 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kislányom szeptember 3.-án tölti a 3. életévét. Szeretnénk beíratni óvodába, ahova a jelentkezés most április végén lesz. Életkora miatt elutasíthatják-e a felvételét?
Válaszát elõre is köszönöm.
Julianna
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!6 éves fiú ikerpár édesanyja vagyok.4 éves korukba kezdtük az óvodát,és azóta szinte minden reggel sírva megyünk.Azt el kell mondanom,hogy nagyon sokat betegek,hol az egyik,hol a másik és egymás nélkül nem hajlandók óvodába menni.Általában egymás után betegszenek meg így a betegség idõtartama több egy hétnél.Ez a reggeli sírás csak addig tart amíg el nem jövök.Bármikor elmehetek az óvoda elõtt,köszönnek,ha odamegyek puszit adnak és játszanak tovább.Azt szeretném megkérdezni,hogy miért nem akarnak óvodába menni holott egész nap semmi baj nincs velük? A reggeli készülõdé alatt el akarják hitetni velem hogy betegek.Kitalálnak olyanokat,hogy fáj a feje,hasa,torka,szédül,nem lát stb....Várom mielõbbi válaszát!
Tisztelettel:Csáti Ilona
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! Kérem, segítsen helyretenni (jó helyre) a gondolataimat. Kislányom most lesz 4 éves, tavaly májustól jár az óvodába. Legfõbb problémám az, hogy folyamatosan összeszed valamilyen náthát, hurutot a közösségben, és ez igen érzékenyen érint mindannyiunkat mivel kruppos hajlama van a lánykámnak. Igyekszem minden náthával itthontartani, de engem ezért igen sokszor megmosolyognak az ismerõseim, hogy hááát így nem fog óvodába járni a gyerek, csak náthás... Sõt, az óvónénik is megmosolyognak. Fõleg, mikor megkérdeztem még az óvódakezdés idején, hogy miért jár ennyi taknyos gyerek az óvódába. Válasz: Hiszen csak náthásak. Január közepétõl gyermekem max. 1 hétig bírja az ovit, s máris jön a takony. Legutóbb én is kipróbáltam a csak náthás a gyerek verziót, és a nátha 4. napján vittem az oviba, ahol természetesen nekem szóltak, hogy nagyon folyik a gyerek orra, inkább maradjon otthon. Mit tegyek? Vegyes csoportba jár a lányom, a nagyok náthásan bejönnek, szépen önállóan orrot fújnak, de szerintem fertõznek. Az én lányom még nem fúj önállóan orrot, tehát kéri az óvónéni segítségét, így hát õ zavaró. Ne értsen félre, nem taknyosan akarom óvódába vinni Õt, de már nem tudom kezelni a helyzetet: a nagyok behozzák a fertõzést, én meg szép lassan munkanélkülivé válok, mert lelkiismeretes vagyok, és itthon próbálom tartani. Nagyon várom válaszát, elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ,
Kislányom most lesz 5éves, kisfiam pedig 1éves. Problémám a kislányommal lenne, elég érzékeny, értelmes kislány, de sajnos néha elég hisztis, amit nem igazán tudunk mostanában lekezekni. Régebben a szobájába küldtük, megnyugodott, bocsánatot kért, és ment tovább a nap, de msot valahogy kicsúsztak kezembõl a dolgok. Néha kiabálok is vele, pedig nem szeretném. Pár hete, többször elõfordul, hogy (picit) bekakil a bugyijába, pedig anno a szobatisztasággal semmi gond nem volt, 2-2,5 éves korában lezajlott nappal-éjszakára is, õ kérte, és baleset is alig volt, kakivel pedig sosem. Véleményem szerint ennek most lelki oka van, de nem tudom mi okozza. A kistesó miatt? ha megszidom, mert rossz, sokszor mondja, hogy õt nem is szeretjük. Sokat szeretgetjük játszunk vele, hétvégén összeújva alszunk délután, ilyenkor éjjel is átjöhet, ha akar, mégis folyton azt hajtogatja, hogy "anyahiánya" van, meg "anya játsz velem". Oviban nincs rá panasz, szeretik az óvónénik, a hisztijét leszámítva kedves aranyos, jó dumás kislány, sztem ott nem is hisztizik. Bár minden reggel megkérdezi, nem marhat e itthon kell e oviba menni, de mikor már ott vagyunk gond nélkül bemegy, tehát csak nekem szól a dolog. meg a hiszti is. De tegnap pl. itt volt egy kis barátnõje az oviból, egy darabig elvoltak, stb, aztán egyszercsak a kislányom õrült hisztibe kezdett, mert nem olyat játszottak amit õ akart, én meg rettenetesen szégyelltem magam. Szerencsére utána minden jóra fordult, jót játszottak, és végül mindenki jó élménnyel zárta, de engem nagyon bánt.
