Kedves Óvónõ!
Kisfiam augusztusban lesz két éves. Hogyan kezdjünk hozzá a bilire szoktatáshoz?
A segítségét elõre is köszönöm:
Kriszta
Vlasz:
Kedves Kriszta!
Mindenek elõtt csak ismertesse meg, barátkoztassa meg a bilivel a kisfiút. Engedje meg, hogy játsszon vele, nézegesse, még akár kalapnak is használhatja. (Persze csak az elsõ használat elõtt. :) )
Ültessék rá a játék macit, engedje meg, hogy a fiúcska is ráülhessen, az sem baj, ha eleinte ruhában próbálja ki. Mikor már nem idegenkedik az edénykétõl, szabályosan is ráülhet és a véletlen sikereket nagy elismeréssel, dicsérettel jutalmazzák.
Ha eleinte nem akar ráülni, azt semmiképpen ne erõltesse, nehogy elriassza a bilizéstõl a kisfiút. Néhány hét múlva lehet, hogy megváltozik a véleménye.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvó néni!
Elsõ kérdésem a szobatisztasággal kapcsolatos. Kislányom júliusban tölti be a 3 éves életkort. Nappal már teljesen szobatiszta, sõt a délutáni alváskor sem történnek nagy balesetek. (Kis becsurgások azért elõfordulnak a játék hevében!) Õsszel kezdjük az ovit, arra gondoltam, talán érdemes lenne már az éjszakát is pelus nélkül kibírni. Ez azért kérdéses, mert nem volt még olyan reggel, hogy ne találtunk volna pisit a pelusban. Tehát, szerezzünk-e be egy vízhatlan lepedõt és próbálkozzunk, vagy várjunk még valami jelre? De mire?
Köszönettel: G. Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Nem javaslom, hogy pelenka nélkül próbálkozzanak addig, amíg szárazon nem marad a pelus 1-2 éjszakán át. Az éjszakai szobatisztaságot nem lehet tudatosan szabályozni, ezért nem valószínû, hogy a pelenka megvonással elérnék a kívánt sikert.
Elõbbiek alapján, ha néhány éjszaka száraz marad a pelenka, akkortól javaslom a bugyis próbálkozást.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 éves múlt, szól, ha pisilni vagy kakilni kell, hogy húzzunk pelust. Próbáltam csak bugyit adni rá, akkor is szólt, hogy kér pelust. A bilire vagy a wc-re nem akar ráüllni. Szeptemberben megy oviba, mit tehetek, hogy addigra szobatiszta legyen?
Köszönettel: Juca
Vlasz:
Kedves Juca!
Problémája nem egyedi, sok ugyanezen témában íródott kérdés érkezett már hozzám. Érdemes lenne az ezekre adott korábbi válaszaimat átolvasni és a gyakorlatban kipróbálni. Bízom benne, hogy a javasolt játékos megoldások meghozzák majd a kívánt sikert.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam heteken belül 5 éves lesz. 3 éves kora óta nappal szobatiszta (az óvodában stabilizálódott), éjszakára még pelust hord. Az utóbbi kb. 2 hónapban kezdõdött el az a gyakorlata, hogy napközben bekakál és nem szól senkinek. Egyébként nincs gondja a székeléssel, ha bármikor WC-re megy, vagy ha küldjük (mert már nagyon látszik rajta). Hajlandó megszakítani a játékot, hogy "WC-szünetet" tartsunk. Viszont mostanában naponta többször székel, apróbbakat, de gond nélkül. Ha bekakál, nem szól senkinek, és mivel csak kis adagokról van szó, gyakran órákig úgy marad, mire valaki (ovónõ, vagy mi) észreveszi. Elõfordult már az óvodában, de kiránduláson, játszótéren is - egyik alkalommal sem szólt.
Elsõ igazi büntetése, hogy az uszoda, amelybe az óvoda csoportosan vinné a gyerekeket oktatásra, nem engedi, hogy részt vegyen az oktatáson. Ezt azonban õ még nem érzi át teljesen.
A gyermeket sem trauma, sem változások nem érték, nincs családi vagy óvodai változás. Õ maga nem fogalmaz meg semmilyen okot. Eleinte azt mondta, nem érzi, hogy jön a kaka. Késõbb, hogy nem tudta, hogy bement a gatyába.
Segítõ gondolatait elõre is köszönöm. N. Katalin
Vlasz:
Kedves Katalin!
Úgy vélem, érdemes lenne gyermekpszichológust megkeresni gondjukkal, mert nem elképzelhetetlen, hogy mégis lelki okai vannak a problémának. 5 éves korban már nem tekinthetõ szokványosnak, ha éjszaka bepisil a gyermek, ill. ha napközben újra bekakil.
Feltételezem, hogy a visszaesésnek valamilyen konkrét oka lehet, javaslom, újra gondolják át, nem történt-e mégis valamilyen változás 2 hónapja.
Remélem, hogy a szakember segítségével nagyon hamar megoldódnak majd a gondok, kívánom így legyen!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagyon sok válaszlevelet olvastam Öntõl, amibõl hasznos tanácsokat kaptam.
Én is szeretnék kérdezni 3 éves kislányunkkal kapcsolatban.
Lakáscsere volt, bölcsõdébõl óvódába kerültünk. Ennyi változás volt a kicsi életeében az elmúlt 2-3 hónap alatt. Amit mostanában tapasztalunk nála néha nem értem miért viselkedik úgy és hogyan orvosolhatnánk. Hirtelen valami nem tetszik neki és bármennyire szeretnénk megölelni, megkérdezni mi a baj, vagy játékosan elterelni a figyelmét másra, pl. mesére, játékra stb. a válasza durva, elutasító és rugdos és verekszik. Ahogy bekerült az óvódába újra bekakilt, bepisilt a bugyiba, ami most már talán múlóban van. Már csak ritkán történik meg, akkor is csak bepisil. A bölcsõdét imádta, rohant be a gyerekekhez. Most legtöbbször csak úgy marad az oviban, ha az óvónéni a kezembõl veszi át a kislányomat.
Valójában az agresszív viselkedését nem értjük, mivel a férjem is én is a nagyfiam is (12 éves) a legnagyobb szeretettel fordulunk felé. Rosszat nem csinál, csak elkezd hirtelen ok nélkül "hisztizni" (?).
