Ez egy olyan pótcselekvés, mellyel az elfojtott sírást-kétségbeesést vezeti le.
Legyenek türelemmel, és amíg csak megteheti, vigye haza ebéd után a kislányt. A mamához járást ne forszírozzák, idõvel ez is rendezõdni fog. Amikor már szemmel láthatóan kezd feloldódni, barátokra lel az oviban, õ is felenged majd és helyrebillen lelki egyensúlya. Ezt türelemmel ki kell várni és továbbra is szeretettel támogatva, fokozatosan, kíméletes segítsék õt a beszoktatás hosszú útján.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot kívánok! Petrik Aliz vagyok,kisfiam 4 és fél éves csak pelusba hajlandó kakilni! Mikor szól,hogy kakilni kell rá is ül a WC-re a pisi bele is megy, és azt mondja, hogy a kaki láthatatlan! leszáll és utána pelust kér.Az éjszakai pisilés is pelusba történik. nagyon értelmes, 4 éves korától olvas folyamatosan akár újságból is, mostmár az írott betûket is elolvassa azt sem szótagolva hanem folyamatosan (mondatokat is), számolni is tud, 10-ig összead, kivon érti is stb. mivel nagyon értelmes nem tudom "átverni". Tökéletesen tisztában van azzal is, hogy a kaki a WC-be való. Kérem adjon valamilyen tanácsot, hogyan tudnám a WC-be való kakilásra szoktatni (szerinte bili neki nem való, mert õ nagy fiú). Segítségét elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Alíz!
4 és fél éves korban már nem igazán tekinthetõk szokványosnak az Ön által leírtak. Elsõ lépésként javaslom, próbálja meg a korábbi válaszaimban megfogalmazott játékos megoldásokat alkalmazni, és ha semmi nem vezet célra, kérje gyermekpszichológus segítségét.
