 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2005-06-24 21:25:49)
Kedves Óvónő!
Kaptam már jól hasznosítható tanácsot Öntől, ezért ismét a véleményét kérném. Kisfiam a következő hónapban lesz 4 éves, a kishúga pedig 8 hónapos. Eddig, mivel év vesztes, bölcsibe járt, de szeptembertől kezdődik az ovi. A közösségben jól érzi magát, a barátainak is szokott játékot vinni, mégis, kínszenvedés reggelente rávenni, hogy elinduljunk. odáig fajult a dolog, hogy szerintem lelki eredetű nála a sok betegség, amit az utóbbi időben produkált. Persze okos, és tudja, hogy anya otthon van a hugival, akkor ő is otthon maradhat. Már csak fél naposra redukáltuk az ottlétet, de félek, hogy ez az oviban gondot fog okozni, ugyanakkor sajnos semmire nem jut időm otthon. A kislánnyal is kevesebbet tudok így foglalkozni, mert mire reggel hazaérünk a bölcsiből, 1,5 óra vagy 2 és mehetünk is a kisfiúért. Nagyon fáraszató így, mert a kicsinek is felborul a napirendje teljesen.
a másik problémám a kakilással van. Sajnos még mindíg csak a pelusba hajlandó a dolgát végezni. Ez független a kistestvér születésétől, mert előtte sem mutatott hajlandóságot a wc-zéshez. A pisiléssel nincs semmi problémánk, bilit nem használunk, persze szűkítő rendelkezésre állna több színben is.
Már próbáltam ajándékkal is rábírni, de egyszerűen nem hajlandó, inkább tartogatja hasfájásig. Várom válaszát, Köszönettel: Kata
Válasz >>>
Kérdés: (2005-06-22 13:24:51)
Kedves Óvónő!
Kisfiam 5 éves múlt. Szeptemberben már a nagycsoportot kezdi az oviban. Otthon semmi problémánk nincs vele. Aranyos, értelmes kisfiú. Imád játszani, szereti a meséket, a számítógépet is sokkal jobban kezeli, mint sok kis társa, az oviban mégis gondok vannak vele. Nem barátkozik senkivel, félénk, nem akar semmit csinálni - mint pl.: gyurmázás, festés, rajzolás - Elég nehezen szokott be az oviba, hiába jár már két éve közösségbe, még most sem tudom otthagyni, ebéd után mindig haza kell hoznom. Nagyon szeretném, ha végre az oviban is felszabadultan tudna viselkedni és végre jól érezné magát, de nem tudom, hogy hogyan segíthetnék neki ebben?
Szeretnék még tanácsot kérni, hogy egy ekkora gyermeknek milyen tipusú feladatokat lehet adni a nyári szünet idejét - ami az ő szintjének megfelelő - mert az ovival ellentétben itthon nagyon szereti megoldani azokat.
Köszönettel: Sz. Ildikó
Válasz >>>
Kérdés: (2005-06-15 09:09:07)
Kedves Óvónő!
Kisfiam 4 éves múlt, okos, értelmes kisgyerek. 3 hónapos volt, mikor szopni kezdte az ujját. Próbáltam neki cumit adni (még ujjszopás előtt), de nem kellett neki, utána pedig hiába is adtam volna.
Azt gondoltam sokáig, hogy ez a kérdés is megoldódik magától, mint annyi minden, de úgy veszem észre, hogy egyre jobban szopja az ujját. Azért is zavar nagyon, mert egyszerre két ujját szopja, ráadásul a jobb kezén. Amikor fognia kell, azt a két uját nem használja egyáltalán. Félek attól, hogy ez később - pl. írásnál - gondot okozhat. Attól is félek, hogy csúfolni fogják miatta, vagy nem akarnak vele játszani, mert nyálas a keze. Most az oviban nagyon jó csoportunk van, ott biztos, hogy nem bántják, de nem tudni, hogy később az iskolában milyen osztályba kerül. Nagyon aranyosak az óvónénik is, szeret oviba is járni, ezzel tehát nincsen gond.
Próbáltuk bekenni a körmeit keserű lakkal, de semmit nem ért. Mikor be volt ragasztva az ujja, mert megsérült, nem vette a szájába, de helyette más pótcselekvést keresett, rágni kezdte a ruhája ujját, illetve a párnája csücskét.
Azt is megfigyeltem mostanában, mikor beszélgetünk, és nem tudja szopni az ujját, akkor a száját simogatja körben.