Elõre is köszönöm válaszát
KATA
Vlasz:
Kedves Kata!
Úgy vélem, jó helyen kutatja az okokat, én is azt feltételezem, hogy kislánya problémáit a költözés és az intézményváltás-okozta lelki megrázkódtatás váltotta ki.
Ön jó pedagógiai érzékkel igyekszik türelmesen, kellõ nyugalommal kezelni az érzelmi kitöréseket, csak ugyanezt tudom javasolni a továbbiakra is. Hogy jó úton jár a nehézségek leküzdésében, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a bepisilés, bekakilás is múlóban van, egyre ritkábban fordul elõ.
Talán az elõbbiek mellett érdemes lenne az óvó nénik segítségét is kérni, hiszen óvodai idõben õk is sokat tehetnek kislánya lelki egyensúlyának visszaszerzéséért. Velük karöltve minden bizonnyal hamar megoldódnak a gondok.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 2,5 éves, és nem mindig jelzi, ha pisilnie, kakilnia kell. 1,5 évesen nyáron, már pelus nélkül volt, bár beszélni még nem tudott, de amikor elvittem mindig pisilt. Csak az alvásokhoz volt neki pelenkája. Õsszel mikor már megtanult beszélni, egyszer csak közölte, hogy õ ezt már nem akarja. Nem is erõltettem, vissza tettem rá a pelenkát. Most már bölcsibe jár, ahol a csoportban rajta kívül kb. még két gyerek van, aki pelenkás. Úgy érzem tudna szólni, mivel ezt néha meg is teszi, de lusta. A hétvégén eldöntöttem, hogy hétfõtõl nem adok rá pelenkát, csak az alváshoz. Mikor mondtam neki, hogy nem kap pelust elõször meglepõdött,de elfogadta. Most sem jelez elõre, de valahányszor elviszem, pisil. A bölcsiben is az nap már pelenka nélkül volt. Vidékiek vagyunk, és míg haza hoztam a bölcsibõl autóval, addig sem pisilt be. Nagyon megdícsértem, aminek örült is. A bölcsiben a gondozó néni azt mondta, hogy lehet, hogy az õsszel nem kellett volna ráhagyni, amikor közölte, hogy õ ezt már nem akarja. Én viszont nem szerettem volna erõltetni, és még nem volt 2 éves sem. Lehet, hogy rosszul tettem? Úgy gondoltam,hogy nincs még elkésve a dologgal. Szeretném, ha szeptemberre már szobatiszta lenne, mert beírattam az oviba. Ráadásul, most is azért hordjuk a közeli nagyvárosba bölcsibe, mert itt, ahol alkunk, még a bölcsödei csoportba is csak akkor veszik be, ha szobatiszta lesz. Kérdéseim a következõk: Rosszul tettem, amikor vissza tettem rá a pelenkát? Ön szerint a leírtak alpján lusta, vagy csak nem érzi még, hogy mikor kell neki wc-re mennie.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, nem tette rosszul, hogy nem erõltette 2 éves gyermekének a bilihasználatot, ennek köszönhetõen most sem zárkózik el a dologtól. Nagyon jó úton haladnak, véleményem szerint nem érdemes aggódni az õszi óvodakezdés miatt. Nem baj, ha nem szól, mikor pisilnie kell, ha Ön rendszeres idõközönként figyelmezteti és ennek kapcsán ül rá a bilire, az ilyen idõsen teljesen elfogadható. Az én kislányom is így kezdte annak idején, én juttattam az eszébe, hogy ideje lenne pisilni. Õ szépen megszokta, hogy pisilni csak bilibe szokás, és amikor egyszer megfeledkeztem arról, hogy szóljak neki, õ magától jelezte, hogy pisilnie kell. Innentõl kezdve aztán nem volt megállás a teljes szobatisztaság felé, biztos vagyok benne, hogy ez Önöknél sem lesz másként.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! Sok kérdést és az arra adott válaszokat átböngésztem az oldalon, de az enyémre nem igazán találtam megfelelõ választ. Kislányom 3 éves lesz július 15-én. Nagyon okos, szeretetreméltó, kedves gyerek. A szobatisztasággal sehogyan sem állunk, és most úgy érzem, hogy ez sosem fog javulni. Szeptemberben óvodába kellene mennie, beiratkoztunk, de hangsúlyozták, hogy csak pelus nélkül! Réka szívesen vesz fel szép bugyikát, rá is ül a bilire, ha kérem, magától sosem. A WC-n nem érzi biztosnágban magát. Ha kérdem, hogy kell-e pisilni, mindig nem a válasz. Ritkán pisil be a bugyiba is. Egész délelõtt tartogatja. Eljön a dél, a lefekvés ideje, és sokszor már sír, hogy fáj a hasa, izzad, mert annyire kell már neki pisilni. Akkor már nem akar a bilire sem ráülni. Máskor kéri a pelust a pisilésre. Aztán máskor, ha van rajta pelus,akkor megkérdezi, hogy pisilhetek ,van pelusom? Mit csináljak, mi a jó módszer? Vegyem el tõle végképp a pelust? VAgy adjam vissza teljesen és majd szól, ah már egyáltalán nem kell neki? Félek, hogy komolyabb baja lehet belõle, ha sokszor hosszú órákig visszatartja a pisilést. A gyerekorvosunk a napokban azt javasolta, hogy akkor se adjak pelust, ha már sír, mert a pisi akkor is valahogy kijön. Hát nem tudom!!! Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem igazán egészséges, ha a gyermek visszatartja a pisilést, ezért az alábbi játékos megoldásokat javasolnám: vásároljanak pisilõs játék babát és egy kis játék bilit, amire ráültethetik. Nagyon jó móka lehet, ha kislánya és a babája egyszerre próbálnak pisilni. "Mutasd meg a Zsuzsi babának, hogyan kell bilibe pisilni!" Itassák meg a játékot, hogy belecsurogjon a játék bilibe a "pisi", így talán gyermeke is kedvet kap hozzá. Hasznos lehet még, ha bilizés közben eltereli a figyelmét egy-egy érdekes könyvvel, mesével, filmmel, így ha véletlenül becsurran a pisi, már csak a dicséret lesz hátra.