Hogyan lehet egy 5 éves kislányt fegyelmezni, hogy mellette érezze, szeretjük? A kistesó állhat a bekakilás mögött? Létezik, hogy ez kb 1 évvel a születés után jön ki? Nem szeretném, hogy beskatulyázza magát hogy õ "rossz" mert nem az, de így már néha nem merek vele ide-oda menni, mert nem akarom, hogy mások elõtt hisztizzen... Mi a jó ebben az esetben, tényleg anya és foglalkozás hiánya van? Hol a határ a közös játékban az elkényeztetés és a szeretgetés között?
válaszát elõre is köszönöm.
egy kétségebeesett anya
Válasz >>>
Kedves Óvónéni!
Olyan probléma került felszínre, néhány hónapja 6 éves kislányunknál, hogy az apukáját sokszor nem tudja elviselni. Szabályosan ráförmed és elzavarja. Reggel, amikor ébresztgetem, nekem semmi jelét nem mutatja feszülségének. Bújik hozzám, simogatom. Teljesen normálisan viselkedik. Amikor viszont a férjem megy oda hozzá, bár egyébként nagyon szereti, a kislányom azonnal hangosan kijelenti: Haggyál, menj innen!! Bármilyen kedves hozzá, mindig elküldi, csak kis idõ elteltével "juhászodik meg". Lassan már a férjem is érzékeny ezekre a kitörésekre kislányom részérõl, úgyhogy egymást szidják. Én már próbáltam a férjemet nyugtatni, hogy ha a gyerek úgy érzi, hogy terhes a számára, egy kicsit hagyja békén. Ne szóljon hozzá, csak akkor amikor a gyerek kezdeményez, ne érezze a kislányom, hogy rátelepül a férjem sokszor "elviselhetetlenül" nagy szeretetével.Mert sokszor valóban túlzásokba esik a szeretgetésekkel. Vagy valami más háttérben kialakult dolog is zavarhatja? Nem tudom sokszor hogy oldjam meg. Ha a kicsit védelmezem a férjem dühös, de általában inkább ezt választom, hogy a kicsit megnyugtassam.
elõre is köszönöm a válaszát.
Katalin
Válasz >>>
Lányunk 4 éves asbsergeres és visszatartja a székelést folyamatosan. 2 éves korában eltört a lába, akkor volt szorulása és azóta egyre erõsebben visszatartja. Valószínûleg a fájdalom emléke él még benne. Voltunk orvosoknál, szakembereknél, de a hashajtón kívül mást nem ajánlottak. Most már odáig jutottunk ,hogy másnaponta beöntést kell adin, hogy kiszedjük valahogy a beleszáradt székletet. "Még a beöntõ vizet is visszatartja" Jó lenne valami más megoldást találni!