Nem tudom, mit csináljak. Teljesen tanácstalan vagyok emiatt. Olvastam, hogy az ujjszopásos gyerekek szoronganak. Ha ez valóban így van, nem igazán tudom, mi lehet az oka a szorongásának. Körömvágásnál azt is észrevettem, hogy több körme le van rágva, nem csak azokon az ujjain, amelyeket szopni szokott.
Ha rászólunk, akkor sem hagyja abba, sőt még rosszabb. Vagy valamilyen viccelődő válasszal elüti a dolgot. Nem igazán hiszek abban, hogy attól, hogy rászólok, abbahagyja, vagy odafigyel rá. Úgy érzem, túl erős neki ez a "kötődése". Nem tudom, mitévő legyek. Válaszát előre is köszönöm. Tünde
Válasz >>>
Kérdés: (2005-06-15 08:25:16)
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam 5 éves lesz ősszel, de még mindig problémát jelent a hajvágás. Hatalmas cirkuszt rendez minden egyes alkalommal. Én szoktam itthon nyírni, amennyire sikerül. Próbáltam fodrászhoz is vinni, de ott sem engedte levágni a haját, csak az egyik oldalon.
Mialatt nyírnám, sír, üvölt és rángatja a fejét, amitől még rosszabb az egész.
Próbáltam már neki "tanmesét" mondani közben a kisegérről, aki nem engedett hajat vágni, lecseréltük a nyírógépet olyanra, amelyiknek nincs hangja, kipróbáltunk több fodrászt is, nyírtam előtte Apát, Papát, mindenkit, ő is kipróbálhatta, de nem sikerült eredményt elérni.
Kérem, adjon tanácsot, vagy valamilyen apró trükköt, hogy oldódjon a félelme, ellenállása. Köszönöm: Ágnes
Válasz >>>
Kérdés: (2005-06-15 07:54:53)
Kedves Óvónő!
Kislányom most nagycsoportos óvodás, és szeretnénk elbúcsúztatni az Óvónéniket. Ebben szeretném kérni a segítségét, valami ide illő verset, vagy mondókát keresek amit megtudnak tanulni a gyerekek.
Segítségét előre is köszönöm:
Orsolya
Válasz >>>
Kérdés: (2005-06-14 21:06:46)
Kedves Óvónő! Kedves Kati!
Néhány hónapja megvettük a könyvét, aminek már lassan a végén járunk. Szeretném megköszönni, nagyon kreatív, szellemes munka. Kislányom az első pillanatban megszerette és nagyon szívesen játssza a „feladatokat”.
Természetesen a tanácsát szeretném kérni kislányommal kapcsolatban.
Sajnos, az óvoda választásunk nem sikerült. Kifogtunk egy fiatal óvónő párost, akiknek az óvónői munka leginkább nyűg volt. Kislányom az eltelt 3 év alatt alig tanult egy-egy dalt, vagy mondókát, nem sikerült közösséget formálni a gyerek csapatból. Egy olyan bölcsödéből került oviba, ahol a két gondozó néni a szívét-lelkét adta és a gyerekek imádtak oda járni.
Az óvodában az Anyák napi ünnepségek rendre megijesztettek bennünket szülőket, mert semmi kedvesség, semmi játékosság, semmi emberi nem volt. Lélektelenül elhangzott 10 vers (még karácsonyi is). Soha sehova nem mentek, és ha esett az eső, videóztak, „hiszen valamivel le kell őket kötni” (a dadus szerint).
Az én aktív, irányító, kedves, majdnem hogy túlmozgásos, be nem áll a szája kislányomból egy nehezen barátkozó, közösségbe nehezen beilleszkedő, passzív, szorongós, önbizalomhiánnyal küszködő gyerek lett, aki nem tudja kezelni a kudarcot.
Tavaly elhatároztam, hogy az nagycsoportra óvodát váltunk, de a férjem lebeszélt azzal, ha ide ilyen nehezen illeszkedett be, ne terheljük meg közösség váltással, hiszen egy év múlva úgyis iskolába fog menni.
Ősszel a Difer-teszt két területen nem megnyugtató eredményt hozott. Az óvónők nem javasolták, hogy maradjon még egy évet óvodában. Abban állapodtunk meg, mivel az egyik óvónő fejlesztő pedagógus is egyben, ő fog külön foglalkozni a gyerekkel. Ez összesen 3 alkalom volt az egész év alatt, mindig azután, amikor rákérdeztem, hogy hogyan haladnak, hiszen a gyerektől tudtam, hogy nem ültek le együtt, nem foglalkozott vele.
