 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom márciusban lesz 3 éves, 3 és fél évesen kezdi majd az óvodát. Érzékeny, mindenre fogékony, társaságban nehezen feloldódó, ugyanakkor vidám és mozgékony gyermekrõl van szó. Nagy dilemmánk a megfelelõ óvodaválasztás. Két óvoda között nem tudunk dönteni. Az egyik vegyes korcsoportú csoportokból áll, az óvónõk nekünk(szülõknek) szimpatikusak, az udvar hatalmas és fûvel borított, az óvoda jól felszerelt. A másik óvoda kis-középsõ és nagycsoporttal mûködik, az óvónõk nekünk kevésbé szimpatikusak (persze ez csak elsõ benyomás), az udvar kicsi és betonnal borított, viszont az óvodabelsõ jól felszerelt. Ez utóbbi oviba fog járni a barátnõm kislánya, akivel születésük óta szinte elválaszthatatlanok, nagyon szeretik egymást. Kapcsolatukra az jellemzõ, hogy a másik kislány a domináns, az én gyerekem szinte áhitatosan követi mindenben és mindenhová.
Tudom, a döntés a miénk, de kérem segítsen nekünk, mit mérlegeljünk a döntésben? Vajon segítene a kislányunknak a beilleszkedésben a kis barátnõje jelenléte? Vagy inkább "elnyomná" õt? Milyen egyéb indokokat vegyünk figyelembe a döntéskor?
Nagyon köszönöm elõre is megtisztelõ válaszát!
Petra
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Párommal már a terhességem elõtt is voltak gondjaink sexuális téren...õ sosem akart szeretkezni,úgy kellett rábeszélni...aztán mégis fogant egy gyönyörû kisfiunk. Annyira ritkán voltunk együtt, hogy eleinte Párom kételkedett is abban,hogy az övé-e a gyermek! Mindig reménykedtem, hogy helyrejönnek a dolgok, de csak egyre elhidegültünk egymástól. Most már viták sincsenek, mintha 2 idegen élne együtt. Most 2 éves múlt kisfiunk, mindkettõnket nagyon szeret...mégis úgy gondolom, jobb lenne, ha Apát és Anyát igazán boldognak láthatná, ha külön-külön is...Apa nem akar elszakadni kisfiától, amit meg is értek. Nyílt kapcsolatot ajánlott fel, de úgy gondolom így nincs esély egy igaz új kapcsolatra. Mi a véleménye? Köszönöm
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
14 hetes várandós vagyok. A párommal nem vagyunk házasok, nagy szerelem volt kettõnk között, a kapcsolat mindössze 1,5 éve tart. Szerettünk volna kisbabát, mégis váratlanul jött, de egybehangzóan felvállaltuk. Pár nap boldogság után a párom gyökeres változáson ment keresztül, teljesen kifordult magából. Egyáltalán nem társam már a babavárásban, minden nap sírok a hozzáállása miatt. Úgy érzem, hogy rövid idõn belül teljesen elhidegültünk egymástól, már most úgy érzem, hogy nem bírom vele leélni az életem és felnevelni a gyermekünket. A Babánkat nagyon várom, õt viszont szívem szerint a legtávolabb szeretném tudni tõlünk, mert nagyon kiábrándult és csalódott vagyok. A kérdésem természetesen az az lenne, hogy a pici életére mivel lennék jobb hatással, ha ebben a kapcsolatban nevelnénk fel, vagy ha nem is ismerné az édesapját? Nagyon nehéz kérdés, el vagyok keseredve. Válaszát nagyon várom és elõre is köszönöm! Nóri
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Nekem vissza kell mennem dolgozni, mert nem "tartják" tovább a helyem. A gyermekem decemberben töltötte a 3. Megpróbáltuk beiratni a helyi és a szomszédos település óvodájába. Sajnos sikertelenül. A kisebbik fiamra 2 éves a nagyapa és bébiszitter fog vigyázni (nagyapa a kettõt együtt nem vállalja). Próbáljam meg most az ovit (egyáltalán van év közben lehetõség a felvételre)? Nézzek magánóvodát? Hagyjam mind a kettõt a bébiszitterre? Mit tanácsol?
Válasz >>>
Tisztelt Ovonö!
Kislányom idén szeptemberben tölti be az 5. életévét. 3 éves korátol "jár" ovodába. Rengeteget beteg. Talán tavaly ment 1-2 honapot összesen. Idén sem ment már oktober ota. Lehet a téli honapokban sem visszük. Olyan kérdéssel fordulok Önhöz,hogy hátárnya lesz-e a kislánynak valamiben,hogy ilyen sokat betegesgedik és nem visszük közösségbe. Söt mivel nem értünk egyet az ovodai neveltetéssel,lehet más ovodába fogjuk iratni. Szoval hátránya lesz-e a kislánynak,hogy csak jövöre,mikor 5 éves kortol már kötelezö az ovoda,akkor megy rendszeresen? Talán jövöre megerösödik annyira,hogy nem lesz sokat beteg. Köszönettel!
