 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2004-03-06 22:52:01)
Tisztelt Óvónõ!
28 éves vagyok,van egy gyönyörû 2 éves kisfiam.3 éve élek eggyütt a férjemmel.Megromlott a kapcsolatunk,szeretnék elválni Tõle.Sajnos,nem vagyok könnyû helyzetben,mert imádja a kicsit,ragaszkodik hozzá,így megmondta,hogy nem fog elválni.Nap mint nap megaláz,ma este az Édesapáméknál voltunk,amikor kikelt magából,és ugyanolyan hangnemben,ahogy velem szokott beszélni,elmondta Õket minden rossznak.Én tanárnõ vagyok,ráadásul félállásban,Õ pedig sokat keres./vezetõi beosztásban van/Folyton azt mondja,hogy hiába próbálok elválni, a gyereket úgyis neki fogják ítélni,mert 5x annyit keres.Ezért van az,hogy nem merem beadni a válópert,mert nem tudnék a kisfiam nélkül élni.A lakást,amiben élünk,a Nagymamám vette még a házasságkötésünk elõtt 1 évvel.A férjem sohasem jelentkezett be,mert azt mondta,hogy nem akarja,hogy a szemére vessék valaha.Kérdésem:Mennyire döntõ az anyagi helyzet a gyermek elhelyezésénél,ill.a házasság elõtt vásárolt lakás 4 év eggyüttélés után közös vagyonnak számít?
Cs.B.Krisztina
Válasz >>>
Kérdés: (2004-03-01 11:57:19)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam õsszel múlt 3 éves. 2 éves koráig semmiféle probléma nem volt az elalvással, de egyszercsak egyik-napról a másikra követelni kezdte, hogy valaki vele legyen, mikor elalszik. Eleinte ez a személy lehetett bárki, de most már csak én vagyok jó. (Nagyon anyás.)
Késõbb már éjjel is felébredt, olyankor is ott kellett lenni, amíg visszaaludt.
Végül rájöttem arra, ha ebéd után nem alszik, akkor nincsen ilyen gond. Azóta is megfigyeltem, hogy elég csak 20 percet aludnia napközben, akkor este 11-ig, 12-ig fent van, vagy pedig, ha elalszik, akkor éjjel ébred fel.
Ezek után nem erõltettem az ebéd utáni alvást, és meg is szûntek ezek a gondok.
Két hónappal ezelõtt kistestvére született. Nem tudom, hogy összefüggésben van-e ezzel, de mostanában újra kezdõdött minden. Este elalvásnál nincs probléma. Igaz, hogy ott kell lenni vele, amíg elalszik, de ez az idõ nem több 10 percnél, nem jelent különösebb problémát. A nagyobb gond, hogy õ is felébred éjjelente. Olyankor menni kell vele, és nem alszik el rögtön, mint este, csak egy-másfél óra után. Közben szomjas, meg leveszi a zokniját, olyankor vissza kell rá adni,keresi a kispárnáját...stb. Van éjszaka, hogy kétszer is felébred. Közöttünk hamarabb elaludna, de nem szoktam megengedni neki, mert nem szeretném, ha odaszokna.
Az biztos, hogy nem a testvére sírására ébred fel.
Úgy gondoltuk, hogy jobb lesz neki, ha eleinte - amíg a kicsi át nem alussza az éjszakát - külön lesznek. A védõnõ is ezt tanácsolta. Így éjjel a kicsi velünk van egy szobában, de napközben együtt vannak.
Nem hinném, hogy fél a sötétben, mert sosem panaszkodott, meg idõnként õ kéri, hogy hadd legyen sötétben (Pl. bemegy a sötét fürdõszobába játszani egyedül.)
Azt észrevettem, hogy egy pár napja úgy alszik el, hogy teljesen fejére húzza a takarót. Mikor rákérdeztem, hogy miért, azt válaszolta, hogy azért, mert így nem hallja,hogy "beszélget a fal". De ha éjjel rákérdezek, hogy miért ébredt fel, nem azt válaszolja, hogy fél, vagy hogy hallott valamit, hanem azt, hogy azért, mert azt szeretné, ha vele aludnék.
