 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiammal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni,aki most augusztusban lesz 6 éves ( van egy két és fél éves kishúga).Tudnia kell róla,hogy nagyon anyás,amit én részben annak tulajdonítok,hogy õ az elsõ gyermek.Igazából nem ez a problémám,hanem az,hogy rettenetesen akaratos és makacs tud lenni,fõleg velem.Egyszerûen nem adja fel és addig könyörög és darálja a sajátját,amíg fel nem adom.Ha mégsem engedek neki,dühbe gurul butaságokat mond és fenyegatõzik,nem fogad szót.Ha jó napja van éppen,akkor viszont egy értelmes,okos,érzelmekkel teli kisfiú,imádja a testvérét.Elmesélnék ha lehet egy konkrét esetet:egy évben kb. kétszer felutazhat Bp.re a nagynényjéhez,akinek nics saját gyermeke.Ez most nemrég is így történt,három napot töltött ott.Reggeltõl estig csak körülötte forgott a világ:cirkuszlátogatás,mozi,sátorozás és bugyuta apró dolgok vásárlása.stb.Amikor hazajött a gyerek egy napig meg volt gyõzõdve róla,hogy õ elköltözik a Gabikához és sírt,hogy hiányzik neki.Majdnem egy hetembe került,mire megértette,hogy itthon nekem nincs annyi idõm rá,mert nekem ott a tesó is,a háztartás és a munka is.Mondanom sem kell,hogy az utóbbi ominózus eset még rontott a helyzetünkön.Kérem segítsen,mit tanácsol?
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom ebben a hónapban lesz 2 éves. Körübelül másfél hónapja kezdtük el a szobatisztaságra szoktatást. A nagy melegben csak egy bugyit adottam rá. Egész gyorsan és ügyesen elkezdte jelezni ha szüksége volt bilire. Néhány hét alatt eljutottunk odáig, hogy napjában csak egyszer pisiltbe, azt is akkor, amikor nagyon belemerült egy-egy játékba. Néhány hete viszon mindez megfordult és mostmár szinte egyáltalán nem szól. Ha én akarom ráültetni a bilire/WC-re csak akkor hajlandó ha ígérek neki matricát vagy valami más jutalmat. Mi lehet ennek az oka? Mit tehetnék, hogy újra szóljon ha kell neki?
Válaszát elõre is köszönöm
Judit
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3év 3 hónapos. A bilit régóta ismeri és már 1,5 éves kora óta nem kakil be. 2 éves kora óta szól ha pisilni kell. Már csak a wc-t használja mert Õ már nagy, de éjszaka olyan mélyen alszik, hogy még pelust használunk, mert bepisil. Próbáltuk, hogy este keveset vagy nem iszik, két óránként felébresztjük és ráültetjük a wc-re és bele is pisilt, ekkor nem volt gond száraz maradt a lepedõ, bár mi kicsit fáradtan ébredtünk. A gond az, hogy arra sem emlékezett, hogy pisilni voltunk az éjjel, mert a wc-n is aludt, csak reflexbõl válaszolt: "Kész vagy?" "Kész!" hangzott a válasz. Visszatettük az ágyába, és mintha nem történt volna semmi aludt tovább. Délután nem pisil be, nem is használunk pelust, csak ritkán, ha nagyon elfárad és sokat (2,5 órát) alszik, akkor becsorog. Általában 1- 1,5 órát alszik délután akkor nincs baj, mert lefekvés elõtt pisil. 1,5 hónap múlva óvodába megy. Próbáltam jutalmazással is, hogy ha nem pisil be, akkor kap egy matricát, mert így tudtam bármi másban motiválni és bevált, de a pisi ügyben nem jutottunk így sem elõrébb. Leszidni nem szoktam, "Nincs semmi baj a Maca (mosógép) kimossa jó?" lehúzom az ágynemût és kimosom. Várjak még és ne eröltessem majd éjjel is fog szólni magától, vagy hallgassak a mamára és ébresztgessem éjszaka, de nem is veszi észre hogy kiviszem a wc-re. Van ennek így értelme? Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
A kislányom most lesz 4 éves, de még ejszakára mindig pelenka kell neki.Az a baj, hogy már a bõre is begombásodott az éjszakai bepisilések miatt.
Próbáltuk éjjelente kivinni, de akorra már mindig be volt pisilve, így mindig visszakerül rá a pelenka. Mit tegyünk?
Kérem segítsen!
