Óvónő válaszol - Gyermeksziget

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónõ!

Nagyobbik kislányom öt éves, kisebbik kislányom négy éves lesz, 16 hónap a korkülömbség. A nagyobbik lányban már kis korban is megvolt a féltékenység a kisebb iránt, annak ellenére is ,hogy próbáltunk vele is ugyan annyit foglglkozni mint a kicsivel. Számunkra teljesen úgy tünt, hogy nem szereti a testvérét, ezt sokszor hangoztatta is. Ez a "Nem szeretem a Tesót" idõszak aztán szép lassa elmúlt, sülve-fõve együtt játszottak, csak együtt voltak hajlandóak mindent csinálni. Eljött az óvóda ideje. Az oviba nagyon nehezen tudott beilleszkedni: nem volt hajlandó játszani a gyerekekkel; annak ellenére hogy otthon imádta ha feladatokkal láttuk el, az oviban nem volt hajlandó semmit csinálni. Mindig elöbb a testvérét kellett elvinni a bölcsibe ami messze volt tõlünk, és csak utánna vihettük õt az oviba, ami ott van melletünk, mindig csak én vihettem-hozhattam õt (természetesen délután érte kellett menni elõbb, és csak utána együtt mehettünk a kicsiért. Ez idõ alatt is nagyon undokul viselkedett a testvérével. Mikor az óvodában rendezõdött nála a helyzet, szó szerint 180 fokos fordulatott vett (azóta is csak dícsérik az óvónõk, hogy nem hitték volna hogy középsõ csoport elsõ félévében idáig eljutunk), a két gyerek között ismét harmonikus volt a kapcsolat.
A kisebbik lányom beteg volt idén márciusban, be kellett vinni 1 hétre a kórházba, és a férjemmel felváltva bennt voltunk mellette éjjel-nappal. A nagylány ezt is nehezen viselte: azt mondta hogy nem szeret se engem, se a kisebbet; mikor én voltam vele otthon, sírvafakadt hogy õ csak az apucikájával akar otthonlenni (elõtte hozzám ragaszkodott nagyon). Azóta is folyamatosan ellenséges a testvérével. Csúnya hangnemben beszél vele, irígy hozzá, azt monja neki hogy nem szereti. Hozzám is egyre többször undok. Kérem, adjon tanácsot hogy hogy lehet errõl a hullámzó állapotról leszoktatni, mert úgy veszem észre, hogy a kistestvért bántja ez a helyzet, nagyon szomorú szokott lenni ilyenkor. Már próbáltunk beszélni a nagyobbik lánnyal errõl, de végig sem akarja hallgatni amit mondunk, nagyon makacs természete van. Mit csináljunk vele? Hogy hassunk rá? Mi lehet az oka ennek a magatartásnak?

Segitségét elõre is köszönöm: Kné Tímea

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónéni!

Köszönjük szépen korábbi tanácsát a szobatisztasággal kapcsolatban.

Most 21 hónapos kisfiunk bõrkiütéseivel kapcsolatban szeretnénk a segítségét kérni. Már 6-7 bõrgyógyásznál jártunk, de sajnos nem sok eredménnyel. Allergiavizsgálaton is voltunk, vért is vettek tõle, a laboreredmény pedig kimutatta, hogy a vizsgált anyagok közül semmire sem érzékeny, allergiás. Balázs két karján kicsit pirosas kiütésszerû „pöttyök” vannak, néha viszketnek neki, de általában nem piszkálja. Ha mégis, akkor viszont sebesre tudja vakarni. Néha még a lábszárain is felbukkannak ezek a kiütések és a bõre is elég száraz, az arca is egész pici kora óta. Sokáig azt mondták, hogy ne foglalkozzunk vele, kinövi majd, váltsunk mosóport, öblítõt, ne is tegyünk inkább öblítõt a ruháira…stb. Mi meg is fogadtuk a segítõ tanácsokat, de a kiütések makacsul kitartanak. Nagyon sokféle krémet kipróbáltunk már, szteroidos krémet is kapott, de azt mondják és mi is ezt gondoljuk, hogy ez hosszútávon nem egészséges, és valójában „csak” tüneti a kezelés, a kiváltó okot kellene megszûntetni valahogy.
Azt is tudjuk, hogy mivel Balázs szõke, kékszemû és elég világos bõrû ezért kicsit talán érzékenyebb is lehet bizonyos anyagokra, de még belsõ eredetû, lelki probléma is kiválthatja.
Balázs 8 hónapos koráig szopizott, de kapott kiegészítést hypoallergén Beba HA tápszert 3-4 hónapos korától (egészen 1,5 éves koráig), és körülbelül 4-5 hónaposan kezdtük bevezetni a különbözõ gyümölcsöket, zöldségeket és a húst. A tejet és tejtermékeket is nagyon óvatosan kezdtük és azt vettem észre, ha tejet iszik este, akkor mindjárt elkezd kicsit köhögni és aztán folyamatosan köhécsel, 5-10 perc múlva pedig már a szeme is könnyezik a köhögéstõl.
Azt szeretném megkérdezni, mivel eddig nem nagyon sikerült javítani a helyzetünkön, tud-e esetleg egy kitartó, lelkiismeretes szakorvost, intézetet ajánlani, ahol tudnának segíteni.

