Kérdezni szeretnék

Testi fejlettség szerepe az iskolaérettség szempontjából (2010-02-02 13:29:45)

Levélírónk kisfia 6,5 éves, okos, értelmes, érdeklõdõ gyermek. Értelmi szempontból minden jel szerint iskolaérett, ám kis növése miatt a fejlesztõpedagógus még egy év óvodát javasol.

Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 2009 októberben töltötte be a 6. évét, idén szeptemberben kezdené az iskolát. A fejlesztõpedagógus és az óvónõk szerint okos, iskolaérett. Állatokról, dinokról, emberi testrõl kell neki olvasni, spektrumot néz, gyönyörûen rajzol (rajzversenyt is nyert már). DE nagyon pici 110 cm és 16 kg. A fejlesztõpedadógus szerint fizikailag nem bírná a terhelést, õ kis súlya, törékenysége miatt nem javasolja még az iskolába iratást. Azonban minden barátja iskolába megy, pár fiatalabb (4-5) gyerek marad csak vissza, és vegyes csoport lévén, kiscsoportosokkal fogják a hiányzó létszámot felölteni. Kicsit tartok tõle, hogy vissza fog fejlõdni a kicsik között. Helyes lenne Õt még 1 évet visszatartani csak a kis termete miatt, hogy közel 8 évesen kezdje meg az iskolát?
Válaszát elõre is köszönöm.
Egy aggódó anyuka

Válasz >>>

Fejleszthetõ a szociális érettség? (2010-02-02 10:09:29)

Teljesítménykényszer, szorongás, túlzott zárkózottság. Ezeket tapasztalja 6 éves kisfiánál Anna, ám az óvónõk szerint ezen plusz egy év óvoda sem segítene...

Kedves Óvónõ
Kisfiam decemberben volt 6 éves.
Iskolakezdés elõtt állunk, de a problémánk az, hogy szociálisan nem elég érett. A mai napig minden reggel sír, nehezen teremt kapcsolatot a gyerekekkel, megfelelési kényszere van,
nehezen tûri a kudarcot,nehezen alkalmazkodik új dolgokhoz,sokat szorong, aminek fizikai tünetei is vannak, pl. hányás.
Mindemellet kötelességtudó, ügyes, minden más értelemben érett az iskolára. Az óvónénije azt mondja, hogy Õ ilyen mentalitású gyerek, ezen mág egy év óvóda nem segít.
Szeretném a tanácsát kérni, mert ha visszamarad túl idõs lesz az iskolakezdéshez (közel 8 év), de ha nem erõsödik meg szeptemberig, hogyan tud a tanulásra koncentrálni, ha az iskolába indulás is nehézséget jelent.

Köszönettel:
ANNA

Válasz >>>

Gyakran sír és pisilnie kell (2010-01-28 03:45:09)

Brigitta 4,5 éves kislánya tavaly betegeskedés miatt sokat hiányzott az óvodából, így a beszoktatási nehézségek még most is tapasztalhatók nála. Hogyan lehet segíteni a gyermek beilleszkedését?

Kedves Óvónõ!
Sára kislányom 4,5 éves egy cserfes, mosolygós gyermek, nagyon nyitott mindenre. Érdeklõdõ, szinte a nap 24 órájában úgymond foglalkoztat, mert folyamatosan beszél v. játszani kell vele, v. egyszerûen mellette kell lenni.Most középsõ csoportos. Tavaly szeptemberben kezdtük az óvódát de sajnos több betegség is megakadályozta a folyamatos óvódába járást. Mivel terhes voltam a 2. kislányunkkal, így természetesen velem volt. Átesett egy orrmandula mûtéten és úgy tûnik a hosszabb betegeskedéseknek vége. Megszületett tavaly novemberben, testvérféltékenységet a kezdeti normális féltékenységen kívül nem tapasztaltam sõt imádják egymást, nagyokat hancúroznak, megszeretgetik egymást és figyelnek is egymásra. Nagyon meglepõdtem amikor a minap közölte velem az óvónõ, hogy kár volt tavaly megszakítani az óvódát még ha folyamatosan beteg is volt, mert Sára viselkedése megváltozott. Minden konfliktust SÍRÁS-sal kezel, ha nem szeret valamit nem szól, hanem sír, ha csúnyán néznek rá, ha nem játszik vele az akit õ kinézett stb. Óvónõje elmondása szerint hangulat ember és önállóan nem megy oda egy játszócsoporthoz sem, csak ha odakísérik, akkor már bekapcsolódik õ is. Délutáni alvásoknál nem alszik, és sír hogy õ be fog pisilni. Többször ki kell engedniük, mert látszik, hogy szorong. Nagyon meglepett amit az óvónõ mond, mert Sára tényleg nem volt ennyire érzékeny és visszahúzódó. Testvérféltékenységre is gyanakodnak, de nem érzem igazán. Talán tényleg ez az ok? Amiért én itthon vagyok a húgával õ meg az óviban?Az igaz, hogy mielõtt csak õ volt rengeteget foglalkoztam vele, gyerektársaságunk nem nagyon volt, sokat voltunk együtt. De most is nagyon ügyelek rá, hogy amikor csak adódik legyen olyan amikor csak vele játszhatok.Figyeltem a kezdetek óta, hogy véletlen se érezze, hogy bármivel is kevesebbet kaphat a testvére érkezésével, mint elõtte, mármint az odafigyelésbõl, szeretetbõl.
Mi lehet az oka a sírásoknak, gyakori pisiléseknek? Mit rontottunk el?
Válaszát elõre is köszönöm,
Brigitta

