 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2006-06-30 20:43:42)
Kedves Ovónő!
Két éves kislányom két hete gyönyörűen pisil a bilibe, sőt itthon, és másnál akár a wc-be is. ( a bilit már fél éve ismeri, lassan, nem erőltetve kezdődőtt a szobatisztaságra való szoktatás)A kakilással sem volt gondunk egy ideig, 1 hete azonban egészen egyszerűen nem hajlandó sehova kakilni. Aznap, amikor észrevettem, hogy nem kakil,délelőtt locsizás közben sajnos becsusszant a vízbe a produktum. Én először megszidtam, majd látván az ijedtségét gyorsan megvigasztaltam. Ezt követően 3 napig nem voltunk otthon, és elkezdődött a kálváriánk. Panka ugyanis se bilibe, se wc-be nem hajlandó kakilni. A pelusról pedig hallani sem akar. Minden nap megy a nyavalygás, amikor jön az inger, hogy ide vagy oda kakil, aztán végül valahol menetközben pottyantja el.Estére annyira elfajul a helyzet, hogy visítva ( az inger érkezésekor kiabál, h fáj) rohangál a lakásban a bili és a wc között, és 1-1,5 óra múlva ,teljesen kifáradva, állva kakil épp ott, ahol már nem tudja visszatartani. Bevallom a mi türelmünk is sokszor véges, amikor félpercenként hol ide, hol oda futunk, de sehol sem jó. Ma elkezdtük szedni az orvos által javasolt szirupot, de kérem tanácsoljon valamit, mit tegyünk még azért, hogy újra csendes, fájdalommentes napjaink,és bilibe kakiló kislányunk legyen!!
Válasz >>>
Kérdés: (2006-06-29 22:43:09)
Kedves Óvónő!
Kisfiam 5 éves, második éve jár óvodába. Elégedettek vagyunk az ovival, de főleg az óvónénijeivel. A kislányom alig 3 éves volt, hogy elkezdte az óvodát. Nehezen szokott be, még tavasszal is pityergett, hogy ő nem akar oviba menni.Őt egy másik csoportba vették fel, holott szerettem volna, ha ő is azokhoz az óvónőkhöz kerüljön. Most viszont lehetőség nyílt arra, hogy együtt járjanak. A dilemmám a következő: a kisfiamék jövőre 27-en lesznek, a gyerekek nagy része idősebb kisfiú. Kortárs kislány egy lesz csupán. A mostani csoportja az ő korosztálya (ők 25-en lesznek, itt is fiútöbbség van), állítógal jól összeszokott kiscsoport. Ám idén is a nagyobb lányokkal játszott szívesen. A kislányom egyértelműen mondta, hogy ő át szeretne menni. A mostani óvónénijei szeretnék viszont, ha velük maradna. Kíváncsi lennék Ön véleményénre. Köszönöm: Sebestyén Kriszta
Válasz >>>
Kérdés: (2006-06-28 22:17:25)
Kedves Ovono,
szeretettel udvozlom. Ismet kerdezni szeretnek kisfiam (3 eves)viselkedesevel kapcsolatosan. Vidam, huncut, jatekos gyerek, nagy fantaziaval. Magabiztos, konnyen teremt kapcsolatot mas gyerekekkel. Rogton eszre veszi, ha valamelyik gyerek felenkebb es ilyenkor sajnos kimutatja a masik gyereknek. Egy kis dicsekves, rautasitas a masik gyerekre, hogy o utan menjen le a csuszdan, vagy a lepcson, neha fura hangon raszol egy ilyen gyerekre, s megijeszti. Itt ott a keze is elszalad, s megloki a masik gyereket.
Az utobbi egy honapban mindig ott vagyok a hata mogott, hogy vigyazzak ne essek mas gyereknek bantodasa. Nagyon zavar, hogy a kisebbekkel igy ban. Sokszor az van, hogy hazamegyunk a rossz viselkedese miatt a jatszoterrol, vagy otthagyjuk a jatekcsapatot az alabb felvazolt viselkedes miatt. Sokat vagyunk gyerekek kozott.
Vonjam meg tole a jatszoteret egy idore?
Vagy csak turelmesen tovabb es egyszer majd magatol elmulik.
Koszonom valaszat.
Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2006-06-19 05:57:31)
Kedves Óvónő!
Kisfiam októberben lesz 3 éves, még nem szobatiszta.
Az őszi óvodakezdés miatt ez egyre sürgetőbb problémává válik számunkra.
Barátkozunk a bilivel, néhányszor már sikerült is néhány cseppet belevarázsolni, de legtöbbször elutasító: még ruhástul sem hajlandó ráülni, kéri a pelenkát!
