Kedves Óvonõ!
Egy olyan problémával fordulok Önhöz hogy a kislányom nem egy zseni és nem rendelkezik semmiféle olyan képességgel amit a koránál fogva elkéne hogy várjak töle!
A kislányom 2003 márciusában született most középsö csoportos!A tavalyi évben olyan óvonõt kapott hogy azt gondolom hogy nála jobb nem is kellett volna!A kislánnyal nem volt semmi probléma mindent a saját korának megfelelöen tanul és csinált!De idén a nagy létszám miatt a vezetö óvónö lett az óvónöje!Mivel az elöbbiekben emlitett dologgal a gyerekem nem rendelkezik az óvónö olyan megjegyzéseket tesz hogy a kislány nagyon nehezen tanulja a verseket meg alapvetöen a megjegyzései olyanok amivel ugy érzem teljesen leértékeli a gyerekemet!Közös müsorokbol kihagyja nem engedi érvényesülni a gyereket!Az óvónövel szülöi értekezleten megbeszéltük hogy kiirják a tanult verseket hogy mi szülök is számon tudjuk kérni a gyerektöl!Hozzáteszem hogy ami ki volt irva vers a kislány mindet tudta!Akkor miért tanulja nehezen?Lehet hogy nehezebben de ahogy ö elöadta azt hittem hogy a gyerekemmel nagyobb a probléma!Lehet hogy nem kimagaslo a teljesitménye én azt aláirom de a versek nem is tartoznak az érdeklödési körébe!A közösségi munkájárol a kislánynak nem is merek kérdezni azóta mert félek attol hogy olyan választ ad amitöl nagyon elkeserednék!Lehet hogy nagyobbak az elvárásai de szerintem nem az a megoldás hogy akkor az a gyerek amelyik nem szimpatikus mert itt az a fõ erény, azzal nem is foglalkozom, elnyomom!
Szolni nem akarok mert azzal csak a gyerekemnek ártanék!
Kérem ha módjában áll válaszoljon!
Köszönöm elöre is!
Egy elkeseredett édesanya!
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Megértem elkeseredettségét, nincs annál fájóbb egy szülõnek, mikor a gyermekét méltatlanul leértékelik. Javaslom, kérjen lehetõséget az említett óvónõvel egy kiadós beszélgetésre. Ott finoman mondja el neki tapasztalatait, saját meglátásait gyermekével kapcsolatban. T.i: otthon így és így mondja ezt és ezt a verset, ilyen fejlettségi szinten van, stb. Fûzze hozzá, gyermeke az a típusú emberke, aki kifejezetten igényli a méltán kijáró dicséretet, ösztönzést, máskülönben visszabújik a csigaházába és egész egyszerûen nem mer megnyilatkozni. Kérje ebben az õ segítségét, ha így közelíti meg a kérdést, remélhetõleg nem lesz belõle sértõdés.
Õszintén mondja el azt is, mennyire izgatottan várta a legutóbbi ünnepséget, hogy kislányát szerepelni lássa, de összeszorult a szíve, amikor látta, hogy gyermeke semmilyen szerepet sem kapott. Kérjen lehetõséget arra, hogy kislánya is szerepelhessen, így erõsítve önbizalmát. Kérdezzen rá, hogy õ, mint pedagógus milyen játékos megoldással, milyen indirekt módon igyekszik bevonni a kislányt a versmondásba? Ha nem kritikusan, hanem a szakmai tudását segítségül hívva közelít az említett óvónõ felé, valószínûleg másként áll majd a dologhoz.
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nekem az a problémám, hogy a fiam már hat éves és még mindig barbibabázik. Esténként midig azzal alszik el. A nõvéréhez nagyon hasonlít, annyira nyafogós, mint egy kislány. Már többször rajtakaptam, hogy a nõvére bugyijait veszi fel vagy éppen a szoknyáját és abban játszanak. Most farsangra pedig balerinának akar beöltözni. Az teljesen lányos jelmez, nem tudom miért nem tud valami mást kitalálni? Már lassan itt a farsang és nem tudom, mit tegyek.
Köszönöm.
Zita
Vlasz:
Kedves Zita!
Próbálja minél fiúsabban kezelni gyermekét, domborítsa ki az édesapa férfias vonzerejét. Az apuka vonja be minél több férfias tevékenységbe, a legapróbb segítség is fokról-fokra jobban építi a gyermek nemi identitását.
A farsangi balerina jelmez ötletét semmiképpen ne támogassa, mondja el, hogy az csak lányoknak való! Rajzoljon le (vagy nyomtasson ki) 3-4 féle fiús jelmeztervet (oldalunkon többféle jópofa ötletbõl válogathat), melybõl gyermeke szabadon választhat. Így úgy fogja érezni, hogy õ választhatott, és senki nem kényszerítette semmire.
Amennyiben a nemi identitás zavarok hosszú távon fennállnak, javaslom, kérje gyermekpszichológus segítségét!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt ovóno!
