Jó napot kívánok!
Kérdésem az lenne, hogy immáron majd 5 és fél éves kislányom elalváskor hasra fekszik és valami párnát stb. maga alá gyûr és ahhoz dörgölõzik. gondolom ez valamilyen önkielégítés-féle lehet. Finoman már mondtam neki többször hogy ne csinálja, de nem akarom tiltani. Már több mint egy éve "alkalmazza", általában a délutáni alváskor, így nem tudom a rendszerességet, mivel oviban van olyankor (ovónõk semmit nem mondtak: állítólag "minden rendben van", én meg erre konkrétan nem kérdeztem rá, mivel az óvónõnk mendent hárít és semmi hasznos infót nem tudok meg tõle, nem érzek bizalmi viszonyt). Itthon x rendszerességgel látom hogy kislányom nem hagyta még el ezt a rossz szokást. Nem tudom mit tegyek??? egyrészt ahhoz hogy abbahagyja? másrészt ez valami belsõ probléma jele lenne? Mennyire kell ezzel foglalkozni, tudom hogy önkielégítés elõfordul kisgyermekkorban, de ez "csak" ennyi, vagy valami komoly lélektani probléma megnyilvánulása? (esetleg én vagyok vele túl erõszakos? az alvást erõltetni kellett nála egész kiskora óta probléma volt) Kérem, ha tudna segíteni, mondja el a véleményét.
Köszönettel, Eszter
Vlasz:
Kedves Eszter!
A gyermekkori önkielégítés általában valamilyen szorongást jelez, ezért érdemes lenne alaposan átgondolni, érte-e bármiféle trauma, megrázkódtatás a gyermeket 1 éve, ill. azóta folyamatosan? (Válás, haláleset, új partner, költözés, egyéb környezeti, családi változások) Ha a válasz igen, akkor valószínûsíthetõ, hogy ott kell keresni a kiváltó okot és rendezni a problémákat.
Ha semmiképpen nem jut dûlõre a kérdésben, érdemes kikérni gyermekpszichológus véleményét is.
Az onanizálással kapcsolatban pedig egy gyakorlati tanács, mellyel tapintatosan elháríthatja a pótcselekvést: adjon egy macit, plüssjátékot a kezébe, és kérje meg, hogy altassa el. "Nézd, Brumi ma veled szeretne aludni és hozzád akar bújni. Öleld át, altasd el, de tartsd a takaró felett, hogy kapjon levegõt." Így indirekt módon arra ösztönzi a kislányt, hogy kezeit lefoglalva ne tudjon másfelé nyúlkálni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2007. március végén töltötte be az ötévet. Jövõre tanköteles lesz. Okos, értelmes, korának megfelelõen fejlett gyermeknek tartom, az óvónõk véleménye is ez. Az elmúlt hónapokban erõsödött meg bennem a gondolat, hogy a kislányomnak még nem kellene iskolába mennie. Az óvodát annak ellenére, hogy bölcsis volt nehezen szokta meg. Hónapokig nem volt hajlandó tornafoglalkozáson részt venni, mindentõl megijedt, bátortalan volt. Idõbe tellik amíg kinyílik és biztonságban érzi magát. Az óvodában persze mostmár nincs probléma ezzel, nagyon megszerette a közösséget és jól érzi magát, felszabadult. Az óvónõk részérõl erõs nyomást érzek, hogy támogassam a 6 éves iskolakezdést, de én úgy gondolom, hogy ha várnánk még egy évet, akkor erõsebb lenne a kislányom 'lelkileg', magabiztosabb lenne és könnyebben be tudna majd illeszkedni egy új - iskolás - közösségbe. Úgy tudom, hogy ha az óvónõk véleménye alapján iskolaérett a gyermekem, akkor a szülõnek csak egy lehetõsége maradt: kikérni a Nevelési Tanácsadó véleményét. Nem szeretném, ha idáig jutnánk, mert több szülõtõl hallottam, hogy ha elviszem a Nevelési Tanácsadóba a gyermekem, az olyan mintha megbélyegeznék. Ezt igazságtalannak tartom, de a gyermekemnek nem akarok ártani. Nincs semmilyen más lehetõségem, hogy oviban maradhasson még? Elhiszem, hogy most az óvónõk iskolaérettnek látják, de például miért nem tudom elvinni egy ovin kívüli torna/úszás/tánc bármilyen foglalkozásra? Olyan helyre mennénk, ahol az elsõ néhány alkalommal bent lehetek vele, de meg sem hajlandó próbálni! Hogyan remélhetem a sikeres elsõ tanévet, ha az ovin kívül bátortalan és az újat ki sem akarja próbálni? Kérem, adjon tanácsot!
Tisztelettel:
Klára
Vlasz:
Kedves Klára!
Semmiképpen ne engedje magát befolyásolni a mostanában oly divatos nézet által, hogy bármilyen érettségû is gyermekem, a plusz egy év óvoda csak jót tehet neki. Ez nem így van! Van olyan gyermek, aki épp hogy eléri a 6 éves kort, és minden tekintetben iskolaérett lesz. Nekik kifejezetten árthat, ha fejlettségi szintjüket figyelmen kívül hagyva még egy esztendõre óvodába kényszerítjük õket. Ugyanígy az is káros lehet, ha úgy kezdjük meg vele az iskolát, hogy fejlettségi szintje életkora ellenére sem megfelelõ ehhez.