Köszönettel, Andrea

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónéni!
Két fiú gyermekem van,egy 8 és egy 2 éves.A nagyobbik fiammal nincs semmi gond,a kisebbik annál "problémásabb". Már egy éves korában is elég furcsán viselkedett, ha valaki ismerõs vagy idegen szépen szólt hozzá, akkor az õ reakciója az volt,hogy elvetette magát és a földhöz,vagy éppen a falba verte a fejét.Akkor nem volt semmi baj ha úgy viselkedtek vele mintha ott se lenne.Ma már nem ilyen súlyos az "eset",mostani reakciója az,hogy saját magát arcon üti,vagy ha nálam van akkor engem üt.A gyerekekkel nincs probléma azokat szereti,de felnõttekkel nincs kibékülve, sõt még a nagyszüleitõl is fél pedig hetente kétszer-háromszor is meglátogatjuk õket.A nagyszüleitõl való félelem csak az utóbbi fél évben alakult ki,pedig semmi olyan kiváltó okot nem tudok,ami miatt ez kialakult,azelõtt szeretett oda menni.A másik nagy gondom,hogy rengeteget iszik és fõleg éjszakai ivás aggaszt.Eleinte lefekvés elõtt megivott kb.2dl tejet, majd éjszaka többszöri felkelés alapján kb.1,5 dl teát,most már nem hajlandó meginni a tejet /amióta egyszer betegen kihányta/,viszont éjszaka kb.3/4 liter teát is megissza.Annyiszor fennt van éjszaka,hogy már nem is tudom megszámolni,csak fél deciket adok neki,mert addig issza amig van a cumisüvegben. Ha nem adok neki akkor sír és addig noszogat amíg nem adok neki.Így nem tudom,hogy mikor kerül majd le a pelenka.Talán tudna nekem tanácsot adni,lehet,hogy el kellene vinnem gyermekpszichológushoz?
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel Siposné Erika

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónéni!