Válasz >>>
Kisfiam 2010 májusában lesz 6 éves. 116 cm magas, 20 kg. Nagyon okos, értelmes gyerek. 20-as számkörben biztonságosan mozog, imádja a logikai feladatokat. Matematikai szinten egy elsõ osztályos gyerek tudásával bír. (nagylányom elsõs feladatait már megcsinálta)A betûk is egyre jobban érdeklik, már irogatja õket. Rajzolni nem szeret, pedig nem olyan ügyetlen, mint amilyennek hiszi magát. Saját meséket talál ki, és verseket, ami még rímel is. Itt jön az én problémám. Az óvonénik szerint szükség van még 1 év ovira. Járunk logopédushoz, az s betû helyett sz-t mond, de a logopédusunk szerint ez miatt nem kell visszatartanom az oviba, mert rohamosan javul, és egyre többször mondja a szavakat helyesen. Voltunk a nevelési tanácsadóban is, aki szerint értelmesebb a korcsoportjánál, de szintén nem javasolja az iskolába, mert a verbális feladatcsoportoknál vannak hiányosságai ( 3 mondatot mondott az adott képrõl, nem 6-ot). Én és a környezetem, akik ismerik a fiamat nem értik az egészet. Én szeretném ha szeptembertõl suliba mehetne,mert szeretném a lányom volt tanító nénijéhez vini. Viszont félek tõle, hogy nem fogják az iskolába felvenni. Már így is alig várja ovi után, hogy otthon legyünk és " tanuljunk"! Nem tudom kitõl kérjek tanácsot, mert az oviba nem is úgy kezelik a fiam mint egy iskolakezdõ gyereket. Sok feladathoz nem is ültetik le, mondván, te vissza leszel tartva. Mit tanácsol?
Válaszát elõre is köszönöm. 3 hét mulva beiratás és nem szeretnék rosszul dönteni.
Üdv: Zsuzsa
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Szeretném megkérdezni, hogy mikor kezdjek beíratással kapcsolatba érdeklõdni, ha a kislányom még most március 18.-n töltötte be a 2 évet és ha jövõ márciusba betölti a 3 évet, akkor mikortól kezdheti az óvodát?
Válaszát elõre is köszönöm.
Marianna
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Nagyon el vagyok keseredve, és teljesen tanácstalan vagyok. Sajnos hosszú, sokszori próbálkozás után sem találjuk a közös hangot az óvónõkkel. Fiam 5 éves lesz most májusban, és odáig jutottunk, hogy nem akar oviba menni. Ma reggel azért, azt mondta, hogy mert az oviban mindig rosszul viselkedik, itthon viszont nem.
Ez ma reggel úgy jött elõ, hogy el van tiltva egy hétre attól, hogy abban az igazából nagy sarokba játsszon, ahol szerelõs, építõs játékok vannak. Tudni kell róla, hogy õ mindig szerel, épít, nagy a fantáziája. Van két barátja az oviban, de sokat harcolnak, vitáznak, és - ez az én véleményem - mivel hárman vannak, ebbõl sokszor adódik konfliktus.
Mindig azt hallom, hogy a fiammal van gond. Igazából, hogy ez a helyzet kialakult hosszú történet.
Röviden a háttér: van egy ikertestvére, aki a másik csoportba jár. Vele nincs gond, beilleszkedett a csoportba, megtalálta a helyét, az óvónõk mindig dicsérik. Az ok, amiért külön vannak, az az, hogy az óvoda vetette fel az ötletet, mielõtt elkezdték, mi pedig beleegyeztünk.
Andris fiam viszont a mai napig nem találja a csoportban a helyét. Tavaly más óvónõje volt, akihez nagyon ragaszkodott. Õ elment, és most nincs, akihez tartozna. Jobban mondva van egy Tomi nevezetû barátja, akihez nagyon kötõdik, nekem úgy tûnik, mintegy helyettesítõ valaki Bálint testvére és az elment óvónõ után. De Tomi is elmegy nemsokára (jövõre iskolába), tudja ezt, és mostanában e miatt sokszor bánatos, és minden reggel megkérdez engem, hogy ugye, én mindig itt leszek neki, nem hagyom el. Sokat beszél a halálról, amit nem ért. Az óvónõk ezt sem szeretik. Szinte minden nap történik valami, és azt látom, hogy ki van kiáltva fekete-báránynak.
Van egy nagyon durva modorú óvónõ is, aki ma egyszerûen kijelentette, mikor rákérdeztem, hogy miért is van ez a tiltás, aki egyszerûen közölte, hogy nincs ideje, mert ugyanúgy vannak másik gyerekek és szülõk, nincs ideje mindig velünk foglalkozni.