Beszéljen az óvónõkkel, és mondja el nekik õszintén aggályait kislánya szociális érettségét illetõen. Õk, mint szakemberek egészen biztosan tisztán látnak az érvek-ellenérvek útvesztõjében és sikerül Önnel egyeztetve (!), közösen megtalálniuk a legjobb megoldást.
Az iskolakezdés kérdésében van a szülõnek döntésjoga, ám mindenképpen tanácsos az óvónõk véleményét figyelembe véve dûlõre jutni.
Pusztán az a tény, hogy gyermeke kicsit nehezebben oldódik fel új közösségben, még nem zárja ki az iskolaérettség meglétét, de ebben csak a gyermeket közvetlenül ismerõ személyek (szülõk, pedagógusok) tudnak biztosat mondani. A Nevelési Tanácsadó véleményeztetése pedig semmiféle megbélyegzettséget nem jelent, szükség esetén nyugodtan kérjék a segítségüket.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónö!
Kisfiam most 3 éves. Koraszülöttként rengeteg stresszen ment keresztül.Több alkalommal voltunk kórházi kezelésen.Rendszeresen járunk felülvizsgálatokra.Ezek mély nyomot hagytak benne, 2,5 éves korától gyermekpszichológus foglalkozik vele.Az ö tanácsára szept.-töl beírattam öt a helyi óvodába.A beszokatás megkezdése elött megbeszéltem a helyzetünket mindkét óvónövel és kértem a segítségüket.A gyermek borzasztóan fél az idegenektöl, gyerekektöl, hangoktól, gyakran vannak rémálmai.Megegyeztünk, hogy délelött 10 és 12 óra között behordom.Az elsö hetet a "rosszabb" óvónövel kezdtük (ez a hír járja róla faluban).A fiam örömmel ment és rögtön hazaküldött. Meglepödtem , de megkértem az óvónöt,telefonáljon, ha baj van.Mikor érte mentem, rettenetesen sírt. Az óvónö állítása szerint 10 perce kezdte. Másnap megismétlödött a szituáció.A fiam ennek ellenére nem mondta,hogy nem megy oviba.A 3. napon már ott sem maradt. Az óvónö semmilyen biztató lépést nem tett, nem hívta a többiek közé, nem vonta be a játékba.Inkább hazamentünk. A következö héten a másik óvónö volt délelött. Az elsö nap a fiam kicsit bizonytalan volt, ezért a közelben maradtam.Nem volt gond.A következö 4 napon énekelve ment az oviba, és ott sem volt semmi probléma vele, bár nem csatlakozott a közös játékokhoz.Ezen a héten újból az a bizonyos "rosszabb" óvónö van.Tegnap az anyósom vitte a kicsit az oviba. Az óvónö épp a folyosón volt, kézen fogta és bevitte.Állítólag minden rendben volt.Ma én vittem. Éppen körjátékot játszottak.Beköszöntünk az óvónönek, visszabólintott, de folytatta a játékot.Semmi gesztus, hogy behívja vagy bevonja a fiamat a játékba. Kb.10 percig vártunk, senki nem figyelt ránk.Ezután felálltam, hogy elmegyek, de a fiam megragadta a lábam és iszonyú sírásba kezdett.Az óvónö még ekkor sme figyelt ránk. Kimentünk a folyosóra, ott gyözködtem a fiamat, hogy maradjon. Persze nem akart.Nagy sokára kinézett az óvónö és mosolyogva megkérdezte, hazamegyünk-e.Azt válaszoltam,hogy kénytelenek vagyunk,mivel ö nem segített ott tartani a fiamat, magától pedig nem akar.Erre azt válaszolta, hogy neki elöírt programja van a gyerekekkel és be kell tartania.Ezt senki nem vonja kétségbe, de egyúttal segítenie is kell beszokni az új gyerekeknek. Ezt szerettem volna válaszolni,de becsukta elöttem az ajtót.Borzasztóan dühös lettem a bánásmód miatt. Még vártunk 15 percig, de már nem nézett ki a folyosóra,ezért hazajöttünk. Most nem tudom, mi tévö legyek. Vigyem a gyereket csak azon a héten, amikor a "jó" óvónö van, vagy vegyem ki a gyereket az óvódából és írassam máshova.Azért választottuk a pszichológussal ezt az óvodát, mert összesen 11 gyerek jár ide, és elsö lépésként segíthet fiamnak leküzdeni a gyerekektöl való félelmét.Kérem tanácsát.
Tisztelettel Kovács R. Szlovákiából
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, alapvetõen a nem megfelelõ idõben történõ érkezés okozza a problémákat. Nem tudom, melyik óvónõvel egyeztette a 10 órai beérkezést, de ez semmiképpen nem szerencsés. Jóval a foglalkozás megkezdése elõtt érdemes bent lenni az oviban. Megértem az óvónõt, aki a szükséges beszoktatás ellenére sem hagyhatja magára a közös tevékenységet megkezdett csoportot, hiszen akkor minden borulna. Esetükben nem az óvónõnek, hanem Önnek kell alkalmazkodnia a csoport életéhez. Javaslom, üljön le a két óvónõvel, és beszéljék át, hogyan, miként lehetne leghatékonyabban megvalósítani a kíméletes beszoktatást, mikor célszerû beérkezni az óvodába. Esetük tanulsága, hogy ezt csak a csoport életét, napirendjét tapintatosan figyelembe véve lehet és kell kivitelezni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ
Gyermekem augusztusban volt 2 éves. Reggel
Kakil a bilibe, és ha figyelek probléma nélkül szívesen pisil a WC-be, de magától nem szól.Ha elviszem és jelzi, hogy nem kell nem eröltetem, de többször ezután bepisil.