Csak az a baj, hogy nem bírom már fizikailag ezt az egészet. Kezdtem mondogatni neki, hogy nem fogok vele aludni, mert mindenkinek a saját ágyában kell aludnia, és többet tudok vele játszani, ha kipihenem magam, de folyton csak azt hajtogatja, hogy akkor is aludjak vele.
Én már nagyon fáradt vagyok (több, mint egy hete tart ez az állapot), és Õ sem piheni ki magát, másnap fáradt, hisztis, nem bírok vele. Én is türelmetlenebb vagyok a fáradtságtól, õ is hisztisebb, és az egész csak egyre rosszabb.
Hogyan tudnám leszoktatni errõl az éjszakai mászkálásról? Ha betennénk az õ szobájába a Hugit, az lehet, hogy segítene? Attól félek, hogy akkor meg a sírástól nem tudna aludni. A testvérféltékenység megnyilvánulhat így is? Talán az bántja, hogy a kicsi velünk egy szobában alszik, õ meg nem alhat velünk? Azt sem szeretném, ha késõbb emiatt félne a sötétben. Viszont a villanyra sem akarom rászoktatni, ha nem muszáj, és nem igényli.
Elõre is köszönöm válaszát:
Anita
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-28 16:12:56)
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves. Kicsi kora óta borzasztóan anyás. Apukája - munkájából adódóan - korábban nagyon sokat volt távol. Régebben 1-2 évesen is jellemzõ volt, hogy mikor Apa hazaért a munkából, nagyon örült neki, de ez az öröm csak pár percig tartott és aztán napirendre tért felette. Viszont azt sem engedte,hogy én beszélgessek vele, közénk állt, kiabált, ha Apával váltani szerettem volna pár szót.
Mostanában (szeptember óta) sehol nem volt huzamosabb ideig távol a férjem, próbálunk sokat együtt lenni.
Kisfiam eddig nem járt oviba, mert sokat betegeskedett, majd most áprilisban kezdi.
Nagyon csúnyán viselkedik az apukájával. Sokszor van úgy, hogy valamit játszik, és Apa bemegy hozzá, esetleg szeretne vele játszani, de Bálint elkezd minõsíthetetlen hangon kiabálni vele, hogy: "Te tûnjél innen! Takarodj a szobámból..." Pedig mi nem szoktunk ilyeneket mondani a gyereknek, hogy "tûnj innen", vagy "takarodj".
Nem tudom, minek köszönhetõ ez a viselkedés. Valamilyen féltékenységet takar? Az igaz, hogy kettõnk közül én "megértõbb" vagyok, próbálom "szelídebben" megközelíteni a dolgokat. A férjem pedig keményebb, határozottabb. Idõnként elég lobbanékony is. Õ "férfiasabb" játékokat játszik a gyerekkel. (Már amikor hagyja). Ezalatt azt értem, hogy pl. szánkózásnál megengedi, hogy lecsússzon olyan magasról, amit én nem engednék meg, mert túl magasnak találom. De ezt nem szoktuk Bálint elõtt megvitatni, és ezeket a játékokat soha nem kényszerítette senki a gyerekre. Nem azért csúszik le pl. a magas dombról, mert Apa azt mondta neki, hanem mert szeretne és mert borzasztóan élvezi.
Úgy gondolom, nem is lenne jó, ha egyformán viselkednék a gyerekkel. Úgy értem - talán kicsit nehézkesen fogalmazom meg - ,hogy Bálint megkapja tõlem az anyai gyengédséget, Apa pedig máshogy szereti õt, nem olyan gyengéd. Vele lehet õrültködni, meg fiúsabb játékokat játszani.
Bálint amúgy szeret vele játszani, nagyon jó játékokat találnak ki együtt, de ha Apa megy valahova pl. kocsit mosni, vagy boltba, vagy egyszerûen csak el akarja vinni sétálni Bálintot, nem hajlandó elmenni vele. Inkább itthon marad velem. De ha én is megyek, akkor azonnal jön õ is.
Ha kér valamit pl. egy pohár vizet, és nem tudok neki rögtön adni, Apa ugrik, hogy majd õ ad, akkor el kezd ordítani, mint a sakál, hogy "majd anya!" Ha éjjel felébred, és vissza kell altatni, akkor is hiába akar menni Apa (pedig nagyon szívesen menne), mert akkor is üvöltés van, hogy "Te nem jöhetsz, menj innen, takarodj...!" stb. Aztán ezt szokta ragozni, Apát különbözõ jelzõkkel illeti, azt is mondta már, hogy gyûlöli (nem hinném, hogy érzi a súlyát annak, amit mond).