Neharagudj, hogy ismét zavarom, csak a véleményére vagyok kíváncsi. Már a lányomnál elég szépen haladunk a pelus leszokásban, napkozben már van, hogy nem pisil be, már az on tanácsa szerint, amit az egyik anyukának ajánlott, akinél szintén nem hajlandó magától a kicsi szólni, szóval tobbszor ráultetem a bilire és szépen haladunk. Csak azt szeretném kérdezni, on szerint, mivel mostanábna ha ki is megyunk inkább pelust adok még neki, mert félek, nehogy kint valahol bepisiljon és most azért ilyen hidegben konnyen fel is fázhatna, hogy nem fogom-e megzavarni? Próbáljam meg inkább kintre is pelus nélkul kivinni sétálni vagy azzal nem csinállok semmit, ha kintre még hagyom a pelust? Ha vendégségbe is készulunk inkább idáig pelust adtam,de talán jobb volna, ha ott is megszoknám a bilibe vagy wc-be pisilést, nem? Koszonom elore is a válaszát.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Hideg idõben, kinti sétához mindenképpen ajánlott a bugyipelus használata! A bepisilés ilyen hidegben egyenesen veszélyes lehet!
Vendégségbe menetelhez is a könnyen le és felhúzható bugyipelenkát javaslom, mely megvéd az esetleges baleseteknél, de mégis bugyiként funkcionál.
Éreztesse a gyermekkel, hogy a bugyipelus az már nem pelenka, hanem igaz "bugyor", amit csak az ügyes és nagy gyerekek viselhetnek, akik nem pisilnek bele. Ezzel érezteti vele, hogy bár pelenka-szerû dolog van rajta, azt mégis bugyiként kell használni!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Vári Viktória vagyok, két kisgyerek anyukája. Kislányom, Eszter 3 éves múlt decemberben. Nagyon okos és fejlett kislány minden szempontból. Gyönyörûen beszél, rengeteg verset, mondókát tud, testileg is fejlett, nagyon "közösségi" emberke imádja a gyerekeket és mindig ígényli a társaságot. Sajnos azonban a szobatisztasággal hadilábon állunk. Nyáron kezdtük el próbálgatni ( 2,5 évesen ) mindig készségesen ráül a bilire vagy a wc-re, de eredmény nagyon ritkán van, ha van az csak véletlen. Tulajdonképpen nem is aggódnék emiatt ha nem akarna annyira óvódába menni. Novemberben és decemberben bejártunk az oviba hetente kétszer délelõtt, hátha ez elõsegíti a szobatisztaságot. Január 7 óta járunk minden délelõtt, hivatalosan is ovisok lettünk. Az óvónõk nagyon kedvesek voltak és vállaták így is a gyereket, ha kell többször is átöltöztetik és rendszeresen ráültetik a wc-re. Minden nap ebéd után megyek érte és sírva hozom el, mert ott akar maradni a gyerekekkel.
Teljesen tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek. A férjem szerint nem jó az, hogy az óvodában bepisil és a többi gyerek esteleg kineveti és ezt õ kudarcként éli meg. Viszont ha kiveszem az oviból, akkor nem tudom, hogy mit mondok majd neki. Olyan büszkén meséli mindenkinek ( még vadidegeneknek is az utcán ), hogy õ már igazi ovis.
Az óvónõ felvetette azt is, hogy esetleg mutassam meg urológus orvosnak, hátha szervi gond van, mert õk úgy látják, hogy Eszter nem érzi az ingert és õ maga is meglepõdik rajta amikor már folyik. Ezt én is így látom. Egyébként minden szempontból teljesen óvodaérettnek mondják. Lehet, hogy egyszeûen még fizikailag nem elég érett? Mert pontosan érti, hogy mirõl van szó és mit várunk el tõle, de mégsem sikerül, pedig akarja õ.
Bármilyen tanácsért, véleményért nagyon hálás lennék!
Elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Viktória!
Utólag már könnyû okosnak lenni, de nem ártott volna korábban ( 2 éves kor táján) ismerkedni, barátkozni a bilivel. Ám ezt még most is érdemes elkezdeni, és az otthoni tartózkodás idején "gyakorolni". Hívja fel a kislány figyelmét a pisilés ingerére, kérdezgesse tõle gyakran: kell-e neki?
A lehetõ legtöbbször ültesse bilire, játsszák el, hogy megmutatja a babájának, hogyan kell ezt csinálni. Érdemes a játékhoz "pisilõs babát" és játék bilit beszerezni, amivel még érdekesebbé válik a játék. Saját kislányomnál anno az is nagyon eredményes volt, mikor mesekönyvet rajzoltam neki a kislányról, aki gyönyörûen megtanulta, hogyan kell használni a bilit. Hiúságára is hathat, ha kidomborítja, hogy az igazán ügyes ovisok már csak a bilibe/wc-be pisilnek.
Adjon rá otthon is bugyit, ám eleinte nagyon-nagyon legyen résen, kövesse figyelemmel a vizelési inger jeleit! Arra azonban figyeljen, hogy ez semmiképpen ne hasson tolakodásnak, inkább kezeljék a napirend természetes részeként a dolgot!
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Azt szeretném megkérdezni öntõl hogyha van 3 gyermekem 2 saját a férjemtõl és nemigazán értünk egyet sok mindenben és ezért sokat veszekszünk és rájöttem arra hogy én Õt nem annyira szeretem hogy elviseljem a rigojáit és együtt éljek vele és ezt már a gyerekek is kérdezték hogy szeretjük e egymást és ez nagyon váratlanul ért mit gondol jogom van elválni és a gyerekeket elválasztani az apjuktól.Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Tegye mérlegre az érveket és ellenérveket, gondolja át, összességében mi a jobb a család, a gyerekek számára? Elképzelhetõ, hogy sorai csupán pillanatnyi felindultságában, egy vita után íródtak, de lehetséges, hogy hosszas, fájdalommal teli házasság végszavaként. Hogy válási szándéka mennyire indokolt, azt Önnek kell tudni. Egy valami azonban nagyon fontos: ha gyermekei egészséges személyiségfejlõdését súlyosan veszélyeztetik az állandó civakodások, 3 gyermek mellett is indokolt lehet a külön válás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovono!
