 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Ovónéni!
Kisebbik fiam 3 és fél éves, fél éve jár óvodába. Kezdetben minden jól indult. Mostanában azonban az ovónõk sûrûn panaszkodnak rá, hogy agresszív lett a többi gyerekkel. Szétrúgja a felépített kockaváraikat, összefirkálja a másik kisfiú által rajzolt rajzot és ki is dobja a szemétbe a papírt. Kockákat dobál, szóval pusztít, rombol.
És csúnyát is mondott az ovónéninek.
Szeretném elmondani, hogy normális család vagyunk, férj, feleség együtt, nagyfiú 4. osztályos. õ is ebbe az oviba járt 4 évig, soha semmi gond nem volt vele. tény, hogy ez a kisebbik gyermekem hisztisebb, erõteljesebb egyéniség és még anyásabb, mint a nagyobb fiam. szeretnék én a kicsi agresszivitásán, furcsa dolgain változtatni, de nem tudom igazán, mit kellene tennem. az egyik ovónõ szerint beszélgessek vele folyamatosan, hogy mit kellene másképp csinálnia. ezt a férjemmel folyamatosan meg is tesszük. még elmondanám, hogy dolgozom, kevesebbet vagyok a gyerekekkel, mint szeretnék, de abban a napi pár órában, amit velük tölthetek, mindent igyekszem pótolni, de ezt úgysem lehet. a másik ovónéni reggelente rendszeresen letámad, hogy micsoda dolgai vannak a kisfiamnak. ma reggel is panaszkodott rá, én hajnalban álmosan, hólapátolás után csak hebegtem-habogtam. úgy tûnt ki a hangjából, hogy ez a gyerek magatartászavaros, és õk mindent megtesznek, de nekünk is együtt kellene mûködnünk. én ezt értem, meg is tesszük, amit lehet. az volt az érzésem, oda akar kilyukadni, hogy mi renittens, rossz család vagyunk, és nem törõdünk a gyerekekkel, azért olyan ez a gyerek, amilyen. nem volt erõm korán reggel gyõzködni, hogy higgye el: mi rendes család vagyunk, bár feszültségmentesen azért nem tudunk élni, mint ahogy mások sem. de íme: itt van egy 4. osztályos, értelmes fiam, akivel az oviban sosem volt gond, tehát tudunk mi azért normálisan gyereket nevelni. úgy éreztem, hogy nem vagyok képes harcolni. tény, hogy a kicsi más, de nem lehet, hogy - szülõi hibáinkat is beismerve és nem eltagadva - valami az oviban sem stimmel? tisztelettel várom válaszát: Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónö!
Én végzös angol szakos egyetemista lány vagyok. Nagyon szeretem az egészes kicsi gyerekeket, és vágyom rá, hogy velük foglalkozhassak diplomázásom után. A kérdésem az volna, hogy Ön szerint lehetséges lenne-e, hogy ilyen végzettséggel foglalkozhassak egészen kicsi gyerekekkel? (az angol szakon kívül színház képzéses is vagyok)
Kornélia
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Tiszztelt Óvónõ!
Kisfiam, Peti április végén lesz 3 éves. Február/márciustól szeretném õt közösségbe vinni. Tavaly úgy gondoltam, hogy nem adom õt bölcsibe (mondván: ott biztosdan nem foglalkoznak annyit velük), és sikerült is egy olyan ovit találnunk, ahová januártól ún: minicsoportba felvették, csupa vele hasonló korú, 3 évet még be nem töltött csöppség közé. Most viszont azt gondolom, hogy talán jobban járna, ha bölcsibe adnám, ugyanis az óvodával kapcsolatban dolog miatt bizonytalan vagyok van:
1)Az biztos, hogy februárra még nem lesz teljesen szobatiszta, bár nappalra már 2 éves kora óta szobatiszta, de kakilni csak este a pelusba hajlandó és alváshoz is szükséges a pelus, bár idõnként száraz marad. Ezért nem szeretném sem az õ sem a saját napjaimat a szobatisztaság "erõltetésével" megkeseríteni.
2) Az oviban délelõtt 22-25 gyerekkel 1 óvónõ foglalkozik, bár ehhez a minicsoporthoz 2 helyett 3 dadust sikerült beosztani, mégis úgy érzem, hogy ez túl nagy létszám.
Van a közelünkben egy bölcsi (alapítványi), ahol 8-10 gyermekkel 2 gondozónõ van, 1,5 éves kortól veszik fel a kicsiket és nagyon,jónak tûnik.
