Először fordulok Önhöz, mert egy kicsit most elbizonytalanodtam/tunk. Kislányunk 3 és fél éves, idén januártól jár óvodába. Külföldön élünk, így idegennyelvű ovit kezdett, melyet nagyon nehezen fogadott el, talán fél év kellett hozzá. 2 hónapig otthon voltunk szabadságon, ezalatt sikerült nappalra a pelenkáról leszoktatni (addig bár kíválóan tudta tartani, érezni ragaszkodott a pelushoz). A kakilás viszont továbbra is kizárólag pelusba megy. Ilyenkor általában félrevonul, hosszabb ideig tart. Ezt elfogadtuk, nem erőltetjük. viszont amikor visszajöttünk és elkezdett ismét oviba járni, nem hajlandó pelus nélkül elindulni. Hisztizik, sír. S igazán én sem tudom mi lenne a helyes. Félek, ha ráhagyom soha nem szokik le. (Az oviban sürgetik a leszokást, de nem erőltetik. A wc-jük tiszta, színes, de pl. nincs függöny, már erre is gondoltam, hogy nem csak biztonság érzetet ad, hanem szégyenlős is.)Ebben kérném a tanácsát, hogy hogyan viselkedjem.
A másik kérdésem pedig e hosszú levél után az lenne, hogy mit tanácsol a dacossága ellen. "Csak azért is" ellenkezik velünk, még önveszélyes helyzetekben is. Már próbáltuk szép szóval, nem vagyunk a híve, de igen még a kifenekelést, zuhanyozást, büntetést (édesség megvonás)is. De igazából semmi nem használ. Néha az ellenkezőjét mondom, hogy mit csináljon, mert akkor végrehajtja (ilyenkor fejreesést, sérülést próbálok megelőzni). Köszönöm előre is, hogy tanáccsal lát el minket.
J. Zsuzsa
Válasz:
Kedves Zsuzsa!
Azt javaslom, a pelusban való óvodába indulást próbálja egy kis csellel kikerülni. Pl: Húha, nézd csak, pont elfogyott a pelenka (mutassa meg az üres zacskót), de szerencsére az óvodában még van egy darab a zsákodban. Akkor majd ott rád adom, jó? Amikor odaérnek, beszélje meg vele, hogy amíg nem sikerül újabb adag pelenkát vásárolni, addig ezzel az eggyel kell spórolni. "Csak akkor kérd az óvó nénitől, ha kakilni kell, jó?" Reményeim szerint a pedagógusok talán könnyebben rá tudják majd venni a kislányt, hogy próbálja ki a kis WC-t. Az otthoni bilibe ürítésre számtalan játékos megoldást talál korábbi válaszaimban, ezeket ajánlom szíves figyelmébe.
Feltételezhető, hogy okos kislányának a következő napokban is eszébe jut majd kérni indulás előtt a pelust, ekkor vegyen elő egy több számmal kisebb, biztosan hordhatatlan pelenkát. "Nézd, csak ilyen kicsit kaptam a boltban. Felpróbálod? ... Hú, ez sajnos nem jó, de ma körülnézek a másik üzletben is, hátha találok nagyobbat. " A lényeg az időhúzás, valamint, hogy egyre jobban megfeledkezzen a pelenkáról.
A dacos viselkedés sajnos nagyon gyakori 2-3 éves korban, melyet csak kellő határozottsággal és következetességgel lehet kezelni. Ne engedje magát sírással, hisztivel befolyásolni. Az élet- és balesetveszélyes helyzeteket követően pedig mindig mondjon tanmesét "Nemakarom Jónásról", aki mindig pórul járt engedetlensége miatt. Ekkor mondja el: "Te biztosan sokkal okosabb vagy, mint Jónás, és tudom, hogy legközelebb nem teszel ilyet, ugye? Szerintem Jónás néz téged egy távcsővel, most megmutathatod neki, hogyan csinálják ezt az okos gyerekek. "
Remélem, tanácsaim nyomán sikerrel járnak majd, kívánom, hogy így legyen!
