Levélírónk ilyen tapasztalatok után döntött úgy, hogy legkisebb gyermekét már nem abba az óvodába íratja, ahová nagyobb testvérei jártak, de ismét csalódnia kellett.
5 gyermekem van 16-3 éves korig. A két nagyobbal nem voltak gondok az óvodában. Az utóbbi 5 évben felmerült problémák a következõk:
Harmadik gyerekünket ahhoz az óvónõpároshoz írattuk be ahova a nagyok jártak. Az óvónõk már ismerték a kicsit. Szeptemberben szétszedték õket és az egyikhez betették a gyereket. Párja alkalmatlan volt a fegyelem megtartására, így 4 nap múlva gyerekünk már a mellettük lévõ csoportba járt egy tündéri óvónõhöz, aki egyedül volt. Október elején elment az oviból. Kaptunk egy újabb óvónõt, elment. Majd még egyet és még nem volt karácsony.
A három év alatt folyamatosan cserélõdtek az óvónõk. Nem volt állandóság, biztonság. Ezért negyedik gyerekünket már egy másik oviba írattuk be. Voltunk nyílt napon, megnéztük az óvónéniket…
Örültünk és vártuk a szeptembert. Az élet 3 év után egy másik intézményben ismételte önmagát. Az óvónõpárosból az egyik már nem volt a csoportban Helyette kaptunk egy másikat, aki 25 éve dolgozik már és 4 saját gyereket nevel. Mosolyogni sosem láttuk. Mindig elbújik a szekrények közé. Se reggel, se délután nem tudunk vele kommunikálni. Szeretnénk tudni aludt e, ebédelt e rendesen…stb. Ha véletlenül sikerül vele beszélni állandóan a szabályzatokra hivatkozik és arra, hogy neki sok dolga van és nem ér rá, mert még a portfólióját is el kell készítenie. Verseket , dalokat nemigen tanulnak a gyerekek, kézmûves elfoglaltság alig van – rajzokat is ritkán hoznak haza – pedig van összehasonlítási alapunk a nagyok miatt. Nem igazán látjuk mivel teli el a napjuk. Délután nem mennek le az udvarra, hiába van jó idõ. A többi csoport lenn van õk nem. Reggelek nehezek, mert az óvónõ nem fogadja a gyereket. Nem is látjuk. A gyereknek egyedül kell bemennie. Ha kiszalad utánam az óvónõ észre sem veszi. Én pedig nem mehetek be a csoportszobába.
Hozzátenném, hogy a kedves óvónéni, aki megmaradt az óvónõpárosból márciusban elment. Így csak a 25 éve dolgozó pedagógus maradt. Hol õ van a csoportban, hol egy idegen arc, hol az egyik dadus, hol a másik csoport dadusa. Ha kérdezem aludt e, õ nem tudja csak uzsonna után jött, vagy karmolás a gyereken, nem tudja, mert aki reggel volt az már nincs itt… Õrület.
Nem beszélve arról a problémáról, hogy szeptember óta folyamatosan eltûnnek a ruháink, hajpántjaink. Ahogy a többi szülõ is mi is kértük, hogy segítsen. Nem kerültek meg a ruhák. Se a gyerekemé, sem másoké. Folyamatosan hárítanak minket. Pedig nem márkás ruhákról van szó. De nem mindegy meg kell e venni újra a sapkát, pulóvert, kabátot…stb. vagy sem. Annyit tettek meg, hogy kiírták, figyeljünk a ruhánkra.
A gyerekem többször más ruhájában volt, mert ha vizes lett ráadtak mást. Pedig a zsákjában volt a saját váltóruhája.
Sem az óvónõvel sem a vezetõ óvónõvel történt szülõi beszélgetés nem vezetett eredményre. Udvariasan mossák kezeiket és hárítanak mindent idézve az óvodára vonatkozó szabályokat. A GAMESZ, az Önkormányzat… a szabályok és értse meg édesanya…
Eközben mi úgy érezzük egy 3 éves kiscsoportos ennél több figyelmet érdemel, több biztonságot és szeretetet amíg anya és apa dolgozik.
Kérdésem: nekünk szülõknek milyen lehetõségünk maradt ezek után arra, hogy az óvodai figyelmet, nevelést és szeretetet megkaphassa gyermekünk.
Hogyan lehet ezt túl élni?
Köszönöm válaszát.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Döbbenten olvasom szavait, hogy egy ilyen szép hivatást, mint az óvónõi, hová lehet süllyeszteni. Nem értem, hogy a gyerekekért munkája kezdetén felelõsséget vállaló pedagógus hová „tûnhet“ néhány hónap után? Erre persze nincs mentség, ám mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a pedagógus is emberbõl van és sokszor embertelen munkakörülmények közé sodorja az élet. Arról, hogy ennek az okát a vezetõségnél vagy más szinteken kell keresni, csak sejtésünk lehet, így errõl felelõsséggel nyilatkozni sem lehet.
A lényeg azonban az, hogy ezt a problémát így vagy úgy, de meg kell oldani. A gyerekek érdeke mindennél elõbbre való, és - Önnek igaza van, - egy kiscsoportos ennél több figyelmet igényel. Sokkal többet.
Javaslom tehát, hogy szervezzenek egy rendkívüli szülõi értekezletet, melyen az óvónõ, óvodavezetõ és a csoport összes szülõje részt tud venni. Beszéljék meg pontról-pontra problémáikat, igyekezzenek megnyugtató megoldást találni ezekre.
Ha ezt követõen sem lesz érdemi változás, úgy keressék fel a helyi Önkormányzat oktatási osztályát, a személyi feltételek biztosítása ugyanis egyrészt a vezetõ, másrészt az õ kompetenciájuk!