De nem tudom mégis mi lenne jobb Petinek, a kisebb létszámú bölcsi, ahol talán több figyelmet kaphat, de nála kisebb gyerekekkel van, vagy a nagyobb létszámú ovi,hiszen elõbb-utóbb úgyis meg kell szoknia, hogy nem csak rá figyelnek, viszont talán többet "foglalkoznak" (festés, ragasztás... stb.) velük és a többi gyerek jobban inspirálja?
Szíves válaszát elõre is köszönöm: ANDREA
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 hónap múlva lesz 5 éves. Most jár középsõ csoportba. Az óvodai beilleszkedéssel van problémánk. Tavaly mikor elkezdte az óvodát úgy tûnt minden simán megy, 2 és fél hónap múlva kezdõdtek a problémák. Nem csinált semmit az oviban, csak járkált és nézelõdött. Az óvónénik javaslatára néhány hetet otthon maradt, a téli szünet után újra járt az oviba. Lassan kezdett a társaival is játszani, de a közös foglalkozásokban nem akart résztvenni. Ez azóta sem változott, csak nagyon ritkán hajlandó bekapcsolódni a tevékenységekbe. Egyébként minden dalt, mondókát megtanul, itthon elmondja mit csináltak a többiek - sokszor azt mondja Õ is csinálta, pedig nem így van - a közös játékokat el kell itthon játszani. Az óvónénik arra figyelmeztettek, ha ez nem változik, problémák lesznek majd az iskolában. Mi az Ön vélemyénye, mit lehetne tenni ? Mennyire befolyásolhatja az óvodai viselkedését, hogy nincs testvére, a családban csak felnõttekkel találkozik, születése óta szinte csak a szüleivel ( javarészt velem)játszik. Egyébként a számára szimpatikus idegenekkel gyorsan teremt kapcsolatot. Én úgy látom értelmes, okos kislány, itthon szívesen játszik egyedül is, szeret feladatokat megoldani (Tappancs, Buci Maci újságokból).
Válaszát elõre is köszönöm: Maci-anyu
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Tisztelt Óvónõ! Kislányom négy éves, másodszor járja a kiscsoportot, mert évvesztes. Tavaly egy másik óvódába járt, ahol ha lassan is -elõzõleg nem járt közösségbe, bölcsibe- de feloldódott év végére. Az elején bepisilt, de csak az oviban, aztán már lassan a kis wc-re sikerült ültetni és használta. Ott minden csoportnak volt saját fürdõszobája, wc-i, és nem volt függöny a kiswc-k és a fürdõszoba között. Nagyon értelmes kislány, az óvónõk azt tanácsolták, hogy vigyem középsõ csoportba tovább és majd ismételje a nagycsoportot. Mi mégis úgy döntöttünk, áthozzuk egy másik óvódába, mert mindig éreztünk a kislányban egy kicsi tartást az ovival szemben. Az új oviba -legnagyobb meglepetésünkre- imád járni, itt sok barátja van, állandóan mesél mindenrõl, egyszóval bár újra kiscsoportos, de imád itt lenni és nem õ az egyedüli négy éves a csoportban. Viszont egy dolgot nem akar: pisilni. Nem pisil be, õ szobatiszta, de tartogatja hazáig. Azt tudni kell, hogy ebben az oviban minden csoportnak közös a mosdója, és függöny választja el a kiswc-ket. Az elején azt mondta, fél a függönytõl. Most már hiába próbálom (juk) bármilyen dicsérettel, kis meglepetéssel rávenni, beszélni sem akar róla. "Kérlek, anya, ne beszélj", mondja és befogja a fülét. Mit csináljunk? Hagyjuk a témát? De minden idegen helyen -étteremben, barátoknál, stb. -pisil, csak itt nem... Lehet szervileg baja, ha reggel 8-tól du. 4-ig nem pisil?
Nagyin köszönöm válaszát elõre is. Gabriella
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Négy éves kislányom értelmes, szobatiszta, de még mindig csak pelusba hajlandó otthon kakilni. Szól, hogy most feltétlenül adjak rá pelust, mert kakilni szeretne. Ha nem adok rá, képes napokig visszatartani a székletét. Semmi negatív hatás nem érte, wwc-be pisil, soha nem pisil be. Egyszer már sikerült rávenni, hogy wc-be kakiljon, sok dicséretet kapott akkor, de azóta is kéri a pelust. Vekerdi tanárúr véleményét is olvastam errõl, hogy nem egyedi, majd elhagyja. Vajon mikor? Szabad ez ügyben állandóan kérdezgetni a gyereket? Köszönöm válaszukat!
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónéni!
Nagyon udvarias hangvételû, mosolygós összetûzésem volt kisebbik gyermekem óvónénijeivel.
