Kedves ovónõ!!
Szeretnék kérdésemmel önhöz fordulni.
A kislányom oktober végén lesz 3 éves.,és csak most agusztusban szokott le a pelusrol.ha kakilnia kell.,minden esetben szol-ha pisilnie.akkor ha nincs rajta bugyi sem,,akkor magátol elmegy.,de ha érzi.,hogy van rajta bugyi..akkor azért elöfordul .,hogy becsurrog.,(ez talán most még ..,,,annyira nem olyan nagy baj.,nem?-)de oktobertöl ovi.,és nagyon félek,hogy addig nem oldodik meg a gondunk.Éjszaka..,pelenka nélkül alszik.,alvás elött magátol ..elmegy pisilni,a bilire.,és éjszakára nem teszek neki,se pelust.se bugyit.,igy egész éjszakát átalussza...és reggel.elsö dolga futnia bilire..de mi lesz ha ruhát teszek rá..rosszul szoktatttam????
Vagy jo lest ...ez .,átlendül..csak kitartás kérdése??
válaszát elöre is köszönöm..
üdvözlettel.Merci
Vlasz:
Kedves Merci!
Jó úton haladnak, bár a bugyi használatához érdemes lenne mihamarabb hozzászoktatni a kislányt. (Egészségi okokból is fertõzés veszélyes lehet.) Játsszák el, hogy a maciról mostantól leveszik a pelust, helyette bugyit kap, hogy meg ne fázzon a popsija. Magyarázzák el a macinak, hogy a bugyiba már nem szabad bepisilni, mert vizes lesz és megfázhat. A játékon keresztül valószínûleg kislányában is tudatosodni fog a fehérnemû szükségessége és használatának módja (t.i: ez nem pelenka, amibe bele lehet csurgatni). Minden sikeres próbálkozást nagy dicsérettel jutalmazzon, ami még tovább segíti a kislányt a teljes szobatisztaság felé vezetõ úton.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves ovoneni, regen nem kerdeztem, de rendszeresen erdeklodve olvasom kerdesekre adott valaszait. Engem eddig mindig kisegitett.
Isabel lanyom februarban volt 4 eves. A negyevesek novekedesi diagramjarol kilog, kb 110+ centi es 24 kilo. A hatevesek diagramjan egesz konform. Az oviban es a kornyeken az oteveseknel kb fel fejjel magasabb.
Vegyes csoportba jar, 9-en vannak, abbol ot most megy kindergarten-ba, ami itt 0 osztaly a kozoktatasban. Isa veluk tartotta a lepest, leir mindent amit az ember elerak vagy lediktal. Kezd olvasni, reggel az oviba menet a beszelgetesek targya hogy mitol van kod, mitol lesz a szivarvany.Szoval eleg okos egy gyerek.
A baj az evzaron kezdodott, hogy o miert volt kulon es nem a barataival, neki miert nem volt speci sapkaja. Na, azota ugye mondjak hogy kezdodik a nagy iskola, mi lesz ott. Itthon is azt hallja a ket oteves szomszedjatol. Nagyon ki van. Mar nem is akar veluk jatszani, az oviban folyton balhezik, a legjobb baratjaval folyton marakodnak (a Dylan megy iskolaba). Minden este kozli velem hogy nezzem meg o milyen magas, mar minden nadragot kinott, es hogy o mar mehet iskolaba. Ha azt mondom hogy nem attol fugg mekkora vagy, hanem otevesenek kell lenni, akkor sikitva rohan hogy o mar oteves es nem akar negyeves lenni.
Ma megint felirtak mert behuzott valakinek. Allitolag piszkalta a gyerek, o meg turte egy darabig de aztan visszaadta. Persze jott a beszelgetes hogy mit kell csinalni a piszkalnak. Szolni az ovoneninek vagy odebbalni. Jo, de akkor miert nem mentel el? Erre oszinten aszondja nekem szegeny hogy "Mami, olyan nehez odebbalni". Aztan mondta hogy a baratja piszkalta mert hogy o megy iskolaba Isa meg nem mehet.
Az ovono nagyon keszseges, es sokat foglalkozik vele; a gyerek hat honap alatt tobbet fejlodott ebben az uj oviban (marciusban kezdte) mint az elozoben masfel ev alatt. Imadja, nem bog hogy menni kell. Boldogan meseli hogy mik voltak. Brokkolit eszik magatol!
De fesuzltseg van es az iskolabamenes miatt van problema. Az ovononek szoltam hogy figyeljen oda az Isabel es Dylan kozotti dnamikara, O azt mondta nem lat semmit. A Dylan az asztal alatt sunyiban piszkalja, az en gyerekemnek meg ami a sziven az a szajan. (Nincs nagyobb testvere akitol tanulhatna hoygan kell elrejteni csintalansagainkat). Szoltam arrol is hogy a gyerek folyton bog hogy nem mehet iskolaba. Erre megnyugtatott hogy mondjak nekik meg minden hogy a maradas nem rossz. Es tenyleg foglalkozik vele. De Isa valahogy nem tudja feldolgozni.
Na, ez hossuzra sikerult. De a mai papiralairas kidontotte a lelkemet. Ez egy olyan joszivu gyerek, es ugy sajnalom amikor kidol magabol. Hogy segitsek neki? Nem mehet iskolaba mert nincs iskolaerettseg felmeres. Az ovono megmondta barmelyik otevesnel jobban birna az iskolat. Aki 2002 szeptember 30 utan szuletett, nem mehet iskolaba. En meg egy fizetesbol nem tudok maganiskolat fizetni.
Szoval el vagyok kettyenve. Barmely jo tanacsot elfogadok. En nem akarok meg egy papirt alairni!
Tisztelettel es koszonettel,
Muranyi Eszter, Norfolk VA.
Vlasz:
Kedves Eszter!
Örülök, hogy ismét hozzám fordult kérdésével, és bár az idõ elõtti iskolába menetelt nem tudom elintézni (sajnos), talán a helyzet elfogadásában tudok némi segítséggel szolgálni. Levele alapján Isa valóban korát meghazudtoló módon fejlett minden tekintetben ( a korábban küldött fotókról is ez tükrözõdik), így teljesen érthetõ, hogy fájdalommal veszi tudomásul, hogy õ még nem kezdheti a "nulladikat". Mit lehet tenni? Véleményem szerint az lenne a helyes, hogy a jelenlegi helyzetben észre kell vetetni vele az "iskolához vezetõ utat". Pl: Vásároljanak együtt egy "titkos kindergarten füzetet", amit csak azok kaphatnak, akik jövõre egészen biztosan elkezdik a sulit. Minden nap írjanak, rajzoljanak bele valami olyasmit, amit "csak az iskolások tudnak. " Így Isa úgy fogja érezni, hogy bár hivatalosan nem tagja az iskola elõkészítõsöknek, titokban mégis részese lehet ennek a csodának. Mondja el kislányának, hogy év végén el fogja vinni a tanító néninek a füzetet, és megmutatja, hogy Isabel milyen ügyes volt egész évben. Azzal is lehet színesíteni ezt a játékot, hogy egy-egy jól sikerült "füzetezésért" másnap reggel matricát küld a kindergarten tündérke, amit beleragaszthatnak a noteszukba.