Ket eves a kislanyom es kulfoldon elunk Del Afrikaban.Ferjem angol anyanyelvu.En csak magyarul beszelek a lanyommal.Szeretnek egy heten ketszer eljarni tornazni,de nem tudom a kislanyomat a fitness terem gyerekmegorzojeben hagyni.Jatszom vele a megorzoben mindig egy kicsit.Aztan amikor elmerul a jatekban akkor gyorsan kisurranok.Azonban ra 5 percre eszre veszi,hogy mar nem vagyok ott es el kezd sirni.Majd annyira felzaklatja magat,hogy a vegen mindig hany.A felugyelok pedig rohannak utanam,hogy azonnal mennyek vissza.16 honaposan volt korhazba gasproval.De vegig vele voltam (bent is aludtam vele a korhazban).Akkor kezdodott el nala ez a rossz szokas.Ott meg a WC-re sem tudtam kimenni,mert rogton sirni kezdett.Sajnos csalad es baratok hianya miatt itt Del Afrikaban nem tudtam mar a kezdetektol kezdve valakire rabizni meg ha csak par orara is.Nagyon hozzam szokott.Magyarul mindent megert,de angolul is.Viszont tobbnyire inkabb magyarul probal kommunikalni.Szerintem nem az idegen nyelv hasznalata miatt nem tudom angol anyanyelvure rabizni.Ferjem is csak angolul beszel vele.Tehat nem idegen neki az angol szovegkornyezet.En is csak angolul beszelek a ferjemmel.2.5 eves koraba sajnos bolcsibe kell majd adnom.De mar elore felek,hogyan tudom ezt majd veghez vinni.Keservesen tud sirni,piros foltos lesz az arca aztan pedig hany.Ha nem evett elotte semmit akkor is hany,de akkor csak nyalat.
Segitseget elore is nagyon koszonom.
Kovacs Orsolya
Vlasz:
Kedves Orsolya!
A kórház ijesztõen idegen légköre felzaklatta érzelmileg a kislányt. Itt érezte elõször, mennyire rá van utalva az anyukájára, nem véletlen, hogy ettõl kezdve vált még sokkal anyásabbá.
Egyetlen dologgal tud javítani a helyzeten, ill. visszaállítani gyermeke lelki egyensúlyát: ha érzelmi biztonságát garantálja neki. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha kislánya igényeinek eleget téve továbbra is állandó része marad az õ életének, legalább 3 éves koráig. Próbálja másként megoldani a tornát (jómagam ezt otthon szoktam végezni :) ), úgy, hogy gyermekét ne kelljen addig másra bíznia.
Bölcsõdébe pedig csak és kizárólag akkor adja, ha elkerülhetetlen a munkába állás. Mély nyomot hagyott kislányában a kórházi tartózkodás, mely csak lassan, nagy-nagy türelemmel és maximális érzelmi támasz biztosításával oldható.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm
5 éves kisfiamról lenne szó.
Esti lefekvés,(alvás)elõtt gyakran mondja,hogy zavarja valami. Álltalában a fejére mutatt és a füllére ott zavarja valami.Nem tudja megmondani,hogy milyen érzés.Kérdezgettem de annyit válaszól hogy itt zavar valami.
Nagyon ijesztõ számomra és félek nehogy valami szervi probléma legyen a háttérben.Mit tudna nekem javasolni? Mit tegyek.Ovodában alvás elõtt nem szokta mondani az ovonéninek. Csak otthon.Mondta már mamának is ha ott aludt de nem jellemzõ. Remélem tud segiteni. Köszönöm Viktória
Vlasz:
Kedves Viktória!
Javaslom, hogy mihamarabb keressenek fel fül-orr-gége szakorvost, aki remélhetõleg megnyugtatja majd a problémával kapcsolatban!
Jó egészséget kívánok kisfiának!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Ez az elsõ eset, hogy kérdezek bármilyen fórumon is, de tanácstalan vagyok gyermekem viselkesésével kapcsolatban. Most január 10 -én lesz 2 éves kislányom, aki tõle szokatlanul verekszik, mar, csíp és dobálózik. Novemberben kezdett közösségbe járni, láttam, hogy igénye van rá,mert imádja kis pajtásait, elõtte is játszócsoportba jártunk. Biztosan a beilleszkedés, a másoknak is meg kell felelni anyán kívül, stb. (utána is olvastam) közrejátszik, annyi féle képpen próbáltam leszoktatni, de egyenlõre sikertelenül. Az én határozott fellépésem viselkedésével szemben néha segít, de apukáját ugy öszekarmolta, hogy szegény ugy néz ki, mint aki mérges macskával alszik.
Szívesen venném véleményét!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem szeretnék általánosítani, de sajnos nagyon sok bölcsõdés gyereknél tapasztalható hasonló probléma. A kicsiknek ilyen korban még elsõsorban az édesanyjuk és közvetlen családjuk oltalmazó jelenlétére van igényük, nem pedig a bölcsõdére. Ebbõl is eredhetnek magatartási zavarok, mely felfogható egyfajta tiltakozásként, figyelemfelhívásként is. A bölcsõde szociális, valódi értelemben vett közösségi nevelést nem tud nyújtani, hiszen a gyerekek életkorukból kifolyólag nem együtt tevékenykednek, hanem egymás mellett. És ez óriási különbség. Valódi szociális fejlesztõértéke az óvodának van, ahova már olyan korú gyermekek járnak, akik képesek a szó igazi értelmében vett közösséget alkotni.
