 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2004-02-17 14:56:37)
Tisztelt Óvónõ!
A fiam egy kicsi óvodába jár. A 35 gyerek két csoportra van osztva. Két óvónõ és két dadus van velük. A kis dolgozói létszámra hivatkozva nem lehet ott délután az a gyerek, akinek valamelyik szülõje egész nap otthon tartózkodik. Ez még valahogy érthetõ is. Engem az zavar, hogy keveset vannak kinn a gyerekek. 1-2 nap hetente, még jó idõ esetén is. Kevés a gondozó, és nem érnek rá –fõleg így télen - segíteni az öltözködésben a csemetéknek. Inkább bezavarják õket a tornaterembe szaladgálni.
Ha a gyerek vécére megy, nem megy vele ki senki, mert egyedül maradna a csoportban a 18 gyerek. A dadusok ugyanis leginkább a konyhai munkát látják el. A kicsi fiam meg rendszeresen koszos gatyóval jön haza, mert az óvónõ szerint neki már ki kellene törölnie a popsiját. Csakhogy még nem ér odáig a keze. A kérdésem az, hogy van-e valamilyen törvény, vagy szabályozás arra vonatkozóan, hogy adott gyermek létszám esetén mekkora a minimális dolgozói létszám?
Nem tudom, hogy ugyanerre a problémára vezethetõ-e vissza, de szerintem túl sokat néznek mesét (videón) a tévében. Normális az, vagy elfogadott, hogy átlag heti 2 alkalommal 30-45 percet ülnek a képernyõ elõtt játék helyett? Átlag mennyi idõt kellene foglalkozással eltölteniük a megfelelõ fejlõdés érdekében?
Válaszát elõre is köszönöm: Zita
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-16 20:57:03)
Kedves Kati,
Gartulálok a Játékos suliváró c. könyvedhez, nagyon jó és hasznos öteletekkel van tele, s bár még kicsikkel vagyok, azért átvariálva az ötleteket, talán velük is tudok még többet játszani ezek alapján. A nagycsoprotos kollégák meg biztosan örömmel fogadják majd (még csak ma eset kaptam meg, s vettem a kezembe)
Köszönöm szépen ezt a gyüjteményt!
Szia,
Kata
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-16 13:42:11)
Tisztelt Óvónõ!
Teljes kétségbeesésemben fordulok Önhöz. Kisfiam 3 éves múlt januárban. Még nem szobatiszta. Tavaly nyár óta rendszeresen próbálkoztam õt rávezetni a bilizésre, (vagy egyéb alternatíváira), de kategorikus elutasításban volt részem. Elszaladt,látni sem akarta a bilit, én pedig úgy voltam vele, hogy jó, akkor nem eröltetem rá a bilire. Az idõre bíztam a dolgot, gondoltam, majd ha nem ennyire elutasító elkezdem a módszeres rászoktatás. Szeptember vévén, tehát közel 3 éves korában bölcsõdébe ment. Novemberben kezdõdtek a kakilási problémák. Továbbra sem volt hajlandó hallani sem a bilizésrõl, de kakilni egyáltalán nem kakilt, még a pelenkába sem. És ezzel elkezõdött a mai napig is tartó és úgy érzem egyre komolyabbá váló, begyûrûzõ probléma. Nem kakil. Tartogatja, amikor érzi, hogy kell kínlódik, de nem nyomja ki, visszatartja napokig. Eltelik három nap széklet nélkül, ekkor jön a kúp, a Tamarin lekvár, vagy paraffin olaj kúra. Gyakorlatilag 3 hónapja nincs spontán széklete. 3-4 nap kínlódás, ami részemrõl hol biztatással, kéréssel, könyörgéssel tellik, hol szidással. Részérõl pedig mélységes elutasítással és persze kínokkal. A bölcsõdében biztos, hogy nem vették le róla a pelenkát, néha persze próbáloztak odaállítani a WC elé, de soha nem produkált semmit. 1 hete kb. õ maga kezdte el kérni a bilit kakilási, pisilési ingernél. Örömmel hoztam, ráült, ott ülök vele, mesélünk,beszélgetünk, de produktum semmi. De a pelenkába sem hajlandó kinyomni a kakit. Sehova. Pisilni néha szokott a bilibe, de a kakilás a fent leírtak szerint zajlik, illetve nem zajlik. Fogalmam sincs mit csináljak. Adjak rá pelenkát, hátha abba belekakil? Ne adjak rá, várjam, hogy kakiljon a bilibe, ha már végre eljutott odáig, hogy kéri magától? Nekem már mindegy lenne, hogy hova kakil, csak kakiljon újra magától, mert ez borzalmas amit átélünk és persze félek a rendszere kúp, hashajtó, vagy paraffin-olaj használatának orvosi mellékhatásaitól is.
Várom válaszát. email címem: kmarian@axelero.hu
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-16 10:52:56)
Kedves Óvónõ!
Nagyon köszönöm gyors és pontos válaszát a Játékos suliváró könyvesboltokban való megvásárlásához.
Üdvözlettel,
L. Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-16 09:49:21)
Kedves Óvónéni!
