Óvónő válaszol - Gyermeksziget

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónõ!

Az én írásomra válaszolt Ön a "Gyermekem nem szeret szerepelni" címmel, s én írtam a testvérféltékenységrõl is levelet. Annyit szeretnék hozzáfûzni, hogy a kislány az oviban, a gyerekek között SEM szeret szerepelni. A tavalyi évzárón kezdõdött (?), akkor sem állt ki, pedig négyen is mondták volna együtt azt a mesét (kb. akkor voltam félidõs terhes). Most azt mondja az egyik óvónõ, akivel beszéltem, hogy a csoportban sem akar verset mondani, sõt, a körjátékoknál sokan választják, de ha lenne szövege, akkor azt sem akarja mondani, nem akar kiállni (én egyszer láttam így játszani az oviban az Elvesztettem zsebkendõmet; õ volt a körön kívül, elejtette valaki mögött a zsepit, s nevetgélve elszaladt). Amikor viszont lassan tudnak csak kimenni az öltözõbe, egyenként mindenki elmondja a verset, s csak akkor mehet ki - akkor nincs gondja, feláll, elmondja, kimegy. Tán arra van szüksége, hogy a dolognak, tétje, "célja" legyen?! Az óvónõket egyébként eddig is kérdeztem, de soha nem mondtak semmit: "á, nincs vele semmi", csak mostanság akad beszélgetnivalónk... Ez is testvérféltékenység lenne? De hisz az oviban nincs ott a kistesó!! Szerintem szuper óvónénijeink vannak, de most nem igazán tudom, mi is a helyzet. Kislányom, az egyikük elmondása szerint a foglalkozásokra se szívesen megy, csak a kis barátnõje által csalható oda, de azért megoldják, hogy ne maradjon ki semmibõl... Én, mióta kislányom megszületett, majdnemhogy minden kis semmiségért megdicsérem - sokan mondták is, milyen szépen fejlõdik, mennyi mindent tud. Most viszont azt veszem észre, hogy a férjem néha egészen ki tud bukni rajta, s néha eléggé lehordja, az utóbbi tíz napban kétszer is durván lehordta (egyszer így: "hogy lehetsz ilyen kretén állat", amit azóta se tudok neki megbocsátani, de nem igazán tudtuk megbeszélni a dolgot). Már régebben kértem, kedvesebben beszéljen vele, de hiába... :((((( Borúsabb pillanataimban mindenért õt, mármint a férjemet okolom (bár tudom, kettõn áll a vásár), s nagyon el vagyok keseredve, hogy tök fölöslegesen kérem bármire is - néha mindenre rábólint, aztán nem változik semmi, máskor lefitymál (azt hiszem, ez apai öröksége, az õ apja hajlamos erre), hogy mit tudok én errõl, pedig én olvasok ilyen könyveket és cikkeket, s én vagyok többet a gyerekekkel... Néha olyan jól, türelmesen tudja kezelni a gyereket, máskor meg úgy letámad mindenkit, én meg kiakadok, hogy ne velünk beszéljen így. Az eddigi kedves, segítõkész válaszait is próbáltam vele megbeszélni, de csak annyit jegyzett meg belõle, hogy elmondtam másnak is, hogy õ "veri" a gyereket, pedig csak azt írtam, néha ráüt... Elnézést kérek, elkalandoztam, de meggyõzõdésem, hogy mindennek köze van kislányom viselkedéséhez.
Másik példa. Évek óta összejárunk egy házaspárral, ahol van három gyerek. A gyerekek szülinapi buliján mindig van "verseny", ami különbözõ feladatokat takar, amit ráadásul úgy oldanak meg, hogy minden gyereknek legyen sikerélménye: addig nem hagyják a gyerekeket, biztatják, segítik, aztán fennhangon örülnek neki, ha sikerül megcsinálnia, végül mindenki minden feladat után kap valami kis apróságot, cukrot, kicsi csokit, kicsi játékot stb. Eddig soha nem állt be, most viszont odafelé úton apjának volt egy elejtett megjegyzése: "ha nem játszol, jövünk haza", s nem is lovagoltunk tovább a témán, mégis beállt, s nagyon élvezte, dicsekedett, miket "nyert"... Lehet, hogy ilyen egyszerû lenne a gátlások oldása?! És még valami. A múltkor voltunk kint a játszótéren, ahol talált egy szimpatikus kislányt. A kislányom mondta: "anya, kérdezd meg, hogy hívják", én: "kérdezd meg te", kislányom: "nem, te", végül ketten odamentünk, biztattam, kislányom kérdezett, kicsit beszélgettünk (fõleg én kérdezgettem a kislányt), majd mondtam nekik, játszanak együtt, kislányom még nem akart, csak velem. Végül egy kicsit bújócskáztam velük, majd "le akartam lépni", kislányom nem hagyta, én meg mondtam, hogy ugyanolyan jót lehet vele játszani, mint a legjobb barátnõjével - ezek után végigmérte a kislányt, s már nem is volt gond; alig lehetett mind a kettõt hazaterelni... Lehet, itt meg csak az a gond, hogy beszéltünk arról, ne álljon szóba idegenekkel - múltkor volt egy megjegyzése a játszón, hogy "de hát a kislány idegen", én meg mondtam, itt lehet ismerkedni gyerekekkel... Ezt a dolgot is még biztos helyre kell tennünk a kis fejében, mint ahogy a férjemmel is végre sok mindent kéne tisztáznunk. Kérem, segítsen. Türelmetlenül várom válaszát, amit elõre is köszönök.

