Egy 2,5 éves kislány anyukája vagyok.
Napközben már nem használunk pelust, ügyesen szól, ha WC-re kell mennie.
Nem tudom, mit tegyek, hogy teljesen szobatiszta legyen (éjszaka is).
Levegyem róla és felébresszem éjszaka, hogy menjünk pisilni, vagy várjam meg, hogy száraz pelussal ébredjen reggel?
Köszönöm
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az éjszakai szárazság elérése nem befolyásolható tudatosan a gyermek részérõl, ezért Ön nem tud mást tenni, mint türelmesen kivárja, amíg magától megérik erre a gyermek. Szorongást ebben az életkorban még nem kell feltételezni, sokkal inkább jellemzõ, hogy az idegrendszeri érés még nem érte el azt a fejlettségi szintet, ami az éjszakai szobatisztasághoz kell.
Türelem, idõvel ez is kialakul, csak ki kell várni! Addig is, a felfázás elkerülése végett mindenképpen használjanak pelenkát!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Most találtam rá erre az oldalra és meglepve olvasom mennyien küzdenek hasonló gonddal mint mi.
Kisfiam februárban lesz 3 éves.Már egy évesen meg volt az elsõ bilink,amire sokáig még ruhában sem ült rá.Azon a nyáron próbáltunk kisnadrágban lenni,de többet volt rossz idõ mint jó,ezért gondoltuk ráérünk még.Idén nyáron megint elkezdtük a kisnadrágosdit,de a bilire egészen õszig nem akart ráülni.Kb.3. hónapja,hogy eredményket érünk el,de magától nem szól ha pisilni vagy kakilni kell neki.Így van,hogy mielõtt bilire ültetném bepisil és csak azért szól mert ez történt.Ha pedig pelus van rajta pl.délutáni alváskor és mégsem alszik el,minden gond nélkül belepisil.Amúgy van,hogy 3-4 órát is kibír pisilés nélkül és ha ráakarom ültetni a bilire néha tiltakozik,hogy nem kell pisilnie
Próbáltuk szép szóval,tapsolunk ha ügyes, ígértük már a Mikulás és karácsonyi ajándékot is,felhívjuk a nagymamát õ is had örüljön. Mégsem haladunk.
Márciusban kezdenénk az ovit és nem szeretném szeptemberig húzni ha nem muszály.
Mit tehetek,hogy legalább szóljon? Normális dolog ez?Lehet,hogy még nem érett meg rá.
Mi szülõk már 1-2 évesen szobatiszták voltunk.
A legrosszabb az az egészben,hogy annyiféle tanácsot vélemény hall az ember,hogy már nem tudom melyiket fogadjam meg,melyik válna be.
Válaszát elõre is köszönöm!
Rné Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Javaslom, hogy eleinte rövid idõközönként (akár fél óránként) ültesse rá a kisfiút a bilire. Így megszokja, hogy a pisinek mindig és minden körülmények között a biliben van a helye. A délutáni alváshoz ne pelenkát, hanem bugyipelust használjanak, a következõ felvezetéssel: "Ide nézz, milyen szépet kapsz most! Ma olyan ügyesen pisiltél a bilibe, hogy már nem pelenkás leszel, hanem igazi "bugyor"-t fogsz hordani!" (Ez nem összetévesztendõ a bugyival, de mégis büszkeséggel fogja eltölteni, hogy õ már "majdnem bugyiban" alszik!)
Elõbbiek nyomán, kellõ türelem mellett néhány hónapon belül a gyermek maga is szólni fog, ha pisilnie kell.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Az én kisfiam ugyan már nem óvodás, 7 éves volt szeptemberben, most kezdte az elsõ osztályt, de válaszait olvasgatva, talán tudna nekem is használható tanácsot adni.
A problémánk a szobatisztaság körül van. Természetesen ilyen angyfiúként õ már régen szobatiszta, de egysezrûen nem tudom elérni nála azt, hogy idõben elmenjen wc-re. Be nem pisil soha, de a bugyija (és idõnként a nadrágja is) bizony nedves, mert nem indul el idõben szinte soha. Beszéltem már errõl vele szépen, volt, hogy mérges voltam, próbáltam jutalmazni, de egyszerûen nem megyek vele semmire. Olyan mintha nem érdekelné, valahogy nem is érzi a súlyát annak, hogy ez így nincs rendben.
Mikor kérdeztem, hogy jó-e ez így, azt válaszolja, hogy nem, persze, nem jó. De szerintem csak azért mondja, hogy lerázzon, ne nyagassam már vele. Azt is mondta, hogy õ azért nem megy el idõben, mert sajnálja abbahagyni a játékot.
Vagy másik tipikus eset. Iskolából indulnánk haza, vagy éppen boltban vagyunk (ez rendszeres egyébként) és látom rajta, hogy toprog. Kérdezem, hogy kell-e pisilni, a válasz, természetesen az, hogy nem. Hiába mondom, hogy menjen el, neki nem kell, és már majdnem sírva tiltakozik. Aztán mikor hazaérünk már csupa pisi a bugyija és úgy tépi le magáról a ruhát, hogy idõben elérjen a wc-re.
teljesen tanácstalan vagyok, hogy mi lehet ennek az oka. Amúgy teljesen rendben van körülötte minden, iskolában is és itthon is.
Nem tudom, ez most már így lesz mindig?
Válaszát elõre is köszönöm: Tünde
Vlasz:
Kedves Tünde!