Jó ötlet lehet még, ha az eredményes bilizés jutalmaként Réka lehet a "bilikirálynõ", aki ügyessége fejében koronát és varázspálcát kaphat. Ezek után minden egyes pisilésért matricát kap a "királynõi albumba".
Meséljen neki az óvodáról is, ahol már minden gyerek KIS(!)WC-be pisil, kakil, s õ is kipróbálhatja majd. Tálalja úgy az óvodai WC-zés lehetõségét, mint valami csodát, egy olyan varázslatos ülõkét, ami hihetetlenül kényelmes és minden gyerek nagyon szereti használni.
Adjon lehetõséget arra is, hogy õ választhassa ki, aznap milyen bugyiban szeretne lenni, sõt, együtt vásároljanak új, szép darabokat, ez is sokat segíthet.
Remélem, hogy tanácsaim nyomán sikeresen veszik majd a szobatisztaság felé vezetõ út elsõ akadályait, sok sikert hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!Elnézést hogy ismételten zavarom,de még mindig problémám van a kisfiam szobatisztaságával kapcsolatban,pedig már április 25-én betöltötte a 3.életévét.Már egyszer irtam hogy a kisfiam semmi másba nem hajlandó elvégezni a dolgait,csak a pelusba.Tetszett irni hogy próbáljam meg hogy elfogyott a pelenka,autós bili stb...,én ezeket mindet kipróbáltam de nem jártunk sikerrel.Amikor "elfogyott" a pelenka,és nem adtam rá hogy kakilnia kellett,3napig nem kakilt ami egy olyan szorulással járt,hogy másfél hónapig kinlódtunk,mert nem mert kakilni.Húsvét óta oviba járunk,mert megengedték hogy hátha leszokik ha látja a többieket hogy hogyan kell pisilni,kakilni,de õ nem akar.Elviszem az oviba 9-kor,fél 4-re megyek érte és egész nap nem pisil,annyira visszatartja.Mit tetszik szólni ehhez?nem lehet ettõl neki valamilyen baja?Próbálgat pisilni,de azt mondja mindig hogy nem sikerül.(kb.másfél hete a kertben..)Nagyon aggódom érte.Gondolom ez nem jó dolog ha igy visszatartja.És még annyit hogy alvás közben sem engedi be.CSAK a pelusba!Válaszát nagyon megköszönném:egy nagyon-nagyon aggódó anyuka.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Valóban nem egészséges, ha a gyermek hosszú ideig visszatartja a pisit, kakit, ám könnyen elõfordulhat, hogy jóindulatú próbálkozásainkból éppen az ellenkezõje sül ki. Elõbbiek okán most azt javaslom, pihentesse a témát. Esetleg úgy érdemes indirekt módon motiválni a kisfiút, hogy amikor érte megy, érdeklõdjön, használta-e aznap a WC-t. Ha nem, semmiképpen ne mutassa ki felé csalódottságát, hanem ilyen módon kommentálja: " Ma nem pisiltél az ovis WC-be, de biztos vagyok benne, hogy egyszer csak meglepsz majd vele. Az nagyon jó lesz, mert akkor már bátran elmehetünk a cirkuszba is meg a vidámparkba, mert nem kell hazaszaladni, ha pisilni kell vagy kakilni. ... Hú de izgulok, hogy mikor fogsz ezzel meglepni! Ha majd pisiltél az ovis WC-be, feltétlenül szólj, mert akkor azonnal megvásároljuk a cirkuszjegyeket, jó?" Elõbbiek nyomán biztosan nem érzi magát "szorongatva" a fiúcska, de biztos lehet benne, hogy mindent el fog követni, hogy sikeres legyen az ovis WC-zés.
A kakilást viszont ne forszírozza, várja ki, amíg magától nem kéri a bilit. Ami ezzel kapcsolatban fontos, hogy minden nap biztosítsa, akár pelusba is, a kakilás lehetõségét.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ...
Az elõzõ Anyukához hasonló de egy kicsit mégis más kérdésem lenne. Van egy 2,5 éves kislányunk. Nagyon ügyes, értelmes kislány, rendkivüli értelemmel. Kb. 1 hónapja úgy döntöttünk, megpróbáljuk hátha elég ügyes a szobatisztasághoz is. A pisiléssel az elsõ pillanattól kezdve nincs gond. Szól, megy, vetkõzik, elvégzi, kezetmos, szinte rutin szerûen. Viszont a kakilás esélytelen. Van, hogy azt mondom nincs itthon pelus, és akkor két napig is képes visszatartani akkor adok neki pelust (mert félek nagyobb kárt okozok azzal ha visszatartja) és elmegy elvégezni a dolgát. Nem kemény, nem fájhat neki, nem tudom mi lehet a gond. Ma már éjszakára is bugyit kért és én szívesen adtam rá, mert több mint egy hete száraz volt éjszaka is a pelus. Reggel Õ kéri a bugyit. Gondoltam arra is hátha korai amit kétlek(sokan mondták pihentesem, adjam vissza rá a pelust és egy hónap múlva próbáljam újra), de nem engedi magára vissza a pelust csak ha kakilni kell, de akkor Õ kéri, és hiába megyünk bilizni, WC-zni, nem hajlandó... Ígértünk már meglepit, kértük szépen, csúnyán.....mit tegyek, hol lehet a gond, hogy vezessem rá? Elõre is köszönöm, szíves segítségét és tanácsait.
Maradok tisztelettel: Kata
Vlasz:
Kedves Kata!
Nagyon gyakori a probléma, amirõl levelében ír. A gyermekek sokszor saját testük részének érzik a székletet, amit nem szívesen engednek ki magukból a külvilágba. (t.i: bilibe, WC-be) Ez hamarosan magától is rendezõdni fog, de addig is a következõkkel segíthet: készítsen só-lisztgyurmából "mû-kakit", amit a játékmaci, baba ürít a játék bilibe. A szerepjáték során fokról-fokra oldódni fognak gyermekében a gátlások.
