Egy anyuka aggódva írja, hogy a 2 éves korára nagy nehezen szobatisztává lett gyermeke a bölcsi kezdés óta ismét bepisil. Mit lehet tenni?
Kedves Óvónõ!
Kislányomat már 1 éves kora óta szokatom a bilizésre. Minden reggel ébredés után rátettem a bilire, és szépen sikerült is megszoknia, hogy belepisilik. 20 hónapos korára elég érettnek láttam arra, hogy levegyem róla a pelenkát, és pamut alsónemût kapjon nappalra és éjszakára is. Két-három napig nagyon nehezek voltak a nappalok, de aztán egyszerre csak szobatiszta lett. Alvás közben soha nem pisilt be. Ráadásul nem is a bilit, hanem a vécét használtuk – szûkítõvel. Voltak olyan idõszakaink, amikor három hétig sem pisilt be. Hozzáteszem, általában idõközönként vittem ki a vécére, és szerintem megszokta, hogy akkor pisiljen. Kakinál mindig szólt, szinte soha nem is volt kakis baleset. Csak lassacskán szokta meg, hogy ha pisilnie kell, akkor szóljon. Ez is általában idegen helyen volt jellemzõ, otthon inkább kivárta, hogy kivigyem a vécére. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem történtek balesetek!
Úgy gondolom, két éves korára szobatiszta lett.
De két évesen elkezdtük a bõlcsõdét! És itt kezdõdtek a problémák!
A bõlcsõdében minden nap legalább kétszer bepisilik, és sajnos – ami engem teljesen ledöbbentett, még a déli alváskor is elkezdett bepisilni, ezért alvásra bugyipelenkát adtak rá. Az egyik gondozója gúnyosan megjegyezte, hogy nem tapasztaltam, hogy a kislány szólna, ha pisilnie kell?
Mit tegyek, kedves Ovónõ?
Már otthon is kezd rászokni, hogy nem szól, csak elvonul és bepisilik, naponta többször is! Eléggé kétségbe vagyok esve, mert már szobatiszta volt, de most kezdõdnek csak a problémák!
Vagy ez csak alkalmi probléma lesz, és újra visszatér az eredeti kerékvágásba?
Elõre is köszönöm a segítségét!
Egy aggódó anyuka
Válasz:
Kedves Anyuka!
Kislánya még épphogy magáévá tette a szobatisztaság szabályait, a bölcsõde kezdés lelki terhe minden eddigi eredményt lerombolt. Valószínûnek tartom, hogy ha nem kezdték volna el a bölcsõdét, hanem továbbra is a megszokott, érzelmi biztonságot nyújtó otthoni közegben maradhatott volna a kislány, mindez nem történt volna meg.
Feltételezem, hogy a bölcsõdekezdés szükségszerû kényszerhelyzetbõl történt, így a jelenlegi körülmények között kell megoldást találni a problémára. (Egyébként azt javasolnám, ne erõltesse a bölcsit és ha teheti, maradjon otthon a kislánnyal.) Ha mindenképpen szükség van a bölcsõdére, akkor feltétlenül kérje a gondozónõk aktív együttmûködését. T.i.: ne várják, míg a gyermek magától szól, hanem biz. idõközönként õk küldjék el pisilni. Az alvás alatti bepisilés a beszokással és a lelki egyensúly helyrebillenésével párhuzamosan rendezõdni fog. Javaslom tehát, ne aggódjon, hanem kérje a gondozónõk segítségét!