Javaslom, ne kérdezgesse, hanem egyszerûen küldje el pisilni a gyermeket. Valószínûleg tényleg annyira játékos, olyan mélyen "beleássa magát" a tevékenységekbe, hogy elfelejt idõben elindulni a WC-re.
Beszéljék meg, hogy iskolában minden szünetben az legyen az elsõ, hogy megcélozza a mosdót, és utána kezdjen csak el bármi mást csinálni. Írjon neki levelet a "mesebeli katona", aki csodálatos katona öltözékkel jutalmazza azokat a "hõsöket", akiknek minden nap száraz marad a bugyijuk. Két hét bizonyítás után jöhet az ajándék.
Ha sem a játékos megoldások, sem a szülõi meggyõzés nem segít, elképzelhetõ, hogy gyermekpszichológus segítségét kell kérni, mert nem kizárt, hogy szorongásokkal küzd a gyermek.
Én minden esetre bízom benne, hogy az elõbbiek segítségével megoldódik a probléma.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tiszteletem!
3 gyermekes anyuka vagyok,középsõ gyermekem októberben volt 3 éves.Oviba kezdett járni.mennem kellene dolgozni.Elejében néha beszaladt neki a pisi az oviban..elnézték.Ujabban napi 3x bepisil..és közölték nem járhat igy oviba,tartsunk egy kis szünetet.A meglepõ ,hogy itthon nem pisil be.Éjjel pelus van rajta,de nappal 1-2 cseppnél több nem megy be.Mit tegyek itthon,hogy jó legyen és honnan tudhatom ,hogy ujra mehet oviba...Egy kétségbeesett anyuka...
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az említett otthoni becsurgások azt jelzik, hogy még valóban nem teljes a szobatisztaság. Az "egy-két csepp" bepisilés is elég ahhoz, hogy a kisgyermek felfázzon, ha nem öltöztetik át, ill. összepisizze a bútorokat, szõnyegeket. Elõbbiek okán teljesen érthetõ, hogy óvodába egyelõre nem járhat.
Az otthoni együttléteik idejére a következõt javaslom: eleinte gyakrabban, késõbb kissé ritkítva Ön kérdezgesse, hogy kell-e pisilni? A kérdezgetés kapcsán a gyermek odafigyel a vizelési ingerre, minek következtében tudatosul benne, hogy "ha lent bizsereg, akkor az azt jelenti, hogy pisilni kell." Ezután mindig ültesse is le a bilire, WC-re, így megszokja, hogy a pisinek minden körülmények között az edénykében, és nem a bugyiban van a helye.
Elõbbiek mellett "pisilõs babával" eljátszhatják, amint a baba is csurgat a játék bilibe, így gyermeke is jobban motivált lesz a dologra. "Mutasd meg a babának, hogyan kell ráülni, ... belepisilni, ... belekakilni," ... stb.
Az újbóli oviba járást akkor kezdjék el, miután hosszú távon, megbízhatóan száraz a gyermek bugyija.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Kislányom 3 éves volt szeptemberben és elkezdtük az óvodát. A beszoktatással nem volt semmi gond, elsõ napokban ott voltam vele, ebéd után hazavittem, tehát fél napos volt kb. 3 hétig. Semmi gond nem volt vele. Aztán már ottaludt, és délután mentem érte. Kb.2 hétig teljesn jó mûködött a dolog, olyan volt mint a többi aranyos beszokott ovis.
Aztán egy reggel amikor viszem be az oviba elkezd sírni, hogy nem akar menni. Azóta is tart ez, már 3 hónapja. Olyan szinten, hogy sír, öklendezik, hány. A délelöttök ezzel telnek. Gyerekekkel nemjátszik, a feladatokat kötelességszerûen megcsinálja külön óvonõi felszólitásra. Egyébként nagyon nyitott, barátkozós, cserfes kislány.
Járok vele nevelési tanácsadóba az óvonénik "megnyugtatására", bár még nem lettünk tõle okosabbak.
Sokan vannak a csoportban (több mint 20) a többi gyerekkel nincs gond, csak az én lányommal. Óvonéniknek kezd elfogyni a türelme. Ha meglátja õket vagy a dadust felzokog.
Mit lehetne tenni? Várom válaszát.
Erzsébet
Vlasz:
Kedves Erzsébet!
A problémának kétféle oka lehet: az egyik, - ami sok más óvodás gyermeknél is elõfordul, - hogy késõn tudatosodik benne az óvoda újszerûsége, idegensége. Eltelik bizonyos idõ, mire feldolgozza érzelmileg, hogy õt tulajdonképpen elszakították az édesanyjától.
A másik lehetséges kiváltó ok már konkrétabb problémát vet fel: elképzelhetõ, hogy kislányát valamilyen negatív élmény érte az oviban, amely miatt ilyen hirtelen menekülõre fogta. Hogy az elõbbirõl vagy az utóbbiról van szó, azt egyrészt az óvónõkkel, ill. gyermekével való elbeszélgetés útján, másrészt kislánya játékából következtetheti ki. Bábozzák el, hogy kis nyuszi óvodába megy, de az ajtóban sírva fakad. (Kislánya legyen a nyúl.) Ön, a mackó szerepébe bújva kérdezze meg a nyuszit, miért sír, mi a baj. Elképzelhetõ, hogy a játék során könnyebben megnyílik a gyermek és fény derül a probléma kiváltó okára. Ugyanez a játék babákkal is eljátszható.
Remélem, válaszom nyomán sikerül elõbbre lépni a megoldás felé vezetõ úton.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Hölgyem/Uram!