Ha módja van rá, válassza inkább gyermekének a meleg légkörû családi nevelést, mint a bölcsõdét. Utóbbi inkább munkába kényszerülõknek nyújt megoldást.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ,
kislányom 2007 novemberében volt 6 éves. Az ovónõkkel akkoriban egyeztettem, s akkor azt mondták, hogy 2008 szeptemberében mehet iskolába. A gyerekrõl tudni kell, hogy értelmi képességei igen jók, szívesen és jól oldja meg a feladatokat. Viszont: nem mindíg van kedve ezekhez a feladatokhoz, azaz még az ovodában is elõfordult már olyan, hogy nem akart a többiekkel együtt dolgozni, mivel nem volt éppen hozzá kedve. Ezen kívül elég lassú is: ezt nem a gondolkodására értem, hanem pl õ az utolsó a csoportban, aki fel vagy leöltözik, aki megeszi az ebédet.
Mi a gyerekkel közösen nagy örömmel készülõdünk az iskolába, ahol egy nagyon kedves, de igen szigorú és következetes hírben álló tanítónénink lesz. Az elmúlt héten az ovónõk jelezték, hogy pszihológus fogja megvizsgálni a kislányomat, hogy adjon szakvéleményt, mehet e szeptemberben iskolába, mivel a gyerek még mindíg lassú, s õk javasolják, hogy maradjon még egy évet az oviban.
A fentiek engem a következõkben zavarnak:
- nem fogja a gyerek kudarcként megélni, hogy készül az iskolába, s a végén mégis csak oviban marad?
- nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy az új ovónõket el fogja fogadni
- lemaradunk arról a tanítónénirõl, akihez nagy bizalommal adtam volna a gyerekemet,
- mi van akkor, ha a gyerek alaphelyzetbõl lassú (én inkább komótonak nevezném), s nem javul a tempója a plussz egy év alatt sem, de viszont több kudarc is éri ez alatt az egy év alatt?
Várom válaszát, kérem adjon tanácsot.
Üdvözlettel:
Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Nem értem az óvónõket, miért tettek olyan felelõtlen kijelentést korábban, hogy gyermeke szeptembertõl biztosan elkezdheti az iskolát, ha ez szakmailag nem volt megalapozott. Ezt nem lehet hasra ütés szerûen, gondolom-formán megsaccolni, hanem alapos szintfelmérés birtokában mondhatunk "a"-t vagy "b"-t. Ha a szintfelmérés nem hoz egyértelmû eredményt, akkor kell a Nevelési Tanácsadó szakvéleményét is kikérni. Javaslom, ezt Ön is tegye meg, és amennyiben ott egyértelmûen iskolaérettnek látják a kislányt, akkor bátran vágjanak bele a suliba. Az erre való felkészüléshez hasznos segítséget nyújthat "Játékos suliváró" c. könyvem is, melyet oldalunkon megrendelhet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves ÓVÓNÕ!
Kisfiunk 2002. áprilisban született tehát most válik kora szerint iskolaéretté. Az óvodai pszichológus szerint érett és a vezetõnõ is azt kéri hogy helyhiány/!/ miatt vigyük el iskolába. Mi azonban úgy látjuk , hogy nagyon játékos, eleven , mozgékony, rövid a koncentráció ideje még szüksége lenne 1 évre az oviban. Most tanácsolták hogy vigyük el nevelési tanácsadóba, amit én szívesen meg is teszek a kérdésem az, hogy a végsõ szót ki mondja ki az óvoda vagy a szülõ döntheti el ,hogy suliba kell-e menni, vagy maradhatunk még 1 évet az oviban?!Válaszát elõre is köszönöm:Révfalusi Edit
Vlasz:
Kedves Edit!
Mindenképpen javaslom, hogy fenntartásait beszélje meg a pedagógusokkal, és a Nevelési Tanácsadó szakvéleménye tükrében közösen döntsenek. Állítsák fel egymással szemben érveiket, ellenérveiket, melyek az iskolakezdés mellett vagy ellen szólnak (itt nem szerepelhet a helyhiány!), és ennek alapos átrágása után KÖZÖSEN döntsenek. Nem lenne tanácsos szülõként minden szakmai érvet figyelmen kívül hagyva dönteni.
Az elõbbiekhez jó segítségül szolgálhat "Játékos suliváró" c. könyvem, melyet honlapunkon megrendelhet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kedves Kolléganõ!
Nagyon nehéz a "másik oldalról" megközelíteni a beszoktatás kérdését. Óvónõként nagyon jól meg tudtam nyugtatni a szülõket, órákig tudtam vigasztalni, höcögtetni, próbálkozni, ölelgetni... DE NEM AZ ÉN HÚSOM-VÉREM SÍRT OLYAN KESERVESEN!
Júliusban lesz 3 éves, nekem kiscsoportom lesz, az agyam-lelkem egy másik óvodában fog járni.
Bízom a kisfiamban, a leendõ óvónõkben, az õ csoportjában, az én csoportomban... mindenkiben, csak magamban nem.
Csak egy kis biztatást kérek, és választ arra a kérdésemre: Ugye szakmailag nem fogok csõdöt mondani?
Üdvözlettel: m.
Vlasz:
Kedves Kolléganõ!