Tisztelettel:Mné
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
4 éves kislányom közösségben tapasztalt szorongásával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. A kislány egy éve jár óvodába. Kiegyensúlyozott és szeretõ családban neveljük, ahol gyakran vagyunk együtt családi ünnepeken, unokatesókkal is. Mivel van egy két éves testvére, még itthon vagyok gyesen, itthon sokat szerepjátékozunk, sokat mesélünk (több hosszabb mesét is végig hallgat már) hintázunk, énekelünk. Én úgy érzem, mindent megteszek annak érdekében, hogy boldog gyermekkora legyen. A napirendje is kiegyensúlyozott, evési, szobatisztasági gondjaink sosem voltak. Ugyanakkor az óvodában, illetve számára új gyermekközösségben nem találja önmagát. Itthon sokat beszél, cicsereg, önmagában is játszik, idegen gyermekkörnyezetben viszont alig mer megszólalni, anyás, nem mer játékot kezdeményezni a többiekel és emiatt letõrt is néha. Van benne ilyenkor valami gátlásosság, amit nem tudom , hogy lehetne feloldani. Én hogyan segíthetném a boldogulását? Vagy csak menjen minden a maga útján? Egy hónapja volt egy mandulamûtéte, és kiderült, hogy már alig hallott a fülére. Lehet, hogy ez az oka a gátlásosságának?
Válasz >>>
Kedves Óvónõ, ill. szaktanácsadó!
Gond vagy nem gond azt így nem tudom, de a kislányom két éves lesz jövõ hónapban. Mivel itt a nyár elkezdtük a szobatisztaságot. A bilit elhárítja csak fürdés elõtt és kb. 1 másodpercig ül rajta, de ha mondom neki minden pelenkázás elõtt, hogy megyünk a WC-re pisilni minden zok szó nélkül jön és ráül, még újságot is szokot kérni. Oda rendszerint sikerülni is szokot a kis és nagy dolog. Ha kint vagyunk bugyikát szoktam ráadni, ha kérdezem azt mondja hogy nem kell, de ha bepisil akkor el kezd sídogálni, hiába mondom hogy nem baj majd megtanulod mikor kell szólni.
Helyesen járok el vagy nem.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 4 éves, még éppen kiscsoportos óvodás. A prolémánk az, hogy a kisfiam azt mondja, nem szereti az egyik óvónõt. Nem igazán tudom, mitévõ legyek ebben a helyzetben, ugyanis nekem is az az érzésem, hogy nem árad túl sok szeretet a kicsi felé. Ami nehezítheti az óvónõk helyzetét az az, hogy a kisfiam nem igazán "minta" gyermek, elmondásuk szerint sokszor lerombolja a gyermekek játékait, vagy esetleg odacsap valakinek. A róla adott jellemzésben is sajnos az szerepel, hogy nem illeszkedett be. Ez részben biztosan az itthoni konfliktusokból adódik, amely a férjem és köztem van, de a kisfiamnak ettõl függetlenül van jó oldala is és igen szerethetõ gyermek. Az óvodában azonban szerintem a jó oldala vagy ritkán mutatkozik meg vagy óvónénik "túlreagálják" a helyzetet. Most már kezd barátokat szerezni, de az volt a fõ probléma, hogy tengõdik, és nem foglalja el magát, illetve a gyerekek már kezdték a "rossz" jelzõt ráragasztani. Ezért szóltak is nekem az óvónõk, de ez már annyira az év vége felé történt, hogy a nevelési tanácsadóban nem tudtak foglalkozni érdemben az esettel. Majd õsszel. Szóval lehetséges, hogy a kisfiam nem egész nap az elfogadható, könnyen szerethetõ oldalát mutatja az oviban, de úgy érzem, hogy ezt fõleg az egyik óvónéni érezteti is vele. És most a gyermek szólt is nekem. Nem tudom, ilyen esetben hogyan kell kezelni a problémát. Jót teszek-e, ha ezt elmondom az érintett óvónéninek. Olyan szívesen beszélnék a vezetõ nõvel vagy más óvónénikkel az oviból, de nem tudom, hogy ez milyen hatással lehet az eseményekre.