A kisfiam augusztusban múlt 3 éves,nem járt bölcsibe se oviba és van egy másfél éves öccse.Sajnos nem hajlandó se a bilibe se a wc-be kakilni.A pisilés rendben van ,szól és éjszaka is kimegy de kakilni csak a bugyiba akar.Tudja,hogy hová kell de tiltakozik,hogy a wc-be végezze.Sokáig inkább visszatartotta napokig is.Mit tegyek,hogy végre szobatiszta legyen?
Kérem segítsen!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mindenképpen hasznos lenne átolvasni korábbi, ilyen témában adott válaszaimat, melyekbõl számtalan játékos ötletet, hasznos tudnivalót meríthet. (Hogyan lehet játékszerek és egy kis ötletesség segítségével oldani a gátlásokat?) Ezek alkalmazásával remélhetõleg sikerül áthidalni a problémát.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam márciusban lesz három éves,de úgy láttam rajta , hogy jó lenne neki a közösség.Sajnos nálunk nincs bölcsi így az óvodába kértem felvételét , melyet sikerült is megoldani.Most kezdi az óvodát és úgy tûnik , hogy jól érzi magát.Engem csak az zavar , hogy úgy tûnik még nem tud a társaival játszani inkább egyedül játszik.Jól tettem,hoy beirattam az óvodába?Eddig leginkább csak felnõttek között volt.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
3 éves kor elõtt a köznapi értelemben vett közösségi életre (lásd: bölcsõde, óvoda) nincs égetõen szüksége a gyereknek. Sokkal inkább az édesanyja jelenlétére, emellett persze nagyon-nagyon hasznos, ha kortársaival is ismerkedhet. (játszótéren, játszóházban, baba-mama klubokban...stb.) Viszont, mint írtam, elsõdlegesen az édesanyja, szülei jelenlétét igényli. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint a kisgyermek felnõtt centrikussága, amely az óvodáskor küszöbén kezd átváltani a kortársak felé való odafordulásba.
Én az Ön helyében mindenképpen kivártam volna a 3. életév betöltését, de ha már így alakult, folytassa a beszoktatást a gyermek igényei szerint. Ha nem akar menni, ne erõltesse. Ha viszont egészen biztosan van kedve az óvodai élethez, akkor bátran folytassák tovább. Az egyedül játszás, külön játszás egy idõ után átvált majd közeledõ-kapcsolódó tevékenységbe, a magányosság idõvel múlni fog. Ám ennél sokkal fontosabb szempont, hogy a kisgyermek valóban akarjon óvodába járni!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
Azzal a problémával fordúlok önhöz, hogy kisfiam december elsején töltötte be a 3.életévét.Januárban menne oviba, de úgy tünik, halasztanunk kell szeptemberig, ugyanis a szobatisztasággal van némi gondunk.Több mint egy éve nem pisil be sem éjjel az alvás alatt sem nappal.Ha pisilnie kell szól, és megyünk is, de a kakilással sehogy sem állunk.Akkor sem szól ha bekakilt, és akkor sem ha kell neki.Semmilyen esetben sem.Kicsit aggódom, soha nem erõltettem, nem szídtam le, sem egyebek.Esetleg el kellene vinnem õt orvoshoz?Vagy mit tehetnék?
Köszönettel: Király Julianna
Vlasz:
Kedves Julianna!
A bilibe, WC-be történõ kakilás eléréséhez számtalan játékos ötletet olvashat korábbi válaszaimból. ( maci játékbilire ültetése, mutasd meg neki, hogyan kell, só-liszt gyurma "mû-kaki" használata a játékban, ...stb.)
Tanácsolom, olvassa át ezeket, amelyek segítségével minden bizonnyal hamarabb elérik a teljes szobatisztaságot.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kifiam szeptemberben töltötte be a 2 évet, bölcsibe járunk október óta, és kb. 3 hete mondták a gondozónök, hogy érettnek látják a szobatisztaságra, és hogy vegyük le a pelust. A bölcsibe elsö naptól kezdve nagyon ügyesen pisil a bilibe, csak 1-2 olyan alkalom volt hogy becsurgott, de itthon hol ez hol az van. Sosem szól ha kell pisilni, csak ha már becsurgott, elöször nem akart ráülni sem a bilire sem a WC-re, ugy döntöttük nem idegesitjük vele idöközönként ráültettük a bilire idönként megkérdeztük hova szeretne pisilni, bilibe vagy Wc-be, és a macikát is ültettük pisilni. A maci bilijébe vizet csempéztünk és ennek mindig örült hogy a maci pisilt, és ö is kedvet kapott. Volt hogy sikerült, volt hogy a naciba ment, volt hogy szinte sirva azt mondta nem kell, aztán rá egy pillanatra bepisilt. Mindig mondjuk hogy válassza ki melyik bugyit veszi fel, hogy örüljön neki, de ugy érzem most átestünk a ló tulsó oldalára, most bepisil, leveszi a bugyit, és jön hogy vegyünk fel uj bugyit mert ez pisis és ez tetszik neki, hogy mindig uj bugyit veszünk fel. Pedig már elég jol haladtunk, volt hogy egész nap nem pisilt be, ugyan nekem kell figyelni hogy adott idöközönként ráültessem,de kb 1-1,5 óránként pisiltünk. Most viszont nem tudom ezt hogy kezeljem, örömmel jön hogy neki uj bugyi kell! Nem szeretném megdorgálni, de azt se szeretném azt gondolja ez igy jóó.
Válaszát elöre is köszönöm :)
Üdv: Anikó
Vlasz:
Kedves Anikó!