Tisztelettel,

Egy aggódó anyuka, aki lehet, hogy csak bolhából csinál elefántot

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kisfiam 6 és fél éves, iskolaköteles korú. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy még egy évig óvodás lesz. Kérdésem a következo: jó e a vegyes csoport (kiscsoportos korú ill. nagycsoportos korú) gyermekek közös csoportja? Aggódom, hogy a következO évben hogyan fog fejlodni, ha nála jóval fiatalabb korú gyermekekkel lesz egy csoportban?

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves óvónõ!

Kislányom 4 és fél éves, kisfiam öt hónapos. Az a problémám, hogy újabban a "nagytesó" :) rettentõ hisztis és szófogadatlan lett, sokat bõg, ha nem éri el, amit akar. Korábban már túlvoltunk egy hisztis idõszakon, de ez most tán még rosszabb. Igyekszem következetes lenni vele, ha hisztizik, nem állok vele szóba, amíg abba nem hagyja, de a baj az, hogy a szüleimmel lakunk egy házban, s mindig akad, akihez mehet - õ meg persze a legkisebb ellenállás felé tart. Az apja imádja. Ugyan ritkán látja, de ahogy hazaér, azonnal kész játszani vele. Igaz, hamarabb elveszti a türelmét, kiabál, bár most már ritkábban üt rá - a kislány mégis sokszor küldi el, s sírva hív engem, amit persze iszonyú hallgatni, pláne, ha épp szopizunk, s nem tudok menni. Amikor meg játszanék vele, többször kitalál valamit, ami miatt megint lehet nyávogni, követelõzni - ahelyett, hogy játszanánk. Gondolom, a féltékenység játszik szerepet ebben; az apját is provokálhatja, aki mindig azzal fenyegetõzik, hogy elmond mindent az egyik óvó nénijének ("de komolyan!"), a kislány meg szerintem direkt szórakozik vele, ma már mondta is: "nem hiszem"... Mi a baj? Hogyan tudnék a dolgon változtatni? Válaszát elõre is köszönöm.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kislányom 4 és fél éves, az öccse 5 hónapos. A "nagytesó" :) nem szeret szerepelni az oviban, az évzárón sem akar verset mondani (tavaly ki se állt, pedig többen mondták egyszerre). Szeretném megkérdezni, mennyire érdemes erõltetni a dolgot, ugyanis nem szeretném, ha valami negatív élmény lenne számára (én sem szeretek szerepelni, kiállni akárhány ember elé; kamarakórusban énekeltem évekig, de ott értelemszerûen többen voltunk a színpadon. Apukám el van keseredve, hogy mi lesz a kislánnyal az iskolában, hogy fog ott produkálni (addig van még 2 éve az oviban). Õ is, más rokon is mondta, hogy délután, amikor mentek érte, egyedül látták játszani - én viszont mindig mással/másokkal látom. Sokszor kérdezgetem az óvónõket, azt mondják, most már állandó barátnõje van. Dorkát is kérdezgetem, s élménybeszámolóiban rendszeresen szerepel ez a másik kislány, de mások is... Nem tudom, mitévõ legyek, egyáltalán, kellene-e tennem valamit. Válaszát elõre is köszönöm.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves óvonõ!
Én is a szobatisztaságról szeretnék kérdezni. Kisfiam már elmúlt 3 éves. 2 éves kora óta bölcsibe járt ahol a pelenka kényelmi megoldás volt. Nyáron 2 hónapig itthon volt sikerült rávenni hogy az udvaron pisiljen, de ezt csak állva hajlandó. Mindegy hogy bilibe, wc-be vagy az udvaron de csak állva. A kakilás viszont csak pelenkába és csak otthon.
Most már 4 hónapja óvodás, sose kakilt be az oviba, bepisilni is csak egyszer álmában, itthon éjjel még néha ha este sokat iszik kap pelelnkát amugy nem. De a kakilást csak pelenkába hajlandó.meg se próbál wc-be, bilibe inkább nem kakil.Tudja hogy az ovisok a wc-be kakilnak de közli hogy õ a pelusba. Amíg kakil se áll meg valamit biztos csinál, vagy futkározik ha végzet akkor legtöbb esetben közli "végeztem, vedd ki mert csíp".
Nemrég kipróbáltam és nem adtam rá pelust hogy elfogyott 3 napig nem kakilt és utána sírva mondta hogy anyanagyon fáj a hasam kell pelus, ráadtam és kis idõ múlva nagyon keményet kakilt is.
nem tudom mit tegyek ?
Ön mit tanácsol? Erõltessem a wc-re vagy várjam amíg maga szól?
elõre is köszönöm Krisztina

