 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2003-10-03 10:22:29)
Kedves Óvonõ!
Nagyobbik lányom 3 éves most kezdtük szeptemberben az óvodát. A kisebbik lányom 3 hónapos. Most még egésznapos a nagylány az oviban, de ha letelik a THGY, akkor ebéd után el kell hozni õt haza.
A kérdésem az lenne, hogy tényleg létezik még olyan jogszabály, hogy aki GYED-en van otthon annak csak félnapos lehet a gyermeke az óvodában?
Végülis azért van otthon az ember a gyerekkel, hogy vele foglalkozzon, akár elsõ akár második gyerekrõl van szó. Nem beszélve arról, hogy milyen tórtúra déli idõben pici babával, télen az óvodába menni, és a nagylánynak sem elõny, mert mire haza érünk már olyan fáradt, nyûgõs és késõn kerül az ágyba aludni.
Válaszát elõre is köszönöm.
Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2003-09-29 19:03:18)
A barátnõm most akar elválni, be is adta a keresetet a bíróságon amiben a gyerektartási követelés 25%. Erre a férje megkereste, hogy nem ért ezzel egyet és kétszer megütötte sajnos nyoma nincs és tanu sincs.Továbbá megfenyegette , hogy megöli õt,öt évig fognak válni,pszihológushoz fogja küldeni és , hogy elpereli tõle a gyereket ,hogy képes lesz érdekbõl újraházasodni mert akkor neki ítélik a gyereket. A barátnõm már ott tart hogy fél kimenni még az utcára is mert sehol nincs biztonságban. Csak azt szeretném mefgkérdezni , hogy ilyen esetben mi a teendõ? Köszönöm
Válasz >>>
Kérdés: (2003-09-25 09:30:07)
Kedves Óvonõ!
Van egy 5 éves kisfiam. Eddig 2 évet bölcsödébe járt, 1-et pedig Budapesten óvodába. Most egy vidéki óvodába jár, de rengeteg gond van vele. Ami a leginkább aggaszt, hogy rendszeresen verekszik. Beszéltem a korábbi óvonénijével, és õ azt mondta, hogy legfeljebb akkor keveredett verekedésbe, ha megzavarták a játékban amiben elmerült. Otthon nincs verekedés, nem néz olyan rajzfilmet. Többször megbeszéltük, hogy rossz dolog másokat bántani, az fáj a másiknak és mégis újra és újra veri a többieket. Nem értem, hogy miért csinálja, mi váltja ki belõle ezt az agressziót. Sajnos már külön ültetik az ebédnél is, mert állandóan piszkálta a többieket, nem hagyta õket enni. Félek, hogy ha nem változik a magatartása akkor a többi gyerek kiközösíti. Mit tegyek hogy ezek a verekedések megszûnjenek?
Válaszát köszönöm.
F.D.Anita
Válasz >>>
Kérdés: (2003-09-25 09:16:20)
Kedves Óvónõ!
Négyéves kislányunk ügyében kérem a tanácsát. Kicsi korától kezdve érzékeny, sérülékeny kislány, a legkisebb fájdalom, sérülés kihozza a sodrából, hangosan sir, kiabál, bár ha pl. gyorsan beragasztjuk a sebet, abbahagyja. Ugyanilyen a lelke is, ha pl. valami olyat tesz, amiért rászólunk, megsértõdik és elvonul a sarokba duzzogni. Mostanában szinte minden napra jut valami olyan, ami miatt "kiakad", és nagyon nehéz lenyugtatni. Ezek általában olyan kivánságok miatt, amiket semmiképpen nem tudunk tejesiteni (tegnap pl. levest evett volna még, miután az már elfogyott..) Ettõl aztán iszonyú hangosan üvölt, és semmivel nem lehet lecsillapitani. Mindenféle módszerekkel próbálkoztunk már. Kisebb korában még mûködött a gondolkodó szoba, ahová elküldtük (nem a saját szobája), mondván ha üvölt, csapkod akkor nem tudunk segiteni neki. Itt rendszerint néhány perc után abbahagyta a sirást, és meg tudtuk vigasztalni. Mostanában azonban ez nem segit. Én általában várok néhány percet, majd amikor bemegyek, felveszem és õ is belémcsimpaszkodik, megnyugszik. A férjem azonban nem tudja megnyugtatni, és ettõl aztán õ is frusztrált, a végére már dühös és kiabál, és egyéb számomra durva eszközökhöz (pl. hideg zuhany) folyamodik. És mivel pl. tegnap erre Fruzsi abbahagyta a hisztit (én