 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2005-10-05 08:41:14)
Kedves Óvónő!
Kisfiam január végén tölti be a 6.-ik évet, így szeptemberben kezdte a nagycsoportot. Itthon semmi problémánk vele, egy aranyos kisfiú, akinek a játék még a legfontosabb. Természetesen ha én foglalkozom vele itthon legtöbbször nagyon ügyesen megoldja a feladatokat. Az oviban viszont állandóan csak panaszkodnak az óvónők, hogy akar vesz részt a foglalkozásokon, - mivel nálunk az oviban már nem kötelező a nagycsoportosoknak sem foglalkozást tartani, csak "kezdeményezhetik" ezt az óvónők - így hát Beni inkább nem vesz részt az ilyen jellegű dolgokban. (Szerintem az óvónők meg úgy vanak vele, ha nem akar, hát nem eröltetjük, legalább nem kell vele "nyüglődni") Ha tud is valamit, nem mer válaszolni, iszonyúan gátlásos, félénk, nagyon érzékeny.
Mindig azzal fenyegetnek, hogy még maradnia kell egy évet az oviban az imént felsoroltak miatt, és azért mert érzelmileg még mindig nagyon kötődik hozzám - at édesnyjához -. Elismerem, hogy nehezen barátkozik, nem igazán kedveli az idegen embereket. A rajzolás sem tartozik a kedvencei közé, de mint fent már említettem, idehaza semmi problémánk vele, sőt mivel két nagyobb testvére van - akik 18 és 14 évesek - szerintem sokkal többet tud, mint hasonló korú kis társai. Nagyon ügyesen számol, összead, a számítógépet, internetet kiválóan kezeli, az oviban mégis "kis bugyutaként" kezelik az óvónők. Nagyon jól tudom, hogy a félénksége, gátlásossága abból adódik, hogy állandóan velünk van, sajnos nincs nagyszülő, akire rábízhatnánk. Hogyan tudnék a kisfiamnak segítani abban, hogy legyőzze a félelmeit, a gátlásosságát.?
Nagyon várom mielőbbi válaszát!!!
Köszönettel: Dóri
Válasz >>>
Kérdés: (2005-10-04 18:23:41)
Kedves Óvónő!
Olyan kérdéssel fordulok Önhöz, amellyel biztosan Ön is naponta találkozott munkája során.
Kislányom középsős az oviban. Nem szoktam semmit vinni, mikor délután megyek érte. Más szülők azonban visznek, és sokan még azt sem várják meg, hogy kiérjenek az oviból, már az udvaron, illetve a folyosón a gyerek kezébe nyomják a csokit, cukrot. (El nem tudom mondani, hogy mennyire haragszom érte!) Hiába kérték már az óvónők is szülőin, hogy ezt ne tegyék, mert a többi kisgyerek nyálcsorgatva nézi, mégis vannak szülők, akik ennek ellenére ott adják oda az oviban az "ajándékot". Nem tudom, hogy mit mondjak a saját gyerekemnek, hogy ő miért nem kap tőlem semmit. Próbáltam neki magyarázni, hogy azért nem veszek neki semmit, mert én sietek hozzá, és nem akarom vásárlással tölteni az időmet, de azt válaszolta, hogy:" Nem baj, anya, jöhetsz egy kicsit később is."
Nem arról van szó, hogy nem tehetném meg, de én nem helyeslem ezt a dolgot, és nem akarom,hogy azért várjon a gyerekem, mert hozok neki valamit.
Előre is köszönöm válaszát. Tisztelettel: Katalin
Válasz >>>
Kérdés: (2005-10-03 13:51:25)
Kedves Óvónő!
Kislányom januárban lesz 3 éves, és egy furcsa szokást vett fel. Időnként maga alá gyűri a takaróját és "lovagol" rajta. Mi ezt "bagzó macska" pozíciónak nevezzük, és először csak mosolyogtunk rajta, de lassan kezd nyugtalanítani. Ő úgy hívja, ugrálás. Van mikor a lábfejemre ül, és azon is úgymond ugrál.Kb. ezt egy éve is csinálta már, akkor azt hittem, egyensúlyozik. Aztán elhagyta, de 1-2 hónapja újra előjött ez a "játék". Próbáltuk finoman terelgetni, hogy hagyja abba, már elég volt, de azt mondja, hogy neki ez jó. Ez a program semmitől nem függ, bár a plédjéhez csak este jut hozzá, lefekvés előtt. Ha rászólok, hogy most már alukálni kellene, fejezze be a lomolást, abbahagyja ugyan, de látom, hogy nehezére esik. Nekem ez a tevékenysége egyre inkább hasonlít maszturbációra, és aggódom.Ön szerint mi a teendő?