Nem fogsz csõdöt mondani, ebben biztos vagyok. Teljesen átérzem a félelmeidet, hiszen magam is anyuka és óvónõ is vagyok egy személyben. Én is ugyanúgy féltem a kislányomat az elkövetkezõ ovitól. Tudom, hogy nem kellene, hiszen jól körüljártuk az óvodaválasztás kérdését, és nagyon jó óvó nénik foglalkoznak majd a kislányommal. Ám mégis féltem Õt.
Amikor feltolulnak bennem az aggodalmak, arra koncentrálok: saját beszoktatásaimnál is minden milyen természetességgel és rendben zajlott, miért ne lenne ez így a kislányom esetében is? Próbáld meg inkább óvónõi szemmel szemlélni a beszoktatás folyamatát, mint sajgó szívû anyukaként, és akkor objektívebben látod majd: hogy MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN LESZ!
Üdvözlettel: Kati
Krds:
Kedves Óvónõ!
Az én kisfiam augusztusban volt 3 éves.Napközben egyedül intézi a dolgát nagyon ügyesen csak nagy wc-nél szól,hogy segitsek.Csak az alvásnál van gond,hogy bepisil és pelust kell ráadnom.Szeptemberben már elkezdtük az ovit is és ott is heti 2-3 alkalommal elõfordul,hogy bepisil és kezd egy kissé kellemetlen lenni.Már beszéltem róla az ovónénivel is,hogy ébreszék fel de nem tudom,hogy ez jó ötlet e?Mert lefekvés elõtt kimennek pisilni de mikor elaszik rá fél órájára tiszta pisi.Nemtudom mit csináljak lehet,hogy korán kezdtük az ovit és még jobban megzavartm vele?Mert a beilleszkedés sem ment valami könnyen mert az apuka fél éve jön megy mert külföldön dolgozik és kezd megromlani a kapcsolatunk a párommal.Kérem segitsen mert már olyan tanácstalan vagyok.Elõre is köszönöm. egy aggodó anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Feltételezhetõen közrejátszanak az Ön által említett családi tényezõk, valamint az ovikezdés is, hogy gyermeke nem igazán kiegyensúlyozott lelkileg. Javaslom, hogy a körülményekhez képest próbáljon egy állandó napi ritmust kialakítani (állandó napirend: meghatározott idõben és sorrendben végezzék mindennapi teendõiket) a fiúcska életében, ami nagyban hozzásegíti lelki egyensúlya helyreállításához. A napi ritmikusság biztonságérzetet ad a gyermeknek. Fontos, hogy érezze, hogy az élete biztos alapon nyugszik, amelyben nincsen "ha, esetleg, talán, attól függ..." Ha férje munka körülményei semmiképpen nem változtathatók, akkor Ön, egy személyben próbálja a lehetõ legnagyobb stabilitást hozni a fiúcska életébe. Ebben, mint mondtam, fontos az állandó napirend kialakítása, ill. az édesapa idõszakos hazatéréseire való ráhangolódás. Ha a gyermek jó elõre tudja, hogy hamarosan (ez lehet egy hét, két hét ... stb.) hazajön apu, készüljenek rá lelkileg a találkozókra. Készítsenek neki ajándék rajzot, fõzzék meg közösen a kedvenc ételét, beszéljék meg, hova mennek, milyen programokat szerveznek párja otthoni ideje alatt. Ez nem csak párkapcsolatára hat majd építõen, hanem a rákészüléssel hozzásegíti gyermekét, hogy még ezt a nehezen elfogadható helyzetet is természetességgel kezelje. Beépíti a mindennapi életébe, hogy x hetenként látja az apukáját, akivel viszont öröm lesz az együtt töltött idõ.
Remélem, hogy a fentiek megvalósításával sikerül helyreállítani kisfia lelki egyensúlyát, és megoldódik a bepisilés kérdése is.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Kislányom most 2 éves. Vidám, kiegyensúlyozott, beszédes picúr. Nagyon talpraesett és elég önálló már most, szinte mindent eltanul a bátyjától (is) pillanatok alatt.
Sajnos a szobatisztaság még nem megy, de erõltetni nem akarom.
A napokban megkerestek a munkahelyemrõl, hogy szeretnék, ha újra munkába állnék márciustól. Érezhetõ volt, hogy ha most nem megyek, akkor késõbb sok jóra nem számíthatok...
A bölcsiben sajnos nincs hely, már hónapok óta próbálkozunk. Ezért mi az ovira gondoltunk, mint lehetséges megoldás. Nyár végéig a nagymama segítene heti 4 napot vigyázni a picilányra és szeptembertõl szeretnénk ha mehetne oviba.
A helyi vezetõ óvonénivel jó viszonyban vagyunk, õ egyben a nagyobbik gyermekem pedagógusa is. Nagyon kedveli a fiamat, ismeri már a családot is. De erre kérdésre nem ad egyértelmû választ. A várható csoport létszámtól tette függõvé, hogy bekerül-e a kislányom a kiscsoportba. Én ezelõtt értetlenül állok, mert elméletileg mindenképp odajárna, csak nem szeptembertõl, hanem januártól... Tehát a létszámban már õ is benne van.
Én is a lehetõ legjobbat szeretném a kicsinek, de pár napon belül választ kell adnom a munkahelyemen is. Tanácstalan vagyok és nem tudom, hogy mire számíthatok. Milyen akadálya lehet annak, hogy a gyermek 3 éves kora elõtt menjen oviba, van erre valamilyen jogszabály?
Köszönöm! További szép napot!