Kisfiam idén augusztusban tölti be a 3. évét. Értelmes, kommunikatív, rendkívül aktív kisfiú. Szinte állandóan figyelmet követel magának, nagyon sokat kérdez, megjegyez, ha nem ért valamit pontosan, akkor máshogy próbál kérdezni, vagy egyszerûen csak azt kérdezi: „anya mit mondtál?”. Tavaly nyáron kezdtük a bilizésre terelni a szót, próbálkozott is kisebb-nagyobb sikerrel. Azidõ tájt kistesója 9 hónapos volt (talán ez sem volt olyan egyszerû tudomásul vennie), mindenesetre már annyit el is értünk, hogy kb. átlag 2 óránként próbálkoztunk a bilin és ha sikerült (túlnyomó részt igen), akkor nagyon megdicsértük. Ha viszont nem szóltam és vittem õt, akkor ment minden a bugyiba. Itt csak azt szerettem volna elérni valahogy, hogy ha már bent van a dolog, akkor esetleg szóljon. Ez úgy tûnt nem zavarja, így 1 hónap eltelte után kénytelenek voltunk visszavenni a pelust, de továbbra is kérdezgettem, hívogattuk a bilire. Aztán bölcsibe szoktunk. Hát innentõl kezdve már bármilyen invitálásra ellenkezés lett az elsõ reakció. A gondozó néniknek azt mondta, amikor tisztába akarták tenni, hogy õ majd otthon fog pisilni a WC-be és nem kell õt átpelusozni. Itthon pedig, ha bár nem önállóan, csak valahogy kicsábítva sikerült rákeverednünk a WC-re vagy bilire, akkor készségesen ment a dolog állva, ülve akár. Aztán próbáltuk kideríteni vajon miért nem akaródzik önállóan nekiindulni, vagy legalább némileg kisebb ellenállással, mire az lett a válasz, hogy túl hideg az ülõke vagy a bili. Elnézést, hogy hosszúra nyúlik a levelem, de a sok apró részlet közül már nem tudom kihámozni, hogy végül is mi lehet a fõ probléma.
Azt is mondanám, hogy áttereltük valahogy a dolgot abba az irányba, hogy minden reggel ébredés után ráültünk a bilire (hol kisebb hol nagyobb ellenállást szétfoszlatva) és szinte kivétel nélkül (ma is) száraz pelussal kelünk. Azonban, ha nem ugrunk reggel idõben, ahogy halljuk, hogy ébred és nem unszoljuk a bilire, akkor bemegy a pisi a pelusba. Ugyanez a helyzet a délutáni alváskor is. A pelenka száraz ébredés után, mint reggel is és néha már maga veszi le a pelenkáját és ül rá a bilire. Mostanában viszont mintha ez az óriásinak mondható eredmény változóban lenne. Ezért is kérem a segítségét. Most a válasza az lett, ha kérdezzük vagy mondjuk neki, hogy a WC-be pisilünk, kakilunk, hogy a kistesója is a pelusba pisil. Ráadásul kezdi, vagyis folytatja az önállóságra (önálló akaratra) való törekvést azzal, hogy amiben csak lehet ellenáll, így különbözõ magyarázatokkal áll elõ. A kakilást persze még nem is említettem. Ez nem nagyon sikerül csak véletlenül és minimális mennyiség. Óriási dicséret, még jutalom is akad érte. Valahogy azonban a jutalom nem igazán motiválja (talán ha más jutalmat ígérnénk - bár egy kis becsomagolt csokiért is nagyon tud sírni - de ha végül meg is kapja, akkor igazából a csomagolás jobban izgatja. Ha meg nem kapja meg, akkor egy kis idõ után már õ mondja, hogy abból õ nem kaphat, mert ugye mi mondtuk neki, hogy abból csak az kaphat, aki ügyesen a bilibe kakil. Õ pedig nem kakil a bilibe – mondja).
Aztán arra gondoltam, hogy már annyiszor megbeszéltük ezt a kakilás-pisilés témát és olyan nagyon tudja ám, hogy hova kell a dolgot intézni, hogy megint elkezdtem kisbugyit adni rá. Már õ kérte is egyébként, mert pont egy barátunktól kapott ajándékba, de az eredmény szinte változatlan volt. Ritkán szólt. Ha bepisilt esetleg annyit mondott, hogy „anya vizes lett a nadrágom” és ha bekakilt, akkor csak üldögélt benne. Itt már azért szomorúan közöltem vele, hogy megbeszéltük, hogy szól, de ilyenkor mindig bohóckodni kezd és nem akar tudomást venni a dologról. Aztán ahogy tiszta kisbugyit kap, és teljesen átöltözünk, megbeszéljük, hogy legközelebb szól, ha már jön a pisi v. kaki, de valahogy megint csak nem sikerül szólni. Még egyszer sem szólt önállóan (lehet, hogy túlságosan ránk vár, mintha ez nem is az õ „feladata” volna) és egyre ellenállóbbnak tûnik. Reggel is már gyakran, amíg azzal „ügyezünk”, hogy eljussunk a fürdõszobáig, addig gyorsan bepisil, aztán azt mondja: „én már pisiltem a pelusba”. Ha mégis a bilibe sikerül pisilni, akkor szereti lehúzni a WC-t, tudja, hogy õ is, apa is, anya is, mami is, papi is, a nagy gyerekek, szóval mindenki a WC-be pisil, kakil, tudja, hogy nemsokára mehet oviba, de ott már mindenkinek kisbugyiban kell lenni és szólni, ha útban van a dolog, de valahogy nem nagyon érdekli. Tudomásul veszi és kész.
Azt hiszem azt is látja, hogy ez a téma túlságosan elõtérben van és szeretnénk, ha ebben alkalmazkodna kicsit jobban. Így még nagyobb az ellenállás. Áprilistól ugyan bölcsödébe nem jár, mert sokat betegeskedett, általában köhögött szinte minden este elég sokáig. Még alvásból is felébredt többször és már azt sem lehetett eldönteni, hogy mikor tünetmentes. Próbaképp így 1 hónapra itthon tartottuk, a köhögése teljesen megszûnt. Most még nem mentünk vissza a bölcsibe, de a szobatisztasággal nem nagyon haladtunk elõrébb.
Talán még az is hozzá tartozik, hogy anyósom (nagyszülõkkel együtt lakunk : o )) is nagyon próbálja „nevelni”, mondja neki: „tessék szólni, ha pisilni kell…stb., szegény, hát lehet, hogy ez is csak olaj az ellenállás tüzére. Úgy tûnik egyelõre, hogy egyedül a kisfiam az egyetlen, akit legkevésbé izgat ez a téma és, ha rajta múlik, ne is foglalkozzunk a dologgal.
Még az jutott eszembe, ELÕRE ÉS UTÓLAG IS MEGKÖSZÖNÖM A TÜRELMÉT, hogy apró „malõröket” nagyon szeret csinálni (kiborul, eltörik, leesik valami…). Persze fõleg azért, hogy a figyelmet mindig valahogy magára irányítsa. SAJNOS ilyenkor talán egyre gyakrabban hallja tõlünk, hogy „ugye nem már megint valami butaságot csináltál vagy miért kell feltétlen valamit elrontani” és jól tudom, hogy ezt kéne legeslegutolsónak hallania tõlünk. Fõleg, mert így csak erõsödik eme jól bevált törekvése, de már lassan össze sem szedem az egyik romhalmazt, kezdhetem a másikkal, ha azonnal nem vele, velük foglalkozunk, amikor épp közölni vagy megmutatni szeretnének valamit. Ezzel együtt arra tudok gondolni, hogy ez egyfajta „sakkban tartási” fortély neki. Ha viszont holnaptól nem unszolnám legalább az alvások után a bilire, attól tartok még jobban elkényelmesedne, de az is lehet, hogy épp önállósodni kezdene?
Õszintén kérem segítségét, véleményét és mégegyszer elnézést kérek a hosszúra sikeredett levélért, Andrea

