Kedves óvonő!
Kisfiam 3 és fél éves és a kakilással van problémánk.Nem hajlandó szólni hanem inkább elbújik és bekakil.A pisiléssel semmi probléma mindig időben szól.Valószínüleg szorongás váltja ki ezt a problémát,mert az elmúlt időszakban nagyon körülményes volt a nagy dolog.Kúpozással,később sziruppal értük el a rendszerességet.
Mivel tudnám rávenni,hogy jelezze ha kakilnia kell?Egy darabig rászóltam amiért bekakil de most már nem erőltetem. Várom válaszát.
Köszönettel.Kata
Válasz:
Kedves Kata!
Önnek valószínűleg igaza van, szorongás állhat a székelési problémák hátterében. A fiúcskát nyomasztja a kakilást övező nagy felhajtás, az azzal járó szülői elvárás súlya. Ugyanakkor megértem Önt is, hiszen egy 3 és fél éves gyermeknél már joggal várhatna el kézzelfogható eredményt. Azonban ne aggódjon, véleményem szerint megoldható a probléma. A legfontosabb, hogy első lépésben oldjuk a fiúcska feszültségeit, melyet a kakilással kapcsolatban érez. Amikor bekakil, ne adjon hangot csalódottságának, helyette közölje vele: "Úgy látom, most elfelejtettél szólni, hogy kakilni kell, de nem baj, legközelebb biztosan meglepsz engem és a bilibe kakilsz." Ha akkor sem sikerül, és sokadszorra sem sikerül, akkor is őrizze meg higgadtságát, és próbáljon mesével hatni a gyermekre: "Nézd, találtam egy levelet a postaládában, egy cukor is van a borítékban, mi lehet ez? ... Azt írja a bili tündér: ezt a varázs cukorkát csak egy olyan kisfiú eheti meg, aki már olyan ügyes, hogy egyedül tud bilibe pisilni. Ha megeszi a varázs cukorkát, kakilni is megtanul bilibe. ... Ákoska, ha nagyon jól viselkedsz, jutalomból megeheted ezt a varázs cukrot!" Ez után Ön is járuljon hozzá a "varázslat" sikeréhez, és amikor látja, hogy gyermeke elbújna és "akcióra" készülne, nemes egyszerűséggel hívja bilizni: "Gyere kisfiam, ülj a bilire és PISILJ egyet!" Így a kisfiú nem érzi magát kényszerhelyzetben, de indirekt módon mégis lehetőséget adunk neki a nagydolog teljesítésre.