Kipróbáltam, hogy megvárom míg szól, de ehelyett elbújik egy sarokba és ott elintézi a dolgot.
Gondom az, hogy lakóhelyemen hamarosan el tudnék menni dolgozni úgyancsak óvónõként, félek ha ezt kihagyom csak sokkal késõbb vagy egyáltalán nem lesz lehetõségem erre. Ha van valami ötlete, hogy meggyorsítsam a teljes szobatisztaság elérését azt szívesen fogadnám.
Köszönettel Ildikó
Vlasz:
Kedves Ildikó!
Megértem, hogy sokszor jó lenne a dolgok elébe vágni és kicsit megsürgetni a szobatisztaság folyamatát, ám mégis azt kell, hogy mondjam, nem biztos, hogy ez célravezetõ lenne. Elképzelhetõ, hogy az eddig oly szépen alakuló folyamat derékba törne a sürgetés miatt. Azt javaslom, bármennyire is szorít, kényszerít a munkába állás, akkor se próbálj a dolgok elébe vágni. Ha nem sikerül a gyermek által diktált tempóban adott idõre szobatisztává válni, akkor még mindig élhetsz a bölcsõde lehetõségével, ahol nem feltétel a szobatisztaság megléte.
Kolléganõi üdvözlettel: Kati
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kicsi lányom 3 és fél éves, egy hete kezdte az ovit.Mosolygós, kedves kislány. Játszani fõként magában szeret, szárnyaló a fantáziája, két fogkefe párbeszédével akár órákig elvan. De hosszú utazás során volt rá példa, hogy a két lábujja beszélgetett :-)
Mindemellett nagyon öntudatos, és önálló. Az óvónénik is mondják, nem nagyon engedi, hogy segítsenek neki fésülködésnél, vagy evésnél. A gondom az, hogy az óvónénik szerint lány létére verekszik. Itthon is volt rá példa, hogy a 2 évvel fiatalabb öccsét üti. Nem feltétlenül haragról van szó, csak odamegy, és ököllel hátba vágja. Olyan, mintha unalomból tenné. Az oviban sincs konkrét konfliktus, csak úgy csap egyet. Kiegyensúlyozott családi környezetben nõtt fel, apukájával nagyon szeretjük egymást, nemhogy verekedést, veszekedést sem tapasztal itthon. Meséket sem engedek nézni, amiben agresszió van. Mindemellett nem egy burokban nevelkedett gyerek, sokféle hatás éri. Én rászólok, mikor verekszik, elmondom, hogy miért nem szabad, és ha nagyon érthetetlen, a kezét szoktam megpaskolni. Általában vannak nálunk szabályok, amiket õ is szívesen betart, együttmûködõ, csak hát néha odacsap. És ez számomra kezd nagyon kínos lenni az oviban. Mit tegyek? El fog ez nála múlni? vagy valamit másképp kéne csinálnom?
Válaszát elõre is köszönöm: Rorsica
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Úgy vélem, mesével, játékkal még eredményesebben lehetne hatni kislányára. Mivel a gyermek rendkívül játékos, fantáziadús, így ezen megoldással észrevétlenül lehetne elfogadtatni vele a "nem szabad verekedni!" aranyszabályt.
Pl: Brumi maci hátba vágja a kis nyuszit, aki sírva fakad, sõt, meg is fájdul a háta. "Szegény kis nyuszika! Nézd, annyira fáj neki a verés, hogy sír és még az állatkórházba is el kell mennünk vele. ... Beköti a "sebet" a doktor bácsi. ... Brumi nagyon elszégyellte magát, és elhatározta, hogy soha többé nem verekszik, azonban senki nem tudja neki megmutatni, hogyan kell "jónak lenni". ... Mutassa meg neki kislánya, hogyan kell barátságosan viselkedni.
Hasznos lehet még, ha nyitnak egy "barátság füzetet", amibe minden kedves megnyilvánulásért egy-egy matricát ragaszthat.
A játékos megoldások sora végtelen, a siker pedig garantálható. Érdemes kipróbálni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam már 5 éves, 1,5éve jár oviba, igaz nagyon sokszor beteg, jelenleg is beteg, 1 hét oviba járás után, az ovit egyáltalán nem szereti, alig vannak barátai, van egy-két gyerek akikhez ragaszkodik, de ha betegek akkor nem tud kivel játszani és állandóan panaszkodik, nincs túljó élménye az oviról. A kistesó jan.-ban lesz 3éves és beírattam Õt is, de egy másik csoportba, a két csoport egymás mellett van, de ez a jobb csoport, anno nem érdeklõdtem után a csoportoknak és sajnos nem a legjobb csoportba került a kisfiam, és nem szeretném, ha kislányom is odajárna.
Mit gondol, jól tettem, hogy különcsoportba fognak járni? A kislányom nagyon könnyen barátkozik, nem félénk, feltalálja magát, sajnos a kisfiam nem ilyen, itthon elég sokat összekapnak vmin és ezért is gondoltam a különcsoportot.
Várom véleményét!