Másik megoldás: ha észreveszi, hogy kislányának kakilni kell, ültesse le a bilire ezen szavakkal: "Nem kell kakilni a bilibe (!), csak pisiljél!" Õ nem érzi kényszerítve magát a bilibe kakilásra, hiszen csak pisit kért tõle, de ugyanakkor teljesíteni szeretne, hiszen a pisi már természetes számára. Eljön az a pillanat, amikor már annyira kell neki kakilni, hogy nem tudja elkülönítve csak a pisit kiengedni, így kénytelen megtapasztalni, milyen az, ha bilibe megy a nagydolog. Ekkor nagyon-nagyon dicsérje meg a véletlenül kicsúszott eredményért. Õ büszke lesz és legközelebb már nem fog annyira elzárkózni a bilibe ürítéstõl. Néhány ilyen alkalom után valószínûleg oldódni fog a szorongás.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 éves múlt, de még nem szobatiszta. Szól, ha pisislni vagy kakilni kell, de nem hajlandó ráüllni a bilira vagy a WC-re. Próbáltuk pelus nélkül csak bugyiba, szólt, ha kellett, de a bugyiba ment. Mit tehetek a szobatisztaság eléréséért?
Köszönettel: Judit
Vlasz:
Kedves Judit!
Tekintve, hogy jön a jó idõ, a meleg nyár, feltétlenül javaslom, hogy vegye le a kislányról a pelenkát és bugyiban próbálkozzanak tovább. Csak akkor fog õ is a szobatisztaságra, bilihasználatra törekedni, ha rendszeresen megtapasztalja azt, hogy milyen kellemetlenséggel jár egy-egy bepisilés, bekakilás "védõháló" nélkül. Amíg ezt nem érzi, addig nincs miért igyekeznie, hiszen a pelus mindent elnyel.
A bilivel való megbarátkozáshoz sokféle játékos tanácsomat olvashatja korábbi, ilyen témában íródott leveleimbõl, javaslom ezek átolvasását és alkalmazását.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kislányom 5 éves elmúlt és még mindig bepisil éjszakánként. A kérdésem az, hogy melyik a helyesebb, ha pelust teszek rá és türelmesen kivárom mikor lesz száraz, vagy ha éjszakénként felveszem pisilni? Esetleg pelus nélkül altatom, és hagyom bepisilni?
Lelki problémái - azt gondolom- nincsenek, két felnõtt testvére mellett õ a család kedvence, az óvodába járással sincs különösebb probléma, az óvónõk dicsérik.
Ez a probléma "folyamatos", nem volt még néhány napnál hosszabb idõszak, hogy szárazon ébredt volna.
A fennti kérdésemre válom válaszát!
Köszönettel: Erzsébet
Vlasz:
Kedves Erzsébet!
Sokszor olyan, a szülõk, hozzátartozók számára rejtve maradt lelki problémák, szorongások váltják ki az éjszakai bepisilést, aminek feltérképezésében csak szakember segíthet. Elõbbiek okán mindenképpen javaslom, hogy keressenek fel egy gyermekpszichológust, aki érdemben segítséget nyújthat a probléma megoldásában. Mielõtt azonban a hozzá fordulna, érdemes lenne egy teljes körû orvosi vizsgálatot végeztetni a szervi problémák kizárása érdekében.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ,
Három és féléves fiam most fejezi be a kiscsoportot. Szeptember végi születésû így egy hónapot kihagyott az oviban. Remélem túl vagyunk a "kötelezõ" betegségeken, amelyek miatt elég sokat hiányzott. Az egyik legfiatalabb a kiscsoportban így a "nagyok" óriási befolyással vannak rá. Szeret oviba járni és szüksége is van az ilyen fajta szocializációra. Eleven, örökmozgó, érdeklõdõ kölyök, de néha nehezen kezelhetõ. Nem figyel, "süketnek tetteti magát", csúnyán beszél és agresszív.
Családi döntés után két hónapja megkerestük a helyi Nevelési Tanácsadót. Öt-hat fõs csoportos foglalkozásokra azóta is hetente járunk.
Eddig az óvodában és a tanácsadóban is azon a véleményen voltak, hogy "kicsi még a gyerek, meg fog változni. Semmi különösebb baj nincs vele". Ezzel szemben mi, a szülõk, tudjuk, hogy valami nincs rendben illetve most kezd félrecsúszni.
Most, hogy közeledik az óvódai évzáró, az óvónõktõl egyre többet halljuk, hogy sokan vannak a csoportban és "át kéne vinnünk a kisfiút egy másik oviba, pl. a közeli Fejlesztõ Óvódába. Mivel évvesztes úgy sem mehet hat éves kora elõtt iskolába, így vissza kell maradnia kiscsoportban. Mivel a jelenlegi, - de iskolaéretlen és így visszamaradó - nagycsoportosok felduzzasztják a szeptemberben induló új nagycsoport létszámát, a középsõcsoportos évvesztesek sem lépnek felsõbb csoportba, és a kicsik is úgyanígy járnak.
Véleményünk szerint a fiú fejlõdését gátolni fogja az, hogyha egy évvel fiatalabb korosztályba fog kerülni.
Kérdéseim a következõk: Tényleg vissza kell maradnia az "évvesztes" gyermeknek valamelyik óvódai csoportban? Ha igen melyikben? Ezek óvódai, szakmai döntések vagy valamilyen diskurzus után alakulnak ki, illetve van-e jogszabályi hely amely ezt szabályozza? Hat év alatti gyermek megkezdheti-e az általános iskolai tanulmányait, ha egyébként "iskolaérett"?
Elnézést a hosszú bevezetõért. Kérdésemet e-mailben is elküldtem.
Válaszát várva.
Tisztelettel Apa
Vlasz:
Kedves Apuka!
Pusztán a csoport életkori összetétele optimális esetben nem veti vissza a gyermek fejlõdését, hiszen differenciált, egyéni fejlesztésen alapuló nevelõmunka folyik az óvodákban. A túl magas csoportlétszám már sokkal inkább lehet visszahúzó erõ, hiszen ez nagyban megnehezíti a fent említett, nívós nevelõmunkát.
