Levélírónk 2 éves kislánya pisilés tekintetében többé-kevésbé szobatiszta, ám kakilás terén még nincs fejlõdés. Az aggódó szülõ kissé elégedetlen eddigi eredményeikkel.
Kedves Óvónõ!
Napok óta olvasgatom a válaszleveleit, kutatván az okokat,de lassan rá kell jönnöm, hogy talán én hibáztan a szobatisztaságnál 2 éves kislányomnál.Szokásként jól kialakult benne, hogy reggel,este ,alvás elõtt után kérésünkre, de akár magától is ül a bilire pisilni.Kakilni csak párszor,inkább a pelenkába.Hideg lévén az átmeneti idõszakban Libero nadrágpelenkát( királylányos mintájú) használunk, amelyre vigyáz,de séta alkalmával be-becsurog, ha pisil rögtön szól: A Bóbita vizes lett. A Bóbita nem szeret vizes lenni, se kakis.stb. De az elmúlt 2 hónap alatt csak ennyit sikerült elérni,nem szól vagy ha jelzi,hogy kaki lesz, nem marad meg se a bilin, se a WC-én,sõt kéri vissza a Bóbitát, és belekakil. Napjában 1-2 nadrágpelenka fogy el, mert ha picit pisis vagy kakis nem tûri meg magán,próbál vetkõzni és tiszta "Bubit" felvenni. A páromat nem zavarja ez a helyzet,sõt be kell látnon a válaszai alapján, hogy egy talán egy jó folyamatban haladunk alõre a szobatisztaság felé. De érzem magamon, hogy kissé türelmetlen vagyok, talán azért, mert végtelenül okosnak tartom,jól beszél vagy talán mert jövõ augusztustól bölcsödébe szeretném adni, és jó lenne, ha addigra szobatiszta lenne, bár érzékenysége révén biztos nehezen fogja õt majd érinteni.Igen, a környezetem is hozzájárul ahhoz,hogy már elkezdtem vele a szobatisztaságra nevelést.Sõt már délutáni alvásból is ébredt szárazon,de mivel sírva ébredt, míg megnyugtattam, tele is lett a pelus.Úgy látom jó különbséget tesz a pelenka és a leszoktató pelenka között. Mit tehetek ebben az átmeneti szakaszban, mert a megszokott idõben használja a bilit, de még nem szól, félóránkénti kérdéseimre pedig csak "Nem kell!" válasz.Bár látom rajta az igyekezetet, mert maga is meggyõzõdik tapintás útján, hogy van e benne pisi,de az utolsó pillanatban szól,és kérésemre, mint említettem soha nem volt igen vélasz.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Nem igazán értem az aggodalmát, egy 2 éves gyermeknél (sõt még a valamivel idõsebbeknél is) ez óriási eredménynek számít. Az ürítési inger egyre tudatosabb nála és a bilit sem utasítja el! Sõt, még az enyhén nedves bugyipelus is zavarja õt, ami szintén nagy szó. Véleményem szerint semmi ok nincs aggódni vagy sürgetni az újabb eredményeket, örüljön annak, amit idáig megvalósítottak. Meg fogja látni, ha nem forszírozza türelmetlenül a továbblépést és nem sürgeti az újabb eredményeket, kislánya is sokkal nyitottabb lesz a további együttmûködésre. Soha ne adjon hangot elégedetlenségének, ha becsúszik a kaki, pisi, helyette dicsérje meg, ha szól utána. "Okos vagy, hogy szóltál, akkor most lecseréljük a bugyipelust. ... Most elfelejtettél ráülni a bilire, de nem baj, mert legközelebb biztosan eszedbe jut." A lényeg, hogy inkább a pozitívumokra és a gyermekébe vetett bizalomra helyezze a hangsúlyt, így kicsi lánya is sokkal motiváltabb lesz a továbblépésben. Ha pedig még nem akar elõre szólni, ha pisilni kell, akkor figyelje a jeleket. Amint szükségesnek látja, ültesse rá a bilire. Egyelõre ennyi is elég.
Aggodalomra semmi ok, nyárra biztosan sikerül majd elérni a teljes szobatisztaságot, de ne próbálja siettetni a folyamatot, mert könnyen az ellenkezõje sülhet ki belõle!