nem voltam otthon), szerinte ez jó módszer. Ami gondolom, fontos, hogy a házasságunk meglehetõsen ingatag lábakon áll a nyár óta. Bár igyekszünk megkimélni a gyerekeket (a 12 éves fiam is velünk él), de gondolom, hogy a köztünk lévõ feszültséget õk is érzik. Férjem egy rövid idõre el is költözött, bár pont akkor, amikor a gyerekek nyaraltak, majd visszajött, mert nem tudta vállani azt, hogy nem lehet a kislányával minden nap. De érzésem szerint nem zárta le a másik kapcsolatát teljesen, fõleg mivel kollégák és nap mint nap találkoznak. Ha el tudunk feledkezni az "ügyrõl", akkor teljesen normális családnak látszunk. Persze bennem ott van folyamatosan, és nyilván benne is a héttérben, de sajnos nem tudunk róla kommunikálni. Szeretném, Fruzsit kihagyni ebbõl a konfliktusból, és férjemben sem akarok felesleges plusz lelkifurdalást ébreszteni, tudom, neki sem könnyû (persze nekem még kevésbé, de úgy tûnik, még én kezeltem ezt eddig a legjobban, hiszen én nem omolhatok össze már csak a gyerekek miatt sem...). Kérem, ha tud, segitsen, hogy tudunk könnyiteni az életünkön.
Egy másik kérdés: Sajnos nekem viszonylag korán vissza kellett mennem dolgozni, bár egy ideig félállásában, eleinte apa, majd néni vigyázott rá. Tavaly óta óvodás (fél napos), és az oviban kedves, aranyos gyereknek ismerik, tavaly nem is volt gond vele. A délutánjait egy családi napköziben tölti. Itt a nyár óta egy nagyon kedves óvónõ van a gyerekekkel. Az idén már többször mondta, hogy nem akar a "nagyoviba" menni, sõt néha reggelenként az úton végig sir. A családi napköyiben fõleg kisebb gyerekek vannak, ezért félek, ha csak oda járna, nem fejlõdne annyira. De sajnálom is, az óvodában harmincas a csoportlétszám, mig a másik helyen 7-8 gyerek van maximum.
Kérem, segitsen.
Üdvözlettel,
Kata
Válasz >>>
Kérdés: (2003-09-23 13:18:48)
Kedves Kati Óvónéni :)!
Ismét én vagyok, Kata. Sajnos van egy nagy-nagy akadály elõttünk, és ez pedig nem más, mint az óvoda vezetõje. Azóta többször is beszéltünk vele, az anyuka hajlik arra, hogy elfogadja a véleményünket (mi is gyógypedagógust ajánlottunk) a vezetõ nem is titkolva a dolgot azt mondta, mindenképp várjuk meg a szakvélemyényt, és utána legalább fél évig még "birjuk" ki a fejkvóta miatt. Õ folyamatosan arra hivatkozik, hogy az egyéni bánásmódot tanitották a fõiskolán, ezzel nincs is semmi gond, az ugymond normál gyerekeknél. De sajnos egyre magasabb a létszám, és 25 mellé nem fér be egy ilyen kisgyerek. Igy is elég nehezen jut idõ mindegyikre, pedig tudom, nagyon kell. Igaz, még csak 3 hete járnak oviba, de nem árt elõre is gondolkodnunk. Én sajnálom az anyukát is, gyereket is (ebben a családban van egy autisztikus gyerek is) de sajnálattal nem megyünk elõbbre.
Sajnos játszani nagyon nehezen lehet vele, csak a guruló kerék érdekli, még olyan szinten sem érdeklõdik a többi játék iránt, hogy nézze, ahogy én legozok, én kirakózok stb. A többinek ilyen gondja nincs, koruknak megfelelõen fejlettek, nem jelent problémát nekik már egyik szokás se. Sajnos ez a kisfiú teljesen egyemberes, mig a többi már egyedül használja a mosdót (persze a háttérben azért ott vagyunk) õ még a WC fogalmával sincs teljesen tisztában, sajnos belenyúkál, csurom viz lesz, szóval egy embert igényel. Mig a többi helyes fogással tarja a kanalat, õt etetni kell, mert különben játszik az étellel, és a beszélgetés vele egyszerûen lehetetlen, nem érti meg csak akkor, ha elvesszük a tányért, de ha visszakapja, azonnal ujra kezdi. Neki egy sokkal kisebb létszám lenne ideális, ahol van ember, aki vele foglalkozzon. Sajnos nálunk a dadus nénik nem egy csoportban vannak egész nap, nem megoldható.