A csoport vezetõ óvónõje javasolta, hogy menjünk el tanácsadásra, és javasolta, hogy szerinte kell gyógypedagógus a fiamhoz. El is mentünk a tanácsadóba, ott azt mondták, hogy a fiam igazából attól szenved, hogy ilyen óvónõje van. Azt tanácsolták, hogy keressünk másik óvodát, mert a helyzet itt - ahogy õ látja - csak rosszabb lesz. Egy kis faluban lakunk, Németországban. 3 ovi van, egy vezetõje az 3 ovinak, és a csoportok vezetõje. Elõször szerettük volna, hogy a két fiú egy csoportba járjon, elutasították helyhiány miatt. Egy megoldás van, elmenni másik oviba. Elmentünk a 3 ovi vezetõjéhez, elmondtuk a kérésünket, aki szerette volna, hogy üljünk le beszélni az Andris óvónõjével, és hátha meg tudjuk oldani a dolgot. Belementünk, és a megbeszélés után úgy döntöttünk, mivel készségesnek tûnt az óvónõ, hogy akkor maradunk. Az elsõ hetek egész jól mentek, de most megint kezd baj lenni, fõleg e miatt a tiltás miatt. Nem hiszem, hogy megoldás lenne utasításokat adni az óvónõknek, hogy hogyan mikor mit csináljanak, és felül sem akarom bírálni a döntésüket. De sajnos, nem tudok egyet érteni sok döntésükkel, amikor egy-egy helyzetet eltúloznak. Sokszor nem értem, hogy miért nem lehet egyszerûbben elintézni a dolgokat: itthon max. kétszer szólok valamiért, elmondom, hogy mi lesz a következménye, ha nem teljesül, és be is tartom. Az oviban rájuk szólnak, ha rosszalkodnak és fogalmuk sincs a gyerekeknek, hogy lesz-e következménye a dolognak, és ha igen, akkor mi.
Általában abból is adódnak a problémák, hogy mivel Tomihoz nagyon ragaszkodik, mellette akar ülni, és ha nem lehetséges, akkor nem hajlandó azt csinál, amit a csoportos foglalkozásokon a többiek. Habár az óvónõ elmesélése szerint ez nála kb. - ez a mérgelõdés - 2 percig tart, majd csatlakozik a csoporthoz, és mindent rendesen csinál, figyel, nem zavarja a foglalkozást. Lassan már tényleg azt érzem, hogy pszichológusra van szükségünk, mert én sem tudom ezt a helyzetet kezelni, nem hogy a fiam.
A másik ovival pedig az a helyzet, hogy van hely, de csak egy. Két külön oviba járnának a fiúk, ami elég nehézkes is lenne. De lehet , hogy nem marad másik megoldás.....
Egy dolog: itt az óvodai csoport elég nyitottan van kialakítva. Andris csoportjához 2 óvónõ és egy dadus tartozik. Igazából szinte csak a dadussal találkozunk reggel és délután is, a többiek napközben úgy 12.15-ig vannak. Sok a helyettesítés, és a csoportnak van egy vezetõ óvónõje, aki a csoporttal napi max. 3 órát van. A többi idõben az oviban lévõk felváltva vigyáznak a gyerekekre. Sokszor e miatt más-más információt kapok a gyerekrõl, és sokszor fogalmuk sincs, hogy mi is történt nap közben. Pl. megkérdeztem, hogy elment-e Andris a zeneovis foglalkozásra, a válasz nemleges volt, nem akart. Aztán a gyerek azt mondta, hogy volt ott, Bálint is azt állította, hogy ott volt Andris, és Andris füzetében is új lapok voltak. Szóval a gyerek elment zeneoviba, és az óvónõnek fogalma sem volt, hogy hol van. Ez van a tiltással is: két óvónõ másként mesélte el a dolgokat - más-más miatt nem mehet oda játszani a fiam. Az egyik dolog kedden, a másik szerdán történt. Szóval, nehéz kibogozni sokszor, hogy mi is a helyzet az oviban, mert sokszor egy-egy dologról mást mondanak az óvónõk maguk is.
Elnézést, hogy ilyen sokat, és talán csapongva írtam le gondolataimat, de most nagyon zaklatott vagyok attól, hogy teljesen tehetetlennek érzem magam, és nem tudok a fiamnak segíteni.
Válaszát elõre is köszönöm!