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónõ! Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, hiszen nekem is sok megválaszolatlan kérdésem van a kisfiammal kapcsolatban.Leginkább az óvodába íratás érdekelne:mit javasol,maradjon még egy évet bölcsis vagy menjen oviba? 1999. IX. 24-én született, értemes (összetett mondatokban beszél kötõszavak használatával, meséket mond, sok verset tud), de nagyon félek attól, hogy õ lesz a KICSI a csoportban, és bántani fogják. Ez a bölcsiben is elõfordul, pedig nem kis termetû.Ha meg a bölcsiben marad, nem lesz-e túl nagy jövõ ilyenkorra a többiekhez képest? Ráadásul gondok vannak a székletviszatartással is, még csak 1-2 másodperccel elõbbszól, tehát a bugyiba megy... Köszönöm a válaszát

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvó néni!

Kislányom 3 éves, értelmes, fejlett gyerek, szeptembertõl óvodás lesz. Problémánk a szobatisztasággal van. Kb. 2 éves kora óta teljesen szobatiszta, éjszaka sem pisil be, bár a biztonság kedvéért mindig pelenkát kér. Viszont kb. ugyanettõl kezdve, ha érzi, hogy kakilnia kell, szól, hogy adjak rá pelenkát. Mindent megpróbáltam már, hogy rávegyem, hogy bilibe vagy W.C-be próbálkozzon, s ez két alkalommal (sok-sok hónappal ezelõtt) sikerült is, de megijedt tõle, s azóta nem hajlandó. Viszont érzi, hogy kellemetlen ez az egész, az oviban elvárás a szobatisztaság, a bölcsis és egyéb barátai mind W.C-be kakilnak, ezért egyre ritkábban szól, visszatartja, ameddig tudja. Már jó ideje nem forszírozom a bilit vagy W.C-t (örülök, ha egyáltalán van széklete), de egyre jobban aggaszt ez a helyzet. Ha játék közben (pl. maci a nyuszival beszélgetve) rákérdezek, hogy mi lehet a baj, azt mondja (a nyuszi), hogy "csak állva tud kakilni", illetve ha nincs rajta pelenka, akkor "kiesik a kaki". Nem tudom, mit tegyek, nagyon várom tanácsát.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Tisztelt Óvónõ!

