Kérdezni szeretnék

Ott aludni? Na, azt már nem! (2011-11-09 11:12:35)

Bea 3 éves kisfia nem tud beletörõdni a délutáni óvodai ott alvásba. Fél ettõl, olyannyira, hogy már magát az óvodát is elutasítja. Hogyan lehetne megértetni vele, hogy édesanyja nem „felejti ott“ az oviban?

Kedves óvonõ!
Egy ovis problémával fordulnék önhöz!Elõzetesben a kisfiamról egy pár szót! Szeptemberben töltötte a hármat, nagyon szereti a gyereket, nem visszahúzódó könnyen barátkozó és kicsit önfejû.Korán kezdtünk közösségbe járni. (baba-klub,babazene amit mindig nagyon élvezett) Szeptemberben eljött az idõ az ovi kezdére, az akarata megvolt hozzá. Úgy terveztük óvónõkkel, hogy mindenre szánunk egy hetet. Az elsõ héten végig ott voltam vele, a következõ héten ebéd elõtt mentem érte aztán ebéd után. Majd a következõ héttõl az ott alvás lett volna soron, itt is az akarat minden reggel megvolt, hogy õ ott akar aludni, de ebéd után mindig elfogta a keserves sírás és haza kellet hozni./hozzáteszem egyszer sem aludt ott/ Azóta minden reggel azzal kezdünk, hogy õ nem akar oviba menni mert ott nagyon hiányzok neki.Ilyenkor mindig elmondom neki, hogy anyának is nagyon hiányzol, de itt játszhatsz a kis pajtásokkal, sok mindent tanulsz, ebédelsz és már jövök is érted.Anyának dolgozni kell,tanulni kell.Mikor beérünk az óvodába elkapja a sírás és hiszti roham(ez alatt azt értem, hogy rugdosódik, csapkod, torka szakadtából ordít de egy könnycsepp se folyik!) ahogy eltûnök a képbõl abbamarad.Azóta verekedõs és még jobban akaratos lett.A kérdésem az lenne, hogy szoktassam rá az ott alvásra és a hisztirõl le?
Üdv Bea!

Válasz >>>

Retteg az erõs hangoktól (2011-11-04 16:38:51)

Levélírónk kétségbeesve kéri szaktanácsadó óvónõnk segítségét: 4 éves kislánya szinte retteg mindentõl, ami zajos: a hangos zenés elõadásoktól, az ugató kutyáktól, de még a zajosan dolgozó munkás bácsiktól is. Hogyan oldható ez a belsõ feszültség?

Kedves Óvónõ!

Kislányom 4 éves, óvodába jár, már elég jól beszokott, de sajnos sok mindentõl fél. Tavaly attól is félt, ha bekapcsolták a magnót a csoportban, ezt már leküzdötte, de ha táncház van az oviban vagy hangszeres bemutató rettegve jön haza és nem is akar többé menni, mert fél, hogy megint lesz hangos hangszer. Pedig az óvónõk nagyon kedvesek nem erõltetik még azt sem, hogy akkor bemenjen abba a helyiségbe, ahol a zene szól. Sajnos otthon is fél, ha idegen emberek jönnek hozzánk, ez talán onnan eredhet, hogy 1 éve építkeztünk és a beköltözés után még sok volt a szerelõ munka, ha meglát egy fûrészt vagy fúrót, ijedten elrohan. Pedig én mindig elvittem otthonról, ha munkások jöttek hozzánk. Például a nagybátyámtól is fél, mert meghallotta, hogy szokott vadászni, azóta nem tudunk velük együtt családi rendezvényen megjelenni. Nem tudom mit tegyek, már kértem az óvodapszichológusunk segítségét, de amiket javasolt nem nagyon segítettek. Nagyon rosszul esik, hogy mi minden zenés mulatságból kimaradunk az oviban, mert ugye a többi gyerek imádja a zenét és az én kislányom is imádta 2 éves koráig, nem tudom honnan eredhetnek a félelmei. Sajnos a kutyáktól is fél, az utcán mindig azon az oldalon kell mennünk, ahol nincs kutya...Nem tudom, hogy oldhatnám a félelmeit és hogy szeretetthetném meg vele újra a zenét, egyébként érdekes, hogy a dvd-s mesék végén lévõ videoklippekre örömmel rázza magát, ha hangos is, attól nem fél és a kocsiban is mindig szól a zene, az sem zavarja..
Normális ez ebben az életkorban, hogy ennyi mindentõl fél, vagy próbáljam meg magán úton pszichológushoz vinni??
Válaszát elõre is köszönöm!!

Egy kétségbeesett anyuka

Válasz >>>

Agresszíven játszik? Vagy csak fiúsan ? (2014-12-22 23:34:17)

Ezt a kérdést taglalja Levélírónk, akinek nõvére többször tett arra célzást , hogy kisfia játékstílusát agresszívnek tartja. Mi az, ami még belefér a kalapba? Hol a határ a fiús játék és az agresszió között?