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Tisztelt Óvónõ!

Kislányomat szeptemberben szeretném óvódába íratni. Mivel nyáron elköltözünk, még nem tudom melyik óvódát válasszam, mert csak azt az egyet ismerem szülõktõl, ami közel van jelenlegi lakhelyünkhöz. 3 óvóda jöhet szóba, közte van az ismert is, de az csak busszal közelíthetõ meg, és van egy 1 éves fiam is. Lehet-e azt csinálni, hogy mindháromba beiratkozunk, és szeptemberig eldöntjük, melyiket választjuk? Azt hallottam, hogy az a gyakorlat, hogy az óvódavezetõk együttesen döntik el kit hová vesznek fel, õk osztják el a gyerekeket. Hogy zajlik ez a gyakorlatban (Újpesti vagyok) és mit tanácsol?

Köszönettel:

Fehér Judit

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

A szobatisztasággal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Kislányom februárban volt 3 éves. 2 éves kora óta napközben teljesen szobatiszta, és nyáron már éjjel is 80%-osan az volt. Egy ideje azonban nem szól éjjel. Elõször arra gondoltam, hogy mostanában jóval többet vannak kint az oviban levegõn, mint télen, és ezért lehet, hogy fáradtabb, és mélyebben alszik. De ez már lassan egy hónapja így van. Azóta szinte mindne éjjel tele van pisivel a pelusa. Reggel azzal kezdi: "bepisiltem". Ha megkérdezem, miért nem szólt, akkor a válasz: "én szóltam, de nem jöttél". Nagyon rafinált, csrefes kislány, és ezt a válaszát is ennek tudom be. Mit tegyek, hogy újra visszatérjen arégi szobatisztaság? Igaz, hogy az elmúlt mûsfél hónapban 2x volt kórházban. Egyszer 3 napot, lázgörcs miatt, és egyszer 1 napot kivizsgáláson. Nem éreztük, hogy kicsit is megtörte volna lelkileg, sõt, el se akart jönni, mert "jól érzem magam itt". Tényleg az orvosok és nõvérek kedvence lett mindkét kórházban. Most egy mandulamûtét elõtt állunk, így ismét kórházba megy pár napra. És azt még hozzáteszem, a kórházban és utána is még két hétig szobatiszta volt éjjel is.

Elõre is köszönöma segítségét: Bea

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves óvónõ!

