 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Judy vagyok, közel egy évvel ezelõtt írtam Önnek a fiammal kapcsolatos óvodai problémákról. Most nem kérdezni, hanem visszajelezni szeretnék Önnek, és egyben megköszönni a múltkori tanácsait. Röviden elmesélném, hogy hogyan leltük meg azt a remek óvodai csoportot, ahol nemcsak a "jó" gyereket képesek elviselni az óvónõk...
Fiamat a két óvodai kudarc után tavaly év elején kivettem a körzeti óvodából, és úgy döntöttem, kizárólag akkor íratom be legközelebb bárhová is, ha megtaláltam a tökéletes megoldást, mert több lelki törést már egyikünk sem bírt volna elviselni! Így tehát kisfiam hosszú hónapokra itthon maradt velem és kistestvérével. Kemény idõszak volt ez mindannyiunk számára! A fiamnak hiányzott a mozgástér, amit a lakótelepi lakásba zárva sehogyan sem tudtam megadni neki, a pár hónapos kishúga viszont csendet, nyugalmat igényelt volna, amit a folyton pörgõ nagytesó miatt lehetetlenség volt biztosítani neki. Én próbáltam ugyan lavírozni a két gyerek eltérõ szükségletei között, de nagyon-nagyon nehéz volt...
Az óvodai gyermekpszichológushoz eközben rendszeresen visszajártunk, én pedig továbbra is folyamatosan kerestem a megoldást, hogy hol találhatnék a kisfiamnak olyan óvodát, ahol viselkedési problémái ellenére is szeretettel fogadják õt. Májusban elmentem kerületünk több óvodájának nyílt napjára is.
Késõbb, az év második felében körzeti gyermekorvosunk segítségével lehetõségünk adódott részt venni a gyerekkel egy egyhetes pszichiátriai kivizsgáláson. Ott állapították meg végül a kisfiunkról, hogy figyelemzavaros, illetve hogy nagy valószínûséggel hiperaktív. (Ezt teljes bizonyossággal csak iskoláskorban tudják eldönteni.) A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy kisfiunk intelligenciaszintje magasabb a vele egykorú társainál, azonban ennek ellenére a gyerek nem helyezhetõ el normál létszámú óvodai csoportba. Innentõl kezdve egyértelmûvé vált, hogy merre tovább: speciális óvodai csoportot kellett találnunk kisfiunk számára. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataink is igen keserûek. Lakóhelyünkhöz közel(!) sikerült találnunk egy olyan óvodát, ahol létezik egy SNI (Speciális Nevelési Igényû)-csoport. Ritka szerencsének tartottuk ezt a véletlen egybeesést! Fel is kerestük az óvoda vezetõjét a fiunk felvétele ügyében, mert úgy véltük, ennél ragyogóbb megoldást keresve sem találhattunk volna! Az óvoda vezetõje azonban megtagadta a gyerek felvételét arra hivatkozva, hogy nem vagyunk kerületi lakosok!!! Szomorú és egyben felháborító! Nem a gyerek érdeke a fontos, hanem az, hogy a lakóhelye a szomszédos kerületben van...
Újabb arculcsapásként ért ez a hozzáállás, de szerencsére nem olyan fából faragtak, hogy feladjam a küzdelmet! Bár ekkor már elõrehaladott állapotban voltam harmadik gyermekünkkel, elhatároztam, nem nyugszom addig, amíg meg nem oldódik kisfiunk óvodai elhelyezése. Mikor a problémánk eljutott önkormányzatunk illetékeséhez, õ tehetetlenül tárta szét a karjait, hogy sajnos a mi kerületünkben egyáltalán nem létezik ilyen jellegû óvodai csoport. Ezután tovább küldözgettek minket jobbra-balra (Nevelési tanácsadó, családsegítõ stb.) de a jószándékon kívül egyik helyen sem tudtak semmi érdemlegeset javasolni. Egy idõ után rájöttem, hogy itt csak akkor lesz megoldás, ha azt én magam keresem meg... Felhívtam annak az óvodának a vezetõjét, amelyik még májusban, a nyílt napok alkalmával a legszimpatikusabb volt számomra. Elmeséltem neki az egész addigi kálváriánkat, és kértem, hogy ha bármiben tud segíteni, nagyon megköszönném. Hiszem, hogy nem volt véletlen, hogy pont õt találtam meg! Kedves és segítõkész emberre akadtam! Ráadásul a beszélgetésünk során az is kiderült számomra, hogy az õ óvodájukban is van egy kis létszámú csoport, amirõl én addig nem is tudtam. És bár ebbe a kiscsoportba nem viselkedészavaros gyerekek járnak, de reménykedni kezdtem, hogy hátha ez jelenti majd számunkra a kiutat kilátástalan helyzetünkbõl. Az óvodavezetõ néhány nap alatt átgondolta a dolgot, illetve megbeszélte a beosztottjaival is, és végül kaptunk két hét próbaidõt ebben a bizonyos kiscsoportban. Az volt a felvétel feltétele, hogy a két óvónõ megbirkózik-e a fiammal. Nem volt könnyû dolguk, de a próbaidõ lejártával végül pozitív választ kaptunk!!! :-) Tehát év végére, a szülésem elõtt másfél hónappal végre megoldódott a problémánk!!!