Próbáltam sokféleképpen kezelni ezt a helyzetet, de nem nagyon találom a megoldást. Magyaráztam neki, hogy Apa szereti õt, és hogy milyen jókat szoktak együtt játszani. Ilyenkor megígéri, hogy többet ilyen nem lesz. Próbáltam büntetni, de ezt hamar feladtam, mert a büntetés miatti haragját is Apára vetítette ki és még rosszabb volt a helyzet, mint elõtte. Csak a férjem is már egyre türelmetlenebb. Valahol megértem, de nem tudom mi motiválja a gyerek viselkedését. Hiába akar vele több idõt együtt tölteni Apa, ha Bálint nem hajlandó vele lenni. Úgy érzem, ez a 22-es csapdája.
Az is az igazsághoz tarozik, hogy idõnként nem felhõtlen a házasságunk. Nincsenek hangos szóváltások, de azért gondolom, érezhetõ a feszültség. Arra gondoltam, hogy mivel ennyire anyás, talán érzi az indulatot, ami bennem munkál az apukája iránt (soha nem tettem negatív megjegyzést, de ezek a gyerekek annyi mindenre ráéreznek), és talán ezért olyan ellenséges.
A másik dolog. Mostanában bármit csinál, ami nem helyénvaló, és rászólok, abban a pillanatban ordítani kezd (könnyei nem igazán jönnek), hogy "Anya, én csak jót akartam Neked." A másik védekezés az, hogy véletlen volt. Elküldi Apát melegebb éghajlatra és mikor megkérdezem tõle, hogy ez megint mi volt, akkor közli velem, hogy ez csak véletlen volt. Egy korábbi válaszában olvastam, hogy ez csak "mûbalhé" (nem ez volt a pontos megfogalmazás) és sokszor így szeretne kibújni a felelõsség alól...
Most éppen abban a korszakban vagyunk, hogy "kell, akarom...stb." Ha az utcán elesik, és idegen néni akar neki segíteni (ez többször elõfordult már, ahelyett, hogy megköszönné, ordítani kezd, úgy ahogy Apával szokott, hogy: "Te nem jöhetsz ide." Nagyon kellemetlen. Ha beszélgetni akarnak vele, akkor is közli, hogy õ most Morgó, vagy éppen bal lábbal kelt fel, és ehhez illõ stílust is ad elõ.
Biztosan unja is itthon magát, én már nem nagyon tudom lekötni, és hiányzik neki a közösség. Ráadásul egy hónapja született kistestvére. Látszólag nem féltékeny. Illetve abban jelentkezik nála, hogy ha felveszem a Hugit, akkor Õ is az ölembe mászik, vagy ha sír, néha nem engedi, hogy felvegyem.
Úgy gondolom, hogy elég összetett ez a probléma, és nagyon szeretnék segíteni neki, de nem tudom hogyan. Velem szemben egyébként nem viselkedik ilyen indulatosan.
Elõre is köszönöm válaszát:
Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-23 22:05:43)
Kedves Óvónéni!
Segítséget szeretnék kérni .A barátomnak van egy 4 éves kislánya ,akit 2 hetente elhozhatunk reggel 11.00-tõl este 18.00-ig .A kérdésem az lenne ,hogy mennyit eszik egy ennyi idõs kislány ?Levest azt mindig megeszi ebédre a ,de a második fogásból éppen ,hogy csak eszik ,de desszertbõl is csak egy picit .Ebéd után viszont a gumicukrot a kindertojást korlátlan mennyiségben meg tudja enni ,csak a fõételét nem rajong .Már mindennel próbálkoztam ,állatfigurákat csináltam a húsiból a zöldségekbõl tavirózsát és különbözõfigurákat ,de sajnos ez sem segített .Megeszi a figurák szemét és eszik pár falat húsit és megköszönni ,hogy nem kér többet .