Az elõbbiek remélhetõleg segítenek majd Isának áthidalni ezt a kényszerû szakadékot, mely az áhított iskola és jelenlegi helyzet között van, hiszen úgy érzi majd, félig már õ is iskolás.
Dylan-nel kapcsolatban pedig mindenképpen tanácsos lenne, ha Isa a konfliktushelyzeteket minden esetben és azonnal jelezné az óvó néninek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam októberben lesz 3 éves. A nyár elején elkezdtük a pelenka elhagyását, de úgy láttam még korai, mert nem igazán volt együttmûködõ, ezért aztán minden pisi a bugyiba került. Most 2 hónap eltelte után ismét próbálkozunk, jobb a helyzet mert naponta egyszer folyik be a pisi és néha a kakit is sikerül elcsípni. A kakilást elbújva szokta végezni, most is ezt teszi. Azt szeretném kérdezni, hogy milyen gyakran kérdezzem kell-e pisilni, vagy várjam hogy õ szól? Ha másfél óránként ráültetem mindig tud belepisilni, akár gyakrabban is. Magától nem igazán megy oda. Jobbnak látom a helyzetet, mint 2 hónapja, mert most legalább nem ellenkezik. A délutáni alvásnál száraz maradt, de éjszakára kéri a pelust és mindig van is benne. Azért vagyok gondban, hogy hogyan haladjunk elõre sikeresen ebben a dologban, mert a nagyobbik fiam annak idején 2,5 évesen egyik napról a másikra lett szobatiszta, éjszaka is és soha nem is voltak kis balesetek sem. Nála nem érezek még olyan fokú érettséget, vagy együttmûködést, pedig már itt lenne az ideje. Milyen lépésekkel haladjunk? Köszönöm a segítséget elõre is. Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Nagyon jó úton haladnak, és külön dicséretes az a türelmes, elfogadó hozzáállás, amivel kisfiát illeti. Továbbra is kezelje hasonlóan a kérdést, a nagyobbik gyermek gyorsabb fejlõdési ütemét pedig ne vegye alapul. Hiába testvérek, attól még két különbözõ egyéniség, különbözõ egyedi tulajdonságokkal, akiknek a fejlõdési folyamata is teljesen különbözõ lehet.
A bilibe pisiléssel kapcsolatos tökéletes önállóságot még korai lenne elvárni, semmi baj nincs azzal, ha az elsõ idõszakban Ön ülteti le a bilire és nem magától teszi ezt. Ezen keresztül majd lassacskán megtanulja, hogy a pisinek a biliben a helye, és a balesetek száma fokról-fokra csökkenni fog.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovono!
Eloszor koszonetet szeretnek mondani a sok jo tanacsert, amit a szuloknek ad es adott. Altalaban elolvasom a valaszait, amit a tobbi szuloknek ir, mert sok jo tanacsot olvasok a magunk szamara is. Most megis ugy erzem, hogy irnom kell es valaszat elore is koszonom.
Mi Erdelyben elunk es van egy 2es fel eves fiu gyermekunk, aki szobatiszta es szeptembertol oviba vagy bolcsodebe fog jarni.az a kerdesem lenne, hogy On szerint melyik lenne jobb a gyereknek? A roman bolcsode, vagy a magyar ovoda? Mivel a keresztanyu ovono felveszi a gyereket a sajat osszevont csoportjaba. Az a gond, hogy az oviba csak fel 1 ig lehetne, de a keresztanyu azt mondta, hogy o 2 ig tudja vallalni.
Sajnos magyar bolcsode nincs. Van magyar ovoda ahol du fel 5 ig maradhat a gyerek, de azokat a helyeket mar tavaly elfoglaltak.
En meg a mai napig kinlodom a roman nyelvvel, mert nem nagyon tudok romanul beszelni, ami nagyon fontos lenne es azt nem szeretnem, hogy majd a gyerekem is igy kinlodjon, ahogyan en. Sokan mondjak, hogy adjam roman bolcsodebe, hogy majd ne legyen gondja a nyelvvel.
Mi a keresztanyuval beszelgettunk es ugy gondoljuk, hogy a gyerek eleteben az ovoda a legfontosabb. Itt tanulja meg a legalapvetobb dolgokat es persze tolunk szuloktol. Felek, hogy a romam tagozaton,nem fogja erteni a meseket( ami nagyon fontos az o szamukra)es semmi mast. Lehet, hogy azzal rosszat tennenk, ha roman bolcsibe adnank. Van 2 ismerosunk akiknek a gyerekuk roman oviba jar. Annyira butak 6 evesen, hogy szornyu. Azt sem tudja, hogy melyik a piros szin.Egy normalis, ertelmes magyar mondatot nem tud elmondani, igaz romanul sem tud. Igaz a szulok nem foglalkoznak veluk. En minden lefekves elott 2 vagy 3 meset mondok neki, enekelek is, mert nagyon szereti. Tanitom ot amire csak tudom. Mar 3 szint fel tud ismerni es sok eneket tud.
Most nagyon tanacstalanok vagyunk. Kerem irjon, hogy On szerint mi lenne a gyereknek a legjobb, vagy teljesen mindegy, hogy milyen nyelvu ovodaba adjuk, mert hamar megtanulja a nyelvet, hiszen sokan adjak a gyerekuket angol ovodaba. (Osszefoglalva az egeszet/felek, hogy kinlodni fog a roman nyelvvel, de attol megjobban, hogy semmivel sem lenne okosabb es nem fejlodne semmit, esetleg egy kicsit gagyogna romanul)Kerem irja meg, hogy Onnek mi a velemenye. Valaszat nagyon koszonom.
Udvozlettel Reka
Vlasz:
Kedves Réka!
Örülök, hogy korábbi tanácsaim az Ön számára is hasznosak voltak, remélem, ezúttal is tudok segíteni. Csak egyetérteni tudok a kolléganõvel, jómagam is a magyar óvodát választanám. Ne értse félre, nem akarok hazabeszélni, csupán ezt a megoldást tartom esetükben a leghasznosabbnak. Az, hogy óvodába kerüljön a kisfiú, ne pedig bölcsõdébe, nem lehet kérdés. Egy ilyen korú, kellõen érett gyermeket visszavetne a fejlõdésben a bölcsibe kerülés. Ne felejtsük el, hogy míg a bölcsõde elsõsorban gondozó funkciót lát el, addig az óvoda már nevelési intézmény.
A magyar oviba járás pedig önmagában nem kizáró ok, hogy mellette megtanulja a román nyelvet is. Járjanak minél többet román gyerekközösségbe is (játszóházba, stb.), vegyenek részt rendszeresen ilyen nyelvû játékos foglalkozásokon is délutánonként. Ez bármilyen jellegû lehet a kisfiú érdeklõdési körének megfelelõen: zenei, kézmûves, torna, stb.