Köszönöm.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Másodjára már több szempontot figyelembe véve választotta ki a kisebbik gyermek óvodai csoportját. Ön ismeri a legjobban gyermekét, így Önnél jobban senki nem tudhatja, melyik lenne az ideálisabb megoldás: egy csoportba járatni a tesókat vagy külön? Az Ön megfontolt döntésén túl azonban saját véleményként talán elmondhatom, ebben a helyzetben valószínûleg én is ugyanígy döntöttem volna.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ,
4 éves fiam második éve jár óvodába, vegyes csoportba. Az óvodai foglalkozásokon nem akar részt venni, helyette inkább játszik. Elég gyakran verekszik a gyengébbekkel. Tavaly az óvónõi ezt a viselkedést a kistestvér érkezésével magyarázták, de szerintem ezen már túl van, itthon teljesen normális a viselkedése. Miért verekedhet még mindig? Ha nem vesz részt a foglalkozásokon, nagy problémát jelent?
Köszönettel
Gardó Renáta
Vlasz:
Kedves Renáta!
Az agresszió okairól nehéz lenne e néhány sor alapján nyilatkoznom, javaslom, kérdezze meg az óvónõket, pontosan hogyan, miként, mi okból történnek ezek az incidensek, ill. ennek alapján õk miben látják a megoldást.
A foglalkozásokon való részvételre pedig a pedagógusok tudják a leghatékonyabban motiválni a gyermeket. Kellõ szakértelem mellett ez a kezdeményezés olyan indirekt, észrevétlen módon valósul meg, hogy a gyermek azt érzi, nem õt hívták meg a közös tevékenységre, hanem saját magától csatlakozott ebbe a jó kis játékba. Erõltetni nem szabad a részvételt, inkább a motivációt kell némileg hatékonyabbá tenni. Biztos vagyok benne, hogy az óvó nénik mindent megtesznek majd ennek érdekében.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tiszteletem!
Egy anyukától a következõt hallottam.
A gyermek pl. szeptember és december vége között tölti a 3évét akkor az óvodának kötelezõ felvenni szeptembertõl, független attól, hogy a gyerek csak pl. nov.23-án tölti a 3évet. Ez igaz lenne?
Várom válaszát, köszönettel: B. Anikó
Vlasz:
Kedves Anikó!
A szülõ bármikor kérheti a gyermek óvodai felvételét az intézménybe, ez azonban nem jelenti azt, hogy a felvételi kérelemmel egy idõben máris elkezdheti az óvodába járást. Óvodába csak a 3. életévét betöltött gyermek járhat!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Külföldön élünk 6 éves kislányunkkal és 3 éves kisfiunkkal.A férjem Brüsszelben kapott állást, így 1 éve élünk itt. Eddig itthon voltam a kisfiammal, nagyon kötõdik hozzám, talán a sok utazás miatt túlságosan is. Most elhatároztam, hogy oviba adom, mivel nyáron elmúlt 3 és én is szeretnék egy kicsit itthonról elszabadulni, nyelvtanfolyamra járni. Az ovi francia nyelvû, a fiam egy szót se beszél franciául mint ahogy én sem de gondoltam nem baj majd megtanul. Az óvónõvel angolul beszélek. Eddig egy hetet járt a fiam de azt végig üvöltötte. Itt nincs beszoktatás azt mondják menjek el mert úgy jobb a gyereknek és szülõ nem tartózkodhat a teremben. És tényleg látom, hogy a szülõk beadják az üvöltõ gyereket és gyorsa elmennek, én téblábolok ott a legtovább. Ha reggel felébresztem a fiam sírva könyörög, hogy ne vigyem, a reggelit kihányja vagy nem is eszik csak öklendezik. Az oviba nem eszik nem iszik nem pisil minden próbálkozásnak ellenáll. 2,5 órát szoktam ott hagyni ebéd elõtt elhozom. Az ovónõ azt mondja ne adjam fel, ez teljesen normális, meg fogja szokni. De én már kezdem feladni, nem bírom így beadni. Mára beteg lett.
A nyelvi nehézségek miatt illeszkedik be ilyen nehezen vagy még egyszerûen nem óvoda érett? Már nem tudom mit tegyek, félek hogy összetöröm a kis lelkét. Néha legbelül már úgy érzem haragszom rá amiért ennyire elutasítja az ovit és így engem újjabb egy éves otthoni magányra kárhoztat.
Itt egyébként van magyar ovi egy fantasztikus magyar ovónõvel de oda csak 4 éves kortól veszik fel. Mit javasol, érdemes még próbálkozni pár hónapig?
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel: Bea.
Vlasz:
Kedves Bea!
Gondolja csak végig, hány új inger érte mostanában kisfiát? Új ország, új otthon, amit még jóformán ideje sem volt megszokni. Idegen nyelv, így a legalapvetõbb kommunikáció is komoly gondot okoz neki az óvodában. (Még vigasztalni sem tudja õt az óvónõ, hiszen egy szót sem ért a nyelvébõl.) Maga az óvoda, amelynek megszokása már önmagában is komoly lelki terhet jelent sok gyermeknek. Elõbbieket összeadva bizony nagyon nagy teher nehezedik a kicsi fiúra. Annyira töményen ömlenek rá az új ingerek és nehézségek, hogy nem biztos, hogy érzelmi-lelki károsodás nélkül megúszhatná a dolgot hosszú távon.