Kisfia valószínûleg azért pisil be, hogy újra kedvére válogathasson a csodálatosnál-csodálatosabb bugyikból. Ennek kiküszöbölésére javaslom, hogy csak "elsõ körben" adjon rá csinos bugyit, a késõbbiekben, ha bepisil, már csak a kevésbé szépek maradjanak a kínlati listán. Így nem érez majd késztetést arra, hogy a bepisilõs módszerrel újabb hiper-szuper kisgatyát ölthessen magára.
Másik tanácsom a bilizés gyakoriságával kapcsolatos: az 1-1,5 órás bilizés kezdetben lehet gyakoribb is, mert a kisgyermekek hólyagja sokszor még nem annyira érett, hogy hogy ilyen sokáig kibírja.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Gyermekem 2008. márciusában lesz 3 éves. Idén májusban felkerestem azt az óvódát, ahová körzetileg tartozik és beírattam. Nem ígértek semmit helyhiányra hivatkozva, azt javasolták, inkább vigyem bölcsödébe egy évre és csak 2008 szeptemberében vigyem óvodába április helyett. Nem szeretném, mert 3 éves koráig meg tudom oldani, hogy itthon legyek vele, de utánna vissza kell mennem dolgozni. Emellett nem tartom jó ötletnek, hogy egy "tanévet" bölcsödében legyen, majd ismét megszokjon egy újabbat. Átnéztem a közoktatási törvényt, amely szerint betöltött 3 évtõl járhat óvodába. Idõben beírattam a körzet szerinti óvodájába, mégis bizonytalan vagyok: mi lesz, ha nem lesz hely? Dolgoznom kell. Mit tanácsol? Emellett az óvodai beíratkozáskor velem volt a kisfiam, nagyon élvezte, az egyik óvónénivel nagyon összebarátkozott - róla megtudtam, hogy hozzá kerülne vegyes csoportba a kisfiam, majd vele kezdené a kiscsoportot szeptemberben. Ez jó pont volt, szeretném, ha hozzá kerülne. A gyermekem vidám, társaságkedvelõ, elfogulatlan gyermek, aki imád énekelni és barátkozni, szobatiszta. Mit tegyek?
Üdvözlettel: Bea
Vlasz:
Kedves Bea!
Mindenképpen az óvodát javaslom kisfia számára. Úgy tûnik, az említett intézmény minden szempontból megfelelõ lenne, reméljük sikerül a felvétel. Ön mindent megtett ennek érdekében, idõben jelezte beíratási szándékát a vezetõnél. Javaslom, most kérdezzen rá nála, hogyan-tovább. Bölcsõdébe semmiképpen nem lenne tanácsos íratni a gyermeket akkor sem, ha az említett ovi véletlenül nem jönne össze tavasszal. Ebben az esetben, ha egy mód van rá, kérje a nagyszülõk, esetleg baby sitter segítségét, akikkel áthidalható ez a néhány hónap. Õsszel pedig elkezdhetné az óvodát gyermeke.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Olvasgattam a kérdéseket és a válaszokat is.Természetesen az a legjobb a gyermeknek,ha boldog,kiegyensúlyozott családban él...de!Mi van akkor,ha próbálkozások sora után sem javul a helyzet,ha a házasság pokollá válik.
És ez lesz a természetes állapot.Nálunk már odáig fajult a helyzet,hogy a férjem gyakorlatilag levegõnek néz.Még az alapvetõ kommunkációra sem hajlandó velem.Pl.ha megérkezik nem köszön,stb.
És ugyebár ezt a kisfiam látja.Érzékeli és a maga módján levonja a következtetéseket.
Anya olyan rosz,hogy neki köszönni sem kell.Ha szól nem kell rá odafigyelni...még válaszolni se...
Mindez kezd természetessé válni.Elfogadni persze nem tudom,nem akarom.
Elválni?
Szeretnék.
De annyi a rossz példa...a magányos nõ.
Nincs bátorságom
Pedig belül tudom,hogy ez lenne az egyetlen megoldás.
De van hozzá jogom,hogy elszakítsam a fiamat az apjától?
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Igen, van, abban az esetben mindenképp, ha a gyermek személyiségfejlõdését már komolyan veszélyezteti az adott állapot. Valóban nem normális és semmiképpen nem elfogadható helyzet, amirõl Ön írt. Ha semmi esélyt nem lát ennek javítására, ha már valóban mindent megtett(ek) a házasság megmentéséért, de egyértelmûen hiába, akkor a kisfiú érdeke is azt kívánja, hogy váljon szét életük útja. Tegye mérlegre bátran és reálisan az érveket és ellenérveket, gondolja át alaposan és ennek tükrében döntsön. Sajnos vannak olyan helyzetek, amikor a gyermek érdeke mindenképpen a válást kívánja meg, nem pedig az együtt maradást.
Csak a legjobbakat kívánom Önnek és kisfiának!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Tanácsadó!
Olyan kérdéssel fordulok Önhöz, hogy milyen módszerrel tudnám 17 hónapos kislányomat az önálló játékra szoktatni? Nélkülem sajnos nem, vagy csk a délelötti órákban hajlandó egyedül játszani. Próbálom elérakni a játákokat , meghozni hozzájuk a kedvát de amint ott akarom hagyni, már fut is utána.Mit tegyek? Kérem segítsen!
