 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Ovónõ!Siposné Kati vagyok,a Fiam 2éves,és nagyon fél a gyerekektõl.A játszótéren is csak velünk hajlandó játszani.Jövõre szeretném oviba iratni.Mit tehetnék érte,hogy ne legyen olyan félénk.Mert különben ügyes és szobatiszta,de még nem beszél.Lehet,hogy ezért ijed meg?
Válasz >>>
Kedves Szakértõ!
Kislányom 2,5 éves, és egyedül nevelem. Két éves kora körül úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy ismerkedjünk azzal, hogy, hogyan mûködik a szobatisztaság. Megmutattam neki, hogyan kell használni a bimbit, elmagyaráztam, hogy miért jobb ide üríteni, mint a pelusba, beengedtem magammal a wc-be, engedtem, hogy megfigyelje, hogy én hogyan végzem ott a dolgom. Néha-néha rákérdeztem, hogy szeretne-e rácsücsülni, bilizettük a macit, a babát és egyéb állatokat. Vásároltam neki bilizésrõl szóló mesekönyvet, és együtt olvasgattuk. Azóta csak néhányszor volt hajlandó ráülni. Mindezt türelemmel és mindenféle erõszakosság nélkül tettem.
Aztán kijött a jóidõ, és levettem róla a pelenkát. Amint bepisilt rendszeresen vigasztalhatatlan sírásba kezdett, és én pedig vígasztaltam, hogy semmi gond, letöröljük és játszunk tovább, és mondtam neki, hogy legközelebb majd szóljon, ha pisilni kell és akkor szaladunk a bimbire, de erre heves tiltakozás volt a válasz. Ha véletlenül a szõnyegre pisil, akkor szintén rettentõen sír, és kiabál, hogy "Anya töröldd fel a pisit!". Soha nem szégyenítettem, soha nem kiabáltam vele, nagyon igyekeztem nem túl nagy felhajtást csinálni az egészbõl, nyugodt voltam és türelmes. Ha kéri, hogy vegyünk fel pelust, akkor veszünk fel, ha nem szeretné akkor nem veszünk fel. A bimbi és a wc ellen viszont hatalmas az ellenállás, pedig amikor régebben ráült, akkor igyekeztem azokat a perceket is kellemessé tenni számára.
Kb. egy hete, ha érzi, hogy pisilnie kell, és van rajta pelenka, akkor szerintem visszatartja, és nem engedi, hogy befollyon, hiába mondom neki, hogy van rajtad pelus, nem fog a lábadon folyni a pisi. Látom, hogy rettentõen stresszeli, ha jön az inger, és olyankor sírva ugrik az ölembe, hogy "Anya vegyél fel!" Mindemellett még bele sem pisil a pelenkába, de kéri, hogy cseréljük ki, mert bepisilt. Ma délelõtt is kb. 10szer "cseréltem rajta pelenkát, úgy, hogy teljesen száraz volt. Ha strandon vagy itthon fürdünk, és feláll vagy kiszáll a medencébõl, akkor is üvölti, hogy cseréljük ki a pelust és vegyük a le az úszópelust, pedig csak a fürdõvíz csurog végig a lábán.
A dackorszak is tombol nála, folyamatosan dacol és feszegeti a határait, nehéz kompromisszumot kötni vele, és a "nem" vagy a "de" szavak számtalanszor elhangzanak egy nap a kis szájából.
A fentiek mellet még olyan helyzet is fenáll, hogy kb. egy hete leszereltük az ágyáról a rácsot, mert úgy gondoltam, hogy itt az ideje megtanulnia "nagy" ágyban aludni, és egy leeesésgátlót tettem a helyére. Amíg rácsos ágyban aludt eszébe sem jutott kijönni az ágyból, szeretett az ágyában lenni, minden ébredéskor türelmesen várt, amiíg érte mentem, többször még akár 15-20 percet is elbeszélgetett az ágyában ébredés után, míg engem várt. A leesésgátló felszerelése óta minden alváskor legalább ötször kísérem vissza az ágyába, és tegnap már visszaszereltem az ágyrácsot, de sajnos immár az sem akadály, mert abból is kimászik.