A "nagy dolgoknál" pedig egyszerűen elbújik, ilyenkor a közelébe sem szabad menni, rá sem lehet nézni!
Hogyan segíthetek neki?
Válaszát előre is köszönöm! Magdi
Válasz >>>
Kérdés: (2006-06-17 10:21:13)
Kedves Óvonő!
Kisfiam 2005. januári születésű, így jövő szeptemberre nem tölti még be a 3. életévét. Mit lehet ilyenkor tenni? Érdemes-e őt január előtt beiratni, illetve évközben is kezdhet óvodába járni?
Válaszát előre is köszönöm!
Regős Judit
Válasz >>>
Kérdés: (2006-06-16 12:33:57)
kedves Óvonő!
Szeptember egy izgalmas hónap a számunkra, kislányunk óvodába megy, itthon pedig a jelenleg 17 hónapos testvére várja majd haza. Gyermekünk minden mozgásos tevékenységben nagyon ügyes, ám, ha szeretnék neki mesélni, vagy verset tanítani, elutasít. Általában sok minden iránt érdektelenséget mutat, ami engem nagyon zavar, kicsit elkeserít, félek, hogy nem lesz érdeklődő, szinte azt érzem, hogy "leszólja" az eseményeket és dolgokat, olyan uncsi kifejezéseket használva. Szeretném tanácsát kérni, mit tegyek 3,5 éves gyermekem esetében?
köszönettel: Fruzsi
Válasz >>>
Kérdés: (2006-06-13 15:52:23)
Kedves ovoneni!
Nagyon meglepodtem, kellemesen, hozzatennem, hogy kislanyom szobatisztasagi sikere felkerult a honlapra. Ki is printeltem es megorzom. Most ez a merfodko is mogottunk van, es szeretnek eves kerdesben onhoz fordulni.
Isabel (februar 13-an volt harom eves) mindenevo, szeret is enni. Otthon nem nassolunk, etkezesek vannak, asztalnal. Ott ul vacsoranal velem amiota ulni tud. Meg is eszi 90%-ban amit kap. Mashol viszont egyszeruen nem eszik! A bolcsiben es most a gondozojanal 4-5 het mire hajlando enni. Ha elmegyunk latogatoba valahova, szulinapra, stb, nem eszik semmit. A multkor harom napig voltunk egy baratnomnel, es egy adag sajtosteszta kitartott. Ha bemegyunk a varosba, elfogad egy fagyit, de ennyi. A legnagyobb gond, hogy kenyeret egyatalan nem hajlando enni, ami a kirandulasoknal okoz gondot, nehez kitalalni hogy mit vigyunk. Azt mondjuk megoldotta hideg pizzaval pl a strandra meg minden. Etteremben sem mindig hajlando megenni amit kap, bar ott nagyobb a siker, kb 50% hogy eszik. Nem tudom mi a baja. Ezen a teren meg vagyok akadva, mert minden masban eleg rugalmas a kislany. Hogy tudnam ravenni hogy
1. Egyen mas hazaban
2. Probaljon kenyeret enni (amire sok jo peldat lat nalam, en imadom a szendvicseket).
Ha tudna otletet adni legalabb az elso problemamra, nagyon megkoszonnem.
Tisztelettel:
Muranyi Eszter
Válasz >>>
Kérdés: (2006-06-08 19:58:05)
Kedves Óvónő!
Próbáltam elolvasni a korábbi kérdéseket és a válaszait, hátha volt valakinek a mienkhez hasonló problémája, de nem találtam.
A kislányom 2005 márciusában született súlyos szívrendellenességgel (teljes nagyér-transzpozíció). Hála az Istennek műtéttel ezt jól korrigálták. Most 81 cm, 11 kg, értelmes, figyelmes és örökmozgó. Az utóbbi 1 hónapban járok vele játszótérre, mert nagyon igényli más gyerekek társaságát. Ott szembesültem a bölcsödeválasztás nehézségeivel. Az édesanyák azon tépelődtek, hogy mikortól és HOVÁ járjon a gyerekük bölcsibe.
Ezen én is fennakadtam. Mi kertvárosi részen lakunk, azt mondják, itt jó a bölcsöde. Azonban a férjem munkahelye a város másik végén van, az enyém a szomszédos városban. Ha visszamegyek dolgozni, sajnos nem tudunk a gyerekért 5-ig odaérni, és segítségünk sincsen.
