Óvónő válaszol - Gyermeksziget

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónõ!

Azt szeretném megkérdezni,hogy óvónõképzõ szakközépiskolával és Szociálpedagógiai fõiskolával elhelyezkedhetek-e óvónõként.Válaszát elõre is köszönöm.Erika

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Már egy ideje furdalja az oldalamat a kiváncsiság hogy mit jelenthet 4 éves kisfiam emberábrázolása. Remélem, ha nem is pontos, de körülbelüli magyarázatot kaphatok. A következö képpen rajzol le egy embert: fej, mindkét oldalról két-két kéz, aztán következnek a lábak. Nem rajzol hasát. mikor megkérdezem hogy mért van két keze minden oldalon, azt mondja hogy az a szárnya. Egyébként inkább csak firkákat rajzol, általában minden vonalat összeköt.betüket viszont nagyon ügyesen irja két éves kora óta. Ha épp rájön szeret rajzolni, festeni és ollózni.
Szeretném még megkérdezni hogy ha elküldenék egy rajzot e-mailben lenne e lehetöség részletesebb elemzésre? Elöre is köszönöm! Enikö B.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kérdésem nem épp ideillõ, de eddig sajnos sehol sem találtam rá választ. Milyen szintû végzettséggel lehet valaki óvónõ?

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvó néni!

Kérdésem szintén az óvodai elhelyezésre vonatkozik. Albérletben lakunk, és természetesen nem vagyunk bejelentve. Nem is lehetünk. A múlt nyáron kemény 4 hónap mindennapi elfoglaltsággal végül is sikerült a gyermekek számára megfelelõ bölcsit, illteve ovit találnom. Kérdésem az, hogy ha az egyiket már felvették az óvodába, a másikat is felveszik-e, vagy adott esetben ismét kálváriát kell járjak? Ha igen, mivel rövidíthetném meg az ügyintézést?
Sajnálatos módon igencsak keménykednem kellett, és a hosszas utánajárások akkor szakadtak meg, mikor látták eltökéltségemet, és ügyvédhez fordultam volna a jogi háttér miatt.
Azóta tökéletes az összhang a szülõ és az intézmény között, sõt a gyermek is kitûnõen érzi magát, mind az óvónõk, mind a vezetõnõ örömmel veszi, hogy hozzájuk került a gyerek. Köszönettel:
Finderné Hadházy Claudia

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónéni!

Kisfiam 19 hónapos, egészséges, vidám, mozgékony, minden iránt érdeklõdõ, okos gyerek. Azt hiszem elkezdõdött nála valamilyen dackorszak. Lehet ez? Külföldön élünk (Németország), mert férjemet a cége ide küldte. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy a gyermek fél éves korától "hétvégi apuka", mert amíg Mo-on éltünk is, hónapokon keresztül csak a hétvégén láttuk. Sajnos a helyzet nem változott, mert, bár kiköltöztünk, megint másik orszában kell dolgoznia. 3 hónapja péntektõl reggeltõl vasárnap estig tudunk együtt lenni. Ebbõl következõen a kisfiúnk nagyon ragaszkodik hozzám, hiszen a hét nagy részében csak én vagyok neki. Egyedül nem hajlandó játszani, csak úgy, ha én is ott ülök vele. Hiába vezetem be a játékba, maradok 15-20 percet, amint felállok, jön õ is. Természetesen sem a WC-n, sem a fürdõben nem lehetek egyedül. Tulajdonképpen engem nem zavar, mert olyankor is elténykedik, felfedez, megvizsgál, játszik. Csak azt nem bírja, ha pl. szeretnék egy hírt, mûsort megnézni a Tv-ben (20 perc, és egész nap nincs bekapcsolva a Tv) és nem rá figyelek, vele foglalkozom. A napirendet úgy alakítottam ki, hogy nagyon sok idõt tudok rá fordítani, talán ezért is lett egy "kicsit" követelõzõ?
Legjobban azt szereti, ha az ölemben ülve mesélek neki könyvet lapozgatva, de ha vonatozunk, vagy építõzünk elég hamar érdektelenné válik. Néha dobálja a játékait is, ami csak azért aggaszt, mert, ha a fejére esik, fájdalmat okoz neki (és nekem, ha az én fejemre dobja) és mégis csinálja. Ilyenkor sír(10 mp-et), de inkább dühös. Mostanában, ha valami nem tetszik neki, pl. megtiltottam vmit, vagy továbbra sem engedek meg bizonyos dolgokat, földhöz csapja, ami a keze ügyébe kerül. Ez hiszti? Én ilyenkor megkérem szépen, hogy vegye fel, s ha nem, elveszem tõle az új dolgot (ami épp leköti) a kezébõl, s azt mondom, visszaadom, ha felveszi. Közben próbálom megmagyarázni a helyzetet, hogy nem szabad, eltörik, anyu sem dobál stb. Erre teljesíti a kérést. Helyes ez így? Nagyon félek, hogy valami nagy baklövést vétek.
Egyébként az apukáját is nagyon szereti, minden nap úgy kel fel, hogy Apát emlegeti, s amikor végre itthon van, bújik hozzá, ugrál, örvendezik neki. Férjem nem kényezteti a gyereket, annak ellenére, hogy keveset van vele, de nagy-nagy szeretettel foglalkozik vele. Inkább mindketten sok puszit, ölelést, símogatást adunk neki. Férjemmel megállapodtunk, hogy ugyanazokat engedjük és tiltjuk neki, hiába néz egyikünkrõl a másikunkra.
Úgy láttuk, hogy a környezetváltozás sem viselte meg, rögtön elaludt az új szobájában, és azóta is gond nélküli a lefektetés-éneklés-alvás ceremóniája.