Köszönettel
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem hinném, hogy emiatt aggódni kellene, ami gyermekénél tapasztalható, az nem más, mint a felnõtt centrikusság. Ebben a korban még leginkább a felnõttekhez, azon belül is elsõsorban az édesanyához kötõdik a gyermek. Vele lenne éjjel-nappal, sokszor még a WC-re is elkíséri szülõjét. Nem csoda, ha legfõbb tevékenységét, a játékot is leginkább Önnel képzelné el. Örüljön ennek, és amikor csak lehet, kerítsen sort ezekre az örömteli tevékenységekre. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor az anyuka, más elfoglaltságai miatt valóban nem tud gyermekével foglalkozni. Ezt a helyzetet el kell a gyermekkel fogadtatni, magyarázza el neki, hogy "most gyorsan beteszem a mosást, és ha addig szépen játszol, akkor utána együtt folytatjuk, jó?" Sajnos hamar elrepül az idõ, és soha nem jön vissza ez az együtt töltött, csodálatos idõszak. Használják ki!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
kedves ovónõ!
az én kisfiam 5 éves és éjszakánként pepisil.nem minden éjjel,de mostanában heti gyakorisággal esik meg a dolog.ha kérdezem azt feleli,hogy fáradt és nem tudott felkelni.a bepisilésért soha nem szidtuk meg.máskor akár háromszor is szól éjszaka hogy pisilni kell.miért van az hogy egyszer szól,máskor meg nem?vigyem orvoshoz?
köszönöm válaszát.
judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Az éjszakai bepisilést nem lehet tudatosan szabályozni, így teljesen nyilvánvaló, hogy ezt külsõ irányítással nem tudják a szülõk befolyásolni. Ennek gyakran lelki okai vannak, így mindenképpen gondolja át alaposan, mi változott mostanában, mióta a probléma ilyen intenzívvé vált. ( veszekedés, válás, költözködés, új óvoda, haláleset, stb.)
Amennyiben õszintén számba vette a dolgokat és egészen biztosan nincs külsõ kiváltó ok, akkor a szervi kivizsgáláson túl érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni, ha nem csökkennek a tünetek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!
8 éve élünk együtt párommal, és kisfiúnk 5 és fél éves. Két különbözõ családból érkeztünk, és egyértelmûen a nevelésünk is teljesen máshogy zajlott. Szeretjük egymást nagyon, mégis rendszeres problémáink vannak. 2007. áprilisában fiúnkkal elköltöztünk az édesanyámhoz, s mivel elég messze mentünk ahhoz, hogy minden nap behordjam ovódába (mellesleg nagyon rossz ovódát választottam, ami miatt a mai napig bánt a lelkiismeret)áprilistól nem igazán volt gyerekek között. Nagyon jó a kapcsolatunk, mivel az édesapja rengeteget dolgozik, és szinte mindig egyedül vagyunk és vagyok a biztos pont az életében, de ezen kívül is rengeteget foglalkozom vele. Augusztus végén visszaköltöztünk, tisztában vagyok vele, hogy nem játszótér a gyerek lelke, így többet ez nem fordul elõ. Mégis ez a fél év, ami eltelt, nyomott hagyott benne. Álom ovódát sikerült találnom neki, ide jár a legjobb barátja is, mégis kb. 3 hónappal a hazaköltözésünk után aggasztó jelek mutatkoznak rajta. Szinte nem tud létezni nélkülem. Rengeteget sír, már nem akar ott aludni az oviban, 3 is utánam fut, sírva, amikor dolgozni indulok. Szeretjük, egyszem fiúnk. Nincs köztünk veszekedés mióta haza jöttünk. Aggaszt engem, hogy mibe sodortam õt. Mégsem bántam meg, mert azóta helyre állt a családi béke. Párom ráébredt, hogy nélkülünk õ sincs. Hogy nincs másunk csak a kis családunk.
Kérem abban segítsen nekem, hogy mit tehetnénk a fiúnkért, meddig tart ez az állapot? Maradandó lehet a sérülés? Esetleg még az is befolyásolhatja ezt, hogy kb 1 hónapja felújítjuk a lakásunkat és 3-an alszunk egy ágyban. Azóta jelentkeztek ilyen intenzíven ezek a tünetekk. Kérem adjon tanácsot, mert kétségbe estem.
Elõre is köszönöm: Bodza
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Az, hogy ez az érzelmi labilitás meddig tart, leginkább Önökön múlik! Jó, hogy párjával minden jel szerint sikerült rendezni a helyzetet, hiszen a feszült légkör, a veszekedés nagyon-nagyon sokat árthat a fiúcska lelkének. Mint ahogy ártott is, de ezt helyre lehet tenni. Tanácsom tehát a következõ: párjával bármilyen konfliktus helyzet adódik, azt soha ne a gyermek elõtt beszéljék meg, mert a veszekedés, az indulatok vibrálása belegázolhat a fiúcska lelkébe. Minden erejükkel igyekezzenek kiegyensúlyozott, békés családi légkört varázsolni maguk köré, ezt rendszeres családi programok szervezésével még inkább megerõsíthetik. Nem írta, mibõl adódtak párjával kapcsolatban a problémák, de ha esetleg agresszív megnyilvánulások is voltak az apuka részérõl, akkor teljesen érthetõ gyermeke szorongása. Elképzelhetõ, hogy fél tõle, és ebbõl adódik a testközeli szituációktól (t.i.: egy ágyban alvás) való félelem is. Ezt a távolságtartást lehet csökkenteni, végül teljesen feloldani azzal, ha "megbarátkozhatnak" egymással. Ehhez, mint írtam, jó segítség lehet egyrészt a közös családi programok szervezése, másrészt a gyakori, otthoni apa-fia játékok. Kettõn áll a vásár: nem csak Önnek kell igyekeznie a gyermek lelkének helyrerázásában, hanem párjának is ugyanúgy.
