Kedves Ovónó!
Komoly problémám szerencsére nincs, inkább csak tanácsot szeretnék kérni. Kisfiam kiscsoportos óvodás, 4 éves. Nagyon szeret oviba járni, most már állandó társai vannak, az ovónéniket is szeretni és ez a szeretet kölcsönös. Ami az én gondomat okozza, hogy kisfiam kedvenc célpontja a csoport igazi rosszcsontjainak, akik gyakran verekednek, fizikailag is bántják társaikat. Kisfiam gyakran panaszkodik rájuk és várna tõlem valamiféle tanácsot. Azt ugye mégsem mondhatom Neki, hogy üssön vissza? Mit helyes ilyenkor mondani? Elõre is köszönöm válaszát.
Kriszta
Válasz:
Kedves Kriszta!
Javaslom, gondját említse meg az óvónõknek, kérje meg õket, egy kicsit jobban tartsák szemmel a csoport „kemény magját”. A mai modern nevelési felfogás szerint ilyenkor hagyni kell, hogy a gyerekek egymás között intézzék el a dolgot, ezt azonban én nem osztom. Ha a pedagógus hagyja, hogy bizonyos gyermekek állandó célpontjává váljanak az erõszakos társaknak, ezzel szorongások, félelmek alakulhatnak ki a megtámadott kicsikben. Igenis figyelembe kell venni, hogy nem mindenki olyan „kemény legény”, hogy képes legyen magát megvédeni, inkább eltûri a folyamatos bántalmazásokat. Ezt pedig egy pedagógusnak, - véleményem szerint ,- semmiképpen nem szabad megengednie. Ezért tanácsolom, hogy a probléma megoldását az óvónõkkel való beszélgetéssel kezdje.
Kisfiának pedig ,- árulkodás ide vagy oda, - tanácsolja azt, hogy szükség esetén szóljon az óvó néninek és tõle kérjen segítséget!