Tisztelt Óvónő! A kisfiammal rengeteg gondunk van a kakilás terén. 2,5 éves a pisi szépen a Wc-be megy, egyedül, állva pisil, de a kakilás még mindig probléma. 2 éves korában annyira nem sikerült, hogy már se a pelusba, se a Wc-be, se a bilire nem volt hajlandó. Így aztán "bedugult" volt olyan,hogy 4 napig nem kakilt. Most taktikát váltottam, elmentünk és vettünk neki új bilit. Ő választotta ki és kifizethette. Ez tetszett is neki, 3 napig ügyesen belekakilt, most megint a pelusba csúszik inkább. Rettenetesen érzékeny, ugyanakkor egy kis vadóc. Van egy kisöccse aki 13 hónapos, állandóan "neveli", sokszor "élni" se hagyja. Mit kezdjek vele? Hagyjam rá, vagy szigorúbban kezeljem a bilitémát?
Válasz:
Tisztelt Szülő!
Jó úton haladnak, fő a játékosság! A háromszori siker mindenképpen azt mutatja, megtört a jég! Most már rájött a fiúcska, hogy nem kell félni, szorongani a nagydologtól, ezt is ügyesen meg tudja oldani. Javaslom, hogy semmiképpen ne szigorral, sokkal inkább indirekt módon motiválva próbálja megközelíteni a dolgot. Pl: „Látom, most pelusba kakiltál, biztosan nem volt kéznél a bili. Hova készítsem ki, hogy majd rá tudjál ülni? Ide jó lesz? Vagy inkább a másik sarokba? Milyen mintájú Wc papírt készítsek elő? Virágosat vagy másikat?” Fontos, hogy a gyermek itt is érezze úgy, mint a bili vásárlásnál, hogy a választás joga az övé. Ő dönthessen a körülményekben, így úgy érzi, ez nem egy kötelező dolog, sokkal inkább egy csábító alternatíva. Ő választhatja meg, hogy mikor, hol, hogyan szeretne bilibe kakilni, így remélhetőleg észrevétlenül fog ráérezni a bilizés örömére.