Sajnos úgy vettem észre, hogy itt nem nagyon szokás játszótérre vinni a gyerekeket, mert a bölcsikben, ovikban szinte egész nap kint vannak. Ráadásul sokkal több az esõs nap, mint otthon, ezért kevesebbet lehet sétálni is.
A gyerekek társaságát nagyon szereti, bár nála is fellelhetõ a símogatás utáni hajhúzkodás, de ahogy tudom, elmondom neki, hogy nem szabad.
A kérdésem az (is) lenne, hogy szeptembertõl adjam-e itt óvodába, vagy bölcsibe (4 órára)? Még csak most kezdi jelezni, ha pisilt, vagy kakilt, szóval még messze a szobatisztaság. Ráadásul, mi magyarul beszélünk vele, és nem tudom, hogy az idegen, anya nélküli környezet mellet a nyelvi "nehézségek" társulása milyen hatással lenne rá. Akkor 27 hónapos lesz. Mi úgy gondoljuk a férjemmel, hogy hasznára lenne a gyerektársaság.
Az idegenekkel tartózkodó, de fél óra múltán már közelít, ha szimpatikus az illetõ. Az utcán a néniknek, bácsiknak integet, sokat nevet.
Köszönettel: Daneel

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Ovónéni!

Szeretném megkérdezni, mi a teendõ egy majdnem három éves, okos, aranyos kisfiúval, aki evés után/helyett sokszor ledobálja a tányért, ételt, megállás nélkül kolompol és kiabál evés közben,hiába kérem szépen, csúnyán. Mindent õ akar megdirigálni, nem akar vetkõzni, öltözni, elindulni otthonról, gyakran aludni menni se. Sokat hisztizik, fõleg a boltokban nem lehet vele birni. Minden kellene neki. Én sokszor már szégyellem magam, mindenki minket néz. Mivel mozgássérült vagyok, csak úgy tudunk vásárolni, ha együtt megyünk, különben megoldanám nélküle. Még mûanyag cumisüvegbõl iszik, melyet minden ivás után földhöz vág. Emiatt nem merek poharat adni a kezébe, mert ahányszor megpróbáltam, a földre boritotta a tartalmát. Éjjel is iszik, gyakran többször is fel kell kelni hozzá, reggelre csupa pisi. Próbáltam sima vizet adni éjszakára, azt nemigen szereti, hátha leszokna. De nem, zokog, tombol, dührohamot kap, ha nem az történik, amit õ akar. Akaratos természet, mindig is ilyen volt, nem mostanság változott meg, már csecsemõnek problémás volt. Gyermekgyógyász fõorvos akkor azt javasolta, hogy adjuk bölcsibe, egy évesen ment is. Ott sokáig õ volt a mintagyerek - igaz, a legkisebb is. Sokat foglalkozunk vele, mostanában kezelhetõbb is, igyekszem mesével, versekkel, "tanulással", beszélgetéssel lekötni õt, de ha öt percre magára hagyom és valami nem sikerül, pl. két kocka nem megy egymásba, üvölt és mindent földhözvág. Sokszor kértem, szépen szóljon, ha valami nem sikerül, akkor én jövök és segitek. De ezek a türelmetlen, sokszor agressziv reakciók mindig újra ismétlõdnek. Úgy tûnik, képtelen elviselni, ha nem sikerül valami, pedig mindig kapacitálom : nem baj, próbáljuk újra, türelmesen, akkor majd sikerülni fog. Ugyanakkor egész kitûnõ szellemi képességekkel rendelkezik, öt perc alatt mindent megért, felfog, megmagyaráz. Kérem, ha van valami átfogó tanácsa a számomra, válaszoljon. Köszönettel: Monika

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Ovónéni!

