 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Szeretném az alábbiakban kérni segítségét illetve véleményét. Válófélben vagyunk a férjemmel és van két gyermekünk egy 5 éves kislány és egy 7 éves kisfiú. Külön élünk már a férjemmel március óta és nagyon jó a viszony kettõnk között. Férjem rendszeresen tartja a gyerekekkel akpcsolatot, nem veezttük be a csak kéthetenkénti láthatást, akkor jön és találkozik velük amikor akar. Szerencsére él is a lehetõséggel. Gyerekek imádják õt, nagyon jó apa, csak sajnos mint házasság nem mûködött. Neki is van másik kapcsolata és nekem is. Gyerekek nevelésében maximálisan egyetérünk, ugyanazokat alkalmazzuk, nem teszünk keresztbe egymásnak. Próbálunk velük mindent együtt 4-en megbeszélni, ami fontos esemény vagy bekövetkezendõ változás. Számomra most nyílt egy lehetõség Oalszországban dolgozni, de férjem ellenzi, hogy a gyerekeket is vigyem, én viszont nem szívesen hagynám ki, több okból kifolyólag sem. Sajnos sok kifizetni valóm van és kint a 3xorosát keresném, mint itthon, valamint az olasz nyelvet is magasabb szinten el tudnám sajátítani. Kérdés az, hogy én maximálisan megbízom a férjemben, hogy itthon merem hagyni a gyerekeket, de tudni szeretném, miképp mondjuk el a gyerekeknke úgy, hogy a legkevesbé bántsuk õket vagy a legkevésbé sérüljenek. Egyenlõre félévre mennék ki, de természetesen haza jönnék kb. kéthavonta. Kérem válaszoljon.
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Kislányom Kinga 3 éves múlt és 1 hete kezdtük az óvodát. Elötte meséltünk neki az óviról és úgy tünt minden rendben lesz. Aranyos, értelmes, nagyon kommunikatív kislány. Elsõ nap kisírt szemekkel fogadott és azóta is reggel mindíg sír, de ebéd után amikor megyek érte már volt, hogy jókedvel jött ki. Gondolom amíg megszokja az még eltart egy darabig. A kérdésem az lenne: Óvoda elött reggelente és esténként otthon többször is felteszi azt a kérdést, hogy "anya ott hagysz az oviban egyedül?" Erre én mindíg igennel válaszolok és többször elmondom neki, hogy az óviban nincsenek ott az anyukák és hogy õ nincsen egyedül (óvonéni,gyerekek). Mindíg mondom neki hogy ebéd után ott leszek és eddig így is történt. Mégis foglalkoztatja ez a kérdés és a lovacskáival azt játsza, hogy anyuka ló a kicsi lóval ott marad az oviban. Kérdésem az lenne, hogy mit mondjak kislányomnak, hogy megnyugodjon és elfogadja ezt a dolgot, vagy csak egyszerûen türelmesnek kell lenni, vagy valamit elrontottam. Köszönettel várom segítõ válaszát Tímea.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 28 hónapos és 2 hónapja jár bölcsibe. Eddig 3-szor volt itthon 1 hétig nátha miatt. Sajnos még nem sikerült teljesen rászoktatni az önálló evésre. Amit szeret, megeszi egyedül kanállal, a szilárd ételeket pedig kézzel. A legtöbb gond ebédnél van, mert sem a levest, sem a fõzeléket nem hajlandó egyedül enni. A bölcsibe a gondozónõk eddig megetették, azonban mostanában már csak elé teszik az ebédet, amibõl persze nem eszik semmit. A reggelit és az uzsonnát általában megeszi. Biztosan én vagyok a hibás, mert elkapattam. Már kb. 1 kilót fogyott mióta bölcsis, mert nem eszik eleget. Ön egyetért azzal, hogy nem etetik a bölcsiben? Én is próbáltam napokig, hogy csak elé tettem a fõzeléket, vagy a levest, de hozzá sem nyúlt, pedig mást sem kapott enni, így feladtam a dolgot.Mit gondol a bölcsis módszer eredményes lesz? Ön mit javasol? És ha sokat fogyik majd emiatt, mit tegyek? Elõre is köszönöm szépen a válaszát és azt, hogy mi szülõk mindig fordulhatunk Önhöz segítségért!
Üdvözlettel:Nóra
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A kisfiam szeptemberben volt 6 éves, nagycsoportos óvodás. Az a probléma vele, hogy nem akar óvodába járni. Fõleg a hétvége után azzal kezdi a hétfõ reggelt, hogy ordítva kel fel, és nem megy óvodába, majd csak holnap. Annyira nem akar járni, hogy többször is elõfordult, hogy éjszaka bepisilt, sírva kelt fel, hogy nem akar óvodába menni. Az óvónõk pedig azt monják, hogy nincs vele semmi baj, minden feladatot megcsinál, csendes, de ügyes gyerek. Egész nap nincs vele probléma.