Válaszát köszönöm: Marcsi
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-25 18:41:36)
Tisztelt óvónő,
Kérdéssel fordulok őnhöz, vajon ha gyermekem olykor nem szívesen megy be a csoportszobába, és az ovonők kicsit határozottabban mint én, de mint látszik eredménnyel beviszik, sérülhet -e gyermekem lelke?...s ehhez örömmel teszem hozzá, hogy amióta ebbe az oviba járunk kiegyensúlyozottabb a kicsi, nem annyira hisztis, az ovonéniknek mindent szívesen megtesz...
sokat dicsérik, mert segítőkésszebb is lett.Igazán büszke vagyok rá..bár kezdetben féltem, mert az egyik nevelő egy határozottabb jellem,kedves és szigorúan fogja a gyerekeket aminek örülök...míg a másik kedves, mosolygós...de nem érzem, hogy a gyerekekre olyan nagy határozottsággal hatna, és elérne annyi eredményt, mint a kollegája...szóval akár ebben is segíthetne..milyen az ideális óvónő? Köszönettel,Irén
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-25 18:31:16)
Tisztelt óvonő,
Kisfiam harmadik éve jár már oviba, 3 éves múlt, s mint mindegyik kistársa az oviban, sikerült neki is a biliről le-le szokni, vagyiks azt hittük. Ugyanis legutobb az ovonénikel jészadozva, nem hajlandó a kezdeti sikerek után a Wc-n elintésni kisebb-nagyobb dolgait. az oviban rendszeresen beoisil az ebéd alatt, pedig az ovonénik rendszeresen ráültetik a wc-re vagy a bilire. Azért a bilire, mert a fiam kijelenti, hogy pisilek, de csak a bilire. Igyekeznek minnél többet figyelni rá, de elő-előfordul hogy bepisil, néha már az az ember érzése, hogy direkt csinálja. Kérem mondja el miért van ez? S én mit tehetnék?Köszönettel egy kétségbeesett szülő
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-25 18:25:21)
kedves Óvonő,
Nagyon aggódom két dolog miatt is az egyik, hogy gyermekem, aki 4 éves lesz nem tudom nyugodt lelkiállapotban az oviban hagyni. Nekem is nagyon fáj őt így othagyni, mégha tudom, hogy az óvónénik szeretik, s mindent megtesznek azért, hogy megnyugtassák.(erősnek mutatom magam, s próbálom nem sokáig húzni a kezdetekhez képest a búcsúzkodást, az óvónénik kérésének eleget téve.)Minden reggel mielött a csoportba menne elkezd sírni , aggódom, mert néha kínos hisztérikus viselkedését talán az ovonők és a kicsi társai sem hiszem, hogy jól torelálnák(félek hogy emiatt nem lesznek barátai).A másik, hogy nem szeretném ha a kis lelke sérülne.Nagyon kedves kislány, de biztos vagyok benne, hogy reggelente ez a sírás inkább hiszti..hiszen ismerem a kicsit,s odahaz is előfordul néha-néha egy kis hiszti, amugy egy csupaszív, kedves kislány.
Kérem mondja el mit tehetnék.
Nem tudom mennyire befolyásoló tényező, hogy eddig csak egymaga volt, de nemrégen kistestvére született, a testvéri féltékenységre gondolva, sokszor a kistesótól kisebb ajándékokat kap, így fogadtatva el vele, hogy a kistesó is nagyon szereti, és hogy őt is úgy szeretem minta a kis testvérét. Kérem mondja el mitévő legyek. Előre is köszönöm.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-25 16:41:02)
Kedves Kollega! A sok panaszos levelre adott valaszat olvasva tőbb dolog jutott eszembe. Vajon Őn gyakorlo ovonő e? Es ami engem nagyon felhaborit: egyetlen olyan valaszt sem talaltam ahol ne minket ovonőket probalt volna meg elitelni es külőnbözö forumokat ajanlani a "szegeny altalunk meggyötört " anyaknak ahol minket felelősegre vonhatnak. Vajon jutott mar eszebe valakinek hogy nem minden ugy törtenik ahogy azt a gyerek elmeseli? vagy az hogy velünk ovonőkkel a gyerek napi kb. 8 orat tölt, a szüleivel pedig kb.3 at.Lehet hogy mi jobban ismerjük a gyerekeket mint a saját anyukájuk aki 3 év alatt nem tudta szobatisztaságra tanitani vagy a legminimálisabb önállóságra sem? Úgy gondolom, hogy nem minket óvónőket kell azonnal felelőssé tenni mindenért, es főleg nem egy kollegának aki REMÉLHETŐLEG ugyanúgy megjárta a "hadak útját". Nagyon szeretnénk olvasni válaszát mi is : Meggyötört óvónők.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-22 20:08:06)
Kedves Óvónő!
Kisfiam 5 éves lesz novemberben. A gondom az, hogy borzasztóan követelőző. Számomra már követhetelen pl. az ajándék-lista, amit szülinapjára "készít".Persze, értem én, hogy a csalódottságát, mikor nem kaphat meg valamit, valahogy ellensúlyoznia kell. Csak annyira beleéli magát, hogy szerintem, így a szülinapja lesz óriási csalódás, mert azokat az igényeket, amiket ő támaszt képtelenség kielégíteni.