Évi
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Van egy lassan 5 éves kisfiúnk, akivel kapcsolatban az óvónéniknek szinte már az óvoda elkezdése óta (3,5 évesen kezdte) olyan problémáik vannak, hogy a csoportban (vegyes életkorú) nem az életkorának megfelelõen viselkedik. Kezdetben sokszor elvette a játékokat másoktól, inkább egyedül játszott (nem volt bölcsis), ragaszkodott bizonyos dolgokhoz - napi rutin stb, valamint szerintük a figyelme is könnyen elterelõdik. De amúgy imádta a gyerekeket kezdettõl fogva, csak inkább mellettük játszott. Boldogan ment mindig oviba. A szociális viselkedése azóta sokat javult, most már többet játszik együtt másokkal, az elkalandozó figyelmével azonban még mindig vannak problémák, illetve úgy gondolják, hogy a játéka sem az életkorának megfelelõ, leginkább autózni szeret, ha viszont hívják az óvónénik, akkor szívesen megy mondjuk társasozni, körjátékozni. Magától viszont nem kezdeményez szerintük. A testkontaktust is kerüli velük, és a szemkontaktusa sem tartós (apukája pont ilyen). (Az egyik csoporttársa anyukájának viszont valamelyik nap spontán megfogta a kezét, és elkezdett valamit magyarázni neki lelkesen. Most erre mit lehet mondani?) amiket tanulnak énekeket az oviban, azokat tudja, még német dalt is, és szavakat, egyszerûbb utasításokat (nemzetiségi ovi).
Ezen kívül a finommotorikája és a mozgása is elmarad az életkorához képest. Az utóbbi számomra nagyon meglepõ, mert szerintünk kifejezetten ügyes,pl. 2 alkalom után gyönyörûen síel.
Tavaly év végén az óvónõk tanácsára elmentünk egy mozgásfejlesztõ központba, ott pedig itthoni TSMT terápiát írtak elõ nekünk, szinte minden nap tornázunk az elõírt feladatsor alapján. Az ehhez kapcsolódó mondókákat is nagyon hamar megtanulja. Rendszeresen járunk kontrollra, ott nagyon elégedettek a kisfiam teljesítményével. Ezenkívül járunk csoportos ovis tornára is, ahol szintén nagyon ügyes, azt csinálja, amit mondanak neki, nem kalandozik el. (A múltkori alkalommal is kiemelték, hogy valamit csak õ tudott helyesen végrehajtani) Itthon nincs probléma vele, kifejezetten szófogadó, szépen együttmûködõ kisfiú, sokat segít is, nagyon kedves, nyílt szívû, sosem verekszik. Mostanában sokat legózik, és egyre ügyesebb dolgokat épít. Itthon nem vesszük észre, hogy ne lenne kitartása. Szereti a feladatlapokat, nagyon szeret gondolkodni, elmélkedni. Már tudja, a mese és a valóság közötti különbséget. A finom-motorikája szerintünk is egy kicsit fejletlen, de én nem gondolom, hogy annyira drámaian, a rajzai felismerhetõek. Az emberrajzai arányosak, mondjuk pálcikák, de a test már nem, rajzol arcot, szemet, orrot, hajat, fület. Megjegyzem, hogy a család nagy része nem egy rajzoló bajnok, gondolom, ez is számít valamit.
Az óvónõk ragaszkodnak ahhoz, hogy a TSMT torna mellett még nevelési tanácsadóba is vigyük el õt, mert úgy gondolják, hogy õk kevesek ahhoz, hogy kellõképpen legyen fejlesztve. Én megmondom õszintén már túlzásnak tartom ezt, igazából csak az oviban vannak gondok, sehol máshol. Nem szívesen feljlesztgetném most még õt agyba-fõbe, mert lassan már nem marad idõ arra, hogy gyerek legyen, fusson, másszon, biciklizzen, bohóckodjon, és már nekem sem marad arra idõm, hogy az anyja legyek, hanem már úgy érzem, mintha egy kiképzõtiszt lennék. Nem értem, hogy a torna miért nem elég egyenlõre, fõleg, hogy most jön a tavasz és a nyár, hiszen még van 2 éve az iskoláig.
Tudom, hogy így ismeretlenül nehéz, de kérem, írja meg, mit gondol errõl.
Nagyon köszönöm!
Emese
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
