Tanácsot szeretnék kérni Öntől, mert fogynak az ötleteim, a türelmem és a szeptemberi ovikezdésig hátralévő idő. Kisfiam március közepén múlt 3 éves, szeptemberben óvódába megy. Nem szobatiszta. A bilivel "jóban van", de magától egyaltalán nem használja, és egyetlen eset kivételével még soha nem szólt, hogy pisilnie kell. Ha éppen nincs rajta pelenka, akkor is a legnagyobb lelki nyugalommal pisil a szoba közepére, miközben mosolyogva mondja :"Anya, pisilni kell!" Nem tudom elérni nála, hogy előtte szóljon, holott meg vagyok győződve róla, hogy tudja előre, mikor fog pisilni, és akár picit vissza is tudná tartani. Nemrég az orvosi váróban pisilt be 5 perccel azután, hogy megkerestük a WC-t, és felajánlottam neki pisiljen oda (gyerek WC - bölcsiben ilyet használ), de ordítás és rúgkapálás volt a reakció. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy egy rendkívül heves vérmérsékletű gyerek, tehát önmagában ez a reakció nem feltétlenül jelent nála többet egy sima "nem"-nél.
Kérdéseim:
Milyen stratégiát válasszak annak érdekében, hogy szóljon, ha szüksége van a bilire?
A témával kapcsolatos hisztikre mennyire reagáljak határozottan? Pontosabban: Bizonyos esetekben keresztül vigyem-e mindenképp az akaratom (pl. alsónadrág felvétel pelenka helyett)? /A mesélős-játékos módszer teljesen lepereg ilyen esetekben. Amúgy a bugyikat együtt vettük, ő választotta. Azt mondta szívesen fogja hordani, ám amikor tényleg fel kéne venni, jön a hiszti. Sokszor úgy érzem, csak megszokásból ellenkezik. Volt olyan eset, hogy nem figyelt oda, és nem vette észre, hogy pelenka helyett bugyit kapott. Amikor néhány perc múlva figyelmeztettem erre, "Jó, jó." - nyugtázta, és játszott tovább. Az adott pillanatban elfelejtett hisztizni, utólag pedig már nem zavarja. Én ebből arra következtetek, hogy önmagában az alsónadrággal semmi baja, egy rossz beidegződés nála a hiszti. Talán sajnálja a pelenkát./
Elnézést kérek hosszúra nyúlt, s kissé csapongó jellegű levelemért. Mivel tudom, hogy kisfiam nem tartozik az egyszerűen kezelhető, "átlagos" gyerekek közé, úgy éreztem fontosak lehetnek a részletek.
Előre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel: Montvai Dóra
Válasz:
Kedves Dóra!
Levele alapján úgy veszem észre, kisfia már csak azért is ellenkezik a bugyi viselése ellen, mert érzi, hogy ez egy kötelező dolog. Ön egyre inkább sürgetve érzi a probléma megoldását a közelgő szeptember miatt, így az is elképzelhető, hogy talán picit türelmetlenebb is a dologban. Nyugodjon meg, a nehézség kiküszöbölhető, ám ehhez alapvető szemléletváltásra van szükség. Ne próbáljon "erővel" hatni a gyermekre, mert éppen az ellenkezőjét éri el nála. A bugyi pedig semmiképpen ne legyen "muszájból hordandó" ruhadarab, helyette inkább örömmel viselje! Ennek a következő játékos módját javasolnám:
A pelenkát minden kommentár nélkül, a lehető legtermészetesebben adja a gyermekre, mintha egyáltalán nem zavarná Önt a dolog. Hagyjon pár napot, míg a kisfiú megfeledkezik a "bugyi-kényszerről", majd álljon elő a következő mesével: Tegnap séta közben Ön találkozott a parkban egy igazi manócskával, aki nagyon sírt. (Adjon róla pontos személyleírást a hitelesség kedvéért!) Ön megkérdezte tőle, miért szomorú. Azért, mert nem tudja, hogyan kell hordani a bugyit. Próbálta már a fejére húzni, de nem volt kényelmes. Próbálta a karjára húzni, de úgy se volt jó. Próbálta egyszerre mind a két lábát beledugni az egyik résbe, de úgy sem volt jó. Hogyan kell felvenni és hordani egy bugyit? Nincs, aki megmutassa neki. Szegény manó már nagyon szeretne igazi bugyis lenni, mert a manó-oviban már mindenki azt hord. Azt üzente, egy varázs távcsővel figyelni fogja az ablakból a kisfiát, mert úgy hallotta, ő a legügyesebb. Mindenki azt beszéli, ő tudja a legügyesebben felhúzni és lehúzni a bugyiját meg bilire ülni, úgyhogy tőle szeretné megtanulni. Ha ellesheti tőle a praktikát, postán küld neki egy gyönyörű meglepetést. Ez esetben valóban kapjon egy meglepi csomagot. A bugyira való rászokással egy időben aztán nincs más teendő, mint rendszeres időközönként elküldeni a fiúcskát bilizni. Egy idő után magától is menni fog.