Azóta eltelt néhány hónap, és mi, szülõk, valamint az óvónõk is egyöntetûen úgy véljük, hogy rengeteget fejlõdött a gyerek, amióta oda jár. Mozgása, rajza, beszédkészsége, stb. Az agresszív megnyilvánulásai szinte minimálisra csökkentek, és nem egyszer elõfordult már olyan is, hogy az óvónõk azzal fogadtak, mikor ebédkor érte mentem, hogy aznap délelõtt az én fiam viselkedett a legjobban!!!
Idõközben világra jött harmadik gyermekünk is, és szerencsére az õ születése már semmiféle törést nem okozott a kisfiam számára.
Mondhatnám, sikertörténet, de nem az, mert rengeteg kín, bánat, könny vezetett a Happy End-ig.
Most már csak azt remélem, hogy másfél év múlva, amikor iskolába kerül a fiam, nem fogjuk végigjárni ugyanezt a kínkeserves utat!
Köszönöm, hogy meghallgatott! További minden jót kívánok Önnek!
Judy
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! Kisfiam 2 éves, novemberben óta bölcsödébe jár. Általában 1-2 hetet tud menni egyhuzamban, mert utána megbetegszik. Volt már kisebb-nagyobb nátha, skarlát, stb. Ami a leggobban aggaszt az, hogy január óta szinte egyfolytában beteg. 2 középfülgyulladása volt, most jelenleg a 3. hörghurutja (jelzem én is állandó köhögéssel, náthával szenvedek január óta, holott szinte sosem voltam beteg). Általában sorban követik a betegségek egymást, nátha, hetekig orrfolyás, fülét fel kell szúrni, utána hörghurut. Most hasmenése volt, nagyon erõs görcsökkel, jelenleg hörghurutja. Többféle immunerõsítõt szed, bölcsibe 2 hónapja nem jár. Nekem májusban kellene visszamenni dolgozni, de teljesen tanácstalan vagyok. Igaz sokmindenkitõl hallom, hogy idén mindenki sokat beteg a sok vírustól, de nem tudom mit csináljak. Vigyem-e bölcsödébe(így is elkap sajnos mindent, ha itthon van), vagy esetleg tudna-e ajánlani valami megelõzést ezekre a légúti betegségekre(gyógyszer, terápiát)? Már lassan ott tartunk, hogy félek elvinni bárhova is, játszópajtásokról nem is beszélve, mert félek, hogy megint összeszed valamit. Nagyon szereti a közösséget és nem tesz jót neki, hogy szinte ki sem mozdulunk a lakásból, annyira féltem. Ön mit gondol? Tudna nekem valami tanácsot adni? Nagyon köszönöm!
Válasz >>>
Kedves Óvonéni!2éves a kisfiam nagyon ügyes,értelmes,folyékonyan beszél,de a bilizéssel van egy kis gondunk.pelus nélkül szól idõben ha pisilni kell,de bilibe-wc-be kakálásról hallani sem akar.mit és hogyan tovább?januárban felvennék elõ óvisnak,de úgy tudom a szobatisztaság feltétel.köszönettel:Edina
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Három és fél éves kislányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni.Nagyon élénk,eleven,érdeklõdõ, rendkívül jól kezelhetõ kislány.Valószínüleg ezt a Gordon-módszer alakalmazásának köszönhetem.Ha gondjaim támadnak nevelésével kapcsolatban, ez mindig bevált(értõ figyelem, én-üzenetek, stb.).Kivéve egy esetben.Ha ismerõsök meglátogatnak és játszópajtást is hoznak,akkor teljesen kezelhetetlenné válik.Nem irígykedik és nem verekszik.Sõt,nagyon örül ha van kivel játszania.De ebben az eseben a játék abból áll, hogy rohongál,ugrál,sikítozik,dobálja a játékait és mindezt nagyon élvezi.Olyan ,mintha nem tudná kezelni az örömét,hogy van kivel játszania. Persze a másik gyerek megszeppen és nem érti miért viselkedik így a lányom.Én sem.Talán ez nem is olyan nagy gond és nem kellene vele foglalkozni,kinövi.Mégis furcsállom,mert alapjában véve ez egyáltalán nem jellemzõ rá.KÖszönettel:Éva
Válasz >>>
Kedves óvónõ!