Azért igyekszünk segiteni, probálunk kapcsolatot felvenni a gyerekkel, talán lesz valami, de biztos, hogy nem az igazi.
Köszönöm válaszát.
Kata
Válasz >>>
Kérdés: (2003-09-19 11:52:25)
Tisztelt Óvónõ!
Abban szeretném a véleményét kérni - bár tudom, hogy csak általánosságban lehet erre válaszolni - hogy április végén született fiúgyermek esetében, jobb lenne-e ha nem 6,5 hanem 7,5 éves korában kezdené az iskolát.
Kisfiam ugyanis április 21-én született. Ezév áprilisában töltötte be a 3 évet, de szerencsénkre március elsejétõl már járhátott minicsoportba és szeptemberben örömmel kezdte a kiscsoportot a már megszokott csapattal. Õ a legkisebb magasságban, súlyban és korban is a csoportban, ezért idõnként külön figyelmet kap az óvónénik és fõként a dadusok részérõl. Az óvónénik azt mondják, nagyon jól beilleszkedett már tavaly is a csoportba, idén pedig kifejezetten közösségi emberként (sokat kezdeményez, irányít és minden "buliban" rendetlenkedésben benne van, és a többiek is szeretik õt)-. Azt mondják, mindent ugyanúgy meg tud csinálni, mint a többiek sõt néha az idõsebb gyerekeken is túltesz, nagyon nyitott és "szellemileg" gond nélkül eléri azt a színtet, amit a nagyobb gyerekek VISZONT az óvónénik megjegyzik, hogy Peti néha fáradtabb, többet aludna, pihenne mint a többiek és igen is ez a félév, amennyivel õ fiatalabb a többieknél (fizikai terhelhetõségben) nagyon is érezhetõ, amelyben én is egyetértek velük. Ennek a fizikai terhelhetõségnek kicsit ellentmond, hogy Peti nagyon jól és ügyesen mozog, - talán - õ fut a leggyorsabban és labdajátékokban láthatóan sokkal ügyesebb mint a többiek. És az óvóvnénik az elsõ oviban töltött hetek egyszer azzal fogadtak, hogy sport iskolába kellene majd íratni (Hol van az még?!)
Bár még csak szeptember van, már foglalkoztat a gondolat, hogy ismételjen-e egy ovis évet (hiszen annyira kicsi). Én legbelül azt gondolom inkább játszadozzon még egy évet, a férjem viszont határozottan ellenzi, mondván 6,5 évesen már mehet iskolába.
HA maradna oviban, akkor viszont nagy dilemma elõtt állunk: Ismételje-e a kis csoportot, és akkor az imádott óvó- és dadusnéniktõl és a kis társaitól meg kell válnia (már idén is úgy ment oviba, hogy végre találkozik Viktorral és Karolával, akiket egész nyáron napmint nap emlegetett). Ezért úgy érzem nagyon megviselné az elválás.
Vagy maradjon inkább 2 évig nagycsoportban? Attól viszont azért tartok mert lehet, hogy érettebb fejjel jobban felfogja és még rosszabbul fog esni neki, hogy lám a többiek mehettek iskolába õ viszont ovis maradt.
Van még egy 3. lehetõségünk is: Mivel most költözünk egy másik kerületbe, esetleg szerptembertõl átvihetném oda egy oviba és kezdhetné megint kiscsoporttal és velük tölthetne folyamatos 3 évet, csak ezt az ovit, ahova most jár annyira szereti és mi is, hogy nem szívesen váltanánk ovit.
Kérem, ha tud válaszoljon és ha lehetséges térjen ki arra is , hogy célszerû-e ennyivel elõre eldönteni, hogy mi legyen az iskolába menéssel, vagy inkább várjuk ki azt a nagycsoportot és majd elválik, hogy a "szakemberek", javasolják-e az iskolakezdést.
Köszönettel: Andrea
Válasz >>>
Kérdés: (2003-09-17 06:17:54)
Kedves Óvónõ!