Bár az én fiam még csak 20 hónapos, mégis már érdekel az óvoda. Sajnos a mi városunkban olyan döntést hozott az önkormányzat, hogy csak azt a gyereket veszik be az oviba, akinek mindkét szülõje dolgozik. Mi szeretnénk a közeljövõben egy kistestvért, de azt is szeretném, ha a fiam három évesen mehetne gyerekek közé. Már most nagyon szereti, ha gyerekek veszik körül. Mit tehetek az ügy érdekében?
Virág
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-10 15:25:50)
Tisztelt Óvónõ!
Az én helyzetem nagyon hasonló, mint Ilonáé, csak épp a másik oldalról, én egy apuka vagyok.
Gyermekem 7 éves, és már hosszú ideje tisztában van az õt körülvevõ helyzettel, elfogadja, és nem zavarja, sõtt, azt gondolom megérdemli, hogy ne hazudjunk neki, és ismerje az igazságot.
Tudja, hogy Apu újra szerelmes lett (mert a szerelem ilyen, jön, és elmúlik...), és nagyon boldog. Anyu is szerelmes, de egymást is nagyon szeretik, csak már másképp.
A gyerek tudja, hogy a család nem az Apukák, és Anyukák számának szummájától függ, hanem a szeretettõl, és a törõdéstõl lesz az, ami.
Nem tudom, hogy egy ilyen esetben jobb lenne-e gyermekemnek egy hagyományos különélés, ha azzal csak azt érjük el, hogy kevesebbet látja valamelyik szülõjét a távolság miatt.
Esetemben a gyerek nagyon szereti, és elfogadja mind a "négy szülõt" külön-külön, és együtt is.
Nem tudom szerencsés lenne-e mesterségesen kialakítani benne egy távolságot a "szülõi csoportok" között, ami azt gondolom mindenképpen egyfajta megosztottságot teremtene, az eddigi egységgel szemben.
Tisztelettel várom válaszát: László
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-10 10:50:20)
Kedves óvónéni!
Kisfiam márciusban lesz 5 éves. Tavaly kezdte az óvodát, együtt választottuk ki. A beilleszkedése problémamentesnek mondható, sírás nélkül váltunk el, még mosolygott is. Vegyes csoportba jár, akkor még voltak nála idôsebbek. Azt mondták az óvónénik, hogy minden foglalkozáson ô az elsô aki odaül és figyel. Akkor nekem még nem volt állásom, érte tudtam menni uzsonna után. Lehetett választani az úszást, a kisfiam választotta is. Azt mondták az óvónénik, ha nem akar úszni járni, akkor oldjam meg, hogy aznap nem viszem óvódába. Ez akkor még megoldható volt, hisz nem dolgoztam. Idén kezdôdtek a problémák. Végre van munkahelyem. A kisfiamnál nagyobb gyerekeket, akik még nem mehettek iskolába, átrakták egy másik csoportba, vagyis a kisfiam korosztálya lett a legidôsebb. Szeptembertôl jöttek a kicsik. Az óvónéni folyamatosan panaszkodik, hogy a kisfiamat nem köti le semmi. Van egy nála kisebb kisfiú azzal szoktak játszani, de csak rosszalkodni. Odáig fajultak a dolgok, ha együtt vannak szét kell ôket ültetni. Állítólag más gyerekek szülei is panaszkodtak a fiamra, hogy terrorizálja ôket. Én nem hiszem hogy ennyire rossz lenne a fiam. Az óvónô még azt is mondta, hogy visszafelé fejlôdik nem elôre. Elküldött minket a Nevelési Tanácsadóba. Ott az elsô három alkalommal bent voltam, mert egyedül nem akart bemenni. Nagyon szépen megcsinálta azokat a feladatokat amit a pszichológus kért tôle. (néha kellett csak segíteni). Reggelente, amikor megyünk az oviba néha sírva ereszt el, mindig megkérdezi, hogy melyik óvónéni lesz most. A dadusnéni is folyamatosan a fiammal üzenget nekem, hogy miért ennyi ruhát készít anyukád (tavasszal, vastagabb és vékonyabb pulcsi). A gyerek már reggel úgy kel fel, hogy annya ne pakolj be két pulóvert és közben sír. Nem hiszem, hogy ennek így kéne mûködnie. Szóltam is az óvónônek ezért, azt mondta majd beszél a dadussal. Ez egy is volt. Egy darabig nagyon kedves volt hozzá a dadus, még mosolygott is, ami nála nagyon ritka. Most beteg lett a kisfiam, náthás és köhög, de nincs hôemelkedése és láza sem, ezért viszem az oviba, de úszni nem engedem. Mondtam az óvónéninek, hogy most nem úszhat, mert náthás. Egybôl azt kérdezte, hogy nem tudom-e megoldani, hogy otthon maradjon. Nem mert dolgozunk. Elvitték magukkal az usziba, ott ült a padon. Közölte vele a dadus, hogy ô nem is beteg csak lusta és nem akar úszni. Még mindig egy kicsit taknyos, most sem engedtem úszni, de ô reggel sírt hogy akar úszni, mert a dadusnéni azt mondta, hogy ô csak lusta. Az óvónô is húzta a száját, hogy megint nem úszik és hogy mit fog vele csinálni.