Kisfiam augusztusban lesz 5 éves, óvodás. Az óviban sokat rajzolnak, bár Õ nem nagyon szeret. Nem is tud "szépen" rajzolni, általában egy nagy össze-visszaság van a lapon, kivehetõ forma alig. Mindíg megkérdezem, hogy mit rajzolt és õ mindíg szépen el is mondja. A gondom az, hogy sokszor, mikor kérdezem mit rajzoltál, azt mondja szörnyet. Nem szokot durva meséket nézni, bár hazudnék ha azt állítanám nem látott már buta mesét, de oda figyelünk erre. A fantáziáját nagyon izgatják a szörnyek. Megbeszéltük, és tudja is, hogy szörnyek nincsenek, de ennek ellenére csak ott kötönk ki. A kérdésem az, hogy hagyam-e míg magától lecseng nála a szörnyek iránti érdeklõdés, vagy nem? Baj-e, hogy nem rajzol szépen ennyi idõs korában?
Egyébként sokat olvasunk mesét ( mici mackó, pán péter a kedvencek ), értelmi fejlõdésével nincs gond, nem zseni, de korának megfelelõ.
Válaszát elõre is köszönöm: Zsuzsa
Válasz >>>
Tisztelt óvonõ!
A kislányom bölcsibe jár Protexin étrend-kiegészitõt ajánlot neki az orvos. Ez nem minösül gyógyszernek étrend kiegészitõ készitmény a bölcsödébe nem adják oda a gyereknek pedig fontos lenne,hogy legyen naponta széklete.Mindössze 4 hónapig kell szedni.Azt szeretném tudni,hogy valóban nem kötelesek odaadni a készitményt,van erre jogszabály hogy ami nem gyógyszer azt sem adhatják be!Tisztelettel Szendrei
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam négy éves,tavaly szeptemberben kezdtük el az óvodát, de sajnálatos módon elég sokat betegeskedett. Mentünk egy hetet óvodába aztán kettõt nem.
Elég nehezen tudtuk így beszokatatni.
Egyébként nagyon szeret itthon lenni,nagyon jó a kapcsolat a gyermekemmel, mindig próbálunk olyan programokat kitalálni, amit õk is élveznek.(a kistestvérével, aki másfél éves)A probléma az, hogy ugye megint itthon volt két hetet betegség miatt, és hétfõn úgy ébredt, hogy nem akar menni óvodába. Mindent kitalál csak ne kelljen menni:-fájdalomra hivatkozik, -nem szertek járni óviba stb. egyszóval alkudozik csak ne vigyem el.
Persze ha odaérünk ott meg nagyon sír és szorítja a nyakamat, hogy ne hagyjam ott.
Lelkileg nagyon nehezen viselem én is, mert megszakad a szívem.
Mit tegyek? Az igazság az, hogy itthon vagyok gyeden a kisebbik kisfiammal és végül is itthon maradhatna velem, de nem tudom, hogy ezzel jót tennék-e neki, hiszen már 4 éves és szüksége van a gyerekbarátságra illetve a kötelezettségeket is meg kell tanulnia.
A kérdésem az, hogy hogyan kezeljem ezt a dolgot, és vajon kinövi-e ezt a gyerek vagy szorongás fog benne kialakulni emiatt?
Válaszát elõre is megköszönöm!
Üdvözlettel Sz. V.
Válasz >>>
Üdvözlöm Ovonõ! arról szeretnék érdeklõdni,hogy a fiam már lassan 2éves lesz a nyáron,és még nem beszél,csak gagyog.Hogyan tudom rávenni a fiamat, hogy kezdjen el beszélni? Vagy ne erõltessem?
Válasz >>>
Tisztelt Óvonö! Kislányom idén december 6 án tölti be a három évet akkor nekem most kell majd beiratnom áprilisban? Köszönöm válaszát
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A szobatisztasággal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni Öntõl. Kisfiam 2 éves,3-4 hete kezdtük el a szobatisztaságra nevelést. Elõször óránként ráültettem a bilire, és pisilt ügyesen, nagyon örült neki. Azóta nincs is rajta pelus, csak éjszaka. A 2. héten már 2 órát is kibírt anélkül, hogy bepisilt volna. Most azonban elbizonytalanodtam, mert állandóan bepisil, valamikor félóránként is, és eddig ha bepisilt, szólt, hogy "Anya pisiltem", de mostanában már nem is szól, és úgy játszik tovább pisisen. Most ismét óránként ráültetem a bilire. Mindig belepisil, de van mikor nem tudja tartani 1 órahosszát és becsorog. Nem tudom mit csináljak. Próbálkozzak még, vagy korai lenne és adjam vissza a pelenkát. Félek, hogy a sok bepisiléstõl már természetessé válik neki, hogy pisis, és attól is tartok, nehogy felfázzon. Elõre eddig még csak egy párszor szólt, hogy "Anya, pisilni kell". Mostanában pedig az is elmarad. Úgy látom, hogy ha kicsit többet iszik pl.2 deci teát, 10 perc múlva már pisilnie is kell, és utána félóránként még pisil többször. Nem tudja még a hólyagja sokáig tartani? Viszont ha kint vagyunk az udvaron és el van foglalva a játékkal, kibír 2 órát is és utána rengeteget pisil. Próbálkozzak még a szokatással vagy nem, Ön mit gondol? Nagyon köszönöm a segítségét! Egy anyuka
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