Iskolaérettségrõl az Önök esetében nehéz lenne még beszélni, hiszen hosszú-hosszú évek múlva válik csak esedékesé, és addig még sok víz lefolyik a Dunán. Ám az biztos, hogy az iskolaérettséget nem csak az értelmi fejlettség határozza meg, de ugyanúgy megvétózhatja a sulikezdést a szociális fejletlenség vagy a fizikális éretlenség is. Akár egyik, akár másik szempontból elmaradás van a kívánt szinttõl, érdemes megfontolni az óvodában maradást.
Nem hinném, hogy az óvónénik, ill. kollégák közötti "diskurzus" döntene egy-egy gyermek sorsáról, sokkal inkább az érintett csemeték érdekei.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
A segítségét szeretném kérni!
A problémám a következõ:a kisfiam 3 éves,1.5 éves korában bölcsödébe "kényszerültünk",mivel állandóan beteg volt a csoporton belüli mondóka vagy ének tanulásról mindig lemaradt.Itthon a munkám mellett próbáltam tanítgatni,ha meggyógyult a gondozó nénik meg is dicsértek minket,hogy mennyit fejlõdött!
Sajnos 1 év után, idén februárban ki kellett vennünk a bölcsibõl,mert féltünk,hogy a sok betegségtõl valami komolyabb baja lesz!
Ekkor kezdõdtek a problémák.Teljesen kezelhetetlen lett,állandóan nyugtalan,nem fogad szót,nem szereti,ha mesét olvasok neki.
Teljesen kétségbe vagyok esve,hogy mit ronthattam el!Nem lehet,hogy azért lázad,mert túl hamar kellet magára hagynom/vagyis nem magára,mert ha dolgozom, az apukájával van itthon,de az mégis más/!
Talán a betegségei is leleki eredetûek lehettek?
Elõre is köszönöm a válaszát
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Nem hinném, hogy az okozza a problémát, hogy gyakran hagyja a fiúcskát az apukára. Sokkal inkább valószínû, hogy a folyamatos változások váltották ki nála a viselkedési gondokat. Nincs jelen az életében a biztonságot adó állandóság, amit a megszokott, mindennaposan ismétlõdõ napirend adhatna. Teljesen mindegy, hogy bölcsõdei vagy otthoni viszonylatban valósul meg, a lényeg, hogy ne változzanak állandóan a körülmények. (Pl: egyik nap az apuka van vele, másik nap Ön, harmadik nap talán bölcsibe megy ... stb.)
Próbáljon egy ritmikusan ismétlõdõ, többé-kevésbé állandó napirendet biztosítani a kisfiúnak, ami hatására valószínûleg helyrerázódnak a dolgok.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ! Kisfiam, Dani februárban múlt 3 éves. (Van egy 18 hónapos kishúga.)Alapvetõen jó kisgyermeknek tartjuk, de idõnként egyáltalán nem fogad szót. Pl.a játszótéren nála kisebb gyerekek vannak csak és folyton "piszkálja" õket. Hol a motorjával megy nekik, hol a hajukra szórja a homokot, vagy az arcuk felé hadonászik valamilyen bottal, vagy épp a sapkájukat veszi le a fejükrõl és eldobálja. Ma például azt mondta, azért böködte bottal az egyik kisfiút, mert nem szereti. Elõfordul, hogy az anyukák lábára rámegy a motorjával. Ha kishúga éppen csúzdázik, nemis tudok a közelében lenni, mert a kicsire kell figyelnem.De igyekszem rászólni, szépen kérem, hogy ilyet ne csináljon,mert nem szabad, a másiknak fáj, és ez neki sem esne jól,ha vele történne. Ha látom mire készül és ottvagyok igyekszem megakadályozni. De bizony sokszor kell szólnom, és néha már kellemetlenül is érzem magam, mivel a többi gyermekkel ilyen gond nincs. És van úgy, hogy már a többi anyuka is rászól és figyelmeztetni, hogy ezt v.azt ne csinálja, mert butaság. Van egy vele egykorú kis barátja, õ is hasonló viselkedésû, és bizony néha vele is "agresszíven" viselkedik. Lökdösi hátulról az utcán. A sógoroméknál van egy hathónapos kisbaba. Ha elmegyünk hozzájuk, minden plüssállatot rászór a babára, felmászik hozzá a nagyágyra, löködi, húzza a ruháját. Hiába szólunk rá, vesszük le az ágyról, fél perc múlva ugyanúgy folytatja, és a vége az, hogy rossz szájízzel hazamegyünk. A húgával szembeni féltékenysége (nem adja oda a játékait) enyhülni látszik, idõnként szépen eljátszanak, de azt vettem észre, hogy egyre jobban dirigálja, hogy a kicsi mikor, mit csináljon, melyik szobába, ilyenkor húzza-vonja magával. Egy idõben elég sokat kiabáltam vele, mert már x-edszer kértem valamire, vagy szóltam, hogy ne csinálja, de csak azért is. Most megfogadtam megpróbálok nyugodtan, nem kiabálva, nem veszekedve bánni vele. De nagyon nehéz. Vannak napok amikor szinte nincs vele különösebb gond, de néha...
Van úgy hogy beszélek hozzá, és látom rajta, hogy azt gondolja mondjad csak, engem nem érdekel és csak néz rám és mosolyog (szinte vigyorog). Ilyen akkor is van mikor WC-re megyünk este és teljesen elhagyja magát, riheg-röhög, alig lehet elvinni, szinte csak lóg, még a WC-re sem tudom ráültetni, mert lecsúszik róla. (Még mindig kiságyban alszik, ezért szoktuk ölbe kivinni WC-re.)
Tud egyedül is öltözni-vetkõzni, de legtöbbször nekünk kell öltöztetni. Nagyasztalnál eszik velünk, szépen. Bár néha kényeskedik, hogy õ nem tudja megfogni a kenyeret, ilyenkor nyüszög. Hisztisnek nem mondható.Amúgy értelmes, szépen beszél, szeret könyveket nézegetni, ahogy lapozza a mesekönyvet még mesél is.Szeret énekelni is bár sokszor csak valamiféle sajátos halandzsa nyelven. Imádja az autókat, kívülrõl tudja a márkákat.
Nem tudom igazán hogy minden 3 éves ilyen, vagy valamit elrontottunk, vagy csak unatkozik és azért viselkedik így. Óvodába még nem jár, majd csak szeptembertõl.