A másik a pisi kérdése lenne ,inni iszik rendesen ez alatt a 6-7 óra alatt ,de már 2-szer elõfordult ,hogy ez alatt az idõ alatt nem pisilt .Hiába ültetem a wc-re ,azt mondja nem kell ,hiába találok ki történeteket ,hogy wc manó örül ha valaki belepisil ,és tegyük boldoggá ez se segít .
Kérem segítsenek normális ez vagy mit tudok tenni ,mert így pótmamaként nem tudom mi a normális ,és persze ha az édesanyához fordulok segítségért csak üvölt a párommal ,hogy mennyire nem értünk a gyerekhez .
Kérem segítsenek!
Elõre is köszönöm!
Emese
Elérhetõségem:elettner@pgsm.hu
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-23 09:15:15)
Kisfiam 6 eves es mar nagycsoportos ovodas. Harom eves koratol jar oviba, de igazan soha se szerette meg az ovodat. Evekig elhoztam ebed utan, mert az ottalvast traumakent elte meg es reggel sirt vagy tobbszor is WC-re ment, ha tudta, hogy aznap ott kell aludnia valamilyen oknal fogva.
Most 6 evesen elturi az ovit, de nem szereti. Az ovonok a sok problema lattan se voltak hajlandoak megoldast keresni arra, hogy amikor mar kenytelen voltam otthagyni delutan 4-ig gyerekemet, akkor se differencialtak az alvast illetoen. Kenyszeritik most nagycsoportban is fel1-tol fel3-ig a csendben es mozdulatlanul maradast az agyban, akkor is ha nem tud aludni.
A mesek rovidek vagy mar egy ora elott vege van es akkor kezdodik a kenyszeredett csend! Erre panaszkodik mindig a fiam. Azt is emlitettek egyik alkalommal az ovonenik,hogy az a baj, hogy Martonka este fel 9-kor mar agyban van es ezert nem almos masnap delben az oviban. Azok a gyerekek a "jo alvok", akik este keson fekszenek le..........
Nagyon elszomorit es kozben duhit is ez a hozzaallasuk. Valahogy olyan fasultnak erzem oket, mert az ok gyerekeik mar 14 es 20 evesek.
Nem szeretik a problemas gyerekeket.
Mit javasol ilyenkor? Nem lehet az ovodakat ellenorizni, vagy ezt a kenyszeritos delutani ket oras alvast abbahagyatni veluk???!!!
A vezeto ovono arra hivatkozik, hogy a gyerekek nem egyformak....
Differencialni nem lehetne? Hol van az ovoda a gyerekert????
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-20 09:02:17)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 5 éves. Az oviban szülõin azt próbálta tudtomra adni az óvónéni hogy kisfiam hiperaktív. Magyarázat: napközben többször ugrál kétlábon, ha valami nem sikerül "reszket", nagyon eleven. Nem pisil az oviban, nem eszi meg azokat amiket otthon igen.
Itthon semmi gond, mindenáron azt kérdezgeti az óvónõ: Nincsenek veszekedések otthon? Nincs harmónikusan élünk. Arra gondoltam a megfelelni akarás lehet az ok. Itthon apával még 1 órát is képesek autózni, rajzoni stb. Ez nem hiperaktivitás...! Amikor elkezdtük az középsõt, ujból jöttek a beszokási gondok. Elsõ napokban hisztis rohamot kapott fiam, azóta a gyerek "nem teljes értékûként van kezelve. Gondolom a tanácsa az hogy beszéljek az óvónõvel. De ha õ teljesen a másik oldalról nézi a dolgokat, és többször megbeszéltük hogy minden oké itthon viszont az õ megkülönböztetése nem szûnt meg, holott a nyílt napon a többi fiú sem viselkedett különbül sõt.. /nem vagyok elfogult, ez az igazság/Várom tanácsát
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-19 20:45:43)
Kedves Óvónõ!
Az elõzõekben már fordultam önhöz, és igen jó tnácsokat kaptam,amit köszönök, egy pár probléma meg is oldódott. A szobatisztaságra viszont szeretnék visszatérni. Kisfiam december 30-án múlt 3 éves, az öccse 15 hónapos. Októbertõl óvodás (mivel nagyon szeretett volna unokatestvérével menni). A pisivel nincs gond, illetve elgondolkodtam, mert nekem eddig természetes volt, hogy éjszakára pelenkát adok rá, mivel még sosem volt száraz reggelre. Ezt rosszul teszem?