Üdvözlettel: K.Z.-né
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Igen, van. Óvodába csak a 3. életévét betöltött gyermek vehetõ fel. Mivel munkahelyén konkretizálni kell a helyzetet és biztos választ várnak, mindenképpen keresse fel újra az óvodavezetõt. Mást nem tehet, mint hogy idõben leadja jelentkezését (ez már megtörtént) és kéri a vezetõ segítõ együttmûködését.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A ksifiam 4 éves,októbertõl került oviba.Elõtte járt már közösségbe mert korai fejlesztõbe jártunk így hetente 2x2 órát töltött ott a gyerekek között.Ott is nagyon nehezen ment a beszoktatás de kb.fél év után rendezõdtek a dolgok.Egyébként a kisfiam megkésett beszédfejlõdésû és most is nagy még a lemaradása a korosztályához képest.Most az oviban is nehéz a beszoktatás ami azt jelenti hogy a gyerekek között agresszíven viselkedik.Itthon soha és máshol sem de az oviban a gyerekeket lökdösi,csipkedi.Az óvónõk nagyon nehezen viselik sõt ott tartunk 3 hónap után hogy ki akarják tenni.Mi most is járunk rengeteg fejlesztésre így hetente csak 3 napot tölt az oviban a ksifiam de ez a neurológus szerint a fejlõdéséhez is szükséges hogy közösségben legyen.A szakértõi bizottság specifikus fejlõdési zavart állapított meg(F83-as)tehát SNI-s a kisfiam.Sajnos mivel vidéken lakunk(és van egy 6 hónapos kislányom is) nincs lehetõségem másik oviba vinni a gyereket így a körzetesbe jár de a hét minden napján hordom fejlesztõbe(gyógyúszás,lovaglás,alapozó torna,és korai fejlesztõ továbbra is).Azt szeretném megtudni hogy én segíthetek-e valamilyen módon a kisfiam beilleszkedéséhez?És hogy a körzetes óvoda kiteheti-e a gyerekemet magatartás problémák miatt?Ha igen akkor nem tudom mit fogok tenni mert nagyon kéne neki hogy a gyerekek közé járhasson.
Válaszát elõre is köszönöm!
kétségbe esett anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Javaslom, mindenképpen üljön le beszélgetni, tapasztalatokat cserélni az óvónõkkel gyermeke viselkedését illetõen. Mondja el Ön is, hogyan, milyen módon sikerült a fejlesztõben segíteni a beszokást, kérjen segítséget a pedagógusoktól ennek óvodai adaptálására.
Mondja el nekik aggodalmát, meglátásait, tapasztalatait, s ha õk is megteszik ugyanezt, valószínûleg sikerül kiötleni egy mindenki számára elfogadható alternatívát.
Érdemes lenne a fejlesztõ pedagógusok írásos szakvéleményét is megosztani az óvónõkkel, akik ennek birtokában talán többet tudnának segíteni a helyzet jobbá tételében.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Kisfiam, most lesz 3 éves, október óta jár oviba. Szobatiszta, már estére sem kell neki pelenka. 1 hónpaja, nem szól ha pisilnie kell, csak akkor pisil, ha ráültetjük a bilire, különben bepisil. Másfél hónapja kórházba volt, mert tüdõgyulladása volt. 4 napot volt a kórházba, de végig bent voltunk Vele. Mit tegyünk, hogy újból szóljon. Köszönjük!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A probléma valószínûleg a kórházi tartózkodás miatti szorongásból ered. Legyenek türelemmel, hamarosan biztosan helyreáll a dolog. Amíg gyermeke lelki egyensúlya visszabillen, nógatás helyett egyszerûen küldjék el pisilni bizonyos idõközönként.
Ha türelemmel és megértéssel kezelik ezt az átmeneti idõszakot, hamarosan megoldódik a probléma.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Már írtam néhány hónapja Önnek segítségét és tanácsát kérni. A kislányom márciusban lesz 4 éves.Óvodába jár már lassan 1 éve. Elõtte bölcsis volt. Ahogy bekerült az oviba nem sokkal utána többször bepisilt, bekakált a bugyiba. Nagyon kedvesek figyelmesek odafigyelõk voltunk vele, amit Ön is ajánlott. Néha elmúlt ez a bepisi-bekaki. De mostanában újra pelust kell használnunk. Nincs vita a családban, sõt talán túl sokat is megengedünk kis szemünk fényének, aki egy okos kislány. Nagyon dícsérik az óvónénik is, hogy milyen ügyes. Mégis zavar bennünket, hogy nem múlik el ez a korszaka. Esetleg tudna-e valamilyen tanácsot adni, hogy mi az amit még tehetünk ennek az elkerülése végett. (Arra emlékszem, mikor én kicsi lány voltam az óvodában ugyanez fordult elõ velem is. Viszont engem csúfoltak otthon is a szüleim, testvéreim. Arra nem emlékszem mi válthatta ki akkor ezt nálam, viszont a családunk sem volt valami csendes, nyugodt. Nálam még elsõ, második osztályban is elõfordult, és lopakodva mentem ki a mosdóba és mostam ki a fehérnemûmet.) De kislányunkkal kapcsolatban nem tudok olyat mondani, ami megbánthatná õt, és emiatt szorongana, és maga után vonná a bepisilést-bekakilást. Szeretnénk neki segíteni, már próbáltuk felnõtt módon is elmagyarázni és meg is érti. Nagy kerek szemeivel néz és megígéri, hogy õ már nem fog bepisilni vagy bekakilni.
Gyakorisága kb. 1 hónapon belül 1 hétig tart és utána minden megy rendesen.
