 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2004-08-19 01:51:14)
Kedves ovono, az olaszorszagi anyuka kerdesere adott valaszaval kapcsolatban lenne tovabbi kerdesem. A konyvek cimeit felirtam, koszonom. (Buszke vagyok hogy nehany mar megvan, vagy ugy hogy az enyem volt, vagy megvettem tavaly).
Az en kislanyom meg csak 18 honapos, es mi sajnos nem lakunk Magyarorszagtol egy "kopesre". Sajnos meg evente sem biztos hogy "bevasarlo turara" tudunk menni.
En meg nem talaltam olyan internetes forrast ahol bongeszni, esetleg letolteni vagy rendelni lehetne konyveket, gyerekzenet, esetleg esti mese/rajzfilmeket. Mi felnottunk beszelo jatekok es szamitogep szeru cuccok nelkul, es semmi bajunk nem lett belole. De ha a gyerek csak angolul beszelo kutyukkel van korulveve es csak en es egy-ket baratom beszel hozza magyarul, mi leszunk a "furcsak" neki. Ugyhogy fontosnak erzem hogy segedeszkozoket vonultassak fol magam moge ahogy a gyerek no.
Tud ebben segiteni? Elore is koszonom.
ECM
Válasz >>>
Kérdés: (2004-08-17 22:14:13)
Még 1 kérdésem lenne a gyermek most megy 2 .ik osztályba mivel nagyon messze lakik innen pénteken 4 töl lehet elhozni mire hazaérünk este 6-7 ora nincs kedve tanulni szombat van még dehát nem azért hozzuk hogy tanuljon vasárnap meg már majdnem délben kell indulni vissza a lakhelyére hogy 4 re odaérjünk mikor tanuljon 2 nyelvü informatika szakra iratta az annyja be ott gondolom sokat kell tanulni és azt nem nagyon szeret már az elsö is kész szenvedés volt pedig akkor csak 15km re laktak és több idöt volt itt mint ezután lessz tudniilik 3,5 éves korátol ott lakott 85km re(ott járt oiviba is) aztán tavaly az elsöt 7 évesen itt kezdte amit véletlenül tudtunk meg mert mentünk vna érte és mondta az ottani élett.hogy ide költözött haza a szüleihez ezt ö el is felejtette augusztus végén mondani nekünk hogy ide iratta be a gyermeket elsöbe pedig akkor már tudnia kelett hisz beiratás nem utolso pillanatban van aztán most megint visszament messzire a másodikat ott kezdi a gyermek tiszta roncsot csinál a kisgyerekböl hogy ide oda vándorol:Söt durválom azt is hogy tavaly megmondta kerek perec ne merjünk elmenni az évnyitóra mert ott lessz az apja a gyereknek!!!Az igazi apánaK ILYET MONDANI /de még akkor sem mondta hogy hát nem oda fog járni hanem ide vidékre/Azonkivül egy farsangon egy mikulásbulin nem vehettünk részt mert ö nem akarta pedig igencsak nem kell minket szégyelni hiszen mégcsak nem is vagyunk ugymond szegények hogy lejárassa magát velünk de ö annál inkább az mert nem hogy saját pénzböl de még a gyerektartásbol sem képes venni a gyereknek ruhákat és erre bizonyiték is van Sajnos nemtudom mire de nem a gyerekre költi ha azt akarjuk hogy normálisan tisztán legyen öltözve nekünk kell még pluszban bevásárolni /nem mintha földhöz vágna de zavaro hogy mindig koszosan adja oda pedig tudja hányra megyünk meghát a pénzt a gyerekre költse ne másra/amit a biroságon mindig letagad örökké azt mondja mi semmit nem veszünk neki de erre is hála van bizonyiték bár az más kérdés kit érdekel kit meg nem a birot mindenesetre sajna nem pedig elég lett vna ha kimegy a gyámhatoság terepszemlére hol lakott mig elsös volt a gyerek 1 évet aztán lehetne miröl tárgyalni de ök nem szivesen szerettek v na kimenni megmondták mert ök is tudják de hát......mégis az annyja az akinél van legyen ott vele inkább mint az apával.Ök bár ezenkivül sokat segitettek legalább a láthatás beszabályozásában de annyira nem akartak belemenni.Elnézést hogy kitálaltam de nagyon idegesitö a dolog köszönöm türelmüket Tisztelettel:Anett
Válasz >>>
Kérdés: (2004-08-17 21:49:10)
Én azért irok mert van egy élettársam akinek van egy 8 éves fia az anya 85 kmre lakik a fövárosban már 3éve és van egy élettársa neki is a gyermeket ö neveli egy alkalommal amikor mentünk a gyermekértkb 1,5 éve a gyerek az apja nyakába ugrott köszönve neki "szia apu"mire a kapuban állo anyuka ö nem apu apu ott van bent ekkor élettársam megkérdezte mi van?Erre a válasz igen apu nem te vagy apu az aki neveli ezt elmondta 3 x a gyerek elött mire a kicsi és apja nézték 1mást a gyerek ugy hivja az annyja élett.hogy apu jo az apját is apunak. szerintem ez nem normális dolog az anyja pedig ugy mondja a gyereknek hogy ha a páromrol van szó hogy a keresztnevét használjaPL "olvasol mesét este a gábornak"nem aput mond mert erre tanitja hogy ö nem apu hanem gábor.Én nem szeretném és sosem fordult meg a fejemben hogy anyu legyek én maradjak anett ahogy eddig is a gyereknek mit tanácsol magyarázzuk mi is a gyereknek hogy az nem apu vagy hagyjuk rá ha már betanitotta neki aztaz anyja?