Kisfiam Bence3,5éves.Szeptembertõl jár oviba.Elég sokára sikerült beszoktatni,minden taktika ellenére is.Sokat sírt,hisztis mûsorokat rendezett,ami számomra érthetõ is volt,mert késett beszédfejlõdésû gyerek volt(december közepétõl kezdett el beszélni).A maga módján kommunikált.Mi megértettük,de az oviban szerintem ez szorongást és félelmet válthatott ki belõle.Igazán az óvónõk sem törték magukat,hogy segítsenek neki a beilleszkedésben és a kommunikációban.Végül is sok munka és odafigyelés árán sikerült a beilleszkedés.Örömmel ment oviba,és mesélt nekünk az ott történt dolgokról.Mostanában kezdõdik elõlrõl a sírás hisztizés.Nem akar ott aludni,fél az ovi gondolatától is.Azt mondja az egyik kisfiú bántja,a fenyegetését saját fülemmel is hallottam.Említettem az óvónõnek,aki azt mondta hogy ez lehetetlen.Mit tegyek,hogy kisfiam újra jólérezze magát a közösségben,és újra jókedvvel induljon oviba?

Köszönöm:K.-né Klári

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

kedves ovoneni
kislänyom(2,5)meg mindig nem akar a pelustol megvälni.mär többször probälkoztunk a bilivel(mult nyäron is)de valahogy nem igazän szereti. a wc-re räül leszakitja a papirt,kidobja es mär huzza is fel a nadrägjät,hogy kesz van.probältam mär pelus nelkül hagyni de mikor erzi,hogy pisilnie kell akkor hozza a pelust es rakja a läba köze.a kakitol pedig meg sem akar"välni"kepes akär 1-2 orät is eljätszani ugy,hogy tele van a pelusa(pl ha lent vagyunk a jätszon akkor nem szol,hanem addig vär amig en veszem eszre mikor hazaertünk)de mär az is megtörtent,hogy mikor megkerdeztem,hogy VAN KAKA?arra ö nemet mondott ,holott ereztem,hogy tele a gatya.ön szerint miert nem szol,miert nem akar räülni a bilire vagy a wcbe miert nem produkäl?ja ,soha nem szidtam meg ha valami nem sikerült neki.minden nap elmondom neki,hogy mikor erzed,hogy jön a kaka akkor szoljäl ,jo?erre ö mindig ügyesen igennel välaszol.de a vegen megis a pelusban landol a csomag. mit csinäljak?(soha nem eröltettük a bilire ha nem akarta ) lassan (szeptemberben lesz 3 eves)mennie kell az oviba es felek,hogy ez miatt nem fogjäk felvenni. krisztina

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónõ!

Van egy hároméves fiam aki a korához képest sokkal fejlettebb. Kétéves korától ismeri a betûket és a számokat, stb. Szeretném megfelelõ óvodába adni. Jelenleg bölcsibe jár és itt is látszik a különbség. Az orvosunk is azt tanácsolja, hogy megfelelõ óviba adjuk.
Kérem segítsen, hogy van valamilyen lehetõség Budán?

Köszönettel: G. Imre

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónéni!
Köszönöm kedves válaszát, sokat segített, és megerõsítette oviválasztásunkat. Egy másik "apró" dologban lennék kíváncsi a véleményére. Fiam még bölcsis (most lesz 3 éves). Nagyon kiváncsi, érdeklõdõ, mindenre képes rácsodálkozni és mindent meg kell magyarázni neki. Ezért döntöttünk úgy, mikor kitört a háború Irakban, hogy egyszerûen elõtte nem beszélünk róla, híradót meg úgysem néz. Imádta nézegetni a repülõgépeket. Múlt héten jöttünk haza a bölcsibõl mikor megint repült felettünk egy (naponta több tucatot látunk). A szokásos kérdései helyett a következõt közölte velünk: "Anya nézd! Megy a repülõ Irakba bombázni az embereket!" Nem kaptam levegõt! Két nap múlva újra elõhozta, ekkor rákérdeztem melyik gyerektõl hallotta. És ekkor állt el a lélegzetem igazán: az egyik gondozónéni mondta nekik! Szóltam a vezetõnõnek, mert a gondozónõvel nem találkoztam, de komolyan se vett, szerinte túlféltem a gyereket. Ön szerint mit tehettem volna? Mi lenne a helyes? Ha beszélgetnénk itthon a háborúról? Én nem emlékszem, hogy velem a szüleim ilyen (de még nagyobb) koromban ilyenekrõl beszéltek volna. Válaszát elõre is köszönöm.
Ökrös Erika

Válasz >>>

Következõ 10 Óvónõ válaszol