Nehéz belelátni, hogy mi zavarhatja.
Mégegyszer elõre is köszönöm a segítségét és hogy idõt szentel problémáink meghallgatására.
Üdözlettel:
Sz.Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
Próbálja megfigyelni, vajon milyen idõszakban történik a bepisilés -bekakilás, milyen történésekkel lehet összefüggésbe hozni? Mivel a helyzet fluktuál, mindenképpen külsõ környezeti hatásra gyanakszom. Érdeklõdjön az oviban is, az adott idõszakban mi minden történik esetleg másként, mint az addig megszokott rendszer. (Esetleg csoportösszevonás, egy bizonyos gyerekkel való konfrontáció, stb.) Ha Ön is figyelemmel kíséri a gyermekét érõ otthoni hatásokat és az oviban is szemmel tartják a kislányt érõ hatásokat, remélhetõleg ki lehet következtetni a probléma kiváltó okát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm! látom sokan küzdenek a szobatsiztasággal..nálunk is vannak problémánk. az én fiam 3,5 éves, pisiléssel semmi gond, hanema kakilással.a bölcsi végére eljutottunk oda hogy szól, az ovodában visszaesett, ezt betudoma környezet változásnak, el kezdett megint javulni, de most itthon van 3 napja, és szó nélkül megint bebkakil. tudom, hogy nálunk már túl van feszítve akérdés, az ovi miatt én is türelmetlen voltam vele nyáron, de azzal tényleg nem tudok mit kezdeni, hogy kakilás közben tagadja le, hogy kakil. volt hogy dícséretm, volt hogy veszekdtem vele..azt hiszem mindent kipróbáltam ami az én eszköztáramba belefér..és mégis kifog rajtam ez az egész. a fiam kicsit késõbb, de még idõben csinált mindent..szóval el fogadtam, hogy ezt is, de ez kicsit most sok nekem. az oviban abban egyeztünk meg, hogy ha bekakil akkor se szólok semmi,t mert tényleg itt kicsit túl van feszítve már nálunka húr..de úgy érzem, hogyha nem szólok, azt gondolja szabad bekakilni. ha viszont szóban rákérdezek gyönyörûen mondja, hogy wc-be szabad csak kakilni, és soha többet nem kakil bugyiba..de ezt csak hullámokban tartja be..esetleg tud valami tanácsot adni? bennem most sok félelem van tudom ez sem segít, de valahogy most nem megy hogy egyszerûen ne aggódjak. szerencsére egyenlõre toleránsak az óvodában és szeretik is a fiamat, mert ettõl függetlenül jól beilleszkedett a közösségbe, jól viselkedik, szeret óvodába járni, játékos, vidám és mindig nevetve megy be. a segítségét elõre is köszönöm. szilvia
Vlasz:
Kedves Szilvia!
Saját bevallása szerint túlzottan is rászálltak a szobatisztaság kérdésére gyermekénél. Valószínûleg ebbõl ered az is, hogy a dorgálástól, szülõi elkeseredettségtõl való félelmében a kisfiú egyszerûen letagadja, ha bekakil. Igyekszik struccpolitikát folytatni, azaz ami nem nyilvánvaló, az nincs is.
Javaslom, változtasson taktikát. Mindenek elõtt próbálja elfogadtatni vele, hogy a bilibe történõ székelés egy teljesen természetes dolog. (Ez történhet pl. só-liszt gyurmából készített játék kaki és játék bili segítségével is: maci a bilibe kakil)
Érdemes esetleg azzal is megpróbálkozni, hogy mikor teljesen nyilvánvaló, hogy kakilnia kell a fiúcskának és már alig tudja tartogatni, akkor a következõvel bilire ültetni: "Látom, pisilned kell, csurgass gyorsan a bilibe." Mivel Ön nem azt kérte tõle, hogy kakiljon, hanem hogy pisiljen, nem érzi magát sarokba szorítva, viszont a székletet sem tudja visszatartani a "csak pisilés" érdekében és remélhetõleg megtörténik a siker. Mikor gyermeke ráérez a dolog ízére, rájön, hogy a bilibe kakilás nem valami szörnyûség, hanem egy teljesen természetes dolog.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó,estét kívánok!
Az én lányom szeptemberben volt 2 éves és nyáron volt olyan szerencsénk, mikor nem volt sem pelus sem pedig bugyi rajta, hogy ha megfogta a seggét,akkor vagy pisilni vagy kakilni akart és párszor sikerult is belepisilnie és kakilni is. Már akkor tobb órán át visszatartotta a pisit, ha nem otthon voltunk és hiába is gugoltattuk kint le, nem volt hajlandó pisilni. Miután megjottek a rossz idok, minden megváltozott. Eleinte még bepisilt a bugyiba, mert azt hitte, hogy pelusa van,de miután már elmagyaráztuk neki, hogy a bugyiba nem szabad már visszatartsa,de nem szól ha pisilnie kellene vagy kakilnia. Tudja, hogy a bilibe meg a wc-be kell,de hiába ultetem rá, órákat rajta ul,de semmi, majd mikor már nem bírja tovább tartani, hát bepisil. Maga szerint én is próbáljam ahogy az egyik anyukának tanácsolta, hogy tobbszor ráultetni? Félek, hogy csak azzal, hogy ráultetem tovább vissza fogja tartani. On szerint mit tegyek? Koszonom elore is.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kislánya nagyon jó úton halad, ám nem szabad erõszakkal szoktatni a bilihez. Az a tanácsom, melyet Ön említ, olyan gyermekrõl szól, aki gond nélkül üríti a pisit a bilibe, ám szólni még nem szól, ha érzi az ingert. Az Önök esete más, mivel gyermeke még nem fogadta el, hogy a pisi helye a biliben van. Elsõként tehát nem azt kell vele megszoktatni, hogy szóljon, ha pisilni kell, hanem megtanítani a bili használatára, megszerettetni vele az edénykét. Ez történhet játékos módon, melyrõl korábbi, ilyen témájú válaszaimban sokat olvashat. (Pl: maci vagy pisilõs baba játék bilire ültetése... nem tudja, hogyan kell, mutasd meg neki... stb.)