Az év végi kontroll teszt eredményét még nem tudjuk, nem sikerült 5 hét óta kiértékelni.
Megkerestem kora télen egy szakembert, aki „megvizsgálta” a gyereket és azt mondta, hogy bizonyos területeken egy évvel el van maradva korához képest. Javasolta, hogy maradjunk még egy évet az óvodában, amire én azt válaszoltam, hogy ennek nem látom értelmét. Egyrészt, nem hiszem hogy bármit is profitálna a gyerek egy újabb évből ebben az oviban, új óvodát nem akarunk keresni, s fizikailag is koránál magasabb, fejlettebb kislány ( a legmagasabb volt a csoportjában a lányok között), ami újabb problémákat vethet fel, ha közel 8 évesen bekerül az első osztályba, ahol két fejjel magasabb a többieknél.
Ezt a szakember elfogadta, és javasolta, hogy foglalkozzak vele (Lexi iskolába megy), nem olyannak ítélte a helyzetet, hogy külön szakemberhez hordjam. Így került kezünkbe az Ön könyve is, s a Lexivel felváltva hol ebből-hol abból játszottunk, tanultunk.
Szeptemberben kezdjük az iskolát. Okulva az elmúlt 3 évből, több iskolát megkerestem, s végül a helyi körzetes iskolában találtam egy olyan tanító nénit, aki végtelenül jó benyomást tett rám, s úgy érzem a gyerek is megszerette az iskola előkészítő foglalkozások során.
Amitől félek az iskolakezdésnél, hogy kislányom túl érzékeny, a kudarcot még mindig rosszul kezeli (bezárkózik, elutasító lesz), önbizalma nincs. Nehezen barátkozik. Nem tudom, hogy a tanító néninek a 25 új kisgyerek mellett lesz-e energiája megnyitni az én gyermekemet. Hogyan erősíthetném az önbizalmát? Hogyan tudom neki megtanítani a kudarc kezelést, hogy ne adja föl azonnal, ha valami elsőre nem megy? Hogyan billenhetne helyre az önértékelése?
Várom mielőbbi válaszát. Köszönettel: Zsófia
Válasz >>>
Kérdés: (2005-05-24 08:12:25)
Kedves Óvónő!
Olvastam az egyik anyuka írását és nálam is az a helyzet, hogy a 4 éves kisfiam véleményem szerint kevesebb odafigyelést kap, mint amennyit kéne. Tisztában vagyok vele, hogy az ovi nem bölcsi, sokkal több a gyerek a csoportban, még is én úgy gondolom, hogy az óvónőknek kellene összetartani a csoportot. Ha délután bemegyek a csoprtba úgy kell mindent a GYEREKTŐL megtudnom, mert az óvónő még szinte a köszönésre is alig méltat. Már többször küldtem minden féle anyagot, papírt és egyéb segédanyagot,de még csak arra se méltattak, hogy megköszönjék. Használni pedig még soha sem láttam, hogy használták volna.
A minap pedig az történt, hogy a gyerekem meglógott az oviból mire a férjem ment érte, kint várta a kapuban, pedig a főbejárat kóddal nyitható. Amikor a párom kérdőre vonta őket csak azzal mentegetőztek, hogy kevesen vannak. Kérdem én, ha egy gyerek még is elkóricál ki lesz a felelős?
Köszönettel Gica.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-05-18 16:59:18)
Tisztelt Óvónő!
KOmoly kérdéssel fordulok Önhöz!
Diplomadolgozatomat az óvónői pálya bemutatásáról írtam. Tehát azt mondhatom, hogy a témakört eléggé ismerem.
Egy barátnőm azzal keresett meg (mivel tudta, hogy ezen a téren kutatok), hogy kisgyermekét az óvónéni rángatja, és néha meg is pofozza. Barátnőm elmondta, hogy ezt a gyermek már nem először mondja, és más gyermekek szülei is panaszkodtak egymásnak ezügyben. Barátnőm, már nem bírta tovább nézni, hogy gyermekével agresszívan bánnak, bement az óvodába, és megpróbálta megbeszélni a problémát az illetékes óvónénivel, és az óvodavezetővel is. Sajnos azonban, sikertelen, mert a gyermek megint úgy jött haza, hogy az óvónéni pofonvágta.
Erre a barátnőm ismét felkereste az az óvodát. Az illetékes óvónéni, agresszívan, és fölényesen bánt a barátnőmmel, és behivta fogadóórára, mert szerinte barátnőm már olyan hangnemet engedett meg magának, amelyet nem lehet.