A felújítás hamarosan véget ér, és visszazökkenhet a régi, megszokott életritmus. Mindenki a saját helyén alszik, remélhetõleg megnyugszanak a kedélyek is, és lehetõség nyílik egy nyugodt családi élet megalapozásához.
Sok sikert, kitartást kívánok mindehhez!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2002. márciusban született, a "papírforma" szerint iskolába mehetne jövõre, ha az óvónõk ajánlása is ez. Azonban szeptember közepén közölték velem az óvónõk egymástól független idõben, de gondolom egyeztetve, hogy még megfigyelik, mehet-e jövõre iskolába. Az indoklás a következõ volt: a feladatokat elsõként, pontosan hajtja végre, odafigyel a foglalkozásokon, a tudásával, képességeivel minden rendben, (beszédhibája sose volt, folyamatosan énekel, verset mond otthon is, állandóan kérdez, be nem áll a szája). Nagyon könnyen tanulja is ezeket, azonban nem tudja elfogadni, ha veszít, ilyenkor hisztizik, ami annyit tesz, hogy elsírja magát, tehát nem dobálózás, földre fekvés, stb. Hát ezek után fél éjjel nem aludtam, próbáltam emészteni a hallottakat. Kétségtelen, hogy szabadabb szellemben neveljük a gyermekünket, mivel úgy gondoljuk a párommal, hogy a személyiségének, annak kibontakoztatásának jobbat teszünk, ha nem állandó korlátokat állítunk, persze a józan belátás határáig, hanem egy "utat" határozunk meg, aminek a két széle -ameddig elmehet- következetesen állandó, azon belül azonban õ választhat. Ennek ellenére sosem került sor semmiféle nagyjelenetre boltban, nyilvános helyen, sehol. Egy apróság, ha otthon játszunk,társasozunk én kicsi kora óta sose csaltam csak azért, hogy õ nyerjen, lehet ez hiba volt, de mivel "össze vagyunk nõve" egyéb körülmények miatt, rögtön észrevette volna rajtam, hogy valami nem stimmel, a bizalom számomra pedig fontosabb. Soha nem hisztizett, ha vesztett, mivel elmagyaráztam neki ha játszunk, az a fontos, hogy örüljünk annak, hogy együtt játszunk és ez a fontos, nem a minden áron nyerni akarás. Miután aludtam egyet, végiggondoltam mindent, megkérdeztem az óvónõt, hogy mivel mindenki idõsebb nála és elmegy iskolába, mi lesz a folytatás, ha marad, 25 3 évessel egy csoportban vajon hogy fejlõdik? Erre azt a választ kaptam, hogy ja akkor majd átkerül egy másik csoportba arra az évre. Hát most mit tegyek, egyértelmû, hogy a gyerekem javát szeretném, csak nem tudom, hogyan tegyem. Köszönöm a lehetõségeet, várom válaszát.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az iskolaérettség megléte egyaránt függ a gyermek értelmi, szociális, ill. testi fejlettségétõl. Mindhárom kritérium egyaránt fontos, akár egyetlen tényezõ hiánya is komoly problémákat okozhat az iskolai életben.
Gyermeke óvónõi szerint kislányánál szociális téren találnak némi elmaradást. (t.i.: nem tud veszíteni.) Érdekes megfigyelés, hogy otthoni környezetben mindez nem tapasztalható. Az elõzmények ismeretében mindenképpen a következõket javaslom: üljön le egy alapos beszélgetésre az óvónõkkel. Kérdezzen rá, az említetteken túl még milyen esetekben látták problémásnak a szociális fejlettséget? Érdeklõdjön, konkrétan milyen szintfelmérés történt õsszel és mi ennek az eredménye. Kérdezzen rá, hogyan tervezik a fejlesztõmunkát kislányát illetõen, ill. hogyan tudna ebben Ön is aktív segítségükre lenni az otthoni játékok, tevékenységek során. (Konkrétabban: miket és hogyan játsszon otthon kislányával, amivel segítheti a fejlesztést?)
A társasjátékokat illetõen: beszélje meg gyermekével, hogyan játszanak a nagyok. Mondja el, mennyire fontos, hogy õ, mint igazi nagylány megmutassa a csoportban a kicsiknek, hogyan kell ügyesen játszani. Minden egyes hõsies veszítésért egy-egy matrica legyen a jutalom. Vetítse elõre, hogy 10 matricáért nagy jutalom jár majd: vesznek otthonra is egy éppen olyan társasjátékot, amilyen az oviban van, és apunak, anyunak is megmutathatja otthon, hogyan játszanak a nagyok.
Szerepjátékban is fejleszthetõ a kudarctûrés. Pl: társasozik anyu, a kislány és a játékmaci. Utóbbi mindig hisztizik, ha rosszul áll a játékban, de gyermeke megmutatja neki, hogyan játszanak a nagyok.
Ne keseredjen el, ez még nem "lejátszott meccs." Az, hogy õsszel ilyen vagy olyan téren van némi elmaradás a gyermeknél iskolaérettség tekintetében, még nem jelenti azt, hogy ezzel minden eldõlt! Tavaszig még sok idõ van. Célirányos, tudatos fejlesztõmunkával gyönyörûen helyrehozhatják az esetleges lemaradásokat.