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Sajnos nálunk is eljött az a pillanat, hogy a feleségemnek vissza kell mennie dolgozni, mert csak most(ponotsabban 2008 júniusától) tudják majd a jelenlegi munkakörében alkalmazni.
A kislányunk Január-ban lesz 15 hónapos. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a szomszédos utcában van egy bölcsöde,óvoda, tõlünk másfél percre és jövõre ide járhatna bölcsödébe a kislányunk. Sajnos az én édesanyám-aki egészségi okok miatt nem vállalhatja az egész napos felügyeletét, de bármikor érte tud menni, hisz õ is nálunk lakik.
Bár még addig van egy kis idõ,de mivel elsõ gyermekünk, nem nagyon tudjuk, hogy milyen-csúnya szóval élve-"követelményeknek" kell megfelelni ahhoz, hogy a bölcsödébe felvegyék.Alvási rend, stb....?
Mint sok más szülõ, mi is kényszerûségbõl iratjuk bölcsibe, de szeretnénk ezt minél zökkenõmentesebben megoldani számára. Az anyukájával, sokszor arra sétálnak és ilyenkor az udvaron játszó kisgyerekek odarohannak a kerítéshez, és megmutatják a kis játékaikat, hívják be játszani. Úgy vesszük észre, hogy a kislányunk is szívesen menne be. Természetesen majd akkor fog komolyra fordulni a dolog, ha ott is kell hagyni.
A könnyebb beilleszkedéséért mi miket tudunk tenni?
Szívélyes üdvözlettel:
Kardos Róbert
Vlasz:
Kedves Róbert!
Különösebb elvárást nem lehet támasztani a bölcsõdés apróságokkal szemben, ám néhány dolgot valóban tudnak tenni a zökkenõmentesebb beilleszkedés érdekében. Pl: próbálják a lehetõ legnagyobb önállóságra szoktatni (természetesen csak annyira, amennyire egy ilyen korú apróságtól elvárható). Ezen kívül minél többet sétáljanak a bölcsõde felé, ismerkedjenek, barátkozzanak az ottani gyerekekkel, gondozónõkkel. Ha mód van rá, tegyenek néhány látogatást az intézményben, még a bölcsi tényleges elkezdése elõtt, hogy kislánya minél kötetlenebb légkörben ismerkedhessen az új környezettel.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagyon bonyolult dologgal fordulok Önhöz.
Férjemmel 5 éve élünk együtt, van egy két éves kisfiunk. Neki az elõzõ kapcsolatából van két gyermeke (15 és 7 éves). Kapcsolatunk elején a két gyerek az anyjánál élt, de az apának és nekem 100 százalékban részt kellett vennünk mindenben. Anyagilag mi támogattuk õket, az anya állandóan ugráltatta apát, teljesen kihasznált minket. Engem lenéztek, a férjem is, soha nem vállalt fel igazán. A gyerekekkel nem engedték, hogy kialakitsak jo viszonyt, kidobta az a anya a játékokat amiket vettem, nagyon sok mindent tudnék sorolni, amitõl sérült lettem. Amikor megszületett a közös gyerek, az anya ugy döntött, hogy most már ha én is szültem, akkor odaadja a gyerekeket nekünk, most már "megengedi", hogy én is foglalkozzak velük. Persze, azért is mert én ugy is otthon vagyok a picivel,õ meg mehet mindenhova. Soha nem dolgozott.
Nem tudom mit tegyek, ugy erzem a fejem fölött döntöttek az életemröl, pont akkor amikor én is megérezhetném, hogy mit jelent az anyasag, most tanulnám meg igazán. A párom nagyon csúnyán viselkedik velem, már több mint egy éve nem ölel át, nem foglalkozik velem, olyanná váltunk, mint akik 15 éve nevelnek gyereket és beleuntak az életbe. (Pedig nekem még csak most lett gyerekem).Azt mondja, hogy felejtsem el az elmúlt 4 év sérelmeit és kezdjem újra a gyerekekkel, dehát én kb. 15ször már újrakezdtem és mindig visszavették tõlem a "család" érzését. Mit tegyek?Nagyon rosszul érzem magam.A három gyerek hirtelen nagy teher és felelõsség, fõleg ugy hogy egy másik nö irányitja a dolgokat.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Két dolgot javasolhatok: az egyik, gondolja át alaposan, jelenlegi kapcsolata kellõen stabil-e ahhoz, hogy jól mûködõ családi életet építhessenek rá. Beszéljen párjával õszintén (az elõzõ házasságából született két gyermekrõl is!), mondja el neki aggályait, ill. próbáljanak közösen megoldást találni a gondokra. Szükség esetén kérjék családterapeuta segítségét is. Ha semmi nem segít és Ön nem tudja felvállalni a férje által elvárt dolgokat, akkor érdemes elgondolkodni a különváláson.