Barátnőm meg sem tudta védeni magát, mert ekkor a gyermekből (aki szintén ott volt)kitört az őszinteség, és megmondta az óvónéninek, hogy nem szereti, és gyűlöli. Az óvónéni erre azt mondta, hogy "pedig nem ezt szoktad mondani". Persze sohasem mondta, délutánonként búcsúzáskor, mindig úgy tett, mintha szeretné, és még ölelgette is. Aztán ezen a furcsa beszélgetésen megmondta anyukájának, az óvodából kifelé menet, hogy "végre megmondtam az igazat, hogy nem szeretem".
Még valami, ami szintén érdekes, hogy az egyik ilyen pofonvágás után az óvónéni azt mondta állítólag a gyermekeknek, hogy nem szabad árulkodni, mert aki árulkodik, intézetbe kerül"
Én felajánlottam a barátnőmnek, hogy elmegyek vele a fogadóórára, és, (minthogy végigjártam a téma jogi oldalát is), megpróbálom megértetni vele, hogy így előbb-utóbb az óvónénit pszichológiai alkalmassági vizsgálatra fogjuk küldetni, és a gyermeket pedig gyermekpszichológushoz. Ha a gyermek igazat mondott, és az óvónéni nem alkalmas pszichológiailag a pályára, abban az esetben az óvoda kénytelen lesz megválni. A barátnőmnek pert is ajánlottam.
A gyermek 5 éves, már csak egy éve lenne hátra. Abban a kerületben (XXII. kerület. ... úti óvoda) mindegyik óvoda egy üzemeltetőhöz tartozik, tehát, a gyermeknek nem lenne túl nagy a "népszerűsége" akkor sem , ha bármelyik kerületi óvódába vinnék, hiszen a hírek terjednek, mint tudjuk. Ha meg ebben az óvodában marad, a botrány miatt, tönkretehetik a gyermek óvodáskorának utolsó évét, és mint tudjuk későbbi életünket nagyban meghatározzák az óvodáskori korspecifikus fejlődésben a megélt élmények. Nem szeretnénk, ha a gyermek sérülne: mert az óvónénik nem szeretik, vagy kiközösítik, stb, stb.
Mit tegyünk.
Utolsó perspektívaként azon gondolkodom, hogy egy vizsgálatot (ellenőrzést) kellene elrendelni hatóságilag, amit egyébként is kötelező, bizonyos időszakonként. így nem derülne ki, hogy melyik óvodás miatt van vizsgálat, és a pályára alkalmatlan óvónőt végleg eltávolítanák remélhetőleg az egész szakmából!
Kérem írja meg, Ön mit javasol. Barátnőm, nagyon aggódik, és sokat idegeskedik emiatt, éppen elég gondja van botrány nélkül is. Sajnos az óvónénik a szépszóra meg nem hallgatnak.
Előre is köszönöm.
Tiszteletem
N.Y.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-05-17 14:37:53)
Kedves ovonő!
Nem biztos hogy tud kérdésemre válaszolni de azért megkérdem.
Lányom Borcsi iskolát váltott
most negyedikes a régi iskolába
az énektanárt nagyon meg szerete.
Most szinte mindig miatta sir .
Mitt tehetnék!
Egy agodo anya
Válasz >>>
Kérdés: (2005-05-16 15:45:28)
kedves óvónő.
gyermekemet egyedül nevelem. nem is igen látják egymást az apjával, ugyanis külföldön él.
a legnagyobb gondom az, hogy nemigen találjuk meg a hangot más családok gyerekeivel.
majdnem mind vágtelenül elkényeztetett és elnyomják a gyerekemet. a tegnapi példa erre a legjobb.
vettem a gyerekemnek 1 csomag epret, ő kedvesen megosztotta a többi gyerekkel, még azt is megette, amit ők nem akartak megenni, mert bibis.
ezek után az egyik anyuka vett egy zacskó csipszet. a kisfiam az ölábe vette, mert az előbb is így tett. erre a többi gyerek kikiáltotta önzőnek, meg irigynek és nem álltak vele szóba, persze a csipszből sem adtak neki...
és még nekünk kellett szabadkoznunk...
és persze az összes felnőtt, akik megtehették, hogy otthon maradtak a gyerekeükkel 4 éves korukig, rögtön a "bűnös" bölcsire fogtak mindent.
szóval talán többet nem kellene összejárnunk ezzel a társasággal?
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