Mindenképpen javaslom figyelmébe "Játékos suliváró" c. könyvemet, melynek segítségével játékosan, indirekt módon, komplex fejlesztést lehet megvalósítani. A kiadványt oldalunkon megrendelheti.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Voltaképpen nem válásról lenne szó,hanem "részleges" különélésrõl. Férjem sajnos csak hétvégére jár haza a munkája miatt, és sajnos pár napja szerintem ebbõl kifolyólag a majdnem 3 éves kisfiunk este nagyon nehezen alszik el. Van úgy,hogy több, mint 2 óra hosszáig ülök az ágya mellett az utóbbi napokban, és nem akar aludni. Próbálok türelmes lenni vele, de ez már majdnem éjfél magasságában nem mindig sikerül. Amikor elalszik, másnap reggel kb. 9-ig alszik,de éjszaka is felébred,átjön az én ágyamba. Ebéd után is nehézkesen alszik el,de elalszik. Kb. 2 hónapja váltottunk kiságyról kisheverõre,az elsõ héten nyugodtan aludt benne, de utána elkezdõdött az éjszakai vándorlás.Mindemellett nagyon mozgékony,eleven kisfiú,nagyon ügyes,szépen,tisztán beszél, de még nem szobatiszta.Sajnos pontosan abban az évszakban vagyunk,hogy kevebbet tud mozogni,talán ez is rányomja a bélyegét,hogy fizikailag nem fárad el kellõképpen.Én mindent megteszek úgy gondolom,hogy sokat legyen friss levegõn-nem ritka,hogy este vacsora után 7 óra tájban még sétálni megyünk.Igyekszem lekötni a lakásban is hasznos tevékenységekkel,a tv szinte soha nincs bekapcsolva.De sajnos az apukáját hétköznap nem tudom pótolni.Mit tegyek még,hogy megkönnyítsem apuka távollétét,hogyan próbáljam megértetni vele,hogy ez 1 ideig így lesz? Válaszát köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Bizony, nem könnyû az Önök helyzete, az édesapa hosszas távolléte rányomja a bélyegét kisfia mindennapjaira. Elképzelhetõ azonban, hogy nem csak gyermeke, de Ön is nehezebben viseli a külön létet, így talán az édesanya is feszültebb, idegesebb a korábbinál. Véleményem szerint az édesapa hiánya, az Ön feszültsége, és az elõbbiekbõl eredõ napirend megváltozása (t.i.: idáig apu fürdette, apuval épített várat, apu mesélt, stb.) okozhatta a lelki törést kisfiánál.
Tanácsom tehát az elõbbiek komplex "kezelése". Nem írta, meddig tart ez a részleges különélés, feltételezem, hogy néhány héten, hónapon belül rendezõdik a helyzet. Addig is alakítson ki újabb napirendet, amellyel megteremtheti, helyrehozhatja kisfia lelki egyensúlyát. A naponta ismétlõdõ teendõk állandóságot hoznak a gyermek életébe, s ez érzelmi biztonságot ad neki.
Próbálja saját lelki békéjét is helyrebillenteni, az Ön kiegyensúlyozottsága is sokat segíthet kisfiának.
Végezetül érdemes lenne az apukával leülve alaposan átgondolni, nincs-e esetleg más alternatíva a hosszas távollétek helyett. Ha semmiképpen nem tudnak változtatni a helyzeten, akkor próbálja teljes természetességgel kezelni a dolgot kisfia elõtt, úgy, hogy érezze, bár apu nem mindig van velük, azért anyu maximálisan ura a helyzetnek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom februárban lesz 3 éves és végül is nyár óta szobatiszta!Nem is tudom hogy irjam le a gomdom!Szóval reggel õnálloan elmegy pisilni és ha én nem figyelmeztetem akkor nem is szól hogy pisilnie kell ennek az a következménye hogy egy pici mindig a bugyiba megy és csak akkor szól!Éjszakára délutáni alvásra sincs semmi baj elötte elmegy pisilni ,csak napközben nem szól hogy pisilnie kell !Ha én elviszem pisilni akkor pisil csak februárban kezdenénk az óvit és nem tudom ott mi lesz?Tehetek ez ügyben valamit õn szerint??Ja és ha nem viszem el idönként pisilni akkor szól ha már egy pici a bugyiba van!!
Válaszát nagyon várom !Köszönettel:.Évike
Vlasz:
Kedves Évi!
