 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2006-04-25 06:45:12)
Tisztelt Óvónő!
Kérem írja meg nemkem, hogy jelenleg milyen jogszabályok vannak az óvodai felvétellel kapcsolatban.Gyermekem februátban tölti a 3. életévét, és nem akarják bevennni az oviba, csak szeptemberben.
Bölcsibe esély nincs bekerülni.Ilyenkor mit tegyen egy átlagos keresetű család, ahol nem nagyon lehet megengedni hogy fél évig egy bevétellel kevesbből éljünk ?
Várom válaszát:Mónika
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-23 12:57:25)
TISZTELT ÓVONŐ!
KÉT KISLÁNYOM VAN EGY 2 ÉVES ÉS EGY 7 HÓNAPOS.ITTHON VAGYOK VELÜK AMIG HAROM ESVESEK NEM LESZNEK ADDIG PERSZE MEG SOK MINDENT SZERETNEK MEGTANITANI NEKIK.ES TULAJDONKEPPEN EVVEL KAPCSOLATOS AZ EN KERDESEM HOGY IGAZABOL SOSEM TUDOM HOGY EGY NAP MENNYI AZ AZ IDO AMIT FOGLALKOZASSAL TOLTUNK,,MERT EN MINDENKITOL CSAK AZT HALLOM HOGY TUL SOKAT FOGLALKOZOM VELUK,.DELELOTT EGYUTT FOZUNK RENDETT RAKOK HA VAN IDO SETALUNK KAVICSOKAT DOBALUNK A PATAKBA DELUTAN MEG JATSZAS ..A TEVETOL IS EROS FELELMEIM VANNAK EZERT NEM SZOKTAM BEKAPCSOLNI. SZERETNEM TUDNI MEG AZT IS HOGY EGY KET EVSE GYERMEKNEK MILYEN SZINTEN KELL LENNIE MIT KELL TUDNIA ,,ES ÖRÜLNEK ANNAK IS HA VALAMI FOGLALKOZTATO KONYVET IS TUDNA AJNLANI OLYASMIKT KERESEK AMIBE OLYAN JATEKOK VANNAK MINT PÉLDAUKL AZ OVIBA JATSZANAK...SEGITSEGET ELORE IS NAGYON KOSZONOM....
DORKA MAMA
KEDVES OVÓNŐ
elöbbi levelemböl kifelejtettem valamikt,,,van egy 2 eves egy 7 honapos kislanyom ,es a ket eves egy pár honapja nagyon agressziv,,es nagyon megvagyunk ilyedve a ferjemmel mert tanacstalanok vagyunk ,,olvastam hogy agressziora agresszioval nem jo valaszolni akkor mi a helyes ha oltozkodes kozbe elkezd kapálozni es mellen rug,,vagy be jovunk a kertbol es el kezed a kis öklevel csapkodni ...mit csinaljak...
koszonettel dorka mama
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-20 20:05:50)
Kedves Óvónö!
Már többször kértem Öntöl tanácsot, és mindig - rövid idön belül - nagyon hasznos és valóban gyakorlati tanácsokkal látott el, amit így utólag is köszönök.