Meg szeretném kérdezni a véleményét a gyermekkori nyelvoktatásról. Kisfiam három éves lesz, tudja, hogy különbözõ nyelveken beszélnek az emberek, több angol nyelvû mesét láttunk. Gyakorta megkérdi, mi hogy van angolul. Szivesen tanul, én szivesen tanitom. Felmerült bennem, hogy angolos oviba adjuk, vagy angoltanár babysittert fogadjunk mellé. Szerintem élvezné. De ismerõseim azzal riogatnak, aaz iskolában ebbõl gond lesz, a gyerek könnyen lehet dyslexiás. Mi itthon már többé kevésbé megtanultuk a magyar abc-t. Most karácsonyra kaptunk egy beszélõ táblát, ami viszont az angol abc-t ejti ki. Hallatlan élvezettel játszott vele a gyermekem, egész ünnepek alatt el sem engedte, pedig ez nem jellemzõ rá. Nincs türelme hosszasan játszani egy játékkal és semmi esetre sem egyedül. Ez az angol tábla lenyûgözte. Felötlött bennem, hogy keverni fogja az angol-magyar betûket, ezért eltettem a táblát késõbbre. Bár az igazat megvallva a gyerekem vagy angolul, vagy magyarul betûz, tehát úgy látszik, tud különbséget tenni. (Azonkivül bejelentette, hogy õ egyetemre készül...) Szeretném kikérni a szakember véleményét, mi a helyes egy tudásra éhes, önállóan nem nagyon eljátszó gyerek korai nyelvi fejlesztése terén. Válaszát elõre is köszönöm, Monika

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Ovónéni!

Kisfiam márciusban lesz három éves. Értelmes kisfiú, húszig számol, ismeri a formákat, szineket, a legtöbb betût, csak épp a bilire ülni nem hajlandó. Tudja mire való, azt is, hogy a nagyfiúk ezt vagy a kis WC-t használják, de se nem szól, se ráülni nem hajlandó, vagy ha mégis, abban a pillanatban felpattan. Eddig vagy kétszer-háromszor sikerült a dolog, nagyon megdicsértük, megjutalmaztuk, de ennek ellenére továbbra sem érdekli. Úgy tûnik, õ ezt a problémát kipipálta, a dolog ezzel le van tudva. Még ha szól is, hogy most kakilni fog, semmilyen rábeszélésre nem lehet levetkõztetni és bilire ültetni. A wc-vel is próbálkoztunk, "gyermek üléssel" kiegészitve, szóba se jöhet. Két éve közösségbe jár, ott már mindenki szobatiszta. Ezt több izben kitárgyaltuk vele, hogy a nagy és okos gyerekek már mind szólnak, ha bilit kérnek. Én mozgássérült anyuka vagyok, nagy könnyebbséget jelentene a mihamarabbi szobatisztaság. Nem beszélve arról, hogy már oviba is mehetne, ha ez a kérdés megoldódna. Hogyan segithetnék a kisfiamnak? Sem dicséret, sem a hiúságára apellálás, sem a játékos trükkök nem hatják meg. Õ nem akar és kész. Várom válaszát, és kivánok boldog újesztendõt. Köszönettel Monika

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kislányom most fogja elkezdeni az óvodát. Számomra elég megdöbbentõ, hogy reggelire csak üres kiflit kapnak kakaóval, vagy teával, az ebéd ugyan bõséges, de gyümölcsöt is csak hetente kétszer kapnak. Szinte az egész napjukat az óvodában töltik a gyerekek, s ilyen étkeztetés mellett hogyan táplálkozzanak egészségesen? Ennyire nincs pénze az államnak, hogy az ilyen kicsi gyerekeknek, akiknek naponta szükségük lenne friss gyümölcsre, zöldségre, nem tudják megadni? Míg itthon voltam GYES-en, próbáltam mindent megtenni ennek érdekében, de most hogy óvodába megy, mit tehetnék? Vagy én lennék túl igényes? Köszönettel, Valéria

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónõ!
Három éves kisfiammal kapcsolatban fordulok újra Önhöz.A gyermeki (életkori)fantázia nála nagyon mûködik:leopárdot látott az utcán (nem fél ettõl az állattól)séta közben pl., de "látta" már a bölcsis nénijét is repülni.Az ilyen mesék mellett elmeséli a napi eseményeket is, mit játszottak aznap... Tudni kell róla, hogy a meseolvasás kedvenc idõtöltése, az esti meséket sokszor már õ meséli nekem, erõsen humán beállítottságú, félelemkeltõ meséket nem nézhet, csak felvételrõl (tehát általam ellenõrzött minõségben)nézheti a Franklint, a Vuk vagy a Süsü egyes részeit, naponta csak egyet ezek közül. Ezekkel Ön egyetért? Mi a helyes a fantáziahazugságokkal: jelezzem, hogy nem hiszem el(Ez jó kis mese volt) vagy csináljak úgy, mintha én is láttam volna a leopárdokat?
Köszönöm a válaszát és kellemes ünnepeket kívánok! Zsuzsa

Válasz >>>

Következõ 10 Óvónõ válaszol