Válasz >>>

Szorongás feldolgozása: hogyan? Miként? (2010-01-26 09:32:24)

Anita tanácstalan, hogy miként kezelje, miként álljon a kislánya problémás beszoktatása kapcsán kialakult szorongáshoz? Beszéljen róla vagy inkább ne?

Kedves Óvónõ!
Legkisebb lányom most lett 4 éves. Fél éve költöztünk kulfodre es két hónapja itt kezdte az óvodát (elõtte nem járt bölcsödébe). A problémám, hogy minden nap sokat sír az óvodában, napkozben sokszor, reggelente alig tudom otthagyni. Az óvónõkkel napi kapcsolatban vagyunk, sokat beszélünk és látom, hogy kedvesek a lányommal, a lányom is szereti õket. A gyerekek is befogadták, játszanak vele. Tudom, hogy az idegen nyelv okozhat nehézséget, de a nagyobb testvéreitõl sokat tanul meg hallom beszélni, tehát biztos vagyok benne, hogy azért az alap dolgokat már érti. Nem tudom hogyan tudék neki segíteni abban, hogy jobban érezze magát. Az a jobb, ha minél többet beszélgetek vele az oviról, az érzéseirõl, vagy inkább az, ha nem nagyon beszélünk róla? Mert eddig próbáltam vele beszélgetni, javasoltam neki dolgokat, hogy mire gondoljon mikor nem vagyok ott és hiányzom, hogy inkább próbáljon a gyerekkel játszani és ne egyedül sírni. De nem igazán szeret errõl beszélni, mindig azt mondja, hogy azért sír, mert csak én kellek neki. Kérem, ha tud, adjon ötleteket, hogy hogyan tudnék neki segíteni, mert ez így mindkettõnknek nagyon nehéz.
Köszönettel, Anita

Válasz >>>

A balesetveszélyes helyzetek problematikája (2010-01-23 10:34:57)

Erika most végzi a dajka-képzõt, ám egy kérdés, mely a balesetveszélyes helyzetek kiküszöbölésére irányul, gondolkodóba ejtette. Hogyan kerülhetjük el a veszélyes szituációkat?

Kedves Óvónõ!
Szeptemberben kezdtem a dajka képzõt, február elsején vizsgázom. Szorgalmasan készülök, kidolgoztam a tételeket is. Két unokás nagymama vagyok, mind a kettõ fiú, és két felnõtt lányom van. Nem érzem magam tehát egészen kezdõnek a gyermeknevelésben. A tételek között van néhány olyan feladat amelyekkel nem tudok megbirkózni. Pl. Jancsika és Pistike játszik az óvoda udvarán és Pistike meglöki Jancsikát, aki elesik és csúnyán megsérül. A tételhez kapcsolódó alkérdés: az udvari játékok, a játszóudvar rendben tartása, aztán, balesetvédelmi szabályok ismerete és megtanítása a gyermekeknek. Ha Pistike meglöki Jancsikát és az elesik és megüti magát, annak mennyi köze van ahhoz, hogy én a dajka mondjuk felsöpörtem-e az udvart. A konfliktuskezelés módszereirõl nagyon kevés konkrétum van a könyvemben, amibõl tanulok. Szinte semmi. Én a magam feje után úgy gondolom, Pistikének megmagyaráznám, hogy a durvaság nagyon csúnya dolog, lökdösõdni, verekedni nem való, és kérjen bocsánatot attól, akinek fájdalmat okozott. Aztán ellátnám Jancsikát, megnézném nem lett-e komolyabb baja. Ha ez még mindig nem elég, nem bánom, esetleg utána felseperhetem az udvart is. Szeretnék jó dajka lenni és sikeresen levizsgázni. Szeretnék többet tudni az óvodai konfliktuskezelésrõl. Köszönettel Erika

Válasz >>>

6 éves, de alváskor még bepisil (2010-01-22 08:05:56)

Levélírónk kisfia már 6 éves, de a délutáni és esti alváskor még rendszeresen bepisil. Mit lehet tenni?