Most két kérdéssel fordulok Önhöz. Kisfiam 6 éves lesz összel, a kislányom pedig januárban volt 2 éves. 3 év és 3 hónap köztük a korkülönbség, ami állítólag ideális, de én ezt egyáltalán nem így érzem. Nem tudom, hogyan tudnám összehozni azt a dolgot, hogy egyszerre foglalkozzam kettöjükkel. Bármit csinálnék a nagyobbikkal, a kicsi is odajön, ami persze nem baj, csak annyiból, hogy elöbb-utóbb mindig az lesz belöle, hogy nem hagyja a kisfiamat "kibontakozni". Egyszerü példa: leülünk festeni, gyurmázni, feladatozni, jön a picike is, mellénk ül, elöször szemlélödik, aztán ö is szeretné csinálni. Kap ö is papírt, festéket..stb., vele is próbálok foglakozni, egy darabig el is játszik azzal,amit ö kapott, próbálkozik, aztán elkezdi a nagytestvérét piszkálni, belefirkál az ö rajzába..stb. Erre a nagyobbik ordítani kezd, egymásnak esnek (nem fizikailag gondolom) és aztán megy a hiszti és a huzavona. Ez variálódik. Ha a picivel ülök le, jön a nagytesó, közénk ül, ö is bekapcsolódik a játékba, aztán 10 percen belül megismétlödik a fent vázolt szituáció. Nem akarom öket elkülöníteni (nem is tudnám), de próbálom az amúgyis kevés idöt valahogy tartalmasan eltölteni, de képtelen vagyok rá. Egy mesét nem tudok végigmondani, mert a kisfiamat érdekelné, ö hallgatná, a picikét is érdekli a könyv, de csak a képek, egyetlen mondatot nem tudok végigolvasni anélkül, hogy meg ne kérdezné, hogy "Anya, mi ez?", erre persze a bátyja kiakad, hogy: "Anya, mesélj már..." Próbáltuk azt is, hogy Apa lefoglalná addig a kicsit, de az sem vált be, mert öt úgyis az érdekli, amit a testvére is csinál. Igazából mindkét gyerekemet megértem, tudom, érzem, hogy melyiküket mi motiválja, de nem tudok kétfele szakadni. Jövöre a kisfiam nagycsoportos lesz, picit többet kellene foglakozni vele az iskola elött, a kislányommal is több mindent lehetne már játszani, de nem tudom összehozni egyszerre kettöjüket. Lelkiismeretfurdalásom van, ha arra gondolok, mikor a kisfiam 2 éves volt mennyi mindent csináltunk együtt, most meg egyik gyerekemre sem jut idöm, és a kevés idöt, ami csak rájuk jutna sem tudom velük hasznosan eltölteni. Mások is biztosan össze tudják egyeztetni a két vagy még több gyerek nevelését, nem tudom, nekem miért nem sikerül. Nagyon el vagyok keseredve.
A másik kérdésem sokkal rövidebb. Mikor a kisfiam kétéves volt nagyon szerette a meséket, mesekönyveket. Mai napig szívesen nézegeti öket, ha nem is olyan sokszor, mint régen. A bánatom az, hogy ugyanez nincs meg a kislányomnál. Persze, ö egészen más típus, neki nincs türelme nézegetni a könyveket, nem igazán köti le. Hogyan tudnám vele megszerettetni a meséket, verseket? Hogyan tudnám rávenni a mesekönyv nézegetésre?
Válaszát elöre is köszönöm. További munkájához sok sikert kívánok. Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-20 06:32:53)
Kedves Óvónő!
Köszönöm szépen az előző válaszát!
Lenne még egy fontos kérdésem!A 21 hónapos kislányom nagyon elutasítóan viselkedik a szüleimmel, pedig nagyon szeretik őt és kedvesek vele.Minden hétvégén ott vagyunk náluk.Kertes házban laknak és szeret nagyon ott játszani a kincsem.Ha anyukám belép a szobába, akkor összeráncolja a homlokát és a kis kezével elutasítóan legyint és kiabálja, hogy "nem"!Ha megkérdezi, hogy szereted mamát? Azt válaszolja, hogy csak anyát!
Ez nagyon rosszul esik a szüleimnek, bár nem mondják. Soha nem tudom még egy fél órára sem rájuk hagyni,pedig már 2 hetes kora óta rendszeresen járunk haza.Soha nem "nevelik" vagy ilyesmi.Miért ilyen a kislányom?
Válaszát előre is köszönöm!
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-16 09:34:57)
21 hónapos a kislányom és még mindig nem tud egyedül játszani. Beülünk a szobájába és mindent velem csináltat. Nekem kell színezni ,építeni ,labdát eldobni stb. Ő csak nézi és azt mondja "játszunk anya".
Csak akkor érzi jól magát, ha lent vagyunk a játszótéren és hasonló koru gyerekekkel szaladgálhat, de ez télen nem volt kivitelezhető. Semmijen házimunkát nem tudok elvégezni, amíg nem alszik.Mit tegyek? Amúgy nagyon jó kedéjű, csacsogó kislány.
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-13 14:39:56)
Kedves Óvónő!
Keserű óvodai tapasztalatainkat szeretném megosztani Önnel, hátha tud nekünk segíteni.
