Levélírónk kétségbeesve fordult Óvónõnkhöz, mert 3 és fél éves fia még mindig elutasítja a bilibe kakilást.
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves, de gondok vannak a szobatisztasággal. Óvodába jár, ahol eddig elnézték, ha néha baleset történt a bugyiban, de kezd náluk betelni a pohár. Kisfiam böcsõdébe is járt, ott még lehetett pelenkát vinni és szükség is volt rá, mert 2 éves koráig abszolút nem volt hajlandó bilire, wc-re ülni. Még a mai napig is elõfordul, hogy befolyik a pisi. A kakilással azonban nagyobb probléma van. Nem szól, ha kakilnia kell, hanem a bugyiba végzi el a dolgot és van, hogy még akkor sem szól, amikor már megtörtént a baleset. Képes a saját kakis bugyijában lenni és sokszor alig akarja engedni, hogy egyáltalán levegyem róla a kakis bugyit és megtöröljem a fenekét. Néha sír is ezért. Az óvodában is szóltak, hogy tegyek valamit, mert nem jelzi a kakilást (vagy csak ritkán) még akkor sem, amikor megtörtént. Sõt, állítólag az óvónõtõl megkérdezte tegnap a kisfiam amikor bekakilt, hogy most nem versz meg? Nem hiszem, hogy az óvodában bántották volna emiatt, mert nagyon kedves óvónénink van, mi itthon pláne nem bántottuk soha a bekakilásért, ezért egyáltalán nem értem honnan jutott eszébe ilyet kérdezni az óvónõtõl. Bár csodát nem várok Öntõl, kérem segítsen valamilyen tanáccsal, mit tehetnék? Már nagyon kétségbe vagyok esve, azért is kerestem valamilyen fórumot ezügyben. Úgy érzem én mindent elkövettem már, hogy szóljon, ha kakilnia kell. Félórákat beszélek neki róla. Amikor látja a szomorúságomat, rögtön ráül a bilire, ha kell kakilnia, ha nem. Tegnap éppen sikerült a bilibe nyomni valamennyit, de negyed óra múlva már a bugyi is megtelt. Mit tehetnék? Õ egy okos gyerek, 1,5 éves kora óta gyönyörûen, tisztán beszél, mondókázik, semmi gond nincs vele, a szobatisztaságon kívül.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Úgy gondolom, gyermekére leginkább az érzelmein keresztül lehet és érdemes hatni, természetesen a játékos megoldások mellett. (Utóbbiról részletesen olvashat korábbi válaszaimban) Ha anyu vigasztalására legközelebb ráül a bilire és sikerül bele produkálnia, még ha csekély mennyiségrõl is van szó, nagyon-nagyon dicsérje meg! Ha ezek után a maradék belemegy a bugyiba, így konstatálja a dolgot: "Úgy látom, még kellett egy kicsit kakilnod és véletlenül becsúszott a bugyiba. Nem baj, legközelebb biztos az egészet a bilibe fogod nyomni".
A lényeg, hogy érezze a felé irányuló bizalmat. Ezzel és a játékos megoldásokkal csodát tehet.