Elõbbiek segítségével a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
E rovatban olvastam néhány hasonló tartalmú levelet, mint amit én is készülök Önnek írni. Bár mi még az óvoda elkezdése elõtt vagyunk több mint fél évvel, de gyermekem nagyon visszahúzódó és félõs, a gyerekek társaságát egyáltalán nem keresi, az idegen felnõttektõl úgy szintén nagyon tart! A játszótéren igényli, hogy végig mellette legyünk, vele játszunk. Néhányszor már ki is jelentette, hogy a kisfiúkat nem szereti, bár ennek oka elõttem ismeretlen. Lehet, hogy a kisfiúk szeleburdibb, vadabb játékát látva, kissé fél tõlük. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy talán hónapokig vagy akár egy fél évig is el fog tartani, amíg igazán megszokja az óvodai közösséget, és valószínüleg mindig egy zárkózottabb viselkedésû gyermek lesz. Kérdésem, hogy mivel tudnám kislányomat affelé terelgetni, hogy érdeklõdjön más gyermekek felé?
Elõre is köszönöm válaszát, üdvözlettel:
Gy.Anna
Vlasz:
Kedves Anna!
A társas kapcsolatok alakulása az életkor elõrehaladtával és a környezet kitágulásával (azaz egyre több embert, egyre változatosabb helyen és helyzetben ismer meg) fokról-fokra fejlõdik. Ez azt jelenti, hogy az egyedül játszás, különjátszás szintjérõl továbblép egy szociálisan magasabb fejlettségi szintre: a közeledõ-kapcsolódó játékra. Napról-napra bátrabb lesz, ami eleinte csak jelentéktelennek tûnõ momentumokban nyilvánul meg. Pl: elkéri a másik homokozó lapátját, ... figyeli a mellette ülõ kisgyerek játékát, majd õ is "besegít"... kislánya is szalad a másik gyerek labdája után, majd ha elkapta, egy mosoly kíséretében átadja társának ... stb. Javaslom, hogy ne tegyen mást, mint adja meg a lehetõséget gyermekének arra, hogy minél többször társai közelében lehessen. Semmiképpen ne erõltesse rá a másikkal való barátkozást, helyette Ön kezdjen beszélgetni, barátkozni a többi kisgyerekkel. Ha kislánya látja, hogy anyu sem fél, õ is bátrabb lesz, s szülei árnyékában egyre jobban megnyílik, elkezd majd barátkozni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3 és fél éves, szeptemberben kezdjük az óvodát. A problémánk a szobatisztasággal van. A pisilés már általában sikerül, de pár csepp mindig a bugyiba megy, így szinte állandóan nedves a bugyi, hiába cserélem le, félek, hogy felfázik. A másik dolog, hogy kb. fél óránként jár pisilni, pedig nem iszik túl sokat. Szerintem egy picit több ideig kellene már tudni tartani a pisit. A háziorvos nézett vizelet mintát, az alapján mondta, hogy semmi gond Vele, legyünk türelemmel. De jön a hidegebb idõ, félek, h felfázik az állandó nedves bugyiban. A másik a kakilás problémája. Olvastam a hasonló problémával küzdõ szülõk leveleit, de mégis úgy dönttöttem, hogy személyre szabott választ szeretnék. Nagyon régóta küzdünk a székletvisszatartásal. Kisfiam már a pelusban is visszatartotta a kakit. Jártunk gasztroenterológusnál, a székletlezítók nem segítettek, így el is hagytuk. Mikor utóljára jártunk kontrollon, épp minden nap kakilt wc-be, a doktornõ megdícsért minket. De most megint visszatért a régi probléma, bugyiba nyomja, nem szól, ha észreveszem, akkor tiltakozik a wc ellen, de ha sikerül ráültetnem, akkor kakil. Egy idõben ajándékot kapott a kakiért, akkor mindig ment a wc-re. Utóljára már nagyon mérges is voltam rá, amikor megint kakis lett a bugyija, tudom, hogy ez nem jó, de már olyan régóta várunk türelemmel, és már volt pár hét, amikor azt hittem, hogy megoldódott a kakilás. Most, egy héttel az ovi elõtt nagyon félek, hogy mi lesz Vele. Nem szeretném, ha kicsúfolná a többi kisgyerek! Vagy ne kezdjük el az ovit? Forduljunk esetleg gyerekpiszhológushoz? Kisfiam nyitott, közvetlen, barátságos, okos gyerek, úgy érzem, hogy vmi miatt Õ nem akar szobatiszta lenni. Nagyon várom válaszát! Köszönettel: Enikõ
Vlasz:
Kedves Enikõ!
Az óvodakezdéshez általában elvárják a szobatisztaságot, ám úgy vélem, problémájuk nem olyan súlyú, hogy komoly gondok származhatnának belõle. Érdemes lenne elkezdeni az óvodát, ám mindemellett javaslom az alábbiak szem elõtt tartását: figyelje meg, általában mikor van széklete gyermekének, és lehetõleg ebben az idõben ültesse le a WC-re. (Ez a legtöbb gyermeknél reggelente, az elsõ étkezés után szokott történni, úgyhogy elvileg könnyen beilleszthetõ napirendjükbe. t.i: óvodába indulás elõtt kakiljon.) Az eredményért mindig dicsérje meg, és továbbra is igyekezzen nagyon-nagyon türelmes lenni a fiúcskával! A korábbi eredmények bizonyítják, biztosan meglesz a gyümölcse!
A pisilés gondjáról feltétlenül beszéljen az óvónõknek, akik minden bizonnyal odafigyelnek majd, hogy többször és gyakrabban küldjék ki õt pisilni. Mindemellett feltétlenül javasolt, hogy jó néhány pótbugyi legyen kéznél a zsákban.
Amennyiben továbbra sem lesz érdemi változás pisilés tekintetében, kérjen további orvosi vizsgálatokat!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Szeretném kérdezni, hogy kislányunk Bianka három éves mult áprilisban és a nagyobbik lánnyal Ildivel, egyszerre irattuk idén oviba. Õ nagyon félénk, volt óvonõ aki azt tanácsolta várjunk még vele, másik azt mondta majd megszokja. Már két hete minden nap bennt vagyok velük beszoktatáson. Csak velem hajlandó bármelyik játékhoz odamenni. A nagyobbik már az elsõ napon játszott a többiekkel, õ négy éves mult januárban és nagyon barátkozó tipus, de Bia félénk és féltjük nehogy rosz élmény legyen neki az óvoda. Nem minden áron szeretnénk hogy járjon, ugyanis itthon vagyok a legkisebbel, persze szeretnénk ha járna.Õ szeretne ovis lenni, utánozni akarja nõvérét ebben is, ugyanakkor fél is tõle.
Mit okoz a gyermeknek ha sírva hagyom ott?