Én egy óvodában dolgozom immár 3. éve, nagyon szeretem ezt csinálni. Idén sajnos minket is elért az a hullám, hogy az önkormányzat gondolkodik, melyik óvodát zárja be.(Bp)Ezért aztán a vezetõ a létszám miatt is, meg a fejkvóta miatt is felevett olyan gyerekeket, akik nem ide valók. Pontosabban nem vagyunk felkészitve az értelmi fogyatékos, ill. más fogyatékos gyerekekre. ezért a segitségét szeretném kérni, hogyan, miként lehetne egy 25-ös létszám mellett az értelmi fogyatékossal is foglalkozni? Arra is kiváncsi lennék, hogy hogyan lehetne felmérni, hol is tart a gyerek, mert sajnos csak nagyon sokára kapott az anyuka idõpontot a nevelési tanácsadóba, ahol meg tudnák õt nézni. Már nézegettük a kollégámmal, mit, mennyit ismer, de rájöttünk, hogy nem sokat, 3,5 éves, és kb 1-1,5 szinten lehet, nem, vagy alig beszél, visszakérdez, szemkontaktus nem tartja. mivel ilyen esetre nem vagyunk felkészülve, esetleg valamilyen ötlete lenn, hol találunk tesztet, hogy mi magunk is tudjuk a vizsgálatig is, mit tehetünk, vagy maradjunk az eddigi tapasztalatoknál?
Még egy kérdésem lenne: van-e valamyilen törvényi szabályozás arra vonatkozóan, hogyan s miként lehet intgrálni fogyatékos gyereket?
Válaszát elõre is köszönöm:
Kata
Válasz >>>
Kérdés: (2003-09-15 10:03:10)
Megengedett e,hogy az óvodában a gyerekek MiniMaxot nézzenek?
Válasz >>>
Kérdés: (2003-09-12 07:06:29)
Tisztelt Óvónõ!
Mint oly sokan mások, én is gyermekem szobatisztasága kapcsán szeretnék Öntõl tanácsot kérni.
Már nem elõször látogattam el erre az oldalra, mert úgy gondoltam, nem vagyok egyedül a problémámmal, de olvasva a közreadott leveleket, szükségét érzem a személyre szabott tanácsadásnak.
Kislányom 3 éves múlt májusban, szeptembertõl óvódába jár.
Nem szokatlan számára a közösség, hiszen ezt megelõzõen bölcsis volt.
Nagyon korán elértünk arra a szintre, hogy jelezze, ha pisilnie, vagy kakilnia kell, de elég nehezen tudtuk rávenni arra, hogy használja a bilit, vagy a WC-t. Aztán, ahogy ez lenni szokott, egyik napról a másikra örömmel használatba vette mindkettõt, de szigorúan csak pisilés céljából és csak otthon. A felnõtt méretû WC-t szûkítõvel használja, semmi félelme ezzel kapcsolatban nincsen, annyira, hogy otthon a bili már szóba sem kerül.
A bölcsis WC-t viszont pánikszerüen utasította el, ott következetesen bilit használt és folyamatosan arról akart mindenkit meggyõzni, hogy azért nem ül rá a kicsi WC-re mert belecsúszik a feneke.
Kérdésemre, hogy tudnak-e ilyen esetrõl a bölcsiben, esetleg láthatott-e ilyet más gyerekkel megtörténni, nemleges választ kaptam.
A kakilást pedig otthon is pelekába oldja meg, azzal az indokkal, hogy "mert nem akarom a WC-be".
Tartottunk attól, hogy ezek tudatában az ovi nem lesz megoldható, de örömünkre olyan fogadtatásban volt részünk és olyan türelemmel fordulnak a kislányunk felé, hogy kezdeti félelmünk elmúlt.
Jelenleg ott tartunk, hogy a kakilás nem változott, csak otthon és csak pelusba. A pisilés viszont jobban aggaszt bennünket, mivel ez a második hete az oviban és mereven elzárkózik a kis WC használatától, egész nap nem pisil, csak késõ délután, mikor hazaérünk, azon csodálkozom, hogy eddig még csak egyszer pisilt be. Úgy sem sikerült rávennünk, hogy bevittem az otthoni szûkítõt, sõt, az óvónénik még azt is megtették, hogy a szûkítõvel elkísérték a felnõtt WC-re, de ez sem járt sikerrel.
Amikor elbeszélgetünk errõl, nekünk is és az óvónõknek is azt mondja, hogy azért nem, mert baja esik.
Mindannyian arra gondolunk, hogy a bölcsiben történhetett valami, de ezt feloldani benne eddig nem tudtuk és mostmár tanácstalanok is vagyunk, az összes eddig próbált praktikánk csõdöt mondott.
Hiába próbálkoztam a kedvenc macijával is, mert erre a trükkre egyszerüen kijelenti, hogy a maci tud a WC-be kakilni és pisilni, mert õ ügyes, de õ maga viszont még egyébként is kicsi, majd ha nagy lesz, akkor belekakil a WC-be.