Nem ritka ez a fajta jelenség, amit Ön is tapasztalt kislányánál. Olyan elmélyülten játszik, tevékenykedik, hogy megfeledkezik a "kötelességérõl", vagy egyszerûen nem akarja abbahagyni a jó kis játékot, csak ha már nagyon muszáj. Semmi gond nincs abból, ha rendszeres idõközönként Ön küldi el pisilni, tegye meg bátran! Az óvodában is napirend-szerûen be van építve a gyerekek mindennapjaiba a mosdóhasználat. (pl: udvar elõtt, udvar után, pihenés elõtt, stb.) Ne csináljon ügyet abból, ha eleinte Önnek kell figyelmeztetnie gyermekét a pisilésre! Biztos lehet benne, hogy hamarosan magától is idõben ráül majd a WC-re, bilire.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam októberben volt 3 éves. Kb. márciustól nappalra a pisilés dologban teljesen szobatiszta, éjszakai pelus is hamar lekerült róla. A gondunk a kakilással van. Csak a pelenkába volt hajlandó kakilni, azt is mindig csak este, úgyhogy az oviba semmi gondunk nem volt ezzel a kérdéssel. Viszont 2 hétig most itthon volt, mert megbetegedett. Sajnos 4 napja, h gondunk van a kakival, mert a pelenkát már nem engedi feltenni, viszont sem a WC-re, sem a bilire nem hajlandó ráülni. Azt mondja mindig, hogy fáj a feneke, mert jön a bökõs. Elvittük orvoshoz, glicerynes kúpot adott neki, amitõl természetesen kakilt, de szerintem annyira nagy sokk lehetett ez neki, h azóta sem akar. Mondtuk, h más gyerek is WC-be kakil, mert akkor már nagyfiú vagy, de semmivel nem lehet rá hatni. Elraktam az összes játékát, mesekönyveit, hátha ezzel ösztönzöm, de semmi. Nem hajlandó ráülni a WC-re, ráadásul már enni sem nagyon akar. A pisivel nincs gond. Hétfõtõl újra oviba megy, de nem tudom, hogy ott mit fog csinálni. Tartok tõle, h nem fog javulni a helyzet, nekem pedig 2 hét múlva kell kezdenem a munkát. Kérem, hogy javasoljon valamit. Köszönettel: Vargáné Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Sok gyermeknek okoz gondot, ha a túlzottan besûrûsödött és megkeményedett székletet ki kell nyomnia. Ez bizony sokszor fájdalommal és nem egyszer kisebb vérzéssel járhat, amit tapasztalataim szerint csak a gyakoribb kakilással lehetne megoldani. Kislányomnál is akkor vannak ilyen jellegû gondok, ha egy nap csak egyszer kakil, ezért nem csak reggel, de délután is ráülünk a bilire. Mindemellett fogyasszon sok-sok folyadékot, gyümölcsöt, Activiát, amik segítenek a bélmûködés helyreállításában.
Mint levelébõl kiderült, fõ gond a bilire való leültetéssel van, már ha kakilásról van szó. Próbálkozzon azokkal a játékokkal, amiket kifejezetten ilyen problémára javasoltam korábbi, ilyen témájú válaszaimban. Bízom benne, hogy fentiekkel hamar megoldódik majd a nehézség.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ!
3 éves lányom most kezdte októberben az óvodát. Beszél, de nem folyamatosan. Az elsõ két hétben nem volt semmi gond. Most volt az õszi szünet, s utána mintha elvágták volna egyfolytában sír utánunk. Az ovónénik nem tûrik jól. Felajánlottam, hogy bent maradok. Amíg bent vagyok addig nincs semmi gond de ha elmegyek akkor elkezd sírni. Két napja vagyok bent nála, de az ovónéni ma mondta, hogy ez így nem jó mi lenne ha várnánk egy évet az ovival. Én szeretném megoldani ezt a próblémát, és fel is ajánlottam hogy következõ héten is bemegyek. Hogy kezdjem el a beszoktatást? Az ovónénik semmilyen tanácsot nem adnak én is más anyukáktól és internetrõl tájékozódom. Sajnos így nemcsak a gyerekkel de az ovóninikkel is "harcolnom" kell. Kérem segítsen!
Elõre is köszönöm! Tímea
Vlasz:
Kedves Tímea!
Jól teszi, ha nem adja fel egykönnyen a dolgot, kellõ tapintattal és türelemmel meg lehet oldani a problémát. Nem ártana azonban, ha ebben az óvónõk is partnerek lennének, úgy lényegesen lerövidíthetnénk ezt az átmeneti, nehéz idõszakot.
Egyetértek azzal, ha kezdetben Ön is elérhetõ közelségben van a gyermek számára, ez megnyugvást ad a kislánynak. Jó, ha mindezt úgy teszi, hogy a folyosón csendben félrehúzódik egy csendes zugba, ahonnan nem zavarja a gyermeket a szárnypróbálgatásban, ám ottléte megnyugtatóan hat rá. Amikor néhány nap után már úgy tûnik, kezdi megszokni az új környezetet, "tûnjön el" egy rövid idõre. Ekkor kellene kérni az óvónõk segítségét, hogy ha észreveszi kislánya az Ön hiányát, meg tudják nyugtatni: "Anyu csak a postára ugrott ki, mindjárt jön vissza!... Telefonáljak neki? "... stb. Eleinte fél óra, késõbb egyre hosszabb idõ elteltével menjen csak vissza, míg a gyermekben fokozatosan kialakul az érzelmi biztonság, és megfeledkezik anyukája hiányáról.
Sok sikert!
Üdvözlettel. az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom szeptemberben volt 3 éves.A nyáron lett szobatiszta,mármint ami a pisit illeti.Kakilni nem hajlandó se a bilibe se a wc-be.Mikor kakilnia kell elbújik a szobájába,nem mehet be hozzá senki.Egy ismerõsömtõl meghallotta,hogy van zenélõbili és azt mondta ha megveszem neki belekakil.Én megvettem de semmi sem változott.Nem tudom hogy szoktassam a bilibekakilásra.Ha szeretne valamit megvetetni és azt mondom,hogy csak akkor kapja meg ha bilibekakil,inkább nem kell neki.3 gyerekem van,az elsõ kettõvel nem volt gondom,hamar szobatiszták lettek.Mit tegyek,hogy rászoktassam a bilibekakilásra?
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Korábbi ilyen témájú válaszaimból többféle ötletet is meríthet a bilibe kakilás megszoktatásához, megszerettetéséhez. (mackó bilire ültetése, só-liszt gyurma "mû-kaki" használata, ...stb.) Javaslom, olvassa át ezeket, amik segítségével minden valószínûség szerint megoldódnak majd a gondok.