Hogyan lehetne rávenni, hogy szófogadóbb legyen és ne piszkálja a többi kisgyermeket? Köszönettel: Bea
Vlasz:
Kedves Bea!
Úgy vélem, sokkal határozottabban és következetesebben kellene bánni a kisfiúval. Itt nem arra gondolok, hogy emelje fel a hangját, hanem az alábbiakra: csak egyszer kérje meg valamire, és ha szemmel láthatóan dacból nem akarja csinálni, helyezze kilátásba a következményeket. Pl: " Soha többet ne hadonássz a bottal, mert azonnal hazamegyünk!" Fontos, hogy tartsa be ígéretét, így biztosan komolyan fogja Önt venni a "mondd csak, úgyse érdekel" reakció helyett.
A BOTOZÁSt egyébként sajnos sok szülõ nem utasítja el kellõ határozottsággal, pedig NAGYON-NAGYON VESZÉLYES!!! Bevallom, én magam is szóltam már rá olyan fiúra, aki "jópofaságból" egy bottal hadonászott kislányom szeme elõtt. A dolog pikantériája, hogy az anyuka végig mellette volt, csupán nem mert (!) rászólni a gyerekre, nehogy nyilvánosan hisztizni kezdjen. Természetesen nem feltételezem, hogy Önöknél is hasonló okból nincs kezelve a probléma, de hogy kezelni kell és a legnagyobb határozottsággal, az nem kérdés!
Ugyanígy nem szabad megengedni, hogy egyéb módon piszkálja, bántalmazza a többieket, szokja meg, hogy nem alá-fölé rendeltségi viszonyban van velük, hanem egyenrangú kapcsolatban.
Ha ezt nem akarja megérteni, a kilátásba helyezett következményeket maradéktalanul tartsa be a gyermekkel szemben! Eleinte sírás és dac lesz a válasz, de ha látja, hogy ezzel nem, csak a fegyelmezettséggel ér célt, biztosan változtat majd viselkedésén.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Fanni lányom 4 éves, szeptemberben kezdte óvodát. Azt mondhatom könnyen beszokott; csak rengeteget volt beteg. November óta csak néhány napot volt óviban emiatt. Mivel én itthon vagyok GYED-en - kisebb lányom most 18 hónapos - bevallom én sem erõltettem az ovi. Februárban elmentünk a Farsangra; mindössze 15-20 percig voltunk: Fanni lányom sírt, el sem akart engedni,pedig többször mondtam neki, hogy nem megyek el, mert az anyukák is maradhatnak. De hisztérikusan csak sírt, hogy menjünk haza; és mivel ilyenkor semmit nem hall meg, bármivel is próbálom nyugatni összekészültünk és hazamentünk. Próbáltam vele beszélni arról, hogy mi is történt, de nem igazán sikerült megtudnom semmit. Azóta viszont az óvoda tájékéra sem akar menni. Ha csak közelítünk már hisztizik. Ma az óvi melleti játszótérre, mentünk és a csoportja éppen kinn volt. Ugyanaz történt mint ahogy korábban: még csak "köszönni" sem akart sem az óvónéniknek sem a gyerekeknek. Hisztirohamban tört ki,és elbújt a ház mögé. Én beszéltem néhány szót az óvonénikkel. De Õ elõ sem jött. A gyerekkel sem akar szóba állni, pedig rögtön mentek volna oda hozzá - de õk sem tudták mi a baj. Ha más játszótereken vagyunk pedig nagyon igényli és keresi a gyerek-játszótársat. Ezért is gondolom, hogy szüksége van az ovi közösségére. Az óvónénikrõl nem igazán tudok mit mondani. Még korábban felajánlották, hogy bármikor bemehetnénk. Valahogy kezdetektõl nem igazán kedvelte meg az óvónéniket(ha õszinte akarok lenni én sem), kivétel talán csak a dadusnéni. Az óvodakezdéskor hetekig szóba sem állt velük. Félreértés ne essék semmi negatívumot nem mondok rájuk, ez csak egy belsõ érzés.
És azt is tudom, hogy bármennyire szeretnék én otthon nem tudok annyit foglalkozni vele és annyi újdonságot tanítani neki, mint az oviban.
A dilemmám végülis abból adódik, hogy Fanni lányom nagy valószínûséggel már csak egy évet járna ebbe az oviba. A következõ évben visszamegyek dolgozni és akkor egy másik oviba íratom be, ami közelebb van a munkahelyemhez. Ide ugyanis nem érnék oda érte; maximum zárásra. Beirathatnám a másik oviba egybõl, de nem tudnám megoldani az elvitelét. Pontosabban csak úgy ha az egész napot az oviban töltené és csak este érne haza a férjemmel - ezt pedig nem igazán szeretném. Itthon is maradhatna, mert én szeretem, ha velünk van. MIT TEGYEK? Csináljuk végig a beszoktatást szeptemberben? Vagy maradjon még egy évet itthon és csak nagycsoportba menjen? - a leendõ ovija ún. óvoda-iskola: nagycsoportos pedagógusok viszik tovább õket elsõosztályba is. Szeretném a számára legjobb megoldást megtalálni. Nagyon hálás lennék ha leírná a véleményét. Tisztelettel Dománé Lázár Henrietta
Vlasz:
Kedves Henrietta!
Úgy vélem, nem volt jó ötlet, hogy éppen farsangra mentek be a kislánnyal. A jelmezbál egy felnõtt számára érdekes és jó mulatság, ám egy olyan gyermek számára, aki még csak ismerkedési fázisban van társaival, kifejezetten rémisztõ lehet a furcsa öltözetbe bújt, hangos, felbolydult gyereksereg.
Mivel ezen változtatni már nem lehet, a továbbiakra nézve az alábbiakat tanácsolom: menjenek be úgy egyszer-egyszer közösen az óvodába, mintha csak valami fontos ügyet szeretne intézni. Pl: befizetjük az ebédet, hazahozzuk mosásra a zsákból a ruhákat, stb. Ezen alkalmakkor kukkantsanak be a csoportba, de az ottmaradás kényszere nélkül. Elõbbiek mellett hasznos lehet még, ha az óvó nénikkel való egyeztetés után a csoport tagjai levelet küldenek kislányának, melyben kedvesen invitálják, látogasson el hozzájuk az oviba. Még személyesebb lehet az üzenet, ha rajzokkal is díszítik.