Válasz >>>
Kisfiam november végén betöltötte a 4 évet de a mai napig semmilyen hajlandóságot nem mutat arra hogy a wc-be vagy a bilibe kakáljon. Próbáltuk mi már minden módszerrel, de semmi nem vált be.A pisiléssel soha nem volt gondunk az a legelsõ pillanattól fogva megy hiszen a testvérétõl eltanulta. Azt gondoltam, hogy majd látva a testvérét hogy a wc-be végzi a nagy dolgát attól majd neki is megjön a kedve, de nem. Ha besikerül a nagydolog a bugyiba akkor sem szól. Ha nem veszem észre képes benne lenni óra hosszáig. Próbáltuk a mûkaki dolgot, nagyon tetszik neki hogy a macik, kutyák meg minden más állat a bilibe kakil, de õ akkor sem.Tényleg mindent megpróbálunk, de folyton falakba ütközöm.Közel egy éves sikertelenség után most már úgy érzem, hogy teljesen tehetetlen vagyok, és ez a sikertelenség teljesen megvisel. Most már egyre kevésbé vagyok türelmes és gyakran elszakad a cérna.A kezdeti idõszakban még egyszer kétszer sikerült is a bilibe de aztán történt valami, nem tudom hogy mi és aztán még csak a wc közelébe sem megy ha a nagy dologról van szó.Ha pisilnie kell megy egyedül a wc-re elintézi a dolgát és kész.Kérem adjon tanácsot. Az óvodába is csak ezért félnapos.
Válasz >>>
Kislányunk 37 hónaposan mereven elzárkózik a bili/wc kérdés elõl.Kiváló bili/wc-szûkítõs eszközeink vannak, biztonságban érzi magát rajtuk. Játékok és ötletek tárháza, finomkodás, beszélgetés, mesehetek és viccelõdések sem oldják fel a problémánkat, vagy ha igen, az is egy napig tartó csoda.Kistestvére 9 hónapos, sokat beszélgetünk a babaságról, a baba pelenkájának lényegérõl kontra nagylánysági kényelemrõl, amit a bugyi lazasága nyújt. Próbálta a bugyit, de hullámvasúthoz hasonlít a wc-használat (bili újabban elutasítva).Úgy érzem, nem segít semmi, azt látjuk, inkább a pelenkát választja. Szerintem érzi a pisit és kakit is, de direkt nem wc-zik (pisil néha), és mostanában nem szól, ha tele lesz a pelenkája, sõt, újabban letagadja. Óvodába jár, ahol nagyon türelmesek, de pelenkásan sokáig nem járhat így oda, társaságra pedig vágyik. Véleménye szerint a bölcsõde is jó, neki pelenkásan az is megfelel óvoda helyett. Jelenleg azt beszéltük meg a kislányunkkal, hogy ha egy hétig szobatiszta lesz, elhagyjuk a pelenkát és kaphat bugyit. Jelenleg kizárólag írigységére tudunk hatni, ezt a módszert viszont sem én, sem férjem nem kedveljük, de hellyel-közzel csak ez mûködik. Szeretném, ha konkrét tanácsokkal segítene nekünk ebben az igen kényes témában, mert jelenleg úgy érezzük, visszafelé haladunk az idõben az elõre helyett. Köszönettel, Mária
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Szeretném a véleményét kérni a következõ kérdésben: A gyermek 5 éves kortól óvodaköteles napi 4 órás óvodai jelenléttel a törvény szerint. Adhat ez alól hosszú távon felmentést az óvodavezetõ? Heti négy nap eleget tudunk tenni ennek a kötelezettségnek, ám pénteki napokon a délelõtti órákban gyógytornára szeretném vinni a gyermeket, ilyenkor pedig ebéd elõtt érnénk be s ennek már nem sok értelmét látom. Megoldható ez a vezetõ engedélyével? Válaszát köszönettel várom. Panka
Válasz >>>
Óvoddai problémákkal kapcsolatban szeretnék kérdezni. A problémánk 2009 október körnékén kezdõdtek miután a kisfiam szeptembertõl óvodába jár. A bölcsõdében nem volt semmi különösebb probléma vele a szokásos kis konfliktusoktól eltekintve, ami nem volt komoly. Rendesen evett az étkezéseknél,szótfogadott a nevelõknek és mindig mesélte a kis történeteit. Szeptembertõl elkezdtük az óvodát. Akkor még nem is volt semmi gond, az óvónõk dicsérték,hogy milyen gyönyörûen mindent megeszik, milyen ügyes, olyanokat rajzolt ami kb nagycsoportos szinten elvárhatõ (tökéletes köröket, négyzeteket,színeket,alakokat --embernél:fej,test,karok,szem.száj minden részletesen). Októbertõl elkezdõtek a problémák, 1x-1x