A férjem az mondja, az lenne a legjobb, ha az ő munkahelyéhez közeli bölcsödébe járna, hiszen akkor ő tudná reggel és este is hozni-vinni. Én azonban attól tartok, hogy a mostani kertvárosi kis barátai később már nem fogják befogadni. Lehet, hogy idővel megoldódna az "elhozós" probléma, ugyanis szeretnénk második babát is kb. 2 év múlva.
Tudom, hosszú voltam, bocsánat. Tehát az a kérdés, hogy helyben járjon a gyerek bölcsibe, vagy inkább a kényelmesebb helyet válasszuk. Várom válaszát. Üdvözlettel: Andi
Válasz >>>
Kérdés: (2006-06-05 12:40:05)
Kedves Ovónő!
Együtt élek a párommal,már lassan 2 éve,akinek van egy 6 éves kislánya.A kislányt eleinte egyedül nevelte az anyukája,(kb.fél évig)majd lett egy barátja,akivel öszeköltözött és együtt nevelték a kislányt.Ez a kapcsolat kb.fél évig tartott.A párom rendszeresen tartotta a kapcsolatot a lányával,sokat volt velünk,engem is elfogadott és megszeretett a kislány.Foglalkoztunk,és törődtünk vele,hogy minél kevesebb rossz élménye legyen a különválás miatt.Az édesanyját soha egy rossz szóval nem illettem előtte.Miután az édesanyának nem sikerült a kapcsolata,elköltözött a párjától,azóta nálunk lakik a kislány,mi neveljük.Eleinte nagyon anyás volt,ami érthető is,hiszen szinte éjjel-nappal együtt voltak.Soha nem volt beszabályozva,hogy mikor viheti el a kislányt,most viszont van egy új kapcsolata,és nagyon keveset törődik a lányával az édesanyja,ritkán viszi el,és ha elviszi,akkor sem foglalkozik vele.Ezt a kislány elmondásából tudjuk.Úgy érzi,hogy nem szereti őt az anyukája,pedig mondtuk neki,hogy ez nem így van.Ennek következtében már nem is igényli annyira az édesanyjával való találkozást.Amit továbbra sem tiltunk,ha az édesanyja szól hogy elvinné a gyereket,semmi akadálya,csak sajnos egyre ritkább..
A kérdésem az lenne,hogy mi mit tehetnénk,hogy a kislány a lehető legkevésbé sérüljön lelkileg?Mi mindig biztosítjuk arról,hogy szeretjük és érzi is hogy szeretjük és foglalkozunk vele.A kis titkait is elmondja nekem,amit az apukájának nem mond el.Úgy érzem,hogy jó viszony alakult ki közöttünk.De nyilván az édesanyját nem tudjuk pótólni maradéktalanul.
A végleges elhelyezése pedig még nem dőlt el.Nem tudjuk,hogy az édesanyja meddig gondolja úgy,hogy nálunk maradjon a kislány.Válás még hivatalosan nem volt-egyéb okokból.
Válaszát előre is köszönöm.
"Zoerka"
Válasz >>>
Kérdés: (2006-06-05 06:58:35)
Kedves Óvónö!
Kisfiam 6 éves lesz összel, különösebb gond nincs vele, egy dolog viszont aggaszt. Ha megyek érte az oviba, vagy olyan helyen vagyunk (bárhol: orvosi váró, bolt, játszótér), ahol szintén gyerekek vannak, azonnal máshogy kezd viselkedni, nagyfiúsabbnak próbál látszani. Ez nem gond, gondolom, ez természetes viselkedés, de borzasztóan zavar, hogy ilyenkor minösíthetetlen stílusban kezd velem beszélni. Nem is az a gond, amit mond, hanem ahogyan mondja: flegmán, lekezelöen. Kb. az van benne, hogy mit szövegelsz itt nekem, ki vagy te, hogy itt beszélsz hozzám? Nem akarom megszégyíteni a kis barátai elött, de ha most ezt csinálja, mit müvel majd 15 évesen? Próbáltam vele beszélni, keményebben is, szépen is, de úgy érzem, nincs foganatja. Már azon a ponton voltam múltkor az oviban, hogy kész, ha ennyire nagyfiú, akkor én eljövök, ö meg csináljon, amit akar, de ezt nem tehetem meg, hiszen azért át kell "adnom" a gyereket az óvónönek. De olyankor amúgyis annyira a barátaival van elfoglalva, hogy nem lát, nem hall. Szerintem, észre se venné, ha eljönnék. Nem tudom, hogyan tudnám azt vele megértetni, hogy ez nekem mennyire rosszul esik, és nem beszélhet így velem. Köszönöm válaszát: Judit
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
