Orsolya kisfia 3,5 éves, és a 2 éves korban tapasztalt kezdeti sikerek után teljes visszaesés tapasztalható a gyermeknél, legalábbis otthon...
Kedves Óvónéni!
Kisfiunk márciusban lesz 4 éves. A bilizést mindenféle elõzetes próbálgatások nélkül 4 hónappal a 2. szülinapja után kezdtük el. Pontosabban kezdte el a férjem édesanyja, aki egyébként bölcsõdei gondozónõ és vezetõ volt. Én azért nem voltam jelen, mert 9 hetes várandós voltam és a komplikációk miatt egy hétre kórházba kellett mennem. Távollétemet a kisfiam jól viselte, nem sírt, sõt amint említettem még a bilire is ráült és pisilt, talán még kakilt is. Aztán hazatértem után azt vettük észre, hogy szép fokozatosan a bilizésre egyre kevésbé hajlandó. Majd eljött az õsz és teljesen visszaesett. Az azóta eltelt idõszakot úgy jellemezném, hogy idõnként rövid idõre elõreléptünk, aztán vissza. Idõnként sikerült motiválnunk (Pl. vele egyidõs gyermeket ha látott a WC-n, vécémanó, illetve a WC falára a papírra csillagokat rajzoltunk és ha volt pisi vagy kaki, mindig kiszínezhetett egyet). De ezek a sikerélmények csak 1-2 hétig tartottak, utána teljes visszaesés, de olyan szinten, hogy pelenkát kellett ráadni, mert kb. 20 nadrág kellett volna pelus nélkül naponta. Sosem zavarta, hogy tiszta pisi a nadrágja és a lába. A harmadik szülinapja elõtt nem sokkal, január végén született meg a kisöccse, akit egyébként imád, puszilgatja, nyugodtan szoptathatom, nem bántja, játékokat ad neki, hogy ha sír, stb. Júniusban komolyan aggódni kezdtem, mert szeptembertõl ovi és ugyan a pelenka nyáron lekerült róla, de állandóan bepisilt. Aztán ovi elõtt talán egy héttel legalább elértük azt, hogy nem pisilt be napközben, igaz rendszeresen mi figyelmeztettük, hogy menjen el WC-re. A délutáni alvás alatt pedig hol bepisilt hol nem. A kakilással semmi gond nincs, szól és megy. Hát így vágtunk neki az óvódának, a házirend alapján nem éppen az ovi elvárásainak megfelelõen. Az oviban aztán a nappali-ébrenléti szobatisztaság rendezõdött, de az ágynemût szinte minden nap hazahozom mosni. Tapasztalataim alapján azt hiszem kivételes helyzetben vagyunk, mert szerencsére az óvónénik és a dadus is maximálisan tolerálják a helyzetet. Sõt azt mondják, hogy ez csak nekem kellemetlen, mert állandóan mosnom kell, találkoztak õk már ilyen gyerkõccel, vigyek váltóágynemût!!! Legyek türelemmel (nem magánóvodáról van szó, egy mezei lakótelepi óvoda). Otthon viszont ha nem szólok neki, hogy menjen vécére, bepisil, rosszabb esetben még nem is szól, csak a tócsát látom a szõnyegen, ágyon, vagy ahol éppen játszott. Én eddig elég türelmes voltam, elfogadtam, hogy fiúknál egyébként is lassabban megy a dolog, a modern pelenkák is hátráltatják a folyamatot. Bíztatni kell, nem szídni. Ha idõnként nem is értünk egyet az elõrelépés módjában a családban (ide értem a nagyszülõket is, mindig sikerül megbeszélni (nem a gyerek elõtt) és a nagyszülõk elfogadják az álláspontunkat. (Ebben is szerencsések vagyunk) De a legutóbbi esetnél betelt a pohár és elfogyott a türelmem, mert meseolvasás közben az ölembe pisilt be, úgy hogy elõtte kb. 3/4 órával voltunk pisilni. Lehet, hogy nem kellett volna, de mondtam neki, hogy szégyelje magát, nagyon szomorú vagyok, lassan már négy éves stb. A háziorvostól kaptunk beutalót és megyünk majd az urológiára, de azt mondta, hogy lelki tényezõk is szerepet játszanak benne (gondolom a kistestvérre célzott). Egyébként teljes, szeretõ családban élünk, apukája viszi reggelente az oviba, én megyek érte a kisöccsével. Az óvó nénik szerint a kisfiam nagyon értelmes, választékosan beszél, érdeklõdõ, úgy gondolom szellemileg teljesen megérett a dologra. Véleményem szerint fizikailag is, mert az autóban 5-10 percet vissza tud tartani, ha muszáj. Nem akarok telhetetlen lenni, elfogadom, hogy mélyen alszik és ezért pisil be, de úgy gondolom, hogy egy ekkora gyerektõl elvárható lenne, hogy legalább napközben odafigyel arra, ha pisilnie kell. Ha az oviban megy (csak néha-néha van baleset), akkor otthon miért nem? Hogyan lehet ezt szülõként kezelni, mert megrígatott már egy párszor a helyzet. Hogyan lehetne motiválni, illetve jutalmazni. Tudom, hogy ne bántsuk érte még szavakkal sem a gyereket, de hogy lehet "ép ésszel" lereagálni pl. az ölbe pisilõs jelenetet?
Segítségét elõre is köszönöm.
Üdvözlettel: Orsolya
Válasz:
Kedves Orsolya!
Az urológiai vizsgálatok remélhetõleg megnyugtató eredménnyel fognak zárulni, ebben az esetben javaslom, játékosan és a helyzet ellenére is a lehetõ legnagyobb türelemmel forduljon a probléma felé. Nem megy ki magától pisilni? Akkor egyelõre Ön küldje ki (eleinte gyakrabban, késõbb egyre ritkábban), valamint ezzel párhuzamosan hozza meg a kedvét ahhoz, hogy MAGÁTÓL IS LEGYEN KEDVE KIMENNI! Hogyan képzelem mindezt? Természetesen játékosan. Ennek konkrét kivitelezéséhez ajánlom Önnek az általam összeállított "A játékos, könnyed szobatisztaságért!" termékcsomagot, melyben pontos iránymutatót adok mindehhez!
Az alvás alatti bepisilés nem esik tudati szabályozás alá, így befolyásolni sem lehet. Az óvónõk, dadusnénik által tanúsított megértõ, türelmes magatartás nagyon elismerésre méltó és igazán tudatos nevelõi hozzáállást bizonyít. Meglátják, a probléma a természetes idegrendszeri éréssel párhuzamosan rendezõdni fog.