Talán a nagyobbikat ha látja egy idõ múlva talán könnyebben ott maradna magától is?
Hogyan segíthetném elõ az óvodai beszokását?
Elõre is köszönöm a válaszát!
Szabóné Ildikó
Vlasz:
Kedves Ildikó!
Véleményem szerint jó irányból közelíti meg a kérdést, hiszen igyekszik minél tapintatosabban, kíméletesebben segíteni gyermeke beszoktatását. Az valóban nem a legjobb megoldás, ha sírva magára hagyjuk a gyermeket, próbáljuk inkább játékosan segíteni õt. Ha megoldható, maradjon kint a folyosón, a padon ülve, így Bianka megnyugtató közelségben tudhatja Önt, ám a csoporton belüli önállóságot is egyre jobban megtanulja. Néhány nap múlva (de ha a helyzet megengedi, akár hamarabb is) "tûnjön el" egy rövid idõre. Ezt elõre jelezze az óvónõnek, aki megnyugtathatja az esetleg megijedõ gyermeket. "Anyu csak a postára ugrott ki, pár perc és jön vissza!" Ha ennek ellenére is sír, eljátszhatják, hogy felhívják Önt telefonon. A játékos megoldások száma végtelen, biztos vagyok benne, hogy kérésére az óvó néni készségesen együttmûködik majd Önnel.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Már korábban is fordultam Önhöz és nagyon hasznos tanácsokat adott. Ezért kérem újra a véleményét.
Lányom most 7 éves. Egy olyan kertes házban lakunk albérletben, ami mellett közös telken egy másik lakóház is áll. Tehát egy az udvarunk. A másik családban van egy 3 éves kislány. A gyerekek miatt volt már "nézeteltérésünk" a szomszádokkal, akik mellesleg a férjem barátai. A mostani konfliktus is a gyerekek miatt alakult ki. A lányok egy emeleti szobában, zárt ajtók mögött együtt játszottak. Mint kiderült az én lányom javaslatár azt, hogy húzzák le a bugyijukat, puszilják meg egymás punciját. A lányom nem mesélte ezt el nekem. A szomszádok jöttek át teljesen feháborodva, hogy mi történt. Elnézést kértem tõlük, megbeszéltük, hogy akkor a két gyereket egy ideíg nem hagyjuk együtt játszani stb. Én teljesen megértem, hogy dühösek lettek. A lányommmal leültem, megkérdeztem, hogy tényleg így történt-e és hogy ki találta ki. Valóban az történt, amit a szomszédok is állítottak, és valóban õ volt az értelmi szerzõ. Próbáltam a lányomnak elmagyarázni, hogy a fütyi, punci olyan testrész, amit nem illik simogatni (a másik emberét), nem illik mutogatni,puszilgatni. Megkértem, hogy ilyen játékot sose játszon többé senkivel, és azt se engedje,hogy vele játszák. Részemrõl ezzel le lenne zárva az ügy. De a szomszédaim nagyon felfújták az egészet. Attól félnek, ha a gyerekek ezt valakinek elmesélik, az félreérti és már hívja is a Gyámügyet. Én úgy látom, hogy ez egy ártatlan játék volt két gyerek közt, amit persze a helyére kell tenni, de nem szabad túl nagy jelentõséget tulajdonítani neki, különben a gyerekek is érezni fogják, hogy ez valami nagyon érdekes lehet, ha a felnõttek annyira komolyan veszik.
A másik dolog ezzel kapcsolatban, hogy a férjem szerint az még normális lenne, ha egy kisfiú-kislány próbál ilyet játszani, de ha ezt két lány csinálja, az már valami beteges dolog. Szerintem ez nagy butaság. Kérem segítsen, minek kell tekinteni egy ilyen játékot?
Válaszát elõre is köszönöm és nagyon várom!
Nóra
Vlasz:
Kedves Nóra!
Bár nem óvodapedagógiai jellegû a kérdés, mégis igyekszem némi támponttal szolgálni. Meglátásom szerint az eset nem más, mint természetes kíváncsiságból fakadó játék, amit Ön helyesen kezelt. Megbeszélte lányával az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, nyilván a szomszédok is ezt tették saját gyermekükkel, valamint odafigyelnek arra, hogy egy ideig ne hagyják magukra a gyerekeket. Utóbbiról egyébként az a véleményem, hogy egy 3 éves gyermeket semmiképpen nem szabad felnõtt felügyelete nélkül hagyni, egy 7 éves nem tud érte felelõsséget vállalni. Ezt csak zárójelben jegyeztem meg.
A lány-lány közti "játszadozásban" pedig ne lássunk aberrációt. Azért õ lett a partner, mert éppen õ volt a játszótárs.
Amire viszont felhívnám figyelmüket: szexuális életüket kezeljék a lehetõ legdiszkrétebben, ill. ügyeljenek rá, hogy ezzel kapcsolatos filmekhez, újságokhoz, stb. ne férjen hozzá a kislány.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
KEDVES ÓVÓNÕ.KISFIAM A HÉTEN MENT ELÕSSZÖR OVIBA.SZERDÁTÓL OTT IS EBÉDEL,CSAK AZ A GOND HOGY NEM ESZIK A TÁRSAIVAL EGY FALATOT SEM:KÉREM TANÁCSÁT HOGY MIT CSINÁLJAK VELE.SOKAN AZT MONDJÁK HOGY MAJD MEGSZOKJA.VÁLASZÁT KÖSZÖNÖM.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Gyermekénél az étkezés elutasítása valószínûleg beszoktatási nehézségekbõl ered. Egyelõre szorong, fél az újdonságoktól, amik az óvodában körbeveszik. Valljuk be, még mi, felnõttek sem tudunk felszabadultan enni, ha izgat, zavar bennünket valami. Amint jobban megszokja és elfogadja, megszereti új környezetét, az étkezési zavarok remélhetõleg megszûnnek.
A gördülékenyebb, problémamentesebb beszoktatás eléréséhez számtalan gyakorlati tanácsot talál korábbi válaszaimban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Katalin!
Egy hete vásároltuk meg a Játékos Suliváró c. könyvét, nagyon örültem, hogy rátaláltam, éppen ezt kerestem tulajdonképpen. A kislányom 5 éves volt május 4-én, nagyon értelmes, nyitott lányka, nagyon érdekli minden, kreatív, szeret barkácsolni, rajzolni akár órákon át, szeret mindenféle foglalkoztató füzetet, újságokat, feladatozni, vágni, ragasztani, érdeklik a nagybetûk, a számok világa is. Volt már a középsõ csoportban logopédiai szûrés, de eredményt még nem kaptunk, de szerintem nincs hiba a beszédében, iskolaérettségi szûrés még nem volt. Az óvónéni szerint érett az iskolára, de természetesen õ is megvárná más véleményét, valamint ránk bízza a döntést, hogy engedjük e iskolába a kislányt.