Az óvóda nagyon közel van hozzánk és a munkahelyemhez is. Nem is ide tartozunk, de én írtam kérvényeket tavaly, hogy vegyék fel ide a kisfiamat, mert egyrészt közelebb van mint a másik, másrészt pedig igen jó híre van, és nagyon tetszett a program, a környezet és minden anyuka, akivel beszéltem, nagyon dicsérte az ovit. Ezzel szemben tény, hogy amikor bemutatták a két óvónõt tavaly augusztusban, volt egy rossz elõérzetem. Nem tûntek igazán kedvesnek, és összehasonlítva pedig a másik kiscsoport óvónõivel, ég és föld. Tulajdonképpen szinte az összes többi óvónõ rokonszenvesebbnek tûnik a mi óvónénieinknél. Persze errõl már többször beeszéltem a többi anyukával is, nekik is többségében hasonló a véleményük, csak éppen a gyermekük nem jelezte feléjük, hogy nem szeret odajárni. Tény, hogy az óvónéniket ritkán látom természetesen mosolyogni, nem láttam még, hogy leguggolnak a gyermekek mellé, ha bajuk van, nem mesélnek nekik elalvás elõtt, és nem különösen jó a kommunikáció a szülõkkel. Ez alatt azt értem, hogy nem igazán kapunk visszajelzést a gyermek óvodai "életérõl". Ugyanis a gyermek feje fölött nem szeretnek beszélni arról, hogy mit csinált aznap a gyermek. Másképp meg nem közlik. Fogadóórán lehet errõl beszélni, de az meg ritkán van. Vagy minden két hétben kellene kérnem egy lehetõséget, hogy összefoglalják a gyermek ca két hetét? Természetesen nem minden mozzanatról szeretnék tudni, de szinte semmit nem tudunk. Más szülõk is így vannak ezzel.
Szóval kérem Önt, adjon tanácsot, mitévõ legyek ebben a helyzetben.
Válaszát elõre is köszönöm.
Adél
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2,5 éves, januártól indul az óvodába. Rengeteg idõt tölt rajzolással. Bal kezes. (számomra még mindig furcsa mert férjemmel együtt jobb kezesek vagyunk)Rajzaiban leggyakrabban embereket rajzol, ahol a fejébõl rajzol kezeket, lábakat, illetve megrajzolja a szemeket, orrot és szájat. Ami nekem nagyon furcsa az hogy mindent fejjel lefelé rajzol. Ha kész a rajzzal átfordítom a papírt és minden arányos. Ez balkezes sajátosság vagy van valami jelentése, jelentõsége?
Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Szép napot!
Kérdésem a következõ lenne.
Kisfiam jelenleg egy teljessen vegyes (3-7 éves)oviscsoportba jár.Most költöztünk el,és bár ugyan abban a kerületben maradtunk,van egy másik ovi itt a közelünkben,ahol müködik tiszta középsös csoport is.A régi ovinkhoz BKV-val kell utazni kb.20 percet.Fiam idén Decemberben lesz 5 éves.A régi ovinkban az Óvonénik elmondása szerint, nem igazán tudják felkészíteni az iskolába menõ nagycsoportosokat,mert rengeteg kicsi jött csoportunkba az év közben is ill.ovikezdéskor szintén jönnek még.Fiam egyébként sem rajong a kicsikért,azt mondja mindig sírnak:)
Gondolkodom rajta ,hogy esetleg idén Szeptembertõl átiratnám a másik oviba "tiszta középsõs" csoportba.
Szeretném a véleményét kérni!
Elõre is köszönöm: S.Szilvia
Válasz >>>
Tisztelt óvónö! Tanácsát szeretném kérni az alábbi esethez: kisfiam kiscsoportos óvodás.A múlt kedden körjáték játszása közben baleset érte, a mögötte futó fiú hátulról ráesett és beütötte a fejét a betonba, alaposan lezúzta az arcát, térdeit.Az eset kb. 11 óra körül történt, én délben tudtam meg, amikor mentem érte. A tanító néni kisebb balesetként írta le (én még akkor nem láttam, mert el volt vegyülve a többi gyerek közé). Mikor szembejött és levettem a kalapját, elborzadtam a látványtól. A homloka közepén egy 10x5cm-es véraláfutásos duzzanat keletkezett, nem beszélve a zúzódásokról. Kézen fogtam, rohantam haza és vittem a sebészetre. Óriási szerencsével nem sérült a koponyája, de másnap fej-és fülfájásra panaszkodott, ezért újra el kellett vinni a kórházba, ahol megállapították, hogy az ütéstöl feltehetöen megsérült a dobhártya, lekezelték, a héten megyünk hallásvizsgálatra. Az orrát ért ütéstöl elferdült az orrsövény és 2 tejfoga felcsúszott 2 mm-t az ínyébe.Ezek után az igazgatónönek megírtam, hogy mi történt és hogy a fiamat az adott héten már nem viszem. Ma már jól volt, követelte a gyerekeket, ezért elvittem az óvodába. Szerettem volna megbeszélni az igazgatónövel, aki épp délelöttös, de hátat fordított és elment elölem.Tehetelenül álltam az ajtóban, majd eljöttem. Most nem tudom, mitévö legyek, délben az anyósom megy a fiamért. A kapcsolatom a tanító nénikkel jó volt, és nem értem ezt a viselkedést.Tanácsát elöre is köszönöm.
Üdvözlettel egy tehetetlen anyuka
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