mondogatták,hogy kicsit szófogadadtlan, nem pakol amikor kéne stb. Eleinte mindig próbálkoztunk neki elmagyarázni,hogy.mit kell csinálni az oviban, a szabályokat be kell tartani stb. Ezek a dolgon nem nagyon változtattak egyre komolyabbá váltak. A kisfiam már elkezdett itthon is úgy viselkedni Visszabeszél az óvodában is, sõt le is hülyézte 1x az óvónõt. Olyan dolgokat hallok az oviban mikor megkérdezem milyen volt a napja,hogy égnek áll a hajam, mert otthon azér olyanokat nem tapasztalok. Otthon azért valamennyire kezelhetõ mert 1-1 hiszti után leül a gondolkodó székére, bocsánatot kér és utána megnyugszik. viszont mikor játszik idõvel megint belemelegszik, káromkodik,dobálja a játékokat, nem pakol stb. Aztán megint gondolkodó és megcsinálja amit kell. Az óvodai elmondások szerint viszont ott semmivel nem lehet rá hatni. Ha valami nem úgy van ahogy õ szeretné jön a hiszti,verekedés,káromkodás. SOHA nem káromkodtunk a gyerek elõtt és a meséken kívûl mást nem néz tvben. Az oviban 27en vannak a csoportban erre jut 1 óvónõ és 1 dada akik váltják egymást DE és DU. Mindkét óvónõ és dada kb 1-2 órát találkozik a váltás alatt. Már elküldtek minket a nevelési tanácsadóba is de ott még semmi olyan dolgot nem mondtak ami probléma lenne. Annyit mondtak, hogy (mivel volt sok mûtétje a kisfiamnak és sokat járunk orvoshoz) az ezzel járó stresszek kicsit felgyûltek benne és több odafigyelés kell meg foglalkozás neki. Csakhogy sajnos mint szülõ nem tudok mellette állni az oviban egész nap és az ottani problémák miatt meg otthon büntessem?? Szerintem nemhiszem,hogy ez a megoldás. Teljesen el vagyok már keseredve mert mindig mint egy "fekete bárányról" beszélnek szegényrõl. Büntetésbõl át szokták rakni a nagycsoportba (ahol nincs rá SEMMI PANASZ). Alváskor pedig kinn altatják a folyosón néha....Kicsit visszakanyarodva, rajzai csak irkafirkák amibe belemagyarázza hogy mi az (pedig ha azt mondom neki,hogy na most rajzoljunk egy szép autót,házsat vmit--leül és gyönyörûen lerajzolja)csak magától mindig firka van. A játékokat dobálja, bohóckodva beszél, és nagyon szófogadatlan, evés közben az ételt dobálja, nem akar aludni. Óvodai fejlõdése a szülõi szemmel kimerül pár mondókában amit megtanult. SEMMIVEL NEM TUD TÖBBET MINT AMIKOR BÖLCSIBÕL ODAMENTÜNK!!SÕT!!
Nagyon szépen megköszönném a segítséget, és a mielõbbi válast.
Egy aggódó apuka
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Az én kislányom (márciusban lesz 4 éves) szeptemberben minden zokszó nélkül kezdte az ovit. Elsõ perctõl kezdve imádta, már alig várta, hogy menjünk, hogy gyerekekkel legyen, pedig csak a játszótéren találkozott más gyerekekkel vagy az unokatesóival játszott. Nagyon ritkán vigyázott rá nagyszülõ, mindig én voltam vele (na és persze az apukája). Van egy öccse(õ két éves lesz), aki bölcsibe jár (õ sírt az elején, de most már szeret ott lenni,megtalálta a biztonságot).
Kislányom kb. 3 hete nem szeret oviba járni, volt, hogy üvöltött,hisztizett (ami nála sose fordult elõ, csak kicsi hiszti), rúgkapált, nem akart oviba menni. Mindig az apja vitte, imádja és most vele és az öccsével is undok, csak engem akar, ezért én hozom-viszem. Nekem nem hisztizik, csak sírdogál, de van amikor már este pityereg. Azt mondja bántják a "rossz" gyerekek, nem akar senkivel se játszani és egyszer egy fél mondattal az egyik óvó nénirõl is azt mondta, hogy az óvó néni nem szereti õt. Teljesen tanácstalan vagyok. Az én mosolygós,életvidám kislányom minden reggel lehangolt, délután kisírt szemekkel vár, alig eszik. Még egy hónapja az ügyeletes óvó néni is úgy fogadta, hogy "itt van az én mosolygós tündérkém..." Sokszor már az udvarra se megy ki.
Próbálok a lelkére beszélni,de nem használ.
Mit tehetnék?
Válaszát elõre is köszönöm.
Üdvözlettel:
Katalin
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