A nagyszülõk és nagynénik (hasonló korú és idõsebb gyerekes testvéreim) véleménye szerint korai még az iskola egy hat éves és pár hónapos gyereknek, bár valóban õk is eszesnek tartják a kislányomat. De hát hagynunk kellene szerintük még játszani egy évet, hisz a követelmények magasak, kitehetem kudarcélményeknek, stb. (Óvónénink szerint ki fog lógni, unni fogja az ovit a nagycsoportban kétszer.)
Én ismerem õt a legjobban, szerintem agyilag, fizikailag maximálisan érett, a legjobb barátnõje egy 7 éves, most iskolát kezdõ kislány és eszességben, kézügyességben teljesen egy szinten vannak, szinte semmiben sem érezhetõ ez a két év különbség. Ugyanakkor a lányom nem tud kétkerekûn biciklizni, görkorizni, bátortalanabb, a szabadban néha órákig hintázik, homokozik, nem mindig érdekli a társaságban játszás, nem köt annyi gyerekkel barátságot a játszótéren itthon, az oviban persze sok barátja van, talán mert ott többen jutnak egy játékra és jobban hozzászokott a csoportban játszáshoz.
Az Ön könyvében lévõ feladatok megoldása alapján is nagyon érdekes dolgok jöttek elõ, mesél, élénk fantáziával válaszol a kérdésekre, nagyon jól szórakozunk. A bevezetõt magam elolvastam és az iskolaérettségrõl szóló gondolatai megnyugtattak, hogy magamra kellene hallgatnom. Miért van ez, hogy mégis hezitálok, mennyire érdemes figyelembe venni ezt az új dolgot, hogy akár 8 éves korig is lehetnek az oviban a gyerekek? Mennyire érdemes ezt kihasználni és kiknek és kiknek nem?
Egy dologgal van még gondunk, az önuralom és önfegyelem, azt hiszem, ezeket a szavakat használja Ön a könyvben, gyakran hisztizik, talán ennek az oka az, hogy kimaradt a két éves kori dackorszaka, 4 éves volt, amikor megszületett a kistestvére, akkor kezdõdött ez a dolog, hogy két felé kell figyelnem, ketten vannak, sorban tudom õket ellátni, és kötöttebb az esti program, a testvére után fürdik, együtt vacsoráznak, de neki nem mindig van ideje, kedve a kötelezõ programokhoz éppen akkor és ezekbõl adódnak viták, nem mindig igyekszik induláskor öltözni, cipõt húzni, stb.. Remélem, hogy ezeket a hisztiket kinövi még egy év alatt, én türelemmel fordulok felé, a nyarat végig együtt töltjük, remélem ez is sokat segít majd benne. Szívesen vennék Öntõl ötletet erre az önuralom, önfegyelem fejlesztésében, magamnak a kezeléshez.
Elnézést a hosszú leíráshoz, elõre is köszönöm a szíves segítségét!
Tisztelettel,
Gyöngyi
Vlasz:
Kedves Gyöngyi!
Köszönöm elismerõ szavait, mellyel könyvemet illette, kívánom, teljen benne továbbra is sok örömük, hasznuk.
Látatlanban természetesen nem lehet és nem is szabad állást foglalnom a kérdésben, de az Ön által leírtak alapján én sokkal inkább az iskolakezdés mellett voksolok. Az életkor puszta ténye csupán egy adat, egyetlen tényezõ a sok között. Azt kell, hogy mondjam, mára már szinte divattá vált, hogy a gyereket óvodában tartják 7-8 éves koráig ha kell, ha nem. A jelszó: hadd játsszon az a gyerek, amíg megteheti. Csakhogy! Vannak olyan gyerekek, akik 6 éves korukra tökéletesen éretté válnak az iskolai életre, s nem a játékban, hanem más jellegû tevékenységben (tanulás) tudnának igazán kiteljesedni. Esetükben az óvodában tartás károsan hatna fejlõdésükre.
Javaslom, hogy amennyiben az iskolaérettségi vizsgálatok is ezt támasztják alá, bátran kezdjék el a sulit!
Az önfegyelem, önuralom fejlesztése a komplex nevelési folyamat része, mely áthatja mindennapjainkat is. Türelmes, szeretõ, elfogadó nevelés során, mely minden valószínûség szerint az Önök családjában is megvalósul, fokról-fokra kiteljesedik majd a gyermek ezen a téren is. Hasznos, ha a legapróbb eredményeket is dicsérettel jutalmazza, észrevételezi. Pl: " Hú de szépen kivártad, amíg befejezem az öcsi (hugi) etetését, igazi nagylány vagy már! ... vagy társasjátéknál, ha vesztesként végez: " Igaz, hogy nem te nyertél, mégis milyen okosan viselkedtél! Majd ha öcsi (hugi) nagyobb lesz, neki is megtaníthatod, hogy így kell viselkedni, ha nem nyerünk a játékban." ... barkácsolásnál, ha nem sikerül elsõre a dolog: " nagyon ügyes vagy, hogy ilyen szépen, türelmesen próbálkozol, az iskolások is így szokták a suliban. ... stb.
Egy szóval: a mindennapok eseményeiben meg kell látni az önuralom, önfegyelem legapróbb eredményeit is, és azokat kellõ dicsérettel kell megerõsíteni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam júliusban lesz 3 éves. 1 hónapja próbálkozunk a szobatisztasággal. Ügyesen szól ha pisilnie kell. Délutánra ágytiszta. Már éjszakára is levettük a pelenkát (mondjuk ott még sokszor elõfordul baleset). A problémám nekem is a kakival kapcsolatos. Soha nem szól, hogy kakilnia kell. Minden egyes alkalommal a bugyijába végzi a dolgát. Mitévõ legyek? Augusztus közepétõl megkezdõdik a beszokatás és ha nem teljesen szobatiszta a gyernek akkor nem járhat óvodába. A problémámat az is nehezíti, hogy 3 hetet távol leszünk. Az utazásokra, kirándulásokra, éjszakákra pedig kényelmi szempontok miatt vissza kellene rá adnom a plenekát. Mit tanácsol, hogyan vegyem rá, hogy a nagydolgát a wc-be, bilibe végezze? Mit tegyek a nyaralások alatt, visszadajam rá a pelenkát? Nem zavarom össze vele?
köszönettel: O. Brigitta
Vlasz:
Kedves Brigitta!
Javaslom, figyelje gyermeke jelzéseit, amik arra utalhatnak, hogy kakilnia kell. Pl: fel-alá szaladgál a lakásban, esetleg elbújik, összeszorítja a lábait, láthatóan kényelmetlenül érzi magát, stb. Ekkor próbálja meg leültetni a bilire. Ha nem akarja nagydolgát oda elvégezni, akkor ne erõltesse, hanem próbálja meg játékosan. Pl: macit ültessük a játékbilire. Nem tudja, hogyan kell, mutasd meg neki, ... só-liszt gyurma "mû-kaki"-t produkál a maci, akit közösen megdicsérünk, ... stb.