A napokban estünk túl kislányom (3 éves) óvódai beíratásán, ahol azt mondták, hogy ugyan beiratkozni jogunk van, de ne nagyon számítsak arra, hogy a gyerek be is kerül, mert nagyon sok a gyerek és kevés a hely, és mivel itthon vagyok a fiammal Gyesen, valószínüleg nem tudják majd felvenni a lányomat az oviba. Kérdésem az lenne, hogy a kiscsoportban milyen foglalkozások vannak, mit tehetnék azért, hogy ha középsõ csoportban kezd majd, ne legyen "lemaradva". Itthon sok mesét, verset olvasunk, de a kézmûves (rajzolás, gyurmázás) dolgokra nem nagyon lehet rávenni, látszólag nem érdeklik. Bár a gyöngyfûzést szereti és élvezettel csinálja. Mivel lehetne megkedveltetni vele ezeket?
Másik kérdésem pedig az lenne, hogy amikor mesét mondok neki, sokszor közbe kérdez, ilyenkor megállunk egy kicsit, és mindig válaszolok neki az aktuális kérdésére. Ez az óvódában nem lesz baj, nem fognak rászólni miatta, hogy mindig kérdez?

Köszönettel várva válaszát
Anna

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Tisztelt Óvónõ!


Egy látszólag egyszerû dologban szeretném tanácsát kérni, amely számunkra azért problémát okoz.
Kisfiunk 2 éves és nagyon imádja a játékbabakocsikat és játékbabát.(Neki nincs egyik sem.) Ha a játszótérre valamelyik kislány lehozza ezeket a játékait õ azonnal ott terem, és amint lehet tologaja és a babákat csodálja. A játszóházban - ahová járunk - szintén vannak babakocsik és pl. legutolsó alkalommal, amikor az udvaron játszottunk õ egy kislánnyal együtt nagyon sokáig babakocsit tologatott. Én úgy gondolom ez nem abnormális egy 2 évesnél, és gondoltam veszek neki babakocsit és babát is (nincs babája, csak Teknõse, ami kicsit babaformájú, 2 keze, 2 lába, törzse, feje és sapkája van, + Hóembere +Teletubbie-ja). Párom azonban nagyon ellenzi a dolgot, mondván kisfiúnak nem valók ennyire lányos játékot. Egyébként a babakocsi helyett kapott egy bevásárlókocsit,hátha az is megteszi..., hiszen hasonlóan néz ki és és hasonlóan kell vele játszani is, és mégsem rózsaszínû babakocsi. Tele rakja plüss állatkákkal és tologatja, mintha babakocsi lenne. A párom attól tart, hogy a babakocsi/baba játékok, valamiféle személyiségtorzulást okoznak majd a kisfiunknál, aki egyébként szinte egész nap az autóival, (vonatokkal, villanyvasúttal) játszadozik.
Az lenne a kérdésem, hogy érdemes-e venni, szüksége van-e egy fiúgyereknek ilyen játékokra, vagy elég az,amikor másoknál jut hozzá ilyen játékokhoz. Lehet, hogy csak azért van oda érte, mert nekünk nincs és újdonság? Köszönöm.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kisfiam 3,5 éves. Okos, értelmes, fantáziadús gyermek, nagyon szereti az óvodáját és óvónõit. Egy problémánk merül fel, nem szeret rajzolni. Otthon nem erõltetjük, de minden kitalálunk, hogy rajzolásra bírjuk. Vettem neki festékkészletet, szeret is festeni, de csak akkor érdekli, ha az asztalnál ott ülök mellette. Hiába sorakozik a sok zsírkréta, ceruza, csak velünk rajzoltat, õ nagyon ritkán rajzol. Az óvónõje szerint egyelõre nincs ebbõl probléma (az óvódában sem szeret rajzolni, pedig a rajzait - ha nagy ritkán rászánja magát - mindig kirakják a falra. Engem ez azért aggaszt, mert a barátnõm kisfia is ebben a helyzetben volt, most megy iskolába és emiatt, hogy nem szeretett és nem tudott rajzolni most nevelési tanácsadóba járnak, mer az óvónõje szerint dyslexiára hajlamos. Válaszát várva üdvözlöm: Nagyné B. Gabriella

Válasz >>>

Következõ 10 Óvónõ válaszol