Tisztelt Óvónõ!
Az én kisfiam már 6 éves lesz, de sajnos még mindig bepisil (sajnos délután is és este is). Voltunk orvosnál, semmi rendellenességet nem találtak. Mit tudnék tenni ez ügyben? Hogyan tudnék neki segíteni.

Válasz >>>

Apró minta rajzolása szorongást jelez? (2010-01-14 14:12:24)

Ágnest kissé elbizonytalaította 6 éves kislánya óvodában készített sormintája. Az óvónõk szerint nem csak a forma-pontatlanság okoz gondot, de az apró minták szorongást is jelezhetnek.

Kedves Óvónõ!
Kicsit elbizonytalanodtam a minap, amikor a 6 éves kislányom óvodai teljesítményét megláttam. Illetve csak egy feladatát, ami számomra meglepõ volt. Nyugtasson meg kérem, hogy semmi probléma nincs! Szóval a kislányom 6 éves, nagycsoportos óvodás. Igazán barátságos, rendkívül könnyen teremt kapcsolatot mindenkivel, hatalmas szókinccsel rendelkezõ, 5 éves korától folyékonyan olvasó, könnyen tanuló kislány. Iskolás korúakat megszégyenítõ módon használja az internetet. Ír, számol, stb. Azonban a rajz készsége -szerintem- az utóbbi éveben nem túl sokat fejlõdött, mindig ugyanazokat rajzolja, színezni nem szeret, illetve csak rövid ideig.
A minap felmérést végeztek az oviban, természetesen hibátlan lett, csak rendkívül lassan végzett vele. Sormintát kellett rajzolni egy téglalap köré, amit az én kicsikém 8 perc alatt készített el. A leggyorsabb 2 perc volt, de az átlag 5 perc.
Azt azért még tudni kell, hogy: míg mások kb 15 motívumot rajzoltak, az enyém kb 40-et, de jóval apróbb ábrákkal. Óvónéni mutatta, hogy milyen ákom-bákom ábrákat rajzolt, továbbá kérdezte, hogy szoronghat valamitõl? Mire a válaszom, nem hiszem. Ha egy kisgyerek pici ábrákkal rajzol, feltétlenül szorongnia kell? Az idõrõl, hogy lassú volt a többiekhez képest, én azzal magyaráztam magamnak, hogy 40 ábránál tovább tart a koncentráció, hogy helyes legyen a sorminta. Amikor itthon ír, akkor idõnként szoktuk mondani, hogy nagyon ügyes vagy, de majd az iskolában kisebb betûkkel kell majd írni! Talán ez járhatott a fejében? Egyébként itthon én is elvégeztettem vele ezt a feladatot és 3.13 perc alatt végzett vele, de már nem ákom-bákom ábrák voltak.
Önnek mi a véleménye?
Várom megtisztelõ válaszát, üdvözlettel: Ágnes

Válasz >>>

Bepisil alvás alatt (2010-01-13 08:08:10)

Levélírónk két ikerfia kb. 3 éves korára vált szobatisztává nappalra. Az alvás alatti szárazság azonban még komoly gondot okoz az egyik gyermeknek. Mit lehet tenni?

Tisztelt Óvónõ! 3és fél éves iker fiaim vannak, és 3 éves koruktól járnak óvodába. Gyakorlatilag a nappali szobatisztaságot is akkor sikerült elérnünk. Éjszaka még pelenkásak, azonban az egyikük a déli alvás alatt is bepisil. Az óvódában mindig, itthon teljesen hullámzó. Az óvónõk nagyon jól, rugalmasan kezelik a kérdést, de én nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy megelõzzem a bepisilést. Ez mindenképpen érettség kérdése? Milyen életkorig "normális" az alvás közbeni bepisilés? Nagyon köszönöm válaszát!

Válasz >>>

Két ország, két nyelv (2010-01-10 05:32:14)

Rita bizonytalan, hogy 4 éves, jelenleg Ausztráliában élõ kislányát a magyar beiskolázás elõtt 1 évig járassa-e magyar óvodába?