Tiszteletem. Kérdésem az lenne hogy öt éves kisfiam (nõvérem) szerint agresszívan, és furán játszik. Én kérdeztem tõle hogy ezt mibõl gondolja hiszen én és az apukája sõt a két nagyszülõ se vett észre a gyereken semmi agresszív viselkedést, hiszen egy nyugodt, kiegyensúlyozott kisfiúról van szó.
Nõvéremnek két lánya van, talán neki az a fura hogy a kisfiam szeret boxolni(persze ehez a babzsák fotelt használja), õ fiús játékokat játszik, szeret harcolni, robotosat játszani. Figyelem a gyereket, de semmit nem veszek észre rajta, csak ha itt van a két keresztlányom és a kisebbik mindig ütögeti a fiam õ meg nem mer visszaütni. És ekkor jön a boxolás. Talán azért hogy így vezeti le a feszültséget?

Válasz >>>

Válófélben... (2011-10-31 17:13:28)

Szilvi nehezen kezeli kisfia szófogadatlanságát, feleselését, és bizony odacsap néha gyermekének, aki ilyenkor visszaüt. A kisfiút egyedül az édesapja tudja fegyelemre bírni, akinek „szava van“ a családban. A párkapcsolat azonban most széthullani látszik, és nem tudni, hogyan hat mindez a gyermekre.

Tisztelt óvónõ!

Két problémára keresem a választ. Középsõs ovis kisfiammal és élettársammal hol boldogan, hol nem éltük napjainkat. Apának mindig szava volt itthon, kisfiam neki szót is fogad, nem úgy mint nekem. Engem inkább barátnak tart, ami nagyon nem jó. Visszafelesel, ha netán ráütök, visszaüt, és egyáltalán nem tart tõlem. Nem tudom hogyan tudnék hatni rá. Pedig nagyon fontos lenne, mert a közeljövõben különköltözünk a páromtól, és meg kell tanulnunk normálisan együtt élni anya fia viszonyban. Mit tegyek? Kisfiam amúgy nagyon ügyes, szorgalmas, aranyos, csak sajnos néha nagyon eleven, öntörvényû. Kérem segítsen! Üdvzlettel:
Szilvi

Válasz >>>

Mosolyogva közli: bepisiltem! (2011-10-24 10:28:17)

Tímea aggódva vette tudomásul, hogy hónapok óta szobatiszta kislánya ismét bepisil, ráadásul mindezt mosolyogva közli szüleivel.

Kedves óvónõ!

Kislányom 2és fél éves már 3 hónapja szobatiszta csak éjszakára adtam rá pelust de ez is többnyire száraz volt reggelre. Mindig szolt ha pisilni kellett neki.
Most viszont 3-hete nem szol csak ha nagy dolga van akkor hajlandó a wc-re ülni de ha pisi van nem ,és nem is szól.
Tudatosan teszi mert mosolyogva közli, hogy bepisilt.Hiába kérdezem többször nem a válasza.Napközben felváltva adok bugyit és pelust rá, lehet itt rontottam el? Nem tervezünk kistestvért, és majd csak jövõ évben megy oviba.
Mit tanácsol mit tegyek, mi a megoldás?
Üdvözlettel:S. Tímea

Válasz >>>

Ki, ha én nem? (2011-10-18 13:54:57)

Nikit aggasztja, hogy 4 éves kisfia az utóbbi idõben szemtelen, sõt kissé pökhendi lett. Nem tûri el, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy õ szeretné, és ennek bizony hangot is ad. Mi lehet ennek az oka? Hogyan lehetne hatni a gyermekre?

Tisztelt óvónõ!
A kisfiam 4 éves múlt, szeptember óta középsõ csoportba jár. Nagyon okos és figyelmes az óvónõi szerint is. Azt mondják,hogy látszik rajta az,hogy itthon is sokat foglalkozok vele. Ennek ellenére egyre több panaszt kapok rá a viselkedése miatt. Szeleburdi és nem vagy csak nehezen fogad szót az oviban is és itthon is.Valamint olyan mintha kissé fent hordaná az orrát,néha kiabál velem, ha valamit nem úgy csinálok,ahogy azt õ szeretné.Néha úgy viselkedik,mintha mindenkinél okosabb lenne és kifejezetten szemtelen.Máskor meg nekem kell önbizalmat öntenem belé,ha azt hiszi,hogy nem tud valamit megcsinálni. Várom válaszát! Egy tanácstalan anyuka! Niki

Válasz >>>

Megállom majd a helyem? (2011-10-16 20:43:09)

Így aggódik Éva, aki bár 10 éve megszerezte óvodapedagógusi diplomáját, ám munkatapasztalat híján mégis pályakezdõnek érzi magát.

Tisztelt Óvónõ!