4 éves kisfiam - aki kezdettől fogva egy eleven, öntudatos, akaratos kisgyerek - 2 éves korában került bölcsődébe. Hála Istennek egy csodálatos intézménybe kerültünk, ahol igazi PEDAGÓGUSOKra bízhattam a kisfiamat, a szó legnemesebb értelmében. Az ott töltött másfél év alatt gyermekem rengeteget fejlődött, nagyon szeretett oda járni, és elfogultság nélkül mondhatom, hogy őt is nagyon szerették mind a gondozónők, mind a bölcsőde összes dolgozói. Az elevensége mögött ugyanis fel tudták fedezni kisfiam számos jó tulajdonságát!
Mikor a kisfiam 3 és fél éves lett, megszületett a kishúga. Innen kezdődtek a komoly problémák. Féltékenysége következtében abszolút kezelhetetlen, agresszív lett a gyermekem. Ráadásul véget ért a bölcsődei csodavilág, és a fiam - koránál fogva - óvodába került. Itt már két hét után behívattak az óvónők, hogy adjunk nekik tanácsot, mit kezdjenek a gyerekünkkel, mert egyszerűen nem bírnak vele: verekszik, harap, ordít, hisztizik. Pedig csak a délelőttöket töltötte a gyermekem az óvodában. Egy darabig nyeltem az óvónők részéről folyamatosan érkező panaszáradatot, de mikor rendszeresen azt tapasztaltam, hogy a gyerek többet ül büntetésben a folyosón, mint bent a csoportszobában, elegem lett, és végleg elhoztam őt az óvodából. Ezután pszichológushoz is elvittem a gyereket, aki arra az eredményre jutott, hogy nincs ennek a gyereknek semmi baja, egyszerűen éretlen az óvodára. Én ebbe nem nyugodtam bele, mert hiszem, hogy egy rátermett óvónő tudott volna segíteni a gyermekemnek. Ezek után elmentünk egy másik óvodába. Itt állítólag a két legjobb óvónőhöz kerültünk. (Utólag megkérdezném, ha ők a legjobbak, milyen lehet a többi...?) Az új óviban az óvónők néhány hétig legalább állták a sarat, de aztán ők is egyre többször jöttek hozzám a panaszaikkal a gyerek viselkedésére vonatkozóan. Kérték, hogy mivel otthon vagyok, és megtehetem, 11 órakor vigyem haza a gyereket, mert addigra annyira elfárad, hogy teljesen kezelhetetlenné válik; ön- és közveszélyes. Nem volt könnyű mindezt megvalósítanom, mert 9-re odavittem a két gyereket, aztán a kicsivel hazaküzdöttük magunkat, és jószerivel fordulhattam is vissza. De azt mondtam, a gyerekért mindent! Igen ám, de néhány hét elteltével már ez sem volt elég az óvónőknek, és azt mondták ezalatt a 2 óra alatt sem bírnak a gyerekemmel. Az utolsó héten, amit a fiam ebben az óvodában töltött, többször is átzavarták őt egy másik csoportba, mert már nem tudtak vele mit kezdeni. Számomra ezzel betelt a pohár, innen is elhoztam a gyereket.
Azóta is fel vagyok háborodva, és nagyon fáj, hogy ilyen keserű tapasztalatokat szereztünk. Éppen elég baj az nekünk, hogy a gyereket lelkileg megviselte a testvérszületés. Ilyenkor pont hogy segítségre, szakszerű támogatásra volna szüksége/szükségünk, nem pedig elutasításra, büntetésre!!!!! Most már négy hónapja itthon vagyok a két gyerekkel. Nagyon nehéz, mert egyrészt látom a fiamon, hogy hiányzik neki az óvoda, a vele egykorú társaság, másrészt én is rettenetesen túl vagyok terhelve. Továbbra is járunk pszichológushoz a fiammal, és reménykedem, hogy ő legalább fog tudni egyhíteni a testvérféltékenység okozta lelki sérüléseken. Én pedig nem adom fel: most áprilisban körbenézek az óvodai nyílt napokon, és addig nem fogok nyugodni, amíg meg nem találom azt az óvodát, azokat a bölcs, rátermett, és szerető PEDAGÓGUSOKAT, akik nem csak a szófogadó, csendes gyerekekkel képesek szót érteni, hanem hivatásuknak tekintik a "problémásabb" gyerekek befogadását, megszelidítését is!