Tudni kell, hogy korát meghaladó a beszédkészsége, szóhasználata, okos, érdeklõdõ, cserfes kislány, viszont minden új dolog riasztja és elég sok idõ és türelem szükséges ahhoz, hogy megbarátkozzon az újdonságokkal. Ha azonban siettetik, akkor hatalmas daccal reagál, amit nagyon nehéz enyhíteni.
Bocsánat, ha túl hosszúra sikerült a levelem, remélem, tud számunkra tanáccsal szolgálni, mert jelenleg mi is és az óvónõk is keressük a megoldást.
Válaszát elõre is köszönöm.
Gné Zita
Válasz >>>
Kérdés: (2003-09-11 22:58:16)
Kedves Óvónéni! A nagyobbik lányom 4 éves lesz november végén.Most a második évet kezdte az oviban,ahol egyébként nem volt zökkenõmentes a beilleszkedés,de aggodalomra okot adó sem.A kislányom nagyon okos,koránál értelmesebb,testileg is fejlett/magasabb és az átlagosnál ügyesebb/.Vezetõ típus,de persze még nehezen fogadja,hogy másnak is van akarata,nem mindenki akarja ugyanazt csinálni,amit õ.A hisztis idõszak lecsengõben nálunk,mert nem engedtünk a cirkuszoknak. Néha azért még porig ég Róma.Most inkább visszament csecsemõbe néhány dologban,amit értünk,hiszen a második lányunk novemberben lesz 1 éves,õt utánozza,hátha akkor felvesszük,öltöztetjük,vetkõztetjük stb.Túl leszünk rajta.A problémám a barátkozás,együttjátszás körül van.Egyik napról a másikra barátnõje lett az oviban tavasszal egy nála fél évvel fiatalabb kislány a csoportjából.Szoros kapcsolat alakult ki közöttük,az óvónõk nem értik hogyan.Nem azonos a fejlettségük,nem azonos az érdeklõdésük,nem ugyanazokkal a játékokkal szeretnek játszani.Mi most 3 napot hiányoztunk,a másik kislány teljesen belebetegedett.Az anyukája azt kérdezte az óvónõktõl,hogy mi érte a gyereket,hogy így odavan."Semmi,csak Hanna hiányzik"-kapta a választ.Ma mentünk oviba,de délután az óvónõ mesélte,hogy a lányom nagyon társtalan volt egész nap,mert most meg Bogi nem jött.Másokkal nem kezdeményez játékot egyikük sem.Ez elszomorít,mert a játszótéren,vagy a mamáéknál,akik társasházban laknak,szívesen játszik másokkal,kisebbekkel és nála idõsebbekkel is.És nem mindig várja meg,hogy odamenjenek hozzá,õ is kezdeményez.Nem írigy,megosztja a játékait,mindenkit körbekínál bármilyen finomsága is legyen.A nagyobbaktól hagyja vezetni magát,a kisebbekre vigyáz,irányítja õket.Csak az ovira jellemzõ ez a kizárólagosság.Egyébként most kiscsoportosok,8 lány,13 fiú,tavaly teljesen egyenlõ arányban indultak.Miért alakulhatott ki közöttük ilyen szoros kapcsolat?Nem hiszem hogy ez egyértelmûen jó,hiszen Bogi szinte függõ,és Hanna is halad efelé.Hogy lehetne õket finoman mások felé is terelni?Nyáron mi jártunk oviba,és volt is Hancinak kedvenc játszótársa,egy nagyobb csoportos kislány,és egy Bogival egyidõs fiú a mi csoportunkból.Bogi állítólag Hannit emlegette egész nyáron otthon.Az egyik óvónõ még tavaly azt mondta,hogy Hannit nem szeretik a többiek mert vezetni akar mindig.Errõl sem tudom mit gondoljak,mert én meg anyukáktól tudom,hogy pl.az egyik kislány a sétapárja akart volna lenni,de nem engedték az óvónénik és õ ezért szomorú volt,vagy hogy mások is emlegetik otthon és nem negatívan.Én saját szememmel többször láttam,hogy reggel síró csoporttársát megsimogatta./Amúgy Bogi a sétapárja,az óvónõk osztották be õket tavaly szeptemberben/Hogyan segíthetnék a lányomon,hogy ne szenvedjen,ha az oviban nincs ott Bogi?Mit tehet az óvónõ?És egyáltalán kell e valamit tenni?Mi a véleménye?Köszönöm válaszát:Mama.
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