Elõbbiek okán feltétlenül javaslom, hogy maradjon otthon vele még egy évig, hogy addig is az édesanya oltalmazó szárnyai alól figyelhesse és szokhassa az új dolgokat, majd 4 évesen kezdjék el a magyar óvodát. Megértem, hogy néha Ön is vágyik egy kis szabadságra, de nem biztos, hogy ezért érdemes lenne ekkora árat fizetni. Higgye el, kamatostul megtérül mindannyiuknak ez a plusz egy év, amit még együtt tölthetnek. Igyekezzen ezt ne béklyóként, hanem jutalomként megélni, hiszen a késõbbiekben alig lesz lehetõségük, hogy ennyi csodás percet együtt töltsenek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves szept.3-án kezdtük az ovit, mindennap sírva hagyom ott. A sírás miatt minden reggel hány. A beszoktatásnál sem engedték, hogy bent legyünk azt mondták, minél elõbb menjünk el majd megnyukszik a gyerek. Sajnos minden napot végig sír engem vár semmit nem akar csinálni, ha bármilyen változás éri akkor sír (pl almát eszünk, pisilni megyünk stb) Otthon alvás közben felsír, mert rosszát álmodik, ha kérdezem mirõl mindíg azt mondja, hogy az oviról álmodik. Este lefekvés elõtt sír, és azt mondja, hogy nem akar oviba menni nem szeret ott lenni. Nem tudom mit tegyek borzasztó látni ahogy mindíg sírdogál és el van keseredve.
Várom válaszát köszönettel Urbán Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Kisfia minden jel szerint nagyon szorong, megviseli õt az óvodakezdés idõszaka. Mondja el tapasztalatait, ill. ossza meg gondját az óvó nénikkel, akik remélhetõleg kérése nyomán partnerként állnak majd Önök mellé. A tapintatos beszoktatáshoz valóban nem szükséges (és nem is helyes), hogy a szülõ bemenjen a csoportba, ám kérje meg az óvónõket, hogy a kezdeti idõszakban hadd maradhasson rövid ideig kint a folyosón. Így gyermeke elérhetõ közelségben tudja Önt, ám a mindennapi tevékenységekben nem fogja õt zavarni. Rövid idõ múltán aztán el-eltünedezhet hosszabb-rövidebb idõre, majd megtörténik a teljes beszokás.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
kislányom 3 éves. Nagyon hamar lett szobatiszta.(22 hónaposan, nappalra, és éjszakára is) soha nem kakilt be azóta, és májusig mindig szólt ha pisilni-e, kakilnia kellett. Akkor kezõdött a vizsga-idõszak a fõiskolán, és ezért sok idõt töltött a nagyszülõknél, akik nem várták meg, hogy szóljon, hanem amikor úgy gondolták, akkor rá ültették a bilire, wc-re. Azóta sokszor becseppen az elsõ csepp pisi (szószerint kb 2ft nagyságú csepp van a bugyin. A nyáron ez alig fordult elõ, mert csak bugyi, vagy rövidnadrág volt rajta, de most sûrûbben elõfordul. Ezenkívül, van, hogy napokig nem cseppen be a pisi, utána pedig napokig igen, miközben szól is, hogy pisilnia kell, vagy önállóan megy és ül a wc-re, bilire(közli azt is ha kéri a száraz bugyit mert pisis lett.
Most kezdtük az óvodát 3 napja,(ott minden rendben) az elsõ 2 nap hangosan szólt, ma viszont be volt cseppenve a bugyiba. Mit tegyünk, hogyan szoktassuk rá, hogy megint idõbe szóljon? (annak idején ezt nem kellett neki tanítani csak egyszerûen szólt, vagy ment a bilihez, mert nagyon szerette.)
Az éjszakával azóta sincs semmi gond.
Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mindenek elõtt azt javaslom, kérjen orvosi kivizsgálást, hogy a vizelet csepegése nem szervi eredetû gondokra vezethetõ-e vissza. Ha az elõbbieket egyértelmûen ki lehet zárni, akkor a korábbi sikerekre való tekintettel feltételezhetõ, hogy a helyzet magától rendezõdni fog. Mindemellett minden száraz bugyiért és önálló WC használatért nagyon dicsérjék meg a kislányt, ez nagyban motiválja majd a továbbiakban. A baleseteket pedig ne domborítsák ki, hanem inkább így kezeljék: "Most egy ici-picit becsöppent, de nem baj, mert ez már alig valami. Legközelebb pedig biztosan meglepsz egy teljesen száraz bugyival, igaz?" A gyermek mindig érezze a felé áradó bizalmat, ami meghozza majd a gyümölcsét.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Kisunokám május óta teljesen szobatiszta. Csak néha fordult elõ, hogy a nagy dolog becsúszott. Most mini csoportba jár, és amikor kisdolgoznia kell, azt megfelelõen elintézi. Ha viszont nagydolgozni kell, nem szól sem elõtte, sem utána. Az óvonénik azt mondják, hogy érett kisfiú mindenben, csak ebbwn nem. Mit lehet tenni, hogy ne bántsuk a lelkét, mert erre mindig vigyáztunk, természetesen ösztönbõl, szeretetbõl, nem volt semmi eröltetett. Ráadásul nagyon barátkozó, és már most is látni lehet, hogy sokat tanult az oviba, eljátsza velünk, és elé is meséli. Látszik, hogy jók az óvonénik, szereti õket is és a kis társait is. Problémánk mégis amit leírtam. Kérem, segítsen, mit tehetünk?
Tisztelettel: Nagyi
Vlasz:
Kedves Nagymama!