Köszönöm, hogy meghallgatott! Szép Húsvétot!
Judy
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-11 13:52:03)
Tisztelt Óvónő!
A következőről szeretnék többet tudni. a kisebbik fiam nem tölti be a 3. életévét 2006. szept. 1-ig. Ismerem a jogszabályt miszerint csak 3. életévet betöltött gyermeket vehet fel az óvoda. Viszont én olyan szabályról is hallottam, hogy ha az anyuka pedagógus, akkor köteles az óvoda fogadni a gyereket szept. 1-től. Azt szeretném megtudni, hogy ez valóban így van-e? Hol tudok ennek utána nézni?
Válaszát köszönöm.
Tisztelettel: Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-05 07:55:32)
Kedves Óvónő!
Kisfiam másfél éves múlt, nem szeretnénk bölcsibe adni. Olyan helyet / szervezetet keresek, ahová alkalmanként hetente max. 2-szer pár órára elvihetném, és más gyerekekkel tudna játszani, amíg én elintézek például hivatalos ügyeket. Lakóhelyük Budapesten a XIII. kerületben van.
Segítségét előre is köszönöm
Zsanett
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-04 10:35:39)
Kedves óvonõ!
3,5 éves ikreim vannak, egy fiú és egy lány. Mindig is elég nehezen kezelhetõ gyermekek voltak, csecsemõ korukban elég sokat sírtak. 1,5 éves korukig szoptattam õket, bár nem tudom ennek van-e ilyen értelemben jelentõsége.
A nehezen kezelhetõ ez esetben a számomra nehezen kezelhetõt jelenti, a nagytestvérhez képest, aki most 15 éves. Amugy a kifejezés potos értelmét nem tudom.
Bölcsibe járnak még, mert építkeztünk és költöztünk a múlt évben, és úgy gondoltuk helyesebb, ha nem kerülnek új helyre, oviba, ennyi változás mellett.
A gond az, hogy rettenetes hisztirohamjaik vannak, felváltva. Nem minden nap, néha csak egyszer egy nap, néha többször. Az a fél aki nem hisztizek ilyenkor nagyon jó gyerek.
A hisztiket megpróbáltuk úgy kezelni, hogy észre sem vesszük. Szerintem még mindig ez a legjobb megoldás, ilyenkor a masik gyerekkel beszélünk, foglalkozunk. Igy 15-30 perc alatt lejár a dolog, HA kibírjuk. Merthogy nem egyszerû elviselni, hogy valaki torka szakadtából ordít és adott esetben csimpaszkodik rám vagy az apjára, mert valamit követel.
A kiváltó ok általában, hogy valamit akarnak, pl. játszótérre menni este 10-kor, vagy kigonbolom a ruháját amit õ akart, de az már nem megoldás, hogy visszagombolom, vagy anya fektessen le, vagy éppen egymással vesznek össze. Szóval a skála nagyon nagy, amit ki lehet kerülni azt megpróbáljuk, de nem lehet mindig azt és úgy csinálni, ahogy a gyerekek szeretnék.
A bölcsiben szinte soha nem hisztiznek, ez kifejezetten nekünk, szülõknek szól.
Hogy lehet ezt kezelni? Mit lehet tenni, hogy legalább mérséklõdjön a dolog?
Elõre is köszönöm.
Réka
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-04 05:47:08)
Kedves Ovono,
szeretnem kikerni a velemenyet. A parom estenkent vonatos programot jatszik 3 eves kisfiunkkal(szamitogepen). Az egyik este arra lettem figyelmes, hogy ugy iranyitottak a vonatot, hogy az lemenjen a sinrol, kisiklott, a kocsik osszetortek, s ez rettento nagy moka volt. Nagyot szorakoztak ezen. Rogton eszembe jutott kisfiam viselkedese az utobbi idoben, amikor a jatekautoival nekimegy valaminek, vagy valakinek (nekunk, baratainak), s ez tetszik neki. En ilyenkor meg szoktam jegyezni, hogy ez faj a jateknak, s barkinek akivel ezt teszi.
Parom szerint a vonatos jatekban nincs semmi kivetnivalo.
Lehet, hogy fius szemmel maskepp latja az ember az ilyet?
Valaszat elore is koszonom.
Zsuzsa
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