Elõbbiek segítségével lépésrõl-lépésre közelebb kerülhetnek a beszoktatáshoz, a többiekkel való megbarátkozáshoz. Külön jó dolog, hogy mivel Ön jelenleg otthon van, nincsenek sürgetve és kíméletesen, fokozatosan megvalósíthatják a beszoktatást.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Majdnem 4 éves kisfiam van, akivel eddig semmilyen problémám nem volt itthon sem és az oviban sem.Utóbbi hetekben viszont el kezdett éjszakánként bepisilni.Uyganekkor kezdõdtek a problémák az oviban is, mivel az egyik hasonló korú kisfiú, amikor úgy gondolja, el kezdi verni , köpni, marni a fiamat.Sajnos nem csak õt, a többi gyerek anyukája is panaszkodott már rá.Azóta nem akar menni oviba, pedig addig soha nem volt probléma , amikor ott hagytam.A délutáni foglalkozásokon (foci, hittan), amit eddig imádott, nem tudom egyszerûen ott hagyni.Csimpaszkodik a lábamba, hogy ne menjek el, nem akar itt maradni.Reggelente mindig kérnem kell az ovónõk segitségét, és szabályszerûen ki kell tépni a kezembõl a gyereket, mert nem enged el.Már reggelente kezdi, hogy nem akar menni oviba.Ha kérdezem, miért az válaszolja, hogy "nem akarok menni oviba, mert a M. megüt".Kértem az óvónéniket, h figyeljenek egy kicsit oda, de sajnos túl sokan vannak a csoportban, nem tudnak külön ezzel a problémával foglalkozni.Nõvére szintén ebbe a csoportba jár, tehát õt is kértem, hogy azonnal szóljon az ovónéninek, ha észlel valamit.
Hozzá kel tennem, hogy márciusban született meg a kis húguk.Fiam is és lányom is nagyon nagy szerettel beszélnek róla, imádják, babusgatják.Tehát nem veszek észre semmi féltékenységet.Az óvónõk mindig ezt hozzák fel indokként, hogy a fiam túl érzékeny és most látja hogy mindig a babával vagyok elfoglalva, kevesebb idõ jut rá, és igy reagál a problémára. A baba márciusi, a probléma viszont pár hete kezdõdött.Lehet hogy csak "most esett le a tantusz", hogy a kisbaba mindig itthon marad és mégis konkurencia neki?És azért pisil be.Vagy tényleg fél óvódába menni ?!Mennyire engedjek a fiam kérésének, ha azt mondja itthon szeretne maradni?Lehet hogy ez csak egy fázis, ami majd elmúlik?
köszönettel ,várom válaszát
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Sorai alapján számomra sokkal inkább valószínû, hogy a problémát a verekedõs társ felõl kell megközelíteni, mint a testvérféltékenység irányából.
Amit Ön idáig megtett a gyermekért, azzal teljesen egyetértek. Jó, hogy felhívta a problémára az óvónõk figyelmét, helyes, hogy a nõvérke vigyázó tekintete is óvja a fiúcskát. Érdemes lenne azonban ismét kérni a pedagógusok segítségét, mégpedig karöltve, együtt azokkal a szülõtársakkal, akiknek szintén hasonló gondjuk van. Így kisebb az esély arra, hogy szõnyeg alá lehessen söpörni a megoldandó problémát vagy más, külsõ tényezõkkel elkenni.
Az óvodától való tartózkodást azonban nem tartom jó megoldásnak, mert így csak mélyülne a szakadék a kisfiú és az óvoda között.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Tavaly szeptember óta jár kisfiam oviba, vegyes csoportba. Májusban lesz 4 éves. Amióta óvodába jár még kiegyensúlyozottabb, még könnyebben kezelhetõbb lett, mint elõtte volt teljesen megszûntek a dackorszak tünetei - mármint otthon - semmilyen agresszióra utaló tünetet nem tapasztalunk nála. Az óvodában viszont részt vesz a "csetepatékban". Az óvónõnk azt mondta, hogy ne aggódjak mert ez fiúknál nem akkora probléma. Nekem csak az a gondom, hogy úgy érzem az idõnkénti rászóláson kívül semmilyen "büntetést" nem alkalmaznak, hogy motiválják a gyerekeket a jó viselkedésre. És ha nem is mossák össze a "rossz" kisfiúkkal õt, azért mégis rossz érzés, hogy tudom, közben otthon teljesen jól viselkedik. Sajnos nem egyszer tapasztaltam, hogy több gyerek a felnõtteket megszégyenítõ módon az én jelenlétemben ütögeti, cukkolja, provokolja a fiamat. És persze a saját szüleik sem szólnak rájuk. Nagyon el vagyok keseredve...Akkor marad az a lehetõség, hogy mindig megalázzák, vagy õ is verekszik majd és õ is egy rossz gyerek lesz a többi közül. Az érdekes az, hogy nem a legnagyobbak és a kicsik között zajlik ez a hatalmi harc. Tényleg bele kell törõdnöm ebbe az óvodai "hangulatba". Egyébként szóban õ biztos, hogy nem piszkálja a többieket, mert a beszéde még nem elég fejlett ehhez. De annyira érzékeny, jószívû kisfiú soha nem tapasztaltam, hogy bárkivel is piszkálódott volna. Kérem kedves óvõnõ adjon tanácsot mivel segíthetnék neki, hogyan viszonyuljon ezekhez a gyerekekhez. Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Feltétlenül fel kellene hívni az óvónõk figyelmét a problémára, hiszen érdemben csak õk tudnak segíteni! Mondja el nekik gondját, kérdezzen rá, milyen fegyelmezési eljárásokat alkalmaznak ilyen és ilyen konkrét helyzetekben. Beszélje meg velük is és gyermekével is, hogy abban az esetben, ha bántják, nem árulkodásképpen, sokkal inkább a probléma megoldása miatt szólni fog a gyermek az óvónõknek. A pedagógusok minden bizonnyal segíteni fognak majd a konfliktushelyzetek megoldásában, kérje ebben aktív együttmûködésüket!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Ovónõ és Kedves érintett mindenki!