Kötelezhetô a szülô, hogy úszásnapokon otthon maradjon a gyerekkel? Még akkor is, ha mondjuk egyáltalán nem akarna a gyerek úszni járni, mégha egészséges is? Mit tegyek ez ellen a terror ellen, a dadus ellen.
Azt szeretném még kérdezni, hogy a középsôsöknek kell-e tartani kötelezô foglalkozásokat.
Van-e olyan, hogy személyiségi lap, ezt kell-e vezetniük az óvónôknek? Én máshonnan úgy hallottam, hogy van, de nekem azt mondta az óvónô, amikor megkérdeztem, hogy ôk nem vezetnek. Nem tudom, hogy akkor mi alapján mérik fel az egyes gyerekek fejlôdését. Kihez forduljak a problémáimmal, ha például kellene hogy vezessenek, de ôk nem vezetik.
Fogadóórát kértem az óvónôtôl, február 5-re.
Ha nem probléma megkaphatnám a válaszát addig? Nagyon megköszönném.
Elôre is köszönöm válaszát és segítségét!
Üdvözlettel
Gyöngyi
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-10 09:16:44)
Tisztelt Óvónõ!
Érdeklõdni szeretnék, hogy a Játékos suliváró címû könyv megvehetõ-e könyvesboltban és ha igen, akkor hol?
Köszönettel
L.Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-06 11:46:16)
Kedves Óvónõ!
Szeretném a segítségét kérni!
Kislányom 4 és fél éves és két éves kora óta szobatiszta napközben.
A gond azzal van, hogy alvás közben viszont még mindig nem tudja kontrollálni a vizelettartási ingert.
Délután mostmár csak ritkán, de éjjel rendszeresen bepisil szerintem 2-3-szor is.
Nagyon sok mindent próbáltunk már, volt, hogy éjszaka kétszer is felkeltünk, hogy kimenjünk pisilni, de belefáradtunk és magától nem kelt fel csak az ébresztés miatt.
Úgy érzem és többen is megerõsítettek abban, hogy meg kell érnie a szobatisztaságra és ez akkor is bekövetkezik, ha éjszakára pelust adok rá. Én csak várok, várok, hogy mikor lesz tiszta a pelus reggel, de kezdek aggódni, mert nyáron már 5 éves lesz és úgy tudom, hogy addig rendezõdnie kellene ennek a problémának.
Nem stresszeljük vele, de õ is szeretné már, ha nem lenne pelus.
Napközben kevés alkalommal megy el pisilni, de lefekvés elõtt mindig pisil és este már nem is kap olyan sokat inni.
Várom a tanácsát, elõre köszönettel!
Anita
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-02 22:49:47)
Kedves Óvónõ!
Korábban már fordultam Önhöz tanácsért kiscsoportos kislányom óvodai viselkedésével kapcsolatban. Utólag is köszönöm!A kakilási problémája már a téli szünetben megoldódott. Azóta már az óvodában is kakilt néhányszor. Az oviba járással mostanában nincsen gond. Egyrészt január eleje óta - kegyes hazugságként - azt mondom neki, hogy minden nap dolgozom és a nagymama vigyáz az öcsire. De délután ugyanúgy én megyek már érte.Másrészt az óvónõk a kérésemre kitettek az ajtóra egy kis hetirendet, amin a napi foglalkozások találhatók (ének-zene, testnevelés, természetismeret...), így minden napra tudok valami lelkesítõt mondani, amiért úgy érezheti érdemes bemenni. Ez szuper!
Problémánk, amiben a tanácsát kérném most máshol jelentkezett! A kislányommal 2,5 éves kora óta járunk a közeli mûvelõdési házba hetente egyszer 1/2 órát zeneoviba. Ez olyan babás-mamás foglalkozás, amit az elsõ perctõl kezdve imádott. Azonban mostanában sehogyan sem akaródzik neki odafigyelni. Szívesen jön, de ott nem marad meg egyhelyben. Állandóan mocorog, amint lehet csintalankodik. Korábban viszonylag bátran énekelt, mondókázott a többiekkel, kommunikált az foglalkozás vezetõvel. Most azoknál a daloknál (mondókáknál) is, amit itthon (és az óvodában is) fennhangon énekel, ott csak tátog. Itthon szépen üti az egyformát és a ritmust is. Ott amint egy picit is szerepelnie kell, rögtön elnémul, elbújik. Többször beszéltünk róla, hogy ha nem csinálja szívesen, akkor ne is menjünk. Keressünk másfajta közös programot.De õ szeret járni.Mivel ez a fél óra rövid idõ, illetve itt sokkal jobban elméllyednek a zenében egy kiváló zenepedagógus segítségével, mint az óvodában, jó lenne, ha kihasználva ezt az idõt én is, és õ is oda tudnánk figyelni. Ugyanakkor erõltetni sem akarom. Mit tanácsol kedves óvónõ, mit tegyek? Folytassuk, vagy keressünk másfajta foglalkozást?
Segítségét elõre is köszönöm!
Dóri
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