Ugyanez a helyzet, ha idegen helyre viszem, ismeretlen emberek közé. Logopédushoz kell járni vele, már négyszer voltunk, és mindig elkezd sírni. Elõször úgy sírt, hogy alig bírta abbahagyni, és késõbb is mindig sírásra állt a szája.
A harmadik problémánk pedig az,hogy otthon ha mondom neki, hogy meg kell csinálni valamit, mindig lehajtja a fejét, és hallgat. Huzogatja a száját, a szemét, minden dolog felidegesíti, és nagyon mérges lesz. Mit csináljak?
Válasz >>>
Kisfiam 7 éves, idén kezdte az iskolát.Meggyõzpõdésem ,hogy balkezes.Otthonra is és az iskolába is vettem neki "balkezes ollót" amivel én jobbkezes képtelen vagyok vágni.Azt vettem észre,hogy õ jobbkézzel vág a balkezes ollóval,amikor rákérdeztem azt mondta, hogy õ jobbkezes szeretne lenni.Adtam neki egy jobbkezes ollót azzal pedig balkézzel vágott .Persze nem túl nagy sikerrel.A balkezesség nála elég korán kialakult. Amikor óvodába kezdett járni már sejthetõ volt ami egyre erõsebben vált biztossá.Egyébbként nagyon ügyes,szépen rajzol aprólékos dolgokat is, a kedvencei az autók.Szépen is ír,szebben mint a nála 2 évvel idõsebb báttya aki jobbkezes.Az ollóval való vágás mégsem megy sehogyan sem.Tudna nekem ezügyben tanácsot adni?Gyakoroljam vele többet?Mlyik kezével vágjon?Válaszát elõre is köszönöm.Üdvözlöm!Andrea.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Néhány hete kértem tanácsot Öntõl kisfiammal kapcsolatban, aki 3 éves elmúlt, és még egyáltalán nem szobatiszta (20061019220927. számú kérdés). Nem is érdekli a téma, nem is zavarja, a piszkos a pelenkája. Kb. egy hónapja kezdtük el, hogy itthon csak bugyiban volt, utcán pelenkában. A bugyiba "természetesen" állandóan bepisilt, elõfordult, hogy mondta: "Anya, pisilek", máskor mi vettük észre, hogy vizes a nadrágja, és nem is szólt. Természetesen folyamatosan kérdezgettem, kell-e pisilni, kakilni, mindig "nem" volt a válasz. Pisilés _után_ minden alkalommal rögtön és szívesen ráült a bilire, elõtte (úgy értem, amikor eltelt már hosszabb idõ az elõzõ "baleset" óta, és kértem, próbáljunk a bilibe vagy wc-be pisilni), soha. (Egyszer-kétszer sikerült csak erre rávennem, mindenféle ígérgetések után, de sürgõsen le akart mindig szállni róla). Próbáltam a kedvenc plüssállatával is eljátszani, mi történik, õ hogyan bilizik, wc-zik, sokat báboztunk, ez tetszett is neki, de hogy õ próbálkozzon, az már nem...
A fõ gond a kakilás volt. Kisfiamnak mindig ebéd, néha vacsora urán van széklete, napi rendszerességgel. Most bugyiban volt, és nem kakilt. 4 nap után kénytelen voltam glicerinkúpot adni neki (ilyen még sosem fordult elõ velünk). Fölkínáltam neki, hogy visszaadom rá a pelust, az sem kellett neki. Egyszer, amikor éppen bilin ült, belepottyant a pelusba egy kis székletdarab, azt együtt kiborítottuk a wc-be, õ lehúzta, nem tûnt úgy, hogy idegenkedne ettõl a dologtól.
Most - kb. három hete - újra pelenkás volt, és nem is beszéltünk a szobatisztaságról. Lassan újra lépnünk kellene valamit. Félek ugyanakkor a székletvisszatartástól. Mit tehetnék még, hogy kisfiam szobatisztaságát elõsegítsem? Úgy érzem, már mindent megpróbáltam, nagy türelemmel, és nincs semmi eredmény.
Elnézést a terjedelmes írásért!