A harmadik dolog, hogy az Apukájával egy éeves kora óta nem élünk együtt, és "kettesben" azóta nem voltak sehol, mindig velük voltam a láthatáskor. Két napja az Apa elvitte astrandra, ahonnét óriási sírással tértek haza, mert nem tudom, hogy a kislány vagy az apja figyelmetlensége miatt esett egy nagyot, és csak én tudtam itthon megvígsztalni. Azt mondta az apja, hogy többet nem viszi el sohová, mert rettentõ nyûgös volt, semmi sem tetszett neki és mindenért hisztizett. Nem tudom, hogy az apja reakciói milyenek voltak a hisztire, de abban biztos vagyok, hogy képtelen volt õket kezelni.
Nem tudom, hogy ezzel van-e összefüggésben, de attól a naptól kezdve nem hajlandó az ágyában aludni, retteg a lefekvéstõl, látom, hogy stresszel, hogy ki fogok menni a szobából. Tegnap éjjel is hajnali kettõ órától négy óráig próbáltam arra bírni, hogy aludjon az ágyában, mindent megpróbáltam, ottmaradtam vele, meséltem, énekeltem neki, de végül lehoztam magam mellé és ott aludt reggelig. Ma a délutáni alváskor sem volt hajlandó aludni menni, és az én ágyamba is csak úgy, ha ott vagyok vele. Mindezek elõtt az elalvások elõtt "százszor" kellett "tisztába tennem", és bekennem a popóját, mert azt állította, hogy fáj neki, pedig szerintem csak pisilnie vagy kakilnia kellett.
Korábban büszkén meséltem az Anyatársaimnak, hogy az én kislányomat 3 hónapos kora óta nem kell altatni, beviszem az ágyikójába és egy hang nélkül elalszik, az éjszakát csak akkor nem aludta át, ha nagyritkán beteg volt. Másrészt pedig egyeltalán nem vagyok híve a szülõ ágyában való alvásnak, azt gondolom, hogy mindenkinek a saját ágyában kell aludnia, ami eddig mûködött is. És mostmár másodszorra alszik az ágyamban, és attól tartok, hogy az lesz a vége, hogy képtelen lesz ismét visszaszokni a sajátjába.
Mit gondol a fenti helyzetrõl? Elrontottam valamit, hogy túl korán ismertettem a szobatisztasággal, és néha pedzegettem, hogy csücsüljön a bilire? Hiba volt elengedni az apjával, akivel nem igazán vannak egymáshoz szokva? Engedjem, hogy az ágyamban aludjon, vagy ragaszkodjak a sajátjához? Pár napja egy szóval sem mondom neki, hogy üljön a bimbire, mondom neki, hogy nyugodtan pisiljen a pelusba, de úgy érzem hatalmas stressz ez neki... Tudom, hogy rendkívûl türelmesenk kell lennem, és éreztetnem vele a szeretetet és az elfogadást, de ebben a helyzetben már teljesen tehetetlen vagyok, és kifogytam az öteletekbõl. Már arra is gondoltam, hogy fel kellene keresnünk egy gyermekpszichiátert, gondolja, hogy szükséges?
Megköszönném, ha megtisztelne a válaszával.
Elõre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Ravena
Válasz >>>
Kedves ovono!
Szeretnek tanacsot kerni egy szmelyes jellegu problemaban. Masfeleves kislanyom van, akit nagyon szeretek. Mit tehetek, akkor ha hogy ha szeretnem nevelgetni gyerekem es a nagymama tobbszor ellenkezik velem. Ugy erzem kesobb ez problemat okozna mikor a gyerek meg jobban felfogja a dolgokat. Nem termeszetem a gyerekem szigoru fenyitese. De ha neha raszolok akor azonnal partfogasa ala veszi a gyereket.
elnezeset krem , hogy ilyen szemelyes problemaval jovok.
Elore is koszonom valaszat
Válasz >>>
Jó napot! az én kisfia, 19 hónapos és ugy érzem, hogy vele egykorúak társaságában félénk, gátlaso.PL: elszedik tõle a játékot szó nélkül tûri többször is, rácsapnak nincs reakció, nem sír stb.Szeretném megkérdezni, hogy mit tudok tenni ez ellen, mert félek az oviban az agresszivabb gyerekekkel nem tud majd mit kezdeni. Elõre is köszönöm segítségét!
Válasz >>>
Tisztelt SZAKTANÁCSADÓ!Kisfiam másfél éves és még idegenkedik a bilitõl.Szeretném ha 2éves korára szobatiszta lenne.Hogyan kezdjek hozzá hogy ne ijesszem el a bilitõl?Tanácsát elõre is köszönöm.Tisztelettel Andi.