Ha egy mód van rá, bármilyen kényelmetlen is, a nyaralás alatt is próbálkozzanak.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam augusztusban lesz 2 éves. Kb. 1 hónapja hadakozunk vele a pelenkával, mert le akarja venni napközben. Ha alvásról van szó akkor megengedi feltenni. 1 hete a nagy melegre való tekintettel( nagyon melegkiütéses is volt a kis feneke)nem adtunk rá pelenkát. Elég sokszor bepisilt, kaki is bement a kisgatyába. Két napja már a reggeli pelenka teljesen száraz. Tegnap már sikerült kakilni a bilibe, meg pisilni a szabadba(nem kisgatyába). Ma reggel meg belepisilt a bilibe. Sokan mondják, hogy mit erõltetem, még pici.
Egyik nap egész délelõtt odavoltunk pelenka nélkül és nem pisilt be csak itthon pisilt. Szerintem már kezd megérni a dologra. Kérném a tanácsát, hogy folytassuk-e így, vagy ha úgy látom adjam vissza rá a pelenkát. Sokan mondták, ha egyszer leveszem róla ne adjam vissza, mert csak összekavarom.
Elõre is köszönöm!
Heni
Vlasz:
Kedves Heni!
Szó sincs erõltetésrõl, mivel kisfia saját maga döntött úgy, hogy szobatiszta akar lenni. Nyilván ez nem megy egyik napról a másikra, kisebb-nagyobb balesetek természetes, hogy elõfordulnak, de errõl az útról nem érdemes letérni az Önök esetében. Miért is tennék? A fiúcska akarta a bugyit, õ ragaszkodott a pelenka elhagyásához, ennek csak örülni kell!
Nagyon jól haladnak, és ha gyermeke a továbbiakban is kedvet érez a próbálkozáshoz, segítsék benne és ne térjenek vissza a pelenkához!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Három és fél éves kislányom kb. egy éve teljesen szobatiszta és az éjszakákkal sincsenek gondok már legalább fél éve.Mégis van egy vissza-vissza térõ probléma. Vannak napok,amikor visszatartja a székletét akár napokig is és nem lehet semmivel rávenni, hogy ne tegye.Régebben ezzel kapcsolatban komolyabb problémánk volt,de lassan-lassan rendezõdni látszott a dolog. Mégis aggaszt amikor újra (még ha csak átmenetileg is)elõjön a régi probléma.Más fél éve jár bölcsibe,nagyon szereti,de ott a pelenka lekerülése óta csak egyszer kakilt a vécébe.Néha besikerült a bugyiba,amikor már nem tudta tartani,de ez ritkán fordult elõ,inkább haza hozza.Õsszel kezdi az ovit, és attól félek,hogy az új változás hatására talán megint komolyabbra fordulhat ez a gond.Mit tehetnék,hogy még a nyáron rendezõdjön minden és nyugodt ,feszültség mentes legyen számára az új helyzet?Köszönettel:L.Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Úgy vélem, hogy mivel a bölcsiben, ill. idegen környezetben nem szeret kakilni a gyermek, a székelés visszatartása ebbõl eredhet. Hasznos lenne kialakítani egyfajta állandó napirendet a kislány kakilási szokásaihoz igazodva. Pl: ha reggel, étkezés után jön általában az "ihlet", akkor minden nap adjon lehetõséget és elég idõt arra, hogy ekkor kikakilhassa magát otthon. Csak ez után induljanak el a bölcsibe, oviba. Ha szükséges, keljenek fel fél órával hamarabb, de erre a "programra" mindig jusson idõ. Az állandó napirend-adta biztonságérzet és a nyugodt, otthoni légkör hatására valószínûleg rendezõdni fog a mindennapi kakilás gondja.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
Ikergyermekeim 5 évesek (Máté és Peti), kiskoruktól egyforma szeretetet és nevelést kaptak, mégis nagyon különbözõek. Persze minden ember más és más, de a neveltetésen is sok múlik állítólag... Itthon vagyok a fiúkkal, szinte egész nap velük foglalkozom születésüktõl. Máté nyugodt, barátságos kisfiú, Peti egy kis eleven rosszcsont. A gond csak az, hogy iskola elõtt elkezdtek oviba járni és Peti a gyerekközösségbe nem képes beilleszkedni. Verekszik, kötekedik, nincs nap, hogy az ovónéni, ne borulna ki a viselkedése miatt. Újabban már a tesójával is verekszik és nekem is visszabeszél. Próbáltam szép szóval megbeszélni miért csinálja, de semmi értelme nem volt, másnap kezdte elõlrõl. De az igazi gondok csak most jönnek, egyik nap az apukájuk ment értük az oviba és persze az ovónéni zúdította rá, hogy Peti ezt csinálta azt csinálta, miért nem lehet ezt a gyereket megnevelni, mindent ráhagynak azért ilyen. Onnantól kezdve a férjem "átvette" a gyerekek nevelését. Petit állandóan bünteti, nem nézhet tv-t, sarokba állítja, bezárja a szobájába. Ennek általában az a vége, hogy Peti dühkitörést kap, rugdossa a falat, az ajtót, két perc alatt lilára sírja magát. Néhányszor már el is verte a fenekét, amit én nagyon ellenzek. Egy-egy ilyen cirkusz után Máté is kiborul, nem is érti az egészet, szinte az apjára mérges amiért bántja Petit. A férjem szerint muszály keménynek lennie a gyerekkel, ha egyszer egy pedagógus is így látja, mert mi lesz vele a suliban, ha idõben nem neveli meg. Engem hibáztat, hogy csak kényeztettem a gyereket és mindent ráhagytam. Az hogy szeretettel neveltem õket, még nem kényeztetés, és egyébként akkor Máté miért nem lett ilyen. Ez természetfüggõ dolog, lehet, hogy hibáztam, lehet, hogy Petivel határozottabbnak kellett volna lennem.. Nem tudom.Félek meddig fajulnak még el itthon a dolgok. A párommal is egyre többet vitázunk (gyereknevelés ügyben). Egyre szigorúbb a gyerekkel, amikor nincs itthon egész másként viselkedik, mint amikor itthon van az apja. Fél tõle már és ez nagyon nem jó. Hiába mondom a páromnak, azt mondja az csak jó ha tart valakitõl. Elõször játékmegvonás, aztán szobafogság, most verés, aztán nagyobb verés, ha ez így megy tovább nem tudok tovább a férjemmel együtt élni. Megszakad a szívem, ha bántja Petit, akármennyire nagy butaságot csinál is. Mit tehetnék? Hogyan hozzam rendbe a családunk életét? Mi válthatta ki Petibõl ezt a viselkedést? Nagyon várom válaszát.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Megértem Önt és hozzá kell, hogy tegyem, Önnel értek egyet. A nevelés során fontos szem elõtt tartanunk a következõket: a liberális, engedékeny nevelés éppúgy káros lehet a gyermek személyiségfejlõdésére, mint a diktatórikus, kemény nevelõi attitûd. Meg kell találni az arany középutat és a verést, ill. túl szigorú büntetéseket el kell felejteni. Mindig az adott konkrét problémát kell az adott pillanatban kezelni, nem pedig mindenre egy jól irányzott pofonnal válaszolni. Pl: "Peti! Pakold össze légyszíves a játékokat!" Ha minden kérés ellenére sem teszi, kilátásba helyezzük a következményeket: "Ha nem teszed el a lego-t, holnap sajnos nem játszhatsz majd vele." Amennyiben Peti még ekkor sem hajlandó együttmûködésre, akkor következetesen tartanunk kell magunkat a beígért játékmegvonáshoz. A kisfiú erre minden valószínûség szerint heves daccal, netán hisztivel fog reagálni, ám errõl egész egyszerûen nem szabad tudomást venni! Hiába vágja magát a földhöz, hiába sikít, toporzékol, Önök csináljanak úgy, mintha nem is hallanák, mintha semmi nem történne. A lényeg, hogy a gyermek rájöjjön, hogy semmi értelme és foganatja nincs az ilyenfajta próbálkozásainak. Az elsõ néhány hét nem lesz könnyû, de hamarosan rájön a fiúcska: hiába minden hiszti, semmi eredménye nem lesz, és jobban jár, ha meghallgatja szülei kérését. Cserébe Önök is hallgassák meg az õ kívánságait. Pl: "Szeretnél még egy kicsit játszani? Na jó, akkor még sétálhat egyet a lego lovacska, de utána tényleg bemegy az istállóba." Nagyon hasznos, ha a két szemben álló érdeket megpróbáljuk közelíteni egymáshoz ahelyett, hogy a másik kívánságát egész egyszerûen elnyomnánk.