Az én kisfiam most mult márciusban 2 éves és azt kell mondjam szobatiszatság terén nagyon jól állunk. Ügyesen pisil bilibe, WC be , "locsoljuk" a bokrokat, de kaki téren sajnos problémánk van. Szegénykém nem mer kakilni se a pelusba, se sehova máshova. 2-3 napig elkílódik aztán a természet erejénél fogva kijön a "dolog" de csak kinlódás utján. Általában Laevolac ot adok neki, hogy könnyebben menjen, de az sem megoldás, hogy folyton hashajtózzam. Nem tudom mit tehetnék, hogy megtanulja a kaki sem probléma. Folyamatosan mondom neki, beszélünk a büdi kakiról, jókat nevetünk rajta, de tovább nem jutunk. Természetesen tudom, hogy elõbb utóbb tuljutunk ezen a krizisen de szeretnék neki segíteni, és nem tudom mit tegyek. Ezért várom minden jóakaró válaszát.
Üdv: Koródi Szilvia
Vlasz:
Kedves Szilvia!
A probléma, úgy vélem, egy ördögi kört takar: fáj a kakilás a kisfiúnak, ezért visszatartja, és minél tovább visszatartja, annál keményebb, fájdalmasabb lesz késõbb. A kemény széklettel való erõlködés pedig sérüléseket okozhat a végbélben, ami hatására még rosszabbá válik a helyzet. Az ördögi kört mindenképpen az étkezésnél kell megbontani! Egyen a gyermek rengeteg gyümölcsöt, joghurtot (ebbõl nálunk a Danone activia vált be, szinte csodaszernek tartom), fõzeléket, valamint igyon bõségesen! Elõbbiekkel, tapasztalataim szerint jól helyre lehet rázni a székelési gondokat.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonéni
Kislányom most lett 3 éves, már lassan 1 éve szobatiszta , Wc-bpisil, kakil. Nagyon könnyen szobatiszta lett, 1 hét alatt szinte teljesen. Éjjszaka azonban nagyon sokat pisil, gyakran nem is ébred fel rá. Pedig este már alig-alig iszik. Kb. két hónapja levettük róla a pelust éjjszakára és gyakran felkeltjük pisilni, de még mindíg nincs változás. Ha elmarad egy felébresztés (átlag 2 óránként) akkor bepisil, és öltözünk át. Érdemes e ilyenkor visszatérni az éjjszakai pelusra. Sokan mondják, hogy mostmár ne rakjuk vissza rá. Az a fõ kérdés, hogy vajon nem ártunk-e azzal neki, ha mindíg felkeltjük, ha érzi, hogy sokszor bepisil?
Vlasz:
Kedves Szülõ!
Ilyen idõs korban még nem ritka az éjszakai bepisilés. Ez semmiképpen nem irányítható tudatosan, hiszen éjszaka, alvás közben ez lehetetlen, úgyhogy a pelus megvonásnak sem látom értelmét. Javaslom, bátran adja vissza éjszakára a pelenkát, így legalább a megfázás elkerülhetõ. Mindemellett a következõket tanácsolom: lefekvés elõtt továbbra is korlátozzák a folyadék bevitelt; közvetlenül elalvás elõtt még egyszer pisiltessék meg; valamint igyekezzenek a lehetõ legkiegyensúlyozottabb, nyugodtabb családi háttérrel támogatni gyermekük pszichés fejlõdését!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónõ!
A kisfiam 4 éves szeptemberben kezdte az óvodát. Nagyon beteg lett, pedig imádott járni, de az asztma és a krupp minden kisebb fertõzésre kialakult nála, ezért decembertõl nem járt oviba.Imádott ott lenni, most 2 hete ujrakezdtük az ovit.Félállásba dolgozom, 2*kell mennem egy héten ezért úgy gondoltam, hogy csak azon a két napon aludjon ott, a többin pedig ebéd után elhozom.Nagyon örült hogy újra mehet oviba, boldogan kezdtük. Már egyszer ott is aludt, de sajnos nem tudott elaludni. Mikor mentünk érte az ott alvós napon az óvónõ csak annyit mondott hogy nagyon rossz volt, forgolódott és beszélt és szó szerint idézve ezt mondta:"a gyerek kimutatta a foga fehérjét."Megkérdeztem, hogy ezt mégis hogy érti, de nem válaszolt rá.Ez a nap óta a kisfiam minden reggel görcsösen kapaszkodik belém, ordít.Nem mondja mi bántja.Eddig azért sírt mert elhoztuk, most ordít mert otthagyom. Nem tudom mit tehetnék, de hiába próbálok erõs maradni, azért nekem is nagyon fáj.Mit ajánl, mit tegyünk?Melinda
Vlasz:
Kedves Melinda!
Javaslom, kérdezzen rá az óvónõnél, konkrétan mi volt a gond az ott alvásnál, mert szeretné, ha közös erõvel megoldást találnának a problémára. Kérje az óvónõ segítségét ebben, így talán õ is nyitottabb lesz az együttmûködésre.
Érdeklõdjön, van-e mód arra, hogy miután a többi gyermek elaludt, õ csöndben, tényleg nagyon csöndben könyveket nézegessen, esetleg rajzolgasson. Ha nem megoldható, azt is el kell fogadni. Ebben az esetben beszélgessen el a kisfiúval arról, mit és hogyan kellene másként csinálni csendes pihenõ alatt. Úgy vélem, a legfõbb gond az lehet, hogy igazán nincs is tisztában azzal, hogyan, miként kellene viselkedni ilyenkor (nincs még ezzel kapcsolatos tapasztalata, az óvónõ pedig nem mondta el neki). Egy oldott hangulatú beszélgetés közben szépen el lehet magyarázni neki, hogy azért kell csöndben maradni, hogy a többieket ne zavarjuk. Hasznos lehet, ha meglepi a kisfiút pl. egy álomhozó plüss macival, ami mindig vele lehet a csendes pihenõ alatt. Mindenképpen kérje az óvónõt, hogy ezt a kis játékot magánál tarthassa kisfia alvásidõben, hiszen az otthonról hozott kis tárgyak érzelmi biztonságot adnak az ehhez hasonló nehéz helyzetekben.