Válasz >>>
Kérdés: (2004-08-02 21:01:51)
Kedves Óvónõ!
Elõször is gratulálok a babához!
Kérdésem a következõ: kisfiúnk 4 éves, 1 évet járt oviba, most nyáron itthon van. Nagyon szerette az ovit, az óvónéniket, és nagyon ragaszkodott hozzájuk. Nagyon fél minden nem megszokott dologtól, így pl. összevont csoportba is nagyon ritkán került (igyekeztünk mindig nagyon érte), és nyáron sem jár mióta kevesen vannak. Most vettünk házat Pest mellett és váltanunk kell. Nekem nagyon fáj a szívem, mert nagyon szerettük ezt az ovit, de 25 km-re leszünk, és nem tudjuk megoldani, hogy ide járjon. Az ottani ovikat nem ismerem és már augusztus van. Megtaláltam azt amelyik közel van hozzánk, valószínû hogy oda tartozunk, de még ezt sem tudom igazán. Hol érdeklõdjek? Önkormányzatnál? Az ovik többsége most zárva van, hogy tudom így beiratni? Vagy majd szeptemberben? Végül is szeptember végén költözünk, és nem tudom igazán eldönteni mi lenne a jó: itt kezdje még el az ovit a régi helyen amit ismer és szeret (bár most nagy a szabadság, meg kell szoknia újból a rendszert), vagy váltsunk rögtön (már ha lehet) szeptembertõl az újba? Ott kezdje és akkor nem lesz nagy törés neki elszakadni a barátaitól (most nyáron nem is találkoztunk velük) és az óvónéniktõl? Vagy kezdje itt és csak októbertõl menjen oda? Szeptemberben mindig vinni kellene mert még itt lakunk. Van tanácsa?
Kötelesek-e ott felvenni, mert én GYED-en vagyok a kicsivel? Felveszik-e 8 órára vagy csak 4-re? Itt teljes napot volt, 8-1/29 között vittem és 3-1/24 között hoztam, így még alvás után is tudtak sokat játszani a barátaival. Ha korábban mentem mindig mondta, hogy nincs ideje játszani, még maraddni szeretne a többiekkel.
Elõre is köszönöm: Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2004-08-01 13:49:24)
Kedves ÓvónQ!
Az óvodás és kisiskolás foglalkoztató füzetek visszatérQ feladatai közé tartozik, mik a nyári, öszi gyümölcsök, hónapok, ünnepek. Nyári hónapok közé kell sorolnunk a június-augusztus-szeptembert, noha naptárilag csak június végén, 21-én köszönt be a nyár. A szeptemberi iskolakezdés sem ösz még, bár mindenki annak nevezi. A Mikulás is szánon érkezik, pedig a tél hivatalosan csak december végén kezdödik, és március 15-e sem tavaszi ünnep, hiszen naptárilag akkor még tél van.
Hogyan beszélgessek tehát az évszakokról óvodás gyermekeimmel, és milyen szempontok szerint soroljam be a gyümölcsöket a nyári vagy öszi kategóriába, mikor ugyanannak a gyümölcsnek lehet korai és kései fajtája? A feladatok megfogalmazása általában kategorikus: karikázd be, szinezd ki, jelöld meg, és nem hagy teret az "igy is igaz, úgy is igaz" vagy "lehet ez is, az is" válaszoknak, a megoldókulcs egyetlen megoldást fog elfogadni. Létezik-e valami egységes, hivatalos tananyag, útmutatás, amit egyaránt követ minden óvoda és iskola?
Válaszát elQre is köszönöm, és sok boldogságot kivánok Kisbabája születése alkalmából.
Válasz >>>
Kérdés: (2004-07-23 08:54:28)
Kedves Kati!