Sok sikert!
Üdvözlettel. az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagyon aggodon mivel a kisfiam már 4 és fél éves és kakilni csak pelenkába hajlando.Ha nem adok rá pelust amikor kéri akkor képes vissza tartani vagy amikor már nagyon kell neki,akkor könyörög a pelusért.Nem tudom,hogy mi tévõ legyek és ebben szeretném a tanácsát kérni.
Volt aki azt tanácsolta,hogy vigyem pszichologikushoz.Várom válaszát.
Köszönettel:Móni
Vlasz:
Kedves Móni!
Óvodáskor elején még nagyon gyakori ez a fajta probléma. Javaslom, olvassa végig korábbi, ebben a témakörben adott gyakorlati tanácsaimat, próbálja ki õket, elképzelhetõ, hogy a játékos megoldások csodát tesznek majd. Ha több hónapos próbálkozás után sem történik pozitív változás, akkor forduljon gyermekpszichológushoz!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam májusban volt 2 éves.Néhány hete kezdtünk el próbálkozni a bilivel.Kicsivel korábban már kétszer is elõfordult, hogy magától kérte a bilit és belepisilt.Márciusban született meg a testvére.Most ott tartunk, hogy próbálom rávenni,hogy pelus nélkül legyen napközben, de egy idõ után kéri a pelust.Amikor nincs rajta, magától ráül a bilire többször is,sikerült már pisilnie és egyszer kakilnia is bele, megdicsértük, örültünk neki.Elõfordult, hogy 7:1 arányban zártuk a napot, 8 pisilésbõl csak egy ment a bilibe, a többi oda, ahol éppen volt a lakásban.Szól, amikor kakil, de hiába mondom neki, hogy csücsüljön a bilire, nem akar.Nem tudom, mit tegyek,legyek határozottabb, vagy várjunk még egy kicsit, ne erõltessem?Talán még nem érett benne az igény arra, hgy megszabaduljon a pelustól? Vagy egyszerûen csak lusta és kényelmesebb neki, ha nem kell odafigyelnie?
Tanácsát elõre is köszönöm!
Mónika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Nem érdemes erõltetni a dolgot, nehogy épp az ellenkezõjét érjék el vele. Van olyan gyerek, aki 2 évesen már többé-kevésbé szobatiszta, ám sok gyermeknél ez csak késõbb alakul ki. Jó, hogy kisfia már odafigyel a vizelési, székelési ingerre és már tudatosult is benne, hogy ha ezt érzi, akkor hamarosan jön a pisi vagy a kaki. Egy következõ lépcsõfok lesz, amikor már bátran használja a bilit, WC-t. Ezt azonban nem szabad siettetni, ehelyett minden apró ügyeskedést nagy dicsérettel jutalmazzon. "De jó, hogy szóltál, hogy pisilned kell, nagyon ügyes vagy! Igaz, hogy most pelusba ment a pisi (kaki), de legközelebb szerintem bilibe is sikerül, igaz?" Hasznos lehet még, ha a pisilés módját õ választhatja meg, így úgy érzi, volt alternatívája és nem érzi magát kényszerhelyzetben. Pl: " Bilibe vagy WC-be szeretnél pisilni? Állva vagy ülve?" Ha álló helyzetben szeretné végezni a dolgát, izgalmas játékká tehetjük a pisilést: vágjon ki WC papírból egy kis virágot, lepkét, stb., amit a fiúcska becélozhat a WC-ben, és ha ügyes, rá tud pisilni.
A bilibe kakilás elhárítása ebben a korban még nagyon gyakori, javaslom, erre csak a késõbbiekben térjen vissza, amikor a pisilés már készségszinten van.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom (6 éves múlt, idén már iskolába megy) bal kézzel rajzol, "ír" és eszik. Egyéb esetekben a jobb kezét használja. A problémát az okozza, hogy az édesanyám, aki sok idõt tölt a gyerekkel, rá akarja szoktatni a jobbkezes írásra. Szerinte a balkezes írás csak egy rossz szokás, és én vagyok a hibás, hogy ezt hagyom. A balkezesség állandó vita forrása köztünk, illetve ami a nagyobb baj, a lányom és az anyám között is. A gyerek most már tudatosan balkezes, ha véletlenül a jobb oldalra teszem a kanalat, rámszól: Anya, én balkezes vagyok.Hogyan lehetne édesanyámat meggyõzni, hogy helytelenül cselekszik? Én már kifogytam az érvekbõl. Mit tanácsol, mi lenne a helyes ebben az esetben?
Válaszát elõre is köszönöm: G. Gabriella
Vlasz:
Kedves Gabriella!
Egyértelmûen Önnek van igaza! A balkezesség nem egy betegség, amit kezelni kell, hanem egy velünk született adottság, aminek létét nem csak tiszteletben kell tartani, de támogatni, segíteni is kell! (Pl: balkezes olló, ceruza, ill. egyéb eszközök biztosítása... stb.)
Az átszoktatás nagy veszélyeket rejthet magában, mindenképpen kerülendõ. Édesanyjának feltétlenül el kell fogadnia a jelenlegi kutatási eredmények alapján megfogalmazott álláspontot, miszerint nem szabad a balkezesek átszoktatásával próbálkozni!
