Szabi már 3,5 éves óvodás, ám a szobatisztaság még komoly gondot jelent számára.
Üdvözlöm!
A fiam 3 és fél éves már. Nem szól se a pisiért, se a kakiért, megjegyzem azért, volt már olyan, hogy azt mondta pisilni kell. Kisérgetem pisilni, így pisil, viszont kakilni nem hajlandó bilibe, a WC-tõl meg retteg a kakilás terén. Legjobban elbújni szeret, vagy alvásnál a sötétben benyomja! Különben értelmes, okos, de SOS, segítsen valaki, mert ez tarthatatlan és ovisok vagyunk már, igaz ott csak mondjuk heti egyszer kakil be, a bepisiért mondjuk nem szólnak különösebben, az más gyerekekkel is elõfordul. A másik, hogy az oviban visszatartja, jórészt sikerrel, akkor 4 napig semmi Laevolacra se, aztán a gyûlölt kúp hatására elkínlódik az esti pelenkás lefekvésig, míg megkönnyebbül.:(
No, most volt idõm bekukkantani, látom sokakat érdekel a téma, és nem vagyok egyedül a gondokkal.
Nos, a pisilést már nem is tartom gondnak egyáltalán, annyira hozzászoktam, hogy idõnként kérdezem, igaz nem mondja, hogy kell (az olyan ritka, hogy nem említem), és megyünk gond nélkül csurgatni a WC-be. Hálisten az oviban is megértették, hogy a fiam ilyen és ritka esetet kivéve, hogy nincs erre idejük, viszik pisilgetni.
A kakilás miatt viszont szégyellem magam, hisz sem õk, sem én nem tudom semmivel rászedni (pedig ha ott vagyok egyértelmû, mikor kell kakilnia), hogy ráüljön. Képes visszatartani a pelusig vagy amíg magára hagyom, de szinte ordít belõle a feszültség, annyira televan...
Engem annyira nem zavarna a dolog, de van ovi és a párom szülei is persze: Mikor fogsz már bilibe kakilni? Felém: Mikor lesz már szobatiszta, miért nem szól stb.????
Az óvónénik gondoskodnak róla, de látom a kaki témánál az undort rajtuk. A dadusok állítólag szeretik, mert okos, a gyereket az is ismeri, aki nem is a csoportban nevelõ. A nekem mondottakból mi az õszinte, nem tudom. Állítólag nem szidják a baleset miatt és a gyerekeket is titják a gúnyolódástól. Ezt hogy lehet????
Az orvostól és pszichológustól idegenkedem. Az orvosom többször elmondta, hogy nincs szervi baj, talán egy ideggyógyász segíthetne. Azt már nem szeretném!
Kérem, válaszoljon, mert el vagyok keseredve!
A 3 és fél éves Szabi anyukája
Válasz:
Kedves Anyuka!
Csak a másoknak is javasolt játékos megoldásokat tudom Önnek is tanácsolni, ezekrõl korábbi, ilyen témájú válaszaimban sokat olvashat. Pl: Maci bilire ültetése, nem tudja, hogyan kell kakilni, kisfia megmutathatja neki... végül a macinak sikerül (a végterméket só-liszt gyurma mû-kakival imitálják). A játék során a kisfiú szorongásai fokról-fokra oldódni fognak.
A probléma kiváltó oka általában abban rejlik, hogy a gyermekek székletüket saját testük részeként fogják fel, amit nem szeretnének szabadon engedni a külvilágba, ill. látványosan elszakadni tõle. Gyakori gond, hogy a külsõ környezet érthetõ sürgetése nyomán a gyermekek a konfliktus helyzet elkerülése miatt inkább visszatartják székletüket. Ez pedig még nagyobb bajt indukál, hiszen a kaki egyre keményebb lesz, így a székelés egyre fájdalmasabbá válik. Ördögi kör ez, de ki lehet belõle törni. A fent említett játékos megoldásokon túl ajánlom, hogy amikor Szabi már szemmel láthatóan nagyon-nagyon közel van a kakiláshoz, akkor a következõ szavakkal ültesse le: "Csücsülj a bilire és pisiljél, jó?" Mivel nem kakilást, hanem pisilést kér tõle, nem érzi magát sarokba szorítva, ám a pisivel együtt már a kakit sem tudja visszatartani. Remélhetõleg ekkor meg fog törni a jég, így volt ez anno kislányomnál is.
Sok sikert!