Probléma viszont még mindig a kaki. Már megpróbáltuk a bábot, a macit, vettünk új szûkítõt, beszélgettünk róla, volt olyan, hogy a pelust is elfogyott, bár ezt nem hitte el, hisz az öccse használja, így inkább nem kakilt. Tehetek még valamit? Válaszát elõre is köszönöm: vr
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-18 15:54:05)
Tísztelt Óvónõ!
Az iskola választással kapcsolatba szeretnék kérdezni. Lányom augusztusba volt 6 éves. óvónõi szerint iskola érett nyugodt " jó" kislány. Türelmes, nyugodtan, érdeklõdve végigüli az óvódai foglalkozásokat. Ezzel szenben külön logopédushoz járunk, akinek az a véleménye, hogy valamilyen nagyon laza, gyerekközpontú, esetleg valamilyen alternativ pedagogián alpuló iskolában vigyem, mert nagyon mozgékony, figyelmetlen, és nem lehet lekötni a figyelmét. Nem tudom kinek higgyek, a vélemények teljessen ellentmondóak. Az óvónéni több év óta vele van, de sokan vannak az óvódában, és a lányom nehezen oldódik fel. A logopédus néni csak õsz óta ismeri, de hetente kétszer találkozik vele, csak egyedül van és csak rá figyel. Most már teljessen össze vagyok zavarodva, nem tudom melyik vélemény higgyem el.
Köszönöm a segítségét!
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-18 13:32:44)
Kedves Óvónõ!
Hatéves lányom háromhónapos kora óta szopja az ujját, változó intenzitással. (Eleinte csak akkor ha éhes vagy álmos volt, majd bánatûzõnek, de számomra legijesztõbb az,hogy van olyan nap, amikor szinte csak akkor veszi ki a kezét, ha eszik) Egy cikkben azt olvastam, hogy nem az ujjszopást kell megszüntetnünk, hanem az okát. Na de hogyan? Én szülõként megfejthetem a titkot, vagy ezt csak pszichológusnak sikerülhet? Máshol azt olvastam, hogy az ujjszopás a gyengédség hiányát jelenti. Már pici babaként is, vagy a kisgyerekkorban?
Aggódom, hogy nem tudom feloldani szorongásait.
Válaszát várva és elõre is köszönöm:
Tandi
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-17 21:20:36)
Kedves Óvónõ!
Kislányom mostanában lett 3 éves. Már több mint fél éve, megbízhatóan szobatiszta. (Egyedûl segítség nélkül megy a Wc-re. Még újságot is "olvas" közben. ) De éjszakára egyáltalán nem sikerûlt száraznak maradnia és a délutáni alvásnál is elvétve. Pedig mostanában sokszor kéri, hogy ne adjak rá pelust, de hiába... Szégénykém biztos szeretne megfelelni, hiszen sokszor beszéltünk róla, hogy milyen jó lenne, ha elhagyhatná alvásnál is a pelenkát. Olvastam a témával kapcsolatos válaszait és remélem nincs se szervi se lelki tényezõ. Talán a sok folyadék. A kérdésem inkább azzal lenne kapcsolatban, hogy hogyan szoktassam le, arról amire én szoktattam rá? Kislányom, mindig a cicin aludt el,majd terhes lettem és az elején még azthittem nem jó ha szopik és elõvettük a cumisüveget tele tejjel. Nem vált ugyan be, mert megitta a tejet és kérte a cicit.Amikor megszületett a kistesó, még 3 hónapig együtt szopiztak. De ez akkor már nekem igazán tehes volt, mert valahányszor evett a pici õ is kérte a másik oldalt.Egy kis nehéz napok és éjszakák árán megértette, hogy õ már mindent ehet a pici viszont csak az anyatejet, és leszokott róla. Viszont rászoktattam a cumira és a tejre. Most pedig úgy fektetem õket, hogy a pici szopik õ pedig cumisüvegbõl issza a részét. Lehet, hogy ez az oka a bebisilésnek? Hogyan tudnám ezt megvonni tõle? Remélem tud nekünk segíteni. Köszönettel: Gyöngyvér
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