Csak zárójelben jegyzem meg, az én kislányom is balkezes, sõt, az öcsém, az unokatestvérem és a sógornõm is. Általános megfigyelés, hogy a balkezesek sok esetben mûvészi hajlammal is meg vannak áldva, tapasztalataim alapján bátran állíthatom: van benne valami.
Kislánya jól teszi, ha büszke balkezességére, emiatt semmivel sem kevesebb, mint jobbkezes társai. Sõt!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert rengeteget segített már a kisfiam nevelésével kapcsolatosan. Jelenleg a szobatisztasággal kapcsolatosan merült fel gondom, ugyanis a kisfiam nappal wc-be pisil több mint 1 hónapja, azonban a kakihoz pelust kér. Olvastam az ezzel kapcsolatos válaszait és próbálkozunk. Ám míg a bugyi elõtt rendszeresen volt mindennap széklete,ahogy elkezdtük a próbálkozást elõször csak 2 naponta, majd 3 naponta kakilt. Most ott tartunk, hogy a 3. napon már nagyon fájlalja a hasát, sõt a minap reggel 3-szor hányt is. Adtunk neki glicerines kúpot, eztán kakilt és jól lett. Nagyon változatosan eszik, bölcsis, ott is azt mondják, hogy jól eszik, sok fõzeléket. Nem tudom, hogy mit csináljak, hogy visszaálljon a napi kakilás. Egyébként a bölcsiben sosem kakilt, csak itthon. Érdemes rá adni továbbra is a pelust? Vagy vigyük el kivizsgálásra? Jövõ hónapban lesz 3 éves és szeptembertõl oviba készülnénk. Segítségét elõre is nagyon köszönöm! Zsófi
Vlasz:
Kedves Zsófi!
Örülök, ha nevelési tanácsaimmal segíthettem Önnek, remélem, ebben a kérdésben is hasonló eredményre jutunk. Kisfiánál minden valószínûség szerint az okozza a szorongást, hogy székletét saját teste részének tartja, melyet nem akar "elengedni", szabadba üríteni. Ez nagyon gyakori kisgyermekkorban.
Úgy vélem, nem lenne helyes, ha erõltetnénk a dolgot, helyette adjon neki idõt arra, hogy magától, a saját ütemében jusson el a bilibe ürítésig. Így elmúlnak a szorongások, hiszen nem lesz benne teljesítési kényszer, és remélhetõleg visszaáll a napi székelés rendje is. Javaslom tehát, hogy kakiláshoz adjon pelenkát a kisfiúnak, ha kéri. Ekkor azonban ne mulassza el megjegyezni, mennyire izgatottan várja már, hogy mikor fogja gyermeke meglepni Önt egy bilibe kakilással. Fontos, hogy szavai mögött ne elvárás, hanem a gyermekébe vetett bizalom legyen érezhetõ.
Mivel kisfia a jelenlegi bölcsiben sem kakil, így valószínûleg az oviban sem fog, hanem otthon intézi el a dolgot. Elõbbiek okán nem lesz annyira sürgetve, hiszen a bekakilás nem fenyegeti, ha otthon elintézheti pelenkába a dolgát.
Sok sikert! Hamarosan beérik majd a helyzet és magától kikristályosodik a teljes szobatisztaság.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ/Pszichológus!
Másfél éves kislányom rendkívül félõs. Fél a felnõttektõl és a gyermekeket sem szereti a kis auráján belülre. Sokszor ha belépünk idegen helyre, bankba, más lakásába, boltba és valaki szól hozzá v rámosolyog, erõs sírásban tör ki. Sajnos ennek komoly alapja lehet, hogy egyévesen átesett egy altatásos mûtéten és azt megelõzõen több vérvételen, ami szerintem hatalmas trauma lehetett és a mai napig benne él. Nagyon anyás, igaz sokat van velem de eljárunk felnõttek közé, játszótérre is. Hogyan próbáljam meg bátorítani? Mert érdeklõdve néz másokat, de ha "helyzet van", azonnal pánik és sírás. Bízom jótanácsában.
Üdvözlettel Janzsó Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
Úgy vélem, jó úton haladnak a bátrabb barátkozás irányába. Csak helyeselni tudom, hogy sokat járnak emberek közé, akár felnõttekrõl, akár gyerekekrõl van szó. Egy idõ után meg fogja szokni az idegenek jelenlétét, és ha nem erõltetjük, hanem türelmesen kivárjuk, míg magától nyit a többiek felé, sokat segíthetünk neki. Az már a társas kapcsolatok fejlõdése felé mutat, ha az egyedül játszást, külön játszást felváltja a társas szemlélõdés. Ezt követi majd a közeledõ-kapcsolódó játék, amit azonban nagyon kíméletesen és indirekt módon lehet a háttérbõl segíteni. Fontos, hogy kislánya ne érezze "rátukmálásnak" a dolgot, engedje, hogy szabadon eldönthesse, be akar-e kapcsolódni mások tevékenységébe. Egy idõ után, mikor oldódnak benne a gátlások, minden bizonnyal nyitni fog társai felé. Addig is jól teszi, ha a többi gyerek felé Ön kezdeményez, amit gyermeke a háttérbõl figyelhet. Pl: anyu homokozni kezd a kisfiúval. Gyermeke ezt eleinte csak kívülállóként figyeli, majd remélhetõleg õ is bekapcsolódik a játékba.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A gondom a következõ kislányom 2002. augusztus 10. napján tölti be a hatodik életévét, tudom, hogy nem iskolaköteles, de a fejlettségi szintje alapján én alkalmasnak látnám az iskola kezdésre. A kislány ugyan még öt éves, de rengeteg foglalkozik az iskola gondolatával, otthon iskolásat játszik, feladatokat old meg, rendkívül jó képességekkel rendelkezik, de sokan lebeszélnek, mondván had maradjon még az óviba, hiszen rá ér még tanulni. A másik nagy gondom, hogy éppen ezért, mert, hogy év vesztes most szeptembertõl másik csoportba kerül, új óvónénihez, és a játszótársai nagy része is el kerül mellõle, mivel õk már jövõre iskolába mennek. Kérdésem mennyire erõltessem az óvódában az iskolaérettség kimondását egy évvel az iskolakötelezettség betöltése elõtt. Elég e a hat éves kor betöltése az iskola kezdéshez, régen ilyen gond nem volt, aki betöltötte a hatodik életévét mehetett szeptemberben iskolába én is így kezdtem, mégis jó tanuló voltam.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Az iskolaérettség megállapításához három fõ szempontot kell figyelembe venni az életkoron túl:
- értelmi fejlettség
- testi, fizikális érettség
- szociális érettség.
Mindhárom tényezõ egyaránt fontos, olyannyira, hogy akár csak egyik területen is elmaradás tapasztalható a kívánt szinthez képest, az máris akadálya lehet az eredményes iskolakezdésnek. Javaslom, kislánya érettségével kapcsolatban, ill. a jövõbeni elképzeléseivel kapcsolatban kérje ki az óvónõk szakvéleményét is.