Én is szeretnék ezúton gratulálni a kis Dettihez, és jó egészséget, sok tejet, ahogy szokták mondani :)
Köszönöm az eddigi segítséget.
Kata
Válasz >>>
Kérdés: (2004-07-12 17:30:27)
Kedves Óvónõ!
Ismét kérdéssel fordulok Önhöz. Elég "érdekes" szituáció alakult ki itt a házban, és nem tudom kezelni a helyzetet. Nincs kisfiammal hasonló korú gyerek. A legkisebbek is idõsebbek nála 2-3 évvel. (Kisfiam õsszel lesz 4 éves.) Most nyári szünet van az oviban, a családban sincs másik gyerek, tehát gyakorlatilag a gyerektársaság arra korlátozódik, ami itt a házban van. Bálint pedig borzasztóan igényelné a társaságot, de úgy érzem, hogy ez a társaság nem megfelelõ számára. Teljesen meg van õrülve a többi gyerekért. De ezek a gyerekek nem játszanak vele, csak ideig-óráig. Abból áll a "játék", hogy kisfiammal kb. 5 percig pl. rajzolnak a földre, aztán õk nekiállnak rohangálni fel-alá. Nagyon sokáig nem szóltam bele ebbe a dologba, de most már kicsit soknak érzem, ami történik. Bálint nagyon szeret krétázni, de hiába hívja a többieket, abból áll nekik a játék, hogy picit rajzolnak vele. Mikor elunják nagyon hamar, szaladgálni kezdenek, õ pedig fut utánuk. Még ez sem gond, de már annyira elfajult a helyzet, hogy direkt szórakoznak a gyerekkel, és aztán persze, kinevetik. Amit õ észre sem vesz, mert még kicsi hozzá. Nem fogja fel, hogy nem hozzá valók ezek a gyerekek, és nem is akarnak vele játszani. Mikor ide át jöttek hozzánk, akkor is az volt a játék, hogy fel-alá rohangáltak a lakásban, Bálint hiába hívta õket a szobájába játszani. Mikor õ szeretett volna átmenni, és megkérdezte, hogy átmehet -e a szomszéd kislányhoz, õ kerek-perec megmondta neki, hogy nem. Ez egyébként többször megismétlõdött. Nem tudom megértetni a gyerekkel, hogy nem így kell játszani, ez nem játék. Ha fel akarom hozni az udvarról, éktelen hisztit csap ki, üvölt, rugdos. Neki ilyenkor mindenki a barátja, mondja õ, a többiek pedig nevetnek rajta. Próbáltam már érdekes játékokat kezdeményezni, de az nem jó, beszéltem a nagyobb gyerekekkel, de ezzel sem értem el semmit. Én máshogy képzelem a gyereknevelést, mint az õ szüleik. (Nem akarom mondani, de kicsapják a gyerekeket az udvarra, és fogalmuk sincs, hogy a délutánt mivel töltik.) Nem tudom, hogyan értethetném meg a kisfiammal, hogy ez nem játék. Beszaladnak elõle a lépcsõházba, mert tudják, hogy õ ott nem játszhat. Vártam sokáig, mert azt gondoltam, hogy a saját bõrén kell megtanulnia, hogy nem játszanak vele a gyerekek, de azért az 5 percért is hálás, amikor "leereszekednek" hozzá. Áll az udvaron és várja, hogy lejöjjenek. Ha meg lejönnek, akkor meg akarják szabni, hogy mit is játszanak, de csak nekik lehet igazuk. Utána otthagyják, Bálint pedig sírva kérdezi, hogy "Miért nem játszanak velem?" Mit csináljak? Próbálom kerülni õket, de egy házban lakunk, ez elég nehezen megy. Hiába kínálok fel érdekesebb programokat, folyton csak az udvarra akar menni. Nagyon megköszönném a tanácsát. Beszéltem vele szépen, csúnyán, de megmakacsolja magát, mindenki a barátja, szerinte, és én hiába mondok bármit.
Köszönöm és további jó babázást kívánok! Üdvözlettel: Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2004-07-08 19:59:17)
Kedves Óvónõ!
Ezúttal nem kérdezni szeretnék, csak gratulálni kislánya születéséhez. Az elkövetkezendõkre pedig nagyon sok boldogságot kívánok Önnek és családjának is. Remélem, legalább olyan sok örömet és boldogságot fog okozni Önnek kislánya, amennyit nekem a gyermekeim.
Nekem személy szerint nagyon sokat segített már tanácsaival, és biztos vagyok benne, hogy fogok még Önhöz fordulni.