Figyeljék a gyermek jelzéseit, melyek a székelési ingerre vallanak. Sok gyerek ilyenkor szaladgálni kezd, elbújik, ill. látványosan feszeleg. Ha ezeket a jeleket sikerül beazonosítani, osszák meg tapasztalataikat az óvónõkkel is. Õk ilyen jelek láttán tudni fogják, hogy WC-re kell küldeni a gyermeket, így elkerülhetõk a balesetek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves ovónõ!
Hétfõn kezdjük az ovit a 3és fél éves lányomal. Kicsit furcsa a beszoktatás ebben az oviban. Beiratkozáskor 1 óra, kezdés elõtti nap 1-2 óra. Azt mondták, hogy szerintük nem lesz gond, de a lányom nem szereti a kötöttségeket. Az alvást sem szereti. 3
órányi beszoktatás nem kevés? Már elõre félek, hogy az, hiszen mindig ugyanabban az idõpontban fogadnak, amikor a gyerekek szabadfoglalkozáson vesznek részt, így nem látott semmit az ovodai életbõl.
Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Ha az ovikezdés után szükségesnek látja, kérje a beszoktatás kissé rugalmasabb kezelését az óvónõktõl. Van olyan gyermek, akinek néhány perc is elég ahhoz, hogy szinte rögtön feloldódjon, ám van olyan csemete, akinek több hónap sem elegendõ a teljes beszokáshoz. Ha szükségét érzi, kérjen lehetõséget az elkövetkezõ napokra, hetekre is a fokozatos, egyénre szabott(!) beszoktatáshoz! Ha ez megvalósítható, minden bizonnyal sokkal kevesebb lelki sérüléssel kell majd számolni, mint a a "3 órás beszoktatásnál".
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Lányom, Eszter most töltötte be a 3. életévét.Most kezdett óvodába járni, amikor volt a beiratkozás voltunk nyílt napon ahol körbe tudott nézni, kicsit ismerkedni. Viszont itt elmondták az óvonénik, hogy õk nem hívei a beszoktatásnak és nem is lesz. Eszter bölcsibe se járt, így a hétfõi nap érdekes volt.Az a húszon valahány gyerek egyszerre érkezett és mindegyiket csak letették és sírt.Ez a "mélyvízbe való bedobás" jó módszer? Aggódom, hogy jó-e így, nem sérül-e lelkileg ettõl.Azt mondják valamennyire elvan és játszik, de sokszor rátör a sírás.Kérem válaszoljon és adjon tanácsot mi tévõ legyek! Elõre is köszönöm.Egy aggodó anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Nem csodálom, hogy nem csak kislányát ( és a többi gyermeket), de Önt, mint szülõt is megviselte az eset. Hasznos lenne, ha a többi szülõvel karöltve együttesen kérnék az óvónõket egy tapintatosabb, finomabb beszoktatási folyamat megvalósítására. Ön jól gondolja, valóban okozhat lelki sérüléseket a kicsiknél, ha nem kezelik kellõ megértéssel és emberséggel a beszoktatást, így elengedhetetlenül fontos lenne, hogy változtassanak nézeteiken az óvónõk. Feltétlenül kérjék ebben együttmûködésüket!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ.
Kislányom 6 éves ,4. ovis évét kezdi most szeptemberben. A problémám az, hogy nagyon zárkózott kisgyerek, persze nem itthon, hanem közösségben. Itthon uralja az öccsét, "vezetõ, fõnök " típusnak tûnik. A gyerekekkel nincs gond, nehezen ismerkedik ugyan, de velük szívesen játszik, vannak barátai. A felnõttekkel viszont nem kommunikál, 3 óvódai év sem volt elég ahhoz, hogy az óvónéniket igazán elfogadja, megcsinál mindent ami kérnek, de nagyon szûkszavúan válaszol, ha válaszol egyáltalán. Nem köszön, csak mosolyog és hozzám bújik. Nem válaszol semmilyen felnõttnek, ha kérdezik, csak mosolyog és rám néz. Sokat beszélgettem vele errõl, hogy nem illik ilyet csinálni, köszönni kell, válaszolni kell, ha kérdezik....stb. Egy év múlva kezdi az iskolát, és nagyon félek attól, hogy hiába okos, és tudja a válszt a tanitó néni kérdésére, nem foga jelentkezni, nem fog szerepelni és ez hátrányosan fogja érinteni. Tudom, olyan tanítónénit kell keresnünk, akit õ is elfogad, de ez nem biztos, hogy elég. Kérem, segítsen, hogy javíthatnék a viselkedésén, hogyan oldhatom a zárkózottságát. KÖszönöm válaszát!
Papp Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Minden ember más és más, valaki nyitottabb, míg mások kissé zárkózottabbak. Úgy vélem, ezt el kell fogadni, ám mindemellett a leghasznosabb, amit tehetnek, ha folyamatosan építik a gyermek önbizalmát. Ha véletlenül köszön egy felnõttnek, nagyon dicsérje meg. Nyissanak egy "ügyességi füzetet", amibe minden dicséretes dologért egy-egy matricát kaphat. Kérje az óvónõket is, hogy a közelgõ iskolára való különös tekintettel õk is igyekezzenek még jobban építgetni a kislány önbizalmát, bátorságát, dicsérjék a lehetõ legtöbbet.
Elõbbiek mellett feltétlenül beszéljen aggodalmáról a majdani tanító néninek is, aki remélhetõleg megértéssel és kellõ odafigyeléssel kezeli majd a kérdést.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónéni!