A történethez tartozik,hogy van egy 14 éves és egy 5 éves kisfiam. 4 éve elváltam, (ez egy külön történet) de apuka különösen a kisebbik gyerekkel tartja a kapcsolatot. Így mi most 3-an élünk egy lakótelepi panellakásban. Kisebbik csemetém igazi eleven rosszcsont. Nagyon kedves, megértõ, segítõkész gyerek, de a korlátokat nagyon nehezen tûri. Végtelen szeretetéhsége van és ugyanilyen végtelen a korlátozatlanság utáni igénye. Az otthoni viselkédési problémáink szerintem eléggé megoldottak. Kisebb-nagyobb konfliktusaink vannak, de ha türelmes vagyok és bírom cérnával a saját hosszú fárasztó napom után, akkor simán és egyszerûen leszerelhetõk a szófogadatlanságok és hisztik. Most a kellemes együttléteket és csupa öröm estéket nem említem.
Az óvónénik (inkább csak az egyik) szerint az óvodában sajnos eléggé szófogadatlan és hamar hisztizõ gyermekkel áldottam meg õket. Sõt kétségbe vonták azt is, hogy otthon ugyanezeket nem teszi meg. Esetleg nem mondok igazat. Nem tudom ez kinek lenne az érdeke. ("Leplezem gyermekem viselkedését.")
Mindenesetre nem tudom hogyan oldjam meg ezt a problémát. Szeretnék jó viszonyt fenntartani az óvónõkkel. Az óvodai csoport ahova fiam jár 31 fõt számlál. Az egyik óvónéni sokat betegeskedik. Tavaly pl. 3-4 hónapot hiányzott.
Igazából azért fordulok Önhöz, mert szeretném tudni milyen lehetõségeim vannak a helyzet javítására. Esetleg arra, hogy komolyan vegyenek, és elhiggyék amit a kisfiamról állítok. Vagy elhiggyék, hogy az óvodai munkát is szeretném segíteni, csak fogalmam sincs mit tegyek. Ha megsértõdnék -és õk is rám- azzal csak a gyerek életét nehezítenénk meg. Ezt mindenképpen szeretném elkerülni. Fõleg mivel a kisfiamnak inkább plusz figyelemre, mint figyelemmegvonásra van szüksége.
Gondolom a családi problémák miatt õ sokkal késõbb tanult meg beszélni (2 éves koráig nem tudott szavakat sem), még mindig elég pösze (kb 5-6 hang tévesztése) a szobatisztaság is nehezen ment, és éjszaka még mindig gyakran bepisil. Ha még nehezítjük a helyzetét, akkor nem tudom hova jutunk.
Bocsánat egy kicsit sokat írtam, de még így is eléggé leegyszerûsítettem a helyzetet.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvonéni!
3 és fél éves kislányom korán kezdett el beszélni, most már
sokat és tisztán beszél. Egyetlen problémánk az r betû kimondásával van,
j betût használ helyette. Sokat mesélek neki (nagyon szereti a meséket, az
egész hosszú meséket is) és probálom helyesen és jól kivehetõen kimondani
az R betût, mondokákban probálgatjuk a betût, de sikertelenül. Úgy érzem ez
már hallás útján nem javítható, legalábbis az én tudásom alapján.
Kérdésem, kihez forduljak és nem korai-e még a problémával foglalkozni?
Elõre is köszönöm válaszát.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónõ!
Mint óvodapedagógus hallgató, sokat gondolkozom a vegyes csoportok kialakításának helyességén. Felmerül bennem a kérdés, hogy akkor, amikor egy vegyes csoportba kerül egy kezdõ óvónõ, hogyan oldható meg a gyerekek differenciált fejlesztése? Hogyan lehet egy képességfejlesztõ játékhoz vagy foglalkozáshoz csak azokat odahívni, akik azzal már érdemben tudnak foglalkozni? Vagy legyenek ott az egész kicsik is? És hogyan választunk nekik mesét, ha már felel meg a kicsik és nagyok értelmi fejlõdésének? Hogyan választunk dalokat az ének-zenei foglalkozásokhoz?
Kérem, hogy szíveskedjen mielõbb válaszolni, mert úgy érzem, tanulmányaim során ezek a kérdések megválaszolatlanok maradtak.
Köszönettel: Andrea
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónõ!
Köszönöm válaszát hétvéves kisfiam utóbbi idõben tapasztalt óvodai szorongásaival kapcsolatban.
Gyermekem valóban nehezen barátkozik meg új helyzetekkel, új emberekkel.
A konkrét eseten túl szeretném abban is segítségét kérni, hogy milyen módon tudnánk neki párommal segíteni abban, hogy a késõbbiekben az új helyzetek elfogadása kisebb megrázkodtatás legyen számára.
Köszönettel:
Katalin
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