Köszönettel:
Enikõ
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Kislányom 2 éves elmúlt, mindenféle szituációban fél a férfiaktól. Ilyenkor nagyon gyakran el is sírja magát, ha szólnak hozzá néhány szót. Nem tudom semmilyen rossz élményre visszavezetni ezt a viselkedését. Semmiféle negatív jelzõvel nem illetjük a mesék és játékok során sem a mozdonyvezetõ, vadász stb. bácsikat, sõt éppen a félelme miatt próbálunk pozitívan mesélni.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Külföldön élünk több mint 3 éve. Elsõ fiunk nemrég múlt 3 éves. Kezdettõl nehéz esetnek számitható, babakorában az alvás körül voltak gondok, majd ahogy nõtt a viselkedésével. Akaartos, angyon öntörvényû gyerek, bár rendkivül értelmes. születése óta nagyon nagy figyelmet, szeretetet kap, tulajdonképpen egyfolytában, ezen az sem változtatott, hogy közebn született eg yöccse, és egy húga. Mai napig Õ kapja a legtöbb odafigyelést, minteg yki iskényszeriti, ugyanis, ha lanyhulna elviselhetetlenné válik a viselkedése. A 3 gyerek körüli teendõk eltörpülnek a vele való folgalakozás, és rá való energiaráforditás mellett. Már elmúlt 3 éves mikor szobatiszta lett,a kkor viszont egycsapásra, önként, mi nem erõltettük a témát. Az éjszakai pelus viszont maradt. Nyáron azt a tanácsot kaptam, hogy fogjuk szigorúbban, mert bár körülményeink, a külföldön való tartózkodásunk és az évenkénti egyszeri pár hónapos otthontartózkodás nagy megterhelés fiunk számára, viselkedése részben erre is visszavezethetõ, de a nagyobb szigor elkellene. Igy most kb 2 hónapja szigorúbb, következetesebb vagyok a nevelésénél. Bár eddig is igyekeztem az lenni, de most tudatosan törekszem erre. A fiunk továbbra is nehezen tolerálható magatartást tanusit, provokálja az éles helyzeteket, trágár kifejezéseket használ, agressziv, durva, engedetlen. Az angolnyelvû oviban nincs vele gond, szeretik, együttmûködõ. Idehaza is vannak jó pillanatai, de ez leginkább vagy talán kizárólag akkor, ha csak vele foglalkozunk, neki mesélünk, lekötjük minden szabad energiáját.Teljes embert kiván a nap minden percében. A fõ aggodalmam most az, hogy kb 2 hete kezdõdött az a folyamat, hogy ha idehaza van, és ahogy megfigyeltük megszidjuk, sarokba állitjuk, vagy meglegyintjük ( hangsúlyozom, legyintjük, nem szokásunk verni a gyereket)azonnal bepisil. Az oviban eddig ez nem történt meg, sõt akkor sem ha nem idehaza vagyunk.Tehetetlenek vagyunk. mi a megoldás,??Megjegyzem, szeretõ közeget biztositunk a gyerekeinknek, õk az elsõk, minden más háttérbe szorul, a férjem kitûnõ apa és férj, és az átlagnál több idõt foglalkozik a gyerekekkel maximális energia és erõbedobással.
várom válaszát, tisztelettel, Éva
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
3 éves kisfiam két hónapja rondán beszél. Sokszor egész álló nap mondja a csúnya szavakat. Többnyire úgy teszek mitha meg sem hallanám. Egy idõ után már zavar,de nem szólok neki. Ám mikor vendégségbe megyünk, vagy jönnek hozzánk kellemetlen, hogy így viselkedik. A férjem már figyelmeztette arra is , ha kimond egy csúnya szót csapjon a szájára. Akkor tudott figyelni magára. De valahogy nem találom célra vezetõnek, hiszen egész nap nem ütheti magát. Fél éve kistestvére született, nem lehet, hogy tudja, hogy ez rossz és igy hívja fel magára a figyelmet? Kérem segítségét!!
Köszönettel: Anikó
Válasz >>>
Tisztelt óvónõ!
Kisfiam augusztusban múlt 3éves, és az a problémám, hogy még egyálltalán nem érdekli a szobatisztaság! A bilire vagy wc re nem is hajlandó ráülni. Ha bekekil nem szól, egyáltalán nem zavarja. Sõt az sem, ha véletlenül a pelusból kifolyik a pisi és a ruhája vizes lesz!
Kistestvére 22hónapos, õ már néha szól, ha kakis és tisztába kell tenni!
Ön szerint mivel tudnám ösztönözni, hogy szobatiszta legyen? Normális, hogy még ennyire nem érdekli a dolog?
Egyébbként egy nagyon okos értelmes kisfiú, minden érdekli, csak a bili nem!
Válaszát elõre is köszönöm!
Brigitta ( egy elkeseredett anyuka)
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