Kisunokám, most ment óvodába, mini csportba. Szerencsések vagyunk, mert nagyon jó óvónénikhez kerültünk.
Anya, vagyis a lányom viszi az oviba, én pedig elhozom.
A barátnõjével került egy csoportba, akivel fõleg télio idõszakban, de melegben a játszótéren is, szinte testvérként állandóan együtt voltak.
Szobatiszta a gyerek, de ma, az elsõ nap, amikor boldogan ment be a csoportba, 1x bekakilt, 2x pedig bepisilt. Délben, ebéd után én vittem haza, és szinte sikítva riadt fel álmából csendespihenõrõl, hogy nem hagyjam egyedül.
Lehet, hogy ez az én félelmem is, de szweretném megtudni, hogy kell-e valamit tenni.
A gyerekkel anya is és én is megbeszéltük, hogy az óvónénik aranyosak, és olyanok, mintha mi lennénk vele. Megérthette-e, vagy ezek a félelmek, hogyan oszlathatók el?
Mit tanácsol, mit tegyünk?
Köszönettel: Nagyi
Vlasz:
Kedves Nagymama!
Az új környezetbe való beszokás sokszor szorongásos állapotot idéz elõ a kisgyerekeknél, így a szobatisztaságban való visszaesés is gyakorinak mondható. Kérje az óvó nénik segítõ együttmûködését, küldjék a lehetõ leggyakrabban WC-re a kislányt. A beszoktatásban szintén sokat segíthet a pedagógusi támogatás, türelmes szeretettel, játékkal, kedves, tapintatos eltereléssel gyönyörûen megoldható a probléma. (Erre konkrét ötleteket is talál korábbi, ilyen témájú válaszaimban.) Mint írja, a kislány nagyon jó óvó nénik mellé került, így biztos vagyok benne, hogy maximálisan partnerek lesznek az együttmûködésben.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam szeptember közepén lesz három éves. Két hónapja próbáljuk a szobatisztaságot. Nem erõltettük, többféle alternatívát is felajánlottunk, amikor már képes volt hosszabb ideig tartogatni, de nem volt hajlandó pisilni (bili, pelenka, WC-ülõke stb..). Próbáltuk játékos formában, ígérgetéssel, nem szidtuk, ha nem sikerült. Így ment ez augusztus utolsó két hetéig. Ekkor reggeltõl a délutáni lefekvésig visszatartotta, majd a ráadott pelusba pisilt-kakilt. Alvás után ugyanez, ha mentünk valahová, nem pisilt be, csak otthon a szobájába. Ez így ment két hétig, bilire, WC-re nem volt hajlandó ülni, sem "virágot öntözni", sem "szökõkutazni", sem úgy csinálni, mint a nagyok stb... Véletlenül kétszer-háromszor belement a pisibe (ezt a mennyiséget ugyanennyi hét alatt produkálta, tehát átlag hetente egyszer), nagy dicsérte, örülés, õneki is tetszett, hogy megdicsértük...és semmi. olvasgattam, kérdezõsködtem a témáról, mindenki azt javasolta, próbáljuk meg az ovit, merthogy ma kezdtük. Vegyes csoport, tesóval együtt ment, ismeri a gyerekeket, az óvónõket, simán ott maradt reggel. Szóltam az óvónõnek, hogy figyelje, mert tartogatja a pisilést, próbálja meg a többiekkel együtt õt is küldeni, hátha mûködik a "csorda-szellem". Úgy szervezetm, nagymama menjen értük ebéd után (miután otthon délelõtt nem pisilt be) ne legyen gond az alvásnál. Természetesen kétszer bepisilt napközben, az óvónõ pedig kétségbe esett, hogy majdnem a szõnyegre ment, és igenis tanítsuk meg a kis WC-be pisilni, mert itt nincs bili.
Kérdésem: mi lenne a jó? Próbáljam rávenni az óvónõt, hogy ezt a hetet bírják ki, és ha nem megy, próbálkozunk valami megoldással, vagy egyáltalán csak akkor vigyem, ha már 100 százalékosan szobatiszta? Ha nagyon muszáj, a nagymamával tudunk egyezkedni de attól tartok, ott semmi nem ösztönzi arra, hogy WC-be pisiljen...
T.Rita
Vlasz:
Kedves Rita!
Megértem Önt is, de az óvónõt is, hiszen az óvodába lépés feltétele a teljes szobatisztaság. Gyermeke valószínûleg azért sem tudta a "jól bevált módon" tartogatni a pisit az oviban , mert ismerõs közeg ide vagy oda, mégis egy új környezetbe csöppent bele. Ez természetes módon némi szorongást váltott ki nála, ami nem csak gyakoribb vizelési ingert eredményezett, de a visszatartás technikáját is keresztül húzta.