10 évvel ezelõtt végeztem óvodapedagógusként, ám az élet másfelé sodort. Bár pedagógiai területen dolgoztam, óvodáskorú gyermekekkel is foglalkoztam végig,mégis messze kerültem ettõl a pályától. Most azonban úgy hozta az élet, hogy óvónõi állást keresek. Ezt a lehetõséget soha nem zártam ki, de most, hogy így alakult tele vagyok bizonytalansággal.Nem a gyermeki közeggel kapcsolatban, mert az számomra létfenntartó jellegû, hanem az óvodai élet mindennapjainak szervezésétõl-tervezésétõl-mûködésétõl, a konfliktusok megfelelõ kezelésétõl van bennem bizonytalanság.Vajon 10 éves diplomával a zsebemben pályakezdõként hogyan fogok boldogulni?Vajon kellõen magamévá tudom- e tenni az adott óvoda eszméjét?Vajon mennyit változtak az akkoriban általam megtanult módszertanok?Ezeket a gondolatokat aztán egybõl követi egy határozott érzés, hogy biztosan menni fog!A napokban elõkerestem a fõiskolai könyveimet, jegyzeteimet, a hospitálások alkalmával gondosan elkészített olvasónaplókat és olyan melegség járt át, ami szintén önbizalmat adott, hirtelen elõjött sok tudás.És erõd adnak a saját gyermekeim is, akik az elmúlt hat évben születtek, általuk még empatikusabb, emocionálisabb ember lettem.
Ön szerint lehet egy 31 éves pályakezdõ óvónõ is munkájában sikeres,gyerekek, szülõk, kollégák által is elfogadott?
Válaszát köszönöm:Éva

Válasz >>>

Tévézés az óvodában (2011-10-16 12:40:40)

Levélírónk teljesen ledöbbent, mikor tudomást szerzett arról, hogy 3 éves gyermekével rendszeresen tévét nézetnek az óvodában. Kérdése: vannak-e az óvodai tévézésnek törvényben meghatározott korlátai? 

Kedves óvónõ!

3 éves gyermekem majdnem minden nap azt újságolja,hogy milyen mesét néztek a tv-ben az óvodában. Teljesen ledöbbentem.Mostanában gyakorlat, hogy az óvodában is tv-t néznek a gyermekek.?Van erre valamiféle jogszabály, hogy mennyi idõt tölthet a gyermek az oviban tv nézéssel?Köszönöm válaszát

Válasz >>>

Betegség észlelésekor... (2011-10-10 18:14:17)

Mikor kell értesítenie az óvónõnek a beteg gyermek szüleit? - tette fel a kérdést egy Levélíró.

Tisztelt Óvónõ!

Azt szeretném öntõl megkérdezni, hogy az óvodában a betegség észlelését követõen mennyi idõ múlva köteles az óvónõ értesíteni a szülõt?

Válasz >>>

Rontom-bontom kisfiú (2011-10-10 15:40:27)

Judit egyre elkeseredettebben veszi tudomásul, hogy 3 éves kisfia szétszedi, megrongálja az óvodai játékokat, ráadásul a szájába is veszi azokat. A gondot csak tetézi, hogy be-bepisil az oviban. Az anyuka már összeszorult szívvel megy gyermekéért...

Tisztelt Óvónõ,
teljesen el vagyok keseredve.
A kisfiam most volt három éves, szeptemberben kezdtük az ovit. Ebéd után hozom haza.
Ma szólt az óvó nénije, hogy tönkreteszi a játékokat, pl. autók kerekeit leszedi és szájába veszi (ez nagy problémánk egyébként is, mindent szájba vesz, piciként nem csinálta), ma egy fa sorompót tört el. Emiatt sokat ül bünti széken és áll a sarokban. A sírás kerülgetett, mikor ezeket hallottam.
Itthon is tett tönkre játékokat, de mindig megszidtuk, ill. állt sarokban vagy kanapén, mióta nagyobb, már próbálunk a lelkére beszélni.
Ma is elbeszélgettem vele a dologról, de már elõre félek, mivel fogadnak, ha megyek ért.
A kisfiam nagyon akaratos, és állandóan izgõ-mozgó típus, igényli az állandó figyelmet.
Megmondom õszintén, nagyon bánt, hogy valamit rosszul csináltunk a nevelésében, pedig rengeteg mesét, verset mondunk, játszunk vele, nevetgélünk, vannak kedvenc meséi, ismeri a betûket, számokat, mindezeket magától kezdte kérdezgetni.
Félek, hogy mi lesz így vele, talán máris ellenérzéssel állnak vele szemben?
Nem tudom, érdemes lenne-e nevelési tanácsadóhoz fordulnom, vagy mit tehetnék, hogy az õ érdekében is kezelni tudjuk ezt a problémát.
A másik nagy gond, hogy sajnos nem szól, ha pisilnie kell, csak ha becsurog, de pl. éjjel nem pisil be. Ha kérdezzük, miért nem szólt, csak elneveti a dolgot.
Mindig figyelni kell, pisit és kakit is.
Nem tudom, mit is tehetnénk.
Segítségét elõre is köszönöm, Judit.

Válasz >>>

Következõ 10 Óvónõ válaszol