Kislányom Március végén lesz 4 éves és Ausztráliában élünk ahol õ most óvodában jár 2 nap a héten.Mivel Magyarországon szeretnénk iskoláztatni szeretnék érdeklõdni hogy mi is lenne a megfelelõ neki.Mi magyarul beszélünk vele de az oviban persze csak angolul beszél és már most nagyon keveri a két nyelvet, ezért úgy gondoltam hogy esetleg jobb lenne még 1 évet otthon járatni nagycsoportba mielõtt elkezdené az iskolát.Mindenféleképp két-tannyelvû iskolát szeretnénk neki.Na most tényleg lenne az 1 évre még szükség?Van olyan hogy állami két-tannyelvû iskola és milyen megoldás lenne a legjobb pedagógiai szempontból?
Köszönöm a segítségét
Rita

Válasz >>>

Óvodáskori szexuális megnyilvánulások: pszichés zavarra utal? (2010-01-06 10:36:06)

Bea kisfiára, - a néhány hetes sikeres óvodakezdés után, egyre több a panasz. Az óvónõk a családi szeretet-hiányban látják az okát annak, hogy a gyermek mutogatja társainak a kukiját, sõt egy kislányhoz hozzá is dörgölõzött. Az óvónõ erre nyilvánosan kinevettette, megtapsoltatta a többiekkel a porig alázott gyermeket.

Kedves Óvónõ!

Gyermekünk szeptember vége óta lett óvodás, pont aznap lett három és fél éves. A kezdetek nagyon jól alakultak,az óvónéni nagyon dícsérte, szívesen ment, és az elsõ beszoktató napon az óvónõ tanácsára már ott is hagyhattam. Az általunk választott óvoda átalakítás alatt állt, de szintén az óvoda kérésére - a "fejkvótára" hivatkozva - egy másik tagóvodájába jártunk. Aztán az õszi szünet után az ovi elkészült, és innentõl kezdve az új, és közelebbi oviba kerültünk, de ugyanazokkal az ovistársakkal, és óvónénikkel. Csak a környezet volt új. Bár a szüneteken kívül négyszer kb. egyhetes kisebb-nagyobb betegségek miatt is volt távol az ovitól, még mindig szívesen járt. Aztán eltelt néhány hét, említette, hogy a régi helyre vigyem, ott õ sokkal jobban érezte magát. És karácsony elõtt mindkét óvónénije is közölte, hogy problémák vannak a kisfiammal, és vigyem el pszichológushoz. Mivel itthon van egy másfél éves öccse, az oviba a férjem viszi, és az esetek többségében a nagyszülei hozzák haza. Így a problémát a mamával, és a férjemmel közölték. Kérdezték, hogy szokott-e hisztizni otthon, az óvodába naponta többször nyálát és orrát folyatva teszi, akaratos, nem játszik együtt a többi gyerekkel, ha valaki elveszi tõle a játékot indulatos, és, valamint elõfordul, hogy a kukacát mutogatja, vagy olyan is volt, hogy egy pisilni készülõ kislány fenekéhez nyomta. Ezen azért megdöbbentem... Itthon épp a közelmúltban tapasztaltam, én az óvoda hatásának könyveltem el, hogy kedvesebb öccsével, türelmesebb, nem akad ki, ha a minden lében kanál kistestvére elvesz tõle valamit, sõt többször is láttam, hogy tanítja játszani. Vagy megpuszilja, átöleli. De magamutogatást, mesztelenkedést, egyáltalán nem tapasztaltam! És a hiszti sem igazán jellemzõ rá, általában sikerül megelõzni, igyekszem megelõzni a dolgot, ölembe ültetem, megmagyarázom, hogy mit és miért nem.Az pedig még sosem fordult elõ, hogy nyilvános helyen, orvosnál, boltban bárhol kellemetlen helyzetbe hozott volna ezzel.
Az óvónõ mesélte, hogy a többi gyereket arra kérik, hogy nevesse ki a fiamat, vagy tapsolja meg. Ez is megdöbbentett, bár nyilván a többi gyereket zavarja, és valamit tenni kell, bár nem meggyõzõdésem, hogy meg kéne ilyen módon szégyeníteni. Szerintem beilleszkedési problémái vannak, kevés volt az idõ, és a ovi költözése sem segített. Hol lehet a probléma? Az óvónéni szerint szeretet hiánya van, és nekünk kellene orvosolni a problémát. Mi igyekszünk rengeteteg foglalkozni vele, rengeteget mesélünk, együtt játszunk, és szervezünk külön programot is csak vele. Igyényli az ölelést, és a simogatást, mindig is ilyen volt, és mi magunk ilyenek vagyunk a férjemmel. Szerintem az óvónéni türelmetlen vele, és talán túl nagyok az elvárásai a gyerekemmel szemben. Ezt egyébként a másik óvónéni is így mondta a háta mögött. Mit tegyünk, mitõl lehet ez, miért mesztelenkedett, és Ön szerint tényleg forduljuk pszihológushoz? Elnézést a hosszú levélért, és elõre is köszönöm válaszát BEAANYA

Válasz >>>

Következõ 10 Óvónõ válaszol