Anita úgy érzi, minden próbálkozása ellenére sem jutnak elõbbre kislányával a szobatisztaságra nevelés terén.
Kedves Óvónõ!A kislányom aug 15-én lesz 28 hónapos.26-hónapos volt mikor elöször megmutattuk neki a bilit ,és hogy mire való.Nem igazán érdekelte a dolog.Ha néha éppen akkor ültettük rá a bilire amikor pisilnie kelett belepisilt,de magától nem szólt sosem.A védõnönk tanácsára vissza adtam rá a pelust és 2-3 hét után újra próbálkoztunk,abban a reményben hogy hátha akkor már jelzi a szükségletét.Az eredmény szinte ugyan az mint elötte,Õ magától egyáltalán nem jelzi ha pisilnie kell ,mi visszük és ültetjük rá.Közben az egyik este kijelentette hogy Õ már nem akar a bilibe pisilni,hanem a wcbe szeretne.Vettünk szükítöt ,és szemmel láthatóan tetszik Neki ha a Wcbe pisilhat.A legnagyobb bajom az ,hogy,pár hete ez az úgynevezett "dackorszak" elöjött nála,mindenre az a válasza hogy "nem","nemakarom".Így aztán most hiába hordom a wcre mint eddeig,ha olyan kedve van akkor közli hogy nem kell pisilnie ,persze mondanom sem kell hogy bemegy a szobába bepisil,és sírva jön ki hogy anya kérek egy másik bugyit.Mindig kérdezem tõle hogy kell-e pisilnie,de Õ mindig azt mondja hogy nem.De van olyan napja hogy magától megy pisilni,de ha én megyek utánna hogy segítsek akkor azt mondja hogy már nem kell és kimegy a wcböl.Sokszor látjuk rajta hogy pisilni ,kakilnia kell de ha megkérdezem azt mondja ,nem kell.Azt csináltuk a férjemmel a minap hogy nem vittük el wcre mint eddig,csak mondtuk Neki ha kell szóljon,de nem szólt ,így aztán szinte minden pisi a bugyiba ment.Megelégeltem a dolgot és vissza adtam rá a pelust,erre Õ azt mondja hogy bugyit szeretne felvenni,én meg mondtam neki hogy bugyit csak az hordhat aki a wcbe kakil, pisil.Persze egybõl megigérte hogy szólni fog ha kell neki,de persze hogy nem szól!Kérem adjon tanácsot mit tegyek!?Köszönöm Oné Anita
Véleményem szerint a szobatisztaságra nevelés kezdeti idõszakában nem jellemzõ (és épp ezért hiábavaló elvárás), hogy szóljon a gyermek, ha pisilnie kell. Ez egy bonyolult, összetett tanulási folyamat eredményeként alakul ki. El kell fogadnunk, hogy az alábbi fejlettségi fokozatok egymásra épülnek, így nem lehet a dolgok elé menni: "érzem az ingert" > "tudatosodik bennem az inger" (azaz tudom, hogy ha ezt érzem, az azt jelenti, hogy mindjárt jön a pisi, kaki) > jelzem a szükségletet > végül adekváltan cselekszem, azaz leülök a bilire.
A felnõttnek mindez rutinná vált, természetes dolog, de egy kisgyermeknek korántsem az. Mindenek elõtt, azt javaslom, szoktassa meg a kislánnyal, hogy a pisi, kaki a bilibe, WC-be való. Kérdezõsködés nélkül, napirendbe épített "programként" ültesse le bizonyos idõszakokban a kislányt. Ám hogy ezt ne érezze erõszakos tukmálásnak, adjon lehetõséget neki a választásra: bilibe vagy WC-be szeretné végezni a dolgát? Ha a kicsinek van választási lehetõsége, nem érzi magát rákényszerítve a dolgokra.
Elõbbiekkel párhuzamosan erõsítse meg játékosan is a folyamatot, azaz játékkal próbálja elérni, hogy a bilizést, WC-zést örömmel végezze. Erre többféle megoldási módot javasolok "Szobatisztaságjátékkal, könnyedén" c. könyvemben, melyhez elengedhetetlenül fontosak a "Játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag" további eszközei, játékai is. Megtekintheti és megrendelheti a fenti képes linkre kattintva.
Sok sikert kívánok!