Válasz >>>
Üdvözlöm!
Június 1-jén töltötte kisfiam a 2 életévét. Van egy 7,5 éves bátyja, aki a megtestesült türelem, csönd, együttmûködés. Dusán, az öccs, ez mind nem. Bárki jön hozzánk, vagy megyünk bárkihez, legyen az felnõtt vagy gyerek, bárkinek odacsap, megtekeri az orrát, és nem féltékenységbõl, vagy mert bármit meg szeretne szerezni. Meg tudom különböztetni a hisztit, ettõl az "alap" agressziótól. Nagyon értelmes, okos fiú, már 2 hónapja nincs pellus, csak amikor alszik, beszél folyamatosan mindent, mondókákat mond el, csak ez a hihetetlen agresszió nem tudom mit jelent nála. Egy sima tisztába tevés is rugdosással kezdõdik és végzõdik. Vagy, a fürdés vége, és hiába próbálom elterelni a figyelmét, vagy próbálom babusgatni, szeretgetni, ordítás és részérõl verekedés a vége. Tényleg, ordítani is sokat ordít. Szinte csak akkor van csönd, ha alszik vagy eszik. Hát, ebben kérem a segítségét, nem tudom lekezelni ezt a helyzetet, kérem adjon ötletet és iránymutatást, köszönöm elõre is!
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!
Kisfiam 21 hónapos.Most szoktattam le a szoptatásról, ennek következtében nagyon anyás.Amikor 15 hónapos volt egyszerre kapott kötelezõ és választható oltást, ami után sajnos sokáig beteg is volt (2 oldali középfülgyulladás és visszatérõ kötõhártyagyulladás).A betegségek miatt sokat vittem orvoshoz.Minden orvos (aki az oltást adta az is) nõ volt.Azóta mintha elvesztette volna a bizalmát a nõkben, mindegyiktõl nagyon sír (kivéve a családtagokat), hiába kedvesek vele pl. az utcán,ha közelednek felé elkezd üvölteni.A férfiaktól viszont általában semmi baja.Tudna nekem tanácsot adni?
Köszönettel
Viki
Válasz >>>
Kislányom nagyon szeret kézimunkázni.Vettem is neki néhány könyvet melyben ötletek vannak.Igen de olyan dolgokra van az elkészítésükre szükség(pld.ételfesték)amelyeket egy boltban se kapok.Nem nagyon van ötletem amit egyszerübb dolgokból is elkészíthetne,ami volt ár megcsinálta,vagy nem tetszett neki.Vannak olyan oldalak melyen kézimunka ötletek vannak?Látom itt is vannak de a töbséget(ami tetszett)elkészítettük.
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Kisfiam 2,5 éves, pár hónap múlva kezdjük az óvodát. Kb. egy hónapja kezdõdött nála a verekedés ill. oda csapok ha valami nem úgy történik ahogy õ szeretné. Igazándiból az õ számára "ok nélkül" nem üt, általában ha egy másik nagyobb gyerek szekálja vagy éppen valami nem úgy történik ahogy õ szeretné.Nem tudom hogyan értessem meg vele, hogy nem verekszünk mégha önek ez egy védekezési reakciója is. Pl. nemrég történt, hogy egy ismerõsünk odament hozzá elkezdett neki beszélni és õ erre pofon vágtra (amúgy idegenek elõtt szégyenlõs is). Valaki azt mondja hogy majd elnövi. Én ennél többet szeretnék tenni, mint várni addig amíg épp ezért a verekedésért nem fogadják el a gyerekek az óvodába. Kérem próbáljon meg tanácsot adni hogy hogyan szoktathatnám le a verekedésrõl.
Válasz >>>
Tisztelt Tanácsadó!
Májusban múlt kisfiam 3 éves, bölcsis. Nem akar a bilire ülni. Ha nem adok rá pelust hozza útánam, hogy adjam rá. Egyszer fél órát sikerült igy kibirni, de a hiszti kíséretében. Bugyipelenkát nem is hajlandó felvenni.
Szeptemberben óvodába kelle menni-e, de igy nem engedik majd. Kérem segítsen néhány apró trükkel! Köszönöm elõre is.
Mariann
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