Úgy tûnik, gyermeke még nem teljesen érett a teljes szobatisztaságra, így hasznos lenne kicsit várni az óvodakezdéssel. Ha egy mód van rá, próbáljon Ön otthon maradni még néhány hétig a gyermekkel, és játékosan, továbbra is maximális türelemmel segíteni neki. Ha átolvassa korábbi válaszaimat, sok új ötletet meríthet még belõle, melyek talán segíthetnek. (pl: papír virág megcélzása a WC-ben... stb.) Úgy vélem, ha a megkezdett úton haladnak tovább, hamarosan beérik a siker gyümölcse.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 éves lesz szeptember végén és nyáron levettük róla a pelust. Elmagyaráztunk neki mindent, de a bilirõl hallani sem akart és ha nagy nehezen ráült a bilire azt mondta, hogy "nekem ez nem megy" és már le is pattant róla. Szegénykém hol ide, hol oda pisilt vagy kakilt. Már minden fortélyt kipróbáltunk, de nem jutottunk egyrõl a kettõre. Mostanában néha kitalálja hogy kényelmetlen a pelenka és vegyem le, de ettõl függetlenül a WC-re sem megy. Másfél hónap után feladtuk, és mondtuk neki, hogy majd ha kedve lesz szól. Mit tegyek? A bölcsibe már mindenki szobatiszta. Köszönöm válaszát. Üdvözlettel egy aggódó anya.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Ha gyermeke jelzi, hogy le szeretné venni a pelenkát, a kérését minden esetben teljesítsék! Ez a kérés azt jelzi, hogy kényelmetlen számára, ha a popsiján kell cipelnie egy "csomagot", ill. a pisiléssel, kakilással kapcsolatos kényelmetlenségeket egyre nehezebben viseli. Az, hogy a pelenka levételét nem követi a szabályos bili, WC használat, teljesen normális, idõvel az is kialakul. Legyenek nagyon türelmesek, és minden kicsi eredményt nagy dicsérettel jutalmazzanak. Azt is, ha el akar szakadni a pelustól, de még nem használja a bilit. "Hû de ügyes vagy, hogy te már bugyis akarsz lenni! Szerintem egyszer csak meglepsz azzal is, hogy belepisilsz a bilibe. Majd szóljál, ha kell, jó?" Helyezze kilátásba, hogy ahányszor ráül a bilire és belepisil, annyiszor mennek el vásárolni egy-egy új "csodabugyit".
A szobatisztaságra szoktatásban kérje gyermeke gondozónõjének együttmûködését is, közös erõvel még többre mennek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves óvónõ!
Kisfiam két és fél éves.Júliusba 3 hétig napközben már teljesen szobatiszta volt.Átmentünk az egyik ismerõsünkhöz,ahol a kislány egykorú a kisfiammal és õ még nem szobatiszta.A kislány amikor kakil rendszerint elbújik.Azóta a fiam is ezt a módszert alkalmazza és már nem is hajlandó ráülni a bilire,vécére.Nem tudom mit tegyek,ezért kérem a segítségét.Elõre is köszönöm.Kriszti
Vlasz:
Kedves Kriszti!
Most egy darabig felejtsék el a szobatisztaság problémáját és ezzel együtt a kislány emlékét is. Néhány nap, hét múlva játékosan próbálja ismét bevezetni, elfogadtatni kisfiával a bilihasználatot. Eleinte csak a játékmacit ültessék rá az edénykére, aki ügyesen bele is "kakil" a játékbilibe. (Ez só-liszt gyurmából készített kakival igazán érdekes lehet.) Ennek kapcsán gyermeke is megmutathatja tudományát.
Bízom benne, hogy a fent említett játékos megoldás mihamarabbi pozitív változást fog eredményezni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Kislányom október 29-én lesz 3- éves. Nagyon kiegyensújozott vidám kislány, annak ellenére is, hogy mikor kisebb volt egyedül neveltem az apukája heti 2 alkalommal látogatta, 1 és 1/2 éves korában már nagyon sírt, ha elment az apukája néha még este is felriadt sírva. Azután ismét visszaköltöztünk az apukához akit igy is naponta keveset lát, de nagyon ragaszkodik hozzá mert mindent megenged neki, én határozottan következetesen nevelem, de nagyon megromlott a kettönk kapcsolata, nem veszekszünk, de külön szobában alszunk (én még a kislányommal alszom este, de egyedül is elalszik).Semmiképp nem lehet ezt már rendezni, tervezem az elköltözést,de november 1-tõl kezdjük az óvodát egyszerre sok változást nem szeretnék, de ez az állapot egyikünk számára sem egészséges. Nem tudom a kislány hogyan fogja vielni a külön költözést, és mivel tudnám ezt ugy megvalósítani, hogy ne legyen ez számára nagy trauma. Válaszát elõre is köszönöm: Andrea
Vlasz:
Kedves Andrea!
Igaza van, a különköltözést semmiképpen ne az óvodakezdés, ill. a beszoktatás idõszakában vigye véghez.
Az elválás sajnálatos módon mindenképpen lelki törést fog okozni kislányának, ennek az élét azonban lehet tompítani. Mindig elõre beszéljék meg, mikor találkozik legközelebb az apukájával, és együtt, hármasban írják be a naptárba. Így a gyermek nem lát maga elõtt homályos bizonytalanságot, hanem tudja, hogy ennyi és ennyi alvás után ismét találkozhat az édesapjával. Tegyék lehetõvé a gyakori telefonos beszélgetést is, ami szintén segíthet feldolgozni a különélés fájdalmát. Legyen kislányával ebben a nehéz idõszakban még sokkal türelmesebb, nem árt, ha a szokásos szülõi szigort egy kicsit sutba dobja erre az idõszakra.
Mielõtt azonban elszánná magát a költözésre, alaposan gondolja át, biztosan csak ez lehet-e a megoldás? Azzal ugyanis, ha egy különköltözés után ismét összejönnek férjével, csak még jobban összezavarják a gyermeket és növelik benne a bizonytalanságot.
Javaslom tehát, gondolja végig, nincs-e mégis más megoldás a különköltözés helyett!