A nagyobbik baj az, hogy bármilyen gyerekprogramra visszük, soha nem az esemény a fontos, hanem az, hogy mit fog ott kapni. Mehetünk bárhova: cirkusz, színház, tűzijáték, gyereknapi program...stb, mindenhol vannak árusok, ahol ő valamit szeretne. Persze, nem kapja meg minden egyes alkalommal, és akkor jön a hiszti. Napokig nem is tud másról beszélni, csak arról a tárgyról, amit nem kapott meg.
Most legutoljára cirkuszban voltunk, amit eleve úgy indított, hogy: "De jó, ott van vattacukor..." Megbeszéltük, hogy a cirkuszba nem azért megyünk, hogy együnk, nem ajándékért megyünk, hanem a műsorért. A szünetig nem is volt probléma, tetszett neki, élvezte, aztán a szünetben látott valami játékot, amit ott árultak, ráadásul az egyik ismerős kisgyerek is kapott. Onnantól nem látott, nem hallott, nem érdekelte a műsor második része, egész végig azért rágta a fülem, hogy mikor veszek neki olyan játékot. Hazajöttünk, itthon sem az volt az első, hogy elmesélje, hogy "jaj, de jó volt, mert láttam elefántot, lovat táncolni..." vagy bármi, hanem kicsapta a hisztit,amiért nem kapott játékot.
Nagyon elkeserít ez a viselkedése, mert azért próbálom minél több helyre elvinni, hogy élményeket gyűjtsön, lásson sok mindent, de ezt abszolút nem értékeli. Vagy legalábbis látszólag nem. Tudom, hogy nehéz lehet elfogadni, hogy miért nem akarok neki valamit megvenni, ha 10-ből 8 gyereknek van, de miért nem elég élmény az neki, hogy elmehetünk együtt színházba, megnézzük a tűzijátékot...stb.
Ha látogatóba megyünk hasonló korú gyerekekehez, ott is hiszti van, mert csak úgy hajlandó hazajönni, ha valamilyen játékot kölcsön kérhet.
Van egy kisebb testvére is, az ő irányába úgy működik ez a dolog, hogy ő bármit "kölcsön" vehet a kicsitől, de ő maximum annyira adja oda, hogy a kezébe rakja, és már veszi is el tőle, hogy "Már megnézte." Ha valamiből kettőt veszünk, mindig ők választják ki, de kisfiam bármikor úgy gondolja, simán kicseréli a testvére játékával. De visszafele már nem működik ez a dolog.
Nem tudom, mit tanácsol: ne kapjon most jó darabig semmit, és ne menjünk sehova? Csak az a baj, ha neki nem veszek semmit, a kistestvérének veszek (nem nagy dolgokra gondolok), akkor csak féltékenységet szítok köztük. A picit nem akarom büntetni, hogy akkor ő sem kap semmit, hogy egyformán ne kapjanak. Képtelen vagyok lépést tartani az igényeivel, és - őszintén szólva - nem is akarok. Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: P. Éva
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-19 12:45:24)
Tisztelt Óvónő!
Szeretném Öntől megkérdezni, hogy egy óvónőnek van -e "beszámolási kötelezettsége" a gyerekkel kapcsolatban. Most szeptemberben kezdtük az óvódát és meglepődve tapasztalom, hogy a gyerekről nem mondanak semmit. Korábban a bölcsödében mindennap "beszámolót" kaptunk a gyerek napjáról, amit helyesnek tartok,és igényeltem is, hiszen 8-10! órát töltött ott a kisfiam.
Ezzel szemben itt ennek nyoma sincs. A magyarázat: "ha lesz valami, úgyis szólunk".
Mit csináljak? Mindennap kérdésekkel bombázzam az óvónőt? Próbáltam, de egyszavas válaszokat kaptam.
Szeretnék többet tudni kisfiam napjairól, hiszen szinte napjának nagy részét az óvódában tölti.
Köszönöm a válaszát
Annamária
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-19 06:55:59)
Kedves Ovónő!
Kisfiam 26 hónapos és bölcsibe jár. A bölcsödébe gyorsan beilleszkedett, a gondozónők aranyosak. Az ő tanácsukra próbáltuk meg nyáron elhagyni a pelust úgy, hogy bugyit adtam rá. Mostanra a kakilással nincs gondunk, sose megy a bugyiba. A pisiléssel vannak gondjaink. Általában későn szól így vagy becsurog egy pici vagy bepisil (hetente kb. 5-ször), de az is előfordult, hogy dacból bepisilt. Kérdésem az lenne, hogyan tudjuk ezeket a "dacosa" bepisiléseket megszüntetni, a teljes szobatisztaság felé terelni ill. az éjszakai és a délutáni alvásnál hogyan tudjuk elhagyni a pelust. Köszönönettel: Szabóné
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