Mégegyszer jó egészséget kívánok és mielõbbi nyugodt éjszakákat :))
Üdvözlettel: Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2004-07-08 19:03:32)
Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam szeptember végén lesz 4 éves, jelenleg kiscsoportos óvodás. 3 éves kora elõtt kezdtük meg az ovit, nagy önbizalommal és nagy reményekkel. Az elsõ ovis tanév után az én magabiztos,kreatív fiam kicsit más.A védõnõ és a gyerekorvos szerint a gyerek 3 éves korában mind beszédben, mind rajzolásban, gyurmázásban megelõzte korosztályát.Ma csak itthon hajlandó rajzolni, helyesebben mondva csak ovin kívül. Az elsõ félév után, látva a gyerek változását, beszélgetést kezdeményeztem az óvónõkkel.Másfél óra alatt gyakorlatilag azt próbálták bebizonyítani nekem, hogy nálunk családi feszültség van, nem törõdünk a gyerekkel, a fiam érzelmileg fejletlen stb. Amikor részleteket kértem, ellentmondásokba bonyolódtak. Az érzelmi fejlettség megnyilvánulása szerintük, hogy a gyerek nem puszilgatja sem a dadusokat, sem az óvónõket.Én úgy gondolom, hogy nem is kellene ezt elvárni tõle.Lefestettek a gyerekrõl egy képet, amely olyan nekem, mintha nem az én gyerekemrõl szólna.Semmilyen tevékenységre nem tudják rávenni (állítólag), verekszik és káromkodik, amit szerintük itthon hall és lát. Nem értem a hozzáállásukat, hiszen nem is ismerik családunkat. Egyébként a gyerek itthon nem lát agressziót, férjemmel szeretetben élünk, a nagyszülõk szintén, nem káromkodunk és nálunk napirendi ponton vannak a kreatív játékok, lévén nekünk, szülõknek is ilyen jellegû a hobbink (tv nézés helyett). Hordjuk játszóházakba a gyereket, mivel nincs testvére, és még sehol nem volt rá panasz, mindenhol örömmel rajzolt, festett, gyurmázott, vágott, ragasztott, decoupage-olt és még sorolhatnám.A káromkodást sajnos mi is tapasztaltuk, azonban több másik szülõ is panaszolta, hogy az oviból így tér haza a gyerek.Az utóbbi idõben amikor azt kérdeztem a fiamtól, hogy õ miért nem rajzol stb az oviban, azt felelte, hogy õ ügyetlen, neki senki nem segít, az õ munkáját úgysem teszik ki a faliújságra. Ez tény, még nem láttam egy alkotását sem.Úgy érzem , hogy amióta oviba jár, az önértékelése mínuszba fordult át. Nem tudom, hogy mivel ártok többet: ha kiszakítom baráti körébõl és egyúttal az óvódából, vagy ha hagyom továbbra is egy olyan környezetben, ahol semmi sikerélménye.Szerettem, volna, ha az óvóda pszichológusa megnézi a fiamat, sajnos nem jutottam be hozzá.Nem tudom azt sem, hogy mi az óvóda-váltás módja.Kell-e ezzel a problémával pszichológushoz fordulni?
Válaszát várva: Hanyu Lívia
Válasz >>>
Kérdés: (2004-07-07 13:21:20)
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam ebben hónapban lesz 3 éves. 2 éves kora óta bölcsibe jár, és fél éve már örömmel is ment, felszabadultan játszott és jól érezte magát a közösségben. Az unokatestvére 15 hónapos kislány, és mióta járni tud, mindíg a kisfiam után megy, azt szeretné tenni amit õ, azzal szeretne játszani amivel õ. Az elején persze szívesen megmutatta neki a játékait, ideig-óráiga el is játszottak "közösen", de mára azt veszem észre, hogy inkább kerüli a kislányt. Persze ebben szerepe lehet annak is, hogy a sógórnõm és a nagymama állandóan figyelmezteti a kisfiamat, hogy vigyázzon a kislányra, adja oda neki éppen azt is, amit talán 1 perce vett fel. Ebbõl már konfliktus volt közöttünk a családon beül, ugyanis én azt a nézetet vallom, hogy az 1 évesnek is meg kell tanulni, hogy nem minden az övé, a 3 évestõl pedig nem szabad elvárni, hogy odafigyeljen a mozgására, a játszására csak azért mert körülötte van egy kisebb. Odáig fajult a dolog, hogy nem is szívesen megy a mamához, sõt nemis akar nagyon bemenni, ha a kislány is ott van.
Annál is inkább foglalkoztat a dolog, mert 5 hónapos várandós vagyok és tartok attól, hogy a kistestvér megérkezésével bonyolódik az ügy tovább. Habár minden nap "beszélgetünk" a testvérkével, és a kisfiam állítása szerint vele fog majd játszani ha megszületik, mégis aggaszt a dolog.
Kérem, tanácsoljon valamit a probléma megoldására. Köszönettel: Kata
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
